Szextörténet: A fiammal szexelek

Minden csütörtökön tovább kell bennt maradnom a bankban, mivel ilyenkor hosszabb a nyitvatartási idő. Mivel elég sok túlórám összegyűlt ezért elkéretőztem a főnökömtől, aki engedélyezte, hogy lecsúsztassam a túlórákat. Siettem haza, mivel sok volt még a házimunka.
A lakásom a város szélén zöldövezetben van, a szüleimtől örökölt kis kertesházban élek a 2 fiammal együtt. A nagyobbik fiam 19 éves és távol a fővárosban tanul, őt ritkán látom, mert csak pár hetente látogat haza. A kisebbik Attila, a helyi gimnázium végzőse. A férjem 5 éve elhagyott bennünket egy kis fiatal cafka miatt. Sajnos az elköltözés és a válás nagyon megviselt, az elmúlt öt évben nem sikerült újra párt találnom magamnak. A 2 fiú nevelése és karrierépítés kötötte le az összes energiámat. Az elmúlt öt évben nagy súlyfelesleget szedtem fel, a hasam is megnőtt, be kell vallanom egy nagydarab, hájas nő vált belőlem. Legjobban a saját testemből a nagy melleimet szerettem. A nagy túlsúly miatt a melleim megereszkedtek, de a nagy mellek jól álltak nekem.
Szóval:
Siettem haza vacsorát készíteni. A bejárati ajtót kinyitottam és beléptem a lakásban. Felmentem az emeletre, ahol a fiúk és az én hálószobám is van. Bekukkantottam a fiúk szobájába és földbe gyökeredzett a lábam:
Attila fiam éppen maszturbált! A fiam teljesen meztelen volt, az egyik kezében az én használt bugyimat tartotta és azzal a heréit simogatta. A másik kezében egy másik használt bugyit tartott, amelyet az orrához fogott és szagolta belőle az én illatomat. Megkövülve álltam és meg sem tudtam szólalni. Az a kis “szaros” mit képzel magáról?! A fiam kihasználta a pillanatot és ledobta a bugyikat és elkezdett öltözködni.
– ÁLLJ! – kiáltottam rá.
– Mit képzelsz magadról, hogy tehettél ilyet? Hogy képzeled, hogy az ÉN dolgaimat használod a te kis kisded játékodhoz? Nem bírsz parancsolni az állati ösztöneidnek? Mi vagy te, állat? – mérgemben csak úgy záporoztak a szemrehányások.
Kiléptem a gyerekszobából és befutottam a saját szobámba. Magamra zártam az ajtót és zokogtam. Nagyon megalázva éreztem magam. Itt van az én okos kisfiam és az ÉN ruhámmal segíti magát az orgazmushoz. A KIS SZEMÉT!!! Meg kellene leckéztetnem! Hosszan gondolkodtam és egy fél óra múlva átmentem a szobájába. Az íróasztalánál ült és úgy csinált mintha írná a háziját. A keze remegett és kipirosodott arccal várta, hogy mit akarok mondani. Meg akart szólalni, de beléfojtottam a szót:
– NE SZÓLALJ MEG! Most én beszélek! Szóval így állunk, az én kisfiam maszturbálgat. Ez rendbe is lenne, de miért az ÉN ruhámat használod hozzá. Az, hogy maszturbálsz, az nem zavar, de miért kell az én fehérneműmet használnod??? Nem értem, nem értem… – hadartam.
Hosszan gondolkodtam arról mi legyen a büntetésed, és azt hiszem megtaláltam. Ha már ennyire anyád holmija kell az önkielégítéshez, akkor innentől anyád ELŐTT kell csinálnod!
– Mit, mit kell elötted? – kérdezett vissza.
– Elöttem kell maszturbálnod. Mindennap levetközöl és előttem csinálod. Nem nézhetsz rám, csak a földet nézheted. Most pedig le a gatyát! Hányszor csinálod ezt egy nap?
– Kétszer, egyet délután egyet meg este az ágyban.
– Mibe törlöd bele a spermádat, mikor végzel?
– A te bugyidra szoktam. – vörösödött el.
– Akkor most vegyél elő papírzsebkendőt, mert még egyszer az én bugyimat nem használhatod!
Jó, akkor minden este háromszor kivered a farkad és ezt addig kell csinálnod, amíg én úgy nem döntök. A testvérednek nem beszélhetsz erről! Vetkőzz most!
A fiam kelletlenül vetkőzni kezdett.
– Gyorsabban! Csináld már!
Levetkőzött, most kezdtem csak szemügyre venni a fiam testét. Lehorgasztotta a fejét, a péniszét nézte és jobb kézzel elkezdte huzogatni a bőrt rajta. A fiam – bevallom őszintén – nem eg adonisz. Kis pocakocska, 10 – 15 kg túlsúly, szemüveg, az arcán még mindig ott vannak a pubertáskori mitesszerek. Nagyon gátlásos is szegénykém, ezért gondoltam ki ezt a büntetést. Buliba nem jár, mindig csak internetezik, és olvas a szobájában. Barátnője tudtommal nincs, nagyon gátlásos a lányokkal is.
Ahogy húzkodta a bőrt a kis farkincáján, az nőni kezdett. A pénisze nem nőtt nagyra, 12 centi lehet, de a sok szőrtől igazán nem tudtam megállapítani. Ahogy néztem a fiamat, megdöbbenve éreztem, hogy kezdek benedvesedni. Amióta a férjem lelépett nem voltam férfival. Persze egy héten 1 – 2 alkalommal megadtam a puncimnak ami járt, de az mégiscsak más mint egy fasz a puncimban.
A fiam már a végéhez közeledett a maszturbációnak. Amikor elélvezett egy nagyot sóhajtott és összehúzta a bőrt a farkán. A végén az összes spermát letörölte a papírzsebkendővel. Jó adagot lőtt ki magából, mert 3 papírzsebkendő kellett a pénisze letisztításához.
– Most pedig lódulj tanulni!
Aznap este már kicsit lehiggadtam. Már megbántam ezt az őrült ötletet, de az évek során megtanultam, hogy következetesség a nevelés alapja. Ha nem vagyok következetes, akkor a gyerekek a fejünkre nőnek. Ha már egyszer beígértem, akkor folytatnom kell.
Azt esti önkielégítés ugyanúgy történt mint a délutáni. Levetkőzött meztelenre, kiverte a farkát, miközben a földet figyelte és a végén letörölte a zsebkendővel.
A szexuális izgalom annyira felizgatott, hogy este mikor már ő lefeküdt és is kielégítettem magamat. Az önkielégítés közben egy arctalan férfire gondoltam.
Teltek – múltak a napok és nem változott a szexuális programunk. 4 nap múlva egy rettenetes dolgon kellett megdöbbennem: a saját önkielégítésem közben az arctalan férfi helyét a fiam vette át. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, az arctalan férfi eltűnt, helyette a fiam meztelen képe jött elő. Annyira ledöbbentem, hogy másnap a munkám fikarcnyit sem ért, a főnököm is figyelmeztetett, hogy térjek magamhoz, mert állandóan máshol járnak a gondolataim. Az én gondolataim, sajnos a fiam pénisze körül jártak. Attól a gondolattól, hogy este ismét látni fogom a testét és látni fogom az orgazmusát állandó szexuális túlfűtöttséget eredményezett. A puncim nedves volt, csak a fiam farka járt a fejemben.
Délután és este megtörtént minden mint máskor és akkor leültünk a TV elé. Általában közösen szoktunk TV – t nézni. A film közben egyszer csak a fiam megszólalt:
– Most is csinálhatnám, Anya? Annyira akarom!
– Mit akarsz? – adtam az értetlent.
– Ki akarom előtted verni a farkamat.
– Ha ez a vágyad, ám legyen. – ekkor követtem el a hibát, hogy nem tartottam kordában a nemi vágyát.
A filmnézés közben szépen előkapta a farkincáját és húzni kezdte a bőrt rajta. Szemeit viszont nem sütötte le, hanem engem nézett és elélvezett. A spermát összefogta a bőrben, de nem készült, ezért zsebkendő nem volt ott. Én szaladtam el papírzsebkendőért és tartottam oda. Ő ahelyett, hogy a kinyitott zsebkendőt átvette volna, a pénisze gyümölcsét rárázta a kinyitott zsebkendőre. A művelet nem sikerült túl jól, az én ruhám és a kezem is olyan lett.
– Mit csinálsz, te őrült! – ripakodtam rá.
– Ezután légy szíves, ha rád jön a kangörcs, akkor csináld úgy, hogy én ne legyek olyan.
Felszaladtam a felső fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magamat. Egy őrült ötletem támadt, a kezemen lévő spermát a nyelvemmel lenyaltam. Örömmel állapítottam meg, hogy a fiamnak jóízű a spermája. A férjem a házasságunk utolsó éveiben állandóan azt akarta, hogy nyeljem le a spermáját. Ez akkor undorított és nem is tettem meg, de a fiamé ízlett. Levetkőztem, hogy megfürödjek.
Egyszer csak a fiam lépett be az ajtón teljesen meztelenül. A pénisze teljesen összement és szinte eltűnt a sok szőr között.
– Bocsánatot kérek az előbbiért. – hebegte.
Amikor meglátott meztelenül, akkor a kis farkincája nőni kezdett. Ő és én is álltunk megkövülten. A fiam emlékeim szerint nagyon – nagyon régen látott engem teljesen meztelenül. Soha nem tettem meg, hogy a gyermekeim előtt meztelenül mutatkozzam. Nem tudtam megszólalni. A fiam egyszer csak a farkához kapott és verni kezdte. Nézett – nézett, nézte a nagy melleimet, a szőrös, dzsungeles puncimat. Soha nem borotváltam a puncimat és a hónaljamat sem, csak a lábamról szoktam a szőrt eltávolítani. A fiam csak verte és verte a farkát és nemsokára nagy nyögés közepette elélvezett. A bőrt nem húzta össze az orgazmus előtt, ezért az egész fürdőszoba és én is tiszta spermás lettem.
– TAKARODJ! – üvöltöttem rá
Amikor kiment, a lábaim remegtek az izgalomtól. Bezártam a fürdőszoba ajtaját és magamhoz nyúltam. A testemről lecsöpögő spermát az ujjaimmal összeszedtem és lenyalogattam. Mikor végeztem, akkor ott a fürdőszobában állva magamhoz nyúltam és elélveztem. Hogy a fiam ne hallja mit csinálok, ezért előtte megnyitottam a zuhany csapját. Mikor elélveztem, akkor lezuhanyoztam és kimentem a nappaliba. A fiam már felöltözve TV – t nézett.
Kicsit békülékenyebben kezdtem hozzá beszélni:
– Édes fiam! Miért nem keresel magadnak végre egy lányt, akivel együttlehetnél és akivel megízlelhetnéd a szexualitás örömeit. Amit itthon csinálsz, illetve csinálunk az nem normális dolog!
– De anya! A lányok le sem köpnek, kövér vagyok, tartózkodó és igazi “anya kedvence”. Az iskolában úgy csúfolnak, hogy “anya kedvence”. Igaz, hogy én vagyok a legjobb tanuló, de a lányoknál ez nem szempont. Nagyon vágyom már egy lány társaságára! Amit csinálunk, szerintem az nem rossz, én legalábbis nagyon élvezem. Olyan jó, hogy előtted, a saját anyám előtt élvezhetek el! Nagyon szeretlek Anya!
Aznap este már kerültük a további beszélgetést és hamar lefeküdtünk. Másnap megint teljesen szétestem, a főnököm megfenyegetett, hogyha ez így megy tovább, akkor kirúg! Oldjam meg a problémát és ismét foglalkozzam a céges dolgokkal már. Tudtam, hogy mi a probléma, de nem tudtam elképzelni a megoldást.
Másnap délután odaállt elém a fiam meztelenül, hogy a szokásos délutáni “faszverésnek” sorát ejtsük. De én változtatni akartam:
– Most nem így csináljuk. Gondolom sejted kisfiam, hogy amikor önkielégülsz, az engem is nagyon felizgat. Most úgy csináljuk, hogy bemegyünk az én szobámba és is levetkőzöm és én az ágyon kényeztetem magamat, te meg az ágy mellett állva. Addig légy szíves ne élvezz el, amíg én el nem megyek. A spermádat pedig papírzsebkendőbe tedd, nem akarok megint spermás lenni!
– Fiam! Figyelmeztetlek, ez lesz az utolsó ilyen alkalom, holnaptól már befejettük ezt a nyilvános önkielégítést.
A fiam először felderült, majd elszomorodott. Először ő vetkőzött le, majd én következtem. Lefeküdtem az ágyra és odaadtam neki egy porcelánpoharat.
Kezdtem ujjazni magamat és néztem közben a fiamat. Ő nézett engem én pedig őt. Közben neki többször meg kellett állnia, hogy előttem el ne menjen. Annyira extázisba kerültem amikor a fiamat látva elélveztem, hogy az összes gátlás eltűnt belőlem.
– Gyere ide! – parancsoltam rá.
Felültem az ágyról és odaparancsoltam elém. A pénisze ott volt előttem egy karnyújtásra. Megfogtam a péniszét, ettől sóhajtott egy nagyot. Közelebb húztam és simogatni kezdtem a heréit. A kéjrúdjához nem akartam hozzáérni, mert láttam rajta, hogy közel van az elélvezéshez. Először megsimogattam a heréit, majd még közelebb húztam magamhoz. Attila zihált mint egy hosszútávfutó, földöntúli boldogságot láttam az arcán. A pénisze már ott himbálódzott az arcom előtt. A gátlásaimat és az önérzetemet elveszítve, a tetteimet már csak a kéjvágy irányította.
Bekaptam a farkát és szopni kezdtem. Alig fél perc múlva a fiam elélvezett és az összes spermájával megtöltötte a számat. Az összes spermáját lenyeltem és tisztára szoptam a péniszét. A kis szerszáma teljesen összement, de én még akkor is csak szoptam és szoptam. A fiam meg sem tudott szólalni a boldogságtól. Felálltam az ágyról és átöltem őt.
Gyere ide Anyához!
Magamhoz szorítottam a meztelen testünk összeért. Megcsókoltam a száján, ő visszacsókolt. A nyelvemet átdugtam a szájába, a szemén láttam, hogy ettől kicsit meghökkent. Lehet, hogy a számban lévő spermaíz lepte meg, vagy csak a nyelves csók? Ki tudja. Magamhoz öleltem a fiamat és nem engedtem el percekig.
A kis fiacskám kezei hirtelen megmozdultak. Megfogta a fenekem, végigsimította a hátamat. Az egyik kezével előrenyúlt és megfogta a bal mellemet. Kibontakoztam az öleléséből és mélyen a szemébe néztem:
– Biztos most akarod?
– Igen Anya!
A kezei, mint valami polipkarok körbefogták a testemet és simogattak. Magamhoz húztam és lefeküdtünk a franciaágyra. Az én gátlásos kisfiam végicsókolta a testemet és simogatott és markolászott. Sok időt foglalkozott a melleimmel, szájba vette a bimbókat, melyeket annak idején nagy örömmel szopott, mikor kisbaba volt. Nézegette, simogatta a szőrös puncimat, dörzsölgette. A puncim szinte csurgott a nemi nedvtől, de ő örömmel nyalogatta. Szétnyitottam a lábaimat és ő könnyebben hozzáfért a puncimhoz. Simogatta, csókolgatta, és sokat nyalogatta a puncimat. Mikor láttam a péniszén, hogy kezd feléledni “téli álmából”, akkor megfogtam a péniszét és én is elkezdtem megismerkedni a testével. Megnyaltam a mellbimbóit, végigszaladtam a kezeimmel az egész testén. A heréit simogattam, a számba vettem és játékosan bekaptam a péniszét. A fiam az izgalomtól szinte önkívületi állapotba jutott.
Mikor éreztem, hogy közel van már az orgazmushoz, akkor misszionárius pózba helyezkedtem és az álló dákóját magamba vezettem. Ahogy a pénisze beért a hüvelyembe, szinte sírtam az örömtől. A fiam döfködni kezdte a péniszét, minden döféstől szinte a mennybe jutottam. Nem tartott sokáig az aktus, a fiam gyorsan, hörögve belémélvezett. Mikor a spermáját magamban éreztem én is ismét elélveztem. A fiam már nem tudta tartani a kezeit és rámfeküdt. Ott pihegtünk még percekig. Átölteltem és legördítettem magamról, hagyta magát, teljesen elernyedt. Láttam rajta, hogy nagyon boldog.
Ezután a nap után minden éjszaka velem aludt az én kisfiam.

Szextörténet: A fotózás

Évi, a feleségem húga, késői gyerek, tizennégy éves. Mivel a feleségemmel négy éve házasodtunk össze, Évit láttam felnőni. Meglepő módon fél éve még kislány volt, néhány hónap alatt pedig mind a viselkedése, mind az öltözködése egyre nőiesebb lett, nem is beszélve arról, hogy a kislány testéből nagyon hamar formás, gömbölyded nővé serdült. Nem is figyeltem fel rá, mert mint mondtam a szemem előtt nőtt fel, így nem tekintettem nőnek, csak a feleségem húgának. A feleségem kezdett panaszkodni, hogy a húga elhordja a ruháit, de még a melltartóját is, amin én jót röhögtem, de a csajom biztosított róla, hogy már Évinek is szüksége van arra a kosárméretre, ami nem volt nagyon kicsi.
Évit az osztálytársnői benevezték az iskola szépe versenybe, ahová tíz-tizenkét képet kellett beadnia. Mivel én elég sokat fotózom és van egy félprofi felszerelésem is, engem kért meg, hogy csináljam meg a sorozatot. Megbeszéltük, hogy szombaton délután eljön hozzám, ahol majd csinálunk egy két tekercs képet, majd kiválogatjuk a legjobbakat. Mondta, hogy hozza a kisbőröndjét, mert többféle ruhában is szeretne képeket. Gondoltam, hogy két harminchatos tekercs elég lesz, de a fotóstáskámban mindig van néhány tekercs diafilm is. Fehér és bordó háttérvásznam van, de béreltem mellé egy kéket és egy pasztellt is. Szombaton három felé csengettek és Évi ott állt az ajtóban a kis gurulós bőröndjével. Betessékeltem a nappaliba, majd szóltam, hogy készüljön elő. Kinyitotta a bőröndöt és elkezdett kipakolni. Ekkor már éreztem, hogy a mai délután sokáig fog tartani. Évi teljes ruhatára bele volt gyömöszölve a táskába. Kiderült, hogy a válltáskájában még ott lapul a teljes sminkkészlet, a ruhákhoz illő színválasztékban, egy hajszárító, jó néhány harisnya, meg az ég tudja még, hogy mi minden. Kimentem a konyhába és főztem egy nagy adag kávét. Bekiabáltam, hogy kér-e valamit, de nem jött válasz. Egy csésze kávéval a kezemben besétáltam és megálltam a gép mögött. Évi egy hosszú estélyit vett fel, bordó selyemből, amihez a haját feltűzte. A ruha majdnem csípőig fel volt vágva, amin, ha pózolt az egész combja kivillant. Feltettem a krémszínű hátteret, megmértem a fényt és csináltam néhány felvételt. Évi eleinte kicsit feszengett, ezért beszélni kezdtem hozzá.
– Jól van, most a bal lábad előre, szép, most kicsit biccents,… rendben, háttal állj és a vállad fölött nézz a kamerába, nem, nem így szexisen, dögösen, mint aki elcsábítja a kamerát. Na! most jó! Ügyes vagy… Most ülj a székre. – Évi pedig a dicsérő szavaktól kicsit feloldódva most már mosolyogva tette, amit kellett.
Leült a székre, átkulcsolta a lábát és a lencsébe nézett.
– fordítsd el a fejed egy kicsit és csak a szemeddel nézz a lencsébe. – Most jó, most magadtól helyezkedj, el, ahogy egyébként ülnél! – kértem, Évi pedig a két kezével a szék hátsó peremére támaszkodva a melleit kidüllesztve mosolygott a kamerába.
– Wow, ilyen dögös képeket is akarunk? Azt hittem visszafogott iskolabarát képeket csinálunk!
– Majd a végén kiválogatjuk, nem? Én így nem tudom, hogy mi lesz a jó kép, de szeretnék egy-két olyat is, ami a srácoknak tetszik. Mégiscsak ők fognak szavazni, nem?
– És szerinted mi tetszik a srácoknak?
– Hát, azt gondoltam, te majd segítesz… – mondta és lesütötte a szemét.
– Oké, megpróbálhatjuk, de mit szeretnél igazán?
– Olyan képeket, ami sokat sejtet, de keveset mutat.
– Szóval kicsit pikánsakat?
– Azt hiszem…

Ezután Évi bevonult a fürdőszobába és átöltözött. Egy világoskék nyári ruhát vett fel, ami kábé a térdéig ért. Így is csináltunk néhány beállítást, majd megint elvonult a fürdőbe. Felvette a kedvencét, egy fehér blúzt és hozzá egy barna miniszoknyát. Ahogy visszajött, leült a székre, a combjait szétnyitotta, a szoknyát a lába közé húzta és előredőlt. Így az ing alatt látszott a melltartója.
– nem baj, ha látszik a melltartód?
– De, várj. – mondta és a háta mögé nyúlva kikapcsolta a melltartót, majd ügyesen kibújt belőle és a blúz egyik ujján át kihúzta. – most mehet.
– Rendben. De a bimbód ne látszódjon ugye?
– Az ne! – mondta és megint előrehajolt.
A blúz szépen feszült a mellein, így azoknak csak a szép feszes felső részét engedte láttatni.
– kigombolhatsz még egy gombot, ha gondolod. – szóltam neki, mivel láttam, hogy még akkor sem fog túl sok látszani.
Évi kigombolt még egy gombot és előre hajolt. Ekkor én már a teljes formás mellét láttam.
– Picit vissza, ennyire ne hajolj előre, rendben? Jó, most jó! – mondtam és lenyomtam az exponáló gombot. A képen az ing széle éppen takarja a bimbóudvar szélét.
– Mit szólnál, ha levenném a blúzom, és a hátam fényképeznéd?
– Ha szép hátad van, akkor rendben…
– Szólj, ha nem lenne jó kép, oké? – kért és a maradék három gombot kigombolva maga mellé dobta a blúzt és a gépnek háttal ült a székre.
– Na, rendben lesz? – kérdezte a válla fölött átnézve.
Ekkor csináltam egy pár képet, amiből rájött, hogy a vizuális hatás megfelelő.
– kicsit fordulj felém és a jobb kezeddel fogd meg a vállad, hogy takarja a melleidet, rendben?
– Oké. – mondta és már tette is amit kellett. Persze néhány pillanatra mindig láttam a melleit és a feleségem nem hazudott, formás, fejlett mellei voltak, hasonló, csak kb. tíz évvel fiatalabb kiadásban, mint az övéi.
Megint kattan néhányat a gép, majd szóltam, hogy forduljon szembe, a kezeivel keresztbe fogja meg a vállait és nézzen a kamerába dögösen. Ezt meg is tette, de nem átkulcsolt lábbal, hanem szélesen széttárva.
– Bocs, de ez így nem jó. Világít a fehér bugyid képen.
Lenyúlt és megigazította a szoknyát, de addig az egyik melle szabadon maradt. Én persze gyorsan csináltam egy képet.
– A beállítás jó volt, csak a bugyid színe túl feltűnő.
– Cseréljem feketére?
– Hoztál?
– Persze. Egy párféle színt.
– Szóval készültél, hogy bugyis képek is lesznek?
– Nem, de sosem lehet tudni.
– Szóval igen…, Na akkor csere feketére.
Évi lenyúlt, és lehúzta a bugyiját, természetesen így mindkét gömbölyű mellét szabadon hagyta.
– Most nem fényképezel? Ismételjem meg?
– Bocs, elméláztam… megismételnéd?
– Persze, de nem baj, ha a feketével?
– Nem, nem, csak lassan csináld és majd szólok, mikor állj meg, rendben?
Évi bólintott, és felhúzta a fekete tangát, amit a neszeszeréből varázsolt elő, majd lassan elkezdte lehúzni, de a széken ülve ez egyáltalán nem mutatott jól.
– Bocs, fel kellene állnod, így nem jó. Állj háttal a gépnek, és miközben két kézzel a bugyi szélét húzod lefelé, nézz a lencsébe
Évi felállt, fenekét a kamerának düllesztve elkezdte lehúzni a bugyiját.
– Várj, kis terpeszbe állj – kértem, Évi pedig kb. fél méteres terpeszbe állt, miközben én levettem a gépet az állványról és közelebb léptem.
– Először csak hajtsd fel a szoknyád és fogd meg a bugyi szélét! – mondta, Évi pedig megmutatta a feszes, formás fenekét, amit csak egy pici tanga takart, vagyis nem takart semmi.
Csináltam két képet, majd szóltam, hogy húzhatja a bugyit. Ő persze el is kezdte lehúzni, de a szoknyát a kezétől nem tudta teljesen lehajtani, így pár pillanatra láthatóvá vált a szőrös puncija. Én bőszen kattogtattam a gépet, amíg a térdéig ért a bugyi.
– nagyon szép, folytassuk?
– Persze, még egy csomó ruhám van. – mondta, és ismét felhúzta a tangát.
– Na, nézzük!
Évi most már fesztelenül, meztelen felsőtesttel sétált a szobában, majd a kisbőröndből elővett egy végig gombos ruhát, ami combközépig ért és a dekoltázsa elég mély volt.
– Mit szólsz ehhez? – Kérdezte, és maga elé tartotta, hogy megnézhessem.
– Nagyon jó! Ebből lehetnek szép képek.
– Eddig milyenek? Elég jó, vagy csak elmegy?
– Nagyon, nagyon jó képek.
– Igen, a képek, és a modell?
– A modell dögös, hidd el!
– Köszi! – mondta és hozzám lépve megpuszilt. Közben a meztelen mellei a hasamhoz nyomódtak.
– Melltartó kell hozzá?
– Mi lenne, ha lenne melltartó, bugyi, ruha, harisnya, cipő, és csinálnánk egy sorozatot, amin szép lassan elfogy a ruha?
– Minden?
– Ahogy te akarod, majd szólsz, jó?
– Egyébként jó ötlet, kezdjük… – mondta és elővett egy krémszínű melltartót, egy hozzá illő tangát, majd kibújt a miniszoknyából, majd gondolkodás nélkül letolta a bugyiját, felvette az újat, majd a melltartót is, de a csattal nem boldogult.
– Segítenél? – kérdezte és nekem háttal elém állt. Én fogtam a pánt két végét és bekapcsoltam, majd megsimogattam a két vállát.
– Kész!
Évi felvette harisnyát, a krémszínű ruhát végig begombolta és a gép elé állt. Én közben lecseréltem a hátteret bordóra. Csináltunk egy pár képet, amin állva pózolt, majd az egyik lábát a székre téve állt be.
– Kicsit nagy a belátás! – mondtam, de azért lenyomtam a gombot.
Évi megigazította a szoknyát, és haladtunk tovább. A székre támaszkodva mutatta a fenekét, majd a szoknyát is felhajtotta.
– Bocs, de a harisnya szarul mutat. Most már leveheted. Évi levette és az előbbi beállásban csináltunk is egy-két képet, majd leült szemben a géppel és a szék támláját fordította maga elé, így teljesen szét kellett nyissa a lábát.
– Megint sok a belátás! – és már kattant is a gép. Évi megigazította a szoknyát, majd egy gombot kigombolt.
– Bocs, de ez kevés! Mehet még egy vagy kettő!
Évi kigombolt még két gombot, amitől a ruha láttatni engedte a bézs melltartót és a benne nyugvó gömböket.
– túrj a hajadba! – Évi nagyon belejött, hamar kigombolt még néhány gombot, míg a hasa is látszott, a ruha pedig a melltartót szinte már nem is takarta.
Már a negyedik tekercs filmnél tartottunk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen izgalmas lesz Évit fotózni, de ő beleadott mindent, hogy jó képek legyenek, és legyen miből válogatni.
– Mehet a melltartó? -kérdezte, mire én bólintottam, ő pedig kikapcsolta. Odaléptem hozzá és az egyik válláról letoltam a ruha pántját, majd csináltam néhány képet.
Ezután a melltartó pántját is lehúztam, így szabaddá vált az egyik melle. Csináltam két képet, de nem igazán tetszettek.
– Mi a baj? Valami nem jó?
– Nagyon formás melleid vannak, de a srácok azokat a képeket szeretik, ahol a mellbimbó kemény, nem pedig belesüpped a mellbe. Nagy gond lenne, ha kinyitnám az ablakot, hogy egy kicsit hideg legyen?
– Nem kell, várj! – mondta és a bimbóját kezdte simogatni. Ettől a hamar meg is keményedett. -mit szólsz? Most már jó lesz?
– Nagyon is! – mondtam, és már kattogtattam is a gépet.
Úgy viselkedett, mint akinek fel sem tűnt, hogy már nem takarjuk a mellét, sőt kifejezetten a bimbóját fényképezem.
Lassan minden gombot kigombolt és a melltartó is lekerült róla. Megint filmet cseréltem.
– hogyan tovább? – kérdeztem miután végeztem a filmcserével, és az első tekercseket befűztem az előhívó automatába.
– Szerinted legyen tovább? Úgy értem, hogy…
– Az eddigi képek nagyon jók, sőt, szenzációsak. Gyönyörű vagy rajtuk, és ha jól válogatunk, akkor a megfelelően pikánsakat megtaláljuk. De ha neked nem gond, én folytatnám, csak magunknak.
– Én is ilyesmire gondoltam. Akkor ebből kibújok. – mondta és a ruhát levéve maga mellé dobta. – most mit csináljak?
– Pózolj, ahogy jól esik! – mondtam és felemeltem a gépet.
Évi mindenféle pózokat mutatott be, néha megfogta a mellét, vagy a fenekét, én pedig szépen fogyasztottam a kockákat. Aztán megint a székre ült és teljesen hátra dőlve a lába közé rakta mindkét kezét.
– ez nagyon jó! – mondtam és elkattintottam a gépet.
Évi felbuzdult és egyik kezével megfogta az egyik mellét, a másikat pedig a tanga széle alá csúsztatta.
– Folytasd! – mondtam és figyeltem, ahogy a keze egészen becsúszik a bugyijába. Csináltam pár képet, mikor kihúzta a kezét és lassan félrehúzta a bugyit és szabaddá tette a borotválatlan punciját.
– Várj! – állítottam meg – csak félig húzd el. A felét takarja!
Évi igazgatta egy kicsit a bugyit, de nem volt az igazi.
– megengeded? Kérdeztem és a bugyija felé mutattam
– Azt hiszem… – mondta, én pedig elé léptem és megfogtam a bugyija szélét és behúztam a vágatába. Persze így a kezem hozzáért a combjához és kicsit a szeméremajkához is.
Hátraléptem és elégedett képet vágva ismét csináltam néhány képet.
– Nem gondoltál még rá, hogy fazonra borotváld a szőröd?
– Nem igazán.
– Nem zavar, hogy a strandon megnézik, hogy milyen szőrök lógnak ki a fürdőruha alól?
– Nem nagyon járok strandra, de ha a képeken jobb lenne, akkor megcsinálom most. Csak szólj!
– Rendben, csináld. De gond lenne ha fényképezném, ahogy leborotválod?
– Hú, nem semmi ötlet. Van borotvád?
– Persze, hozom. – kiszaladtam a fürdőszobába és egy borotvahabbal és borotvával tértem vissza. – Évin már nem volt rajta a tanga. – visszavennéd? Szeretném lefotózni ahogy az utolsó ruhadarab is lekerül rólad.
– Teljes sorozat, oké – és már vissza is vette a bézs darabot, majd egész lassan kezdte letolni, de úgy, hogy a géppel szemben állt. A sötét szőrpamacs kontrasztosan látszott a képek közepén.
– Fordulj meg! – kértem, ő pedig már automatikusan terpeszbe áll meg, háttal a fényképezőgépnek.
– Így? – kérdezte és lassan előre dőlt – vagy még jobban terpesszek?
– Ennél már csak akkor mutathatsz többet, ha a lábad között benyúlva két ujjal szétnyitod a kis szőreidet… – mondtam, vagy inkább a csak sóhajtottam.
Évi benyúlt a lába közé és ügyetlenül megpróbálta széthúzni az ajkait. Én hozzá léptem és először az egyik, majd a másik ujját igazítottam a megfelelő helyre. Ahogy szétnyílt a fiatal puncija, megcsapta az orrom az illata és megláttam, hogy a hüvelybemenete nedvességtől csillog. Ez a kislány nagyon élvezi a meztelenkedést, gondoltam magamban, de a farkam már egy ideje kőkeményen állt, szóval én sem voltam elfogulatlan nézelődő. Ahogy visszaléptem a géphez, végighúztam a kezem a farkamon, majd csináltam néhány teljes alakos, majd pár egészen közeli képet a látványról.
– most váltsunk díszletet, rendben? – kérdeztem, és a széket félretettem a háttér elől. – segítesz? – Kérdeztem az ágyra mutatva. Évi megfogta a könnyű futonágy másik szélét és a fényképezőgép elé tettük.
– Most feküdj hanyatt és a kezeiddel takard magad
Évi engedelmesen az ágyra feküdt, két lábát teljesen felhúzta, széles terpeszbe helyezkedett, majd mindkét kezét a puncijára tapasztotta.
– Rendben – mondtam és csináltam egy képet, majd a gépet oldalra vittem, onnan is csináltam egyet, végül felálltam az ágyra, és felülnézetből akartam egy képet csinálni, miközben a keresőben figyeltem, észrevettem, hogy Évi mozgatja a kezét, vagyis pici mozdulatokkal önkielégít.
– Nyisd szét az ujjaid – kértem egészen halkan.
Évi elvette az egyik kezét, a másikkal pedig már nem tapadt teli tenyérrel a puncijára, inkább csak lazán feküdt rajta, két ujjával a csiklóján, de azok szépen ütemesen simogatták a pici vörös kitüremkedést. Ekkor a rövidnadrágomon keresztül én is megmarkoltam a farkam és párat húztam rajta. Több szemszögből is készítettem képeket, majd suttogva kértem, hogy folytassa lejjebb. Ő szépen lassan lecsúsztatta a két ujját, majd a középsővel a hüvelybemeneténél kezdett játszani, körözni. Ekkor levettem a pólómat, miközben a szemem az önkielégítő tizenéves kislányra tapadt.
– Örülök, ha tetszem!- mondta halkan, miközben a farkamat markoló kezemet bámulta.
– Segíthetek? – kérdeztem, ő pedig elmosolyodott.
Mellé feküdtem és simogatni kezdtem a mellét, majd a hasát, végül a punciján kötöttem ki. Közben ő lassan ismerkedni kezdett a farkammal. A szeméremajkai között a hüvelye forró és nedves volt. Lassan csókolgatni kezdtem a mellét és lassan haladtam lefelé, így eljutottam oda, hogy a csiklóját kezdtem szopogatni. Ekkor levettem a rövidnadrágot, áttettem a lábam a feje fölött, így a farkam éppen a szája elé került. Tizennégy éves létére meglepően hamar a szájába vette és szépen ütemesen szopni kezdett. Sokáig kényeztettük így egymást, majd lefordultam róla és lassan a lába közé feküdtem. Megmarkoltam a farkam és a puncijához igazítottam. Lassan elkezdtem befelé nyomni, miközben finoman megcsókoltam. Érdekes, hogy előbb nyaltam ki, mint ahogy megcsókoltam. De ez minket akkor nem zavart. A hüvelye elég szűk volt, így többször meg kellett állnom, néha még vissza is húztam egy kicsit, így fogadta be körülbelül a farkam egyharmadát. Ekkor ütemesen dugni kezdtem, ő hamar felvette a ritmust, így néhány ütemenként egyre beljebb haladtam. Egy idő után már teljes hosszában járt benne a farkam, ő pedig ütemre sóhajtozott. A lábát a derekamra rakta, szinte csimpaszkodott rajtam, majd hirtelen hörögni kezdett, miközben a hüvelyét teljesen összeszorította. Az orgazmusától belőlem is kirobbant az ondó és nagy adagokban csapódott belé, miközben szinte üvöltve élveztünk. Mikor kicsit csillapult az extázis, mellé feküdtem, és simogatni kezdtem. Ő felém fordította a fejét és elmosolyodott.
– Ez volt az első, és nem bántam meg, hogy te voltál, akinek odaadtam. – mondta, és megcsókolt.
– Feljönnél valamelyik nap, hogy befejezzük a képeket?
– További képek?
– Igen, most már együtt.
– És mi lesz tesómmal?
– Baj lenne, ha nem válnék el?
– És én?
– Fotózás?
– Mint ma?
– Ha szeretnéd.
– Na, akkor a nővérem marad a feleséged, de azért néha félredugnál velem?!
– Ez így elég sarkos megfogalmazás!
– Igen, vagy nem?
– Hát, igen.
– Rendben, itt leszek holnap ugyanekkor. – mondta és ismét megcsókolt. Én már a fenekét markoltam és húztam magamhoz.

Boszorkánypöröly – fantasy szextörténet

A férfi durva kezei áhítattal kúsztak a lány fehér feneke felé. Markolta, becézgette a lány tomporát, vékony combjait. Vastag hurkaujjai elmerültek a szőrtelen punciban. Aztán feljebb csúsztak és megérintették a halványrózsaszín lyukat, amely összerándult a váratlan támadásra. A lány meglepődve nézett hátra, aztán térdét széjjelvetve, jobban előrehajolva engedett a fickó kíváncsi vágyának. Az ujjak növekvő élvezettel merültek újra és újra az engedelmesen táruló anusba. Mintha a lány is jobban élvezte volna, csípője mozgásával segítette a behatolást.
– Nocsak, lehet, hogy te igazából a fiúkat szereted? Engem nem zavar, csak adjatok most már valamit a cunámnak is.
A hanyatt fektetett legény szerszámját biztos kézzel beigazítva előredőlt, sápadt fenekét felkínálva a tagbaszakadt, szőrös fickónak., aki durva mohósággal hatolt beléje. A lány testének sápadt fehérsége furcsa ellentétben állt a két verejtékező, vörös férfitesttel. A három rángatózó test árnyéka kibogozhatatlan szörnyként táncolt a falon. Időnként mintha rettegett – ismerős kép alakult volna ki belőle. Tovább a teljes történetre

Szextörténet: A gyógykezelés

Amikor megszülettem, egy nagyon furcsa hormonális betegség miatt, már kiskoromban (2 – évesen) orvoshoz hordtak a szüleim. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy kevés férfi hormon termelődött a szervezetemben és sem az ivarszervek, sem a testalkatom nem úgy alakultak, mint ahogy kellett volna. A herék nem szálltak le, sem a hímvesszőm nem volt tökéletes nagyságú a koromnak megfelelően.

Anyám elvitt rengeteg orvoshoz, de igazi eredményt nem tudtak elérni. Már nyolc éves lehettem mikor a nagynéném, olvasott egy orvosi kísérletről amely talán segített volna rajtam. Ekkor én már túlsúlyos voltam, kisujjnyi pénisszel, babszemnyi herékkel.

Anyám utána ment a dolgoknak, és kiderült, hogy egy holland magánklinikán dolgozó magyarszármazású orvosnő a gyógymód kitalálója. Volt viszont három nagy probléma a kiutazással kapcsolatban. Útlevél, pénz, valamint az eljárás korai kísérleti fázisban volt, így még nem volt engedélyezett, mert csak sertéseken próbálták ki több – kevesebb sikerrel. A nagynéném szerzett útlevelet, pénzt valamilyen úton, módon, és bízva a szerencsében elindultunk. Egy kisvárosban találtunk rá erre a klinikára, egy eldugott helyen, egy erdő közepén. Ott örömmel fogadott bennünket, a doktornő akit Edinának hívtak. Megvizsgált, és megállapította, hogy valóban hormonális bajaim vannak és azt az addigi módszerekkel nem, lehet orvosolni. Elmondta, hogy az ő módszere biztosan segítene, de sajnos hivatalosan nem alkalmazhatja. Lehetnek mellékhatások melyeket még nem derítettek fel és a tudományos kollégák sem pozitívan állnak az ő eredményeihez, mert lenézik. Nem hiszik el, hogy egy keleti orvos, ráadásul nő jobb eredményeket ér el, mint ők.

Anyámat mindez nem befolyásolta, mert ha veszélyes is a kísérlet mindenképpen ki akar engem gyógyíttatni. (Utólag tudtam meg, hogy miért!). Nos, beköltöztünk egy bérházba és elkezdődött a kezelések sorozata. Volt három műtétem, különböző folyadékok, infúziók beadása, injekciók garmada. Majd egy év múlva az utolsó vizsgálat után egy szatyornyi gyógyszerrel, a hazatérés. Az egy évnyi távollét sem, anyámnak sem nagynénémnek nem volt gond, mert mind a ketten elváltak voltak. Hogy külföldön miből éltünk? Azt is csak később tudtam meg. Szóval a kezelés kezdete után egy évvel, szemmel látható volt a változás. Nőtt a péniszem a herém, fogytam, férfiasodtam. Tizenhárom évesen kellett először borotválkoznom, és ekkor már napi két – három önkielégítés nem volt sok. Edina doktornő negyedévente jött Magyarországra megvizsgálni, és újabb gyógyszer adagokat hozni. Nos a kezelés mellékhatása a következő lett. Abnormális here és pénisz méret, mely azt jelenti, hogy nyugalmi állapotban szinte egy szafaládéra hasonlított a farkam a herém pedig a tyúktojásnál némileg nagyobb volt. Persze megmérni nem volt könnyű mert, mikor a doktornő hozzá ért rögtön elkezdett merevedni rendkívül gyorsan. Eközben nemcsak én pirultam, hanem ő is. A merevedés teljessége ugyan is akkora farkat okozott, hogy úgy tudnám jellemezni, ha egy A4 – es lapot hosszában meggörbítesz, akkor kábé akkora a farkam a végén egy szép galléros makkal.

Nos a tizennegyedik szülinapom előtt telefonált Edina doki. Anyám nem volt otthon így csak velem tudott beszélni és elmondta, hogy meglátogat bennünket. A legutolsó vizsgálat eredménye alapján többé nem kell gyógyszert szednem, és csak el szeretne búcsúzni. Mikor elmondtam anyámnak a hírt, mind a ketten nagyon örültünk és vártuk a találkozást. A születésnapomig eltelt időben anyám meglepően sokat beszélt a nemiségről valamint a szexuális dolgokról. Eljött a várva várt nap. Anyám és a nagynéném készülődtek, sürögtek, forogtak. Néha huncutul, mintha tudnának valami titkot úgy pislantottak rám. El kell mondanom, hogy anyám ekkor 34, néném 30 – éves volt. Együtt laktunk mind a hárman egy nagy medencés kertes erdei házban, melyet hazatérésünk után vásároltak. Délután cseng a csengő, én szaladok kaput nyitni. Ott áll a várva várt vendég Edina doktornő.

– Szia! – köszöntöm, mert tegeződöm vele.

– Hello! – mondja lágy hangján. Elindulunk befelé, miközben kérdezem tőle az ilyenkor szokásos dolgokat. Milyen volt az út, hogy érzi magát, miegymás. Ahogy beérünk a házba a néném és anyám vidáman puszilgatva, fogadják. Leülünk a terített asztalhoz, ebédelni, közben beszélgetnek erről – arról. Milyen a divat és miegymásról. Az ebéd végén, miközben a kávét isszák, felém, fordul anyám, komoly arccal beszélni kezd. Elmondja, hogy a kinti kezelés alatt a nénémmel egy nyilvános házban dolgoztak. Mivel a drága gyógyszerek költségét máshogy nem tudták fedezni. A mai napon pedig a kezelés vége az lesz, hogy megtanítanak bánni a farkammal. Ő tud a naponta végzett farokverésemről, a pornó filmeket is ő hozta haza tucatjával, amiket titokban néztem. Én pirultam, hogy tudja ezeket a dolgokat, de megnyugtatott, hogy ez természetes az én állapotomban. Látta hogy mennyire felizgat a filmekben lévő erotika, és hogy verem eközben a farkam. Tudja, hogy már ki szeretném próbálni az igazi kefélést is. Nos, ma lesz a nagy nap! Maradjak az ebédlőben, ők felmennek a hálóba mindent előkészíteni. Eltelt vagy egy óra mikor anyám lejött egy fekete bőrruhában hozzám.

– Na, hogy tetszem! – olyan csinos volt, hogy a farkam rögvest kezdett merevedni.

– Ahogy látom, kezdesz gerjedni, te rossz fiú. Én az anyád vagyok!

– Anya te nagyon szép vagy és erről pedig nem tehetek.

– Így igaz. – mondta, és közben megsimogatta a farkam a nadrágon keresztül.

– Az a két nő odafent, már vár téged gyere. Mentünk fel az emeletre be a hálóba, ahol majd hanyatt estem. Edina és a néném, mindketten izgatóan egyformán öltözve vártak a baldachinos ágy mellet. Mind kettőjükön combfix harisnya, tanga, mellemelő és csuklyás muszlin köntös. Hát majdnem eldurrantam, mikor megláttam őket.

– Gyere te farok király! – mondták nevetve. Karon fogtak, és az ágyhoz vezettek. Levetkőztettek, és fel ültettek az ágyra, a háttámlához készített párnákhoz döntve. Egy lágy zenére érzéki táncot kezdtek lejteni előttem. A lágy fátyol köntös izgatóan mutatta, takarta e csodálatos két nő érett bájait. Én meg eközben próbáltam takarni egyre növekvő szerszámom. Ők a hatást látva, egyre közelebb léptek. Végül az ágyra lépve felettem folytatták. Simogatva egymást mindenhol, hol az ölüket, hol a mellüket. A látványtól egyre nőtt vágyam, éreztem, hogy mindjárt élvezek. Edina lerántva a párnát (mivel azzal takartam a farkam) egy puszit nyomott a makkom hegyére, mire elélveztem. A kitörő ondó a mennyezetig repült. Én vöröslő arccal néztem az ő mosolyogó arcukba.

– Na az első,meg volt! – mondta a néném Kati. – Lássuk mikor lesz a következő – Erre rámvetették magukat, és végig csókolgattak mindenhol. Egyikük elkapta a farkam és elkezdte verni szép ütemesen, majd a kéz mellet éreztem egy forró szájat is. Lenézve látom, anyám az, aki próbál minél többet a szájába venni dagadó makkomból. Ismét kilőtt, pumpálva a fehér ondót a saját anyám szájába.

– A mindenit ez a szájába élvezett a saját anyának! – nevetett Kati. – Nem baj, az a fő hogy élvezd! Hát, mást nem is tudtam tenni. Már nem érdekelt semmi csak az, hogy minél többet kiéljek a videofilmektől felduzatt vágyaimból. Ezután, Edina elmondta, úgy állapodtak meg, hogy először őt kefélem meg, majd Katit, és ha akarom Évát, anyámat. Edina hanyatt feküdt, és Kati elkezdte ujjazni és krémezni. Egyre több krémmel és egyre mélyebben. Edina oda hívott magához és elkezdte csókolni, nyalni a farkam, mivel szopni nem bírta, nem fért a szájába. Miután elég krémes, és tág volt a puncija Kati bekente a farkam is, és oda fordította Gabi puncijához.

– Most jól széthúzom a pináját Te, pedig lassan nyomd be a farkad! – elkezdtem benyomni, mire halkan felsóhajtott.

– Nem tudom, hogy befér e nekem ez a hatalmas fasz! – lihegte Katinak.

– Majd irányítom, hogy finom legyen válaszolta. Megfogta a farkam és vezette befelé a szűk punciba. A makkom már majdnem bent volt mikor felsikoltott.

– Fáj! Nagy ez nekem! – kiáltotta.

– Fordulj négykézlábra és lazíts! – szólt Kati, és elkezdte ujjazni ismét. Miután már az ökle is, eltűnt a punciban odahúzott engem is.

– Most próbáld meg újra, de finoman, lassan. – Elkezdtem benyomni a már lazább barlangba és közben figyeltem, mint fogadja magába a doktornő a farkam. Félig sem jártam mikor vége lett a barlangnak.

– Teljesen bent vagyok, nem fáj? – Kérdeztem Edinát. Ő csak lihegett szólni nem bírt. Ekkor Kata visszahúzott vagy öt centire és egy törölközőt tekert a farkam köré.

– Na most lassan dugd, de csak a törölközőig nyomd a farkad belé!

– Elkezdtem mozogni ki be. Edina egyre hangosabban nyögött, az élvezettől. Vagy húsz mozgás után kért, hogy picit gyorsítsak a tempón. Hát elkezdtem baszni életem első nőjét. Fantasztikus volt, ahogy hullámzott előttem, a segge. Bele is élveztem ekkor, amitől még csúszósabb lett. Ő felnyögött és Katira nézett.

– Baszass szét ezzel a nagy fasszal!

– Oké Bébi meg kapod, amit akarsz ! – Erre elkezdett hátulról lökni egyre gyorsabban. Edina hörgött sikított nyögött, mind hangosabban. Kata elkapta a haját, és úgy cibálta húzta a farkamra. Egyszer csak Edina zokogva felsikolt megfeszült háttal!

– Élvezek! – Kiált fel, miközben a farkam szorítja a puncija, mint a satu. Lassan kicsúszok belőle mire ő elterül az ágyon.

– Most jövök én! – szól Kata, aki már előkészítette a punciját a bevetésre. Hanyatt vágódott és két kézre fogta a farkam.

– Velem nem lesz gond, én elég tág vagyok. Mikor neked gyűjtöttünk Hollandiában engem szétbasztak a kupiban.

Valóban szinte teljesen cafrangos volt a puncija a sok dugástól. A videofilmen láttam néha ilyen szétbaszott pinát. Elkezdte bevezetni a farkam kéjbarlangjába. Lassan a fele már bent volt mikor elkezdett mosolyogni.

– Ez az nyomd tovább! – Én éreztem, hogy ismét elakadtam, és kérdőn néztem rá.

– Nyomd csak bátran, te szilaj bika! Én bírom még tovább is! – Erre haladtam tovább, bár nehezebben, mint ez idáig. De egyszer csak nem ment beljebb.

– Oké, húzd most vissza, és tekerd rá a törölközőt mint az előbb – Megtettem, majd lassan elkezdtem dugni anyám testvérét.

– Fokozatosan gyorsíts a tempón! – Kérlelt, elfúló hangon. Én mind gyorsabban keféltem, miközben aprókat sikoltott.

– Bámulatos farka van a fiadnak! Így még soha nem keféltek meg e világon! Ki kell próbálnod! – Biztatta anyámat, egyre jobban hörögve. Kis idő múlva szólt, hogy bele akar ülni a szerszámomba. Helyet cseréltünk, és elkezdett lovagolni, egyre gyorsabban. Lihegtünk, nyögtünk mind a ketten, mikor egyszer csak lerántotta a törölközőt a farkamról, mind beljebb fogadta a farkam magába. Éreztem már nem sok, kell, hogy teljesen bent legyek, így egyre feljebb löktem magam. Elkezdett üvölteni a kéjtől mind artikulátlanabb hangon. Hirtelen tövig húzta magát a farkamra és megszorított.

– Élvezeeeeeeek! – Üvöltött, és engem is elért a kéj újabb hulláma. Pumpáltam a gecit belé, annyira hosszú ideig. hogy azt hittem pisilek. Mikor leszállt rólam csak folyt az ondó belőle mint egy kis patak.

– Éva! Ki kell próbálnod a fiad! Ekkorát utoljára akkor élveztem, mikor először dugtak meg egy húszcentis, jó vastag néger fasszal.

– Nem – mondta anyám – még nem!

– Na mindegy én és Edina még egyszer elkapjuk egy fordulóra! Meg kell tanítani puncit, nyalni és dugni egyszerre. – Azzal oda húzta Edinát az arcomra a farkam, pedig elkezdte szopni. Nyaltam a felettem lévő puncit az instrukcióknak megfelelően melyet Edina adott. Élveztem az addig nem tapasztalt új ízeket, illatokat, mikor érzem valaki megint, ráül a farkamra. Félig oda nézve látom anyám, élvezi fia dorongját, miközben Kata, a lábát feltámasztva nyalatja a punciját Edinával. Én, attól hogy anyám a farkamon valamint egy illatos punci a számon elkezdtem extázisba esni. A vágy újabb elsöprő hulláma jött felém, és elkezdtem élvezni. Kiabáltam a számon lévő punciba mindenféle hangot, talán még kínomban haraptam is. Majd élvezve elájultam.

Mikor felébredtem a három nő mosolyogva puszilgatott. Mint egy fél órát töltöttem önkívületi állapotban. Edina elmondta, hogy naponta egyszer mindig szopassam le magam, mert a hormon túltengést így lehet levezetni. Persze Kati egyből vállalta a napi penzumot.

Szóval ez volt az első kefélésem, amiben még a saját anyám is élvezte a gyógykezelés hatékonyságát. Ez a hármas még sokszor összejött, mindenféle helyzetben, de ez már egy másik történet.

Cseppet sem bánnám ha kikötöznél

Most felfeküdnék egy asztalra, és cseppet sem bánnám ha a végtagjaim a négy lábához lenne rögzítve, azt sem ha a bokám a csuklómhoz mint rég.. Ahhoz csak egy kéthurkos szíj kell, egyszerű. Jobb csukló-jobb boka, bal csukló – bal boka. Most nem tennék velük semmit, nem bánnám, ha nem is tudok. Sőt jobb az úgy. Azt se bánnám, ha már meztelen lennék, és nem akadnál bele semmi felesleges textilbe. Ó ma le kellett volna már szörteleníteni magam, úgy jobb nekem. Sima, érzékeny, finom érzés minden érintés. Megtehetnéd helyettem. Csak ne tejszínhabbal, nem alkalmas borotválás előtt, ragad és nem csúszik a penge. Jöhet tőlem valami férfi illatú hab is, olyan mindegy vagy csak egy kis szappan, én sem keresek erre külön szert. Ami kézre esik, csússzon egy kicsit a bőr felszíne.
Nyugodtan, lélegzet visszafojtva várnám, figyelném, ahogy a hideg fémecske siklik rajtam. Jól esne ha közben kicsit feszülne a kezem, hogy érezzem benne az erődet, amit a kötelékemnek kölcsönöztél. Néha megsimogatnád az ujjaiddal a felszínt, ellenőrizni elég sima, vagy még dolgozol rajta. Biztosan nekiülnél, lassan, türelmesen dolgoznál rajtam, főleg az ágyéki résznél. Összehúzódna a hüvelyem mikor közelítesz felé, csak ilyenkor érzi magát hirtelen üresnek, kitöltetlennek, érintésre várónak. Bennem lobbanékonyan feszülne a türelmetlenség, mikor érezlek már közelebb, oda közelebb. Mintha céltábla rajzolódna a köré, pontos tudatában vagyok, oda koncentrál a figyelmem, nem téveszt centiket, mint a testemen bárhol máshol ha érint az ujjad. Pontosan tudom hol tartasz, melyik céltáblasugárnál, és az már elég közeli, vagy még ficeregnék hogy a kezed alá csúsztassam belsőbb köreim. Ismerem ezt a türelmetlen várakozó vágyakozást. Sajnálom kicsit mikor rögtön a közepébe döföd az ujjaid és kihagyod a lassan közelítés játékát, bár jó az is.
Most a borotválás ürügyén egészen lassan haladhatsz, körről körre. Annál is inkább minél beljebb jársz annél bonyolultabb és részletesebb a felszínem. Hajlatok, ajkak, csikló, gát…sok kis gondoskodni való részlet. Elképzelem ahogy eltűnődsz a szeméremdomb felszínén, formázz mintát a barna szőröcskékből, majd ha nem tetszik egy húzással levághatod a műved.
Mikor egészen sima és fényes lett mindenhol, egy csöpögősen vizes kendővel törlöd frissre. Nyelveddel hűtöd le a felhevült megkínzottabb sejteket. Majd megvárod míg megszárad, talán enyhén meg is fújod. Hűs olajos zselével kenegeted be, siklik a kezed rajta. Meglep a hideg, rándulok. Ezt a sima, sikamlós, csúszós érzetet vártad. Ezt képzelted el mára, táncba hívják ujjaid a puncim. Siklnak a redők, ajkak között az ujjak, be-bebújnak a helyükre. Simogatnak, siklanak, dörzsölnek a sikosságnak köszönhetően akadálytalanul, simán, nagy lendülettel.
Ép csak megvárod hogy pattanásig feszüljenek a kötelek, a levegővételem sóhajtásig mélyüljön. Ép csak megvárod, míg felforr a vérem. Mosolygó szemmel, résnyire nyílt ajkakkal nézed a feszülésem az asztalon. Nézed ujjaid sikamló hatását. Nézed ahogy a kéj átveszi felettem az uralmat, és ezzel te kerekedsz felül. Vársz, nekilendülsz, vársz, nekilendülsz. Periódikusan, mint vmi spirálban tolod fel az érzeteim., egy-egy szinten meg megállva, időzve, hogy átvegyem a rezgését és lassan haladjak tovább. Megvárod míg képtelenné válok a mozdulatlanságra. Még tovább, még tovább feszíted a húrt, pedig szinte már alig érsz hozzám. Már csak pár ujjad táncol bennem, már csak a szemeddel tartasz, figyeled hangtalan könyörgésem, hogy legyünk túl rajta, ne fokozd már tovább, nincs hova.. de..
[Lolita]

Fantasy szextörténet: Boszorkánypöröly

“Bocsásd meg Uram méltatlan szolgád könyörgéseit!
A kételkedés vétkét, a hús átkozott sóvárgásait!
Rombold le, ha tetszik, tévelygéseim katedrálisát!
De, nézd őt, ki ezen a földön megismerte már
a purgatórium minden kínjait. Nézd kezén, lábán
a kenderkötél csókolta sebek lángoló virágjait.
Végtelen kegyelmedben emeld őt magadhoz Uram!
S tedd könnyűvé néki az utolsó kaput!
Add, hogy megtört testét ne gyalázza tovább a máglya,
Vastag füstje gyorsan rejtse el a szájtátik elől.
Ne lássák sápadt, fehér bőrét, a vékony pergament
a Sátán jelét hiába kutató mohó szemek.
A hóhérlegények harapásait égbeívelő nyakán,
kezük nyomát, kék bárányfelhőket tejfehér combjain.
Végtelen kegyelmedben emeld őt magadhoz Uram!
S tedd könnyűvé néki az utolsó kaput!

“Bűneim, melyeket tudatlanságomban, s a tudatlanságban való csökönyös megrögzöttségemben követtem el, megszámlálhatatlanok. Tudom, számos életen át kell vezekelnem értük, amíg megbocsátást nyerhetek. Rémülettel és szűkölő félelemmel tölt el a gondolat: hányszor fogom érezni a megpörkölődő szőrzet, az égő hús illatát a máglyákért cserébe, amelyeket saját kezemmel gyújtottam meg.”
Fáradtan csapta be a szótárt, tette le a tollat. Fájdalmasan nyújtóztatta ki elgémberedett tagjait, konyakot töltött magának, rágyújtott. Aztán lábát a dohányzóasztal füstüvegére emelve, a mély, öblös fotelba süllyedt:
Mari itt hagyott, azt mondta, úgy érzi, hülye picsának nézem, akinek farkamon kívül semmi máshoz nincs köze, ez pedig neki kevés. Nem tehetek szemrehányást ezért, igaza van. Az utóbbi időben kapcsolatunk abban merült ki, hogy munka után felugrott egy – egy futó szeretkezésre, ha itthon voltam. Utána pedig kiürítette a hamutálakat, és rendet rakott a konyhában, de ezt már túlzott gondoskodásnak éreztem, és alig vártam, hogy elmenjen végre. Hagyjon már dolgozni! Hát most hagy! Tűrt, ameddig tűrhetett. Ma feljött, és közölte, hogy ő nem konyhalánynak szegődött mellém, és majd hívjam fel, ha újra normális leszek, s megértem azt, ami teljesen nyilvánvaló. De igyekezzek, mert nem fog sokáig várni! Sajnálom őt, igaza is van, mégis furcsa megnyugvást érzek, végre zavartalanul dolgozhatok.
Tulajdonképpen jól is kinézhetett volna. Egy teniszpályán fehér sortban, uszodában vállasan, sűrűn göndörödő mellszőrzettel, széles fehér mosollyal, napbarnítottan. Arca azonban most leginkább zöldessárga volt, szeme alatt vastag, sötét karikák, állán ki tudja hány napos borosta, hóna alja, ágyéka határozottan szaglott és viszketett. Szóval ugyanolyan reménytelenül elhanyagolt volt, mint a szoba, amelynek falait kusza rendetlenségben borították a könyvek. A hatalmas íróasztalt elsárgult fóliánsok és újabb kéziratlapok öntötték el. A könyvek, papírok szétfolytak az egész szobában, kisebb – nagyobb kupacokban hevertek a sarkokban, székeken, bonyolult ösvényeket hagyva csak a közlekedésnek.
A cigaretta még csak félig égett le, amikor elnyomta az álom. Az asztalon a pohárban maradt bő ujjnyi aranyló folyadék felszínén lassú remegés futott át. Az odakint már jó ideje erejét gyűjtögető vihar hirtelen tört rá a szobára. A valahol a közelben lecsapó villám természetellenes, éles fénnyel világított be az ablakon, amelynek szárnyai a csattanással egy időben kivágódtak. A betörő szél először az égő csikket sodorta a szőnyegre, majd a pohár kezdett a sima üvegfelületen araszolni az asztal széle felé. A vastag szőnyeg tompította az ütődést, így a pohár épen maradt, s gurulva állapodott meg a fotel sarkánál. A kiömlő konyak eloltotta a csikket, csak a szőnyeg megpörkölődött gyapjúszálainak orrfacsaró bűze terjengett a levegőben. A huzat régi metszeteket kapott fel, és őrjöngő kavargásban szórta szét őket a szobában.
Rajtuk pentagramma, okkult, mágikus jelek, asztrológiai számítások táblázatai. Boszorkány – szombat vad fantáziájú ábrázolása: Förtelmes, kecske alakú szörnyek hágnak merev, görcsös fütykössel fiatal, vergődő szüzeket. Lángoló máglyákra kötözött elítéltek, arcukon a halál előtti pillanat rettenete.
Fiatal lányt vetnek alá tortúrának, lába terpeszben, keze szétfeszítve egy létraszerű alkotmányra kötözve. A testét fedő rongyok inkább feltárják, mint elrejtik titkos részeit. Arcát nem látni az előrebukó hajtól, csak fehér bőre világít a kormozó fáklyáktól félhomályos pincében. A felszított faszén kékes lidércfénnyel nyaldossa a háromlábú parázstartóban az akkurátusan felsorakoztatott fogókat, pálcákat.
A két tagbaszakadt hóhérlegény türelemmel vár, tudják, aki idekerült, az már az övék. Innen csak egy út vezet kifelé, de annak a végén is ők állnak. Egyikük megemeli néhányszor a fújtatót, a parázs hálásan felragyog, majd ellenőrzi a lapos végű pálca izzását. Az, néhány ujjnyi távolságról is mohón zsugorítja össze alkarjának dús szőrzetét. Az égő szőr szaga gyorsan terjed a levegőtlen helységben.
A fekete – fehér csuhás szerzetes felkapja a fejét. Ingerült, az írnok nem jött meg, egyszerre kell kérdeznie, rögzítenie a vallomást az írópulton heverő árkuson, s ügyelni a vallatás szabályosságára. S a vizsgálat már harmadik hónapja folyik. Benne a súlyos vádak ellenére egyre több a kétely.
Tudja, hogy bizonyosság hiányában az Úrra kell bíznia az ítéletet. De miért, hogy Ő csak tűzzel tud tisztítani? “Én csak vízzel keresztelek, de Ő tűzzel fog benneteket keresztelni…” Miért kell fiatal, bimbózó testeket lángokban elpusztítani? A lány már harmadik hónapja tagad. Tagad és tagad. Karcsú, törékeny testét meggyötörték már százféle módon, csak a Gonosz adhatott neki erőt a kínok elviseléséhez. S már oly régen füstölgött máglya a város főterén.
A népet pedig újra és újra figyelmeztetni kell, hogy ne felejtse el félni a bűnt, és rettegni a Gonoszt. A szerzetes imát mormol, keresztet vet.
– Elkezdjük. – int az egyik hóhérnak, aki az előbb kipróbált lapos végű pálcával készségesen áll a lány mellé.
– Mi a neved?
– Nem mindegy az már?
– Vonakodik a szent keresztségben nyert nevét megjegyezni. – rója gondos, lassú mozdulatokkal a sorokat.
– Talán a Sátán adott nevet neked?
– Mindegy az a máglyának, hogy kit emészt el.
– A bizonyossághoz tudnunk kell a nevedet, a bizonyossághoz tudnunk kell, rajtad van-e a Sátán jele. Égessétek le róla a szőrzetet!
A vigyorgó hóhérlegény a lány hasáig hajtja a rongyokat, s látható élvezettel kezdi lepörkölni szemérméről a koromfekete szőrzetet. A zsugorodó szőrszálak lassan tárják fel ölének parázzsal vetekedő lángoló vörösét. A lány meg – megvonagló testtel, de sikoly nélkül tűri az izzó vas kutakodását, mely eltünteti róla a hónaljszőrzetet is. A szerzetes arcát elrejti a csuklya, az írópult felé fordul, így csak a vallatás halk neszeit kell hallania.
– Nincsen jel Atyám! Makulátlan a teste. – jelenti a fiatalabbik hóhérlegény.
– A Gonosz tartja hatalmában evilági létünket. Térj meg! A Gonosz mindenhová behatol, de a legjobban a női testben érzi magát. Ez a mocskos és utálatos porhüvely, a lélek engesztelhetetlen ellenfele. Térj meg lányom, másként folytatnunk kell!
– Hát azt akarod, hogy az egész leckét felmondjam? – kérdezi a lány halkan, végképp beletörődve a megváltoztathatatlanba.
– Azt akarom, hogy mindent elmondj a jegyzőkönyv számára! Mikor találkoztál először a Sátánnal?
– Tízesztendős voltam, amikor először meglátogatott. Rémült kisegér képében bújt meg a tenyeremben. Játszottam vele, hagyta, hogy megsimogassam, etessem. Aztán színes pillangó lett, és a rétre csalogatott kergetőzni.
– Mit tanított neked?
– Megvilágította előttem a titkos utakat. Megismertette velem a virágok, füvek, a hold és a csillagok erejét.
– Hogy éjjel nőstényfarkassá változhassál, hogy gonosz praktikáiddal dögvészt idézhess az emberek fejére, hogy elapaszd a tehenek tejét?
– Nem, csak segítettem a szerencsétlen állatokon! – tiltakozna a lány, de az amúgy is csalódott hóhér fenyegetően lép közelebb, hát elhallgat.
– Részt vettél – e a boszorkányszombat táncain, ültél – e nászt démonokkal és a Sátánnal?
– Hat évig éltem a démonok között, olyan boldogságban, amelyet nem ismerhet földi halandó.
– Ültél – e nászt a démonokkal?
– És jól esett? – fűzte hozzá a vigyorgó hóhér.
– Mindegyik más, de a magja mindnek hideg. – emelte rá tekintetét a lány.
– Hogyan idézted meg a démonokat?
A lány pillantása megpróbált a sötét csuklya alá hatolni, megtört, erőtlen hangja hirtelen zengővé vált. A hóhérlegények fülének ismeretlen latin szavak betöltötték a pincét, felszálltak, keringtek a bolthajtások között, körbetáncolták a pap görnyedt, csuhás alakját.
– Et per nomen stellae quae est Venus et per sigillum eius quod quidem est sanctum, super te Anaél, qui es praepositus diei sextae, út pro me labores…(És annak a csillagnak a nevében, amelyet Vénusznak hívnak, s a pecsétje nevében, mely maga is szent, meghagyom neked, Anael, aki a hatodik nap elöljárója vagy, hogy szolgálj engem…)
A pap rémülten tántorodott hátra, vetett keresztet a lány felé.
– Elég! Nincs értelme a kihallgatás folytatásának. Bebizonyosodott!
A szerzetes remegve hajolt a papír fölé. A hóhérlegények lassan ocsúdtak, de a pap rettenetét ők is észrevették. Az újra magába roskadt, védtelen, hófehér test azonban már nem tűnt veszélyesnek. Hát felbátorodva kerülgették, tapogatták a mindenütt feltárt, megfeszített lányt, akinek erőtlen nyögése jelezte, hogy kezd magához térni. A szerzetes a halk hangra lett figyelmes, haragos arccal fordult feléjük. A lány mellé lépett, s a valaha ingként használt rongydarabokat, megpróbálta lehajtani. Azok azonban nem voltak képesek elrejteni immár teljesen csupasz ölét. Amíg a ruhát rángatta, képtelen volt levenni szemét a nedvesen csillogó szeméremajkakról. A szerzetesnek a csuklya alatt is jól láthatóan arcába szökött a vér. Meg – rántotta a rongyot, de akkor meg a lány keményen ágaskodó mellei tárultak fel. A szinte természetellenesen fehér, libabőrös halmokon apró, hegyes mellbimbók vöröslöttek.
– Így még jobb Atyám! – röhögött fel az egyik hóhér, észrevéve a pap zavarát.
– Nem a ti szórakozástokra vagyunk itt! Ha nem bírtok a gerjedelmetekkel, menjetek a kocsmák cafkáihoz!
– Az pénzbe kerül Atyám. S azoknak nem ilyen kemény a húsuk. – markolt bele a hóhér a lány szétfeszített combjába.
– Tán nem fizet nektek eleget a Szent Officium? Hagyjátok! Töredelmesen bevallott mindent. A Sátánt holnap kiűzi belőle a máglya tüze. Közeleg az éjszaka, imával fogom tölteni. – mondta a szerzetes, s felmarkolva az írópulton heverő papírt kisietett.
A folyosón lógó kereszt előtt térdre rogyott. A homályos folyosót alig világították meg a nedvesen füstölgő fáklyák. A térdeplő szerzetes csak egy halkan mormogó fekete foltnak látszott:
– Libera me Domine, de morte aeterna!
Tudta, hogy odabent mi következik. Tulajdonképp a hóhérok kiváltsága volt ez, afféle kárpótlás fáradtságos munkájukért. S az Atyák mindig szemet hunytak felette.
– A Szent Officium többet törődhetne a zsebünkkel a lelkünk helyett. – mondta az egyik hóhérlegény.
– Csitt! Biztos, hogy elment? Te is megismerkedhetsz még a tortúrával, ha ilyeneket beszélsz.
– Ugyan! Már elment, ilyenkor mindig imádkozik, csak elmond egyet – kettőt a mi lelkünkért is.
– Akkor talán azt sem bánja, ha mi itt elszórakozunk egy kicsit. – intett fejével a megfeszített lány felé.
– Neki már úgyis mindegy, hallottad, holnap máglyára kerül. Legalább legyen még valami öröme ebben az életben.
– Mindig azt hittem, hogy a boszorkányok százéves vénségek, de ez itt még húsz sem lehet. – nyalta meg a szája szélét.
– Nem biztos, csecsemővérből, szárított békából, bakkecske magjából készült kenőccsel kenegetik magukat, hogy szép feszes maradjon a bőrük.
– Nekem mindegy, csak jó szoros is legyen. – próbálta hurkás ujjával a lány ölét.
– Várj már, neked tényleg nincs lelked! Nem látod, hogy nincs magánál? Segíts leoldozni! – szólt rá a másik.
Óvatosan emelték le a keretről, támogatták a sarokba terített birkabőrökhöz. A kimerült lány hátát a hideg, nedves falnak támasztva ültették le.
– Ne félj, most már nem bántunk! Hisz tudod, mi csak azt tesszük, amit a csuhások parancsolnak. Mi nem tehetünk róla. – vigasztalta a lányt, miközben borral itatta egy cserépkorsóból.
– Neked is jobb lesz, ha beletörődsz a sorsodba, hallottad, már csak egy szűk éjszakád van hátra. – unszolta sürgetőbben a másik.
– Hisz szép lány vagy, biztos volt már szeretőd a faludban, igaz? Hát hozzánk is lehetsz kedves egy kicsit. – folytatta, és kutató kezei kíváncsian siklottak végig a lány combjain, eltűnve a rongyok alatt.
A lány eltolta szájától a korsót, rámosolygott a mellette guggoló, őt itató legényre. Ajkán vércseppként csillant meg a bor. Aztán egyetlen mozdulattal lehúzta magáról a már amúgy is cafatokban lógó ruhát. A mögötte izzó parázs által megvilágítva ragyogó sudár test magasodott a két férfi fölé. Felhúzta a hozzá gyengédebbik legényt, majd határozott mozdulattal térdelt eléje, bontotta ki a nadrágból annak dorongját. A gyorsan növekvő tagot teljes hosszában végigbecézgette ajkaival, a vörösen előbukkanó makkot nyelvével cirógatta körbe. Aztán szájába véve dolgozott rajta, átölelve a legény fenekét, mozgásra kényszerítve őt is. A halk, cuppanó hangokhoz a legény egyre hangosabb nyögései társultak.
A másik fickó kikerekedett szemmel nézte a jelenetet.
– Na mi van, – fordult felé a lány.
– Te eddig is csak az ujjaiddal kutakodtál, a cunám most is szabad!
A férfi durva kezei áhítattal kúsztak a lány fehér feneke felé. Markolta, becézgette a lány tomporát, vékony combjait. Vastag hurkaujjai elmerültek a szőrtelen punciban. Aztán feljebb csúsztak és megérintették a halványrózsaszín lyukat, amely összerándult a váratlan támadásra. A lány meglepődve nézett hátra, aztán térdét széjjelvetve, jobban előrehajolva engedett a fickó kíváncsi vágyának. Az ujjak növekvő élvezettel merültek újra és újra az engedelmesen táruló anusba. Mintha a lány is jobban élvezte volna, csípője mozgásával segítette a behatolást.
– Nocsak, lehet, hogy te igazából a fiúkat szereted? Engem nem zavar, csak adjatok most már valamit a cunámnak is.
A hanyatt fektetett legény szerszámját biztos kézzel beigazítva előredőlt, sápadt fenekét felkínálva a tagbaszakadt, szőrös fickónak., aki durva mohósággal hatolt beléje. A lány testének sápadt fehérsége furcsa ellentétben állt a két verejtékező, vörös férfitesttel. A három rángatózó test árnyéka kibogozhatatlan szörnyként táncolt a falon. Időnként mintha rettegett – ismerős kép alakult volna ki belőle.
A súrlódások halk neszébe, az elragadtatott nyögésekbe néha, mintha éles, gúnyos kacaj keveredett volna, amelyet világosan hallott odakint a kereszt előtt térdeplő szerzetes. A kiszűrődő hangok vad vágyat keltettek benne, ajka hangosabban mormolta az imádságot, de a fülét lehetetlen volt bezárnia. A kamrában a lány szájával borult a fekvő legényre. A felspriccelő mag nagy ívben szökött a magasba, a visszahulló cseppek ragyogó gyöngyökként csillogtak a fényes, fekete hajon. A hátulról dugattyúzó fickó hirtelen feljajdult. Láthatóan sikertelenül igyekezett kitépni magát a hímtagját szorosan tartó fenékből. Arca eltorzult a fájdalomtól, szőrös feneke meg – megrándult, ahogy beleélvezett a meggyötört végbélbe. Kiszakadva a rettenetes szorításból, erőtlenül hullott a földre. A mosolygó lány, hajában a csillogó gyöngyökkel diadalmasan magasodott felettük. Lábával megpiszkálta a mögötte heverő férfi szőrös ölében rejtőző, apróra zsugorodott, petyhüdt hernyót.
– Ma használtad utoljára! – sziszegte.
A tömeg lélegzetvisszafojtva várta a rég nélkülözött látványosságot. A lányon új, hófehér, bokáig érő ing volt. Elfogadta a remegő kézzel feléje nyújtott keresztet.
– Ne sírj! Még eloltod a szívedben égő lángot! – súgta a szerzetesnek, akinek kötelessége volt az általa hozott ítélet végrehajtását végignézni.
A felkelő nap fényét zsíros, fekete füst homályosította el. A szerzetes mélyen arcába húzta a csuklyát, elfordította fejét, ne lássák lecsorgó könnyeit.
– Rombold le, ha tetszik, tévelygéseim katedrálisát!
De, nézd őt, ki ezen a földön megismerte már
A purgatórium minden kínjait. Nézd kezén, lábán
A kenderkötél csókolta sebek lángoló virágait.
Végtelen kegyelmedben emeld őt magadhoz Uram!
S tedd könnyűvé néki az utolsó kaput!
Hunyorogva nézett a Napba. Hóna alól régi könyv kandikált ki. Lassan bandukolt a nedvesen csillogó macskaköveken, kerülgette a félig a járdán parkoló kocsikat, a gyors nyári zápor hagyta tócsákat. Az egyik sok százados házon keskeny, lefelé vezető lépcsősor nyílt, a cégér borozót hirdetett. Odabent lepusztult kocsma fogadta a belépőt. Régi pincehelységből alakíthatták át, az alacsony, sötét boltívek hangulatosak, de a feléből – harmadából, kapkodva felcsapkodott vakolat alól itt – ott kikandikál a régi, nedves téglafal. Az olajos padló, asztalok, székek pedig inkább koszosak, mint patinásak. A harsány – színesen világító Marlboro – reklám ugyanúgy nem illik ide, ahogy a polcra sorakoztatott whiskys és konyakos üvegek sem. A közönség itt a bádogkannákból mért homoki savanyúságokat fogyasztja inkább. Ha van egyáltalán közönség, mert a belépőt csak az unott csapos fogadta. Nem volt elragadtatva a vendégtől, a kisfröccstől még kevésbé.
– Nem viszi túlzásba? – mogorván tolta eléje a poharat, aztán elfordult és mosogatni kezdett, nem óhajtott beszélgetni.
Lassan kortyolgatta a bort, nézegette a kopott, hámló falakat. Hónapok óta napi 12/14 órát dolgozik, s a rejtélyes latin – fríz – ófrancia szöveg lassan megadja magát eltökéltségének. Egyre biztosabb benne, hogy a félig emlékirat, félig inkvizíciós jegyzőkönyv jelentős felfedezés, amely meghozza végre az oly rég várt szakmai elismerést. A felcsendülő hang váratlanul éri, összerezzen.
– Hívj meg engem is egy italra! Meghívsz egy italra?
Nem vette észre, mikor lépett be a feszes, szürke kosztümbe öltözött lány. A makulátlan fehér blúz, az elegáns kosztüm, az ápolt, diszkréten festett körmök inkább illettek volna egy virágzó cég hűvösen légkondicionált irodájába, vagy egy előkelő szálloda halljába, mint ebbe a negyedosztályú csehóba. De a hangja egyértelmű volt, és lényegre törő.
– Két konyakot! – szólt rá a háttal mosogató csaposra, nem várva meg, hogy ő rendeljen.
– Egészségedre! – a férfi csak belekortyolt. A hátrahajtott nyak, kihúzott felsőtest látni engedte a lány feszes melleit, inkább azt nézte. Nem értette a helyzetet, de az ajánlat félreérthetetlen volt.
– Gyere fel hozzám! Nem lakom messze, s drága sem vagyok.
– Nem érdekel…
– Nem bánnád meg… Te mondhatod meg, hogy csináljuk!
– Nincs pénzem. Kár a gőzért…
– Na jó! Azért egy konyakra még meghívhatsz. A tiéd? Antipolus maleficorum. Jó réginek látszik. – fordította kíváncsian maga felé a könyvet.
Maga sem értette, miért kezdi magyarázni, hogy ez nem is olyan régi, csak hasonmás, azt jelenti, Boszorkánypöröly, és hogy csak egy tanulmányhoz gyűjt anyagot a középkori boszorkányperekről, amiben az lesz az érdekes, hogy egy eddig ismeretlen forrást dolgoz fel benne…
– No nézd csak, te ilyeneket olvasol? – húzta maga elé a könyvet a lány, és kezdte betűzni.
– Quid tardas? Ne morare!
– Ne csinálj úgy mintha értenéd, ez latinul van. Így a te kuncsaftjaiddal nem lehet beszélni! – torkolta le durván, maga felé fordította a szöveget, és folyékonyan kezdte fordítani.
– Quid tardas? Mit késlekedsz? Ne morare! Ne húzódozz! Obedito praeceptori tuo… Engedelmeskedj parancsolódnak…
– Gondolod? Veled például, lehet! – súgta a nő rekedt – közönségesen a férfi fülébe.
– Lingi! Lingi anum infendum meum! Lingi meum pudendum instinctorem! (Nyald! Nyald ki szörnyűséges seggemet! Nyald ki buja ölemet!) – az döbbenten nézett, megragadta a nő vállát, és nem lehetett tudni, most eltaszítja magától, vagy kapaszkodik belé.
– Ki vagy te?
– Lili, Lili, Lilith… – kuncogta a nő.
Aztán felállt és lassú, ringó léptekkel indult a lépcső felé. Formás lábán feszült a harisnya, hátul a varrást, mintha vonalzóval húzták volna. A férfi szeme követte a vonalat a szoknya alatt is, végig a hosszú combokon a fekete harisnyakötőig, amely lágyan követte a csípő gótikus ívét.. A lépcsőn felfelé lépkedő nő testén már nem volt ruha. Egyetlen öltözéke a fekete harisnya, s a vékony harisnyatartó, mely aláhúzta a sápadt fenék fénylő félgömbjeit. A lépcső tetejéről még visszafordult:
– Lilith! Lilith! – formálta ajka a ki nem mondott szavakat, és kifordult a kocsmából.
Kapkodva szórt pénzt a pultra, rohant, de odakint már senkit nem talált. A kánikulára jött hirtelen vihar gőzfürdőt varázsolt az utcára. A gomolygó ködön alig tört át az amúgy is ritkásan álló nátriumlámpák sárga fénye. A ház falát csak két girhes utcalány támasztotta. Lelkesen fogadták az érkező zsákmányt, de kimondhatatlanul közönséges mozdulataik inkább taszították, mint csábították a férfit. Távolabb, az egyik lámpa gyér, sárga fénykörében feltűnt egy pillanatra a kosztümös lány, aztán a sötétben sietett tovább, és csak cipősarkának szapora kopogása hallatszott a nedves macskaköveken.
A nyomába szegődött. A keskeny utca felfelé kanyarodott a hegyoldalon, a villanegyed felé vezetve. Két oldalról öreg hársak, platánok, vadgesztenyék szegélyezték, alig megvilágított, sötét alagutat képezve. Időnként megpillantotta az előtte siető nőalakot, mely hol felöltözve, hol csak harisnyában, sápadtan tűnt fel a hold fénye által megvilágítva. Mögötte az utcalányok visító nevetése gurult, vonyítás, kutyaugatás kísérte lépteit. A rozsdás vaskerítése – ken túl árnyékba borult kertek, elhagyottnak tűnő villák vak ablakai.
A cipősarkak kopogásának hirtelen vége szakadt. A lány az egyik villa kapujánál állt. Lábát a mohos terméskő kerítésre emelte, megigazította harisnyáját. A sápadt comb világított, még visszanézett, aztán eltűnt a kert mélyén. Csönd volt, nem hallatszott a két utcalány visítása, várakozva lapultak a kutyák.
Habozva állt a kapu előtt, fürkészve nézte a kertet, de a hold halvány fénye csak sűrűbbé tette a fák, bokrok közti homályt. Vállat vont és belépett. Lába alatt megcsikordult a kavics, hatalmas csattanással vágódott be a kapu. A kert, mintha csak erre várt volna, megelevenedett. Ágak mozdultak, susogtak, lihegések, nyögések, kutya nyüszítése. A zajba lassan érhető szavak vegyültek.
– Szép férfi!
– De már nem fiatal.
– Nem hát. Nagyon is öreg. Nem is tudja, milyen öreg!
– Sokat tanult.
– Mégsem tud semmit!
– Biztos jó erős.
– Majd kipróbáljuk, milyen erős!
A villa ablakait belülről apró, viháncoló lángnyelvek nyaldossák. Az üres előcsarnokból egyetlen nyitott ajtó mutatja az utat. Odabent a szobát számtalan gyertya fénye ragyogja be. A kígyózó, indázó aranykeretes tükrök megsokszorozzák a fényt. A padlón vörös krétával rajzolt hatalmas pentagramma lángol. Sarkaiban okkult, mágikus jelek, közepén széles, fekete selyemmel letakart ágy, hívogató oltára valami rettenetes áldozatnak. Körben a falon bonyolult, soha nem ismétlődő, nyugtalan mintájú tapéta. Az ágyon kívül egyetlen bútordarab található a szobában. A karcsú lábú, faragott fésülködő asztalkáról most hiányoznak a fésűk, kefék, csatok, tégelyek nélkülözhetetlen kellékei. Csak egy ezüst tálca, rajta metszett kristály – serleg sűrű, mélyvörös borral. A fésülködő asztal tükre megkettőzi a bíborszínű italt.
A férfi lassan járja körül a szobát. Kíváncsian, homlokát ráncolva vizsgálgatja a padlóra rótt jeleket, láthatóan érti őket. Az asztalhoz lépve felemeli a serleget, először óvatosan, majd mohón kortyol belőle. Szája sarkában megcsillan a vörös folyadék.
A tapétába simuló ajtón észrevétlenül lép be a lány. Elégedetten járja körbe az italtól kába férfit. A tágra nyílt, de üveges szemekbe néz, megsimítja az arcát.
– Hát mégis! – mosolyodik el.
Óvatosan fejti le a férfi ujjait a pohárról. Kiissza a maradék bort, és a serleg ezer csillámló darabra törik a padlón.
– Et per nomen stellae quae est Venus et per sigillum eius quod quidem est sanctum, super te Anaél, qui es praepositus diei sextae, út pro me labores…(És annak a csillagnak a nevében, amelyet Vénusznak hívnak, s a pecsétje nevében, mely maga is szent, meghagyom neked, Anael, aki a hatodik nap elöljárója vagy, hogy szolgálj engem…) – zengő hangja betölti a szobát. A tapétába rejtett ajtóhoz lép:
– Gyertek! A tiétek. – a két viháncoló succubussal már találkoztunk.
Ne higgye senki, hogy ők nem haladnak a korral. A takaros, keményített fehér csipke köténykék bármely szobalányra, pincérnőre illettek volna. Más nem is volt rajtuk, eltekintve persze szénfekete, rövid hajuktól, vékonyra tépett szemöldöküktől, és sűrű, fényes szeméremszőrzetüktől. A vérvörös ajkakat jó falatra várva simították végig a hegyes nyelvecskék, a pirosló mellbimbók dacosan tolták félre a köténykék pántjait.
A fekete-piros ördögfiókák talán maguk sem voltak tisztában mindent lebíró, emésztő hatalmukkal. Dévaj, vidámsággal vetették magukat kábult áldozatukra. Fürge ujjak gombolták ingét, nadrágját, csupaszították az izmos férfitestet. Az éles fogacskák bele – belemartak vállába, felsértették mellkasát, a bimbók gyenge bőrét. A mohó szájak nyomán piros virágok nyíltak a magatehetetlen testen. A hegyes nyelvecskék felkúsztak a combok oszlopain, az egyik bekíváncsiskodott a szőrös farpofák közé, és vidám kuncogással élvezte azok összerándulását. A másik a gyorsan merevedő phallost nyalogatta körül.
– Na, milyen?
– Szép, erős!
– Segítsünk neki még egy kicsit!
A két térdeplő lány szája, fogai versenyeztek a lüktető hímtagért. A sápadt test minden meleg vére ott duzzadt, lüktetett a kéklő erekben, amelyeket csak a csoda mentett meg attól, hogy az éles fogak felsértsék. Az érdes nyelvek újra és újra végigborzongatták a makk finom bőrét. A súlyos herék remegve, szinte visszahúzódtak a testbe a kiszakadás előtti rettenetes pillanatban. Aztán végeérhetetlen áradás borította el a lányok arcát. A kábult férfi válla, hát – és csípőizmai rángatóztak, és egymás után, vastag, fehér sugárban tört ki belőle a mag, míg térdre nem rogyott, és erőtlenül nem hullott a lányok elé.
– Egy. De biztos maradt még benne erő. – fordult egymáshoz a két maszatos succubus.
– Nem is fejeztük még be! Hozd a kenőcsöt, vigyük az ágyra!
A hanyatt fektetett férfi minden porcikáját végigmasszírozták. Kezük nyomán a test fényleni kezdett, a fogak tépte piros virágok fehér hegekké forrtak össze, a petyhüdt szerszám pedig hamarosan újra teljes pompájában ágaskodott.
Az egyik lány négykézlábra ereszkedve remegő horpasszal várta a támadást. Kidudorodó szemérme duzzadt, vörösen fénylett, mint egy tüzelő szukának. Úgy is morgott, amikor a másik ujjai belémerültek. Ő, míg a forró, síkos hüvely lüktetve szorította, a férfi fölé kuporodott, és teljes hosszában magába vezette annak phallosát. Az ágyék, a has izmai hullámzottak, ahogy szívta, gyötörte a magába fogadott idegen testet. A két succubus fáradhatatlan volt, körmükkel szántották, fogukkal tépték, combjukkal szorították, hüvelyükkel szopták a férfit, míg az utolsó cseppet is ki nem sajtolták belőle.
Az izzadtságtól, kenőcstől, a férfi magjától síkos testek kimerülten hevertek egymáson, amikor a lány visszatért.
– Jól van! Ügyesek voltatok. – simogatta meg két succubus csípőjét.
– Most menjetek!
Lassú, óvatos mozdulatokkal tisztogatta végig a férfit. Elidőzött az apró, fehér hegeknél, nem hagyta ki egyetlen hajlatát, nyílását sem. Aztán nyugodt mozdulatokkal vetkőzni kezdett, és a sápadt, karcsú test a férfi mellé siklott. Fejét a puha mellekre vonta, és gyengéden ringatni kezdte.
– Látod? Nekünk találkozni kellett. Te nem hittél nekem, csak azt akartad hallani, amit ostoba, tudatlan emberek fantáziáltak rólunk. Pedig én igazat mondtam. Ismerem a virágok, füvek, a hold és a csillagok szellemét. Ne félj, én megvilágítom előtted a titkos utakat, amelyek a földi paradicsom hét pecséttel zárt kapujához vezetnek. Nézz rám! Már szabad! Feszesek a melleim, simák a combjaim, már nem borítják őket sebek. Csak szőrzetem nincs. Látod? Izzó zsarátnok égette le rólam örökre. De ne félj, már elfelejtettem. Olyan boldogságban fogsz élni, amilyet földi halandó még soha nem ismert.
A reggeli nap már magasan járt, amikor felébredt. De az ölébe fészkelődött puha, meleg tompor rögtön magához térítette. Mellette kismacskaként összegömbölyödve fiatal lány aludt. Ijedt mozdulata őt is felriasztotta. A lány kényelmesen nyújtózkodott, dorombolt, és kinyitotta a szemét.
– Jó reggelt! Nem főztél még kávét? Tudod, hogy vasárnap úgy szeretem az ágyban meginni. – és a másik oldalára fordult.
Zavarodottan ment a konyhába. Az ismerős rendetlenség magyarázatot ugyan nem adott, de megnyugtatta. A kávéfőző szörcsögése újra felébresztette a lányt. Üdén, mosolyogva várta a gőzölgő kávét. A férfi óvatosan ereszkedett mellé az ágy szélére, és majdnem elejtette a csészét. A padlón szamárfüles fénykép hevert: méltóságteljes villa előtt három lány karolta egymást. Mosolyogtak, éles foguk ragyogott a napfényben.
– Kik ezek?
– A barátnőim. Nem ismered meg őket? Már bemutattam őket neked. Ha akarod, még találkozhatsz velük. – nevette el magát a lány.
– Na, adod azt a kávét?

A szexből nekem sosem elég

Nincs az a férfi aki fent tartaná bennem a vágyat, ha nem foglalkoztatja a fejecskémet a gondolataival. Bármennyire is szeretnék a szex csak szex, nekem elég a szex általában világlátással feszíteni itt, a nagy szart elég. Kell hozzá még legalább egy kanál “érdekelsz mint embert” érzés is. Azt sem hanyagolva el, hogy közben is egekbe szöktet a verbális inger. Na amiről meg nem kell beszélni, azok az általános napi problémák, amin úgy sem tudunk túllépni, “mert te olyan izé vagy…” témakörben. Ezeket jól megtartom egy ideje magamnak, és láss csodát hat.
Kedvenc bloggernőm swingerélményre emlékező csodás írásában említett klub a TikTak csodásan összefoglal olyan dolgokat, amit akár párkapcsolati tanácsadónak is elkelne, a “gyengébbek kedéért” mottóval felszerelve. Még ha nem is ültethető ez így át, körülményeskedés nélkül egy párkapcsolatba..
Elsősorban nekem meggyőződésem, hogy nem a statisztikailag átlagot képiselő férfiakkal hozott össze a jósorom sosem. Legalábbis a párom nem az a vetkőztetéssel bajlódni szerető “fajta” mint ahogy a különben is meglévő természetes illatokon túli mű illatok nagy része is irritálja. Ellenben vannak fura dolgai, pl. jobban izgatja a nem frissen szappanozott punci, mint a szappanos. (bizonyára az előbbiekkel szoros összefüggésben). Mindenesetre én hamarabb “nem bírom” a szagom és rontok tusolni, mint ő, ami összességéban szerencsés felállás. Azzal sincs semmi bajom hogy “hány” a hosszú, festett, sőt mű körmöktől, vagy el kell fordulnia, ha valakinek a tv-ben csillog a szája a nedves hatású szájfénytől. Különben megértem valahol ezt az undorodását, át is érzem, mégis csak természetellenes ez az egész. Ezzel nekem mégis jól megfér, hogy néha szeretném kenni magam, és én látom a felöltözöttségem befejezéseként a sminket. Ebből következik, hogy általában nem vagyok felöltözve :-D El is gondolkodom a nőkön a környezetemben, hogy a csudába jutnak a tükör elé folyton. Nekem többnyire már a család a kocsiban a ház előtt járó motorral topzódik, még be kell pakolnom peust, törlőt, kicsire váltóbodyt, még nincs meg a telefonom, ami valszeg valahol lemerült (hiába hívogatom), és két szoba között sikálom a fogam miközben benyomom a mosogatógépet (mert már megint nem megy, mert még az a hülye gomb is kell hogy induljon :-))), majd a kocsiban jut eszembe hogy meg sem néztem magam…
A felsorolást nézve, érdekes, hogy a nők még ilyen nyitottsággal is így vannak összerakva, kell a látszat, hogy nem csak megdugni akar egy pasi…pedig hát mindenki tudja egy ilyen színhelyen, hogy dehogynem :-D Fő a látszat. Asszem ez is valamiféle sznobizmus egy részről. Talán csak Catherine Millet a kivétel (már publikáltan) ez alól, no meg a BDSM-et valamerről érintők. (bár mindkettőhöz van “filozófia pro és kontra). Azért az is benne van, hogy a nőket valahol pont ez a “körítés” izgatja jobban, maga a verbális gesztus, ahogy és amit a másik közvetít, ahogy átláthatóan meg akar szerezni, az maga a stílus. A férfi maga. Ahogy és ahány férfi annyiféle maga. Így ez maga már érdekes szexuális szempontból, hiszen nem az a cél hogy egy tárgy, ami a férfinek jelen esetben csatolmánya, testrésze behatoljon, hanem egy szexuális élmény. Ami akár hogy is nézzük két (jelen esetben akár több) ember együtt átélt öröme. Ez pedig fokozható azzal, ha nem két testet csapunk össze ütemesen egymáshoz, hanem ennek van valami mélyebben ható sugara is. BIztos vagyok benne majdnem mindenki nagy általánosságban szeret otthoni pályán mozogni, ismerős emberekkel szexszelni, és mégsem enged csak úgy be “idegent”. Pont ilyen az is, ha tudom hogy valaki mindjárt “elkap” és ugymond “magáévá” tesz, de pont azért mert ez az én fantáziám rólunk, és valamilyen kommunikáció alapján/után ő ennek eleget tesz. (pont mert neki is ez a másik oldalról). Én tudom, hogy ez mindkét nemnél egy izgató pont, elkapni egy feltárulkozó testet /fogadni kitárulkozva egy rohamot, és “engedély” nélkül AZT tenni vele. Dehát mindenki tudja, hogy ha eljátszuk is, meg van az az engedély, és valamiféle nyelven a tettes erről értesítve lett. :-)
Van egy másik bloggerina (domina oldalon álló) akinek fő témája a partnerválasztás nagyonrögös útja. Nekem annyira hasonlít az ő hozzáállása az aggszüzekéhez, és én már nem tudom hány karaktert vetett papírra az ügyben neki mi igénytelen, milyen a rossz partner, és milyen ha vki nem “igényes” stb. stb. Innen sejtem, hogy attól még, hogy valaki szexuálisan nyitott lehet, lehet rettenetesen zárt egyébként. Mint ahogy ez minden bizonnyal fordítva is igaz, és nem is kell sokáig kutatnom a környezetemben példa után, hogy találjak nagyon laza életvitelű, rugalmas embert, aki képtelen bármiféle szexuális nyitottságra, lazaságra. Miközben a szocializált ember, a protokoll legnagyobb része nagyon távol áll tőle. Amiben érzem az ő hihetetlen liberalitását, és embertiszteletét. Fene sem érti ezt! Elképzelhető. hogy mindenki így van összerakva? Mindenki laza bizonyos területen, míg zárt a másikon. Most bizonyára eltöprengek zártságaimon, és nem is kell kutatnom, igen rettenetesen zárt vagyok bizonyos dolgokban.. :-D próbáljon csak vki elmozdítani hajszállnyit! :-))) Visszatérve a dominára, elképzelhető, hogy a felvett dominajelmez lenne egyszerre rés a merevsége pajzsán, amit mégis csak körbe akarna szegni szabályosra, hogy ne résnek tűnjön? Értem ez alatt, hogy a BDSM mégis csak szexuális szabadságot feltételez, míg maga az egészhez való hozzáállása, és ahogy egy ilyen vagy más kapcsolatában magára és partnerére tekint nagyon is merev?
Ami még jól átlopható a hétköznapokba a sokirányú szexuális inger. Feletébb nagy bánatom, hogy pillanatnyilag se időnk, se erőnk állapotában nagyon nehéz többet áldozni a szex oltárán, és a mármár sunnyogós, riadtőzike szexet nem lehet hangos sokingeres orgiává alakítani. Lapítunk mint kaki a fűben, mert ha felébrednek persze jöhet a dajka és a köztünk alvás :-) Ebben is van izgi, hiszen rettenetesen hasonlít a szülői házban sunnyogáshoz :-D ó régi szép idők… De azért más még orgiázhat otthon kedvére! Bízom benne meg is teszitek!
[Lolita]

Családi szextörténet: Marci

“Kakuk Marci, ha csavargó is, nem annyira züllött, alja egyén. Sem nem tolvaj, még csak nem is iszákos túlságosan, sőt még azt sem lehet egészen ráfogni, hogy dologkerülő. Szíve pedig? Sosem romlottabb a Kakuk Marci szíve a másokénál! Csak valahogy, mintha eleve csavargónak lett volna rendelve a Magasságoktól.” (Tersánszky)
Megizzadtam az öreg vadkörtefa tuskójával. Kivágni, feldarabolni sem volt egyszerű a jó 80 cm. átmérőjű törzset, de a kölcsönzőből hozott Stihl fűrész megbirkózott vele. Kaphattak elég napfényt a gyümölcsfák, s a bográcsoláshoz is sokáig elegendő lesz a fa. De a jókora tuskó csak ott éktelenkedett a telek sarkában.
Már derékig álltam a körülötte ásott lövészárokban, vagdostam a karvastagságú gyökereket. Persze a legerősebbek lefelé nőttek, amelyekhez legfeljebb alagutat áshattam volna. A legjobb az egészben, az árnyékban várakozó sör volt, csak tőle nem jött ki a tuskó.
A szomszéd víkendházán éppen dolgoztak. Nem tudom, lehet-e székelyesíteni a budai hegyeket, de látszott, a ház szép lesz, az erdélyi ácsok ügyesen dolgoztak, és biztos olcsók is voltak. A délelőtt folyamán félszemmel, érdeklődve figyelték erőfeszítéseimet. Ebédszünetben aztán az egyikük közelebb ballagott.
– Jó munkát!
– Köszönöm, van.
– Egészben akarja kiszedni?
– Nekem már gyufaszálakban is megfelelne.
– Segíthetek?
– Hát, megköszönném.
Úgy negyed órába került, amíg néhány éket faragott és beleverte őket a tuskóba. A körtefamaradék nagy recsegések közepette megadta magát, és négyfelé esett.
– Na, ennyi.
– Ez ilyen egyszerű? Köszönöm, mivel tartozom?
– Ugyan, hagyja.
Az ebédidő végéig még leültünk sörözni. Délutánom felszabadulván gulyást főztem, és leballagtam a boltba némi sörutánpótlásért a vacsorához, amire meghívtam Attilát is. A vacsora, a lassan fogyó üvegek megoldották Attila nyelvét. Ráérősen mondta, mondta éjszakába nyúlóan, csak egyszer-egyszer kellett kérdésekkel továbblöknöm a történetet.
A tavasszal jöttem át Magyarországra, azóta hol itt dolgozom, hol ott …
Olyan vagyok én, mint a Kakuk Marci, húzta elő zsákjából Tersánszky rojtosra olvasott könyvét.
Állami gondozott voltam kicsiny korom óta. Apám valahol Constantában dolgozott állítólag, de soha nem találkoztam vele. Anyám látogatott egy darabig, aztán új családja lett, elmaradt. Ha igaz, van két húgom. Nem látogattam meg őket soha, ha ők nem voltak kíváncsiak rám, hát én miért legyek? Lakatosságot tanultam a tanonciskolában. Jó mestereim voltak ott is, az üzemben is, én meg mindent magamra szedtem, amit lehetett. 86-ban kezdtem dolgozni Csíkszeredán a mezőgazdasági gépgyárban. Ronda idők voltak, de legalább ellakhattam a munkásszálláson, amit kerestem azt meg, család nélkül magamra költhettem teljes egészében. Nekem mindig volt időm autót javítani, ezt azt elvállalni, abból is jött valami. Azt is tudtam persze kinek érdemes dolgozni, kinek nem. Bár nem nagyon válogathattam, az olyanoknak nemet mondani sem lehetett. 89-ben majdnem meg is lincseltek, pedig nem tehettem én arról, hogy behívtak időnként “beszélgetésre”, s bizony isten nem mondtam és rosszat senkiről sem. De akkor spicli volt mindenki, akit korábban a szekusok közelében láttak, hát még egy ilyen apátlan, anyátlan, mint én. Megúsztam, de nem sokáig volt ott maradásom.
Tavasszal “privatizáltam” magamnak bagóért egy traktort, nem olyat, amit mi gyártottunk, hanem olyat, ami megy is. Tíz karton cigarettáért vettem hozzá egy kiszuperált útkaparó kocsit, olyan szép lilára festettem, mint a Milka tehenet a magyar tévében. Azzal kezdtem járni a falvakat. Javítottam ekétől vetőgépen keresztül traktorig mindent. Ha kellett kutat mélyítettem, ha építkezést találtam, oda is beálltam. Közben árultam kaszakövet, kocsizsírt, késeket és szappant, mosóport és szexújságot.
– És ebből meg lehetett élni?
– Nem nagyon, a megélhetéshez kevés volt, az éhenhaláshoz sok.
Bejártam egész Erdélyt Hunyadtól Máramarosig, Aradtól Brassóig. De a falvakban gyakran fizetni sem tudtak, adtak sajtot, tojást, egy-egy bárányt, éhen nem maradtam soha, de pénzt azt ritkán láttam. A Regátba nem is mentem, ott még nagyobb a nyomor. Ezért is jöttem át Magyarországra, hátha itt jobb.
– És jobb?
– Egy fenét! A magamfajtának? Keresni persze lehet, munka akad, de el is költi az ember. Azt kéne, itt keresni, ott költeni, de hogyan? Ahogy meg él az ember. Itt meghúzódom, ott alszom, a zsákom a házam. Nekem sose volt, de legalább a lila bodegámban meghúzhattam magam. Nőt is, mióta átjöttem, csak messziről láttam, meg álmomban.
– Tényleg, Kakuk Marci nem csak arról volt nevezetes, hogy mindenhez értett, hanem arról is, hogy minden üres fészekbe betelepedett. – próbáltam vidámabb vizekre terelni a beszélgetést.
– Aztán mindig odébb is állt. Persze ha lehetett, én sem hagytam üresen egy fészket sem. Ne higgye, hogy dicsekszem, de még ma is gyakran eszembe jut egy eset.
Egyszer, augusztusban Visó környékén jártunk épp egy cimborával. Csabi ügyes kezű fiú volt, amúgy nagy csirkefogó. Ő is próbált már mindent az életben, tán csak akasztott ember nem volt még. Bár lehet, hogy az óta lóg valahol, mert a farka az nem fért a nadrágjába soha. Szóval szénagyűjtés ideje volt, rekkenő délután, megrakott szekerekkel találkoztunk az úton. Az egyik kisebb, erdőszéli kaszálón négyen raktak épp egy szekeret. Azazhogy hárman, mert a gazda az árnyékban falatozott. Két nő dobálta fel a szénát, egy kamaszforma fiú meg a szekéren egyengette. Csabinak persze rögtön a nőkön akadt meg a szeme.
– Testvérek.
– Á, egy család, anya meg a lánya.
– Testvérek, fogadjunk!
– Majd odaérünk. De ha annyira izgat, szaladj előre.
Az út is kanyargott, a traktor is erőlködve pöfögött fölfelé, bőven megelőzhetett volna, de ahhoz nem fűlt a foga a hőségben. Hát nem értünk oda. Mire a következő kanyarból, az erdő sarka mögül kiértünk, szembejött velünk a szekér. A gazda mellett a bakon jó negyvenes asszony ült, a fiú fönn a széna tetején, a negyediket nem láttuk.
– Mondtam, hogy egy család.
– De a lány ottmaradt. – nyalta meg a szája szélét Csabi.
Tényleg ott maradt, széles fagereblyével gyűjtötte a maradék szénát. Pólója hóna alján látszott, hogy izzad, arcán megült a szálló por, hajába szénaszálak ragadtak. A szekér már eltűnt a kanyarban, Csabi két ujjal nagyot, éleset füttyentett.
– Micsoda picsa! – és úgy integetett, majd leesett a sárhányóról.
A lány felnézett, homlokából kitörölt egy előrebukó tincset, és visszaintegetett, de nem mutatott hajlandóságot arra, hogy közelebb jöjjön. Lekormányoztam a traktort a mezőre, megálltam, most már ő is letette a gereblyét.
– Hát téged itt hagytak? Nem vagy szomjas?
– Olyan száraz itt minden, a széna, a por csak úgy fojtogatja az embert.
Amíg ivott szemügyre vettük, szép, erőteljes felépítésű lány volt. Bőre barna a nyári naptól, ami az orra körül apró szeplőket hozott ki, de ettől csak mókásabb, huncutabb lett az arca.
– És apád, anyád sokáig marad távol? – Csabika nagyon célratörően tudott kérdezni, ha akart.
– Ma már nem jönnek vissza. Anyámnak el kell látni az állatokat. A szekeresnek meg a saját szénáját is be kell hordani. Én csak összeszedem a maradékot, hogy ne ázzon meg, majd holnap bevisszük. – mosolygott.
Csabi diadalmasan nézett rám, és rögtön évődni kezdett a lánnyal. Vidám beszélgetés kerekedett, amit óvatosan tereltünk a lényeg felé, de ez neki sem lehetett ellenére.
– Nem vagytok ti idevalósiak, csak jöttök, aztán továbbálltok. – mondta egyszer csak megbántottan.
– Mi baj van? – húztuk fel a szemöldökünket.
– Semmi, csak nagyon jól tudom én, miért akarnak a ti fajtátok beférkőzni egy lány bizalmába. Csak etyepetyézni egy kicsit, aztán itt hagyni, nem?
Ilyen rosszak volnánk? Persze végeredményben tényleg csak azt akarjuk. De ha ő is tudja? S ha ilyen egyszerűen az ölünkbe pottyan?
– Hát, mi tényleg… – mondtam
– Nem sietünk sehova, van időnk egy kis… – fűzte hozzá Csabi.
A lány talán egy kicsit csodálkozva nézett ránk, hogy ilyen gyorsan kiböktük, két kézzel játékosan nyakon is legyintett minket, de nem húzódott el közülünk.
– Egy kis mire? Mit akarnátok megmutatni nekem? – nevetett.
De túl sok csacsogásra már nem maradt ideje, mert Csabi szája az ajkán csattant. Ha meg elkapta a fejét, lélegzethez sem jutott, és az én ajkamba ütközött. Váltakozva próbált védekezni ellenünk, nem sok sikerrel. Igazán csókra termett, telt, piros szája volt. Ahogy hevesen forgatta a fejét, olyan erővel ütközött ajka a miénknek, végül már nyitott szájjal csókolt. Nem tartott sokáig, hogy egy nyelv is benyomuljon a fogai közé. Próbálta megakadályozni, hogy megtaláljuk az ő nyelvét, aztán inkább visszacsókolt, megadta magát. Hogy véget ért a szája utáni fogócskázás, persze már tovább tartott a dolog, egyikünk mindig munkátlan maradt. Szemügyre lehetett venni, izmos, nyúlánk alakját közelebbről is. Jókora, formás melle volt, amit a vékony póló kevéssé rejtett. Az agyonmosott szövet alatt élesen kirajzolódott a melltartó vonala. A nagy, barna bimbók még azon is áttetszettek. A póló nyaka szabadon hagyott egy meleg, lebarnult foltot a melleiből. A szoros melltartó úgy egymáshoz préselte őket, hogy köztük szoros hasadék képződött, amelyben a melegtől csorgott a verejték. Belemelegedve a játékba, megmarkoltam az egyik mellét. A lány kiszakította magát Csabi öleléséből, és felém perdült. Nyaklevest vártam, de:
– Na végre! Már azt hittem, tőletek mindent előre kérni kell. Ne gondoljátok, hogy az egész délutánt rátok szánhatom. – a haját hátrasimította, és visszafordult Csabihoz.
Hát, ha többet szeretnél, azon nem múlik, gondoltam. Megkaptam a vállát, és belehuppantottam az összehúzott szénába. A lány gurult egyet, lábai egy pillanatig az eget célozták, aztán hanyatt maradt, mi meg késlekedés nélkül rávetődtünk. Csabi foglakozott vele alul, én felül, ő meg visítozott a gyönyörtől és a nevetéstől. Hullámzott a hasa, amikor Csabi keze a szoknyája alá kúszott. Nevetve tekergette magát, amikor a melleit próbáltam megragadni. S amikor a számmal próbálkoztam, akkorát haraptam a szénába, hogy magam is csodálkoztam rajta, ő meg hangosan kacagott rajtam. Bosszúból kiráncigáltam a pólóját a szoknyájából, és egész a nyakáig gyűrtem fel. Egy szál melltartóban hevert előttem, amin átvilágított a mellei fehérsége. Nagy, barna mellbimbói szinte kiszúrták a vékony anyagot. De még nem volt elég csupasz, a kezemet a szénába fúrva igyekeztem a hátához férni, hogy kikapcsolhassam. Sose tudtam tisztába jönni ezekkel a kapcsokkal, sokáig szerencsétlenkedtem vele, amíg megkönyörült rajtam. A hátát ívben megemelte, így sikerült a kapcsot megadásra késztetni. A szoros melltartó ugrott egyet, a keblei igazán hálásak voltak, hogy végre levegőhöz jutottak. Én meg a melltartót is a nyakába gyűrtem a póló után. Csodás, körte alakú cicik voltak, annak ellenére, hogy hanyatt feküdt, feszesen álltak, egyenesen meredtek fölfelé. Mellette térdelve két kézzel ragadtam meg őket. A hüvelykujjam belemélyedt, eltűnt a lágy, fehér húsban. Ahogy megmarkoltam őket, a bimbók hetykén ágaskodtak a levegőbe. Az először a melltartón át látott bimbók most még sötétebbek, pirosbarnák lettek, és a környékük is duzzadt, kemény volt. Rövidlátón föléjük hajoltam, és hozzájuk dörzsöltem a nyelvem. Próbáltam minél keményebben szopni, hogy a fehér húsból is minél többet a szájamba szívhassak. Ekkor már nem nevetett, folyamatosan nyögdécselt alattam. Nem kellett magamhoz emelnem, ő tolta felém felsőtestét, és húzta magára a fejemet.
Ahogy felemelkedtem, csücsörítve húztam magammal a bimbót, hogy aztán egy nagy cuppanással kiszabaduljon. Rögtön a másikat vettem sorra, csodás kemények voltak, a hús meg lágy, puha. Két kézzel gyúrtam, dagasztottam őket, időnként gyengéden belecsípve az épp szabadon maradt bimbóba.
Úgy látszott közben Csabi sem tétlenkedik. Eleinte finoman játszott a szoknyája alatt. A lány pinája izzadt, meleg és nedves volt. Csabi a térdeit széttárva, összezárva szabályosan szellőztetett a szoknya alatt. De a bugyi ettől még nem száradt meg, és a lényeghez sem férhetett hozzá, hát leráncigálta róla. Majdnem szoknyástul, mert a bugyi szoros volt. Neki bezzeg nem tekergett a lány, rögtön megemelte a fenekét segítőkészen. A bugyi repült a szénába, a szoknya fel a hasára, Csabi meg fejest ugrott a lába közé. Közelről forró, mély pinaszaga volt, a szeméremajkak nedvesen nyíltak szét megmutatva a pici piros lyukat. Hogy az íze milyen lehetett, nem tudom, de Csabit egyáltalán nem zavarta abban, hogy körbenyalogassa. Kipislantott a pamacs mögül, és beszegezte a lyukat. Aztán körbecsipkedte a nagyajkakat, hogy azok teljesen felnyíltak, s csak a sokkal puhább kisajkak lógtak közöttük a nedvességtől összeragadva, meg a pecke ágaskodott felfelé. Csabi pont azt a kis ragacsos lyukat nyitogatta a nyelvével, ami pedig közben a szájába jutott, azt szorgalmasan összeszedegette. Kezével közben a fenekébe markolt, hogy kissé kényelmesebb bejárás essék. A lány engedelmesen húzta fel a térdét, emelte meg a csípőjét, még a kezével is segített széthúzni a punciját, hogy a nyelv könnyebben hozzáférjen.
Én közben továbbra is a cicijével foglalatoskodtam, felváltva szopogatva a mellbimbóit. Örült nekünk, mert folyamatosan nyöszörgött sóhajtozott, sikítozott, és úgy izgett-mozgott, hogy állandóan utána kellett kapnom. Szerencsére Csabi is észrevette, hogy már nem sokáig kell játszani rajta, és ledobta a nadrágját. A lány felhúzott térdekkel, nedvességtől fénylő, szétnyílt puncival feküdt előtte. Hát csak odanyomta a farkát, keresgélt egy picit, a lány is segített, hogy jó helyre menjen a makkja, be is csúszott egy pillanat alatt. Mivel gondoskodott már arról, hogy jó síkos legyen, ellenállás nélkül fúrta magát a puha testbe. Kényelmesen el – nyújtózott rajta, csak én voltam útban neki.
– Hé, menj már te is dugni, mert nem férek el tőled!
Felnézve láttam, hogy Csabika lelkesen pumpál, gyorsan letoltam hát a nadrágot és a lány fejéhez térdeltem. Tátott szájjal, kinyújtott nyelvvel várta a szerszámomat. Oda is dörzsöltem a nyelvéhez rögtön, aztán lassan a szájába adtam. Az ajkát összezárta a farkam körül, és szívni kezdte. Igazán jól nézett ki így, kisámfázott pofával, lehunyt szemmel, kicsit rezgő szempillákkal. Szája vastag vörös gyűrű, amiben fel-le csúszkál a farkam. A nyelve odabent folyamatosan táncolt a makk körül, ha éppen volt egy kis helye, mert néha a torkáig szaladtam. Az orrcimpái remegve tágultak, ahogy levegőt vett közben.
Csabi a kezére támaszkodva, nagy lendülettel mozgott a combjai között, így a mellek minden lökésnél meglódultak. Belemarkoltam az egyikbe és morzsolgatni kezdtem a bimbót. Úgy tűnt, lassan elég is lesz neki, mert a teste ívben megfeszült, felemelkedett, a combjait még szélesebbre nyitotta, és hangosan, teli torokból élvezett.
Amikor elernyedt, gondoltuk, jöhet a második felvonás, és helyet cseréltünk.
Feltérdeltettük a lányt, és én hátulról nyomtam be a jó szaftos puncijába. Csabi meg eléje térdelt, és az arca előtt lóbálta a dárdáját, amit a lány rögtön engedelmesen bekapott. Lassan mozogtam a csípőjébe kapaszkodva, minden lökésnél csattantam egyet az ülepén. Ahogy egyre jobb lett, ráléptem a gázra, a csecsei előre, hátra himbálóztak. Csabi is profitált a dologból, mert ahogy előre löktem a lányt, a farka automatikusan csúszott a szájába. Látszott, már egyre nehezebben viseli, hogy egy fasz ostromolja a punciját, egy másik meg a szájában veszi el tőle a levegőt. Ha Csabi visszahúzta magát egyre gyakrabban kapkodott levegő után, amikor pedig újra a torkába nyomta, öklendezni látszott. Ráadásul Csabi vadulni kezdett, egyre gyorsította a tempót, én meg hátulról hiába igyekeztem kíméletesebben dugni. Szerencsére most már gyorsan kész lettünk mi is. Jó adagot lőttem a lányba, Csabi meg kérdés nélkül a szájába fröcskölt. Ahogy megszabadult a farkunktól, csak leesett közénk, mint egy darab rongy. Két oldalról melléfeküdtünk, és óvatosan simogattuk formás testét. Lehunyt szemmel élvezte az igazán megszolgált kedveskedést. Ujjaimat még egyszer megjárattam a síkos pinájában, a fejünket meg puha melleire hajtottuk.
Majdnem elaludtunk a tűző napon. Karjával átölelte a nyakunkat, suttogva mondta:
– Hát ti aztán tényleg tudtok. Nem gondoltam volna, hogy így megdolgoztok. Úgy érzem, sajog minden tagom.
Egymásra néztünk, erre mondjon az ember valami okosat, de folytatta:
– Kár, hogy vissza kell mennem dolgozni, mert szívesen kipróbálnék még egy kört.
No nézd csak, hisz az előbb még meg akart fulladni Csabi szerszámjától. Sok nővel találkoztam már életemben, de azért ilyen fehérmájúval még nem. Csabika persze tudta: “Addig üsd a vasat, amíg meleg!”
– Itt leszünk mi még a környéken este is. Ha kedved van a társaságunkhoz éjszakára, ígérjük, nem fogsz elaludni mellettünk! – a lány lassan tápászkodott.
– Igazán jó lenne. De nem garantálhatom, hogy vissza tudok jönni. Különösen, ha észrevesz valaki. Anyámnak meg különösen jó orra van az ilyesmihez. Legutóbb is, csak beszélgetni surrantam ki egy barátomhoz, amikor vissza akartam osonni, anyám már ott várt a kapu alatt. Bevonszolt a pajtába, lehúzta a bugyimat, és irgalmatlanul elvert, eszembe ne jusson még egyszer éjszaka elmenni. Ketten lakunk, észreveszi, ha nem vagyok otthon. Nem szeretném kipróbálni, mit csinálna velem, ha még egyszer elkapna.
– És miért nem mutatsz be minket anyádnak? – kérdeztem.
– Titeket? – látszott rajta a meglepődés, tátott szájjal bámult ránk.
– Persze. – gondoltam tovább az ötletet.
– Engedjelek be benneteket az éjszaka közepén, amikor anyám épp a hasára fordul. Ébresszem fel, mutassalak be benneteket azzal, hogy hagyjon minket, egy jót dugni. Hülyék! – csóválta a fejét hitetlenkedve.
– Végül is, vele is játszhatunk, ha akarja, és akkor ellened sem lehet kifogása.
– Ti tiszta hülyék vagytok. – mondta.
Csabinak azonban láthatóan tetszett az ötlet, tulajdonképpen ezzel nem tennénk semmi rosszat, és még jól is elsülhet a dolog. Magához húzta a lányt.
– Neked nem kell semmit csinálnod. Megmondod, hogy délután ismerkedtünk meg, és bemutatsz minket. Ha anyád benne van a mókában jó, ha nem, beszélgetünk egy kicsit, és szomorúan eljövünk.
– Ti igazán meg akarjátok dugni?
– Miért ne, ha téged megdugtunk.
Elgondolkodva vette fel a melltartóját, belepréselte a jókora labdákat. Igazán bizsergető látvány volt így, de gyorsan elfedte a pólóval. Aztán a bugyi, a szoknya következett. A lábát felváltva nyújtotta nekünk, és mi úgy húztuk rá a kitaposott tornacipőt, mint Hamupipőkére a báli cipellőcskét.
– Nagy marhaság, de azért még meggondolom. – mondta, és indult gereblyézni.
Szó nélkül álltunk be mellé dolgozni, behoztuk az időt, amit a hancúrozással töltöttünk.
– Szóval, mikor jönnétek? – kérdezte csendesen.
– Meg kéne beszélni egy időpontot, gondolom, amikor a falu már alszik. – mondtam.
– Kéne valami hely is, ahol a traktort, meg a kocsit hagyhatjuk éjszakára, és nem kötik el. Esetleg tudsz valami alkalmas helyet? – fűzte hozzá Csabi.
– Mutatok, az erdőben. – pirult el a lány felfogva a kérdés élét.
Tényleg alkalmas kis tisztásra kalauzolt bennünket. Félreeső volt, csendes, bokros, és a szélén kis patak csordogált, ahol lecsutakolhattuk magunkat. Részletesen elmondott mindent, miről ismerjük meg a házat, hogy jutunk be, hol kopogjunk – halkan.
– Hogy ebből mi lesz?
– Ne aggódj! Minden rendben lesz. Anyád igazán jól néz ki. Természetesen már nem olyan fiatal, mint te, de láttam, nagyon jól tartja magát. – adtam még egy cuppanós puszit a piros ajkára búcsúzóul, Csabi féltékenyen figyelt minket.
Aztán, hogy a lány elment, elnyúlt a fűben, és hortyogni kezdett az árnyékban. Én bele – feküdtem a patakba, a jéghideg víz először szúrta, hasogatta izzadt bőrömet, aztán lemosott rólam mindent: összeragadt port, szénát, a délutáni hancúrozás nedveit, nyomait. Csak mikor kijöttem a vízből, éreztem messziről Csabika szagát. Hát őt is berugdostam a patakba.
– Azt hiszik, egy kangörény akarja meglátogatni őket.
Vacsoráztunk, “álcáztuk” a kocsit, és tíz után elindultunk. A falu már aludt, mire leértünk, a kutyák persze nem, de azért megtaláltuk a házat. A kapunál egy kicsit sokat motoszkáltunk, de csak bejutottunk.
– Te, mi lesz, ha rossz helyen járunk? Vagy ha kisbaltával várnak? – sziszegte Csabi.
– Akkor futunk fiam. Kockázat nélkül nincs üzlet.
De nem vártak minket kisbaltával az ajtó, kopogtatás nélkül kinyílt. Látszott, ketten állnak benn. A lány szó nélkül húzott be minket. Bevezettek a szobába, s csak ott gyújtottak villanyt. Mit mondott a lány az anyjának, mit nem, nem tudom. Vártak minket, mert egyik sem vetkezett még hálóingre. Az asszony meglehetős gyanakvással méregetett minket, de talán nem ellenségesen. Bemutatkoztunk egymásnak: a lányt Klárinak hívták – mint végre kiderült – az anyját Vilmának.
– Azt mondtad, délután ismerkedtetek meg, hogy nem tudják mégse a nevedet?
– Még nem volt időnk bemutatkozni anya. Meg tinektek is meg kellett ismernetek egymást. – vörösödött el Klári.
– És mi igazán kedvesnek találtuk a meghívást. – Szúrtam közbe, mielőtt kitört volna a botrány.
Klári kifordult a konyhába, hamarosan egy üveg pálinkával tért vissza. Lehuppantam a sezlonra, és magam mellé húztam az asszonyt is. Hát a csacsogóját nem tőle örökölte a lánya. Mondtam, mondtam, de belőle egy-egy igenen, nemen kívül többet nem húztam ki. Keze az ölében, szeme a padlón, és csak bólogatott, hallgatott.
Csabika persze megint a dolog könnyebb végét fogta meg. Az asztalnál ültek Klárival, pálinkaközelben, s egyre kevésbé illedelmesen. Ha felnéz az anyja is, láthatta volna. De nem nézett arra. Talán csak elodázni akarta, hogy észrevegye a kikerülhetetlent. Talán maga is ki – találta már, mi végre az éjszakai látogatás. Talán maga sem tudta mit tegyen, várta, történjen valami. Mindegy, vagy kidob, vagy maradunk. Elszántam magam. Orromat a hajához dörgöltem. Hagyta. Kezemmel az álla alá nyúltam, felemeltem a fejét. Megcsókoltam a nyakát, érdes, cserepes száját. Nem mozdult. Hiszen ő ugyanúgy vágyódik egy kis gyengédségre, mint a lánya! Tovább csókoltam, egészen más szája volt, mint Klárinak, durvább, keményebb. Szilárdan tartotta az ajkát, nem hagyta, hogy közéjük férkőzzek, aztán egyszer csak ellazultak, megnyíltak. Gyengéden beharaptam az alsó ajkát, száraz volt, érdes, végignyaltam. A nyelvemmel fogai közé bújva rögtön megtaláltam az övét. Ahogy kergetőztünk egymás szájában, éreztem teste forróságát, s hogy a szerszámom ágaskodni kezd. Hanyatt nyomtam a sezlonon, hagyta, és magára húzott, ott csókolóztunk tovább. Klári mégiscsak sok mindent örökölt az anyjától. Megfogtam a mellét, és nem állt ellent. Megszorítottam, felnyögött és még forróbban csókolt. Kezdett megjönni a bátorságom, merészebben kutattam a testén. Fel a mellére, a blúz alatt is gyorsan megtaláltam a kemény bimbókat. Aztán végigsimítottam az oldalán lefelé, válaszul nekem nyomta a hasát. A húsos, kerek csípője, kövér, de kemény combja következett. A lábát még szorosan zárva tartotta, közéjük nyúlnom nem sikerült. Mindegy, tovább hátra, az ülepe engedelmes zsákmány volt. Ugyanolyan erős és nagy, mint a combja, ahogy belemarkoltam, összerándult. Megpróbáltam a kezemet a bugyijába csúsztatni. Hagyta, csak a gumi volt nagyon szoros, de a csupasz, meleg bőr sokkal izgalmasabb volt, mint ruhán keresztül.
– Hadd, vetkőztesselek le! Szeretnélek egészen meztelenül látni! – súgtam.
Félig öntudatlanul ült fel. Pillantást sem vetve az asztal felé hámozta le blúzát, melltartóját. Csodálatos mellei voltak, jóval nagyobbak a lányánál. Két kézzel emeltem meg őket, súlyosak voltak, de jó formájúak. A bimbók nagyok és kemények, mint az én szerszámom, ami már nagyon kikívánkozott a nadrágból, hát gyorsan ledobtam. Így egyenesen az arcának szegeződött. Most már nem törődött azzal, hol van. Egy “Ó” kiáltással, megragadott, és közelebb rántott magához. Gyorsan a szájába adtam a makkot, és ő a nyelvével gyúrta, nyalta, ahogy bírta. Nem mozdultam, néztem a hullámzó, széles, csupasz hátát. Vilma szája fel-le szánkázott a farkamon. Olyan szakavatott módon furulyázott, hogy biztos nem először csinálta. Néha szürcsölő hang hallatszott, amikor a nyála épp kicsurranni készült. Nagyon jó volt, de a megfeszített térdem majd görcsöt kapott, hát egy nagy cuppanás kíséretében kirántottam magam, s hanyatt feküdtem a sezlonon. De Vilma most már nem hagyta a zsákmányát, mint egy tigris vetette utána magát. Arccal a lábam felé feküdt és újra a szájába kapott. Erőteljesen szopta, közben az alsónadrágot is leráncigálta rólam, és a zacskómat morzsolgatta. Kinyújtott kezemmel épp elértem a melleit. Csíptem, gyúrtam a jókora dinnyéket. Olyan lágy volt, hogy szorosan összepréselhettem őket. A bimbói érzékenyek, amikor megszorítottam őket tele szájjal felnyögött. Két oldalról simogattam a melleit, véknyát, csípőjét. Súlyos teste rázkódott a csiklandozástól, nevetéstől. Ahogy feltérdelt, szájából ki nem engedve a farkamat, nagy húsos fara pont a fejem mellett volt. Rögtön otthagytam a melleit, és kezdtem lehámozni a szoknyáját, bugyiját. Segített, engedelmesen emelte lábait, és hamarosan ott volt a szemem előtt az óriási, puha, fehér hús. Kezem a széles, mély vágásba csúsztattam, aztán lejjebb a pinájára, keresve a lyukat. Segítőkészen vetette át egyik combját az arcom felett. Pont szembe került velem a gyönyörű pina. Végigsimítottam a peckén, aztán bedugtam az ujjamat. Elégedettem nyögött fel, a hosszú szopás neki is jól esett, mert már teljesen át volt ázva. Lágyan himbálta magát, ahogy ujjaztam. Egyre mélyebbre nyúltam, és tágítani igyekeztem, bár erre kevéssé volt szüksége. Hangosan sóhajtva tárta ki magát egyre jobban, hogy még több ujjal tudjak benyúlni. A szó szoros értelmében lovagolt a kezemen. Hátranyúlt, megragadta a csuklómat, és most már minden elfogódottság nélkül élvezett. Aztán megtömtem hátulról is. Négykézlábra állítottam, és ágaskodó szerszámomat egy ideig szép, fehér fenekéhez dörzsöltem. Már a látvány is lélegzetelállító volt. A széles, puha háta, nagy, világító fara, lábai szélesre nyitva, köztük a sűrű, feketén göndörödő szőrrel szegélyezett pina díszelgett, fölötte a barna, ráncos segglyuk. Ahogy néztem, eszembe jutott: vajon gondoltam én ezt az este? Legszebb álmaimban sem mertem ilyet remélni. Gondosan célozva beigazítottam magam. A punci csak egy pillanatra állt ellent, aztán olyan simán csusszantam be, hogy hasam máris a farának ütközött. Belekapaszkodtam a fenekébe, aztán húztam-löktem, húztam-löktem. Ő a fejét lehajtotta, és csukott szemmel, nyitott szájjal lihegett. Kicsorduló nyála nedves foltot ütött a szőnyegen. Alányúltam, és felemeltem lógó melleit. Olyan nehezek voltak, hogy súlyuk szinte megnyújtotta oldalt a selymes, finom bőrét. Borzasztóan vonzottak ezek a tulajdonképpen elhasznált mellek. Támadt egy ötletem. Mi lenne, ha?
Kirántottam magam, és Vilmát hanyatt fektettem. A mellei lágyan ringatózva siklottak oldalra. Óvatosan a hasára telepedtem, és ágaskodó szerszámomat közéjük fektetve összeszorítottam őket. Lassan mozogni kezdtem, a pinától még maszatos farkam könnyedén csúszkált közöttük. Egyre gyorsabban dugtam őt a mellei között, ujjaimmal a bimbókat morzsolgattam közben. Vilma kíváncsian nézte, ahogy az ibolyakék makk kibújt, előre lökődött. Megemelte a fejét, és ajkával csücsörítve kínálta neki a céltáblát. Éreztem, hogy a hasam összerándul, és teljes erővel a szájába lőttem. Bár szélesre tátotta, azért mégsem céloztam elég pontosan, jutott belőle máshova is. Már majdnem a nyakán ülve néztem le rá. Összemaszatolt arcán huncut mosollyal pislogott, míg a szeméből ki nem törölte az ajándékomat, gyönyörű volt. A most már nem egészen kemény szerszámomat lelkesen nyomtam a lába közé. Átkarolta a derekamat, és erősen húzott magába, fenekét emelgetve mozgatott. Végignyúltam rajta, és a lágy mellein ringatóztam. Rövidesen ő is elment, összerándult, és felkiáltott. Eltaszított magától, és kimerülten pihegtünk egymás mellett. Egyszer csak megjelent Csabika, hogy cseréljünk helyet. Ő eddig Klárival dugott a széles nagyágyon, de a lány olyan kimeríthetetlen volt, hogy azt már Csabi sem bírta. Hát most egy kis nyugodt enyelgést akart az anyjával. Vilma már meg sem lepődött, érdeklődve várta új lovagját.
Klári lelkesen, szélesre nyitott combokkal hívogatott engem. Hiába, mert én még legfeljebb félárbocon álltam, ezért az ágy fejrészéhez mentem, és a szájába kínáltam magam. Ez sem volt ellenére, olyan erővel szopott, hogy hamarosan újra mindenre képes lettem, másztam is a lába közé fürgén.
– Hé, figyelj csak! Délután megígérted, hogy a számba is spriccelsz. – állított meg.
– Az is meglesz, de először az édes puncidat akarom kitömni.
Az övé persze sokkal szűkebb volt, mint az anyjáé, de formásabb, piros, duzzadt. Óvatosan, lassan csúsztam be, és csodásan szorította a farkamat.
Rátámaszkodtam a felhúzott térdeire, és amennyire lehetett lenyomtam őket a teste mellé. Így egészen kitárva feküdt alattam, a feneke egészen összeszorult, a puncija nagyszerűen látható volt. Ahogy tömtem, néha hangosan visszaköszönt. Klári maga is szinte szívott magába. Próbáltam lassítani, mert éreztem, hogy ezt nem bírom sokáig, ő meg félig lehunyt szemmel, csücsörítve nézett. Hát persze, majd elfelejtettem! Lefordultam róla, és ő gyorsan mellém térdelt. Megfogta lüktető szerszámomat, és a jó részét egyszerre elnyelte. A nyelvével körözött, az ajkával szorított, kezével a lábam közé nyúlt és csiklandozta a zacskómat. Az egyik combom, amelyikre a könyökével támaszkodott, olyan görcsöt kapott, hogy mozdítani sem bírtam. Aztán a fenekem alá nyúlt, és minden teketória nélkül belém döfte az ujját. Úgy meglepődtem, hogy a vállába kapva, végigkarmoltam a bőrét, a csípőmön meg olyat dobtam, hogy egyből a torkába döftem magamat. Ő meg önkéntelenül is belém harapott. Belém hasított a fájdalom, és rögtön fröcskölni kezdtem, mélyen bele a torkába. Klári aztán kinyitotta a száját, végigfolyatta farkamon a ragacsot, és újra beszürcsölte. Megfürdetett így néhányszor, végül piros nyelvével fényesre tisztogatott. Életemben nem éreztem magam még ilyen kiürültnek, de ilyen picinek sem. Csak Klári nem volt tökéletesen elégedett. A szerszámom egészen eltűnt a tenyerében, ahogy óvatosan újra babusgatni kezdte. Kényelmesen beszopta a makkot, és olyan gyengéden, finoman nyalogatta, hogy csak sikerült neki életet lehelni belé, ha nem is tökéletesen. Bíztatónak tekinthette a dolgot, mert lovagló ülésben rám telepedett, és a pinájával folytatta a tornáztatást. Biztos voltam benne, hogy azért segítség nélkül nem fog menni még egyszer.
Átsandítottam a másik ágyra, láttam, hogy Csabiék sem unatkoznak. De egy meneten biztos túl voltak, mert Vilma fél könyökén feküdt, és kényelmesen szopogatta Csabi nyalókáját.
– Gyertek át hozzánk! Csinálhatjuk négyesben is.
Közelebb jöttek, de az ágyon azért nem fértünk volna el ennyien. Vilma megállt mellettünk, és az arcom fölé hajolt, hogy nagy mellei előrebuktak. Kezével széthúzta a hátsóját, Csabinak kínálta magát, aki élvezettel ütögette, simogatta szerszámával az igazán terjedelmes jószágot. Láttam az arcán, hogy egészen elvarázsolta a játék. Én meg magamra húztam az asszonyt, és a csecseibe temetkeztem, közben Klári egyre jobban érezte magát a farkamon. Éreztem, hogy Csabi nagyot lök Vilmán, aki rám esett, és kikandikálva alóla, láttam, hogy tövig merült a puncijába. Magam is tudtam, közelről nézni ezt a felkínálkozó, puha ülepet, izgalmas látvány. A tengernyi fehér hús, a lucskos, szőrös pina, a ráncos, barna lyuk Csabát is feltüzelte.
Csabi kihúzta a szerszámját, és Vilma kisvártatva fájdalmas arccal feljajdult. Tömtem én már hátulról leányt, de aki még nem próbálta, nem biztos, hogy képes lesz rá. Kényes jószág a finom, ráncos lyukacska, megsértődik, és úgy bezárul, hogy zabszemet sem lehet beledugni, nemhogy egy jókora dorongot. Ha meg nem elég síkos, csak a bőrt nyúzzák le egymásról. De Csabika próbálkozott.
Átkaroltam az asszony nyakát, és megnyugtatóan simogattam a hátát, hátha mégis elviseli. Láttam, hogy Csabi a sikertelen próbálkozás után újra a rendes helyen keresgél, de csak azért, hogy síkosabbá tegye a szűkebb bejáratot. Mártogatott és kenegetett, mártogatott és kenegetett. Aztán összeszorított szájjal újra próbálkozott, a jajkiáltásból és Vilma arcából ítélve, most sikerrel. Világos volt, hogy még soha nem dugták így, de nem mozdult, engedelmesen állt előre hajolva. Közben folyamatosan simogattam a hátát, melleit, kőkeményre szoptam a mellbimbóit. Csabi finoman végigkarmolta a combjait, fenekét. Megremegett és az egész teste libabőrös lett, a térdei megroggyantak, erősebben támaszkodott az ágyra, így védtelen feneke még könnyebb préda lett. Újabb kiáltás jelezte, hogy Csabi is észrevette az alkalmat, és tovább nyomult a végbelében. A kezével előrenyúlt, és ujjait Vilma puncijába mélyítette, majd a peckét kezdte simogatni. Csabi keze feledtette a farkát, mert az asszony most már halkabban, és az örömtől kezdett nyögdécselni. Amikor pedig Csabi mozogni is kezdett, már csak halk sóhaj hagyta el az ajkát. Persze eltartott egy ideig, amíg a végbele is olyan síkos és tág lett, hogy könnyedén lehetett benne mozogni. De akkor már ugyanolyan jó volt, azzal a különbséggel, hogy minden mozdulatot sokkal jobban érzett. Ráadásul elöl sem maradt játék nélkül, mert Csabi ujjai felváltva jártak a hüvelyében, és simogatták a peckét. Már megkülönböztetni is nehéz volt őket különösen, amikor maga is tekergetni kezdte a fenekét. Egyszer csak felkiáltott:
– Hé, most tulajdonképpen, hol vagy? Ugyanazt érzem mindenhol, melyik igazából a farkad?
Csabi most aztán diadalmaskodott, az eddig szűz fenék igazán alkalmazkodott a dugás – hoz. Most már mindegy volt, hol dolgozza meg. Láttam, hogy a változatosság kedvéért a pinájába hatol, aztán újra a fenekébe, és folyamatosan simogatja. Lelkesen haraptam egyet a számba lógó csecsen, mire Vilma feljajdult, de Csabi olyan erővel tömte, hogy teljesen rám borult. Erősen tartanom kellett, míg csak hisztérikusan sikítozni nem kezdett, kitépte magát kettőnk közül, és lihegve rogyott le az ágy szélére.
Klári az egész jelenetet olyan kíváncsian nézte, hogy még lovagolni is elfelejtett rajtam, de nem riadt meg tőle.
– Mutassátok meg nekem is! Én is szeretném kipróbálni.
Homlokát a vállamra hajtotta, és formás fenekét az égnek meresztve kínálta magát. Csabinak nem kellett kétszer mondani, felmászott az ágyra, de annyi kímélet azért volt benne, hogy megvárta, amíg Vilma felkészíti egy kicsit a lányát a dologra. Az asszony megnyálazta az ujját, és néhányszor a lánya fenekéhez dörgölte, aztán be is nyomta egyszer – kétszer, hogy a kezdeti ellenállást csökkentse. Aztán Csabi farkát is megkenegette, pedig az még az ő nedveitől volt fényes. Csabi türelmetlen volt már egy kicsit, és Klári fenekéhez már korántsem volt olyan tapintatos, mint az anyjáéhoz. A kétségbeesett sikoltásból legalábbis azt hittem, szétrepesztette a végbelét. De nem, Klári vagy gyorsan alkalmazkodott, vagy semmiképpen sem akart lemaradni az anyjától, mert potyogó könnyekkel, sírástól fátyolos hangon mondta:
– Gyerünk, érezni akarom!
– Ha akarod… – kacsintott Csabi, és megfogva csípőjét, most már tényleg felnyársalta. Vilma közben bágyadtan simogatta a lánya hátát.
– Próbáld meg ellazítani magad!
Sikerült-e, nem-e, nem tudom, de most már egyszerre két szerszám dolgozott benne. Illetve az enyém nem, mert mozdulatlanul fekve is éreztem Csabi farkának löketeit, amelyek egészen rám préselték a lányt. Vilma pedig, hogy tovább már nem kellett segítenie, egyik mellét emelte Csabi szájához, aki rátámaszkodott Klári hátára, és rám hagyta a mozgást. Most én löködtem Klári testét az ő farkára, közben Vilma lábai közé nyúltam, aki készségesen állt terpeszbe, és engedett síkos, maszatos pinájához. Klári kezdte élvezni a dolgot, nyögdécselve harapdálta a fülemet, és már ő is segített alulról – felülről nyársalni magát. Nem sokára elég is lett neki, elbágyadt, s úgy feküdt közöttünk, mint egy rongycsomó. Először Csabi adott neki jókora beöntést. És ez már neki is sok volt, egy perccel később már csak egy apró kukac fordult ki a lány tágra nyílt végbeléből. Világos volt, hogy nem áll fel egyhamar. Levezetésképpen Vilmát ültette az ágy szélére, a széttárt, vaskos combok közé térdelt, és gyönyörködve a fényes, szőrös pinában nyalakodni kezdett. Vilma hálásan fogadta a kedveskedést, kezével szélesre nyitotta magát, hogy Csabi jobban hozzáférjen.
Klári közben erőtlenül hevert rajtam, két kézzel megragadva szétdugott fenekét, egy – két erőteljes lökéssel én is elmentem. Most már annyi sperma volt benne, hogy bátran tisztálkodhatott volna vele. Egymást ölelve, nehezen tápászkodtunk fel, hogy helyet adjunk az anyjának, aki hálásan dőlt hanyatt. Csabi szorgalmasan simogatta a combjait, nyalogatta a punciját. Mi két oldalára húzódtunk, egy-egy mellét véve kezelésbe. Három száj, és hat kéz becézte most Vilmát, óvatosan, gyengéden köszönve meg neki ezt az éjszakát, aki hamarosan hatalmas sóhajjal élvezett el. Klári fejét magához ölelve, fáradt csókot lehelt a hajára.
– Most már elég. – nézett ránk, bágyadtan felülve.
– Lefektetlek benneteket, aludjunk. Majd reggel beszélgetünk.
Jócskán szürke volt már az ég, mire ágyba kerültünk.
Még szerencse, hogy nekünk reggel nem kellett kelni, két óra is volt már mire reggel felébredtem. Akkor is aludtam volna még, de Klári állt az ágy mellett, és rázta a vállamat. Friss volt és jókedvű, mosolyogva telepedett mellém az ágy szélére. Fektében átkaroltam a derekát, de lerázott magáról.
– Ne, ne csináld! Nem enyelegni akarok, csak megbeszélni veletek valamit.
Csabika is felnézett, érdeklődve pislogott ránk.
– Ne nézz olyan féltékenyen, még hozzám sem nyúlt. De ha igyekszünk még arra is jut idő.
Nem tudom, Csabikának mennyi az elég, de rögtön ott termett mellettünk.
– No, mit találtál ki? – kérdezte. Klári mosolygott.
– Csak azt akarom megbeszélni veletek, hogy vigyetek magatokkal.
– Hogy mit?
– Vigyetek magatokkal! – nézett kihívóan egyikünkről a másikra.
– De hát hogy gondolod, hogy az anyád ebbe beleegyezik?
– Miért ne egyezne bele, azt mondta, nagyon jó volt veletek.
– De ez nem azt jelenti, hogy akkor most már jöhetsz is velünk!
– Miért ne? Kérdezzétek meg tőle!
Nem, ez nem lehet igaz, gondoltam. Klári pedig már perdült is az ajtóhoz.
– Na, megkérdezed?
Sokatmondóan néztem Csabikára, csak most meg ne szólaljon. Vilma a tűzhely mellől lépett be a szobába.
– Mindent megbeszéltetek?
– Majdnem, csak tőled akarják hallani, hogy beleegyezel.
– Hát persze. Tudjátok, életemben nem dolgoztak meg olyan jól, mint ti az éjszaka. Veletek aztán igazán szerencséje lenne Klárinak. Világot is láthat mellettetek.
Ez nem lehet igaz, olyan ártatlan játéknak tűnt tegnap, most meg egy jó dugásért vegyünk a nyakunkba egy lányt, az is lehet, hogy kiskorú még. Mi a francot csináljunk?
– Hallottátok? Megengedi! – kiabálta Klári, és a nyakunkba borult, szájon csókolt minket. Vilma mosolyogva nézte.
– Boldog, hogy kiszabadul ebből az isten háta mögötti faluból. Az apja vére van benne, az se tudta megemészteni soha, hogy keserves földtúrással kell töltenie az életét. Először csak a kocsmáig ment, aztán egyszer csak elfelejtett hazajönni. Jól tette, hogy elment, Klári is jól teszi, ha húsz évvel fiatalabb volnék, én sem gondolkodnék rajt egy csöppet sem.
Jézusom, még két perc és bejelenti, hogy ő is jönni akar! – Klári most az ő nyakába borult.
– No, anyádért azért ejthetnél egy könnycseppet. – mosolygott rá Vilma.
– De most szaladj el István bátyádhoz, hogy ma nem tudunk szénát hordani. Addig én összeszedem a holmidat.
Ahogy Klári elviharzott, az anyja egy pillanat alatt megváltozott.
– Ugye, eszetekben sincs magatokkal vinni? Csak eladnátok valahol a városban, amikor terhetekre lenne.
– Nem vagyunk mi olyanok. – mondtam csendesen, elvörösödve.
– Nem tudom, de inkább ne próbáljuk ki. Köszönöm nektek a tegnap éjszakát, de most siessetek. Csak fél óra és visszaér. Én meg nem tudom visszatartani, hát inkább benneteket szidjon.
Úgy éreztem, most akár bele is tudnék szeretni. Búcsúzóul megcsókolt, és hátba vert minket, aztán még a kezünkbe nyomott egy batyut.
– Hogy éhen ne haljatok!
– Azért ne gondold, hogy az én csavargó, Kakuk Marci életemben gyakran fordult elő ilyesmi. Az igazság az, hogy mióta átjöttem Magyarországra, két méternél közelebb nem kerültem nőhöz. Mintha a magyar nők minket, erdélyieket észre sem vennének. Csoda hát, ha sokat álmodom Vilmáról és a lányáról? – fűzte még hozzá Attila.

Farkad illeszkedik a számba

Azon gondolkozom, hogy bizonyos testrészeim mennyire illeszkedni képesek más bizonyos testrészeihez, míg vannak amik nem. Ezt bizonyára a legtöbben úgy fogalmaznák meg, mondjuk ajkak-ajkak esetben, de jól csókolózott! :-) Nekem az a gyanúm nem mindig erről van szó. Tudom például, hogy van akinek nagyon szerettem mindig is szájjal kényeztetni a farkát. Már előre éreztem az ízt, a bőr felületét, kívántam látni, érinteni, szájba venni. Még sem illett valahogy tökéletesen a számba, és nem is tudtam soha olyan jól szopni, mint egy másik férfitagot, ami különben ebből a szemszögből olyan szinten sosem érintett meg, csak mikor már a franciázás kellős közepén rájöttem tökéletesen illik a számba, és ettől olyan jó. A beilleszkedést persze fokozza a “megszokás” egy ismerős testrész mindig jobban idomul, fekszik, mint egy másik első találkozáskor. De azért vannak alapvetően összeillő testrészek, amik első pillanattól “aha” érzetet adnak, igaz pont ez kell nekem ide. :-) Ugyan így vannak pozíciók, amiket átéltem már “tökéletesebben”, emlékszem mennyire simán siklott, csúszott, és milyen kicseszett egy nagy élmény volt, ahogy abban a helyzetben, ott a földön térdelve járt bennem hátulról ki-be, és keltette életre sejtről sejtre minden porcikám. Így lehet az is, hogy vannak belém illő ujjak, örjítő ujjak, amelyek pont ott, pont annyira és úgy érintenek, ahogy a legfinomabb, legörjítőbb, és már reppentenek is fel-fel-fel magasra. A legfontosabbak egyike persze a száj, és mázlimra a legfinomabb ajkak szuszognak (inkább horkolásznak? ;-) most mellettem. Nem leszek szentimentális, csak kimondom amit gondolok, mázlija hogy ilyenje van! :-D Rágondolni is borzongató, ahogy ezek érintik a bőröm, és kezével a tarkómat átfogva húz magához, hogy intenzívebben csókolhasson.
Valamiért mindketten azt gondoljuk, a felizgatott szexualitás közben a csókok jelentik a pihenőszünetet, lassítunk a csípőnkkel, és belevetjük magunkat a nyelves, ajkas örömökbe. Átvisszük ide a figyelmünket, hogy lent felszabaduljanak a véredények, fellélegezzen minden sejt, és kvázi nyugalomból induljon az utolsó csatába. Majd mindig bizonyítást nyer, semmit nem ért a praktika, egy pillanat alatt ugyanott tartunk mint a “lassítás” előtt. Van még néhány ötlet, például hogy megfordulok, kikerülve az idilli, harmónikus csókoló-dugó helyzetből, és miközben próbál nyugton a sarkára ülni (képtelen rá, hiába kérem, hogy kicsit mozoghassak fel-le, csak mondja, de már mozdul is – mint vmi rossz kölyök :-)) kiderül, ez még kevésbé csillapítja a vágyat, és ahelyett hogy kitolnánk a csúcsot, már befodul a sarkon, és jobb ha elfutunk…vagy hagyjuk hogy elgázoljon. Újabb forgás, és megpróbálom szájjal lehiggasztani. Na persze, esélyem sincs, innen kb. mindegy mit csinálok, sőt nem csinálok… Póbálok a lehető legkisebb és leghidegebb lenni…haha, jaj nézni sem szabad, sóhajtani meg főleg nem.
Természetesen kikerülhetetlen a hüvely-pénisz, klasszikus páros tárgyalása. Itt sokat számít persze a döfésszög :-) (hogy írjam máshogy? :-D ami a pozició geometriájából adódik, és pozicióváltoztatással változtatható. Erre-arra kanyarodó himtagokról tapasztalat hiányában nem tudok nyilatkozni, csak láttam olyat. :-) A könnyen becsúszótól, a betuszkolhatjuk kézzel rásegítvé-ig mind-mind más és más. A könnyű persze a fenék alá tett párnával kisegített misszionárius, míg valamiféle kiflis, összeforgó, hátnak lehet a legkicsavartabb, egyben a legmerőlegesebb szögű.. Részemről kedvelem a közös síkra hozott, olajozottan járó, simán sikló helyzeteket, nem kell bögdösni a hüvelyfalamat, hogy maximálisan érezzem. Főleg az utóbbi időben éltem át ebben a finom siklásokban nagy dolgokat, a maga monoton, gyengéd, lassú üteme alatt, egy másik makró élménysíkon.
No, ha már ilyen mélyet geometriáztam testeinket, egy hajtűkanyarral felvágtatok egy másik ösvényre. A testen túl mást is illeszteni érdemes egymáshoz. Azonos rezgésszintre emelkedve, azonos hullámon, hangerőn, fényben úszva tovább finomodik az illesztés. Egy orgazmusküzdelmes időszakomban (mikor is elment mellettem a saját orgazmusom anélkül hogy átélhettem, érinthettem volna) azt tanácsolta valaki, miután a fejben dől el,minden, mi a fenének nem gyártom le magamnak közben. Igen, ismerek módszereket, tudom hol tartom a képeim hozzá, és bármikor legyártom a különböző orgazmusokat, de az nem ugyanaz, mint a kapott, elmenekülhetetlen, amit más idéz elő. Ehhez meg máshogy kell illeszkedni.
[Lolita]

Családi szextörténet: Tömbházmesterné

Számomra a költözés legkedvesebb része, amikor a bútorok már a helyükre kerültek, a cipekedésben segítő barátok már elmentek, az ember kibont egy üvegsört, és leül. Még meg kell tanulni, hány lépés a konyha, befelé nyílik a fürdőszoba ajtaja, vagy kifelé, még nem esik kézre a TV távirányítója, még ezernyi csetresznek kell helyet találni, de fél órát egy üveg sör társaságában már megengedhet magának az ember.
Aztán másnap kissé unalmas, feszengő feladat legalább az emeleten lakóknak bemutatkozni. Rövid csengetés, résnyire nyíló ajtó: Jó napot kívánok! Kezét csókolom! Szia! Engedje meg.! Most költöztem ide … Nem, nem köszönöm … Még rengeteg a dolgom … Fut minden odaát …
Szóval feszeng az ember, mert az úgyis csak később derül ki, kivel lehet majd eljárni meccsre, vagy sörözni. Ki kopog át a falon minden WC-lehúzásra. Kinél ordít a TV éjfélkor is, mert nagyothall. Ki néz ki minden liftcsapódásra, ellenőrizve az érkezőt-távozót. Később az ember a lakótársak zömével úgyis köszönő viszonyba kerül. A felével vált is néhány mondatot. Pl. közösen sokallják a közös költségeket. De igazi barátságok inkább csak a Szomszédokban köttetnek, meg az égben, ritkábban a valódi lakótelepeken.
Harmadik napja laktam Békásmegyeren, hogy pontosan hol, nem írom. Tudomásom szerint a történet főhőse ma is ott él. Ha valaki mégis ráismerne, az valószínűleg úgyis jól tudja, miről beszélek, hát nagy baj nem származhat belőle.
Szóval a csengetés hosszú volt és határozott, vagy erőszakos, ahogy tetszik. Az ajtóban alacsony, gömbölyű nő állt. Találkoztunk már, ha hagy egy kis időt, eszembe is jut kicsoda. De nem hagyott!
– Láttam, hazaért már. Mondom, megnézem, hogy rendezkedett be. Nincs-e szüksége valamire. – Aha, tudom már.
– …né vagyok, amúgy Ica. Én vagyok a közös képviselő, a lakóbizalmi, ahogy régen mondták, de neveznek egyszerűen házmesternének is.
Esetleg tömbházmesternének, gondoltam, elnézegetve a kellemesem gömbölyű formákat. Tényleg találkoztunk már.
– No és persze tájékoztatnom is kell. – nyomult beljebb, a feje búbja nagyjából az államat súrolta.
– Nem is tudja elképzelni, mennyi gond van egy ilyen házban. És minden az én vállamon. De hozzám bizalommal fordulhat, én mindent elintézek. A közös költségeket havonta szedem. Persze, tudom én, hogy sokallják, mindenki sokallja, pedig ők is megszavazták. És egyáltalán, azt senki sem kérdi, mibe kerül a festés, a patkány – és csótányirtás, a szigetelés. Az égőket állandóan kicsavarják, a zárakat feltörik, és persze cserélni kell, aztán kulcsot másoltatni ennyi lakónak. Az utánjárás, mert nem mindegy, hol rendelem meg.
Ömlik belőle a szó. Szerintem a fülén vesz levegőt, mert szünetet, nem tart. Lecövekel az előszobában, szűk, úgyhogy karnyújtásnyi távolságból pislog fel rám, és mondja, mondja, mondja. A haja festett vörös, másként talán már ősz szálak is keverednének benne, de a negyvenen még innen van. A szája is vörös, mit vörös, élénk piros, mint a körmei. A pulóvere vastag, bordó, jókora mellek töltik ki. Az egész nő vörös, ahogy beszél, vörös mondatok hömpölyögnek belőle megállíthatatlanul.
– Én takarítom a lépcsőházat, meg a folyosókat. Persze ezen is takarékoskodni akartak, hogy majd beosztják lakásonként. Ki is volt függesztve odalent a takarítási rend. Na ettől megmenekült, mert persze mindig elfelejtették, ha meg nem, hát abban a munkában sem volt köszönet. El sem tudja képzelni, milyen rendetlenek az emberek! Hiába van négy konténer is a ház előtt, csak leviszik a szemetet egy nylon szatyorban, aztán odavágják melléje. A kóbor kutyák meg szétszednék, ha én nem tenném be utánuk. Jó, nem azért mondom, láttam, hogy maga rendesen beteszi!
– Te jó isten! Lehet, hogy még a szemetet is ellenőrzi, amit leviszek?
– Tudom én, hogy nehéz az ilyen magányos férfiaknak takarítani. Mégsem lehet hagyni, mert a piszokra egyszer csak megjönnek a csótányok. – és úgy néz körül, mintha a konyhaszekrény alól minden pillanatban várható lenne a csótányok bevonulása.
– Na, ne sértődjön meg! Nem azért mondtam. Csak, hogy tudja, vállalok takarítást is, ott, ahol nagyon elfoglaltak, vagy eleve nem értenek hozzá. A szomszédjánál is én takarítok. Tudja, az öreg mérnöknél. Köztünk maradjon, de hogy ott mi lenne, ha én nem ganajoznék ki hetente kétszer!
Értem, gondolom, most jön a szomszédok nacionáléja, és nem is tévedek.
– Hogy az micsoda egy mocskos vénember! És nem csak úgy, ha érti, mire gondolok. Nem tudok úgy takarítani nála, hogy végig ne simogatná a fenekemet, vagy meg ne markolászná a mellemet a disznó. Na jó, egy kicsit hagyom neki, úgysincs más öröme az életben. De a disznó azt akarta, hogy a lányom járjon fel hozzá takarítani. Hogy ő majd cserébe matekozik vele, meg hogy csak segíteni akar. Szeretem a hajnalt! Közben meg a bugyijába nyúlkálna. De én aztán megmondtam neki a magamét. Elégedjen meg velem a perverz disznója! Ha tetszik, tetszik, ha nem, nem! Ne gondoljon rosszra, de az a kis pénz is pénz. Nehéz a magamfajta asszonynak, egyedül egy ekkora lánnyal. Tudom én, hogy van mit nézni rajta, mert olyan feneke, és olyan combjai vannak, hogy mindenki utána fordul, de nem egy ilyen vénembernek.
Tényleg van mit nézni rajta, ha jóra gondolok, találkoztam már vele odalent. Szép, égszínkék bugyija volt, pedig nem is hajolgatott előttem, csak mintha a szoknyája alsó felét veszítette volna el.
Az mamában volt valami egészséges közönségesség. El tudtam volna képzelni disznóölésen, ahogy a visító állat nyakához tartja a tálat, aztán fél kézzel elkeveri a friss, meleg vérbe a maréknyi sót. De lehet, hogy soha nem is élt falun. A Ferencváros valamelyik lepusztult bérházának gangján nőtt fel. Életrevalóságot ott is össze lehet szedni. S most foggal-körömmel ragaszkodik a másfél szobás panelhez, fürdőszobához, melegvízhez, távfűtéshez.
– Szerencsére már nem kell rá annyira vigyázni, elmúlt tizennyolc.
Vagy nem, határeset, ha jóra gondolok.
– De azt azért megnézem, hova engedem fel takarítani!
Nocsak, és ide felengednéd, mozdul bennem a kisördög, mert egyre inkább az az érzésem, hogy a lányát kommendálja itt nekem.
– És a másik szomszéd, biztos találkozott már vele. Na, azzal csak vigyázzon! – halkítja le a hangját.
Jé, így is tud beszélni?
– Meleg, izé, érti, na, szóval homokos. A gyerekek fel is szokták írni a folyosón, de még az ajtajára is, hogy “Hülye Buzi!”. Hát én nem mosom le! Végül is igaz, nem? Amúgy nem sok vizet zavar, csak tudja, mindig attól félek, hogy hazahoz valami betegséget. Annyi mindent hall az ember! Aztán ki tudja, hogy fertőznek az ilyenek. Na vele ezért vigyázzon! De egy ilyen stramm fiatalembert igazán nem fenyegethet ilyen veszély! Igaz?
Egészen közel hajol, mintha rögtön bizonyságot akarna szerezni “normális” beállítottságomról.
– Nahát, részemről aztán igazán nem fenyegeti veszély … a szomszédot. – emeltem fel a kezemet, végigsimítva a vastag pulóvert.
– Nana, rácsapok a kezére!
De nem csapott, sőt a csípőjét úgy lendítette nekem, mintha én állnék a fal mellett, nem ő. Így is értelmeztem a tiltakozását, és minden tapintatos álca nélkül kezdtem simogatni a pulóveren keresztül.
– Naa, mit csinál? – és úgy nyomta nekem a csípőjét, hogy kénytelen voltam a fenekét is felderíteni.
Az biztos, hogy kétszer állt sorba érte, de az eredmény lenyűgöző lett. Tenyérbe simuló, gyűrhető, markolható gyönyörűség. Végre a száját is befogta/befogtam, bár közben is olyanokat sóhajtott, hogy visszhangzott tőle a folyosó, és nagyon szenvedélyesen kent össze a rúzsával, ami nem lehetett valami szuper gyártmány, de ez igazán nem zavart. S rögtön ki is próbáltam, tudok-e már én is maszatos csókot adni. Feltűrtem a vastag pulóvert, és szép szabályos lenyomatot helyeztem el fenséges, hófehér cicijére, ahol nem takarta a melltartó. A mozdulatot már ő fejezte be, pillanatok alatt kibújt a pulcsiból. Az apró, hegyes, ágaskodó mellbimbóknak is megvan a maguk bája, de az ilyen csodás, beletemetkezni való willendorfi keblek mindig lenyűgöztek. Az ajtót már mégiscsak becsuktam, és befelé, a nappaliba kormányoztam a házmesternét. Figyelmen kívül hagyva a folyamatosan hangoztatott
– Naa, na mit csinál ?! – mert amúgy nem igazán vonakodott. A fehér melltartó formát adott, kissé talán már puha melleinek. Lenyomtam a bőrfotelbe és folytattam a szép fehér hús összemaszatolását. Bennem pajzán gondolatokat keltettek a rúzsnyomos cicik, ő egyszerűbb lélek volt, lehunyt szemmel sóhajtozva élvezte a becézéseket. Szájam lekalandozott puha pocakjára is, amibe belevágott a melegítőnadrág gumija. Ahogy alányúltam vöröslő csík tűnt elő a fehér bőrön, alig valamivel a köldöke alatt. Hasa épp kellemesen domborodott a tenyerem alatt. Tornázni biztos nem járt, de izmai még nem ereszkedtek meg, nem váltak petyhüdtté, csak kissé gömbölydeddé, asszonyossá.
– Levehetem a nadrágodat?
– Hát, ha már eddig jutottunk.
Sóhajtotta elégedetten, és készségesen emelte a fenekét.
Bugyiban és melltartóban azért mégis elbizonytalanodott egy kicsit, mert maga alá húzta a lábait, és karjaival mellét takarva kuporodott a fotelba. Rövid, vaskos combjai, és kerek feneke félgömbjei között persze szabadon maradt a bugyi egy szelete, jól láthatóan duzzadt, sűrű szőrös gyümölcsöt rejtve a selyem alatt.
Olyan gusztusosan kerek és pici volt, hogy összefutott szájamban a nyál. A fekete fotelban a sápadt test igazán megörökítenivaló volt. De ha elővennék egy fényképezőgépet, perverz disznó lennék, talán majd máskor, hátha.
Inkább a fotel karfájára ültem, és piros ajkát kerestem, hogy oldjam a gyors lerohanás miatti vonakodását. Ha volt benne egyáltalán, és nem csak a látszat kedvéért játszotta a meglepődöttet. Ha nem pont ilyen hátsó gondolatokkal csöngetett be a galambom. Nem tudom mennyi lehetett a napi rúzsfogyasztása, de most aztán tényleg rendesen összemaszatoltuk egymást. Szenvedélyesen karolta a nyakamat, játszott a nyelvemmel, harapta az ajkamat, időnként a fülemig kalandozott, hogy belesúghassa:
– Ez nagyon jó, igazán finom, még!
Közben a cicijét markolhattam a melltartón keresztül, de a bugyijába még nem engedett.
– Ne, előbb húzd be a függönyt! – pedig én éppen, hogy látni szerettem volna.
Ezért inkább magam kezdtem vetkőzni, ami ellen nem tiltakozhatott, csak a szemével kutatott a hálószoba után. De nem akartam neki paplannal, takaróval sem kegyelmezni. Visszatelepedtem a karfára és leplezetlenül a szemébe nézve, simogatni kezdtem a nyakát, melleit. Rövidesen észrevettem, hogy óvatos pillantásokat küldözget az alsónadrágom felé. Az én szerszámomnak már nem kellett különösebb bíztatás, amúgy is elég büszkén meredezett. Ezért a kezét odahúztam, hadd ismerkedjenek.
Így már igazán nem lehetett kifogása az ellen sem, hogy én is felderítsem a cunusát. A bugyijába csúsztatva a kezemet, éreztem, hogy a vastag bozont alatt a puncija forrón lüktet. Jócskán nedves is volt már a bejárat, hogy középső ujjam igen szíves fogadtatásra talált. A fürge csiklandozás egyre erősödő nyögéseket csalt ki belőle. Meg egy csalódott, szemrehányó pillantást, amikor elhagytam a meleg fészket, igazán csak annyi időre, hogy megszabadíthassam a melltartójától. De ehhez mindkét kezemre szükség volt, és már igyekeztem is vissza a combjai közé. Ő megnyugodva markolta meg újra a farkamat. A cicijei tényleg olyanok voltak, mint képzeltem, hatalmas, már nem feszes fehér dinnyék, lefelé néző csodás, barna bimbókkal. Csak úgy kínálkoztak az ember szájának.
Ahogy izgalma fokozódott lett a bozontja egyre csatakosabb rásimuló tenyerem alatt. Amíg a cicijét szoptam, ő nyakamat, vállamat harapdálta, és úgy rángatta a szerszámomat, hogy éreztem, rövidesen a markába lövök. De ezt a váratlanul jött alkalmat mégsem adhattam ilyen olcsón. Felhúztam hát a fotelból, és átölelve súgtam neki:
– Menjünk be az ágyra!
Előreengedve az ajtóban, feltárult előttem gyönyörű, kerek hátsója.
– Állj meg! – amint lehúztam róla az utolsó ruhadarabot is, láttam, az is jó nedves már, szőrzete csatakos csomókba állt telt combjai között, hátul a lassan ritkuló szőrszálak magasan felhúzódtak a feneke vágatába is.
Az ágyon rögtön magára akart vonni, de én – lehet, persze disznó vagyok – előbb közelebbről is szemügyre akartam venni terjedelmes kufferját, fénylő punciját. Combjait egy kissé szét kellett igazítanom, térdét feltolnom, hogy az ágy mellett térdelve könnyebben hozzáférjek. Ujjammal rögtön beletaláltam, de a sűrű függönyt előbb szét kellett fésülnöm, hogy a rózsaszín kagyló is előbukkanjon, a koronáján ágaskodó csiklóval. A csípője rándulásán éreztem, meglepődött, amikor nyalogatni és szívni kezdtem. Tudom, sokan idegenkednek a cunnilingustól. Pedig, ha szégyenli is a partner nedvességtől fénylő kitárt ölét, gyorsan átadja magát a csiklandó örömnek, és az egyik legbiztosabb módja őt az orgazmus közelébe juttatni. Talán tartva a visszautasítástól, kevés nő kezdeményezi ezt maga, de végtelenül hálásak tudnak érte lenni. Az én gömbölyű tömbházmesterném is összerántotta egy pillanatra puha combjait, de így csak a fejemet szorította még jobban magára. A hasa hamarosan hullámozni kezdett a tenyerem alatt. Másik kezemet elöntötte a síkos nedvesség, éreztem, ahogy hüvelye többször összerándult mélyen feldugott ujjaim körül.
Melléhúzódtam az ágyon, és apró, megnyugtató simogatásokkal igyekeztem csitítani szíve dobogását. Eltartott néhány percig, amíg kinyitotta a szemét és rám mosolygott. Akkor feltérdelve mutattam neki magamat, hogy még egyáltalán nincs vége. Tágra nyílt szemmel vidáman bólintott, és készségesen húzta fel a térdét. Megkértem, nem feküdne-e inkább hasra kedvemért.
– Tudod, olyan gyönyörű popsid van.
– Ne térdeljek inkább? – kérdezte felszabadultan.
Fejét a karján nyugtatta, és kíváncsian pislogott hátra. Térdét távolabbra igazította, gömbölyű fenekét magasan a levegőbe emelte. Széles hát a könnyű ívben meghajlott, gerince árkában még az előző erőfeszítés verítéke csillogott. Mellei oldalra gyűrődve nyugodtak a lepedőn, puncija hátulról jól láthatóan, pirosan csillogva tátongott. Ha lehet, egyszer megörökítem, mindenféle pózban, csak tudjam rábeszélni, nyeltem egyet. De most végre én következem, helyezkedtem el mögötte. Nem én voltam ebben a punciban az első, gyanítom nem is a legnagyobb, de forró volt, olvadó. A mellei elomlók, markolhatók, felszisszent, mikor a bimbóit kezdtem morzsolni. Aztán egész teste újraéledt, mikor megkerestem a csiklóját, és ujjamat rászorítva, löketeimmel egy ritmusban kezdtem dörzsölgetni. Csípője egyre gyorsabb hullámzásával segített nekem. Már egyikünknek sem volt sok hátra, mikor hanyatt fordítottam, és beléhatoltam, amennyire csak tudtam. Mélyen a hüvelyébe ékelődve csak apró mozdulatokkal mertem válaszolni hullámzó testének, míg végre hosszan elömlöttem én is.
Sokáig feküdtünk egymás mellett, alig-alig becézgetve a másik testet. Az izzadtság lassan száradt fel rajtunk, amikor megkérdezte:
– Elégedett vagy? Mert én rég éreztem ilyen jól magam.
Megnyugtattam, hogy én sem bántam meg a dolgot. Csak magamban tettem hozzá némi iróniával. Nem, nem bántam meg, hogy galambom lett a tömbházmesterné.
– Jesszusom! – pillantott egyszer csak az órára
– Már ennyi az idő? A lányom rég otthon.
Úgy pattant ki az ágyból, mint egy gumilabda. Én igen elégedetten néztem az ajtóból az eltűnő gusztusos gömbölyűségeket, ahogy felkapkodta ruháit a nappaliban. Egyszer meg kell örökíteni, ha a fene fenét eszik is.
– Legalább az arcodat töröld meg! – hoztam neki egy törülközőt.
– Te is belenézhetsz egy tükörbe. – nevetett rám.
– Szia! Ha tudsz még ilyen finomakat, azt hiszem, gyakran fogok hozzád jönni – takarítani. – kaptam még egy sietős puszit, búcsúzóul.
Az igazsághoz az is hozzátartozik – hogy visszakanyarodjak a történet elejére – a dolognak ennyivel nem lett vége, és a lány is anyja méltó követőjének bizonyult. De ez már csak a történet folytatása lehet.
Hetek sem teltek el, s Ica számra kezdtem intézménnyé válni. Vacsorát hozott fel, ha későn értem haza. Gyakran megjelent, ha otthon dolgoztam, ilyenkor többnyire egy kis hancúrozásra is sort kerítettünk, aztán rohant, hogy dolga van. A takarítási rohamait időnként nehéz volt elhárítani, de amúgy jól megvoltunk. A kapcsolat számomra kényelmes volt, s én könnyelműen hagytam magam sodortatni az eseményekkel. Csak mélyen éreztem, hogy valahol lapul egy pici kis szörnyeteg, egy apró ördögöcske, de sejtelmem sem volt honnan fog előugrani.
Ica beszámolt ügyes – bajos dolgairól, Gabi (a lánya) tanulmányairól, előttem ismeretlen rokonokról és eseményekről mesélt anekdotákat. Tanácsot kért, időnként pénzt is, de mindig mértékkel, s szigorúan kölcsönként, ha mindketten tudtuk is, hogy nem egészen erről van szó.
Veszélyes játék volt. Az apró, családi titkok megosztása lekötelez, hasonlóval kell viszonozni, hogy az ember kiérdemelje ezeket a bizalmas, intim történeteket, aztán észre sem veszed, s nyakig benne vagy egy család mindennapjaiban.
Ica számára egyetlen tabu volt, valahai (?) férje, élettársa (?), akiről egy szót sem tudtam kihúzni belőle. Nem is nagyon igyekeztem. Önállónak tűnt, aki két lábbal, szilárdan áll a földön, én megelégedtem a fennálló helyzettel. Míg egy napon be nem ütött a ménkű.
Általában nem szoktam Icához bemenni, a lánya vagy otthon volt, vagy nem, de ha nem, akkor is gyakran becsengetett valamelyik lakó a legkülönfélébb gonddal, nyűggel. Szóval ott ritkán volt nyugalom, Ica is szívesebben menekült hozzám, egy kis kikapcsolódásra.
Aznap azonban behúzott a földszinti lakásba, és úgy dorombolt, ahogy még ő is ritkán szokott. Hideg sörrel kínált, a virágos otthonka gombjai maguktól pattantak ki Ica erős mellén, feneke szélesen préselődött a konyhaasztal szélére. Karnyújtásnyi távolságból láttam, hogy fehér combjai csábos fekete bugyiban tűnnek el, amely elég vékony és kicsi volt ahhoz, hogy sűrű bozontjának néhány tincse előgöndörödjön alóla. Az arca felszabadultan kipirult volt, a mosogató mellett félig telt pohár jelezte, hogy kortyolt már kedvenc Éva vermutjából. Nem mondta, mit ünnepelünk, hiába érdeklődtem, de fél fenékkel felült az asztalra, és széjjelebb nyitotta a combját, hogy simogathassam. A tiszteletemre felvett csipkés bugyi alá még nem is jutottam, amikor nyílt az ajtó. Azt hittem, legalább bezárta.
– Mindig tudtam, hogy az én Icám kurva jó nő! – a hangban volt már néhány fröccs.
Tulajdonosa ötven körüli, izmos fickó volt. Ica mulatságos rémülettel rántotta össze otthonkáját, és sikított fel. Nem mintha akkor nevettem volna, de Ica elég gyenge színésznő volt. Mindenesetre elég bambán tűrtem a férfi nyomulását, némi magyarázat nem ártott volna nekem.
– Na, mit ülsz ott? Nem félsz, hogy beverem a pofádat?
Biztos, hogy több mint húsz évvel fiatalabb voltam nála. Nem kis előny, ha nem is építkezésen trógerolok reggeltől estig. De egyébként is, a dolog annyira megrendezettnek tűnt, Ica túljátszott rémülete, a fickó ajtóstul a házba rontása, műbalhét éreztem.
– És hol gondolod, a szántáson, vagy a térdig érő golyózáporban?
– Hehe, de legalább nem félsz. Én a Sanyi vagyok, az Ica barátja. Csak leülünk, aztán megbeszéljük, hogy is van ez.
Otthon volt, biztos. Ica szó nélkül gombolkozott, hozta a sört, de csak kettőnknek, előkerített egy üveg kísérőkonyakot is. No nem Napóleont, Trois Tours volt, még alig hiányzott belőle. Ő maga, némán az asztal sarkához húzódott egy hokedlire.
Ráhibáztam, Sanyi kőműves volt. Elégedetten nyugtázta, hogy azt építi, amit én rajzolok. Nem nagyon lehetett lebeszélni róla, hogy utakat, meg autópályát ritkán építenek téglából.
– Nem baj, azért megértjük egymást.
Megértettük, szó se róla, a sörök fogytak, és belülről feszítettek is már lassan. Gabi is megjött és rögvest elfoglalta a fürdőszobát, sajnos a WC is ott volt. Aztán bugyiban, melltartóban átlibegett a konyhán.
– Nem szégyelled magadat, Öltözöl fel azonnal? – csattant fel Ica.
Talán tekintélyét helyreállítandó, legalább a lánya fölött, de Gabika nem vette a lelkére. Amikor visszajött a szobából három számmal kisebb farmer volt rajta, hogy csak zsilettel lehetett volna lehámozni róla, és vékony fehér pamutpóló, hogy mindenki láthassa, a melltartótól megszabadult már, és leült az egyik sarokba szájat tátani, meg kagylózni. Angyali ártatlansággal bejelentette, hogy discóba megy, és némi pénzre van szüksége.
– Mióta nem fizetnek be a haverjaid? – kérdezte Sanyi.
– Én itthon is maradhatok, ha nem zavarok … – válaszolta kihívóan.
Kezdtem felengedni, hogy a kényesebb kérdéseken már túl vagyunk. Most már csak két szomszéd sörözget békésen, fociról meg építkezésekről beszélgetve, amikor Sanyi megint belevágott a közepébe.
– Csak az nem fér a fejembe, hogy miért pont az Icára buksz? Mert tudom én azt nagyon jól, hogy mit tud az Ica. Igaz aranyom? De hát a Gabika mégiscsak fiatalabb kiadás, nem?
– Az, 16 éves iskolás kiadás. Én meg 25 vagyok, nem gondolod, hogy egy kicsit fiatal hozzám?
– Fiatal, miért? Az Ica meg öreg hozzád, nem?
– Nahát ez az, akkor talán jobb is, ha hagyjuk a dolgot, nem? Úgyis mennem kell már. – álltam volna fel.
Azt nem tudtam megállapítani, hogy a két nő örült – e távozási szándékomnak. Gabi nagyon fülelt, látszott. Ica kerülte a tekintetemet, de ő is figyelt, és olyan tempóban töltögette a poharakat, mintha gyorsan az asztal alá akarná küldeni valamelyikünket, vagy mindkettőnket.
– Ugyan, hová mennél! Na, ülj csak vissza! Ica, bonts még sört, ugye nem fogyott el. Gabikám, gyere ide! Mutasd meg a Zsoltnak, mennyire nem vagy már kislány!
Sanyi maga mellé húzta a nem igazán vonakodó lányt, és megpróbálta fehér pólóját kiráncigálni a farmerból.
– Ne hülyéskedj már! Mégiscsak a lányod.
– Jaj, dehogy! Te eddig azt hitted? – röhögött fel Sanyi.
– Dehogyis! Valami tróger az apja, aki húszéves korában egyszer megmászta az Icát, aztán lelépett. Gabi nem a lányom. – közben, hogy a pólóját nem sikerült felhúznia, tenyerével mutatta micsoda formás kis didiket rejt a vékony pamut. Gabi egyáltalán nem tűnt meglepettnek.
– No meg a Gabi is megéri a pénzét. Már tizennégy éves korában nem lehetett levakarni róla a fiúkat. Még előttem sem volt szégyenlős! Igaz, Gabi? No az Ica persze eleinte arénázott egy kicsit, de hát attól még neki sem jutott kevesebb. Sanyi ugyan részeg volt, de Ica arcán láttam, igazat mond. Annyi mindent hall az ember, olvassa pszichológusok mélyinterjúit különböző könyvekben. Lát a tévében eltakart arcú riportokat és megrontásról szóló bűnügyi tudósításokat ismeretlen családok életének rejtett, sötét bugyrairól. Szemtől szemben állni ilyesmivel mégis más. Ott ültem, néztem őket, és nem tudtam legyőzni a kíváncsiságomat. Úgy hiszem, ismertem Icát, tudtam sok mindent képes megtenni egyszerű, egészséges bővérűségből, magyarul – szeret kefélni, és ugyanennyire szereti a pénzt is. Burkoltan nekem is célozgatott már a lányára. Mégsem értettem. Keserű – kényszerű kompromisszum volt-e ez részéről élettársának megtartására, vagy különös, eltorzult – Lám milyen szép lányom van! – anyai büszkeség.
Vajon, hogyan festhetnek egymás mellett ruhátlanul? Ica alacsony, kipárnázott nőiessége, és Gabi tizenhat éves sudár, izmos nyúlánksága, amit talán ismeretlen apjától örökölt. Arcról le sem tagadhatták volna egymást, különösen, hogy Gabi Ica iskolájába járt. Ugyanaz a hajfesték, ugyanaz a vékonyra tépett szemöldök, a feketével hangsúlyozott, kékkel keretezett démoninak szánt szem, Icánál inkább a fáradtságtól csillog, Gabié nagylányosan, hatalmának tudatában. Erős, jellegzetes arccsont, keskeny, idegesen kígyózó ajkak, amit Ica ugyan mindig túlmázol az élénk rúzsaival, de igazán megvastagítani nem tud. A rövid otthonkában ülő Ica feneke éretten kívánatosnak tűnt, a ruha által alig takart combokkal. De a hosszú lábú, feszes pólós, farmeros Gabi ugyanolyan izgatónak tűnt, bimbózó mellén Sanyi lapát tenyerével.
Milyen szálak, érdekek, érzelmek kapcsolhatják össze családdá ezt a három embert? Az öregedő, de még jó erőben lévő Sanyit, aki egyként otthon van építkezésen és kocsmában, anyánál és lányánál, de jó esélye van arra, hogy kivénhedt alkoholistaként végezze valahol az utcán. A lassan hervadó de még mindig szép Icát, aki remeg nehezen megszerzett kis egzisztenciájáért, és a lányával való etyepetyézést elnézi Sanyinak, de egy sörre valót valószínűleg nem nyomna a kezébe. Az üde, manöken szépségű Gabit, akiről nem lehet levakarni a fiúkat, de otthon a meleg szobáért, az ételért eltűri Sanyi tapizását, talán még többet is. De tudja, nem ez az igazi, s amint lehet le fog lépni. Gondoltam, s bár jócskán volt nyomás a fejemben, azt azért tudtam, hogy ebbe a játékba én legfeljebb játékból szállhatok be, s csak egyszer.
– Hé, elaludtál? – riasztott fel Sanyi hangja
– Látom, javíthatatlan vagy. – követte tekintetem irányát. Icán az otthonka jócskán felhúzódott, ahogy sarkát a hokedli lábtámaszára emelte. Nyitott térdei között fénylettek a fehér combok, halványkéken világított a bugyi kis darabja.
– Gabikám, ne siess már annyira! Ilyenkor már rég a téren szoktál lenni. – mondta Sanyi.
– Lóvé nélkül, nincs hol lógni. – Tartotta a markát a lány.
– Te Zsolt, van nálad egy kis suska? Én már egészen kifogytam! – oldotta meg Sanyi nagyvonalúan a zsebpénz kérdését.
Volt, Gabi szó nélkül gyűrte zsebre, és indult.
Hármasban maradva Sanyi figyelme újra Ica felé fordult. A sör és a gyorsítóként ivott konyak kezdte feloldani a gátlásokat. Sanyi egyre kedélyesebben dicsérte nekem Icát, a főztjétől a bámulatos melleiig, aki szótlanul tűrte a már tapogatásba átcsapó mustrát. A barátja közelebb csúszott hozzá, átkarolta a nyakát és mindenáron be akarta vonni őt is a társalgásba.
– Icuskám, drága. Látod, mondtam én, hogy jó barátok leszünk mi ezzel a fiúval. Ő is ugyanazt szereti, amit én. Ugye mondtam, hogy nem fogunk összeveszni.
– Jó, mondtad, na és? Mit iszol annyit? Attól csak a hólyagod lesz nagyobb, nem a faszod.
– Hát, mit csináljak, ha te csak gubbasztasz azon a hokedlin? Ez így olyan, mint egy kanmuri. Bizony isten mindjárt előveszem a kártyát. – közben lelkesedésében majdnem a konyha kövére rántotta Icát.
– Gyere már ide, na! Te mégsem lehetsz szégyenlősebb, mint a lányod.
– Tiszta részeg vagy. – billent vissza Ica.
– Na és? Attól még működik. Megmutassam? – és röhögve kezdte gombolgatni magát.
– Na, Ica, tényleg! Mutass már nekünk valamit! Zsolt, segíts már rábeszélni ezt a libát! – képtelen volt beletörődni az egyszerű sörözésbe.
– Ugyan, hagyd! Ha egyszer nem akarja. – próbáltam békítgetni.
– Nem akarja a fenét! Neki is viszket a picsája. Csak kéreti magát.
Ica akkor kiitta a maradék vermutot, és lehajtott fejjel, komolyan gombolgatni kezdte az otthonkáját. Félig hátat fordított nekünk a hokedlin, csak világító, kövérkés combjait láthattuk, meg a fenekéből egy szeletet, ahogy felhúzódott a ruha. Nem nézett ránk, de a pózban benne volt a “Na, ezt akartátok?” ígérete.
– Mocskos disznók vagytok, mind a ketten. Tudjátok? – mondta alig hallhatóan.
Egyik mellét kiemelte a szűk ruhából, tejfehéren világított. Másik kezét a combjai közé zárta, mintegy védve magát az elkerülhetetlentől.
– Ez az Ica! Látod, így szeretlek én. – lépett mögéje Sanyi.
Az ujjatlan, virágos otthonkát még két gomb tartotta középen, Ica dundi pocakján, így Sanyi felül kibújtatva belőle csak hurkába gyűrte azt a derekán. Lehámozta róla a fekete melltartót, és nagy, lapát tenyere a lelógó ciciket kezdte masszírozni, csavargatni a tallérnyi barna bimbókat. Kortyoltam a konyakból, aztán a sörből is. Sanyi hátulról az ülő Ica fölé hajolt, és felém fordítva őt, szélesre nyitotta a combjait. Láttam az áttört, fekete bugyit, amit ma már majdnem felderítettem egyszer, és Sanyi kezét, amint eltűnik benne. Fülig vigyorogva nem annyira simogatta, inkább markolászta Ica pinusát és melleit. Aztán az álla alá nyúlva felemelte a fejét, és szájon csókolta.
– Gyere, Zsolt! – kacsintott rám.
– Add a szájába, attól mindig felpörög!
Melléjük állva Ica kihámozott a nadrágból és cumizni kezdett. Sanyi a combjait gyúrta, aztán elfordult, és töltött magának. Mire visszajött, már neki is nyitva volt a slicce, és részeg volt, vagy sem, de tényleg működött neki. A mi, immár közös, házmesternénk hol ide, hol oda fordult köztünk, de azért a markából egyikünket sem engedett ki. Jó volt, buli volt, kezdtem elfelejteni a zavaró előzményeket.
– Na nagyfarkúak, gyertek be a szobába! Melyikőtök akar első lenni? – pattant fel Ica.
Menet közben dobta le az otthonkáját, a szemünk előtt már csak a fekete bugyi feszült terjedelmes fenekén. Mi pedig olyan lelkesen vetkőztünk, mintha legalábbis az életünk múlna azon, ki ugrik először Ica combjai közé, de ő már választott. Az ágy szélére helyezkedett, hogy Sanyi levetkőztethesse, és eléje térdelhessen.
– Zsolt, te ülj ide a hasamra, hogy elérhesselek!
Nem panaszkodhattam a szereposztásra. Ica puha dunyha pocija csak úgy kínálta magát a fenekemnek, bár inkább térdeltem fölötte. A két összeszorított cicivel pedig beboríthattam a farkamat, és megcélozhattam a kerekre csücsörített, vöröslő szájat. Két kézzel megmarkolta a csípőmet, úgy mozgatott a szájában előre – hátra. A lába Sanyi vállain nyugodott, és a pinusa időnként mulatságos hangokat produkált, ahogy a barátja farka lendületesen járt benne. A fenekem alatt hullámzó hason éreztem a hátulról jövő erőteljes lökéseket, de Ica elől is harsány cuppogást hallatott, mint aki nagyon nagy ínyencséget falatozik. Ahogy dobálta magát, és közben húzta a csípőmet, egyre előbbre csúsztam. Kénytelen voltam a feje fölött megtámaszkodni, mert a térdemmel már a hóna alját szorítottam, és gyakorlatilag a mellein feküdtem. De így már nem szorultam az ő irányítására, magamtól kezdtem mozogni a szájában, izgalmamban egyre kevésbé törődve a mértékkel. Tűrte, ameddig tűrhette, aztán a hasamnak feszítve a tenyerét kitépte magát A farkam nyálasan, melegen simult a nyakához, pici tokájához.
– Hülye, megfulladok!
– Meg ne fojtsd nekem! Kár lenne érte! – hülyéskedett Sanyi hátulról.
– Csere! – vezényelt aztán.
Ica most hasra fordult, feje az ágy kellős közepére telepedő Sanyi ölében. Előttem kitárult a kedvencem, a nagy, kerek, fehér segge. (És most nem trágárkodok! Az tényleg nem popsi volt, nem tompor volt. Az a lenyűgöző hátsó fertály egy nagy, kerek, fehér segg volt, amibe leginkább beleharapni támadt az embernek kedve. Ica jól ismerte bűnös vonzalmamat ama testrésze iránt. Ezért hiszem, hogy ma sem sértődne meg a “seggen”.) Szóval a terjedelmes labdák között Ica már jócskán be volt járatva. Sűrű, fekete bozontja csatakosan, csomókban csillogott. Ujjammal kipróbáltam, és az rögtön síkos, nyálkás lett tövig. Éreztem, hogy a szeméremajkai és a csiklója is keményen duzzadt már. Nem volt más hátra, mint megmarkolni a csípőjét, és hajrá, tövig. Most én löktem őt Sanyi farkára, de nekem nem beszélt vissza a pinusa, én csak csattantam időnként a fenekén, amikor túl nagy lendületet vettem. Nem tudom, meddig tartott, azt hiszem, egészen jól bírtuk, nekem már kezdett jó lenni, amikor Sanyi megszakította a kialakult játékot.
– Figyelj Zsolt! Mutatok neked valamit. Ezt még biztos nem csináltad vele, mert nem nagyon szereti. Előbb kell neki egy kis tütü, csak akkor hagyja. – Ica rögtön tudta, miről van szó.
– Egy nagy faszt! Ehhez még akkor sem ittam eleget, ha te olyan rohadtul kanos vagy a seggemre!
– Na, maradj már! – csapott játékosan a fenekére Sanyi.
– Ott se vagy te már szűz régen. – és Ica maradt.
Térdelt a szőnyegen, felsőteste rásimult az ágyra, a fejét oldalra fordítva a párnán csukott szemmel várta, mi jön. Sanyi melléje térdelt, és ujját a pinusába merítve, kenegetni kezdte a végbelét, masszírozni a fenekét, időnként széthúzva azt.
– Csak előbb tágítani kell egy kicsit. – magyarázta.
És tényleg, a popsilyuk egy idő után már nem rándult össze minden érintésre, sőt készségesen befogadta a kutakodó mutatóujjat. A barnás, ráncos lyukacska rózsaszín gyűrűcskére kezdett hasonlítani. Akkor Sanyi föléguggolt, és a szerszámját elégedett arccal eltüntette Ica végbelében. Addig soha nem csináltam ilyet, azóta sem sokszor. Lenyűgözve néztem, hogyan kezd el mozogni. Ica arcán nem láttam elviselhetetlen fájdalmat, inkább békés volt, csak egyszer-egyszer futott át rajta valami.
– Na ez az, látod? – nyögte Sanyi.
– Gyere, most már te is megpróbálhatod.
Kíváncsian álltam Ica mögé. Meglepetésemre Sanyi szerszámja után a popsilyuk nem húzódott egészen össze. Nem tátongott, nem, csak mintha hívogatott volna. Egészen könnyedén csúsztam be. Forró volt, forróbb, mint a pinusa, és úgy szorított, mint egy rugalmas, vastag gumigyűrű. Tetszett a sosem tapasztalt élmény, az örömök szűk alagútja. Sanyi Ica tarkóját, hátát simogatta, és bíztatott. Nekem már nem kellett sok, alig néhány húzás után vadul megrándultam, és nagyon is bőséges beöntést adtam Icának. Amikor kihúztam magam, szabályosan beleláttam Ica hátsójába, és a “mélyben” ott csillogott a fehér sperma. Sanyi késlekedés nélkül követett, Ica széles hátára támaszkodott, és átszellemült arccal tömte, tömte. Ica mellei szélesre préselődtek a lepedőn, az ágy reccsent egyet-egyet, az ágynemű gyűrődött, aztán egyszer csak Sanyi is felnyögött, és fröcskölni kezdett. Még néhány pillanatra izzadtan borult Ica hátára, majd kiengedte maga alól.
Ica felhúzott lábakkal, hátával az ágynak támaszkodva ült. Ebben a helyzetben látszott, mellei már kezdik elveszíteni ruganyosságukat, a barna bimbók lefelé és egy kicsit oldalra néztek, mintha kétfelé kacsintanának ránk.
– Na, elégedettek vagytok? A fene abba a nagyétkű faszotokba.
– Óriási voltál Icuskám! – dicsérte meg Sanyi.
– Akkor adjatok egy cigit, meg valami piát. – ketten ugrottunk.
Ica arcán elmázolódott a festék, és valami elégedett, szemérmetlen diadal ragyogott rajta. Az egész tartásában volt valami a jól végzett munka otthonos magabiztosságából, a jóllakott nőstény elégedett morgásából. Ahogy a farkunk a nyakán is szétkente a piros rúzsát. Ahogy a könyökével a térdére támaszkodott, és láthattuk, izzadtan csillogó hónaljszőrzetét. Ahogy minden megfontolás nélkül, teljes természetességgel ült ott felhúzott térdekkel, szétvetett lábbal, a képünkbe tátongó bozontos picsával. Ahogy az egyébként minden foltot dühödten káromkodva súroló Ica most hagyta, hogy a hátsójából szivárgó szaft a szőnyeget áztassa. Ahogy most nem kapkodott rögtön a ruhája után, hanem elégedetten nyújtózkodott, és ringó csípővel lejtett el előttünk.
– Elmentem fürödni. – szólt még vissza.
Mi lassan összeszedegetve a szétszórt ruhákat újra a konyhában telepedtünk le egy búcsúpohárra, amely a társasági élet megszokott színtere volt a házmesterlakásnak.
– Remélem, jól szórakoztál? – emelte felém a poharát Sanyi.
Elismerően hümmögtem valamit.
– Akkor jó, a Gabikát is megkaphatod, ha akarod.
– Ezt már megbeszéltük, nem?
– Ahogy akarod, csak mondom. Nem az Icát féltem tőled, elmondta, hogy jól összejöttetek. Csak azért mondom, mert neked ingyen van, az Ica is, a Gabika is. – no fene, gondoltam.
Sanyira nézve már sejtettem, hogy valami ára biztos lesz a nagyvonalúságának, csak azt nem tudtam, mi.
– Tudod, az Icának néha hozok vendégeket, akiknek nem ingyen van. – Szóval futtatod, gondoltam.
– Lassan a Gabika is elkezdheti. Neki sem lenne ellenére, jó kis lóvét tudna összehozni. – persze, neked.
De még mindig nem értettem, hova akar kilyukadni.
– Csak tudod, ez a lakás kicsi, meg állandóan becsönget valaki, az Ica sem akarja elveszíteni az állását. Te meg úgysem vagy otthon napközben, a tiéd szebb is, annak is meg lehet kérni az árát. Az Ica meg úgyis takarít nálad.
Baszd meg! Szóval te futtatod őket, én meg szobáztatok, sőt még azt is elintézi helyettem az Ica, én meg cserében ingyen kefélhetem őt, meg a lányát is.
– Hát én nem tartom ezt olyan jó ötletnek.
– Miért? Tiszta pénz, csont nélkül. Gondold meg! Meg aztán miért hagytam, hogy az Icával kavarj, miért ajánlgatom itt neked a Gabikát? Hát nem a két szép szemedért baszd meg!
– Majd meggondolom, jó?
Közben megérkezett Ica, feltűzött hajjal, gombolatlan pongyolában, és egyetlen megjegyzésével visszamenőleg világossá tette az egész estét, az egész helyzetet:
– Megbeszéltétek?
A gondatlan természetességgel feltárt meztelen idomok, a festetlen arc, szappanszag, a rövid, odavetett kérdés mind – mind jelezte: otthon vagyok, a nagy “családi” munkamegosztásban megvannak a kötelességeim és az előnyeim.
Két nap múlva, hát ki volt takarítva, tény. Csak a hamutartó volt egy kicsit máshol, csak a fürdőszoba volt még egy kicsit nedves, csak az ágynemű volt friss … Első dühömben lerohantam Icához. Azt mondta, a hallgatás beleegyezést jelent. Nem így mondta, de ez volt a lényege. Azt mondta, vegyem tudomásul, hogy abból, hogy én időnként megkefélem, ő nem tud megélni, és jártattam volna a pofámat időben. Most viszont fogjam be, és vegyem ki a pénzt a konyhaszekrényből, mert oda tette, és még a takarításért sem vont le belőle.
Egyébként vegyem tudomásul, hogy ezért a pénzért ő dolgozik, a Sanyi elissza, de legalább vendégeket hoz, és én vagyok az egyetlen, aki semmit sem csinál érte. Aztán még hozzátette, hogy ha mindenáron csinálni akarok valamit, hát esetleg rúgjam ki a Sanyit, úgyis elege van már belőle, én is jól járnék, és a bolt is jobban menne nélküle. Szóval szédítő perspektívát vázolt fel előttem. De utólag be kell ismernem, legalább a maga szempontjából, igaza volt.
(Bocs, de itt most egy percre meg kell szakítanom az elbeszélést. Szóval azt mondtam, hogy az Icának a maga szempontjából igaza volt. Amit viszont én csináltam, abban – utólag – azt hiszem, nem volt igazam. Tulajdonképpen piszkos és aljas dolog volt. Ma már nem tenném, de így történt.)
Hírből ismertem a környék legolcsóbb krimóját, Sanyi törzshelyét. Tudtam, hogy ott iszik, snóblizik, huszonegyezik, vagy fájerozik. Nem volt ügy, beszállni a partiba, Sanyi úgy mutogatott a haverjainak, mint egy kitüntetést. Két óra se kellett hozzá, hogy Sanyi majd ötezer forintot nyerjen tőlem – a seregben sokszor egész napokat fájeroztunk át – akkor majd egy havi fizetését. A haverok látták, és biztos voltam benne, nem fognak leszállni róla, amíg egy grand van a pénzből. Gabika hat előtt nem indult a dizsibe, még volt időm.
Felpakolva estem be Icához.
– Segítenél? Fel kéne cuccolni a kocsiból, de egyedül vagy három forduló.
Odafent aztán kezdtem szétpakolni az állványokat, reflektorokat.
– Nézd csak, úgy kértem kölcsön, tuti jó gép. Lencsék, objektívek …
– Te disznó. Fotózni akarsz?
– Csak néhány képet, olyat, ami pénzt is ér. Rólad!
– Ki a fene kíváncsi az én lógó melleimre?
– Hát nem egyedül rád gondoltam.
– A Sanyit már három napja nem láttam. Gondolom pénzhez jutott valahol. – Nem is fogod egy darabig, gondoltam.
– Nem róla van szó.
– Nem? Hoztál valakit, vagy te fogsz futkosni?
– Arra gondoltam, tudod ez ritkaság, hogy a Gabikával együtt vennélek le.
– Te nem vagy normális! A Gabika biztos jól mutatna, de mellettem? És hogy gondolod, hogy együtt? Gabi a lányom.
– Tudom, le se tagadhatnátok egymást. És te tudod, hogy mennyit adnak az ilyen képekért?
– Mennyit? – már messze nem volt olyan elutasító.
– Nagyon sokat! És biztos lehetsz abban, hogy kapnátok további lehetőségeket is. Persze nem itthon, utazni is kéne hozzá, de azt úgyis fizetik.
– Olaszba? – ragyogott fel az arca.
– Oda is.
– Beszélek Gabikával, te addig szereld össze a masinériát.
Mire visszajöttek, már ki volt készítve a likőr, és Ica kedvelt vermutja.
“Egyenruhában” voltak, Gabika a szokott, égszínkékre mosott farmerban, fehér pamutpólóban, a mama kicsípte magát, ahogy ő a démoni szépséget elképzelte, bőrszoknya, fekete harisnya, világos blúz és festék, festék, minél több és minél élénkebb, annál jobb. Leültünk megbeszélni a dolgot, és fél óra itatás után már felszabadultak voltak. Tisztáztuk, hogy a végére mindent le kell vetni. Tisztáztuk, hogy nem csak ülnek egymás mellett, de csinálni is kell valamit. Gabika előrelátása leszögezte, hogy a negatívok őket illetik, és még írásos szerződésről is hallott valahol, de lebeszéltem róla, hogy ez a próbafelvételre nem vonatkozik.
Most, hogy írom, idepakoltam az íróasztalra a fényképeket. Hát, a Playboy nem venné meg őket. Nem baj, nekem szépek.
– Ülnek egymás mellett az ágy szélén. Komolyan, karót nyelten, mint két halálraítélt. Gabi combjai még a farmerben is szigorúan összezárva, keze természetellenes, kényelmetlen pózban a térdén. Ica hátratámaszkodik, lábai kissé nyitva, de vaskos combjai összeérnek, hogy a rövid szoknya alatt a nevezetes fekete bugyija van, csak én tudom, a képen nem látszik.
– Hátulról. Úgy hajolnak az ágy fölé, mintha a lepedőt vagy a huzatot igazítanák. Ica szoknyája itt már felcsúszott, elfelejtette visszarángatni, fehér combjai között világosan látszik a bugyi sötét sávja.
– Kigombolkozva. Gabika pólója felhúzva, már mosolyog a lencsébe, a kemény cicik pofátlanul meredeznek felfelé. Ica nyitott blúzban, melltartó nélkül, két kézzel emeli fel nyálcsordító kebleit. Félszemmel irigyen nézi nyújtózkodó lányát, hogy neki nem kell tartani.
– Ica háttal, fejét, vállát fordítva néz a gépbe. Gabika mögötte térdel, és a mama terjedelmes hátsójáról húzza le a bugyit. Úgy néz ki, mintha bele akarna harapni. (Bocs, ez ide keveredett, nem ez jön.)
– Ica lehajtott fejjel, festett vörös haja az arcába hull, a lánya farmerjét gombolja. Mindketten Gabi ölére merednek.
– Mindketten bugyiban, de Icán még blúz, Gabin még póló. Sarkuk az ágy szélén, kitárva a lencse felé.
– Ugyanaz a póz. Ica ijedt arccal, keze Gabi fehér bugyijában. A lánya két ujjal húzza félre az ő nadrágját. A fényképen csak sejtem, hol végződik a fekete bugyi, hol kezdődik a sötét bozont.
– Gabi hanyatt fekve az ágyon. A ruganyos, fiatal test már meztelen. Ica a feje fölött áll terpeszben, és két kézzel emeli magasba a lánya hosszú, izmos combjait.
– Ica hátulról. A szőnyegen térdel, az ágyra hasalva. “Hátsóperspektíva”. Gabi szélesre vetett lábbal ül az anyja fenekén, hátán.
– Mindketten az ágyon, hanyatt, felkönyökölve, talpuk felemelve, egymáshoz nyomva, mint egy biciklis tornagyakorlat. Itt már határozottan röhögnek, és a másik pinusát méregetik.
– Ica szétvetett combokkal az ágy szélén. Gabi előtte ül, egyik karjával anyja vastag combjára támaszkodik, a másik kezével simogatja, ott.
– Kedveskedés, fordítva. Gabi hanyatt az ágyon, formás lábait összezárva emeli a mennyezet felé. Pihés pinusát Ica tenyere takarja.
– Gabi az ágy előtt térdelve. Az arca nem látszik, tarkójára a tenyerem simul. Én csak deréktól lefelé látszom, de jórészt takar a meztelen lány.
– Icát ostromlom hátulról. Az egyik kezem látszik, ahogy markolja a puha, fehér húst. Az ágynemű gyűrődései Ica fejénél mutatják, hogy az előbb még Gabika feküdt ott.
Hármunkról nem készült fénykép, az csak az emlékeimben él. Nem engedtem el őket hajnalig, együtt aludtunk.
Másnap dolgozni mentem. Harmadnap két teherautó, és négy rakodó jelent meg. Volt akkoriban egy előnyös és biztos állásajánlatom. Nem messze, jó harminc kilométerre Pesttől. Gond nélkül ki lehetett járni, de ki is lehetett költözni. Az utóbbit választottam. Később előhívtam a tekercset, néhány kocka nem sikerült. Emléknek a képek maradtak. Nem vagyok büszke rájuk. Ennyi.