Archive for the ‘Történetek’ Category

Az első lépéseken már túl voltunk. Fényképes bemutatkozó válasz a hirdetésre (Ili: 36/56/170 karcsú hölgy; Zoltán: 40/82/175 mackós úr. Keresünk harmadiknak 30-40 közötti urat, kizárólag a hölgy örömére. A férj nézne és videózna, esetleg beszállna harmadiknak. Minden fényképes levélre válaszolunk.), telefon és ismerkedő vacsorameghívás a részemről egy jobb éttermembe.
Egy héttel később náluk ültünk a nappaliban, ahova virággal és whiskyvel érkeztem, hogy a kölcsönös szimpátián túl felszabadultabban beszélgethessünk elképzeléseinkről, mint egy nyilvános helyen.
Ili mélykék ruhában, ami csak félig takarta formás combjait, a kanapén ült. Nem a nyakamban, de nem is a másik sarkában. Férje, Zoltán velünk szemben konyakot töltött.
- Fogjuk meg! Egészségedre, örülünk, hogy itt vagy!
- Egészségetekre! És én örülök, hogy hívtatok.
- S ugye időd is van? – koccintotta poharát az enyémhez Ili.
- Nem sietek. – mosolyogtam vissza.
Kicsit nehezen indult a beszélgetés. Bár mindhárman tudtuk, miért vagyok ott. Végül is nem a sarki közértben találkoztunk, hanem a szex.org-on hirdettek. Mégis kellett valami indítás, felvezetés.
Ili bizalommal méregetett, én egy kicsit feszélyezettebb voltam, Zoltán, a férj tekintetét kerestem, elvégre őt kellett kiegészítenem? pótolnom? helyettesítenem?
- Tudod, ez mindkettőnknek a második házassága. – kezdett bele Zoltán.
- S már tíz éve tart. – fűzte hozzá Ili.
- Igen, szóval egyikünk sem volt már kezdő. Jó néhány kapcsolatunk volt, mielőtt találkoztunk.
- És hogyan találkoztatok? – szúrtam közbe.
Persze igazán azt kellett volna, vagy szerettem volna megkérdezni, hogy miért nyitottak. De reméltem, hogy előbb-utóbb eljutunk odáig is.
- Szép volt. Emlékszem, moziba hívtam, és a film után felmentünk hozzá. Aztán amíg én feszengtem, hogy hogyan kezdeményezzek, Ili egyszerűen letámadott. – nevet Zoli.
- Mellém ült, és elkezdte simogatni a nadrágomat.
- Na azért a moziban te sem voltál egy angyal!
- Tetszettél! Persze hamarosan mutatkozott az eredmény is, akkor egyszerűen lehúzta a sliccemet, és életem legjobb cumizását mutatta be a drágám. Sőt, még azt is hagyta, hogy a szájába lőjek.
- Mert szeretem. – csücsörített Ili.
- Persze azt sejtettem, hogy ha nekem már az első alkalommal így nekem esik, valószínűleg megteszi ezt mással is. De a gondolat nem zavart, inkább felizgatott.
- De én nagyon belezúgtam. – vette át a szót a feleség.
- …és néhány hét múlva össze is költöztünk.
- Akkor, hogyan, vagy miért nyitottatok?
- Több lépcsőben, merthogy Ili egy fél év múlva megcsalt.
- Nem csaltalak meg! – látszott, hogy csak hülyéskednek, de azt nem tudtam, hova lyukadnak ki.
- Egy este, hogy megálltam a ház előtt, az utca túloldalán épp elindult egy kocsi. Nem is gondoltam semmi rosszra, amíg be nem csengettem.
- Mi az, Karesz, nem volt elég egész nap? – hallottam Ili hangját az ajtó mögül. Aztán nyílt az ajtó, és a drágám lába a földbe gyökerezett.
- Jézusom! Azt hittem nem te vagy! – nyögte ki.
- Szerintem sem!
- Bassza meg! Bocsáss meg, későbbre vártalak!
- És, jól éreztétek magatokat? – Ili nyelt egyet.
- Zoltán, én tényleg szeretlek téged! De ne haragudj, ha jól tudom, nem vagyunk házasok!
- Még lehetünk. – mondtam a magam számára is váratlanul, hiszen házasságról eddig nem esett szó közöttünk.
- Ezt most, hogy érted? – lepődött meg Ili is.
- Ahogy mondtam. Összeházasodhatunk!
- Nézd, szeretlek. De a szabadságomat nem fogom feladni a kedvedért.
- Nem akarlak megfosztani a kalandjaidtól! Ha megígéred, hogy elmeséled őket nekem is. – böktem ki végre azt, ami annyira izgatta a fantáziámat. S közben már terelgettem is Ilit a háló felé, aki még mindig nem értette, mit akarok tőle.
- Azt akarod, hogy …?
- Azt akarom, hogy meséld el, mit csináltatok, amíg én laposra keféllek! – súgtam a fülébe.
Ili kipirult bőre a friss zuhanyozás illatát árasztotta, de az ágy még össze volt túrva, sőt még egy pecsétet is felfedezni véltem a lepedőn. Lenyomtam az ágy szélére és szétnyitottam a fürdőköpenyét. Szerintem ideges volt, remegő kézzel gombolta ki a nadrágomat.
- Az! Faszom tudta, mi fog ebből kijönni! – jegyezte meg mellettem Ili.
Eléje térdeltem, és keményen szétnyomtam a lábait. Ott tömték alig egy órával ezelőtt, gondoltam. Ő vonaglott és rángatózott! Óvatosan csókoltam meg, mintha a szájával csinálnám.
- Na, mesélsz?
- Tényleg akarod?
- Gyerünk! – és a nyelvemmel végigfutottam lassan pirosodó ajkain.
- Régről ismerem Kareszt, de fél éve most találkoztunk először. Felhívott. Beültünk egy kólára. Elmesélte, hogy meg akar nősülni, de a barátnőjének van egy másik kapcsolata is. Mit csináljon? Mondtam, hogy ezzel talán nem engem kellett volna felhívnia. Végül kibökte, úgy gondolta, talán mi is fel tudjuk melegíteni az ismeretséget. Amikor telefonon beszéltünk, erre nem gondoltam, téged szeretlek. De ott ülve bizseregni kezdtem. Csak bólintottam. Megsimogatta a nyakamat, egy picit a fülem mögött, a tarkómon, a homlokát odakoccintotta az enyémhez.
- Elmegyünk egy szállodába? -nem tehetek róla, hangyák futkostak a gerincemen. Aztán itthon kötöttünk ki. Most elégedett vagy?
A puncija forró volt a nyelvem alatt, éreztem, ahogy duzzad, keményedik a gombocskája. A mutatóujjamat lassan, élvezettel dugtam fel neki.
- Folytasd! Mit csináltatok?
- Dél körül értünk ide. – kezdte rekedten.
- Már az előszobában a számba adta. Ő is ezt szereti.
- Leszoptad? – leheltem a pinusába.
- Két percig se tartott. Olyan izgatott volt, hogy szinte azonnal elment.
- A szádba?
- Tudod, hogy én szeretem. Sűrű volt, szinte édeskés. – két ujjamat mozgattam benne, s ő egyre forróbb lett.
- Azt mondtad dél körül. És aztán? – Ili elfeküdt a kezem alatt, a csípője válaszolt a nyalakodásra és az ujjazásra. Elakadó lélegzettel folytatta.
- Bejöttünk a hálóba. Levetkőztetett. Mire a bugyi is lekerült, már újra állt neki. Az ágyra fektetett, és dugtunk. Lovagolva mentem el, úgy simogathattam magam. Aludtunk is egy órát. Aztán folytattuk, Karesz azt mondta, ki van éhezve rám. Fordítva feküdt fölém. Tudod, 69-be. És úgy kefélte a számat, hogy azt hittem, megfulladok, közben nyalta a puncimat.
- Úgy, mint én? – emeltem fel a fejemet.
- Nem, tudod, hogy úgy senki nem tudja, mint te. Jól esett, de elmenni nem tudtam tőle. Nem találta a gyöngyöt a kagylóban. – nyugtatott meg. Én az ajkaim közé szívtam a gyöngyöt, és a nyelvemmel izgattam a kemény, érzékeny csomócskát. Felnyögött, megmarkolta a fejemet, és hadarva folytatta. Akkor már önmagát is izgatva a délután történtek felidézésével.
- Négykézlábra állított, és hátulról dugott meg. Közben pirosra csapkodta a fenekemet. Olyan erővel tolatott, hogy belepréselt a lepedőbe, és a nyakamat harapva ment el.
Ili a végét már szinte kiabálta, körömmel belemarkolt a vállamba, és magára akart húzni.
- Gyere már belém! – de én az arca fölé térdeltem, egyik kezemmel vadul ujjaztam őt, a másikkal az arcára vertem magam. Szóval ez volt az első lépés. Nem tudnám megmondani, miért élvezem, ha a nejemet mások is dugják, de borzasztóan felizgat már a gondolata is, hát még a látványa.
Az elbeszélés alatt a feleség komolyan bólogatott, néha felnevetett.
- Tudod, azért akkor nem voltam ilyen jókedvű. Lüktetett mindenem, de lehet, hogy inkább a megkönnyebbüléstől. Nem is tudom, hogy mit gondoltam talán, hogy belém harap, vagy megver, vagy a végén páros lábbal kirúg. Tény, végig remegve meséltem el, mi történt. Idő kellett, hogy megértsem, nem kell tartanom tőle. Nem azért, mert Zoltán pipogya lenne, egyáltalán nem az. Egyszerűen élvezi ezeket a történeteket. S ma már én is. Felidézek egy jó hancúrt, olyan pontosan, amennyire csak tudom, és közben Zoltán úgy simogat a tekintetével, hogy még a puncim is elpirul. Aztán egymásnak esünk.
- Szóval ti nem pornófilmmel izgatjátok magatokat. – kortyolok bele a megmelegedett konyakba.
- Megnézzük, de ehhez képest egy pornó személytelen. Tudod, időnként azon kapom magam, hogy épp bennem dugattyúz valaki, és én arra gondolok, milyen jó lesz, amikor ezt Zolinak elmesélem, és csak raktározok, csak fényképezek, és összerándul a hüvelyem az izgalomtól.
- Na, szép kilátások! – nevettem fel.
- Jaj, dehogy! Félre ne érts! – simított végig játékosan nyugtatgatva a combomon.
- Ne hát! Hidd el, Ilire még senki nem panaszkodhatott. – erősítette Zoli is.
- Csak tudd, ha egyszer találkozol velünk, akkor sokszor vissza fogsz térni közénk, ha nem is vagy éppen velünk.
- Főleg, ha közben te dokumentálod is a dolgot. – intettem a polcon feltűnően elhelyezett kamerára.
- Bizony! – Zoli arca szinte ragyogott.
- Tényleg, hogy volt, amikor így először… hmm, így leltározva szeretkeztél.
Puszit dobott nekem, s talán tévedek, de mintha már a gondolatra is vidám szikrák pattogtak volna a szeméből.
- Az úgy volt… – és a hangja izgalmasan mélyült, ahogy narratívra váltott.
-… ,hogy a Corába mentem, akkoriban nyílt, jó kis tömeg volt. Ott bóklásztam, aztán beültem egy kólára. Kicsit elbambultam, össze is rezzentem a hangra:
- Elnézést, leülhetnék magához?
- Hogy? Ja, persze tessék!
- Bocsánat, de minden asztal foglalt. – körülnéztem, tényleg.
- Nem akartam megijeszteni.
- Neem, csak elgondolkodtam.
Jó harmincas pasi volt, elöl már kopaszodott egy kicsit, de egyébként feszes, izmos.
- Min gondolkodott ilyen nagyon?
- Semmiségeken, meg azon, hogy mit akarok még venni, mit kell megkeresnem. Először járok itt.
- Én is. A feleségemnek szeretnék venni valami meglepetést, meg a gyerekeknek is jár valami apróság, ahányszor csak áruért jövök.
Beszédes volt, szóval tartott, megtudtam, hogy kis ábécéjük van, a felesége viszi, ő meg áruért jár. Megnézhettem a két gyerek fényképét is.
- És maga, férjnél van?
- Ühüm, de gyerekünk nincs.
Szimpatikus volt, de esküszöm nem voltak vele távolabbi terveim. Aztán mondtam, hogy nekem mennem kell, fehérneműt akarok még keresni. Hirtelen ötlet volt, tényleg csak jó szándék, megkérdeztem, miért nem visz a feleségének valami szép, szexis fehérneműt. Zavarba jött, hogy sose vett ő még bugyit az asszonynak.
- Na jöjjön csak! Ha gondolja, segítek választani.
- Van férfi, aki egy ilyen ajánlatnak ellen tud állni? – vetem közbe.
- Ahogy ismerlek, fel is próbáltad a kedvéért! – mondta Zoltán.
- Ott a boltban? Dehogyis! De tény, érdekelni kezdett a pasi, és telefonszámot cseréltünk.
Na el is telt vagy három hét, mire felhívott, hogy megköszönje az ötletet. Hasznos ajándék volt, mondta úgy, hogy sok mindent sejthettem a hangja mögött. Rá is kérdeztem: Mennyire hasznos? Tudja, minden házasság ellaposodik egy idő után, s én hálás vagyok magának az ötletért, jött a válasz a telefonon át. Na erről szívesen hallanék részletesebben is!
- Lehet, hogy már engem is megfertőzött Zoli hobbyja. – csücsörített a férje felé.
- Tulajdonképpen épp azt szeretném megkérdezni, hogy meghívhatom-e valahova egy ebédre. – folytatta a pasi.
- Ha megígéri, hogy részletesen beszámol nekem erről a házassági megújhodásról, lehet róla szó. – ment a válasz.
- Nem hiszem el, hogy magának is szüksége lehet ilyen húzásokra. – bókolt.
- Pedig csak higgye el!
Csak néhány percig flörtöltünk, de nekem kezdett melegem lenni, és a hangyák már masíroztak is végig a combomon, be a bugyi alá.
(Közben Ili illusztrált is: ültében lejjebb csúszott a kanapén, a szoknyája meg feljebb, két ujja játékosan végigfutott a combjai között, aztán kezét az ölébe szorítva keresztbe tette a lábát.)
- Akkor már tudtam, hogy ebből lesz valami. Tartottam a telefont, a másik kezemmel simogattam magam, és kezdtem nedvesedni. – folytatta, s én biztos voltam benne, hogy a szoknya alatt most is a bugyiján matat.
- Nem is tudtam megállni, ahogy letettem a telefont, mentem a hálóba a pótférjemért. Szép, húsos, eres, és Zoltán mindig féltékeny a méretére, meg a kitartására.
- Megmutatod Zsoltnak is?
- Türelem, most különben sincs szükség pótszerekre. Szóval az elemek ugyan döglöttek voltak, de zseléznem nem kellett, olyan nedves voltam már, hogy könnyedén becsusszant az egész. Közben végig arra gondoltam, hogy hazahozom új ismerősömet, és mit fogok vele csinálni. Lángoltam a vágytól. Miután elernyedtem, futottam zuhanyozni. A legcsábosabb cuccokat válogattam össze, ügyeltem arra, hogy a tusfürdő és a parfüm illata harmonizáljon.
- Most is azt használod?
- Ühüm, milyennek találod? – a vékony blúz telt melleket rejtett, a bársonyos bőr friss gyümölcsillatot árasztott. Ili lehunyt szemmel hagyta, hogy az ajkam végigvándoroljon a nyakán, le az álla alá. Zoltán csillogó szemmel nézte a jelenetet.
- Folytatom, jó? – tolt el aztán magától.
- Felhívtam Zoltánt, hogy megbeszéljem vele a dolgot.
- Persze addig is tudtam Ili kalandjairól, utólag mindig beszámolt róluk. Örülök, ha a feleségem másnak is tetszik. De, hogy előre bejelentette, nem hagyott nyugton a gondolat, hogy ha akarom, meg is leshetem őket. Délutánra szabaddá tettem magam, és nyargaltam haza.
- Könnyebb dolgom volt, mint gondoltam. – vette vissza a szót Ili.
- Bálintnak, így hívták a pasit, egyáltalán nem volt ellenére, hogy alakuljanak a dolgok. Ebéd közben egészen megnyílt. Elmesélte, hogy a felesége az ajándék hatására még kozmetikushoz is elment, hogy megigazíttassa magát alul, s hogy ő még soha életében nem látott kopasz puncit. Mondtam, hogy én csak alul szoktam leszedni, felül meghagyom, hadd koronázza valami a kertecskémet. Aztán megkérdeztem, hogy egyébként, hogy áll a nőkkel? Kicsit zavarba jött, hogy a házasság, a gyerekek, meg a munkája, s amúgy sem csalná meg az asszonyt. De az egész nem hangzott túl meggyőzően. Megjegyeztem, hogy én sem csalom meg a férjemet, de ez nem jelenti azt, hogy absztinenciát fogadtam volna. Nem értette!
- Nyitott házasságban élünk. A férjem tud róla, és nem zavarja, hogy mással is elmegyek, ha szimpatikus nekem.
Kezdett neki leesni. Kihúzta magát, és először láttam a tekintetében, hogy nincs már rajtam ruha.
- És gyakran csalja meg a férjét?
- Mondom, hogy nem csalom meg. Tud róla. Egyébként csak néha, ha kedvem tartja. – nagyot nyelt, és csak nem akarta kibökni.
- Egyébként, miután maga telefonált, felhívtam őt, kértem, hogy később jöjjön haza.
Na ennyi már elég volt. Azt a bókáradatot! A ruhám, a hajam, a sminkem! Hazafelé el is vesztettem – még jó, hogy a címet megbeszéltük – merthogy megállt virágért, meg pezsgőért. Szóval megadtuk a módját. Behúzott sötétítők, gyertyafény, pezsgő. Tudod, – nyújtózkodik egyet Ili, hogy mellén megfeszül a blúz – én olyan macskás vagyok, szeretem, ha simogatnak, és nagyon tudok dorombolni.
- És szereti a tejet is! – kommentálta Zoltán.
- De szereti ám! – nyalta meg az ajkát Ili.
- Szóval ügyes volt. Kicsit bátortalan, de ügyes. Sorra vette az ujjaimat, tenyeremet, csuklómat, aztán a nyakamon vándorolt az ajka, kezdett felmenni a hőmérsékletem. Az egyik kezét a combjaim közé húztam, már épp az ízléses vetkőzés következett volna, amikor Zoltán beletaposott a lelkembe.
- Ugyanis én közben szabaddá tettem magam, és itt álltam a teraszon, és a függöny résén mindent láttam.
- És mobilról pofátlanul felhívott! Bálint úgy kapta el a kezét a bugyimról, mintha megégette volna magát.
- Óriási volt! – ujjongott Zoli – A csávó persze nem hallhatta, mit mondok, Ili pedig nem riaszthatta el a válaszaival.
- Olyan kipirult a hangod drágám.
- Nem is!
- Már megdugott?
- Nem.
- De előtte cumizol is neki, igaz?
- Hogy találtad el?
- Csak úgy gondoltam. És most hol a barátod keze?
- Ott, ahol gondolod.
- Már a bugyid alatt?
- Igen, honnan tudod?
- Látom a teraszról! Mutasd egy kicsit jobban! – Ili szétnyitotta a lábait, hogy jobban lássak.
- De lesz még más is!
- Remélem is! Vedd le neki a bugyidat! Jó?
- Természetesen, ahogy óhajtod.
- Azt szeretném, hogy jól megdugjon, aztán a végén majd jövök én is! Rendben?
- Akkor majd találkozunk. De most hagyj légy szíves, mert dolgom van!
- Rettenetesen izgalmas volt, hogy Zoli öt méterről dirigál. Látja a legkisebb mozdulatomat is, és a golyói már biztos tök kékek az izgalomtól. Attól kezdve igyekeztem úgy fordulni, hogy a résen láthassa a rést.
- Ühüm, a hátára feküdt, felhúzta a térdét, és a csávó fejét a combjai közé nyomta. Én a teraszon simogattam magam, és egyáltalán nem unatkoztam. De az új barátja sem mert, amikor jó húsz perc lefetyelés után felállt, hogy levegye a nadrágját, Ilinek már a teraszról is perzselt és izzott a cunija. A fickó meg úgy állt, mint a cövek. A nejem szélesre vetett combokkal ült fel, hogy jól láthassam, és profilba fordult, hogy a cumizásból se maradjak ki. Megmarkolta, Bálint ?, Bálint fenekét, és úgy mozgatta a szájában. Tudod, Ilinek hihetetlen a kapacitása, ha cumizásról van szó, és hogy ne lepődj meg, lassan simogatja az ánuszodat, aztán a lövés pillanatában bevág az ujjával.
De Bálint nem ismerte ezt a technikát, vagy Ili más mélységeire is kíváncsi volt, mert hamarosan leteperte a kanapéra, a nyakába vette a lábát és nem vesződött az óvatos behatolással. Úgy csattogott Ili kemény fenekén, hogy még a teraszon is hallatszott.
- Hát persze, hogy hallatszott, szerintem a hangom is, akkor már úgy be voltam zsongva. Lángolt és lüktetett mindenem. Úgy, felemelt combokkal olyan mélyen jött belém, hogy minden lökésnél a méhemnek ütközött, ami fájt is egy kicsit, de képtelen voltam neki szólni, hogy óvatosabban. Lehet, hiába is szóltam volna. Csak azt akartam még, hogy Zoli lássa, amint hátulról is kapok. Kifordultam alóla, és lementem neki kutyába. Bíztatnom nem kellett, mert rögtön megragadta a csípőmet, és már jött is.
- Én meg sajnos nem láttam, mert épp lopóztam befelé, és a belépőmre készültem.
- Hátranyúltam a lábam között, hogy mogyorózzam egy kicsit. Lehet, nem voltam elég kíméletes, rég nem voltam már eszemnél, mert egyszer csak ordított egyet, kitépte magát, és iszonyú spriccet lőtt a hátamra.
- Értsd úgy, hogy a fenekétől a hajáig terítette be, nem is tudom hány sugárban. – magyarázta Zoltán.
- Ami egyébként nem is volt túl jó, azon túl, hogy frenetikus csúcspont volt, mert én a számba is szeretem. Szóval az ilyesmit jobb előre megbeszélni, ha lehet.
- Igen, igen! – helyeseltem sokat ígérő szájára koncentrálva.
- De én kárpótoltalak! – rikkantott közbe Zoli jókedvűen.
- Hát ez igaz! – Ili hangja azért nem volt olyan lelkes.
- Az én drága, jó, egyetlen férjem a létező legjobb pillanatban berohant, és szemközt spriccelt. Az igazság az, hogy még én is frászt kaptam tőle, pedig tudtam, hogy kukkol minket. Egy pillanatig azt hittem, hogy Bálint már csak úgy ijedtségből is, bemos neki egyet, aztán elmenekül. Én meg csupa nedű voltam elől-hátul, s csak ültem izzadtan, kipirultan a két ágaskodó bika között.
- De megoldottuk!
- Meg, ha nehezen is!
- Aztán megmagyaráztuk – fordult hozzám Ili – Bálintnak, hogy ez nem csapda volt, nem akarjuk lekopasztani, nem fényképezzük, vagy zsaroljuk, csak ilyenek vagyunk. Udvarias volt, de érezhetően elromlott a dolog, és olyan gyorsan elhúzott, ahogy csak tudott.
- Nem volt egy jól sikerült meglepi. – ismerte el Zoltán is.
- Na, azóta inkább hirdetünk, nem mondom, válogatunk is rendesen, és mindig előre tisztázzuk a játékszabályokat.
- Teljesen kiszáradt a torkom. – állt fel Ili.
Ketten maradtunk Zoltánnal.
- Nos, mi a véleményed?
- Örülök, hogy hívtatok. Tüneményes feleséged van, s ha neki is szimpatikus vagyok.
- Nem mesélt volna neked ennyit, ha nem úgy lenne.
- Akkor, van kedved?
- Hát persze, ha Ili is úgy gondolja. – néztem az asszonyra, aki egy doboz őszilével, meg poharakkal egyensúlyozott vissza.
A pillantások kezdtek úgy cikázni közöttünk, mint az elektromos kisülések.
- Hiszen Zsolt még nem is mesélt magáról! – ami azért így nem volt igaz, mert már a bemutatkozó levél is elég részletesre sikerült, de Ili sem gondolta egészen komolyan, mert nagyon hamisan nézett a férjére, s közben a blúz felső gombjával babrált.
- És nem lehetne Zsolt meséjét későbbre halasztani? – esdekelt Zoltán.
- Mert ég a kazetta a kamerában, mi? Lehetni lehet.
A gomb kipattant, és Ili egyikünkre sem nézve kezdte simogatni magát. A kéz végigvándorolt a nyakán, aztán becsúszott a blúz alá a válla felé. Csend volt. Ili sütkérezett a tekintetünkben, s a gombok egymás után nyíltak ki. Szép a rendetlenül öltözött/vetkőzött nő, a blúz kiszabadult a szoknyaderékból, felfedve az alatta rejtőző kombidresszt.
- Lehúznád a zippzárt? – állt fel, nekem hátat fordítva.
A szoknyát is, gondoltam, s óvatosan tartottam, hogy ki tudjon lépni belőle. Ott is maradt, hogy remegő kézzel becézhessem kerek, izmos popsiját. Zoltán kezében már pirosan hunyorgott a kamera. Ili a térdemre ült, mosolyogva hagyta, hogy kézzel, szájjal vándoroljak sima, forró testén.
- Sok rajtad a ruha Zsolt! – kezdett el ültében gombolgatni.
Igaza volt, nagyon lekívánkozott már rólam, a nadrág különösen.
- Na, pontosan erre voltam kíváncsi! – állapította meg elégedetten.
- Örülnék, ha megkóstolnád. – helyeseltem, elkésve egyébként, mert ő már térdre ereszkedet a vastag, puha szőnyegen, és apró, céltudatos puszikkal közeledett a szerszámom felé.
A nyelve hegyével érintette meg, óvatosan, épp csak csiklandozva a végét, de szinte éreztem, hogy buzog belé a vér. Aztán két ujjal lejjebb vette az irányzékot, hogy a szájába találhasson. Zoltán közben pozíciót váltott, hogy a kamera közelről figyelhesse a jelenetet. Ili elmerülten játszott, ujjai alig érintve cirógatták a combomat, heréimet, olyan jól, hogy hamarosan jöttek az első hullámok, rándulások, aminek azért még nem volt itt az ideje. Felhúztam hát, és puszit nyomva kipirult arcára kérdeztem:
- Én is megkóstolhatom a tiédet?
- Sőt, kérni akartam! – adta vissza a puszit nevetve.
Két mozdulattal szabadult meg a dressztől, a kanapéra telepedett, s már nyitotta is a vendégszerető kaput. A combtő fehérsége éles ellentétben állt teste többi részének szolárium-barnaságával, biztos nem igaz, de ez a sápadt bőr ott finomabbnak, selymesebbnek tűnt. Igyekeztem ugyanolyan óvatosan közeledni a kagyló rózsaszín belsejéhez, ahogy ő játszott velem az előbb. A rózsaszín húst barnásvörös, fejlett redők takarták, s nyelvem alatt fényleni, duzzadni kezdtek. Ili lapos hasa hálás hullámzásba kezdett, ahogy szétsimítottam őket. Nyelvem gyorsan megtalálta a redők közt fényesen lüktető gyöngyöcskét, s mutatóujjam a bejáratot. Ili hüvelye hasizmaival együtt ritmikusan feszült, s ernyedt el, sarkát a kanapé szélének vetette, félrefordított fejjel Zoltán nadrágból kikandikáló fütyijét kóstolgatta. A kamera a könyvespolcról pislogott ránk kíváncsian. Fegyelmezetlen egy operatőr! Azt ugyan nem vettem észre, mikor mászott fel oda, el voltam foglalva. Ili kagylója egyre forróbb, és egyre síkosabb lett, már két ujjamat használtam, s ő meg- megszorította őket, ajkammal szívtam, csókoltam őt, míg egy hangos kiáltással el nem tolta a fejemet. Kezét az ölére szorítva pihegett, mi meg büszkén trónoltunk a két oldalán, ágaskodó felkiáltójelekkel hangsúlyozva boldogságát.
- Na ti jöttök! – simogatta meg a büszkeségeinket.
Úgy térdelt fel a kanapéra, hogy kényelmesen mögé tudjak helyezkedni, és pontosan oda irányíthassam a szerszámomat, ahova az már nagyon vágyott. Forró volt, síkos és szoros. És nagyon jó volt mozogni benne! Kihúzni majdnem teljesen, aztán lassan újra elmerülni! Behunyt szemmel, ringatózva .Amíg Zoli a másik oldalról bele nem kapaszkodott a kanapé támlájába, és határozottabb ütemet nem adott felesége ostromának. Mert akkor már csak meg kellett markolni Ili csípőjét, és hagyni, hogy a kemény fenék csattanjon az ágyékomon, nézni a hullámzó, sima hátat, a feszülő vállakat, combokat. Érezni, hogy mélyen, lassú feszüléssel gyűlik, kitörésre készül a forró magma. Aztán az értelem utolsó hűvös tapintatával kiszállni, és popsija szűk vágatában szánkázva kiszakadni, elárasztani, agyonáztatni. S még egy utolsót rándulni a látványon, ahogy Zoltán itatja sóvárgó feleségét.
Ili a gyűrött, fehér blúzt terítette maga alá, hogy a kanapén folt ne maradjon.
- Szóval, én most elmegyek zuhanyozni. Aztán ti mentek el zuhanyozni. Aztán megetetlek benneteket, hogy legyen erőtök. Aztán kipróbáljuk a szép széles franciaágyunkat. Uraim! Megfelel a program? – pattant fel egyszer csak még lüktető, csatakos puncival, duzzadt ajakkal, fénylő arccal, és földöntúli mosollyal. Megfelelt!

- Csinálsz amit akarsz!
Liv olyan hideg, amilyen lenni szokott. Egy ideig nézem a becsukott ajtót és magam sem tudom, miben reménykedem. Hogy visszafordul és azt mondja, beszélgessünk? Bejön, hozzám hajol, hagyja, hogy fénylő barna hajának zuhataga az arcomba hulljon, átölel és azt mondja, minden a régi lesz? Igen, ilyesmire várok. Már talán három éve. De nem történik meg. Ma sem. Kirekeszt. Az életéből, az életemből. Ma az sem érdekelte, miért jöttem haza későn. Gyerekek ágyban, étel az asztalon, ő pedig behurcolkodott a nagyhálóba, ahol elméletileg filmet néz. Szigorúan nélkülem. Érezteti velem, zavarom.
Úgy nyúlok a kocsikulcsért, mintha nem is én lennék. Kiürült aggyal bolyongok a kiürült utakon. Nem kellene itt lennem. Otthon kellene lennem, megrázni Livet és kikövetelni tőle a figyelmet, hogy ébredjen már rá, mi tesszük tönkre az életünket, nem az minket. Tennünk kellene valamit, hogy ne távolodjunk ilyen mérhetetlen sebességgel egymástól. Nem csak a gyerekek miatt, magunk miatt is.
Úgy kanyarodom az úton, mint egy holdkóros. Már harmadszorra kerülöm meg a háztömböt, mire ráébredek, hová is hoztam magam. Ez az a ház. Nyelek egyet, beparkolok a szélén, az orgonabokor mellett, ahol a legnagyobb a takarás. Felnézek. Nagyjából megtalálom az ablakot. Ég a villany. De lehet, hogy nem is az az ablak.
Előveszem a mobilt, bámulom. Vissza kellene mennem. De már nem fogok, érzem. Ujjam gyorsan megtalálják a betűket, már megy is az üzenet. Kellesz. Ennyi. Ilyen egyszerűen. Lélegzetvisszafojtva várok. Mégis mire számítok? De a válasz nem késlekedik. Hol vagy? Megnyomom a hívás gombot. Hangja mosolyog a telefonban. Megismétli a kérdést.
- Hol vagy?
Melegség jár át.
- A ház előtt. – mondom kiszáradó torokkal.
- Gyere fel! Ha berreg, lökd meg az ajtót.
Tudom, hogyan működik az ajtó. Szinte futok odáig, feszít belülről valami. Bejutok. A lift gyors, kényelmes, tágas. Vetek egy pillantást a tükrébe. Nem borotválkoztam, és egy régi csíkos póló van rajtam. Át kellett volna öltöznöm legalább.
Áll az ajtóban, ragyog a mosolya, a benti fény glóriát von köré. Átölelem, viszonozza. Megfogja a kezem, úgy húz beljebb.
- Gyere!
Lábbal lököm be az ajtót, a falhoz simul, csókolom. A szája meleg, dédelget, élvezettel keresi az ismerős szögeket. Hirtelen érzem, hogy felenged bennem minden feszültség. Jó itt, jó a karjában. Nem kérdez, így nem hazudok semmit. Beletúr a hajamba, ujjai simogatják a nyakamat, államat.
- Szúrok? – kérdezem bocsánatkérőn.
- Szúrsz. De finom.
Tenyerembe rejti arcát, simogatom a szemöldöke ívét, aztán újra csókolom, az arcát, füle mögött a meleg, érzékeny területet, a nyakát. Nyelvemmel, ajkaimmal kényeztetem, érzem, ahogy felgyorsul az érverése. Teste szorosan hozzám simul. Ujjaimat lesiklatom a mellére. A kis hetyke mellbimbó meredezve ugrik a tenyerembe. Három ujjam közé veszem, úgy simogatom, sodrom, a vékony pamut anyagon keresztül. Hálásan felsóhajt. Nézem az arcát. Lehunyt szemmel adja át magát a kéjnek, ajkai elnyílnak. Olyan izgató így, legszívesebben itt, most azonnal szeretkeznék vele, le sem véve a ruháját, csak félrehúzva a szoknyát és a bugyit, combra letolt nadrágban esnék neki. Ehelyett tovább gyönyörködöm benne, miközben lesimítom a válláról a blúz keskeny pántját, és nyelvemmel elindulok a melle irányába. Kihagy a lélegzete egy pillanatra, én pedig hagyom, had várja az érintést. Kicsit húzom, nézem az arcát és a remegő mellet. Nem bírom tovább, muszáj a számba vennem, látnom kell, ahogy megfeszül egy pillanatra az egész teste az élvezettől, aztán elernyed. Másik kezemmel a szoknya alá tapogatózom. Felemeli a lábát, térdhajlatomba helyezve az övét. Nincs benne cseppnyi szégyenkezés, gátlástalanul várja a kényeztető érintést. Élvezettel simogatom a bársonyos bőrt, érzem, ahogyan érintésemre széjjelebb tolja a lábait. Ajkaim közé szorított bimbóját szívom, miközben ujjaimat a bugyija pereme alá bújtatom. Felnyög, legszívesebben én is nyögnék, amikor megérzem, milyen forró és nedves az öle. Lenyűgöz, milyen hirtelen történik ez nála. Ujjamat élvezettel csúsztatom a síkos ajkak közé, közben hallgatom fojtott nyögéseit. Jobb szeretek egyszerre élvezni vele, de tudom, hogy most nagyon közel jár. Talán rossz néven is venné, ha most felkapnám és bevinném az ágyra. Kiesne a ritmusból, velem foglalkozna, engem vetkőztetne, csókolna, kóstolna, ahol érne, és elveszítené az esélyt erre a csodás magánorgazmusra. Simogatom hát, ujjaimmal bebarangolom az összes ismerős utat, amiről tudom, hogy élvezetet jelent számára. Gátja és a hüvelybemenet közötti síkos területet simogatom, közben nyelvem lesiklik melléről, elindulok lefelé.
- Ne! – sóhajtja, vagy talán inkább csak leheli, de olyan erőtlenül, hogy nem vehetem komolyan. Letérdelek elé, lesodrom a csípőjén a kis tangát. Ujjammal benne járok, nyelvem pedig a szétváló nagyajkak találkozásánál keresi a kis dombocskát. Nagy csiklója van, nagyobb, mint akikkel eddig találkoztam, felizgultan szinte kitüremkedik, nyelvem rátalál, lágyan simogatom. Érzem, ahogyan megroggyan a térde az érintéstől.
- Ne, kérlek! – suttogja zaklatottan. Erősen tartom a fenekét, miközben újabb támadást intézek a csiklót borító finom bőr ellen. Remeg a lába, lélegzetvételei hörgésbe csapnak át. Néhány lágy, kényeztető nyelvsimítás után egy gyors, kemény nyelvmozdulatot teszek. Halk sikkantás szakad fel belőle, csípőjét előre löki, remeg. Újabb finom érintések, mintha csak altatnám a figyelmét, aztán egy újabb támadás, ezúttal egészen lelököm csiklójáról a csuklyát. Felnézek rá, reszket, ajkai elnyílva, keze mellét markolja. Szinte végiglüktet rajtam a kéj, érzem, ahogy farkam megrándul. Visszatemetem a fejem a combjai közé, finoman kényeztetem a csiklóját, közben ujjaimat begörbítem, sebesen simogatom, kint maradt ujjaimmal gátját izgatom. Számba veszem csiklóját és megszívom. Végigráng a teste, ujjaimat szinte elroppantják a szorításai. Újra és újra szívom a kis gombot, nyelvemet jártatom a hegyén. Zihál, tehetetlenül vergődik, szorosan tartom, amíg élvezete el nem csitul. Lassan csúszik le mellém a földre, szeme hatalmas, tekintete párás.
- Jaj… – suttogja. Tudom, hogy ilyenkor nem találja a szavakat, és ez bántja őt. Gyorsan az szájára helyezem az ujjaimat.
- Tudom – suttogom a fülébe.
- Punciszagú az ujjad. – kuncogja halkan.
- Azt is tudom. – mondom mostmár normál hangon. Nincs miért suttognunk, kéjhangjait hallhatta az egész lépcsőház. Vigyorgok.
Magamhoz szorítom. Bújik ölembe, piheg. Szeretem ezt ilyenkor, olyan kisimult és hálás.
Feláll, lehúzza magáról a blúzt, elindul a szoba felé, menet közben szándékosan elejti a ruhadarabot. Nézem a hátát, karcsú alakját, a derekán ringó szoknyát, feneke félgömbjét, ahogy lépésenként kirajzolódik. Szép. Nem feltűnő jelenség, és ha hajlamos lenne rá, talán órákig hisztizhetne széles csípőjén, a hasát jelző kis dombon. De ő nem ilyen. Utána lépek, átölelem. Megfordul. Nézi a szemeimet, aztán csókol, lágyan, játékosan, évődve. Nem tudom elfojtani széles vigyoromat. Tudom, hogy most én következem, hogy most minden mozdulata csak értem van, azért, hogy minél nagyobb élvezetet láthasson az arcomon. Nem titkolom, jól esik a várakozás is, mert biztosan tudom, hogy megkapom, amire vágyom.
- Akarlak – kimondom, mert tudom, hogy szereti hallani. Hangom kissé rekedtes, nyelvemen az ő íze van még. Jóleső íz, ami csókja nyomán sem tűnik el a számból. Kecses ujjai szinte lesimogatják rólam a pólót. Élvezettel nézi a testemet, adonisznak érzem magam a tekintetétől, ahogyan lesiklik mellkasomon, megpihen a hasamon. Ajkai követik, lágyan, forrón csókol, ahol csak ér. Beleborzongok, bőröm csupa libabőr. Fürge ujjai kigombolják a farmeromat. Felnyögök, ahogy megszabadít a farkamat betonpáncélként szorító ruhadarabtól. Kilépek belőle, villámgyorsan lerúgom a zoknikat, mielőtt kis derültség kíséretében lesegítené rólam. Keze tovább siklik a testemen, fenekembe kapaszkodik, látható élvezettel simogatja a bőröm, körmével ábrákat karcol rá. Torokhangon nevet hozzá.
- Ez tetszik neked –mosolyodok el.
- Igen – vallja be szégyenkezés nélkül. – Tetszik a tested! Jó érinteni téged.
Csókol, miközben ujjai combomra siklanak. Farkam aprót bókol a mozdulatra. Meleg tenyerét rátapasztja a combom és a hasam közötti hajlatra. Várom, mikor érinti meg végre az egyre duzzadozó szerszámomat, de ő csak simogat, közben nyelve öleli nyelvemet, ajkaival szívja ajkamat. Feladom a várakozást, megfogom a másik kezét, és finoman a farkamra vezetem. Halk torokhangon felnevet.
- Helló!- köszönti, hangjában csöpp flörtöléssel, mintha különálló személyiség lenne.
- Már képtelen köszönni, elállt a szava! – mormolom a fülébe.
Felnevet. Tetszik neki a játék.
- Azt hiszem ebben az esetben beszélnem kell vele!
Olyan hirtelen térdel le elém, hogy egy pillanatig nem is értem az összefüggést. Persze nem is érdekel, forró szája farkam magasságában, az egyetlen, amire koncentrálni tudok, az a látvány. Legszívesebben belekapaszkodnék a hajába és dugnám azt a forró, édes száját, basznám, mint a gép, de tudom, hogy nem venné jó néven. Ő ennél kreatívabb játékokat kedvel. Egy ideig szemez a darabbal, aztán közel hajolva, becézve suttog neki. Szája milliméterről milliméterre egyre közelebb kerül hozzá, én meg őrjöngve várom a pillanatot, amikor végre eléri. Felnéz. Legszívesebben rákiáltanék, hogy vegye már végre a szájába. Rá van írva az arcomra, tudom, látom az elégedett tekintetéből. Gonosz módon villámgyorsan végignyal a combhajlatomon. Megrándulok, de tartom magam. Forró puszikat lehel a hasamra, gondosan elkerülve a lényeget. Megmarkolom a legalját, és a szájához irányítom.
Ismét felnéz rám, nem szereti, ha átveszem a kezdeményezést, elrontom a játékát. Kezét engedelmesen ráhelyezi, aztán nyelve hegyével épp csak megérinti. Mint egy furcsa nevű ismeretlen fagyit, amiről még nem tudja, milyen ízű is lehet valójában. Sóhajtok. Óvatosan ismét megérint a nyelvével, végigfuttatja a makk peremén. Ez már jobb, sokkal jobb, élvezem, ahogy a nedves, meleg női nyelv végigszánkáz a legérzékenyebb részen. Kis szünetet tart, nem nézek oda, úgyis tudom, mit tesz. Nedvességet csempész ujjaira, úgy siklatja újra farkamon őket, miközben ajkai végre megkegyelmeznek és forró sikamlós szájába engednek. Ujjai, ajkai, nyelve egyszerre kényeztetnek. Nyögök az élvezettől, marhára nem érdekel, ki hallja, kibírhatatlanul jó így, üvölteni is tudnék. Le sem kell tekintenem, lehunyt szemhéjaim mögül is látom, ahogyan ajkai siklanak a farkamon. Hajába simítom a kezem, érzem a bólogatása ritmusát. Tudja ő is, hogy túl jó, felhagy ezzel az őrült kényeztetéssel, nyelve kíváncsian rajzol végig egy eret a farkamon. Remegek, pedig ez csak a safety car-os kör. Magam ellen követek el erőszakot, amikor kezem a karjára helyezem.
- Gyere!
Finoman az ágy irányába tolom. Feláll, egészen szorosan hozzám simulva, melleivel végigsimítva combomon, farkamon, mellkasomon. Magamhoz szorítom, két lépés az ágy, szinte rádobom, majd rávetődök én is. Csókolom, próbálok rá koncentrálni, hogy kissé alábbhagyjon a gerjedelmem. Vele akarok elélvezni, egyszerre. Ehhez muszáj kicsit lassítanom. Elindulok a testén, kicsit játszom a melleivel, ujjaimmal lábai közé törekszem. Alig érintem, máris nyög, remeg. Lába között csupa lucsok, nocsak, elmondható, hogy élvezettel szopott. Egy pillanatra felrémlik bennem, ahogyan kényeztet, gyorsan másfelé terelem a gondolataimat. Most szétsimítom a nagyajkait, középső ujjamat lököm belé ritmikusan, miközben hüvelykemmel a csiklóját masszírozom. Csípője követelőzően lendül a levegőbe, miközben szájából artikulálatlan kiáltások hangzanak. Ez az, igen, innen már nincs számára visszaút. Rágördülök, az ágyra szorítom, csókolom, ahol érem. Csípőjét rázza, hiányolva az ujjaim kényeztetését. Feltolom az egyik lábát, térde szinte a vállát éri, és lassan, nagyon lassan beléhatolok. Körülölel a forró, feszes, lüktető punci, őrjöngeni tudnék, olyan jó, kényszerítem magam, hogy lassan, nagyon lassan kihúzódjak aztán iszonyatosan gyorsan újra be. Felkiált, ahogyan testének csapódik a testem. Egyik kezemmel bokáját tartom, másik a csiklója után tapogat. Nem tudom olyan pontosan simogatni, de azért mindent megteszek, ami tőlem telik.
Mint egy dugattyú, úgy mozgok benne, nagyon lassú kihátrálásokkal, erős, gyors, mély behatolásokkal. Minden behatolásnál halk kiáltással szakad ki belőle az élvezet. Hüvelye szorosan zár farkamra, aztán már nem érdekel az ütem, gyorsan, vadul mozgok benne. Csípőjével követi a ritmusom, bármilyen gyors ütemre váltok, velem mozdul, egyszerre lélegzünk, és egyszerre szakad ki belőlünk minden kiáltás. A gerincemből érzem kirobbanni a kéjt, felüvöltök, aztán vállába harapva fojtom el a hangot, hogy csak az érzésre koncentrálják. Remeg alattam, puncija észveszejtően szorít, együtt lüktetünk, csípőm tehetetlenül enged a lendületnek, újra és újra a testének vágódom, forró lávaként lövell ki belőlem az anyag, kéjjel perzselve fel az útját.
Percekig csak lihegni tudok, mozdulni is alig. Legördülök róla, nehogy súlyommal agyonnyomjam. Azonnal közelebb húzódik hozzám, átölel. Így fekszünk, jó darabig, csendben, harmóniában. Magamhoz szorítom, hogy érezzük egymást. Talán egy órát is így fekszünk, ő mozdul először.
- Menned kell. – mondja ki ő, hogy megkönnyítse. Hogy érezzem, nem haragszik. Megcsókolom a homlokát, rossz elszakadni a teste érintésétől. Egy percig még ülök az ágy szélén, csendben gyönyörködve a kielégültségtől sugárzó női alakban. Előkeresem a ruháimat. Kikísér az ajtóig, még egyszer megölel. Nem köszön, én sem akarok elköszönni.
A város ugyanolyan, az utcák üresek. A ház előtt rossz lelkiismerettel ellenőrzöm magam. Nincs rajtam nyom, nincs rajtam idegen illat, ruhám rendben, az arcom, tekintetem üres. Ugyanúgy, ahogyan elindultam. Halkan nyitom az ajtót, a nagyhálóból villódzó fények látszanak. Benyitok, Liv az ágyon, mindig hideg kék szemei lehunyva, nyugodtan, egyenletesen szuszog. Félig lecsúszott takaróját feljebb emelve betakarom, aztán kimegyek. Megnézem a kicsik szobáját, a gyerekőr halvány fényében úgy néznek ki, mint az alvó angyalok. Azok is. Szeretettel simogatom meg a lányomat, fiam izzadt kócos fürtjeihez nem nyúlok, mert rögtön felébredne, megriadna. Túlérzékeny mostanában. Érzi, nincs valami rendben. Milyen okos, mennyi mindent ért, már most, alig három évesen. Elgyötörten lehunyom egy pillanatra a szemem. Tisztába kellene tenni a dolgokat. Nem miattam, miattuk.

Nem bírtam tovább. Megszöktem.
Ami legutóbb történt, az már minden határon túlment. Megszöktem annak ellenére, hogy már csak fél évig kellene bent lennem az intézetben, és mikor elérem a nagykorúságot, élhetem a saját életemet. Javító-nevelő intézetnek írják ki az intézménytáblán, de javítani semmiképpen nem javít. Nevelni sem nevel, csak azt tanultam meg, hogy senkiben sem bízhatok. Csak magamra számíthatok.
15 éves voltam amikor bekerültem ide. A többséggel ellentétben nem köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt, hanem gyámhatósági javaslat alapján. Az anyám alkoholista, akit szinte soha nem láttam józanul. A nevelőapám, – aki se nem nevelt, se nem az apám, leginkább csak gonosz mostohának mondanám- 15 éves koromban megerőszakolt. Nem így szerettem volna elveszíteni a szüzességemet. Az iskolában a védőnőnek feltűnt a kisírt szemem, és kiöntöttem neki testem-lelkem tragédiáját. Még aznap letartóztatták a mostohaapámat, és látva a reménytelen otthoni viszonyokat, ide a nevelőintézetbe helyeztek.
Nagyon sok megaláztatásban volt részem, köszönhettem ezt annak, hogy nem ahhoz a fajtához tartoztam, akik többségben voltak itt, meg nem büntetésből. Bár ez sokkal szigorúbb büntetésnek számít egy magamfajta lánynak. Azt a néhány értéktelen apróságot, amit otthonról magammal hoztam, lassanként ellopkodták tőlem. Nem az értékszerzéstől vezérelve, hanem azért, hogy fájdalmat okozzanak nekem. Abból a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy bizsu fülbevalómat nem szakították ki, így legalább a fülcimpám egyben maradt.
Tudták, hogy miért kerültem ide, naiv módon elmondtam tragédiámat, de ezzel nem együttérzést váltottam ki bennük, hanem csak lenézést. Állandóan hecceltek, megkérdezték, hogy élveztem-e az első dugást, stb. Bár szerintem a többieknek sem kulturált körülmények között történt az első esemény. Néhányan kurválkodás miatt kerültek ide, a maradék is inkább csak tettetett nagylányoskodás miatt feküdt le korán, mintsem éretten, szerelemből.
Megaláztak azzal, hogy főleg zuhanyozáskor a közös tusolóban, de néha a hálóteremben is a kezüket a lábam közé dugták, hogy élvezem-e, többször szájon csókoltak. Nem szerelemből. Egyszerűen csak azért, hogy gyötörjenek. Néha 2-3 lány is lefogott. Az ápolatlan szájak és fogak, meg a cigarettának a förtelmes szagkombinációja okozta hányingeremet. Én csak azért kezdtem el cigizni, hogy valamelyest csökkentsem ezt a rohadt szagot és ízt.
Legutóbb nagyon kegyetlenül bántak el velem: az arcomhoz zsilettpengét szorítottak, és pálinkát kellett innom. Ha nem nyelem le, akkor örök mosoly kerül az arcomra – fenyegettek meg. Bár marta a számat, a nyelőcsövemet és a gyomromat, le kellett nyelnem. Egy lepusztult kocsmában is adnak a tömény mellé vizet. Itt levetkőztettek, lefogtak. Mivel gyorsan a fejembe szállt az alkohol, csak töredékekre emlékszem, de az is borzalmas volt. Meg azok a maradványok a testemen, amelyek napokkal később kezdtek elmúlni. Már távolról is undorítóak voltak ezek a lányok, mocskosak, hosszú koszos körmökkel, gusztustalan kinézettel. Mikor kiürült belőlem az alkohol, és magamhoz tértem, szörnyen fájt a hüvelyem, a végbelem, és a mellem. A mellbimbóim körül harapásnyomokat láttam a tükörben. A bugyim vérpettyes volt, és kellemetlen érzés volt a hüvelyemben és a végbelemben. Ezek a rohadékok egy húszforintost hagytak a hüvelyemben -miközben itattak, azon röhögtek, hogy nem ingyen szolgálom ki őket-, a végbelembe pedig egy kétcentis üveggolyót dugtak be. Ez ugyan könnyen kijött, de valószínűleg sokat nyúlkáltak a fenekembe, mert napokig fájt a végbelem, 1-2 napig minden kakilás után vérzett is.
Amit csináltak velem, annak semmi köze nem volt a szexhez. Még csak nem is egyoldalú szerelem volt a részükről. Egyszerűen csak kéjes örömöt leltek kínzásomban és megalázásomban.
Tudom, hogy hiába fordulnék az intézeti nevelőtanárokhoz és felügyelőkhöz, legalább tizen tanúskodnának ellenem, hogy részegen önkielégítést végeztem, és ezért a sok sérülés. Pedig soha ilyet nem csináltam. Annyira szörnyű volt a megerőszakolásom, hogy semmiféle szex nem érdekelt. Előfordult, hogy láttam egy-két lányt, akik maguknak csinálták, voltak akik csoportban, de én kimaradtam ebből. Részben ezért is szálltak rám. „Tudd meg, milyen élvezetes!”. Csak nekem még nem volt részem szexben, és ami történt, az teljes mértékben szexmentes dolog volt – akár egy újsághirdetésben.
Megszöktem.
Úgy voltam vele, hogy minden egyes nap, amit az intézeten kívül töltök, az megéri a büntetés kockázatát, és ha elkapnának, akkor kérem, hogy másik helyre vigyenek. Mert ha ide kerülök vissza, akkor a bentlakóktól kapnám a nagyobb büntetést, nem a felügyelőktől. Nem volt túl sok időm gondolkodni, hogyan lesz ezután. Nem megszökni nehéz, hanem utána életben maradni. Azt megszoktam, hogy lelkileg egyedül vagyok, ettől nem is félek, hanem sokkal inkább attól, hogyan szerzek élelmet, hol pihenek. Hallottam ugyan egy-két dolgot, ami hasznos lehet, de más az elmélet, és más a gyakorlat. Pláne egy magamfajta fiatal, gyenge lánynak.
Az általános iskolában azt mondták, hogy jó képességű vagyok, de sajnos ebből nem sokat tudtam kamatoztatni az otthoni körülmények miatt. Szívesen tanultam volna, de az állandó veszekedések, meg a gyakori verések miatt ez nem ment. Itt az intézetben sem voltak olyanok a körülmények, hogy tanulhattam volna. Fogalmam sincs, hogyan lesz akkor, mikor nagykorúvá válva kiengednek, de a lelkem mélyén reménykedtem, hogy legalább a mindennapi betevőm meglesz. Az igénytelenségem az oly módon értendő, hogy apró dolgoknak is tudok örülni, akár egy kiflinek is, nincsenek elszállt álmaim holmi nagyvilági úrinőként.
Mivel alapvetően vidéki vagyok, nem ismerem a fővárosi viszonyokat, pedig csak egy ugrásnyira voltam a metropolisztól. Annyit hallottam, hogy a vasút végén van az egyik pályaudvar, mellette egy nagy bevásárlóközpont, ott lehet majd valamit kezdeni. De ugyanakkor veszélyes is, mert a rendőrök is ott talpalnak, meg mindenféle kétes figura. De talán sikerül a tömegben meghúzódnom. Hallottam olyanról is, hogy a bevásárlókocsis szupermarketekben a 100 forintos letéti díj reményében visszatolják a szerencsétlen sorsúak a görgős kosarakat, de nem tudom, hogy hol van ilyen hely, illetve, hogy nincs-e felosztva a terület, ahová idegeneket nem engednek be, rosszabb esetben megverik a próbálkozókat. Az első nap még sikerült kajához jutnom: a bevásárlóközpontban sok gyorsétterem van, és amikor láttam, hogy valaki ételmaradékkal viszi a tálcáját a szemetes felé, akkor gyorsan felajánlottam, hogy majd én megteszem helyette. Természetesen azon szándékból, hogy megeszem a kidobásra szánt maradékot. De a bunkó biztonsági őrök a második nap megelégeltek, és elkergettek. Ők persze könnyen dumáltak a 130-140 kilójukkal, és úgy tűnt, hogy a pultos csajok ingyen etetik őket. Engem pedig elzavartak, hogy rontom a boltot. Az nagyon szíven ütött, hogy büdösnek tituláltak. Csak azt a ruhát tudtam elhozni, ami a szökésemkor rajtam volt. A nyári melegben izzadok is. A legnagyobb probléma sokkal inkább az, hogy a hüvelyemből maró folyás indult el, mely gyakori pisilési ingerrel jár, és természetesen kellemetlen szaggal. Biztos akkor kaptam valami fertőzést, amikor a mocskos kezükkel belémnyúltak.
Azt nem tudom, hol lehetne mosakodni vagy fürödni, de a ruhámat is ki kellene mosni, ill ruhadarabokat meg fehérneműt kellene szerezni. Éjszaka meghúztam magam az egyik vasúti személyvagonban, remélve, hogy mások nem jönnek ide, vagy nem indul el a szerelvény. A hajnali műszak kezdetekor csendben elsomfordáltam, nehogy a biztonságiak észrevegyenek. Ezt megúsztam, de majdnem más bajom esett: reggelente az egyébként is telt húgyhólyagom miatt nagyon erős pisilési ingerem szokott lenni, de a mostani fertőzéstől alig bírom visszatartani. Őrülten rohantam a pályaudvari WC-hez, a sürgető inger és a fáradtságom miatt véletlenül a férfi WC-be mentem be. Ez szerencsére üres volt, csak a piszoárok hívták fel a figyelmem arra, hogy rossz helyre jöttem. Bementem az első fülkébe, ahol nagy intenzitással jött ki belőlem a pisi. Megkönnyebbültem, de hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Már az utolsó cseppek jöttek ki belőlem, mikor az egyébként nem zárható fülkeajtót rámnyitotta egy fiatalabb hajléktalan férfi, félreérthetetlen szándékkal.
Az ember vészhelyzetekben néha csodákra képes: nem kezdtem el sikítozni, nem dermedtem bénulttá, hanem valamilyen fantasztikus védekező reflexszel a kagylón ültömben úgy hasbarúgtam a hapsit, hogy az kirepülve a fülkéből elterült a földön, én pedig felpattanva felrántottam a bugyimat és a farmernadrágomat, kirobogtam az illemhelyről. Futás közben gomboltam be a nadrágomat, és gyorsan elvegyültem a munkába igyekvő emberek között.
CSÜTÖRTÖK
Éhes és szomjas is voltam, és utólag reszkettem a félelemtől. Arra hamar rájöttem, hogy az utasoktól hiába kérek pénzt, kajára sem adnak. Azzal a hihetetlen szöveggel, hogy már három napja nem ettem, nem is próbálkoztam, sokkal inkább, hogy ma még nem ettem. Az a jobbik eset volt, amikor szó nélkül elsiettek mellettem, volt aki megjegyzéseket tett, hogy talán előbb dolgozni kellene, de a legdurvább az volt, amikor azt dobták felém, hogy a testemmel is megkereshetném a kajáravalót. Gyorsan továbbálltam, de könnyek szöktek a szemembe; megérdemelné az ilyen, hogy akár a töredékén menjen keresztül annak, melyeket én elszenvedtem. Már késő délelőttre járt, és igen elcsigázott voltam, amikor egy másik taktika jutott eszembe. Az egyik büfépult közelében helyezkedtem el, és akit jobb szándékúnak véltem, attól kértem, hogy vegyen nekem két szendvicset meg egy kis palack teát. Az első négy próbálkozásom az sajnos sikertelen volt, bár az ötlet kétségtelenül jobb annál, hogy pénzt kérek.
A legutóbb beérkezett vonatról szálltak le az utasok, és sietősen a kijárat felé tartottak. Leginkább a várakozóktól célszerű kéregetni, de éhségemben már ezt a csoportot is megcéloztam. A leghátsó kocsiból leszálltak közül lemaradt két nő, egy 35 év körüli, aki gurulós bőröndöt húzott maga után, míg a kísérője egy 40 év körüli. Nem öltöztek hivalkodóan, de jobb módúaknak gondoltam őket, és olyan jóságos kinézetűek voltak. Megszólítottam őket, hogy nem pénzt, hanem csak egy kis enni- és innivalót kérnék, segítsenek meg!
Szerencsém volt. Vettek nekem egy másfél literes jegesteát, meg öt szendvicset. Őszinte hálával köszöntem meg jóságukat, és rávetettem magam az élelemre. Úgy faltam be a zsömléket, mint egy napok óta a tengeren hánykolódó hajótörött. Az éhségérzetem elmúlt, sőt a hirtelen majszolás kissé nyomta a gyomromat, de a táplálkozási ösztönöm boldogságosan kielégült. Kicsit elszontyolodva vettem tudomásul, hogy az öt szendvicsből négyet befaltam, és holnapig még hosszú órák telnek el. Ki tudja, mikor jutok legközelebb ennivalóhoz? Éppen azon töprengtem, hogy mit tegyek a nap hátralevő részében, illetve nem akartam egy helyen tartózkodni, mert akkor hamar kiszúrhatnak a zsaruk.
Ahogy felnéztem, a két nő állt előttem. Visszajöttek hozzám.
Hát te tényleg éhes voltál ! – csodálkoztak el rajtam.
Látták, hogy viseletesek a ruháim, megkérdezték tőlem, merre lakok, vagy nincs-e szükségem további segítségre? Azt hiszem, rám mosolygott a szerencse. Tudtam – éreztem, hogy a teljes őszinteséggel van a legnagyobb esélyem, hogy javuljon a helyzetem, ezért elmondtam, hogy a nevelőintézetben lakóktól ismételten elszenvedett megaláztatások miatt szöktem el onnan, pedig fél év múlva már nagykorú leszek.
Egymásra néztek. Szemükben megértés csillogott. Az idősebbik felajánlotta, hogy szállást és ellátást biztosítanak a lakásukban, ha elfogadok ilyen segítséget is. Mondta, hogy nem nézek ki elvetemültnek, mint a lezüllött emberek többsége, és viseletes kinézetem ellenére bizalomra méltónak vélnek.
Meghatódtam. De ugyanakkor vegyes érzelmek keringtek bennem. Tényleg nagyon jóságosnak néznek ki, de ugyanakkor a kisördög is bújkált bennem, hogy tényleg csak emberbarátságból teszik-e ezt? Nem néztek ki leánykereskedőknek, a találkozási helyzet is természetes és véletlenszerű volt, de a horrorkrimikben még szervkereskedők is lecsapnak a hozzám hasonló védtelenekre.
Döntöttem. Amennyire a csekély emberismeretemből tellett, úgy ítéltem, meg, hogy jószándékúak. Mentesek az álnokságtól. Tudom, hogy kilátástalan helyzetemben a legkisebb pozitív dolgot is túlértékelem, de kényszerhelyzetben vagyok.
Igent mondtam. De ugyanakkor feszülten figyeltem, ha ismét bajba kerülnék, akkor menekülni tudjak. De semmi jel nem mutatott erre. Taxiba ültünk, és elindultunk. Az idősebbik bemondta a címet, de mivel gondolataim elkalandoztam, csak utólag mérgelődtem magamban, hogy nem jegyeztem meg. Ha mégis történne valami. A taxisofőr elégedetten nyugtázta, hogy az szép környék. Próbáltam memorizálni, hogy merre megyünk, de két perc múlva már teljesen elveszítettem tájékozódóképességemet. Mindenesetre átkeltünk a folyón, melynek felénél egy sziget volt. Ez egy biztos tájékozódási pont, de egyre kevésbé tudtam figyelni az útvonalra, mert az kötött le, nehogy bepisiljek. A sok tea amit megittam, meg a gyakori pisilési ingert okozó fertőzés megtette a magáét. Szerencsére nem pisiltem be útközben, és reméltem, hogy kibírom, míg elérem a mellékhelységet. A sokemeletes házak elmaradtak, hegynek felfelé mentünk, egyre több társasház, majd villa került elénk. Igaza volt a sofőrnek, ez tényleg szép hely.
Megérkeztünk. Míg kifizették a fuvardíjat, letekintettem a városra. Szép a kilátás, bár a rettenetes szmog elcsúfítja. Megborzongtam, hogy az elmúlt napokban ezt a mocskot szívtam be. Cigaretta helyett. Bementünk a házba, és rögtön az volt az első kérdésem, hogy hol lehet pisilni. Közel a bejárathoz volt a helység. Úgy éreztem, hogy a legutolsó pillanatban menekültem meg a bepisilés szégyenétől. Nem szerettem volna rögtön tehertétellé válni, és újra utcára kerülni. Ráadásul még azt sem tudom, hogyan jutnék vissza a pályaudvar környékére.
Megkönnyebbülten jöttem ki, és megindultam arrafelé, ahonnan a hangokat hallottam. A konyhában voltak. Ahogy az amerikai filmeken látni, a konyhai részt egy tálaló pult választotta el az étkezőtől, itt itták a narancslevet, illetve a részemre is ki volt készítve a pohár. A szendvicseket most állították össze. Most ugyan nem voltam már éhes, és nem is kívántam enni, de a folyadékra szükségem volt. Részben mert sokat ettem, részben pedig az autóban a légkondicionáló miatt száraz volt a levegő.
Nem udvariatlanságból, hanem a hirtelen eseményzajlás miatt nem mutatkoztunk be egymásnak.
Zsófinak hívnak – szólaltam meg udvariasan.
Az idősebbik nőt Panninak hívták, míg a fiatalabbikat Zsuzsinak. Aranyosak voltak. És jól tartották magukat, bár Zsuzsi is legalább kétszer idősebb volt nálam, nem beszélve Panniról. De igazándiból nehéz megmondani, hány évesek is.
Kíváncsi voltam, hogy hol vagyok, vannak-e családtagok, de nem sürgettem őket.
Sokkal inkább ők kértek arra, hogy én meséljem el a velem történteket.
Szemeim könnyekkel teltek meg. Nem csordultak ki, de éreztem, hogy lefolyik az orromba. Óvatosan szipákoltam. Nem neveletlenségből. Meg zsebkendőm sem volt.
Csak az intézetbe kerülésem körülményeit, és a szökésemhez vezető eseményeket mondtam el. Néha fátyolossá vált a hangom, de sikerült zokogás nélkül elmondanom ezeket szörnyűségeket. Az elmúlt három napban a túlélésre kellett összpontosítanom, és kevésbé gondoltam az eltelt időre; de reggelente úgy ébredtem fel, mintha egész éjjel rémálmaim lettek volna.
Zsuzsi látva csillogó szemeimet papírzsebkendőt nyújtott, kifújtam az orromat. De a szemeim sarkában levő könnytócsák kicsordultak, és kövér cseppekben legurultak az arcomon. A szájam szélét megnyalva éreztem a jellegzetes sós ízét, melyből az utóbbi hónapokban gyakran volt részem. Igyekeztem csak lámpaoltás után vagy magányosan sírni. Olyan a gonosz emberek természete, hogy még inkább gyarapítják érzelmi fájdalmaidat, ha sírni látnak.
Zsuzsi megsimogatta a fejemet, Panni a kezemet szorította meg bátorítóan.
Láttuk, hogy te nem saját hibádból kerültél ilyen nyomorúságos helyzetbe! – érezték át lelki állapotomat.
Mi majd segítünk, hogy jóra forduljon a sorsod ! – erősítették bennem a reményt.
Hogy oldódjon a terhes légkör, elkezdtek körbevezetni a házban. De nem túlzok azzal, hogy ez egy villa. De akkor sem lódítok, ha palotának nevezem. Bár az első körbejáráskor még csak arra figyeltem, hogyan következnek a helységek, melyik szoba hol van, a későbbiek során megállapítottam, hogy nagyon ízlésesen van berendezve. Fokozza az értékét, hogy hivalkodástól és fellengzősségtől mentesen.
A munkaterembe jutva tudtam meg, hogy Panni iparművész, elsősorban textiliákkal foglalkozik. Panni nagyon szerény, igazi művészlélek. Zsuzsi később megsúgta, hogy a Parlamentben, és számos külföldi középületben Panni alkotásai díszítik a falakat. De magán-megrendeléseket is gyakran kap.
A földszinten voltak azok a helységek, amelyekben a vendégeket vagy a megrendelőket fogadták (néha vacsora vagy egyéb összejövetel is van). A hálószobák, illetve a belső szféra az emeleten volt. Bár nem tudom, hogy már kész állapotban vették a villát, vagy így építtették, de hálószobából is több volt. Ezek közül kaptam meg az egyiket. Mint megtudtam, mindegyiknek saját fürdőszobája van WC-vel. Mennyezetig érő, halvány tónusú csempékkel borítva, stílusos szerelvényekkel.
Otthon a szoba-konyha lavórja illetve a fürdető kád, vagy az intézet penészes, mocskos, hiányos és töredezett, hajdanában fehérnek gyártott csempéihez és rozsdás csapjaihoz képest ez tényleg luxuslakosztály. Ilyen csak igazi hercegnőknek jár.
Jó, tudom, én csak egy csöves lány vagyok. Azt is tudom, hogy erőteljesen szagos vagyok, ezért megkérdeztem, hogy megfürödhetnék-e? Ezt kifejezetten jónéven vették, főleg hogy nem nekik kellett erre kérni vagy felszólítani.
Hoztak nekem fürdőköntöst, fürdőlepedőt meg törülközőt. A köntös kissé nagy volt, mert mindkettőjüknél alacsonyabb voltam, illetve az elmúlt évek szűkössége miatt kifejezetten sovány is.
Még fiatal serdülőkoromban úgy tűnt, hogy szép, formás melleim lesznek, de aztán nem csak a növekedésük állt meg, hanem kissé vissza is fejlődtek. De szerintem még így is szebb melleim vannak, mint a többi intézetes lánynak. Lehet, hogy ezirányú irigységük is közrejátszott abban, hogy többször megaláztak, illetve legutóbb valószínűleg megharapdálták a cicimet is.
Feszengve kezdtem el levetkőzni, Zsuzsi előzékenyen elvitte volna a ruháimat meg a bugyimat kimosni, de kitérően megköszönve mondtam, hogy majd fürdés után kitisztítom őket. Később Zsuzsi elmondta, arra gondolt, hogy a beszennyeződött bugyit szégyelltem, de korábbi rémtörténetek között volt olyan is, hogy nem kapta vissza az ilyen helyzetbe került illető a ruháit, meg hogy pelenkát kellett viselni, meg cumiból ennie, stb. Mondjuk ennek ugyanakkora esélye van a valóságban, mint annak, ahogy idekerültem, ebből kifolyólag nem lehetetlen. És azért megígértem magamnak, hogy éber leszek, és vigyázok. De szerencsére eddig semmi aggodalomra utaló jelre nem figyeltem fel.
Hosszasan zuhanyoztam, élveztem a melegvizet, de puncimból csípős-maró fehér folyás jött, és állandó pisilési ingert okozott. Próbáltam óvatosan megmosni, de nem lett sokkal jobb. És hála a tusfürdőnek, legalább az a rossz szag eltűnt. Megtörülköztem, majd a frottírköntöst magamra véve és begombolva kimentem, kezemben a szennyessel. Papucsom még nincs, így mezítláb voltam, de szerencsére egyáltalán nem volt hideg a padló. Egy-két nedves lábnyomot hagytam magam mögött, de ezek gyorsan felszáradtak.
Zsuzsival találkozva elkísért a mosógéphez; ő a mosószert és az öblítőszert töltötte be, én meg a mosnivalót. Ahogy az egymásbagyűrt ruhadarabjaimat darabonként beletettem a dobba, egy ügyetlen mozdulatomtól a bugyi lehullott a földre, az alsó szár belső felületével felfelé állt meg. Rápillantottam Zsuzsira, és arckifejezéséből kiderült, hogy meglátta milyen szokatlan foltok vannak a szöveten.
Az hagyján, hogy sárgás pisifoltok voltak, mert nem volt mivel megtörölnöm magam, de a folyás is otthagyta jellegzetes nyomait.
Folyásod is van? Mióta? – kérdezte együttérzően Zsuzsi.
A szökésemmel együtt kezdődött, valószínűleg azért, mert a mocskos kezükkel nyúlkáltak bennem – válaszoltam szégyenkezve.
Szólhattál volna nyugodtan! – Pannival szívesen segítünk neked!
Elindítottuk a mosóprogramot, majd elmentünk Panni munkatermébe. Zsuzsi elmesélte, hogy folyásom van. Megnézték, hogy a nőgyógyászuk névjegyén mikor van feltüntetve a rendelési idő, – szerencsére holnap is rendel. Addig is azt találták ki, hogy kamillateás ülőfürdő, előtte meg tejsavas puncimosás.
Panni megnyugtatásként elmondta, hogy egy-két alkalommal előfordult már vele is, hogy közösségi uszodahasználatot követően trichomonas fertőzést vagy gombás hüvelygyulladást kapott, ilyenkor a gyógyszerek mellé ezt a kiegészítő kezelést rendelte az orvos.
Bár panaszaim már háromnaposak, örültem annak, hogy addig is elkezdődik a gyógyításom, míg orvoshoz nem kerülök. Bátortalanul mondtam, hogy csak a személyi igazolványomat tudtam kihozni az intézetből, az egészségbiztosítási kártyámat azt nem, és sajnos a számot sem tudom, mert azon egy-két alkalommal, amikor megfáztam, az intézet saját orvosa nézett meg, illetve a gyógyszer kiváltása sem az én dolgom volt.
De megnyugtattak, hogy magánrendelésre visznek, oda nem kell TB szám, illetve a költségeket majd ők fizetik.
Igazán nem akarok visszaélni segítőkészségetekkel, és bánt, hogy ennyi többletgondot okozok nektek !
Soha ne legyél ennél betegebb, épp elég kellemetlenséggel jár! Nem felejtettem el, milyen kellemetlen volt nekem annak idején – csitított Panni.
Miközben készült a kamillatea, Zsuzsi előhozta a tejsavas intimmosakodót; Panni visszament dolgozni, mert holnapra be kell fejezni az egyik munkáját. Zsuzsi beszélgetett velem, míg hűlt a tea. Ő inni is szereti a kamillateát, részben az íze miatt, de mint megtudtam, szorulásos is, ezért enyhe hashajtóként rendszeresen issza is. Azon merengtem el, hogy amikor kislány voltam, és megfáztam, akkor anyu kamillateás gőzöléssel gyógyított, az asztalra takarót tett, és ebben a gőzsátorban kellett félórákat eltölteni.
Zsuzsi hozott egy nagyobb lavórt, azt bevittem a fürdőszobámba, illetve a megfelelő hőmérsékletű teát ebbe beleöntöttük.
Az intim géllel mosd meg a puncidat, meg belülről a hüvelyedet, majd ezután ülj bele a lavórba! – s azzal magamra hagyott Zsuzsi.
A köntöst felakasztottam a fogasra, és nekikezdtem az újabb tisztálkodásnak. Bár megerőszakolásom óta nem vagyok szűz, de még soha nem nyúltam a hüvelyembe, most is kényszerhelyzet folytán kell ezt megtennem. De holnap a nőgyógyász is hasonlóképpen cselekszik majd. Ez lesz az első alkalom, hogy nőgyógyászhoz kerülök. De ez még hagyján, de ahogy kinézhetek ott lent. Nem elég, hogy belenyúltak a hüvelyembe és a végbelembe, és oda nem való tárgyakat dugtak fel, de szeméremszőrzetemet is teljesen leborotválták. Annyira durvák voltak, hogy a szeméremdombom és nagyajkaim is tele vannak apró vágásokkal. Szerencsére a csiklóm épségben megúszta ezt a tortúrát. Bár én még soha nem nyúltam hozzá a kötelező tisztálkodást leszámítva. Főleg az első napon volt borzasztó, ahogy a bugyim csúszkált a sebszéleken. Szerencsére a második naptól kezdve már nem fájt. Mivel a mai nap tisztálkodom először, a zuhanyozáskor láttam a szeméremdombomat, ill képzeltem el nagyajkaimat. Egy-két helyen már kibukkant a szőrszál, finoman megszurkálva ujjaimat.
A hüvelymosás után beleültem a vízbe, majd addig maradtam benne, amíg hűvössé nem vált. Kicsit enyhültek kínjaim. Mindenesetre majd lefekvés előtt megismétlem ezt, hogy jobban aludjak az éjjel.
Kiöntöttem a lavórt, majd zuhannyal kimostam, ill magamról is leöblítettem a teamaradványokat. Megtörülközve felvettem a köntöst, majd a mosógéphez visszamenve megnéztem, hogy mennyi idő múlva fejeződik be a program, addig is a társalgóba mentem TV-t nézni.
Az intézetben keverőtárcsás mosógép volt, ennek megfelelően elég hamar szakadozott szélűvé váltak ruháink.
Befejeződött a mosóprogram, Zsuzsi segédkezett a kiszedésben. Azt javasolta, hogy már most nedvesen vasaljuk ki ruhadarabjaimat, egyrészt így könnyebb, másrészt gyorsabban is szárad meg. Örültem, hogy biztonságban tudhatom a kezeim közé visszakerült ruháimat, a társalgó előtti teraszon van szárítókötél, így mindvégig szem előtt lesz.
Egyébként is azt beszéltük meg, amint megszáradnak a ruháim, akkor elmegyünk ruhákat venni nekem. Mivel Zsuzsiék széltében-hosszában nagyobb méretű ruhákat hordanak, ezért esélyem sincs arra, hogy az övékét hordjam. Ennek részben örülök is, meg nem is. Feszélyez az, hogy csomó pénzt kell most hirtelen rám költeni, de az is feszélyezne, hogy ő ruháikat hordjam, pláne hogy folyásom is van. Hiába fertőtlenítjük klóros tisztítószerrel, én sem venném fel a más által használtat.
Bementünk a boltba, egyszerű ruhákat választottam. Bugyiból vettük a legtöbbet, ezekből is egyszerű szabásvonalút és mintázatút választottam. A tangát két okból is utálom, bár még soha nem hordtam: egyrészt kényelmetlennek gondolom, másrészt az intézeti bezárt lányok közül többen viseltek tangát, és ez is a kínzóimra emlékeztetett. Volt, akin kifejezetten gusztustalanul állt az alulméretezett tanga a kövér idomokon.
Megbeszéltük, hogy otthon kidobhatom az ócska gönceimet, így eggyel kevesebb dolog emlékeztet az intézeti kálváriámra.
Kaptam két garnitúra szabadidőruhát is, egy világosabb és sötétebb tónusút.
Zsuzsi megkérdezte, hogy pizsamában vagy hálóingben alszom?
Pizsamában – vágtam rá, de ez nem volt igaz teljesen. Mert az intézetben a hálóing alá pizsamanadrágot vettem fel. Többször előfordult, hogy lerántották a pizsamanadrágomat, vagy felhúzták a pizsamafelsőt bosszantásképp. De ezzel a kombinációval nehezebb, időigényesebb volt.
Arról ábrándoztam, hogy hálóingben alszom, ha megtehetem, de mostani helyzetemben is kissé védtelennek, kiszolgáltatottnak érzem magam, ezért választottam a pizsama zárt ruházatát. Később még mindig válthatok.
Hazafelé menet beugrottunk az élelmiszerboltba. Zsuzsi megkérdezte, hogy mit szeretnék enni vacsorára, meg holnap reggelire, de nem tudtam válaszolni. Leginkább azért nem, mert odabent elénk lökték a kaját, és ha nem siettél, akkor éhen maradtál. Másrészt annyi minden ismeretlen volt, meg akkora választék, hogy szó szerint a bőség zavarával küzdöttem. Az élelem mellett fogkefét is vettünk. Elhaladva a „női szakasz” mellett Zsuzsi kíváncsiskodott, hogy betétet vagy tampont használok-e?
Én betétpárti vagyok. – avattam be.
Bár menstruációs ciklusom félidejénél tarthatok, vettünk két csomag normál betétet, ha megjön, ne kelljen kapkodni. Zsuzsi elmondta, hogy ő is betétet használ, mert azt a munkahelyen is könnyen tudja cserélni. De Panni tampon-hívő, igaz, ő megteheti, hogy a nehéz napokon otthon dolgozzon, így komfortosan tud cserélni.
Bent az intézetben csak pelenkásnak tituláltak. Annak ellenére, hogy a gúnyolódók között akadt olyan, akinél láttam egy-egy alkalommal tisztasági betétet. Ez mondjuk a drágasága miatt nem volt jellemző.
A dohányos pultnál mindenféle márkás cigaretta volt, de nem kértem, hogy vegyünk. Úgy láttam, Panniék sem cigiznek. Az újságos polcokról vettünk 1-2 lapot, hogy estig elfoglalhassam magam. Szerencsére Zsuzsinak holnap még nem kell dolgoznia menni, így ő kísér el a nőgyógyászhoz.
Hazaérkezve elvonultam a „saját” szobámba, itt olvasgattam, meg nézelődtem. Az ablakból láttam, hogy Panni és Zsuzsi vacsora előtt kiment úszni a medencébe; én fertőzésem miatt nem mehetnék, még ha akarnék is. De nagyon jól elvagyok a szobában, élvezem a nagy franciaágyat, a puha és illatos ágyneműt. Fantasztikus. Csak a gyakori pisilési inger hajt ki sokszor az ágyból. A folyás miatt kibontottam a csomagot, és egy betétet tettem a bugyimba, hogy az fogja fel a fertőző folyadékot.
Korán megvacsoráztunk, majd a hallban TV-t néztünk. Süppedős bőrfotelek, lábtámasz, térhatású hangszórók – mintha csak filmen látnám.
Fáradt voltam. Korán elköszöntem, intim tisztálkodás, ülőfürdő, majd zuhanyozás és fogmosás. Testi-lelki tisztasággal tértem nyugovóra. Hálával gondoltam jótevőimre, majd elnyomott az álom.
PÉNTEK
Reggel felébredve is a pazar valóság fogadott, nemcsak az álomtündér csalfa éjjeli játéka. A maró viszketés gyorsan felébresztett. Indult a nap, szerencsére már nincs véres nyom a kakilás után. Legalább ennyivel kevesebb gyötrelem. Tegnap este gyorsan elaludtam, így nem volt időm a nőgyógyászra gondolnom. Most viszont csak erre gondolok. A nap már besütött a szobám ablakán, mikor kopogtattak az ajtómon. Zsuzsi jött hozzám, hogy mehetünk reggelizni. Bár most is sokat és jóízűen étkeztem, de a nőgyógyász miatt kissé összeszorult a gyomrom. De az elmúlt napok éhezése legyőzte a gyomorgörcsöt. A rádióban meghallgattuk a reggeli híreket, majd autóba ültünk, és elindultunk, hogy 9-re a rendelőbe érjünk.
Zsuzsi megkérdezte, hogy voltam-e már nőgyógyászati vizsgálaton?
Tagadólag ráztam a fejem.
Pár gyakorlati tudnivalót elmondott útközben, hogy a kikérdezést követően majd a paraván mögött teljesen le kell vetkőznöm, és egyszerhasználatos fátyolköntösben felfeküdnöm a vizsgálóasztalra. A fenekemet teljesen szélére kell helyeznem. Igyekezzek minél inkább ellazulni, hogy a feltárás kevésbé legyen kellemetlen.
Mondanom sem kell, hogy eddig csak a gyomrom görcsölt, de most már lent is hasonlót éreztem. Zsuzsi az egyik piros forgalmi jelzőlámpánál bátorítólag megszorította a kezemet, hogy Pannival együtt ők is rendszeresen járnak nőgyógyászhoz, az évenkénti szűrésen kívül néha betegség miatt is. Kellemetlen, meg a pokolba kívánja az ember az egészet, de túl lehet élni, egykettőre elfelejti. És legalább segít rajtunk a nőgyógyász.
Megérkeztünk, leparkoltunk. Egy elegáns épületbe mentünk le, ahol egy kedves hölgy fogadott a recepciónál. Felvette a személyi adataimat, majd leültünk a váróban. Itt nem volt rajtunk kívül senki sem, de benn a vizsgálóban valakivel foglalkoztak, ezért rövid várakozásra kényszerültünk. Ittlétünkhöz kapcsolódva annyit mondott még Zsuzsi, hogy az orvos nyugodtan felírhat bármilyen gyógyszert, nem számít, hogy mennyibe kerül. Ezután egy kis beszélgetéssel múlasztottuk az időt.
A vizsgálóból kijött egy párducmintás ruhába öltözött, rikítóra szinezett hajú, erősen kifestett fiatalabb nő, riszáló fenékkel, végigkopogtatott magassarkú csizmájában (nyáron!), tolakodó pacsuli illatot hagyva magamögött. Ez egy férfi szórakozóhelyen is közröhely tárgya lenne, itt a nőgyógyászati magánrendelésen pedig kifejezett magamutogatás.
Engem hívtak. Aggodalmasan rátekintettem Zsuzsira, de ő mosolyogva nyugtatott meg, hogy nem lesz baj.
Bemutatkozott az orvos. Egy erősen őszülő, de jó karban levő doki. Nem kezdett poénkodni, de nem is volt jéghideg. Udvariasan megkérdezte, hogy milyen panasz miatt kérem a vizsgálatot?
Röviden annyit válaszoltam, hogy 3 napja maró hüvelyi folyásom, és gyakori pisilési ingerem van. Nem akartam további részleteket mondani, de az orvos rákérdezett, hogy voltam-e uszodában, vagy milyen egyéb fertőzi forrás lehetséges?
Bár nagyon szerettem volna elkerülni legutóbbi tragédiám felidézését, de két mondattal mégis kénytelen voltam elmondani, az intézetbe kerülésem okát, ill a legutóbb az intézetben velem történteket. Kitalálhattam volna számos okot, de könnyen előfordulhat, hogy saját hazugságaimba belebonyolódok; és különben is akkor tudnak rajtam a legtöbbet segíteni, ha mindent őszintén elmondok.
Láttam az orvos arcán, hogy nagyon megdöbbentette történetem, pedig már sok női tragédiát élt meg. Még egy kötelező kérdést tett fel, hogy nem vagyok-e terhes, ill mikor volt az utolsó havivérzésem? Ezeket megválaszoltam, majd megkért, hogy fülkében vetkőzzek le, és ezt követően menjek a vizsgálóasztalhoz. Mondanom sem kell, hogy remegett kezem-lábam, a blúzomat a földre ejtettem. Az asztalnál már egy asszisztensnő segített. Elhelyezkedtem, és becsuktam a szememet. A doktor nyugtatni próbált, hogy a legkisebb „kacsát” {feltáró tükröt} használja, hogy a lehető legkisebb mértékűre korlátozza a kellemetlenségeket. Széttártam a combjaimat. A borotválást követően immár négynapos borosta a szeméremszőrzetem helyén, a sok apró vágásnyom a puncimon megrendítette a doktort.
Feltárta a szeméremrésemet. Jól látszódott a hüvelybemenet és a húgycsőnyílás körüli gyulladt terület, ill a hüvelyemből kiszivárgó kellemetlen szagú váladék. Miközben óvatosan egyre beljebb vezette fel a kacsát, igyekeztem minél jobban ellazulni, ahogy ezt Zsuzsi is javasolta, de így is kellemetlen, helyenként fájdalmas volt. Tudom, hogy nem az orvos tehet erről. Halk recsegés jelezte, hogy kinyitotta a vizsgáló eszköz szárát, majd megtekintette belső nemiszerveimet. Kifejezett gyulladást látott. Óvatosan kihúzta belőlem az eszközt, majd következett a második felvonás: gumikesztyűs kezével belém nyúlt, és áttapintotta kismedencei szerveimet. Bár ez is kényszerűen fájdalmas művelet volt, de túljutottam ezen is, mehettem felöltözni. Most már nem remegtek végtagjaim, hanem gyorsan begombolkoztam.
Mire visszamentem az íróasztalhoz, már gépelték a leletemet. A gyulladásos elváltozásokon túl leírta a sérüléseket is, amennyiben feljelentést szeretnék tenni, akkor legyen látleletem.
A végén rátért a kezelési javaslatra: mivel gombás hüvelyi fertőzésem van, ezért egy alkalommal be kell vennem egy kapszulás medicinát, ill ma este a hüvelyembe kell benyomni egy gombaölő krémet. Elég borsos ezeknek az áruk, viszont nagyon hatékonyak.
Ezek szerint Zsuzsi azért mondta nekem, hogy nem számítanak a költségek, így rábólintottam az orvosi javaslatra. Felírta a recepteket. Ezekre a gyógyszerekre nincs társadalombiztosítási támogatás, így nem okozott gondot, hogy nincs TAJ-kártya nálam.
A doktor még hozzáfűzte, ha egy héten belül nem szűnne meg panaszom, akkor jöjjek vissza, természetesen ekkor nem kell fizetnem a vizsgálatért és a tanácsadásért, az ár a teljes gyógyulás elérésére vonatkozik.
Kikisért az előtérbe. Zsuzsi kifizette a számlát a recepciónál, majd a közeli gyógyszertárba mentünk, ahol kiváltottuk az elrendelt gyógyszereket. Utólag megtudtam, hogy itt is csinos összeget hagytunk hátra.
Hazaérkezve rögtön bevettem az egy kapszulát, majd átöltöztem. Panni is odajött a szobámba Zsuzsival együtt, és stramm lánynak mondott, hogy hiszti nélkül jutottam túl életem első nőgyógyászati vizsgálatán.
Ezt követően intim mosakodás, gyógyteás ülőfürdő, zuhanyozás, majd mentem Zsuzsinak segíteni az ebédkészítéshez. Delet harangoztak, mire elkészültünk a főzéssel, megterítettünk, és Pannit is hívtuk ebédelni. Nagyon ízlett az ebéd. Panniék elmosolyodtak azon, hogy gyorsan ettem, és gyakran pillantottam a tálalóedény felé. Nem kellett nagy fantázia, hogy rájöjjenek eme megnyilvánulásomra. Bent az intézetben, ha nem vagy elég gyors, akkor éhen maradsz. De itt majd elhagyhatom eme kényszerű szokásomat.
Ebéd után után kimentünk a kertbe a fák árnyékába és sziesztáztunk. Megcsodáltam az úszómedencét is, mely úgy volt kialakítva, hogy egyik fele a házba nyúlt be, míg a maradék rész a szabadban volt. Télire válaszfal került behelyezésre, így nem hűlt ki a víz. Ismét megcsodáltam a kilátást, de már Gárdonyi Géza is úgy írta az Egri Csillagokban, hogy kissé piszkos város az a Pest. Nem változott az évszázadok során. A pihenést követően visszamentünk a házba, Pannihoz megjött az egyik vevő, akinek mára készült el a faliszőnyege. Nagy fekete autóval érkezett; a kopasz, szekrényhátú testőrök betették a műremeket az autóba. Én az emeleti galériáról láttam, ahogy a pasi távozóban is dölyfösen pörgette a vastag pénzköteget, meg se kottyant neki a mostani fizetés.
Koraeste megvacsoráztunk, majd a Jane Eyre című filmet néztük meg. Nagyon megható történet, néha könnyeztem is, különösen az elején, amikor egy menhelyen játszódik a cselekmény. Minden korszakban voltak hozzám hasonló sorsú lányok.
Visszavonultam fürödni, majd végezvén a törölközéssel sorra került a hüvelykrém. Elolvastam a használati útmutatót, összeállítottam ennek megfelelően, de valahogy ormótlan az eszköz, nem áll kézre. Felvettem a pizsamámat, és lementem Zsuzsiékhoz, akik még nézték a késő esti híradót, hogy egy kis tanácsot kérjek.
- Persze, szívesen segítünk mindketten! – mondta Zsuzsi, és Pannival hármasban megindultunk a rezidenciám felé.
Elátkoztam azt a pillanatot, amikor arra gondoltam, hogy tanácsot kérek. Én csak technologiai útmutatásért fordultam hozzájuk, de határozottan úgy tűnt, hogy aktívan részt vesznek a műveletben. Nagy tapintatlanság lenne a részemről, ha visszakoznék, de ugyanakkor zavar, hogy ilyen bensőséges dologba idegen keveredik.
Mire feleszméltem, a párnát már az ágy szélére tették, törülközőt tettek rá, és megkértek, hogy bújjak ki a pizsmanadrágomból. Sápadtan, elhidegült kezekkel vettem le, kénytelen-kelletlen elhelyezkedtem az ágyon. A mai nap már másodszor kell idegenek előtt kitárulkoznom.
Ezt biztos nem te csináltad! – döbbentek meg összekaristolt szeméremdombomon Panniék.
Tényleg érthető, hogy megszöktél onnan!
Panni megkért, hogy emeljem fel térdeimet, és kezemmel tárjam fel szeméremrésemet; Zsuzsi bátorítólag simogatni kezdte hasam alsó részét, és mondta, hogy lazítsak. Panni óvatosan bevezette a csövet mélyen a hüvelyembe, majd a dugattyút folyamatosan befelé nyomva, ugyanabban a tempóban húzta kifelé a csövet, mint később elmagyarázta, így végig egyenletesen elosztva került a gyógyító zselé a hüvelyembe. Ez volt az a művelet, ami kissé bonyolultnak tűnt nekem.
Nagyon ügyes vagy Zsófi! – dicsért meg Zsuzsi, majd folytatta:
Tudod, Panni minden másnap beöntést ad nekem, úgyhogy nagyon ügyes és gyakorlott.
Elpirultam, hogy saját intim világukba avattak bele.
De néha szolidaritásból én is kérek egy beöntést. – oldotta az egyenlőtlenséget Panni.
Elmosolyodtam. Nem kárörvendően, vagy gúnyosan, hanem azért, mert eszembe jutott az általános iskola nyolcadik osztályát követő nyári táborozás.
A Balatonnál voltunk legjobb barátnőmmel, Ágival. Ő az előző évben úgy járt, hogy az idegen hely, és a zavaró körülmények miatt több napos székrekedéssel ment haza, aminek az lett a vége, hogy kórházba kellett menni, ott kapott egy olyan hatalmas beöntést, melyet senkinek nem kíván. Okulva az előző évi esetből, az anyukája egy doboz glicerin kúppal küldte a táborba. De Ági egyébként is általában kétnaponként kakil, így a tíznapos táboroznál a fél doboz elegendő. Ezért „szolidaritásból” „vállaltam”, hogy a másik 5 kúpot majd én használom el. Az első alkalommal egyszerre dugtuk be a kúpot, melynek az lett a vége, hogy egyidőben siettünk a WC-hez. Áginak jutott hely, nekem pedig várnom kellett, és nehéz volt visszatartanom. Ezt követően váltott napokon használtuk a kúpot. Nekem tulajdonképpen nem kellett volna, mert a kúptól függetlenül minden reggel kakiltam, de hát a kíváncsiság és a női összetartás miatt bevállaltam. De szerencsére soha nem volt szorulásos problémám.
Kénytelen voltam ezt a történetet Zsuzsiéknak elmondani. Tetszett nekik.
Ha te is kérsz beöntést, bármikor szívesen adunk! – ajánlkoztak.
Udvariasan megköszöntem, de nem szokott erre szükségem lenni.
Betettem a bugyimba a betétet, majd felvettem, erre húztam a pizsamanadrágot. Panniék még szedelőzködtek, bár mondtam, hogy elrendezem az ágyamat, és a gyógyászati eszközt.
Azért kíváncsiságból megkérdeztem Zsuzsitól, hogy neki nem kellemetlen a beöntés? -, mert Ági barátnőmnek ez volt az egyik legrosszabb esemény életében, illetve a köztudatban is a beöntés egy szörnyű dolog.
Egymásra néztek, és elmosolyodtak.
Tulajdonképpen nem kellemetlen, ha kíméletesen adják be. – mosolyodtak el.
Mesélni kezdtek. Eddig csak általános dolgokról és keveset beszélgettünk. Találkozásunkkor azt nem tudhattam, hogy Panniék csak ketten élnek itt, azt hittem, hogy családhoz kerülök. Az első itt töltött órák után már sejtettem, hogy Panniék esetleg közelebbi módon is barátnők, ez az elmúlt percekben megerősítést nyert. Természetesen igyekszem kellően tapintatos maradni.
Leheveredtem az ágyra, mert a hálószobámban nincs ülő alkalmatosság, és Zsuzsiék is ledőltek velem szemben. Éreztem, hogy most sok lényeges dolgot tudok meg róluk. Csak Panniról tudtam, hogy mivel foglalkozik, de Zsuzsiról egyáltalán semmi információm nincs. Nem akartam tolakodóan kíváncsiskodni, úgy voltam, majd eljön az ideje, hogy részleteket tudjak meg. Ez most következik el.
Zsuzsi kezdett el beszélni, mint ahogy korábban írtam, Panni szerény és visszahúzódó.
Zsuzsi egy kiemelten közhasznú művészeti alapítványnál titkárnő, és sok rendezvény szervezésével is foglalkozik. Az egyik alkalommal egy többnapos vidéki művészeti kongresszuson voltak, és a szálloda hibájából Panninak nem jutott szoba. Így kényszerűségből nem csak egy szobában, hanem egy franciaágyban aludtak. Nagyon zsúfolt volt a program, reggel 8 órától kezdődtek az előadások, melyek koraestig tartottak, este pedig társasági programok voltak. Zsuzsi, mint a rendezvény egyik fő lebonyolítója állandó hajtásban volt, ott kellett lennie az üléselnökség közelében, szünetekben is mindig jöttek hozzá, kérdezősködtek, cseverésztek. Zsuzsi sajnos fiatalkora óta szorulásos, és bár igyekszik megfelelően táplálkozni és odafigyelni a problémára, de ahhoz, hogy elkerülje a kemény széklet fájdalmas, olykor véres sérüléssel járó kiürülését, kénytelen kétnaponta beöntést adni magának. Ezzel a módszerrel tervezetten és könnyen kakil, bár kétségtelenül nem természetes módszer. A hashajtókkal nem lehet pontosan kiszámítani a hatást, és ez Zsuzsi munkakörében nem engedhető meg.
Sokéves tapasztalattal Zsuzsi mindig magával viszi beöntőlabdáját, ez alkalommal is így történt. A harmadik vagy negyedik nap késő este, egy jó hangulatú állófogadás, némi pezsgőfogyasztás és koktélpartit követően vidáman tértek vissza a szállodai szobába. Panni ment előbb zuhanyozni, de elég gyorsan végzett, és mikor kijött, Zsuzsi holmijai még az ágyon voltak kirakva. A hálóing az rendjén is volt, de a semmi mással össze nem téveszthető beöntőlabda önmagáért beszélt. A korábbi pezsgőtől oldott hangulatban tárgyilagosan elmondta Zsuzsi, hogy miért kell, és emiatt kissé tovább időzik majd a fürdőszobában. Mikor kijött a fürdőszobából, Panni még ébren volt, az ágy feletti kislámpa fényénél olvasgatott, annak ellenére, hogy már igen fáradt volt. Diszkréten megkérdezte, hogy mennyire kellemetlen a beöntés, mert bár otthon semmi ilyen jellegű gondja nincs, de a kongresszus kezdete óta szorulása van, és már kezd egyre kellemetlenebbé válni, illetve lehet, hogy neki is valami hasonló módon kell majd megoldani a problémát. Zsuzsi megvigasztalta, hogy ilyen térfogatnál egyáltalán nem kellemetlen, ugyanakkor nagyon hasznos, mert csökkenti a kemény széklet okozta sérülésveszélyt, ill könnyebbé teszi a kiürítést. De ha nem elviselhetetlen a szorulás, akkor még lehet várni.
Másnap délelőtt falumúzeum látogatás volt a program, ahol megtekintették a korabeli népművészeti motívumokat. Szerencsére néhány méterrel a múzeum bejárata mellett volt egy gyógyszertár, és Zsuzsinak sikerült észrevétlenül különválni a csoporttól, és beszerző útra indulni. A jókora kongresszusi táska mélyére került egy szines doboz, melyet az ebédre visszaérkezvén tett Panni szállodai ágyára. A takarítók már régen rendbetették szobájukat.
Panni vegyes érzelmekkel fogadta az „ajándékot”: nem örült annak, hogy még mindig szorulása van, idegenkedett is a dologtól, és talán kisgyermekkorában ha kapott beöntést; meg azt sem tudta, hogyan kell csinálni. Aznap este csak simán vacsora volt, este kilenckor a fáradtabb résztvevők kezdtek visszaszállingózni szobájukba, és kivételesen Zsuzsinak sem kellett reprezentálnia, ő is felment. Mikor felért, Panni már a fürdőszobában ült, de a sikertelenségtől elkeseredve jött ki. Megkérdezte Zsuzsit, ha már ennyire gyakorlott, akkor segítene-e a beöntésben, mert tulajdonképpen semmit nem tud a beadás módjáról. Az megszokott dolog, hogy a kisgyereknek a szülő ad beöntést, vagy felnőtt az idős szülőnek; de kivételesen átsegítené-e nehéz helyzeten? Zsuzsi a szokott temperamentumával gyorsan megoldotta a problémát: megkérte Pannit, hogy míg megtölti a labdácskát, addig vetkőzzön le, és pólót vegyen csak fel.
Panni folytatta a történet mesélést:
Az ágy végében kellett oldalra feküdnöm, a csípőm alá tett egy kispárnát, és a biztonság kedvéért sok törülközőt terítettünk ki az ágyon. Azután óvatosan a popsimba dugta a csövet, egy kis melegséget éreztem a végbelem alsó részén, és azután semmi többet. Vártam, hogy jöjjön a beöntés kellemetlensége, de Zsuzsi már húzta ki csövet belőlem, hogy ezzel készen vagyunk. Nagyon elcsodálkoztam, mert nagyon rossz érzésre számítottam, de Zsuzsi megnyugtatott, hogy ennél rosszabb csak akkor lesz, ha kemény gombócot kell kiürítenem. Tulajdonképpen az ágyon is várakozhattam volna, de Zsuzsi a biztonság kedvéért azt javasolta, hogy vonuljak be a fürdőszobába. Azt tanácsolta, hogy négykézláb menjek be -nehogy hirtelen szaladjon ki belőlem a folyadék-, addig ő elfordul. De mondtam, hogy nem vagyok prűd, viselkedjen természetesen. Tanácsa hasznosnak bizonyult, mert ahogy felültem odabent, erős ingerrel kijött belőlem a háromnapos torlódás. Ezután hosszasan zuhanyoztam ismét. – idézte fel az emlékeket Panni.
Majd Zsuzsi vette át ismét az elbeszélést:
Meg arra is figyelmeztettem, hogy az elkövetkezendő két órában csak a WC-n ülve engedhet ki magából bármit is; sajnos ez az egy hátránya van a beöntésnek, de ez legalább néhány alkalom után már pontosan kiszámítható.
Mivel nagyon fáradtak voltunk, és az elmúlt napokban is jelentős mennyiségű alváshiányt szedtünk össze, gyorsan elaludtunk. Szerencsére semmi baleset nem történt, és Panni reggel újabb sikerekről számolhatott be.
Panni:
nagyon hálás voltam, mert ott vidéken megoldani egy ilyen problémát elég nehéz lett volna, ezzel orvoshoz fordulni derültségre adott volna okot – természetesen nem nekem; meg aztán lehet, hogy olyan beöntést kaptam volna, ami egyúttal gyomormosással is felért volna…
Zsuzsi:
Így kezdődött a mi ismeretségünk és barátságunk. Meg ezután már nem fürdőköpenyben közlekedtünk a fürdőszobába, hanem anélkül, mert annyira megbíztunk egymásban, hogy megtehetjük ezt. Másnap este Panni viszonozta a szívességet, bár kissé remegett a keze az első alkalommal, de egészen jól belejött. Én guggoló helyzetben szoktam magamnak benyomni a vizet, azóta valamilyen fekvő helyzetben kapom meg, hogy szem ellenőrzés mellett történjék a művelet.
A kongresszus végeztével hazafelé a vonaton együtt utaztunk, sikerült az intercity-n egymás mellett ülnünk, és végig beszélgettünk. Így tudtam meg, hogy Panni festeni szokott, de ezt csak hobbiból, nem pedig eladásra. Tréfásan felajánlotta, hogy szívesen készít rólam egy portrét, a fogadáson nagyon jól néztem ki az estélyi ruhámban.
Akkoriban albérletben laktam Józsefvárosban, ami nem egy szívderítő környék. Különösen abban az évszakban, mikor korán sötétedik, mindig félve mentem haza. A házban lakók között is volt jónéhány lumpen elem, többször céloztak arra, hogy igazán „aludhatnék” náluk.
Hétvégén délelőttre voltam Pannihoz meghívva, mert éppen nem volt semmi sürgős munkája, így ráért festeni. Bár jól haladt a kép elkészítése, de a modellkedés is fárasztó, félóránként szünetet tartottunk, így gyorsan eljött a délután. Sietnem kellett haza, de Panni felajánlotta, hogy másnaptól a kép befejezésig ott aludhatnék nála. Ezért újra összecsomagoltam a holmijaimat, és „elutaztam” Pannihoz. A kép nagyon jól sikerült.
Tréfásan megjegyeztem, hogy egy valamire való festő akt képeket is fest, Panni nevetve mondta, hogy akkor neki is el kell kezdenie. Én pedig vállalkoztam a modell szerepére.
Ugyanúgy a pamlagon oldalt fekve helyezkedtem el, de most meztelenül. Szerencsére Panninál padlófűtés is volt, így nem fáztam. Elkészült a grafikai vázlat, mely mindkettőnknek nagyon tetszett, de Panni azt mondta, hogy a kép megfestése az csak néhány nap múlva kezdődik el, mert életnagyságú lesz az alkotás, és megfelelő vásznat, meg sok festéket kell beszereznie. Végül egy csodálatos, görög-római stílusú festmény készült, melyet Panni nekem ajándékozott, hogy ne érezzem magam kompromittálva. Ezt majd megnézheted az olvasószobánkban.
Az alkotási szünetekben beszélgettünk, és szóba került eddigi életünk is. Mindkettőnknek voltak komoly barátságai, de házasság végül nem köttetett.
Panni egy művészlélek, ezt a barátja nehezen viselte el; az én párom pedig állandóan féltékenykedett, mert a munkaköröm miatt sok emberrel tárgyaltam, és Lajos kisebbségérzetét féltékenységi jelenetekkel palástolta. Így lettünk mindketten magányosak, de főleg Pannit nagyon nyomasztotta az egyedüllét. Akkoriban költözött ide a villába, és a nagy lakótér méginkább kihangsúlyozta a társtalanságot.
Nekem is rossz volt, hogy munka után az albérleti szobába zárkóztam be. Oda még a barátnőmet se engedte be tulajdonosnő, állandó paranoiája engem is majdnem megőrjített.
Így, mint két magányos lélek egymásra találtunk; bár én azt javasoltam Panninak, hogy albérlő lennék, de ezt nem fogadta el, hanem baráti alapon vagyok itt.
Ismeretségi körünkben vannak olyan nők, akik jól bírják a magányosságot, oly erős lelki tartásuk van; képesek voltak társ nélkül gyerekeket vállalni – egyedül nevelve őket.
A másik nőtípus viszont nem bírja a magányt, szüksége van arra, hogy legyen mellette valaki. És szeresse is, becsülje is.
Mint ahogy az előzőekben elmeséltük, kényszerhelyzetek miatt egyrészt egy ágyban is aludtunk, illetve bizonyos mértékig intim viszonyba kerültünk egymással. Ugyan mindkettőnknek van itt külön hálószobája és lakrésze, de néhány nap után már egy ágyban kezdtünk el aludni. Eleinte csak azért, mert a késő éjszakába nyúló beszélgetések miatt már ahhoz is fáradtak voltunk, hogy saját ágyunkba visszamenjünk; kezdetekben az is előfordult, hogy észrevettük amikor a másik önkielégítést végzett, majd későbbiekben egyszerre csináltuk, illetve egymással is.
Ne ítélj el bennünket emiatt! Egyszerűen szükségünk van a szexualitásra is, és az induláskor is kényszerűen olyan intim helyzetbe sodródtunk, hogy bizalommal voltunk a másik iránt. Mi nem vagyunk erre büszkék, eddig soha senkinek nem meséltünk erről, itt a környéken nem járunk együtt sehová.
Nem kérkedünk ezzel, nem veszünk részt szivárvány felvonulásokon, de itthon is normálisan öltözködünk, és sminkelünk, és lehetőségek szerint kiegyenlítetten vagyunk domináns-szubdomináns helyzetben. Egyikünk sem játszik férfi szerepet, egyszerűen csak társas szexet élünk.
Ezt elmondtuk neked, mert előbb-utóbb úgy is megsejtetted volna, rájöttél volna; természetesen tiszteletben tartunk téged, nem kívánunk visszaélni helyzeteddel.
Tudjuk, hogy mindkét nem részéről csak negatív élményekben volt részed. Ami most történt veled, azt döntő részt segítő szándékból tettük. Nekünk sem mindig egyszerű, néha jól jön a segítség. Helyes lány vagy, de nem befolyásolunk téged a továbbiakban sem.
Holnap-holnapután azért kérünk, hogy te add a beöntést, mert kölcsönösségi alapon ne csak passzív szereplő legyél, illetve ha bármikor szükség lenne ilyen ismeretre, akkor ne hiányozzon ez.
Későre járt már az idő, jóéjszakát kívántak nekem, majd visszamentek saját rezidenciájukba. Lekapcsoltam a villanyt, de nem tudtam elaludni rögtön. Sok váratlan dolog történt az elmúlt 36 órában, egyik furcsább a másiknál.
Most pedig akaratom ellenére belekeveredtem mások magánéletébe. Visszagondolva az intézetbe, ott is az összezárt lányok közt volt csoportos és társas szex is. Csak ott erőszak is volt, itt pedig nem.
Szerencsére Panni és Zsuzsi nem akar „megtéríteni” engem, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok.
Viszonylag gyorsan elaludtam.
SZOMBAT
A nap már magasan járt, mikor felébredtem. A függöny szövése nem volt összezárt, így a napsugarak belopóztak az ágyamig. Hosszasan nyújtózkodtam, majd kimentem a fürdőszobába. Boldogan állapítottam meg, hogy már sokkal jobban vagyok, nincs az szörnyű maró érzés, illetve gyakori pisilési inger. Szokás szerint sokat pisiltem, majd rendesen kakiltam is. Legalább ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, mert székrekedéses emberek is szinte a világ minden kincsét megadnák azért, hogy ne legyen minden alkalommal tortúra.
Ahogy Zsuzsiék elmondták, a hüvelyemből majd rendszeresen ürül a gyógyító krém, ezt láttam a betéten is. Az intim tisztálkodást követően hosszasan zuhanyoztam, jól esett a melegvíz, fellazította az alvástól elgémberedett izmaimat.
Törölközés közben hallottam, hogy Panniék lemennek az étkezőbe, ezért gyorsan felöltöztem, és követtem példájukat. Reggelizés közben kérdezte meg Zsuzsi, hogy lenne-e kedvem vele menni a piacra? Igent mondtam. Ez is hozzátartozik az újonnan jött szabadságomhoz, hogy szabadon járkálhatok. Ha már ide kerültem, akkor szeretnék minél többet megismerni a városból.
Többféle zöldséget és különböző húsokat vásároltunk, illetve sokat nézelődtünk a standokon is. Zsuzsi megmutatta a piac mögött levő bevásárlóközpontot, majd ide is eljövünk a jövő héten.
Visszatérve a villába nekikezdtünk az ebédkészítésnek. Nyugodtan használhatom a többes számot, mert én is mostam és tisztítottam a zöldségeket. Nagyon régi emlékek jutottak eszembe, gyermekkoromban a nagyiéknál a karácsonyi sütés-főzés képei. Csak az én életemből hosszú időre kimaradtak ezek a meghitt pillanatok. Panni megmutatta a tálalószekrényben levő étkészletet és evőeszközöket, és útmutatásai alapján terítettem meg. Nagyon szép damaszt abrosz került az asztalra, és hétvége lévén textilszalvétát használtunk. Azt nem tudom, hogy ez gyári termék, vagy Panni készítette sajátkezűleg, de nagyon jól mutatott. Odabent az intézetben műanyag abrosz és egyszerű, „gazdaságos” fehér papírszalvéta volt. A tányérok is fehérek voltak, kék csíkkal a peremükön, az intézményt jelölő felirattal. Szemmel láthatóan több generációt szolgáltak ki. Most csak a hétköznapi evőeszközöket használtuk, az ezüst evőeszközkészletet csak nagy ünnepek alkalmával, vagy fontos összejövetelkor veszik elő.
Az étkezéshez bort is ittunk. Nekem ez volt az első alkalom, hogy kényszer nélkül alkoholt ittam. Jellemezték a bort, de mivel nem volt összehasonlítási alapom, csak bólogattam. Tulajdonképpen ízlett is, meg jólesett, de éreztem, hogy egy pindurkát zsibog a fejem. Az étkezés végén könnyedén felálltam az asztaltól, nem szédültem meg, egyenesen jártam, a mosogatáskor sem esett ki semmi a kezemből, csak éreztem a bor hatását. Elálmosodtam, pedig rendesen aludtam az éjjel. A fák árnyékába kitettük a napozóágyakat és szieztáztunk. Elbóbiskoltam. Mikor felébredtem, Zsuzsi és Panni a medencéből jöttek ki, ezek szerint ők korábban ébredtek fel, mint én, és úsztak egyet felfrissülésként. Én is szívesen úsznék, néhány nap múlva már remélhetőleg teljesen meggyógyulok, és akkor nem csak a zuhanyozás jut nekem. Bár ennek is örülök, mert odabent csak a közös zuhanyzó volt, azt is csak fürdési időben használhattuk.
Délután autóval átmentünk szomszédos hegyen levő kirándulóhegyre, és sokat sétáltunk. Más szemszögből is láthattam a pesti oldalt, de a budai oldal jelentős részét is megtekinthettem. Hétvége lévén rengetegen voltak itt, és jó volt visszatérni a villa csendes nyugalmába. Megértem Pannit, hogy az alkotó csend miatt szüksége van erre a félreeső lakhelyre.
Jóleső fáradtsággal megvacsoráztunk, majd TV-t néztünk. Panniék sem szeretik a kereskedelmi adók agymosó-tapsikoló műsorait, hanem sokkal inkább a természettudományos ismeretterjesztő filmeket. Én is rávetettem magam ezekre a csatornákra, mert érdekesebbnél-érdekesebb dolgokat láttam-hallottam. Most kezdek szembesülni azzal, hogy mennyire is sivár volt az eddigi életem, érzelmileg is, és ismeretgyarapodás szempontjából is.
Későre járt az idő, csendben elköszöntem, és visszamentem a szobámba. Örültem, hogy nem hozták szóba a tegnap esti kérésüket. Megvetettem az ágyat, kinyitottam az ablakot, hadd jöjjön be a kellemes esti levegő. Lezuhanyoztam, megtörülköztem, majd betétes bugyimat és pizsamámat felvéve éppen ágybabújáshoz készülődtem, mikor kopogtattak az ajtón.
Szabad! -szóltam ki, és Panni lépett be. Rajta áttetsző hálóing volt, melyen keresztül áttűnt nőiesen formás alakja.
Zsuzsi már vár rád ! – és intett, hogy kövessem.
Nem tudtam, hogy mit tegyek? Nem akartam megbántani őket, de ugyanakkor kínosnak is éreztem a helyzetet. És csak ezt kell tennem? Vagy mást is elvárnak tőlem? Ezeken gondolkodtam, míg átmentünk hálószobájukba. Abban maradtam magammal, ha ezen kívül bármi nemtetsző dolgot kérnek tőlem, akkor tiltakozom ellene. Remélhetőleg megtehetem ezt.
Zsuzsi az ágyon hanyattfekve fogadott bennünket, lepedővel volt letakarva. Panni kezembe adta a beöntőlabdát, hogy akkor mi kettesben bemegyünk a fürdőszobába, és megtöltjük vízzel. A kellemes meleg ellenére hideglelésem volt, és lábaimat bizonytalannak éreztem. Vajon mi történik velem odabent?
Panni felkapcsolta a fürdőszoba világítását, majd az ajtót kinyitva előzékenyen beengedett. Nagyon elcsodálkoztam azon, amit láttam. Középen nagy márvány fürdőkád, oldalában szerelvényekkel, a közelebbi sarokban jacuzzi-s zuhanyozókabin, míg a másik oldalon elhelyezkedő dupla mosdókagyló mögött az egész falat tükör borította be. Volt egy WC kagyló, és mellette egy hasonló, kicsit kisebb szaniter is. A hátsó sarokban volt egy fa ajtó, a felső harmadában kis ablakkal. Az ajtó mellett egy kapcsolótábla, mindenféle kijelzővel és egy nagy karos kapcsolóval. Megrémültem. Szívem szerint kirohantam volna.
A mosdókagylóhoz léptünk, és Panni megkért, hogy nyissam meg a csapot, és kézmeleg hőfokú vizet engedjek. Ő nem csinált semmit, csak egymást követően mondta a tennivalókat. Pár másodperc múlva, mikor meggyőződtem arról, hogy nem változott a hőmérséklete, akkor megtöltöttem a ballont. Ügyelnem kellett arra, hogy lehetőség szerint minél kevesebb levegő maradjon benne. Próbaképpen ki kellett nyomnom belőle teljesen a vizet, ügyelve arra, hogy nem engedhetem vissza a ballont. Elsőre nem egy könnyű feladat.
Ezt követően a külső felszínről letöröltem a vízcseppeket, és elindultunk vissza a szobába. Mondanom sem kell, hogy gyorsabban mentem ki, mint ahogy befelé. A szívem hevesen zakatolt, kezemben megremegett a labda. Szaporábban vettem a levegőt is. De kezdtem megnyugodni, nem történt semmi.
Tanácstalanul megálltam az ágyvégnél, Panni az ágy oldalához ment, és gyengéden kitakarta Zsuzsit. Zsuzsin már semmi nem volt, és éreztem a tusfürdő kellemes illatát. Panni az ágy végéhez tett egy párnát, erre egy vízhatlan terítő, majd fehér frottírlepedők kerültek. Zsuzsi ráült a párnára, majd ebből a pozicióból hanyattfeküdt, térdeit felhúzta és széttárta.
Bár az intézetben kényszerűen együtt kellett zuhanyoznom a többi lánnyal, de ilyen mértékben még soha nem láttam nőt. Puncija tükörsima volt, és ahogy a kis ülőpárnán leültem vele szemben, láttam, hogy hüvelybemenete nedvesen csillogott. Panni mondta, hogy akkor síkosítóval kenjem be a végbélnyílást, és nagyon óvatosan kezdjem el betolni a csövet. Megtudtam, hogy a végbélnyílás körül az a sötétlila gyűrű az úgynevezett aranyér, ez ami könnyen sérül, ill vérrögösödés alakulhat ki benne, vagy begyulladhat. Nem kellett teljesen teljesen betolnom a csövet, csak háromnegyedéig.
Panni odaült Zsuzsi mellé, szeretetteljesen elkezdte simogatni a hasát, hogy ellazuljon, míg engem pedig megkért, hogy lassan kezdjem benyomni a vizet.
Az a lényeg, hogy ne siess, ne kapkodj! -ez volt a fő instrukció.
Már majdnem görcsbe ragadt a kezem, mire benyomtam az összes vizet. Panni a kezemet fogva vezérelt a kihúzásnál, ezt sem lassan, sem gyorsan nem célszerű végezni. Meggyőződött arról, hogy nem csorog vissza a víz, Zsuzsi pedig óvatosan felkelve besétált a fürdőbe.
Szerettem volna mielőbb visszatérni a szobámba, de Panni még szóval tartott. Pár perc múlva hallottuk az öblítés hangját, de Panni felvilágosított, hogy még vagy negyed óráig nem kezdi meg a tisztálkodást.
Közben csaknem őrületig fokozódott szorongásom, nem bírtam megállni, hogy meg ne kérdezzem, milyen helység nyílik a fürdőszobából? Képzeletemben mindenféle középkori kínzókamra meg egyebek jutottak eszembe, de azt sem tartottam volna kizártnak, hogy a hangszigetelt ajtó mögött falhoz láncolt lányok sorakoznak.
De sokkal egyszerűbb dolog volt a válasz: a szauna.
Eddig közhelynek gondoltam azt a kifejezést, hogy „mázsás kő hullott le a szívemről”, de ezt most saját magamon tapasztaltam, hogy tényleg így van.
Ha már szóba jött a szauna, Panni mesélni kezdett finnországi utazásáról:
PANNI:
A Turkui Egyetem Iparművészeti szakának professzornője hívott meg tanulmányútra, és náluk laktam. Az egyik hétvégén kimentünk a víkendházukhoz, ami egy kisebb tó partján állott. Kirándultunk a környéken, de az ottani tavasz az mást jelent, mint itt a Kárpát-medencében, csontig átfagytam, mire visszaértünk.
Ez nekik nem okozott nagy gondot, befűtöttek a szaunába, és meghívtak egy közös szaunázásra. Elképzelheted, hogy éreztem magam. Ott volt bent a férje is, a 16 éves kamasz fia, és a 13 éves serdülő lánya. Mondanom sem kell, hogy meztelenül kellett bemenni; nekik ez természetes, ott együtt szaunáznak a családok évszázadok óta. A másik kellemetlenségem az volt, hogy az északiak sokkal gyérebb szőrzetűek, mint a közép- és dél-európai népesség. A felnőttek még csak-csak rezzenéstelen arccal vették tudomásul a hozzájuk képest igen dús szeméremszőrzetemet, de a kamaszok megmosolyogtak. A következő napokban megtaláltam annak módját, hogy hozzájuk hasonló legyek, természetesen legközelebb emiatt mosolyogtak meg, de ez nem volt bántó.
ZSÓFI:
Rápillantottam Panni hálóingére, ő pedig észrevette tekintetemet, ezért felhúzta a hálóingét, és felállt.
Holnap úgyis látod majd – mutatta meg szeméremszőrzetét.
Aranyos kis félköríves formájú volt, és hosszúsága is rövidebb az érintetlenhez képest. Pár pillanattal később hallottuk, hogy Zsuzsi jön kifelé, így Panni leengedte a hálóingét.
- Nagyon ügyes voltál! – dicsért meg Zsuzsi, és jutalomként puszit adott az arcomra.
Nem éreztem semmi kellemetlen szagot. Zsuzsi is felvette a hálóingét, majd jóéjszakát kívánva egymásnak visszatértem a szobámba. Ha lett volna kulcs az ajtóban, biztos, hogy magamra zártam volna. Legszívesebben az ajtó elé húznám az ágyat, de nem mertem megtenni. Bár velem semmi rosszat nem tettek, azért túlzásnak éreztem az ilyen mértékű intimitást. Nehezen aludtam el, sokat gondolkodtam azon, hol legyen az a határ, ameddig engedem őket. A kiszolgáltatott helyzetem miatt többet viselek el, mint amennyit normál körülmények közt, de azért mindent mégsem engedek meg nekik! Van annyi önérzetem!
VASÁRNAP
Bár kissé nehezen szundítottam el, de jól aludtam, és kipihenten ébredtem. Pihenten sokkal optimistább az ember. A „szokott” időben lementem reggelizni, nem került szóba a későesti esemény. Az étkezést követően előzékenyen elmosogattam, és Panniék megvártak, amíg befejezem. Kérdeztek a „hogyan-tovább”-ról, de teljesen tanácstalan voltam, az intézetben nem kellett gondolkodnom a sorsomról.
Kíváncsi voltam, hogy ők mit mondanak. Akármennyire is csodálatos ez a hely, csak olyan feltételeket fogadok el, ami nem bántja az önérzetemet. Megint bújkált bennem a kisördög.
De feleslegesen. Panni és Zsuzsi maximálisan segítőkészen fordultak felém, nem éltek vissza a helyzetemmel.
Zsuzsi azt találta ki, hogy az alapítvány kézbesítője ősszel nyugdíjba megy, ha akarom, akkor beajánlana leendő kézbesítőnek. Mivel nincs helyismeretem, őszig „ingyenesként” kísérném Vali nénit, természetesen addig is kapok zsebpénzt tőlük. A másik amit kérnének, hogy segítsek a házimunkákban. Ezt természetesnek találtam, annak idején otthon is kellett takarítanom.
Rákérdeztek arra, hogy van-e tanulási szándékom?
Mondtam, hogy szeretnék leérettségizni, de olyan gyenge színvonal volt az iskolában, hogy akár elölről kezdhetném a középiskolát.
Mivel mindkettőjüknek vannak ismerőseik, majd utánakérdeznek, hogy vannak-e jó tanárok, akiknél lehet magánórákat venni? Nagyon örülnék annak, ha tanulhatnék, mert enélkül nemigen találok nyugdíjig tartó állást, pedig még nem is kezdtem el dolgozni.
Valószínűleg a tegnapi eseményekből okulva a vacsora végeztével hívta fel figyelmemet Panni, hogy akkor este 9 órakor ismét várnak engem a hálószobájukba. Ez jó- és rossz hír is volt egyszerre. Rossz volt azért, mert nem felejtették el, abból a szempontból pedig jó volt, hogy legalább tudom, nem kell azon gyötrődnöm, hogy mi lesz estig. Mindenesetre 8 órakor lezuhanyoztam, majd ezt követően a pizsamába bújva olvastam az ágyamon. Szerencsére megszűnt a maró folyásom, most amikor zuhanyozáskor levettem a bugyimat, a betéten már csak minimális foltok voltak, és az is jórészt fluconazol krém maradványai. Így végre nem kellett a pizsama alá bugyit vennem, szellőzik is egy kicsit az alvég.
Teljesen elmerültem az olvasásban, váratlanul ért, amikor az előzőleg este 9 előtt pár percre beállított ébresztős rádió megszólalt. Gyorsan kikeltem az ágyból, és Panniékhoz siettem. Udvariasan bekopogtattam, majd a szabad válaszra léptem be. Ekkor esett le, hogy csak egyszál pizsamában jöttem le, sem köpenyt, sem bugyit nem vettem fel. Bosszankodtam is rendesen magamban. Panni köntösben volt, de belépésemet követően levette; a köntös alatt már nem volt semmi, így lépett az ágyhoz, és helyezkedett el ahhoz hasonlóan, mint tegnap Zsuzsi. Zsuzsi a fürdőszobában volt még, és ahogy meghallotta, hogy megérkeztem, kijött a hálóba. Rajta sem volt semmi. Zsuzsival visszamentünk a fürdőszobába, már bekészítették Panni labdáját, melynek ballonja inkább körteformájú volt, és sárga színű. A tegnap tanultak alapján gondosan teletöltöttem vízzel, majd közösen visszamentünk a hálószobába. Én kicsit hosszasabban helyezkedtem el, mint Zsuzsi, már jóval bátrabb, és határozottabb voltam, mint tegnap, egyszerűen csak beállítottam a legkényelmesebb helyzetet magamnak. Mire Panni felé fordultam, már ő is elhelyezkedett, térdeit felhúzta és széttárta; két kezével kitárulkozott, az alsó két ujjával a fenekét húzta szét, míg mutató és középső ujjával a szeméremrését. Tegnap csak úgy láttam Panni punciját, mint egy uszoda közös öltözőjében, de most részleteiben is megtekinthettem. Neki a nagyajkai voltak simák, a szeméremdombján aranyos félkörívben helyezkedett el a rövidre vágott szőrzet.
Zsuzsi pedig Panni hasát simogatta nagy köröket rajzolva. Óvatosan bekentem Panni végbélnyílását, neki láthatólag nincs aranyere. Óvatosan a nyíláshoz illesztettem a cső végét, majd elkezdtem bevezetni. Panni ekkor hosszasan mélyet sóhajtott, mintha a ballonból már most megindult volna a víz befelé. Elértem a megfelelő mélységet, és elkezdtem összenyomni a ballont. Kicsit megijedtem, amikor felül nedves cseppek jelentek meg, de gyorsan rájöttem, hogy ez nem a beöntővíz, hanem Panni hüvelyéből jön a nedvesség. Ahogy tekintettem kissé feljebb tévedt, láttam, hogy csiklója megduzzadt, a feji része kikandikált a csuklya alól. Zsuzsi simogatási technikája is változott, most csak a bal oldalon simogatta Panni hasát, a csípőlapát belseje felől mintegy felfelé terelve a bentlevő folyadékot. Panni térdei megremegtek. Remélem nem én okoztam fájdalmat vagy kellemetlenséget. Szóltam, hogy akkor most kihúzom a csövet, és ez rendben sikerült is. Panni összezárta lábait, majd hosszú másodpercekig várt, míg elindult a fürdőszobába. A beöntőlabdáját a kezébe adtam, azt is vitte magával.
Becsukta maga mögött az ajtót, és én is indultam volna kifelé, de Zsuzsi szóval tartott. Megdicsért, hogy most is nagyon ügyes voltam. Aztán ahogy végigtekintett rajtam, megkérdezte, hogy elmúlt-e már folyásom? Megint csak bosszankodtam magamban, ha nem veszem le a bugyimat, akkor lehet, hogy már a szobám felé mehetnék.
De válaszoltam, hogy tulajdonképpen már nincs semmi bajom, nem jön ki belőlem semmi sem. Zsuzsi kedvesen, és egyáltalán nem tolakodóan megkérdezte tőlem, hogy megnézhetné-e a puncimat? Elvörösödtem. Nem tudtam, hogy válaszoljak neki, mert röviden csak nemet szerettem volna mondani, de azt is diplomatikusan, nehogy túlzott reakciómmal megbántsam. Míg kerestem a megfogalmazás módját, Zsuzsi tovább beszélt, hogy amikor Panninak volt folyása, akkor minden reggel és este megnézte, hogy javul-e már?
Én továbbra is tanácstalanul álltam. Végtére is amikor Panni segített a hüvelyembe nyomni a krémet, akkor Zsuzsi nem láthatta a hüvelybemenetem környékét, míg én tegnap este -igaz nem az én kérésem alapján- kitárulkozva láthattam őt.
Végülis kompromisszumot kötöttem magammal: a pizsamanadrágomat csak combközépig toltam le, így feküdtem hanyatt, majd kezeimmel széthúztam a szeméremrésem. Remélem ennél többet nem kíván Zsuzsi. Kicsit közelebb hajolt, de nem ért hozzám, majd végtelennek tűnő pár másodperc után azt mondta, hogy már teljesen elmúlt a gyulladás. Gyorsan felkeltem, s míg felhúztam a pizsamanadrágomat, addig volt egy elejtett megjegyzése, hogy szép formájú a puncim. Ismét elvörösödtem, de nem mertem visszaszólni.
Tudom, hogy látványosan hazudtam, de azt mondtam, hogy „fáradt vagyok, elmegyek aludni; nektek is jó éjszakát kívánok!”.
Remélem nem csaptam be magam mögött az ajtót, csak a szivem annyira dobogott, meg a kezem remegett, féltem, hogy esetleg nem kontrolláltam jól a mozdulataimat. Sietve mentem a hálószobám felé, pedig nem én kaptam a beöntést. Odabent gyorsan lekapcsoltam a villanyt és ágyba bújtam. De elaludnom nem sikerült, kavarogtak bennem a gondolatok. Remélem, hogy holnap nem én leszek a soros, aki a beöntést kapja; az egész onnan indult ki, hogy nekem nyomtak be egy flaska gyógykrémet a hüvelyembe, és „ellentételezésül” ők pedig beöntést kaptak tőlem. Erre is ők kértek fel – némi gyengéd nyomásgyakorlással, nem én ragaszkodtam ehhez.
2006. AUGUSZUS 20., a második itt töltött VASÁRNAP
Kíváncsian vártam a mai napot. Bár több évet töltöttem el a főváros közvetlen közelében, még egyszer sem láttam a vizi- és légiparádét, sem pedig az esti tüzijátékot. Zsuzsi volt a kísérőm, ásványvizes palackokkal, szendvicsekkel, karimás kalappal mentünk le a budai rakpartra. Sokan voltak kíváncsiak a látványosságra, én is bámultam rendesen. Jó volt, hogy felkészülten mentünk le, mert az árusoktól csak igen drágán lehetett vásárolni. Még így is kimerülten tértünk vissza, és pihenést követően fogyasztottuk el könnyű ebédünket Pannival hármasban.
Mivel a villa nagyon jó fekvésű, a tüzijátékot a teraszról szokták nézni Panniék, engem is „meghívtak”. Már sötétedett, és este fél kilenc körül a kertben sétálgattunk, de Panni és Zsuzsi aggódva nézték a nyugati égboltot, mert vészjósló, sötét – sűrű fellegek gyülekeztek, és a szokottnál erősebb szél fújt. Néhány perc alatt annyira erőssé vált a légmozgás, hogy visszamentünk a villába, gondosan becsuktuk az összes ajtót és ablakot, és az emeleti nagy társalgóba mentünk, ahonnan nyílik a terasz. Egy-két perccel este kilenc óra előtt kitört a vihar, és legnagyobb döbbenetünkre a mennydörgés hangja és a villámlások fénye mellett a tüzijáték fakó színpompája és a robbanások hangjai szűrődtek át a viharon. Teljesen megzavarodtunk, hogy lenn a Duna-parton nincs vihar, csak idefenn a hegyen?
Mivel gyakorlatilag semmit nem láttunk a tüzijátékból, visszamentünk a saját szobáinkba, hogy a TV-n nézzük a tüzijátékot. Mintha ha csak enyhe augusztusi szellő lenne, a szokásos közhelyekkel közvetítették a Gellérthegy környéki kilövéseket. Egyszer csak égszakadás-földindulás, vakító fény szűrődött a szobámba, a következő pillanatban dobhártyaszaggató mennydörgést hallottam. Annyira megrémültem, hogy kirohantam a galériára, és Panniék hálószobájába szaladtam be. Utólag bántott, hogy kopogtatás nélkül rontottam be, de magamon kívül voltam az ijedelemtől. Sok tragikus dolgot kellett megélnem, de talán megerőszakolásomkor lehettem ilyen sokkos állapotban. Bebújtam közéjük az ágyba, és zokogni kezdtem. Vígasztalóan megsimogattak, illetve odabújtam Pannihoz. Ez nem szimpátia értéket mutatva történt, hanem véletlenszerűen, mert egyébként egyformán kedvesek nekem mindketten.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de mire ismét tudtam érzékelni a külvilágot, akkor Zsuzsiék az egyik hírcsatornát nézték, onnan értesültek, mekkora pusztítást végzett a vihar odalenn a folyóparton. Amikor meghallottam, hogy halálos áldozatok is vannak, ismét kitört belőlem a zokogás. Ez lett volna az első tüzijáték, amit látok, ez is tömegkatasztrófával végződik. Panni és Zsuzsi is teljesen felháborodott, hogy ők laikusként is mindig a nyugati égboltot tekintik meg, ha szeretnék tudni a várható időjárást, egy ekkora rendezvény szervezői és végrehajtói miért nem voltak képesek erre a Citadelláról?
Továbbra is görcsösen kapaszkodtam Panniba, ketten sem tudtak megnyugtatni. Egészen éjfélig néztük még a híradást, mindenhol csak a pusztítást és a menekülő embereket mutatták.
HÉTFŐ

Még csak pirkadt, mikor arra ébredtem fel, hogy nagyon kell pisilnem. Tápászkodtam kifelé, amikor furcsa dolgokat éreztem az ágyamban. Nem voltam egyedül ! Illetve ahogy hirtelen éberré váltam, rájöttem, hogy ez nem az én ágyam, hanem Panniéké. Tegnap este hozzájuk rohantam be, és kimerültségemben itt aludtam el az ágyukban, kettejük között. Egy hatalmas nyári paplan alatt voltunk mindhárman, ezért óvatosan kellett kibújnom, nehogy felébresszem őket. Hallottam, hogy mindketten egyenletesen szuszognak. Felkapcsoltam a fürdőszoba villanyát, és becsuktam magam mögött az ajtót. Most nyugodtabb körülmények között nézhettem körbe. De most is csak az ízlésesen berendezett fürdőszobát láttam. Mivel nem szeretnék zajt csapni a WC lehúzással, ezért rövid töprengés után a bidébe pisiltem, illetve ennek csapjával tisztítottam meg a kagylót. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne nézzem meg végre a szaunát.
Végtére is az a biztos, amit saját szemeddel látsz! – súgta a kisördögöm.
Felkapcsoltam a szauna lámpáját és tényleg csak villanyfűtésű kályha meg a falécekből kialakított padok voltak. Megkönnyebbültem. Kimentem, lekapcsoltam a villanyokat és becsuktam az ajtókat. Kifelé menet azon töprengtem, hogy mit tegyek?
bújjak vissza harmadiknak az ágyba, kockáztatva azt, hogy felébresztem őket?
vagy a saját szobámba és ágyamba lopakodjak vissza?
Végülis az „első gondolat a jó gondolat” mellett döntöttem. Ahhoz hűvös volt, hogy a takaró felett maradjak, kénytelen voltam visszamászni kettejük között a takaró alá. Szerencsére sikerült úgy visszajutnom, hogy egyikük sem ébredt fel, továbbra is egyenletesen szuszogtak. Ha a saját szobámban egyedül lennék, akkor visszaaludnék, de most nem tudtam. Az ággyal szemközti ébresztős rádió kijelzőjén láttam, hogy még csak hajnali öt óra van, viszonylag sokat kell várnom, míg felébrednek. Mindegy. Itt a paplan alatt a kellemes testmelegüket éreztem, az volt kissé kényelmetlen számomra, hogy nem mertem forgolódni, nehogy felébresszem őket. Háromnegyed hatkor Zsuzsi kezdett el jobbomon nyújtózkodni, látta, hogy már ébren vagyok. Nagy puszit nyomott az arcomra, majd bevonult a fürdőszobába. Az ajtót nem csukta be, hanem csak behajtotta, így hallottam a női pisilés jellegzetes csorgó hangját, majd lehúzta a WC-t, és visszabújt mellém az ágyba, ismét kaptam egy puszit az arcomra. Volt még bő tíz perce a rádió automatikus bekapcsolódásáig. Teljesen a jobb oldalára fordult, így nem láthattam arcát, még akkor sem, mikor felé tekintettem. Halkan megszólalt a rádió, hamarosan Panni kezdett ébredezni. Ő is kiment pisilni, majd visszajövet kitakart bennünket, hogy ideje kikelni az ágyból. Panni és Zsuzsi kibújtak a hálóingjeikből, frottír köntösbe bújtak. A papucsukat felvéve először kitekintettek az ablakon, hogy mekkora kárt okozott a vihar. Ahogy én is láttam, valószínűleg napokig szedhetem a sok letört gallyacskát és egyéb törmeléket.
Tegnap este a pizsamámban mezítláb rohantam be Panniékhoz, ezért a konyhába lemenet előtt vissza kell mennem a köntösért és a papucsért. Az ajtóban Panni ölelt magához, hogy minden rendben van, nyugodt lehetek. Egyre inkább úgy érzem, mintha szüleimként szeretnek engem. Nagyon jólesik. Már az intézetbe kerülésem előtt sem igen kaptam szeretetet, azt is inkább a nagyitól.
VALAMIKOR SZEPTEMBERBEN
Már korábban is szó esett arról, hogy valamikor kipróbálhatom a jacuzzis zuhanyzót meg a szaunát, erre ma este került sor. Fürdőpapucsomban és frottírköntösömben jöttem át Panniékhoz, hármasban mentünk be a fürdőszobába. Ők meztelenül jöttek be, lévén, hogy „helybéliek”, én a törülközőtartóra akasztottam a köntösömet és a fürdőlepedőmet. Zsuzsiék a jacuzzis fürdőkádba ültek be, ott kényeztették egymást, én pedig a kabinba mentem. Nagyon kellemes volt, jól megmasszírozták a vízsugarak elgémberedett izmaimat. Jobbra-balra tettem kis fordulatokat, hogy más-más izomcsoportokat is érjen a lazító masszázs. Az egyik ilyen fordulatnál történt meg az, hogy szemembe spriccelt a víz, ahogy letöröltem a szempillámról a cseppeket, a könyökömmel véletlenül levertem a folyékony szappant a tartó tálcáról. Rutinszerűleg lehajoltam érte, de a hajam csupa víz lett. Meg a bal fülembe ment be egy oldalsó vízsugár, kellemetlen fülzúgást és egy kis szédülést okozva. Fejembe tódult a vér, ahogy lehajoltam, éreztem is, hogy méginkább megszédülök, illetve a nagymértékű előrehajlás kellemetlenül összenyomta a még mindig káposztával teli gyomromat. De ez a hasi telítettség egy másodperc alatt tovább erősödött, még inkább kivörösödtem, és ahogy felegyenesedtem, szellenteni szerettem volna, de abban a pillanatban rájöttem, hogy nem tehetem meg: az a vízsugár, amelyik eddig a keresztcsontomat masszírozta, a lehajlásom miatt pont a végbélnyílásomra irányult. A kellemesen bizsergő érzés miatt nem is tűnt fel semmi különös, csak utólag jöttem rá, hogy a víz engedélyem nélkül betolakodott, és most hirtelen parancsoló kakilási inger jött rám. Nem maradt időm gondolkodni, szinte egyetlen szökelléssel a WC kagylónál teremtem, és ráülve ellazítottam magam. Elemi erővel robbant ki belőlem a víz.
Nagy szerencsém volt, hogy nem csúsztam el a vizes lábam miatt a kövezeten, de most ott ülök Panniékkal szemben, akik éppen összeölelkezve voltak, és csodálkozva néztek rám, hogy mi is történt hirtelenjében?
Aztán az ismétlődő hanghatások miatt kezdtek valamit megsejteni, bár a pontos okot nem tudták felfogni, nekem is csak a következő másodpercekben állt össze a kép, hogy a lehajlásom miatt a betolakodó vízsugár révén tulajdonképpen beöntést kaptam.
Nagyon elszégyelltem magam, nem emlékszem, hogy valaha is kakiltam-e más vagy mások előtt? Ráadásul, most ez a szokásostól teljesen eltérő jellegű.
Csak így ültömben félig hátrafordulva nyomtam meg az öblítőgombot, nem törődtem azzal, hogy a hideg víz felcsapódik a fenekemre. Szerencsére a bidé az itt van mellettem, azt mérlegeltem, vajon sikerül-e úgy átülnöm oda, hogy ne cseppenjen le a szennyezett víz?
Nem sikerült. Több barnás csepp került a padlóra. Majd jöhetek vissza a klóros fertőtlenítővel. Megnyitottam a bidé melegvizes csapját, bő folyadékkal kénytelen voltam elkezdeni megmosni a fenekemet, de úgy éreztem, hogy ismét ki kell engednem magamból a folyadékot, így vissza kellett ülnöm a WC-re. Lopva Zsuzsiékra néztem, de szerencsére nem nevettek ki, hanem továbbra is tanácstalanul néztek felém. Pár perc múlva enyhült a feszültség, végre tiszta maradt a fenekem. Panni és Zsuzsi kijött a kádból, és a víztől csepegően jöttek hozzám, hogy nem történt-e valami nagy baj velem?
De megnyugtattam őket, hogy az ijedtséget és a kellemetlenséget leszámítva jól vagyok. Azt is kénytelen voltam elmondani, hogyan történt ez a baleset velem; ezen kicsit derültek, de felhívták a figyelmemet, hogy az erős víznyomás akár bélsérülést, sőt bélszakadást is okozhat, ezért nagyon kell vigyázni.
Egymásra néztek, majd Zsuzsi megkérdezte tőlem, hogy milyen volt az első beöntés? Semmi gúnyos nem volt benne, csak érdeklődő kíváncsiság. Egyszerűen azért, mert bár Zsuzsi elsősorban kényszerűen, de Panni inkább élvezetből kap beöntést, és szeretnék megtudni, hogy milyen élményben volt részem – jóban vagy rosszban?
Igazság szerint nem a befolyási rész volt rossz, hanem a közvetlen kiürülés utáni időszak, amikor ingerem volt, de szinte semmi nem jött. De ha őszinte akarok lenni, az a végbélnyílás körüli masszázs kifejezetten kellemes volt.
Panni elmosolyodott, kézenfogott, odahúzott a fürdőkádhoz. Kihúzta a leeresztő dugót, míg a vízszint csökkent, lecsavarta a zuhanyrózsát, gyenge vízsugárral megnyitotta a csapot, és kezével nézte, hogy megfelelő-e a hőmérséklet.
Azt hittem, hogy a csiklójára irányítja majd a vízsugarat, mint ahogy az intézetben láttam meg véletlenül az egyik lánynál, de Panni széles terpeszben leguggolt, és a fenekéhez közelítette a csövet. Ahogy közeledett a cső vége a fenekéhez, a vízsugár megtörve szerteszét ugrált, majd egyszer csak megszűnt a visszaverődés – a víz nagyrészét Panni végbele nyelte el. Panni csukott szemmel, átszellemült arccal fogadta magába a vizet, majd nemsokára elzárta, és sietve a WC-re ült. Ha nem csöpögött volna rólam a (fürdő)víz, akkor diszkréten kimentem volna, de most nem lehetett. Szívem szerint elfordulnék, de így is megtalálom a módját, hogy tapintatos legyek. Panni végülis kiengedte magából a folyadékot, hosszasan várt, majd újabb kibocsátás történt. Én már az első rész után elkezdtem a törülközést, szeretnék mielőbb a saját helyemre visszamenni, de éreztem, hogy hamarosan nekem is helyhez kell jutnom; azt nem tudom megítélni, hogy eljutnék-e a fürdőszobámig. Megkérdeztem Pannit, hogy helyet cserélhetnénk-e? Szerencsére igennel válaszolt. De Zsuzsinak az volt a kérése, hogy most ne összezárt térdekkel üljek le, mint az első alkalommal, hanem széthúzottan. Tulajdonképpen ezt nem értettem igazán, hogy miért kívánja így, mert szeméremszőrzetem már vagy másfél centisre megnőtt, túl sokat nem láthat. De lehet, hogy neki ez is megfelelő.
Ezt követte a szaunázás, a nagy meleg miatt mindegyikünk annyira eltikkadt, hogy szinte néma csendben szenvedtünk a forróságban.
A lefekvés előtt még néztük egy kicsit a TV-t, az egyik ismeretterjesztő csatornán egy idősebb szakállas vizisíelő úr mesélte, hogy ő kapta a világ leghatalmasabb beöntését – olyan erős volt a lécekről felverődő vízsugár, ami belékerült. Zsuzsiék rám mosolyogtak, hogy mást is ért már hasonló baleset.
2006. OKTÓBER 18. – SZERDA
Javában tartott a vénasszonyok nyara, és az időjárás előrejelzés szerint ez a négynapos hosszú hétvégére is megmarad. Este a vacsoránál Zsuzsi mondta, hogy azt beszélték meg Pannival, hogy a zempléni erdei házikóba mennénk ki. Mint megtudtam, Panninak az egyik főerdész megrendelője révén került birtokába az erdei ingatlan. Az erdő közepén, egy aranyos tisztáson áll a házikó, mely korábban erdész-lak volt, távol a lakott területektől, egy órányi gyaloglásra a műúttól. Bár a villában is alkotó magányra nyílik lehetőség, de ez az erdei lak kifejezetten alkalmas a világtól való elvonulásra, kikapcsolódásra. Messze a civilizációtól nincs elektromosság, a vizet egy közeli patakból lehet nyerni, melyet kavicsos homokszűrőn tisztítanak meg.
Távol a Csatornázási Művek felségterületétől, WC helyett árnyékszék szolgál a megfelelő célokra. Bár ez a megoldás több évezrede szolgálta az emberiséget, de Panni és Zsuzsi is idegenkedik ettől, mert a kakilás utáni tisztálkodás eléggé körülményes odakint. Ezért úgy készülnek elő, hogy a megelőző napokban kiadós beöntéseket adnak maguknak – egymásnak. Ilyenkor nem a szokásos aranyos beöntőlabdát, hanem egy nagy térfogatú műanyag ballont használnak, melynek gyárilag van kivezetőcsöve. A zsákba akár két liter is beleférne, de csak egy – másfél liter folyadékot engednek magukba. A testhelyzetet is úgy állítják be, hogy a végbélnyílás legyen a legmagasabb helyzetben, és a kissé fejirányú lejtésben legyen a test. Amennyire lehetséges, „kimossák” magukat, így szerencsésebb esetben nem kell kakilniuk odakint.
Míg beszélgettünk, Zsuzsi felszaladt az emeletre, és vadonatúj gyár csomagolási készletet hozott le nekem és egy beöntőlabdát is. Ez utóbbit azért, hogy a merev csövét használhassam; kaptam még egy tégelynyi fehér vazelint is síkosításra. Mondták, hogy saját magam eldönthetem, hogy akarom-e használni, csak azért adják oda nekem, hogy ne kelljen külön kérnem vagy beszereznem.
Amennyire visszaemlékszem, 5-6 éves koromban a nagymamáméknál volt árnyékszék, de akkoriban megengedték nekem, hogy bilibe pisiljek-kakiljak, és a felnőttek vitték ki a tartalmát; már akkor is idegenkedtem az árnyékszéktől, de most el kell döntenem, hogy melyik kellemetlenséget válasszam. Mindenesetre van még időm ezen töprengeni.
Tájékozódásképpen megkérdeztem Zsuzsit, hogy hányszor és mikor adja magának az előkészítő beöntést, mivel reggel dolgozni megyünk. Szerencsére elég korán vacsorázunk, ezért este 8-kor adja magának a beöntést, reggel viszont hajnali 5-kor kell ébredni, hogy legyen ideje kiürülni a sok folyadéknak és egyébnek. Panninak egyszerűbb a helyzete, mert ő kevésbé van időhöz kötve, így neki nem kell korábban kelnie.
Arra gondoltam, hogy esetleg most este kipróbálom a dolgot, a hajnalit azt egyelőre halasztom – nem tudom, hogy mennyi ideig tart a kiürülés, munka közben nem szeretnék kellemetlenséget. Ha Zsuzsiék is kibírják, akkor talán én is elviselem, illetve a jacuzzis balesetem során már átestem a tűzkeresztségen, igaz nem tudom, hogy akkor mennyi víz került belém.
Ennyi vízzel nem merek a szobában kísérletezni, csakis a fürdőszobában. Annyiból hátrányosabb a helyzetem, hogy nálam csak zuhanyozótálca van, fürdőkád nincs, így a hátonfekvő helyzet az kényelmetlen. Megpróbálom majd a négykézlábas helyzetet, de akkor a beáramlási sebességet nehezebb szabályozni.
Úgy döntöttem, hogy a biztonság kedvéért először csak fél liternyi vízzel próbálkozom, utána esetleg többel. A megfelelő hőmérsékletű vízből kb fél liternyit beletöltöttem az átlátszó ballonba, légtelenítettem, majd felakasztottam a zuhany tartófoglalatára. Kis terpeszben leguggoltam, a zuhannyal benedvesítettem a végbélnyílásomat, utána egy kis vazelin, majd óvatosan bevezettem a hajlékony vezetékhez csatlakoztatott merev csövet a fenekembe. Kinyitottam a csapot, a víz szintje gyorsan csökkent a zsákban, ezzel párhuzamosan egyre erősebb kakilási ingerem volt. Hosszan mély levegőket vettem, igyekeztem elkerülni hasizmaim megfeszítését. Óvatosan kihúztam a csövet, még mielőtt visszafolyna a víz, majd gyorsan átültem a WC-re. Éppen csak egy kicsit erősebb kilégzéssel sóhajtottam, és megindult belőlem a folyadék. Illetve apró golyócskák is ürültek ki belőlem, meg sok felhígult béltartalom. Elcsodálkoztam, hogy a rendszeres székletürítésem ellenére mennyi massza van még bennem.
Még egyszer egy kis hasprés, és újra nyákos folyadék ürül ki belőlem. Egy enyhe kakilási inger állandósult, de megkezdtem a ballon újratöltését. Azt sejtettem, hogy ennyi folyadékot már nem lehet guggoló helyzetben beadni, ezért a cső ismételt bevezetése és a csap megnyitása után négykézlábra dőltem előre, és vártam. Annyiból kényelmetlen volt a testhelyzet, hogy zsibbadni kezdtek végtagjaim, illetve lélektanilag rossz volt, hogy nem láttam a ballonban levő víz mennyiségét és a beáramlás sebességét, csak a hasam telődését éreztem. Amikor úgy gondoltam, hogy kiürült a víz a zsákból, kihúztam a csövet, és négykézláb mászva a kagyló felé araszoltam. Hátrafordulva gyorsan ráültem, és a hirtelen ürítési ingernek még ha akartam volna sem lehetett ellenállni. Rengeteg elszíneződött víz ürült ki belőlem, és az előző beöntés ellenére még mindig jött ki belőlem több szilárdabb székletdarab.
Az elkövetkező két órában többször engedtem ki magamból maradékot. Közeledett a lefekvés ideje, az elalvással biztos nem lesz gondom. Reméltem, hogy éjszaka nem ébredek fel arra, hogy kakilnom kell, még kevésbé, hogy esetleg szellentéssel együtt anyagkiáramlás is történik.
Az intézetben az éjszakai sírásaim során hallottam, hogy hálóteremben történt az alvóknál hangosabb szellentés, a nem hallható gyakoriságát még csak becsülni sem tudom.
CSÜTÖRTÖK
Reggel a szokottnál álmosabbnak ébredtem, visszagondolva a tegnapi estére tudatosult bennem, hogy egyfajta tűzkeresztségen estem át, és aggódva néztem meg a pizsamanadrágomat és a lepedőmet foltok után kutatva. De megkönnyebbültem fejeztem be a vizsgálódást, nem történt semmi baleset az éjszaka folyamán.
A közös reggeli során észrevehették kissé karikás szemeimet, mert kérdezték, hogy rosszul aludtam-e? Kitérően azt válaszoltam, hogy rendesen aludtam, de Zsuzsi félreérthetetlenül rákérdezett arra, hogy adtam-e magamnak beöntést? Kényszeredetten válaszoltam, hogy igen, tegnap este én is nagymosást tartottam, de hajnalban nem, illetve hogy este lesz a következő alkalom. Zsuzsi felajánlotta, hogy az esti beöntés során csatlakozhatok hozzájuk, de ezt udvariasan és határozottan elhárítottam. Egyikünk sem neheztelt a másikra emiatt, mindketten udvariassági formulának tartottuk a felajánlást. Elzárkózó válaszom hallatán Panni mentegetőzni kezdett, hogy az egyik magyar celeb – Spitzer „Soma” Gyöngyi – is azt írta, hogy barátnőivel egymásnak adnak beöntést. http://velvet.hu/celeb/abci0303
Zsuzsival együtt mentünk be munkahelyünkre, míg a metróra vártunk a várakozó tömegtől kissé távol megkérdezte, hogy milyen volt a tegnapi beöntés? Tárgyilagosan azt feleltem, hogy ha nem lenne ez a kirándulás, akkor mellőztem volna. Zsuzsi viszontválaszában elmondta, hogy Pannival együtt tegnap este rendesen megvolt a nagybeöntés, illetve ma hajnalban is végzett egy öblítést. Nekik ez már megszokott dolog, az ilyesfajta előkészítés inkább időben tart soká.
Zsuzsival délután elmentünk bevásárolni, ill a részemre még vettünk hátizsákot, meg túrázásra alkalmas ruházatot és túrabakancsot is. Akármennyire jó az idő, és az előrejelzés sem jelez rosszat, de esőköpenyt és meleg ruházatot is vinnem kell magammal, mert a hegyekben az őszi esték már hűvösek tudnak lenni, a nappali meleg ellenére.
Pannival csak az esti vacsorakor találkoztunk, mert a hosszú távollét miatt ma többet dolgozott. A szokásosnál kevesebbet ettünk, ösztönösen csökkentettük a salakképződés mennyiségét. Megbeszéltük, hogy előreláthatóan reggel 8 körül indulunk, hacsak Panniéknak nem kell várakozni a hajnali beöntés után.
A vacsora után visszavonultunk rezidenciáinkra, én is nekikezdtem a kényszerű előkészítésnek a tegnapihoz hasonló módon. Bár nem volt elviselhetetlen, de örültem amikor befejezvén ágyba bújhattam.
PÉNTEK
Reggel 7 órakor már az étkezőben táplálkoztunk, de Panni és Zsuzsi is egy-két alkalommal kisietett, és vagy negyedóra múlva tért vissza. Nem kellett megkérdeznem, miért volt az intermezzó. De egyikük sem volt nyugtalan vagy ideges, sztoikus nyugalommal mentek el és tértek vissza.
8 órára már becsomagoltunk az autóba és elindultunk. Jó ütemben haladtunk, és meggyőződhettem arról, hogy Zsuzsi az autópályán is jól vezet. 130-140-es tempóval haladtunk, szorgalmasan hagytuk magunk mögött a kilométereket. Egy hosszú kamionsort előztünk, mikor derült égből villámcsapásként őrült dudálást hallottunk mögöttünk. Hátrafordulva láttam, hogy egy nagy fekete Audi villogtatja reflektorait, öklét rázza a vezető, meg középső ujjával félreérthetetlen jelet mutat. Néhány másodpercbe beletellett, míg a szűk követési távolságot tartó kamionokat elhagytuk, és sikerült kievickélnünk a külső sávba. A hájas kopasz Audis öklét rázva, mutogatva száguldozott el mellettünk. Zsuzsinak keze-lába reszketni kezdett, sírógörcs gyötörte. Panni a jobb ülésből az”N” jelzéshez húzta az automata váltót, benyomta a vészvillogót, majd a bal oldalra átnyúlva óvatos kormánymozdulatokkal a leállósávba irányította az autót, itt gurultunk az emelkedőnek. Zsuzsi olyannyira sokkos állapotban volt, hogy nem tudott a fékpedálra sem lépni; amikor megállt a jármű, akkor Panni „P” állásba húzta a váltót. Zsuzsiból kitört a zokogás, Pannival együtt vigasztaltuk, hogy az álmacsó nemiszerve meghosszabbítására használja járgányát.
Zsuzsi nagy nehezen kiszállt az autóból és Panni segítségével átült a hátsó ülésre. Én segítettem bekapcsolni a biztonsági övét, annyira remegtek a kezei, hogy képtelen lett volna erre a rutin mozdulatra. Panni átvette a vezetést, folytattuk utunkat. Én a saját biztonsági övemet kikapcsolva odaültem Zsuzsi mellé, és ösztönösen hozzábújva és arcát simogatva nyugtattam. Az autópálya végéhez közeledve Zsuzsi már lecsitult, így a középső ülésen bekapcsoltam az övet, nehogy egy rendőri ellenőrzés során megbüntessenek emiatt.
Mire megérkeztünk az erdőhöz, addigra Zsuzsi már teljesen megnyugodott, csak kisírt szemei emlékeztettek az incidensre. Egyikünk sem neheztelt Zsuzsira, mert vitán felül jól vezet, és ez egy kifejezetten agresszív barom volt.
Átvettük túrabakancsainkat, és hátizsákjainkat felvéve nekiindultunk az erdőnek. Arra felhívták a figyelmet, hogy ezen a tájon előfordulhatnak viperák, de megnyugtattak, hogy kerülik az embert, csak a hűvösebb helyeken kell jobban odafigyelni. Bő órányi gyaloglást követően érkeztünk meg a tisztásra, ahol megpillantottam a házikót. Bementünk, kinyitottuk az ablakokat és kiszellőztettünk. Jellegzetes, egyáltalán nem kellemetlen faház szag volt. Ahogy Panniék előre megmondták, a szobában egyetlen nagyméretű ágy volt, ezen alszunk majd mindhárman. Az augusztus 20.-i éjszakán már aludtam Panniékkal egy ágyban, abban maradtunk, hogy most is úgy lesz.
Körülnéztünk a házban, a fáskamra színültig tele volt, hála Panni ismerősének, de a begyújtáshoz szükséges rőzsét azt nekünk kellett összeszedni, illetve még vizet hordtunk a tartályba.
A nyári időszakot idéző meleg, a fizikai munkával járó izzadás miatt sok folyadékot ittunk, ebből következően pisilnünk is kellett. Ahogy útközben megbeszéltük, a tisztást körülölelő erdőbe jártunk pisilni, de mindig más helyre, hogy egyenletes legyen a „környezetterhelés”.
A Nap még messze a hegyek felett volt, de már készülődtünk az estére. Begyújtottunk sparheltbe, eközben Zsuzsiék elmagyarázták a tűzrakás és tűzgyújtás technikáját. Azon az emlékezetes nyolcadik osztályos táborozásnál volt szalonnasütés is, de akkor csak a fát hordtuk, a máglya elrendezését és a tűzgyújtást a tanárok végezték, nem is voltam a közelben. Vizet tettünk fel melegedni, és rendszeresen ellenőriztük a tüzelőanyagot és a forró vizet kiöntöttük a lavórokba.
Volt még egy fontos tevékenység a készülődés során, a kullancsellenőrzés. Külön e célra egy fehér lepedőt terítettünk az ágyra, majd teljesen levetkőzve néztük át egymást, több szem többet lát alapon. Mondanom sem kell, hogy én maradtam utoljára, és az első két vizsgálatnál láttam az alaposságot: mivel a kullancs szeret a lágyabb bőrbe belefúródni, ezért egymás lágyékhajlatát és fenekét is tüzetesen átnéztük. Tulajdonképpen csak a fenekemet nem tudtam volna saját szememmel megvizsgálni, de Zsuzsiék alaposan átvizsgáltak engem. Mivel a szeméremszőrzetem már régi teljességében van, a majmok becsületére válóan hosszasan kurkásztak, jól megnézték a puncimat és a fenekemet. Szerencsére mindnyájan kullancsmentesek voltunk, illetve ez adta az apropót, hogy majd ha hazatértünk, akkor megkapom a kullancs által terjesztett agyvelő-gyulladás elleni oltás sorozatot.
Megkezdődött a fürdetést. Mindnyájan a konyhába vonultunk. Az egyik sarokban a már korábban kialakított szögekre feltettük zuhanyozófüggönyöket, alulra pedig egy felfújható gyermek pancsoló került. Míg Panni és Zsuzsi mosakodott, addig én készítettem a további melegvíz adagokat. Zsuzsiék úgy tisztálkodtak, hogy saját maguk öntötték magukra kancsóból a vizet, míg a másikuk szappanozta – szivacsozta. Felhőtlen természetességgel mosták egymás punciját és fenekét, majd a törölték szárazra egymást. Annyira kellemes meleg volt itt a konyhai részen, hogy nem kellett tartani a megfázástól, illetve ennek megelőzésére felöltözni, mindvégig meztelenek maradtak. Végül rám került a sor. Kissé bátortalanul mondtam nekik, hogy szeretném saját magamat szappanozni, elég, ha csak rámöntik a vizet. Ezt akadékoskodás nélkül vették tudomásul. Igyekeztem minél gyorsabban végezni, de egyrészt jól esett a melegvíz megfáradt izmaimnak, másrészt a sós izzadság kissé marta a fenekemet és lágyékhajlatomat, ezért ezen területeket a többi területnél hosszasabban és alaposan kellett megmosnom. Annak ellenére nagyon zavarban voltam, hogy az intézetben a többiekkel együtt, a többiek előtt kellett zuhanyoznom. Törülközéskor is szívem szerint hátat fordítottam volna, de már korábban is láttuk egymást kölcsönösen.
Zsuzsi megjegyezte, hogy nőiesen kigömbölyödtem, mióta náluk vagyok, hajam is szép csillogóvá vált. Bólintással nyugtáztam e bóknak beillő ténymegállapítását.
Mire mindnyájan végeztünk, a Nap már lenyugodott a hegyek mögött, szürkület volt, de még azért jól lehetett látni. Nem hajtottuk be a spalettákat, reggel majd a világosságra ébredünk. A melegvíz készítéskor képződött fűtés nélkül is kellemes lenne a hőmérséklet, ezért a vékony pizsamámba bújtam, de Panniék példáját követve a párnám alá tettem a melegítő ruhámat, hogyha éjszaka vagy reggel ki kell kelnem az ágyból, akkor ne hideg ruhát vegyek fel.
Az elalvás előtt még beszélgettünk, mondanom sem kell, hogy a főtéma az autópályán történt esemény volt. Zsuzsi olyan közel bújt hozzám a közös takaró alatt, hogy teljes testhosszával érintkezett velem, magához ölelt, és arcomat simogatva – puszilgatva köszönte meg a délelőtti vigasztaló szavaimat. Ezt baráti gesztusként tette, nem éreztem semmiféle erotikus töltetet.
Mivel mindannyian fáradtak voltunk, gyorsan elaludtunk. Valószínűleg én ébredtem fel leghamarabb a hajnali világosságra. Szerencsére nem kellett még annyira pisilnem, hogy ki kelljen bújnom az ágyból, kockáztatva, hogy felébresztem a többieket. Panni egyenletesen szuszogott, Zsuzsi viszont fájdalmasan nyögdécselt, kapálózott álmában. Anélkül, hogy felébresztettem volna, megsimogattam Zsuzsit, aki megnyugodott, elcsendesült. Óra híján nem tudtam megítélni, mennyi idő telt a többiek felébredéséig, de már egyre inkább kellett pisilnem. Odakint még hűvös volt, így a többiekkel együtt egy vízzel félig teli vödörbe pisiltünk. Panni, mint házigazda vállalkozott arra, hogy majd később kiönti az erdőben. Felöltöztünk, megreggeliztünk, majd magunk után rendet rakva elindultunk a mai erdei túránkra. Minden órában megálltunk pár percet pihenni, illetve az ebédet az egyik út menti vendéglőben fogyasztottuk el. Pisilés is az erdőben történt. Zsuzsi hozott magával WC-papírt, azt használtuk. Délután kellemesen elfáradva értünk vissza a házikóhoz, majd a tegnapihoz hasonlóan begyújtás, kurkászás, fürdetés következett. A tegnapihoz képest kevésbé feszélyezett a többiek előtti mosdás-törülközés. Ágyba bújtunk, rövid beszélgetés után gyorsan elaludtunk.
Reggel én keltem fel utolsónak, Zsuzsiék puszilgatva-simogatva ébresztgettek, hogy hasamra süt a nap. Felöltöztem, majd reggelizni kezdtünk. Étkezés közben erős bélmozgást éreztem, tudtam, hogy hamarosan kakilni kell mennem. Inkább most, mint útközben. Tájékoztattam Panniékat, hogy kissé késlekedik miattam az indulás. Viszolyogva indultam meg az árnyékszék felé, Zsuzsiék tekintetétől kísérve. Féltem magamra zárni az ajtót, ezért csak félig hajtottam be. A fedőt leemeltem a nyílásról, letoltam a nadrágomat és a bugyimat. Nem volt bátorságom ráülni a deszkára, ezért két kezemen támaszkodva engedtem ki magamból a kakit. Mivel többszöri törlés után is maradtak nyomok a papíron, ezért tudtam, hogy meg kell mosnom magam, hacsak nem szeretnék „vonalkódos” bugyit – egy showman kifejezését idézve. Azzal nem akartam húzni az időt, hogy vizet melegítünk, ezért a tegnapról megmaradt tiszta vízzel mostam meg magam a vödör felett, majd a használt víz a fák között kiöntése után még egy kis klóros fertőtlenítőszerrel öblítettem ki. Panniék diszkréten megvártak a szobában, majd elindultunk a mai esedékes túránkra.
Délután hullafáradtan érkeztünk meg, vacsora, majd fürdés. A nehéz hátizsák miatt a vállizmaim fájdalmasan meghúzódtak, kényszerűen dörzsölgettem. Panni és Zsuzsi is már hálóingben volt, én a pizsamámban. Panni megkérdezte, hogy megmasszírozzon-e? Igent mondtam. Panni megkért, hogy bújjak ki pizsamámból, ezt megtettem, és az ágy széli részére hasaltam. Ahogy a wellness szállodák TV reklámjaiban láttam, a masszőr az ágy mellett oldalról dögönyözi a pácienst. Panni is kicsit szöszmötölt még, -legalábbis azt gondoltam-, majd a következő pillanatban lovaglóülésben ráült derekamra, és gyengéden masszírozni kezdett. Nem nehezedett rám teljes testsúlyával, de így is nehezemre esett volna kibújni alóla. Először szinte csak simogatott, majd egyre erősebbé váltak ujjai. De egyáltalán nem volt durva, jól esett görcsösen kötött izmaimnak. Nemcsak a váll- és nyakizmaimat gyúrta meg, hanem lefelé vonulva a hátizmaim, majd a fenekem és lábizmaim is sorrakerültek. Amikor rám ült, éreztem Panni meztelen fenekét és punciját, ill nagyajkain kibújóban levő szőrszálak érzékien szúrkálták hátamat és fenekemet. Ahogy lejjebb csúszott, hogy a lábaimat masszírozza, éreztem hogy a hátbőrömön és a fenekemen maradt meleg nedvesség csiklandozott. Rövid idő múlva az ágy mellé lépett Panni, hogy készen vagyunk. Legszívesebben letöröltem volna magamról a nedvességet, de nem mertem, nehogy megbántsam. Ahogy visszavettem pizsamámat, észrevettem, hogy Panni is öltözködni készül; tehát ő is meztelen volt, míg masszírozott. Mondjuk éppen csípő alá ér mindkettejük hálóinge, tehát ha nem vette volna le hálóingét, akkor is nedvessé váltam volna.
Zsuzsi a masszás utolsó percében lépett be, Panni még nem bújt vissza hálóingébe – Zsuzsi megkérdezte: „engem is megmasszírozol?” Természetesen Panni őt is megdögönyözte, így láthattam, hogy mi is történt velem. Ugyanúgy ráült Zsuzsira, mint ahogy rám is, őt is tetőtől talpig végigmasszírozta. Már azt hittem, hogy befejezi, amikor megkérdezte Zsuzsitól: „mellmasszázst is kér a hölgy?” Válaszul Zsuzsi hátára fordult, karjait a feje fölé emelte. Mindkettejüknek szép mellei vannak, és ez a testhelyzet különösen kihangsúlyozta Zsuzsi kebleit. Panni nem esett Zsuzsi melleinek, hanem előbb a vállait és nyakát dörzsölte, majd tenyerével körbeölelve Zsuzsi melleit az ujjvégeivel masszírozta a mellizmokat. Amikor lejjebb az oldalsó hátizmot nyomkodta, észrevettem, hogy Zsuzsi mellbimbói hegyesen meredtek felfelé, és amikor felvették hálóingeiket nemcsak Zsuzsi bőrén láttam csillogó nedvességet, hanem egy nedves foltocskát is észrevettem a lepedőn. Végül úgy tértem nyugovóra. hogy Panninál egyszerűen feltételes reflex miatt jelentkezett a puncinedvesedés, ahogy láttam, Zsuzsit korábban többször is megmasszírozhatta, valószínűleg erotikus jelleggel is.
A negyedik nap már nem túráztunk, hanem rendet raktunk a házban és takarítottunk, illetve a tisztáson sütkéreztünk. Viszonylag korán indultunk vissza, a várható nagy forgalom miatt. Zsuzsi vezetett, szerencsére nem volt semmiféle atrocitás útközben, nyugodtan beszélgettünk. Ahogy sejtettem, Panniék nem kakiltak odakint, és tudomásomra hozták, hogy odahaza beöntéssel kezdik majd az elintéznivalókat. Én két és fél napja kakiltam utoljára, tehát elvileg bármikor számíthatok a következőre. Remélem, hogy legkésőbb holnap reggelig túl leszek a dolgon, mert holnap már dolgozunk, és várhatólag egész nap a várost járom a kézbesítőkönyvvel.
Szerencsére a kiadós vacsora után jellegzetes ingerem volt, így elvonultam a fürdőszobába. A megkeményedett massza kissé fájdalmasan ürült ki, de szerencsére egyéb kényelmetlenség már nem volt.
2006. október 28., szombat
Reggel a szokásos időben mentem le reggelizni, a kedvenc sajtos-szalonnás tojást készítettünk reggelire. A reggeli végeztével már indulni készültem fogat mosni és zuhanyozni, amikor Panni és Zsuzsi elémállt, és boldog (18.) születésnapot kívánva megpuszilták arcomat. Egy kis dobozkát nyújtottak át, melyet izgatottan nyitottam ki, és benne egy helyes kis arany karika fülbevalót találtam. Nagyon meghatódtam kedvességükön, megköszöntem az ajándékot, és közben azon töprengtem, honnan tudhatták meg születésnapom dátumát? Azt valószínűsítettem, hogy amikor a nőgyógyászhoz kisért el Zsuzsi, akkor a személyi adatok felvétele során mondtam be születési dátumomat, tehát Zsuzsi ennyire figyelt, hogy nem felejtette el.
Megkértek, hogy még pár percre üljek még vissza az asztalhoz, egy kicsit még szeretnének beszélgetni velem. Nyugodt voltam, mert semmi változást nem észleltem, kapcsolatunk mindvégig jó volt.
Panni kezdett beszélni, arról, hogy az egyik híres pszichológus nőismerősével beszélt még korábban azokról a tragikus eseményekről, melyen az utóbbi években keresztülmentem, illetve hogy mindkét nem részéről csak negatív szexuális tartalmat kaptam, és teljes érdektelenséget tanúsítottam a szexualitás iránt, amikor az általános beszélgetéseink során szóba került ez a téma. Végül is azt a tanácsot adta a pszichológusnő, hogy önkielégítési technikával próbálkozzak, mert így mindenféle zavaró körülményt kizárva lesz lehetőségem megismerkedni a szexuális élvezettel, majd ezt követően próbálkozhatok a társsal való szex-szel is. Természetesen ha bármi gond merül fel, vagy egyébként is úgy érzem, hogy szükségem pszichológus-szexológus segítségére, akkor segítségemre lesz.
Panniéktól kaptam még egy nagyobbacska dobozt is azzal a megkötéssel, hogy ezt a szobámban bontsam ki. Azt hozzátették, hogy belátásom szerint tegyek a doboz tartalmával – ha nem akarom, nem kell használni. Sietve mentem fel a szobámba, és kíváncsi voltam, mit rejthet a doboz. Azt sejtettem, hogy meglepődöm rajta, de erre végképp nem számítottam.
Volt néhány szexológiával foglalkozó könyv, és DVD; emellett két hüvelyi és egy anál vibrátor is, meg síkosító zselé és vazelin. Kicsit elborzadtam, első indulatomban legszívesebben lehajítottam volna a galériáról az egész dobozt, de lehiggadva újra elővettem a dobozt, és átnéztem tartalmát. Abban maradtam magammal, hogy belenézek a DVD-be, mert azt lehet legkönnyebben áttekinteni, majd ezután a könyvbe lapozok bele, illetve ha nem megbotránkoztató, akkor beleolvasok.
A DVD-k egyfajta felvilágosító filmek voltak: az elsőben egy helyes lány ismertette teljes részletességgel a női test felépítését. Ő még szűz volt (és a film végéig az is maradt), ezért a hüvelyébe csak az ujját vezette be, óvakodva attól, hogy megsérüljön a szűzhártyája. Saját magát simogatta végig, illetve a csiklóját simogatta. A vibrátor használatát is bemutatta, de leginkább a csiklójához szorította; a másik komolyabb dolog az anális vibrátor használata volt: először tisztítás céljából adott magának egy beöntést, majd végbélnyílását bevazelinozva óvatosan becsúsztatta a már működő vibrátort. Orgazmusát halk sikolyon kívül megremegő csípője jelentette.
A másik filmen szereplő lány már nem volt szűz, ő a hüvelyében is használta a vibrátort, emellett a kezével vagy a másik vibrátorral ingerelte csiklóját. A „csúcs” az volt, amikor a végbelében és a hüvelyében is volt egy-egy vibrátor, a harmadikkal pedig csiklóját izgatta. Valószínűleg én is ezért kaptam három vibrátort, hogy ezt a verziót is kipróbálhassam, ha akarom.
A harmadik filmben szűz lány volt tapasztalt férfival, míg a negyedikben tapasztalan fiú a „tanárnő”-vel.
Az első filmet megnéztem ugyan, de egyelőre nem gondoltam arra, hogy én is kipróbáljam. Ebéd után olvasni kezdtem az egyik könyvet. A karosszékben kezdtem elfáradni, ezért az ágyamra hasaltam, és a könyvet az ágy előtti padlóra tettem. Ahogy érdekessé vált a könyv, a párnámat a combjaim közé szorítottam, majd dörgölődzni kezdtem, és legnagyobb meglepetésemre nagyon kellemes érzés árasztott el. Nem volt ugyan az egész testemet átható, de kellemes volt. Annyira megragadott ez az új élmény, hogy meztelenre vetkőzve olvastam tovább, illetve a könyvben leírt történetet követve simogatni kezdtem a puncimat, majd beljebb a csiklómat. Annyira megtetszett ez a szétáradó sugárzás, hogy elhatároztam, máskor is megismétlem majd ezt.
*******************
Teltek a hetek, a munka mellett magántanárok foglalkoztak velem. Ők is azt mondták, hogy jóképességű vagyok, a vártnál gyorsabban haladtam a tanulással, és Panniék örömmel nyugtázták, hogy nem feleslegesen kidobott pénz a taníttatásom.
Az egyik nap a körúti villamoson utazva egy durva atrocitásnak voltam tanúja: egy bunkó fiatal férfi valami olyasfélét mondott egy idegen lánynak, hogy „úgy seggbe basználak!”. A lány elsírta magát ijedtében és megalázottságában, azután egy határozottabb férfiutastól elcsattan egy kiadós pofon is, a fiatal duhaj jobbnak látta leszállni a következő megállónál. A határozott utas nem egyedül utazott, a társa sporttáskáján egy AIKIDO CLUB feliratot olvastam le.
Mikor visszatértem a titkárságra, szabadidőmben az interneten rákerestem az aikido szóra, megtudtam, hogy ez egy távolkeleti önvédelmi küzdősport. Az nagyon tetszett, hogy elsősorban az ellenfél saját energiáját fordítja visszafelé, elhatároztam, hogy beiratkozom én is. Sikerült találnom a közelünkben egy szakosztályt.
Vacsorakor meséltem Panniéknak a napközbeni eseményekről és terveimről. Egyértelműen helyeselték, mert nagyon szemrevaló lány vagyok, és nem baj, ha nem kizárólag mások védelmére szorulok, illetve az alakom megőrzésére is jótékony hatású a sport. De ahogy később saját magam is rájöttem, és a magasabb fokozattal rendelkezők beszélgetéseiből is hallottam, a lelket is edzi; és több kifejezetten okos sporttárs is volt a közösségben.
Másfél évvel később sikeresen megszereztem az emelt szintű érettségi bizonyítványt. Nem azért, de kitűnő minősítéssel. Ez a pótérettségi időszakban történt, annyira gyorsan haladtam a tanulással, hogy felesleges lett volna nyárig várni. Engem is meglepett a dolog, és Panniék bíztattak, hogy gondolkodjak azon, hogy milyen irányban szeretnék továbbtanulni. Magától adódott a művészettörténet, de inkább valami kreatívabbat szeretnék.
A tavasz közepén történt, hogy az egyik jóképű srác -Marci- az edzés előtt még olvasgatta a könyvét; a könyv élén levő címnek csak az elejét láttam -STATI- feliratot, és tréfásan rákérdeztem, hogy csak nem az ütéseket és rúgásokat akarod statisztikázni? Félrehúzta a kezét a könyv másik feléről, és akkor láttam a teljes szöveget, hogy STATIKA. Elvörösödtem szégyenemben, és bár Marcinak lehetősége lett volna a többiek előtt kicikizni a belekotnyeleskedésemet, de szerencsére csak annyit válaszolt, hogy a statisztika szigorlaton már túl van, és egy építész jelölt számára még fontosabb statika kollokviumra készül. Értelmesen bólogattam, bár nem tudtam, mi az a kollokvium. Erre ráérezhetett az egyik nagyhangú srác is, mert tárgyba illő viccet kezdett el mesélni a körülötte állóknak:
„ A lány utazik a vonaton a jogász hallgatók között, és úgy tesz, mintha ő is közéjük tartozna. Az egyik fiúnak azonban kilógott a lóláb, és udvariasan megkérdezte a hölgyet, hogy kollokvált-e már? Mire a lány egy hatalmas pofont adott, azzal a megjegyzéssel, hogy ő tisztességes nő…”
Nagy sikere volt a viccnek, én pedig szemlesütve elkullogtam onnan.
Az edzés végén Marcival együtt voltam a „takarító brigádban”. A többiek már szedelődzködtek, míg mi tisztává varázsoltuk az edzőtermet. Edzés közben tilos mindenféle beszélgetés, csak a feladatra koncentrálunk, most jutott lehetősége Marcinak megszólalni az elhangzott viccel kapcsolatban: Ne vedd a szívedre, mert egy kívülállónak nem kötelező ismerni az egyetemi zsargont. Egyébként Tibi is csak első szemeszter végére értette meg, hogy mi a különbség a kollokvium és a szigorlat között, -előzőleg ugyanazon értelemben használta-, tehát pont neki nem lett volna szabad ezt elsütnie.
Nagyon jól estek Marci felmentő szavai. Ő is azon a vidéken lakhat, amerre én, többször láttam a buszon, csak ő az előző megállónál száll le. Megtudtam, hogy építészmérnök szeretne lenni, nem csak azért, mert a papája is az, hanem gyermekkora óta építőjátékokkal játszik, nagyon szereti az alkotást. Ekkor hasított belém, hogy amikor a környékünkön sétálgatok, akkor is minden házat megnézek, magamban értékelem a stílust és a kidolgozottságot. Tulajdonképpen akár építész is lehetnék … majd ezt mondom Panniéknak.
Megkérdeztem Marcit, hogy majd valamikor mesélnél nekem arról, hogy az érettségin kívül kell-e más is az építészmérnöki karhoz? Ezt tényleg csak emiatt kérdeztem, semmi másért. Marci csak annyit válaszolt, hogy hazafelé megbeszéljük. Kellemes koraeste volt, nem kellett sietnünk, kényelmesen bandukoltunk a hegynek felfelé. Marci elmesélte, hogy matematika és fizika a két legfontosabb tárgy, de a mai világban elengedhetetlen a számítástechnika ismerete, és az sem baj, ha már induláskor legalább középfokú angol nyelvismeretem van. Ez utóbbi két dolog kissé megingatta lelkesedésemet, mert német nyelvből érettségiztem – Zsuzsi is ezt használja -, számítástechnikából annyit tanultam a titkárságon, hogy a szövegszerkesztőt, az elektronikus levelezést, meg az internetet tudom használni.
Elmélázásomat egy lefelé tartó, háromfős hangoskodó csoport törte meg.
-”Szerintetek még az utcán megdugja, vagy felviszi a kérójába?” – kérdezte a főkolompos a többiektől, majd lökött egyet Marcin. Bűntudatom támadt, hogy Marci az én tolakodó kíváncsiskodásom miatt került ilyen helyzetbe, ráadásul túlerőben vannak.
Marci csendesen csak annyit kért, hogy ne zaklassanak bennünket!
De a vezér tovább handabandázott, „ha nem mered megdugni a csajt, akkor majd mi besegítünk neked; nézd a szemét -mutatott rám-, hogy kívánja!”…
Ismét lendült a keze, hogy meglökje Marcit; Megijedtem, ahogy Marci hátradőlt, de aztán láttam, hogy nem azért, mert kibillentették egyensúlyából, hanem ő hajolt hátra. A hangadó kénytelen volt Marci után nyúlni, hogy fellökje, de ezt nem kellett volna tennie: Marci villámgyorsan ráfogott a csuklójára, továbbrántotta a lendületben lévő testet, kibillentve egyensúlyából. Itt már csak egy apró lábmozdulatra volt szükség, és a következő pillanatban szó szerint pofára esett az illető. A másik duhaj látva az ellenállást, a zsebébe nyúlt valamiért, de Marci nem várta meg, hogy mit vesz elő, kihasználta az egyik kar elzárását, és földrerántotta az illetőt. A harmadik tag látva a megfordult erőviszonyokat és erősebb társai kudarcát, kikerülve bennünket lefelé kezdett el futni.
Marci felfelé mutatva rámkiáltott, hogy FUTÁS!, és a következő pillanatban gondolkodás nélkül nekiiramodtam Marcival együtt felfelé az úton.
Bár számtalanszor volt elegem az edzéseken a vég nélküli futásból és a hirtelen sprintekből, de az élet igazolta ezek szükségességét. Annak ellenére, hogy vállzsák volt rajtam, meg felfelé kellett futni, jól bírtam az iramot. Akkora előnyre tettünk szert, hogy támadóinknak reménytelen volt utánunk jönni. Túljutva a kanyaron álltunk meg, Marci az útszéli bokrok takarásában nézett vissza, hogy utánunk indultak-e, de szerencsére nem. Abban is szerencsénk volt, hogy a hegyre vezető főút alsó harmadában az útelágazás előtt akadtunk össze velük, így reménytelen behatárolni, hogy hol lakhatunk. Kifújtuk magunkat, és én nem csak a fizikai terheléstől izzadtam le rendesen. Többször néztem rá Marcira, igazi lovagként viselkedett. Egyszer összeakadt tekintetünk. És a következő pillanatban azt mondta nekem: „Zsófi! Már régóta nagyon tetszel nekem!” A következő pillanatban szinte megfulladtam, a torkomban éreztem a nyelvét. Megcsókolt! Fantasztikus érzés volt! Ledobtam a vállzsákomat a földre, és amilyen szorosan csak tudtam, magamhoz szorítottam. És csókolóztunk tovább.
MARCI:
Régóta terveztem, hogy megmondom Zsófinak, hogy tetszik nekem. Ettől az incidenstől függetlenül ma szerettem volna ezt megtenni, ez a beszélgetés a legjobb alkalom lett volna, de közbeszólt ez a három tahó. Ettől függetlenül kitartok eredeti tervem mellett. remélem nem érti félre, nem veszi tolakodásnak.
ZSÓFI:
Csodálatos érzés volt, percekre elfeledtem a körülvevő világot, majd amikor kibontakoztunk egymás öleléséből, váratlanul zokogni kezdtem. Szegény Marci annyira megijedt, hogy bocsánatot kért, nem akart sem megbántani, sem visszaélni a helyzettel. Nehéz volt megszólalnom, és annyit tudtam kinyögni, hogy már nem vagyok szűz. De Marci szabadkozott, hogy ő nem kér számon semmit sem korábbi kapcsolataimról. Végre jobban vettem a levegőt, intettem kicsit, hogy várjon, mindjárt tovább beszélek. Nagynehezen sikerült kipréselnem magamból a szavakat, hogy serdülőkoromban a mostohám megerőszakolt, intézetben nevelkedett árvalány vagyok.
Szegény Marci nagyon megdöbbent, de azt mondta, hogy ő tisztán szerelmes belém, mindezektől függetlenül elfogad. Szeretné, ha máskor is beszélgethetne velem.
Nagyon megörültem vigasztaló szavainak, nyakába borultam, és puszikkal halmoztam el az arcát, majd a szájára is csókot leheltem. Marci hazáig kisért, végig fogta a kezemet. Én csak azért szorongtam, mert legközelebb el kell majd mesélnem az intézetből történt szökésemet és mostani életemet. A kapunál elbúcsúzott tőlem Marci, bár csodálkozott azon, hogy egy árvalány miként lakik egy luxusvillában, amelyik még ezen a környéken is átlagon felüli.
Otthon, -mert nekem lassan már két éve ez az otthonom- Panniék már vártak a vacsorával, és látták, hogy valami nincs rendjén. Aggódtak, hogy valami baj történt, de megnyugtattam őket, hogy semmi rossz nem történt velem, azaz, hogy nagyon is örültem, mert megcsókolt egy aranyos srác, de annyira bizonytalan vagyok.
Megértőek voltak, így van ez rendjén, és őszintén remélik, hogy rendes társra találok. Természetesen az ő részükről minden marad a régiben, maximális mértékben hozzájárulnak a továbbtanulásomhoz és a megélhetésemhez. Felálltam, és odabújtam hozzájuk, hogy ennyire szívükön viselik sorsomat.
Lezuhanyoztam, majd az ágyban forgolódva azon töprengtem, hogy mit és hogyan mondjak el Marcinak; nem szeretnék csalódást okozni neki, de ugyanakkor őszintén mindent el akarok mondani magamról, nehogy később ábránduljon ki belőlem. Nehezen aludtam el. Nagyon vártam a következő edzés végét, és hogy kettesben beszélgessek Marcival.
Eljött a nap. Legszívesebben kihagynám a mai edzést, mert úgy érzem, nem tudok koncentrálni a feladatok végrehajtására. De muszáj, nem szabad, hogy Marci figyelmét is elvonjam az edzésről. Bár nem szeretek az edzés után lezuhanyozni -elhangzott néha egy-egy Lucy (ti ősember lány) kifejezés a szőrzetem miatt, de most mindenképpen kell, mert nem akarok izzadtság szempontból kiábrándító lenni. A múltkor ráfoghattam a futásra az izzadságot, most nem.
Marci a hegyen levő csendes kis családi vendéglőbe hívott meg, de arra kértem, hogy olyan helyre menjünk, ahol kettesben maradhatunk. Hosszas töprengés után azt mondta Marci, hogy akkor a házuk ebédlőjébe menjünk; megígérte, hogy csak ott leszünk, és nem él vissza a helyzettel. Ezt nem is feltételeztem róla, annál sokkal jobb ember.
Megérkeztünk a házba, Marci felment a szüleihez, hogy lehetőség szerint ne zavarjanak bennünket. Szerencsére nem volt semmi nehézség.
Marci nekiállt vacsorát összeállítani, de segítettem neki, mert így értelmesen telt az idő, nem pedig magamban szorongtam. Segítettem a tálalásban is, bár a helyismeret hiány miatt csak korlátozott mértékben. Aztán eljött az idő, amikor beszélnem kellett. Bár nagyon megértőnek tűnik Marci, de azt nem tudhatom, hogy mit szól élettörténetemhez, lehet, hogy udvariasan hazakisér, és végleg elbúcsúzik. De akkor is el kell mindent mondanom! Attól nem tartok, hogy az edzésen kibeszélne, annál sokkal korrektebb. Halk, kellemes háttérzenét kapcsolt be, és …
… és mesélni kezdtem… -bár előzőleg már elmondtam-, sajnos azzal kellett kezdenem, hogy a mostohám megerőszakolt, és emiatt intézetbe kerültem. Időközben az anyám májzsugorban meghalt, de nem láttam őt, mióta bekerültem az intézetbe. Aztán jöttek a megaláztatások az intézetben és a szökésem. Meg a szökésem után három nappal a szerencsés fordulat, és hogy a környékre kerültem. Örök titoktartás kérése mellett elmondtam, hogy jótevőim némi kényszerűségből adódóan a leszboszi szerelem hívei, de én kívül maradhattam ebből.
(bár megfogadtam magamban, hogy minél előbb elmondom, kezdetekben milyen intimitásokban voltam velük, de most nem akartak túlbonyolítani a mondandómat, nehogy megelégeljen)
Elmondtam a kézbesítői állásomat, a magánúton történt felkészülést az érettségire, illetve a pályaválasztási töprengésemet.
Láttam Marcin, hogy nagyon figyel, lesi szavaimat. Figyeltem a gesztusait, a tartását, de semmi ellenszenvet vagy elutasítást nem vettem észre. (Zsuzsi munkakörénél fogva sokat foglalkozik emberekkel, ő tanított meg a testbeszéd árulkodó jeleire. Amikor bent voltam az irodában, és láttam az ügyfeleket, később Zsuzsi mindig mondott valami érdekeset, belőlem is elég jó emberismerő lett).
Azt elmondtam, hogy leszámítva az erőszakokat, nem volt szexuális kapcsolatom. {amint korábban írtam Panniékkal kapcsolatban, szerintem az nem volt szexuális tartalmú, bár volt némi bújtatott erotikus felhang bennük – ezért nem beszéltem erről most, talán majd később.}
MARCI:
- Tudom, hogy nagyon ciki, de annak ellenére, hogy már 21 éves vagyok, még nem feküdtem le senkivel. Inkább elmondom az igazat, mintsem reménytelenül ügyetlennek tartsál.
Odabújtam Zsófihoz, fejét a vállamra billentettem, megpusziltam, és átöleltem a derekát. Meg kezemet kissé lejjebb csúsztatva a csípőjét is megsimogattam :-)
Szeretném, ha elfogadnál barátodnak !
ZSÓFI:
Marci beismerése kissé váratlan volt, mert az én szememben olyan klassz srác, ha olyan mentalitású lenne, akkor minden nap másik lányt vihetne az ágyába. Az edzésen is észrevettem, hogy több lány lopva rátekint.
Azt most korainak tartom elmondani, hogy két évvel ezelőtt milyen felvilágosító filmeket és könyveket kaptam, de egyrészt, ha hazamegyek, akkor újra megnézem a tapasztalt és tapasztalatlan férfira vonatkozókat, illetve a későbbi lehetőségektől függően eldöntöm, hogy kölcsönadom neki, vagy együtt nézzük meg, vagy közös kísérletezgetéssel ismerjük meg egymást szexuálisan.
Csókot leheltem az ajkára, és én is átöleltem. – Szeretnék a barátnőd lenni !
Marci viszonozta a csókot, felálltunk, és megöleltük egymást. Végigsimogatta a hátamat, de a fenekemnél megállt. (pedig nem tiltakoztam volna ha tovább megy lefelé). Mindenesetre változó erővel szorított magához, lehet, hogy a melleimet szerette volna érezni.
MARCI:
mézédes („honey”) ez a lány, érzéki a csókja és minden mozdulata.
És bár órákon át így maradtam volna vele, kibújtam az öleléséből és témát változtattam:
Amint vége a most következő vizsgaidőszakomnak, foglalkozni kezdünk a számítástechnikával, a műszaki rajzzal és az angollal. Ha elfogadod a javaslatomat, akkor a vizsgaidőszakom végéig maradjunk ilyen szinten barátok, és ezután mélyítsük el a kapcsolatunkat!
ZSÓFI:
Éreztem, hogy Marci nem félénkségből, hanem mindkettőnk iránt érzett felelősségből javasolta, hogy egyelőre maradjunk meg ezen a kapcsolati szinten. Bár a szerelmeseknek egy percet is szörnyű várakozni, de elfogadtam javaslatát. Az mindenesetre emberi nagyságát jelzi, hogy hosszútávra is képes gondolkodni, és a pillanat hevessége ellenére józanul tud dönteni.
A beszélgetés után megöleltem, sokat csókolóztunk, majd hazakisért. A kapuban is sokat csókolóztunk, nagyon nehezen ment a búcsúzás.
*********
Az edzések után együtt jártunk haza, de mindketten sokat tanultunk -én az angolt kezdtem el. Marci sikeresen letette vizsgáit.
Szerencsére az alapítványnál a nyári idényben kevesebbet kell dolgoznom, így ebéd után már hazamehetek. Arra lelkiekben felkészültem, hogy bármikor elmélyülhet a kapcsolatunk annyira, hogy a szexet is elkezdjük. De kissé szorongtam is, hogy vajon Marci elfogad-e szőrös puncival, vagy csak „szőrikének” hívna? Panni a nagyajkát-, Zsuzsi az egész punciját szőrteleníti, az edzésen a lányok többsége is kisebb-nagyobb mértékben szőrteleníti punciját. Az edzések szünetelnek a nyári időszakban, így legalább egy komplikáló tényezővel kevesebb van.
Az elmúlt napokban otthon már az interneten olvasgattam a megfelelő fórumokat, ezért úgy döntöttem, hogy hazafelé menet bevásárolok egy drogériában. Természetesen a pesti oldalon levő üzletbe mentem, nem akartam környékbeli ismerőssel összefutni.
Első lépésként elmentem egy kozmetikushoz, és a lábamat valamint a hónaljamat gyantáztattam.
- Fazonigazítás nem lesz? – kérdezte tolakodóan a kozmetikusnő, de nyomatékosan megismételtem, hogy lábszár és hónaljgyantázást szeretnék.
Otthon elvonultam a fürdőszobámba, és nekikezdtem a legkényesebb műveletnek. Bár eszembe jutott a két évvel ezelőtti megaláztatásom, de úgy voltam, hogy bármit megteszek Marci kedvéért, csak nehogy visszataszító legyen egy lánnyal való első élménye. Azon is töprengtem, hogy mit mondok Zsuzsiéknak, ha észreveszik a változást, bár remélem, hogy egyrészt diszkrétek lesznek, másrészt szó nélkül is tudják majd a választ.
Marcival úgy beszéltük meg, hogy péntek délután megyek el hozzájuk, a szülei a balatoni nyaralójukba utaznak le, így kettesben lehetünk együtt. Koradélután fodrásznál voltam, otthon halvány szemhéjfestéket kentem fel, és kedvenc gyöngy fülbevalómat tűztem be, amit karácsonykor kaptam Zsuzsiéktól. Saját magamat elég helyesnek tartom mindenféle flancolás nélkül is, és nem akarok úgy kinézni, mint egy pláza-cica. Amúgy is soha el nem múló viszolygást váltanak ki belőlem; valószínűleg tudatalattim is elutasítja őket, mert többen megvetően-lenézően tekintettek rám, amikor a bevásárlóközpontban élelemmaradék után kuncsorogtam.
Tegnap Zsuzsitól megkérdeztem, hogy milyen parfümöt javasol, abból cseppentettem a ruhámra és a nyakamra. Bár nem beszéltünk arról, hogy ott alszom, de ez annyira várható, hogy pamut hálóinget, tusfürdőt és fogkefét is betettem a hátizsákomba, valamint bugyikat, szabadidő ruhát és pólót.
Egy fontos dologról még nem beszéltünk Marcival, ez a fogamzásgátlás. Szerencsére elég stabil ciklussal menstruálok, de a naptármódszert megbízhatatlannak tartom, egyébként is most vagyok a félidőnél, tehát a legfogékonyabb időszakban.
A megbeszélt időben Marci megérkezett a ház elé, sietve elköszöntem Pannitól, és mondtam, hogy ne várjanak haza estére. Szinte repültem az előkertben, a kapu előtt Marci nyakába ugrottam, és megcsókoltuk egymást, majd kézen fogva elindultunk a házuk felé. Megdicsért, hogy szép a hajam, kellemes az illatom, és nagyon szexi vagyok a szoknyámban és a blúzomban.
Nekik is nagyon szép házuk van, a kertben szép virágok, árnyékos lugas.
Nem rohantunk ajtóstól a házba, az étkezőben egy kis tejszínhabos epret ettünk, majd ezt követően mentünk fel a szobájába.
Ha nyugdíjasok lennénk, akkor a lugasban ülnénk le, de minthogy fiatalok vagyunk, Marci szobájába mentünk. Kíváncsi voltam, hogy kamaszos dolgok lesznek-e a falon (akt képek, autós poszterek), vagy pedig felnőttes a berendezés? De inkább úgy jellemezném Marci szobáját, hogy mérnökien puritán, minden pontosan a helyén van. Neki is franciaágya van, mint később elmesélte, már fiatalon arról ábrándozott, hogy barátnőjével együtt alszik majd benne.
A sarokban volt az íróasztala, rajta két LCD monitorral, az asztal oldalában volt a számítógép. A szobában csak az íróasztalhoz tartozó szék volt, ezért az ágyra ültünk rá. Mivel indulás előtt vettem fel a tiszta ruháimat, ezért nem kérdeztem meg, hogy leülhetek-e? Ha a városból mentem haza, akkor előbb mindig átöltöztem, azután léptem a „tiszta” területre. A tömegközlekedés során nem lehet tudni, hogy hány fertőző hajléktalan ült előzőleg az ülésen.
A redőny hézagosan volt leeresztve, diszkrét világosságot engedett a szobába; de gyertyákat is láttam a háttérben.
Marci is mellém ült, beszélgettünk, majd kicsit viccelődtem is, de csak azért, hogy hanyatt vághassam magam. Marci is mellémdőlt, majd fekvő helyzetében oldalt fordulva megcsókolt. Hosszasan, szenvedélyesen csókolóztunk, felváltva szívtuk át egymás nyelvét a saját szánkba. Annyira belemélyedtünk, hogy Marci már nem csak az arcomat simogatta, hanem lejjebb a nyakamat, majd a melleimet is. Nagyon kellemes volt, éreztem, ahogy a mellbimbóim meredeznek. Mivel selyem melltartót viselek, nem pedig kosarasat, Marci is megérezte a változást, és annyira megigézte, hogy elkezdte kigombolni a blúzomat. Engedelmesen Y alakban széttártam a karjaimat, ő pedig a kigombolás után kibújtatott a blúzból, szétkapcsolta a melltartómat, majd hanyattfektetve óvatosan rámhasalt, és csókokkal halmozta el melleimet, majd a mellbimbóimat kezdte nyalogatni. Fenomenális érzés árad szét bennem, Marcit is annyira megbűvölte, hogy úgy tűnt, mintha soha nem akarná abbahagyni. De csak azért hagyta abba, mert ő is kezdett kibújni ruháiból, illetve levette rólam a szoknyát. Láttam, hogy nagyon nézi a bugyimat, és sejtettem, hogy abból a szempontból is nézi, hogy milyen a szőrzetem. Marcin is már csak az alsónadrág volt, amikor ráültem a hasára. Éreztem, hogy valami nagyon ágaskodik Marcinál, de fölé hajlottam, és melleimet közelítettem a szájához. Két kezével gyengéden megsimogatta, majd amikor kis szünetet tartott, levettem a bugyimat. Ő is levette az alsónadrágját, de egyelőre én maradtam felül. Láttam, hogy őszinte kíváncsisággal néz puncimra, ezért széttárt combjaimmal kissé feljebb csúsztam. Nem szólalt meg, tekintetében benne volt az őszinte csodálat, és az erotikus varázs. Megsimogatta combjaimat, majd kérte, hogy feküdjek mellé. A párna mögé nyúlva gumi óvszert vett elő, és remegő kézzel feltépte az alufólia csomagolást.
Örültem annak, hogy Marci ennyire odafigyelő, és nem hozott kellemetlen helyzetbe abból a szempontból, hogy a legintimebb pillanatokban kelljen rákérdeznem a védekezés módjára, ill közölni vele, hogy most vagyok a leginkább fogamzóképes. Felhelyezte a gumit, majd a combjaimat széthúzva annak belfelszínét, majd a nagyajkaimat kezdte simogatni. Éreztem, hogy hüvelybemenetem erőteljesen nedvesedik, fokozatosan egyre jobban széttártam a combjaimat. Ez teljesen ösztönösen történt.
MARCI:
Titkon reméltem, hogy már további intimitásban is lesz részünk, de ez minden képzeletemet felülmúlta. Nagyon erotikus volt, ahogy nagyajkai és szeméremrése kirajzolódott a bugyiján. Csupasz puncija miatt vegyes érzelmek keringtek bennem: egyrészt óriási vonzerőt gyakorol, meg így könnyen láthatom a csiklóját is, de ugyanakkor azt is sejtem, hogy ez valamilyen mértékű kényelmetlenséggel is jár. Ha valamikor szóbakerül ez, akkor tudomására hozom, hogy miattam nem kell borotválnia magát.
Amennyire jól indultak a dolgok, annyira váratlanul problémák jelentkeztek. Nagyon lecsökkent a merevedésem. Ezt Zsófi is észrevette, és próbált segíteni azzal, simogatta a hasamat és a combomat, de érdemben nem változott a helyzet. Az idő múlásával egyre inkább reménytelennek tartottam, hogy behatoljak. Kényszerűen közöltem Zsófival, hogy ne haragudjon, de nem sikerül. Szerencsére Zsófi nagyon megértő volt, nem nevetett ki, nem tett megjegyzéseket, hanem azt mondta, hogy bármit tehetek vele. Arra kértem, hogy engedje meg, hogy a nyelvemmel megsimogassam a csiklóját. Kissé elképedt a kérésemen, de kacéran széthúzta combjait. Láttam, hogy a csikló feji része kibukkan. Amikor odahajtottam a fejem a combjához, udvariasan becsuktam a szemem, elkezdtem nyalogatni. Bár nekem nem okozott közvetlen izgalmat, de mégis annyira bensőséges és erotikus volt, szívesen nyalogattam hosszú perceken keresztül. Majd Zsófi a hátamra fektetett, mellémtérdelt, és ő is a nyelvével kezdett el ingerelni. Bár nagyon jól esett, de nem sikerült merevedést elérnie. Eljutottam arra pontra, hogy már abbahagyhatjuk az ilyen mértékű szexuális játékot, egymás mellé feküdtünk, és simogattuk egymást, meg csókolóztunk. Zsófi megnyugtatott, hogy elég sokat olvasott már a szexről, tudja, hogy az első időszakban előfordulnak ilyen problémák, de türelmes és segítőkész lesz. Őszinte szeretettel öleltem meg és szorítottam magamhoz. Hamarosan arra kért Zsófi, hogy menjünk zuhanyozni, mert mindketten nedvesek vagyunk.
A szekrényemből kivettem két fürdőlepedőt, az egyiket Zsófinak nyújtottam, de nem tekerte maga köré, hanem a lerakta az ágyra, hátizsákjából kivette a tusfürdőjét, majd a törülközőt a kezébe fogva magával vonszolt a fürdőszobám felé. Előzékenyen előreengedtem a a zuhanyhoz, de azt mondta, hogy pisilnie kell, majd válaszomat meg sem várva ráült a kagylóra, és kiengedte magából a felgyülemlett folyadékot. Kissé zavarban voltam, hogy ennyire feszélyezetlen, de végeredményben egymás között ezt megtehetjük. Igazából nekem is kellene pisilnem, de tudom, hogy szexuális izgalom közben, ill közvetlenül ejakuláció után nem tudom kiüríteni a hólyagomat.
Megnyitottam a zuhanyt, beállítottam a víz hőmérsékletét, majd udvariasan előreengedtem Zsófit. Megkért, hogy mosdassam meg, folyékony szappannal végigtisztítottam a bőrét. De nem elégedett meg ezzel, „a puncimat is, légy szíves!” Ahogy odaért a kezem a puncijához, rátenyerelt a kézhátamra, és úgy mozgatta kezemet. Nagyon érzéki volt.
ZSÓFI:
Nagyon örültem, hogy igazi szexuális játékban volt részem, azzal, akivel nagyon szeretjük egymást. Kedves, figyelmes és gyengéd volt. Remélem, hogy nem miattam lankadt el, mindenesetre azért itt a fürdőszobában is minél több erotikát nyújtok neki, hogy még inkább felkeltsem a vágyát. Meg nekem is kellemes érzés volt, ahogy puncimat simogatva mosta meg.
Törölközés után csak azért öltöztünk fel, mert lementünk a kertbe beszélgetni. Pusztán helyismertetési okokból körbevezetett a házban. Majd korán megvacsoráztunk, és visszamentünk a szobájába, és egyszerre rohantunk az ágyhoz. Darabonként felváltva vettük le egymásról a ruhadarabokat, meztelenül feküdtünk le, és csókolóztunk, meg simogattuk egymást. Amikor abbahagytuk, elővettem a hálóingemet, és megkértem, hogy mutassa meg a saját pizsamáját! Neki rövidujjú világoskék pizsamája volt, nekem rózsaszínű pamut hálóingem. Előzékenyen szerette volna rám adni a hálóinget, de azt kértem, hogy meztelenül aludjunk. Láttam rajta, hogy örül ennek a lehetőségnek. A meleg miatt csak egy hatalmas paplanhuzattal takaróztunk be, ez alatt bújtunk egymáshoz. Majd amikor álmosodni kezdtünk, akkor „kifli” formációban helyezkedtünk el, illetve miután megsimogatta a cicimet, azután a két combom közti puha dombra helyezte kezét. Derekamnál meleg nedvességet éreztem, és így aludtunk el. Éjjel arra ébredtem fel, hogy igen melegem van; keze még mindig a puncimnál volt. Óvatosan kibújtam öleléséből, megsimogattam az arcát, és hűvös paplanhuzat részletbe takarózva ismét elaludtam.
Reggel arra ébredtem, hogy kimászik az ágyból, pisilni ment. Valószínűleg csak azért csukta be az ajtót, hogy az öblítővíz csobogása ne ébresszen fel, de nyitott szemmel vártam visszajövetelét. Végigtekintettem rajta, ahogy az ágyhoz jött, majd én mentem ki pisilni, de nyitva hagytam az ajtót. Végezvén a reggeli legelső teendőmmel, visszamentem, és ráhasaltam az ágyra. „Elfeküdtem a nyakam!” – szimuláltam, erre Marci mellém térdelt, és masszírozni kezdte a nyakam és a hátam. Lopva oldalt néztem, de nem voltam olyan helyzetben, hogy feltűnés nélkül megnézhessem, milyen mértékű izgalmat okoz neki. Kissé bátortalanul a fenekemet is egy-két alkalommal megdögönyözte, de bíztatásként kértem, hogy folytassa, ott is jól esik. Majd amikor véget ért a masszázs, akkor a hátamra fordultam. Láttam Marci csillogó szemeit, meg úgy tűnt, hogy a bátorságot gyűjti valamihez, végül lassított filmfelvételhez hasonlóan a szeméremdombomhoz hajolt, és megpuszilta. Mivel mindketten éhesek voltunk, ezért szabadidő ruhát magunkra véve lementünk a konyhába reggelizni. Utána közösen elmosogattunk, is a szobába visszamenet arra kért Marci, hogy a reggeli tisztálkodást azt különállóan végezzük. Gondolom azért, mert ő is reggel kakil, és ez azon dolgok közé tartozik, amit lehetőség szerint még a párja előtt sem végez az ember. Ezt elfogadtam, és ezzel máris kezdetét vette közös szabályaink kialakítása.
A délelőtt folyamán vígjátékot néztünk, majd ezt követően mirelit termékekből készítettük el ebédünket. Közös mosogatás, majd a kertben kiakasztott függőágyakon sziesztáztunk egy kicsit. Miután kipihentük magunkat, visszamentünk a szobába. Marci megizzadt a meleg koradélutáni időben, nekem is melegem volt, ezért Marci megkérdezte, hogy nem zuhanyoznánk-e? Rámosolyogtam, mert egyrészt tényleg jólesik a hűs víz, másrészt sejtettem, hogy erotikus felhangja is lesz. Nem tévedtem. Bár Marci nagyon korrektül felülről kezdett el mosdatni, amikor a puncimhoz érkezett, hosszasan időzött el, ennél többet talán csak fenekem domborulatát mosta. Egymásfelé fordulva törölköztünk meg, majd irány az ágy. Hosszas előjáték ellenére most sem volt olyan merevedése, hogy sikerült volna behatolnia. Láttam rajta, hogy szomorú emiatt, de bíztattam, hogy előbb-utóbb sikerül majd. Mivel olvastam a „vőlegénybetegségről”, rákérdeztem, hogy nem túl kellemetlen-e neki? De azt válaszolta, hogyha benne marad a sperma, akkor talán legközelebb könnyebben sikerül az ejakuláció.
Segítségnyújtásképpen megkérdeztem, hogy mit szólna ahhoz, ha egymás előtt maszturbálnánk? Láttam az arcán, hogy vegyes érzelmeket váltottam ki belőle, de elmagyaráztam, hogy a fiúk számára izgató látvány egy maszturbáló lány, illetve mindkettőnkben elég magas szexuális feszültség maradt, azt is levezethetjük egyúttal. Rászánta magát a dologra azzal a kiegészítéssel, hogy azért egymást is simogassuk, hogy mégis társas szex legyen.
A játék során azzal is erősítettem a társas jelleget, hogy arra kértem, hogy ujjával óvatosan nyúljon bele a hüvelyembe, és ezzel is segítsen fokozni szexuális élvezetemet.
MARCI:
Nagyon örültem, hogy Zsófi ennyire segítőkész, illetve átsegít a kezdeti időszakon. Mivel elmondása szerint velem van először önszántából, valószínűleg ő is rendszeresen végezhetett önkielégítést, ezért tud irányítani a testén.
Nem akartam hinni a fülemnek, amikor arra kért, hogy nyúljak be a hüvelyébe. Nem volt semmi ellenérzésem ezzel szemben, de annyira bensőségesnek tartom ezt a lehetőséget. Amikor elérkezett a csúcspontra, azt én is éreztem az ujjamon. Gyönyörű volt szirén-énekét hallgatni.
A lecsendesedési időszakban sokat simogattam és csókoltam, majd felhelyeztem a gumit, és magamat kezdtem stimulálni. Becsuktam a szemem, és Zsófi puncijára ill csiklójára gondoltam. Azután -ahogy serdülőkorom óta minden alkalommal- bekövetkezett az ejakuláció. Annyiból örültem, hogy Zsófi legalább láthatja, hogy ejakulációképes vagyok, nem pedig egy csont-impotens srác. Miután én is visszaálltam nyugalmi állapotomba, a leesés ellen védendő, a gumit fogva együtt mentünk a fürdőszobába. Zsófi a fürdőkádban zuhannyal mosta meg punciját, én a mosdócsapnál öblítettem le a maradványokat.
Vasárnap apuék nem várták meg a Balatonról visszainduló csúcsforgalmat, korán hazaértek. Bemutattam nekik Zsófit, nagyon helyes lánynak találták. Uzsonnára közösen gyümölcsöt ettünk, eközben szüleim sokat beszélgettek Zsófival. Annyit már korábban elmondtam, hogy intézeti árvalány, ezért nem tettek fel neki tapintatlan kérdést.
Nagyon reméltem, hogy szüleim a következő napokban nem fordulnak szembe a választásommal. Bár tudom, hogy még csak rövid ideje ismerem Zsófit, és a szerelem is beszűkíti a gondolkodásomat, de semmi olyat nem észleltem, mely alapján Zsófi hátsó szándékoktól vezérelve kötődik hozzám.
Mivel én hétközben vidéken leszek építési gyakorlaton, és Zsófi is dolgozik, úgy beszéltük meg, hogy a mostanihoz hasonlóan pénteken jön hozzánk. Addig is minden este telefonon beszélgetünk.
ZSÓFI:
Bent a munkahelyemen is észrevették euforikus állapotomat, ebből tudták, hogy szerelemes vagyok. Nagyon vártam már a hétvégét, hogy újra találkozhassak Marcival. Remélem, hogy szülei sem ágálnak majd ellenem, bár beszélgetésünk alapján ez nem várható.
Esténként újra meg újra megnéztem a felvilágosító filmeket, és arról fantáziáltam, hogyan izgatom fel Marcit. Annyira kívántam a szexet, hogy kényszerűségből minden nap kielégítettem magamat, de csütörtökön már megtartóztattam magam, Kicsit bűntudatom volt a maszturbálás miatt, de talán Marci megbocsátaná, ha tudná ezt.
MARCI:
Nagyon vártam már a hétvégét. Állandóan nedvesedtem, de azért sikerült a munkára is koncentrálnom. A felfokozott szexuális vágy miatt szívesen maszturbáltam volna, de egyrészt azért tartózkodtam, hogy minél szenzitívebb legyek Zsófival, másrészt nyomasztott volna a „hűtlenségem”. Kamaszkorom óta rendszeresen maszturbálok, az évek során összesen 4-5 alkalommal volt spontán éjszakai ejakulációm, remélem most nem történik ez velem.
Mire pénteken hazaértem, apuék már lementek Balatonra. Bevásároltam hétvégére, lezuhanyoztam, tiszta ruhát vettem fel, majd telefonos megbeszélést követően mentem Zsófihoz. Lent a kapuban a nyakamba ugrott, hosszasan csókolóztunk, majd hátizsákját felvéve elindultunk.
Útközben is már nedvesedtem, szívem a szokottnál gyorsabban dobogott. Éreztem, hogy nagyon kívánom Zsófit. Hétközben sokat fantáziáltam arról, hogy most hogyan szerelmeskedünk.
Felmentünk a szobámba, kezet mostunk, majd levetkőztettük egymást, és máris az ágyon feküdtünk. Hosszas előjáték után már arra készültem, hogy megkisérlem a behatolást, de Zsófi volt felül. Váratlanul megfordult rajtam, punciját az arcomba nyomta, és éreztem, hogy cserébe ő a szájával és nyelvével kényeztet. Az orromon gyakorlatilag nem kaptam levegőt, kénytelen voltam a szájamon venni, miközben csiklóját simogattam a nyelvemmel. Nem tudtam megállni, hogy a hüvelybemenetét ne nyalogassam, de volt úgy, hogy a húgycsőnyílását is megsimogattam. Nem éreztem semmi kellemetlent.
Zsófi nagyon ügyesen ingerelt, mert egyre kellemesebb érzés áradt szét bennem, majd volt egy pont, amikor tudtam, hogy rövidesen bekövetkezik a kilövellést. Szóltam Zsófinak, hogy pillanatokon belül megy… De Zsófi nem hagyta abba az ingerlést, és bekövetkezett, amire vártam. Kudarcsorozatom tulajdonképpen megtört ezzel, kicsit nyomasztott, hogy nem a hüvelyében ért a kielégülés. De remélem, hogy hamarosan ott is megtörténik.
ZSÓFI:
Nagyon erotikus volt, ahogy a számba vettem, és a merevedés mértékéből éreztem, hogy elég jó stimulálást sikerül elérnem. Nagyon kellemes érzés volt, ahogy lent a meleg nedves nyelvét éreztem, ez is fokozta az élményemet. Marci lelkiismeretesen szólt az ejakulációja előtt, de egyrészt nagyon kegyetlen lett volna abbahagyni az ingerlését, másrészt számomra is izgató volt a helyzet. Meleg, sós ízű lágy kocsonyát éreztem a nyelvemen és a szájpadlásomon. Szívem szerint ugyanúgy lenyeltem volna, mint csókolózás során a nyálát, de olyasmit is olvastam, hogy később – a petevezetékben- már ismert idegen anyagként támadná meg immunrendszerem az ivarsejteket, ezért hamarosan kimentem a mosdóhoz, és kimostam a számat. Siettem vissza Marcihoz, aki megilletődve feküdt az ágyon. Láttam rajta a boldogság mosolyát is. Tudom, hogy nehéz szavakba önteni azt, amit érez, de ahogy megfogta a kezem és megsimogatta, mindent elárult. Vacsora után szerelmes filmet néztünk meg, majd a múltkorihoz hasonló módon elaludtunk.
Reggel felébredve indult a nap, étkezés, majd tisztálkodás. Egy közeli, népszerű kirándulóhelyre mentünk el, ott is ebédeltünk, majd koradélután, amikor már kellemetlen volt a tömeg, akkor hazamentünk. Zuhanyozással hűsítettük le magunkat, és amikor megszáradva visszamentünk a szobába, Marci nem engedett felöltözni. Én pedig, hogy fokozzam az erotikus hangulatot, szemérmes lány módjára szégyenlősen eltakartam a melleimet és a puncimat, és arra kértem, hogy forduljon el. Marci természetesen erre nem volt hajlandó, és csiklandozni kezdett, hogy kénytelen legyek elvenni kezeimet a „tiltott zónától”. Engedelmesen széttártam kezemet-lábamat, hogy bármit tehetsz velem, csak ne csiklandozzon!
Láttam, hogy Marci nagyon felizgult, és végigsimogatta-csókolgatta testemet. Amennyire csak gyorsan lehetett, magára tekerte az óvszert, majd combjaim közt helyezkedett el. Acélkemény merevedése volt, segítettem neki beilleszkedni a hüvelybemenetemhez, majd kértem, hogy lassan és óvatosan csússzon be. Kellemes teltségérzésem volt, lassan elkezdett bennem csúszkálni, majd egyre intenzívebbé vált mozgása. Egy-két alkalommal kicsúszott ugyan, de szinte azonnal visszakerült. Csodálatos érzés fokozódott bennem, dobáltam magam a kéjtől, majd ez teljes testemben szétáradt. De Marci még nem jutott el a csúcspontra, tovább mozgott bennem, és egy magas, köztes szintű izgalmi állapotot tartott fenn bennem. Azután egy pillanatra megállt mozgása, és nagyon mély sóhaj hagyta el ziháló mellkasát. Kedvesen elmosolyodtam a drágámon, én is nagyon örültem annak, hogy sikeresen kielégült. Azt az egy dolgot sajnáltam csak, hogy szüzességemet nem adhattam neki, ő lett volna rá a legméltóbb.
MARCI:
Zuhanyozás után kissé váratlanul ért szégyenlősködése, de hamarosan rájöttem arra, hogy ez nem komoly. Ugyanakkor nagyon izgató volt. Ellenállhatatlanul vonzó volt az előjáték során, és nagyon kedvesen és szeretetteljesen segített behatolnom. Nem tudom szavakkal leírni azt a fenséges érzést, ahogy becsusszantam a hüvelyébe. Először kissé megijedtem, amikor nyögdécselni kezdett, azt hittem, fájdalmat okozok neki, de a sóhajtozása elárulta, hogy a kéjtől nyögdécsel. Azután szinte epilepsziás görcsbe rándult a teste, és éreztem az orgazmusát. De akkor még nem voltam saját csúcspontom közelében, de ezen megnyilvánulásai annyira fokozták élvezetemet, hogy hamarosan kilövelltem. SIKERÜLT !
Kimondhatatlanul hálás vagyok Zsófinak, hogy türelmével és segítőkészségével igazi férfivá tett. Annyira jó volt a hüvelyében, hogy arra kértem, hadd maradhassak még benn, ha neki nem kellemetlen. Ezt készséggel megengedte, közben az arcomat és a hátamat simogatta, valamint kíváncsian megkérdezte, milyen volt legelőször bent lenni? Mivel ezt szinte lehetetlen szavakkal kifejezni, csak annyit válaszoltam, hogy CSODÁS! De nem feledkeztem arról, hogy szavakkal is kifejezzem hálámat.
Mikor már annyira lelankadtam, hogy a gumi lecsúszása fenyegetett, kijöttem Zsófiból. Együtt mentünk a zuhanyozóhoz, és utójátékszerűen simogattuk egymást a vízsugár alatt.
Megkértem, hogy ne értsen félre, de szeretném, ha pezsgőznénk, természetesen az ő ünneplésére! Azzal a feltétellel egyezett bele, hogy emlékül fényképezzük le az eseményt időzített exponálással. Hoztam az állványt és a digitális fényképezőgépemet. Beállítottam a fényviszonyokat, majd eszembe az jutott az eszembe, hogy a kertből felhozok néhány szál rózsát, azt teszem az előttünk levő kisasztalra. A vitrinből kivettem két pezsgős kristálypoharat, ügyesen kinyitottam a kétdecis pezsgősüveget, kitöltöttem, majd a koccintást fényképezte le az automatika. Megittuk a pezsgőt, utána még csókolózós képeket készítettünk. Majd lementünk a kertbe és a lugas alatt simogattuk egymást. Vacsorázást követően, TV-t néztünk, majd hamarosan elaludtunk.
ZSÓFI:
Reggel Marci ébresztett fel puszilva-simogatva. Mint egy mesebeli herceg. Mondtam, hogy sajnos nem vagyok elvarázsolt királylány, de úgy vágott vissza, hogy minden percben én varázsolom el őt. Reggelizés után kártyáztunk, majd néhány parti után Marci azzal állt elő, hogy a vesztes mindig levesz egy ruhadarabot. Egyenlően öltöztünk fel, és játszottunk. Néhány parti után az volt az érzésem, hogy Marci nem játszik teljes erőbedobással, hogy az én nyerésemnél ő is levehessen ruhadarabot. Arra gondosan ügyelt, hogy amikor mindkettőnkön már csak bugyi ill alsónadrág volt, akkor ő nyerjen, így egy parti erejéig csupasz puncival kellett vele szemben ülnöm. A pólómat szerettem volna magam elé tenni, de Marci közölte, hogy a zálogba adott ruhadarabok letétként vannak elzárva. Az utolsó partit -szándékosan- elvesztette, bár megtehette volna, hogy órákon át meztelenül szemlél, de nem rontotta el közös játékunkat.
Mivel a másik lemeztelenítése volt a nyerési cél, és ezt Marci érte el először, az ő joga volt meghatározni a zálogkiváltás módját. Nem élt vissza a helyzettel, egymást megölelve kellett csókolóznom vele.
Én azonban sokkal többet kértem a nálam levő elzálogosított ruhákért: meztelenül kell hanyattfeküdnie, és mindent el kell viselnie, amit vele teszek. Nem kell félreérteni a helyzetet, nem kínozni akartam, hanem felizgattam, feltekertem a gumióvszert, majd lovaglóülésben ültem rá, és mozogni kezdtem. Egyre jobban felizgultam, majd az orgazmus elöntötte testemet.
MARCI:
Végeredményben mindketten „visszaéltünk” a másik helyzetével. Úgy játszottam, hogy egy parti erejéig meztelenül nézhessem őt, és annyira nem tudtam betelni puncija látványával, hogy a rendelkezésemre álló idő felében csak a punciját néztem.
De Zsófi sem volt rest, ő is kihasználta a helyzetet, passzív elfogadásra kényszerített. Hogy fokozza „gyötrelmeimet”, kezeivel simogatta a melleit és csikóját, és csak az ő általa biztosított stimulálással kellett beérnem. De a vizuális ingerlés megtette a hatását, és ismét ejakuláltam a hüvelyében. De nem állt le mozgásával, ameddig teljesen le nem lankadtam, tovább mozgott.
ZSÓFI:
ismét sikerült közösen kielégülnünk, nagyon jól esett mindkettőnknek. Visszafeküdtem mellé, hosszú ideig simogattuk egymást. Ebéd előtt Marci arra kért, hogy franciázzunk, ezt elfogadtam, és mindkettőnknek nagyon izgalmas volt. Ebéd után beszélgettünk az élet dolgairól, majd miután Marci szülei hazaérkeztek, akkor még velük is társalogtunk. Mikor lebukott a nap a nyugati dombok mögött, Marci hazakisért, holnaptól megint vidéken lesz. Nálunk bejött az előkertbe, ott csókolóztunk véget nem érően hosszasan.
Hétközben nehezen teltek a napok, de már hétfőn éreztem a közeledő menstruációm előjeleit, mely szerdán megjött. Ez részben megnyugvás volt, hogy nem történt semmi „baleset”, de kellemetlen abból a szempontból, hogy szegény Marci kényszerpihenőn lesz. Hacsak…
Minden este beszéltünk telefonon, Marcit is tájékoztattam, arról, hogy megjött. Mindenestre elfogadóan úgy válaszolt, hogy ez a nők életében egy rendszeres dolog {jó esetben}, ezzel élünk együtt a későbbiekben is.
Pénteken szokás szerint átmentem Marcihoz, de nem szerettem volna szomorúan hagyni, ezért azt beszéltem meg vele, hogy én bugyiban (+betét) maradok, így simogathat, míg őt a nyelvemmel kényeztetem. Bár Marci szabadkozott az egyenlőtlenség ellen, de megnyugtattam, hogy nekem az jó, ha őt érzem-látom kielégülni. Marci hamarosan ejakulált, de ösztönösen a puncimnál tapogatott, a betéten keresztül simogatta csiklómat. Olyan jól sikerült, hogy orgazmus-közeli állapotba kerültem, kértem, hogy nyelvével a mellbimbómat is simogassa, hamarosan elélveztem. Kellemes velejárója volt az orgazmusnak, hogy szüneteltette menstruációs fájdalmamat, ezt külön megköszöntem Marcinak.
Elindultam a fürdőszoba felé, de Marci még az ágyon maradt. Megkérdeztem, hogy „te nem jössz?” Csodálkozva kérdezett vissza, hogy bejöhet-e velem? Megnyugtattam, hogy már sokkal gyengébb a vérzésem, ami a betéten látható vérfolt, nem vészes, hacsak nem olyan típusú ember, aki elájul a vér láttán. De Marci azt mondta, hogy olyan, mintha málnaszörpöt öntöttek volna a betétre. A zuhannyal lemostam kis- és nagyajkaimról a maradványokat, majd tiszta betétet tettem a bugyimba és felvettem. A régit ügyesen visszazártam a csomagoló fóliába, majd a szemetesbe dobtam.
Marci és végzett a tisztálkodással, kifelé jövet megcsókolta a mellbimbómat. Most visszakapta a múlt heti bámészkodását, mert én néztem hosszasan ivar-oszlopát, míg puncimat bugyi+betét takarta. De Marci volt annyira nagyvonalú, hogy ezt nem tette szóvá, egyébként a lánynak is szabad gyönyörködni a meztelen férfitestben, különösen, ha a társáról van szó.
EGY ÉVVEL KÉSŐBB
ZSÓFI:
Marcival változatlanul szerelmesek vagyunk egymásba. Úgy állapodtunk meg, hogy hétközben csak a tanulással és az aikidoval foglalkozunk, szex az hétvégére marad. Tudom, hogy ez mindkettőnknek nagyon kegyetlen, de most alapozzuk meg életünket, nem szabad, hogy a tanulás rovására menjen szerelmi életünk. Ha így történne, akkor biztos, hogy elásnám magam Marci szülei előtt, és Panni meg Zsuzsi segítőkészségével sem szeretnék visszaélni, mert a tervezett tandíj kötelezettséget nem tudnám előteremteni. Természetesen hétközben is találkozom Marcival, mert gyakran előfordul, hogy a segítségére szorulok, ha az előadáson vagy könyvből nem értek meg valamit. Azonkívül Marci papája, Bandi bácsi is szokott segíteni nekem. Egyébként Bandi bácsi, mint mérnöki iroda vezető utalt arra, ha megfelelő eredménnyel szerzek oklevelet, akkor dolgozhatok majd az ő vállalkozásában.
Sikeresen megtörténtek az év végi vizsgáim is. A nyár közepén Marci barátjához, Zsomborhoz voltunk meghívva keresztelőre. Két hónappal ezelőtt született meg kisfiúk. A vendégsereg már szétszéledt, de mi még maradhattunk, annyira jó barátok Marcival. Már elbújt a lemenő Nap a Budai hegyek mögött, amikor felsírt a csöppség, hogy tegyék tisztába és szoptassák meg. Móni, Zsombor felesége áthozta a babát a kisszobából, itt a nappaliban tette tisztába. Zsombor közben a felsírással kapcsolatban mesélte el, hogy a kis Álmos születése volt az egyik legmeghatóbb pillanat életében. „Apás” szülés volt, Zsombor szinte végig Móni mellett volt. Móni is bekapcsolódott a beszélgetésbe, miközben tisztába tette Álmost, elmesélte az izgalmakat, mert otthon a fájással együtt elfolyt a magzatvíz, és szélsebesen siettek a szülészetre. Mivel még csak néhány ujjnyira volt nyitott Móni méhszája, ezért a szokásos „BB” procedúrát ő sem kerülte el: borotválás, beöntés. Mónit nem hagyta el szókimondó stílusa ezekben a pillanatokban sem, megkérdezte a mádámot, hogy azért ad ilyen sok folyadékot a beöntés során, hogy az elfolyt magzatvizet pótolja? A szülésznő hirtelen nem tudta eldönteni, hogy ezt komolyan kérdezte Móni ? De visszavágott azzal, hogy egy prominens politikus is beöntéspátiakra és fejlődéspártiakra osztotta az embereket; bár kérdéses, hogyan lehet más egyéb módon gyorsan kitisztítani a bélrendszer alsó szakaszát, amikor szükségeltetik? http://www.mno.hu/portal/540935
Csaknem félórás távollét után végre a vajúdóban ismét Zsombor mellett lehetett, majd három órával később megszületett Álmos, a család nagy boldogságára.
Közben Móni befejezte Álmos pelenkázását, majd a síró babával leült a jobb oldalam felé eső kanapéra, és mellét szabaddá téve szoptatni kezdte a kis Álmost. Szemem sarkából titkon az én drágám felé lestem, hogyan reagál erre a helyzetre, de Marci igazi úriember módjára nem leselkedett Móni cicije felé. Egyébként amikor Móni a borotválás + beöntésről mesélt, akkor is figyeltem Marci reakcióját, de rezzenéstelen arccal hallgatta végig az eseményeket.
Velem is előfordult egy-két alkalommal, hogy a metrón utazva láttam, hogy menet közben szoptatta kisbabáját az anyuka. Szerencsére senki sem volt olyan bunkó, hogy gúnyolódott volna.
Hazafelé menet szóbahoztam az elmúlt órában történteket, és megtudtam, hogy a második évkezdést megelőző héten (már szeptemberben) Marci barátaival lement balatoni nyaralójukba, és Zsombor már akkor is magával vitte Mónit. Gyakorlatilag néptelen volt a part, és az üres strandon labdáztak, sakkoztak, kártyáztak meg úsztak a még elfogadható hőmérsékletű Balatonban. Móni nem egy szégyenlős lány, a fiú társaságban is végtelen természetességgel monokinizett, Marci már akkor is teljes terjedelmével látta Móni (nagyon formás) melleit. Így ez nem volt újdonság számára, egyébként is maximális tisztelettel diszkrét volt akkor is és most is.
Én pedig Marcit kezdtem el faggatni, hogy szeretne-e apás szülést ? – általánosságban, függetlenül az én személyemtől.
Azt válaszolta, hogy szeretne, ez az egyik legbensőségesebb családi esemény, és a legnagyobb megtisztelésnek venné, ha társa megengedné ezt. Elárulta azt, hogy Zsomborék videóra vették a szülést, de ezt szigorúan csak Móni és Zsombor, esetleg a későbbiekben Álmos nézheti meg. Ezzel teljesen egyetértettünk Marcival.
Óvatosan rákérdeztem, hogy adna-e nekem beöntést a szülés előtt?
Láttam, hogy nagyon meglepte a kérdésem – kérésem, hirtelen nem is tudott rá mit mondani, hosszasan gondolkodott a válaszon.
MARCI:
Nagyon bensőséges a szexuális kapcsolatunk, franciázáskor is, vagy amikor négykézláb szerelmeskedünk akkor is teljességében láttam-látom a fenekét meg a végbélnyílását, tehát nem ismeretlen számomra ez a terület. Ugyanakkor a kakilás az mindig különállóan történik.
- De nem tudom, hogyan kell beöntést adni ! – tudom, hogy létezik ez a dolog, de ezzel kimerültek ezirányú ismereteim. Egyébként ha igényled, akkor természetesen segítek ilyen formában is, mint a társad.
ZSÓFI:
- El kell mondanom néhány dolgot neked !:
És elmeséltem az első három napom történetét Marcinak, illetve a zempléni kirándulásunkat megelőző felkészülést. Kértem, hogy ne nehezteljen amiatt, hogy eddig nem beszéltem ezekről a dolgokról, de egyrészt csak annak adhatom ki ezen szuperintim dolgokat, akivel -hozzá hasonló mértékű- mély lelki kapcsolatban vagyok, másrészt nem került szóba ez a téma.
Azt javasoltam Marcinak, hogy menjünk az én lakhelyemre, és akkor megmutatom a felszerelést, meg elmagyarázom a dolgokat, és ha nincs ellenérzése, akkor adhat nekem beöntést.
Megnyugtattam Marcit, hogy bármely fázisban külön indoklás nélkül visszakozhat minden következmény nélkül.
De Marci leginkább azért aggódik, hogy fájdalmat vagy nagy kellemetlenséget okoz nekem, ezt nem szeretné. De megnyugtattam, hogy tapasztalatból tudom, hogy milyen érzés ez, illetve Panninak egyenesen élvezetet nyújt.
Marci hazatelefonált szüleinek, hogy a hétvégét nálam tölti. Hazafelé menet vettünk ennivalót, mert nem tudom, hogy mi maradt a hűtőben. Megérkezvén megvacsoráztunk, majd felmentünk a szobámba. Marci kissé megilletődött volt, meg nem tudta, hogyan kezdjünk neki, de azt mondtam, hogy először egy kis felvilágosító mozizás következik. Elővettem a 18-ik születésnapomra kapott csomagból az análvibrátoros epizódnak az előkészítési fázisát. Kissé megdöbbent Marci, hogy korábban milyen filmet néztem, de nem tett szemrehányást.
Levetkőztettem teljesen Marcit, majd ő is ugyanezt tette velem. A dobozból elővettem a plasztik ballont és merev csövet, és Marcival együtt bevonultam a fürdőszobába. Útmutatást adtam, hogyan töltse meg a rendszert (csak fél liter vizet használunk) és légtelenítse, majd visszamentünk a szobába. Az ágy előtt letérdeltem, és mellkasommal az ágyra feküdtem. Elmagyaráztam, hogy mivel nagy lesz a hasam, ezért ehhez hasonló testhelyzetben kell bejuttatnia a folyadékot. Megkértem, hogy óvatosan félig vezesse be a csövet a végbelembe, nyissa ki az elzáró csapot, és lassan emelje meg a ballont. Mindezt frappánsan végrehajtotta, majd amikor befolyt a víz, elzárta a leszorítót és óvatosan kihúzta belőlem a csövet. Visszakisértettem magam a fürdőszobámban levő WC-hez, majd megkértem, hogy menjen ki, és csukja be magamögött az ajtót. Kb fél óra múlva jövök, addig nézzen TV-t vagy olvasson.
Mikor végeztem a kiürítéssel és a tisztálkodással, odabújtam Marcihoz, és megdicsértem, hogy nagyon ügyes volt. Rákérdeztem, hogy élte meg a beöntés adást?
MARCI:
- Kicsit furcsa volt, hogy a popsid legbelső részénél tevékenykedtem. Egyébként szeretem simogatni a feneked, meg azt is szeretem, amikor viszonzod ezt.
Nem volt nagyon rossz?
ZSÓFI:
- Ezt az érzést saját magadnak kell átélned, mondhatnék akármit is; egyébként kibírható volt.
Viszont a jövő héten majd neked kell engem megborotválnod, mert amikor már nagy lesz a pocim, akkor nem férek hozzá a puncimhoz!
MARCI:
Érted bármit megteszek!
ZSÓFI:
Érted bármit megteszek! – mondta Marci, és szeretetteljesen átölelt, megcsókolt.
Tudom, nem szép tőlem, hogy nem mondom ki Marcinak, amit gondolok, de az jutott eszembe, hogy jövő héten veszek egy beöntőlabdát, hogy Marci is alapszinten kipróbálhassa és érezze, hogy milyen a beöntés. Végeredményben ezt mondtam neki, hogy ezt saját magának kell éreznie, átélnie.
Ahogy átölelt Marci, éreztem merevedését, így én is simogatni kezdtem, ill a kezét a puncimhoz húztam. Nemsokára már készültünk a beteljesedéshez, mely hamarosan megtörtént. Mondjuk ez „misszionárius”-pózban következett be, de ha négykézláb szerette volna Marci, az ellen sem tiltakoznék.
Hosszasan voltunk egymáshoz bújva, majd még sokat beszélgettünk. Részben a hét eseményeit, az aktuális történéseket beszéltük meg, részben pedig a babavárásról és a szülésről beszélgettünk. Megállapodtunk abban, hogy hétközben lehetőség szerint utánaolvasunk az interneten fellelhető leírásoknak, illetve belenézünk néhány fórumba is.
Egyébként amikor ismét a beöntésre terelődött a beszélgetés, elárultam azt, hogy egyszer Zsuzsi megemlítette, hogy Panninak nagytakarító beöntést adott, és a befolyás alatt a másik kezével benyúlt Panni hüvelyébe oly módon, hogy érezze azt, hogyan domborodik ki a végbél legalsó része a vízoszlop nyomása alatt; illetve ugyanekkor bevazelinozott gumikesztyű védelmében az egyik ujjával benyúlt Panni végbelébe is, és körkörösen megérintette a végbél falát.
Viszont őszintén megmondtam Marcinak, hogy a felvilágosító DVD-im között, van a „tanárnős” verzió, ahol a tanárnő „gésa-masszást” alkalmazott, ujjával benyúlt a fiú végbelébe, hogy gyengéden megmasszírozza a prosztatáját, fokozva szexuális izgalmát, illetve a szokatlan ingerléstől megszeppent fiatalember ejakulált is.
Marci arcán láttam, hogy nem lelkesedik ezért, így nem erőltettem. De azt hozzáfűztem, hogy nő esetében is lehetséges végbél felől szexuális ingerlés. De ezt is csak tényszerűleg említettem meg. Egyikünk sem célzott még az anális szexre, bár Marci sokkal inkább kisértésbe kerülhetett a négykézlábas poziciónál. Eddig egyetlen alkalommal csúszott át a gát másik oldalára, akkor is csak azért, mert sötétben szerelmeskedtünk; semmi szándékosság vagy célzatosság nem volt ebben.
Kedden nem a retikülömmel mentem dolgozni, hanem a hátizsákommal. Bevállaltam ezt annak ellenére, hogy a nagyfelületű zsák miatt jobban izzad a hátam. A titkárságról hazaindulva a szomszéd kerület egyik csendesebb gyógyszertárába mentem be, és egy-két (alibiből vásárolt) banalis gyógyszer mellett vettem még egy beöntőlabdát is.
Gyereknek vagy felnőttnek kell? – kérdezett váratlanul a pultnál levő hölgy a méretet illetően, én pedig pár pillanat tétovázás után kinyögtem, hogy a nagymamámnak lesz.
Tessék parancsolni ! nyújtotta át a zacskót na-ne-nézzen-már-hülyének! tekintettel.
A beöntőlabdát Marci számára vásároltam, megpróbálom rávenni, hogy egyetlen egy beöntést fogadjon el tőlem.
Hétközben nem szőrtelenítettem puncimat, így hétvégére már láthatóan borostás voltam. Péntek este ismét hozzám jött Marci, és mivel gyorsan ágynak estünk, sokat simogatta-becézgette puncimat. Megkért hogy hátonfekvő helyzetében üljek a hasára, így is szeretné érezni kellemesen szurkáló puncimat. Egyébként megnyugtatott, hogy így is erotikus vagyok, de akkor sem kifogásolná, ha ennél hosszabb lenne szeméremszőrzetem.
„Tisztességtelen” ajánlatot tettem neki: maximum hat hetes növekedési időt engedélyezek abban az esetben, ha ő borotvál meg engem. A szabályok megszegése esetén csak csupaszon láthat! Szegény Marci azonnal kapitulált, kénytelen volt elfogadni a feltételt, de hozzáfűztem, hogy a hetenkénti nyírás a kívánatos, a további öt hét az a maximális türelmi idő.
Mivel fellebbezésnek helye nincs, elmentünk zuhanyozni, és bár Marci idejövetele előtt megborotválkozott, köteleztem arra, hogy az arcát újra borotválja meg! Az én drágám engedelmesen cselekedett. Törölközéskor a lágyékomat szándékosan nedvesen hagytam, így mentünk vissza az ágyhoz. A párnákat úgy helyeztem el, hogy az ágy szélén levő fenekem esetén félülő helyzetben lehessek, hogy láthassam Marci tevékenységét. Marci lelkiismeretesen simára borotválta puncimat, és amikor mindketten függőleges helyzetbe kerültünk, láttam, hogy ivar-oszlopának végén nedves gömb készül lecseppenni. Nyújtózkodtam egyet, hogy melleim szép feszesek legyenek, és bejelentettem a következő stációt:
- Beöntést kapsz!
Marci tiltakozott ellene („bármit, csak azt ne!”), de közöltem vele, hogy vegye úgy, mint egy beavatási szertartást ! Kunta Kinte, a „Gyökerek” című regény szereplője is igen fájdalmas beavatási szertartáson (körülmetélés) ment keresztül, ehhez képest a beöntés semmiség. Én már néhány alkalommal részesültem beöntésben, illetve gyermekszülésekkor is valószínűleg megismétlődik ez, legyen ennyire a sorstársam!
Tudom, hogy maximálisan túlfeszítettem a húrt, ha továbbra is tiltakozott volna Marci, akkor biztos, hogy anuláltam volna a beavatkozást, de végül Marci annyi engedményt kért csak, hogyha elviselhetetlennek tartja, akkor többet ne adjak neki beöntést. Ezt elfogadtam, nem akarok kegyetlen lenni vele szemben.
Hanyatt fektettem az ágyon, kőmetsző helyzetbe húzattam a térdeit. Mondtam, hogy először bevazelinozott gumikesztyűs ujjammal előtágítom a végbélnyílását. Ezt óvatosan meg is tettem oly módon, hogy tovább nyúltam a végbelébe, és ahol olvasmányaim meg a képes ábrák alapján sejtettem, finoman megsimogattam a prosztatáját. Éreztem, hogy tiltakozóan szorította záróizmát, ezért áttértem a második lépesre: a fürdőszobában megtöltöttem a részére vett beöntőlabdát, és bevazelinozva becsúsztattam a célterületre. Szóltam, amikor elkezdtem benyomni a vizet, majd hamarosan kihúztam a csövet, összeszorítva fenekét.
Marci kissé feldúltan sietett be a WC-re, becsuktam mögötte az ajtót, és azon töprengtem, hogy nem bántottam-e meg ezzel az akcióval?
Nehezen múltak számomra is a másodpercek, mintha csak beöntést kellene visszatartanom. Hallottam a többszöri WC lehúzást, és a zuhany csobogását. Szívem szerint bementem volna Marcihoz, hogy megfürdessem, de saját magamról tudom, hogy néha ilyenkor is jelentkezik ürítési inger és folyadék is.
Feszülten figyeltem, mikor kinyílt az ajtó, és Marci szemmel láthatóan megkönnyebbülten jött ki. Félénken odabújtam hozzá, átöleltem, simogattam, attól tartottam, hogy nagyon megszíd. De megnyugtatott Marci, hogy az ijedtsége volt nagyobb, semmint a beöntés kellemetlensége.
Kiengesztelendő Marcit, teljes hosszában hanyattfektettem az ágyamon, majd franciázni kezdtünk, hamarosan mindketten elélveztünk. A tisztálkodást követő beszélgetés során Marci megjegyezte, hogy nem irigyli a nőket, hogy mi mindenen kell keresztülmenni a szülés előtt; hozzáfűztem azt, hogy az ottani beöntés többszöröse annak, amit tőlem kapott.
ÉVEKKEL KÉSŐBB
Marci kitüntetéssel államvizsgázott, és a családi vállalkozásban kezdte meg tevékenységét, illetve készülődött a szakmérnöki vizsgájára.
Amikor én is befejeztem az egyetemi tanulmányaimat, Marcihoz költöztem, hogy eldöntsük azt, hogy házasságot is kössünk. Egy év múlva Marci nagyon romantikus módon feleségül kért, majd három hónap múlva megtörtént a mennyegző.
Az esküvőn Panni volt a „mamám” – mint rangidős, Zsuzsi az esküvői tanúmnak lett felkérve.
Sok nászajándékot kaptunk, értékesebbnél értékesebbet, de a szívemhez legközelebb mégis a Panni által készített faliszőnyeg állt. A téma egy kínai erdős területen levő vízesést ábrázolt, mely alján a következő bölcselet állt:
„Nincs lágyabb, mint a víz, mégis a köveket kivájja: Nincs különb nála.” (Lao-ce: Tao te king)
Elmosolyodtam, hogy Panni ennyire szellemes metaforikus álcázással célzott a beöntésre. Ezt csak hárman tudtuk: Panni, -nyilvánvalóan- Zsuzsi, és én. Annyira már ismerem Marcit, hogy az arckifejezéséből tudtam, neki nem esett le a célzás, de még a mai napon elárulom a témaválasztás okát.
EPILÓGUS:
Két gyermekkel ajándékoztam meg Marcit: Zolika, majd két évvel később Julcsi született meg.
Mindkét szülésnél ott volt velem Marci, még otthon ő borotválta meg a puncimat, illetve szülés előtt a szülésznő felügyelete mellett ő adta nekem a beöntést is. Természetesen ezt nem vettük fel videóra, de a babák megszületését azt igen. Annyiból engedtünk szigorú szabályainkból, hogy Panninak és Zsuzsinak is megmutattuk.
Zolika harmadik születésnapjára Bandi bácsi egy fakockás építőjátékot hozott ajándékba. Amikor Zolika kiborította a padlóra a kockákat, és bíztatta nagyapját, hogy „gyere Papa, építsünk házat!”, Bandi bácsi szemei könnybe lábadtak a meghatódottságtól.

tinipinaRitának hívnak, és idén érettségizem. A múlt nyáron két hetet a francia Riviérán töltöttem a szüleimmel. Persze nem lóghat az ember állandóan a szülei nyakán, a szállodában és a strandon sok velem egykorú lánnyal és sráccal ismerkedtem meg. Együtt lógtunk, végiglátogattuk a környék összes strandját, esténként diszkóztunk, szóval jól éreztük magunkat.
Egyik nap azonban épp egyedül csavarogtam az egyik, Nizzától elég távoli strandon, és bevallom, veszettül unatkoztam. A szüleim ugyan csak tízre vártak, de én már ötkor elindultam. Felvettem egy hosszú pólót a fürdőruha fölé, hónom alá csaptam a strandszatyrot, és felmásztam az útra stoppolni.
Általában nem kell sokat szobroznom az út szélén, de válogatós vagyok, meg óvatos. A magányos férfiakat, ha lehet, kerülöm, úgy biztonságosabb. Szóval egy tucat kocsi elhúzott mellettem, mire egy jónak tűnő megállt. Nagy, szürke kocsi volt, hogy milyen márka, nem tudom, nem vagyok szakértő, talán Volvó, ketten ültek benne.
- Hova mész? – kérdezte a nő.
- Nizzába asszonyom.
- Mi is. Szállj be! – hátranyúlt, hogy kinyissa az ajtót, én pedig bevágódtam a széles, kényelmes hátsó ülésre.
- Nagyon köszönöm. – mondtam udvariasan.
Elvégre az ember legyen udvarias, ha stoppol. Nem? Bonjour-ral köszöntek, és már indultunk is. Jobboldalt ültem, láthattam a volánnál lévő férfi profilját. Arcra negyven körülinek látszott, de a haja már majdnem teljesen ősz volt. A fehér pólóhoz képest a bőre erősen napbarnított, a hangja, ahogy az előbb köszönt, szimpatikus, és elég jóképű volt. Végül is tökmindegy, hogy ronda vagy szép, de az ember mégiscsak jobban szeret jóképű útitárssal utazni. Nem?
Beljebb araszoltam az ülésen, hogy a nőt is szemügyre vegyem magamnak. Őt harmincra saccoltam, csinos, rövidre vágott haja volt, és nagy szemei. Talán kékek, ezt nem láthattam. Hátul gombolódó, kék blúzt hordott. Mintha megérezte volna, hogy nézem, hátrafordult.
- Na? Mit gondolsz rólunk?
- A francba! – csak gondoltam.
- A tükör visszafelé is mutat. – bökött fölfelé mosolyogva.
- Szóval? – gyönyörű fehér fogai voltak, elöl egy kis hézaggal, és a szeme tényleg kék.
De most mi a fenét mondjak?
- Szóval? Úgy gondolod, hogy szép pár vagyunk? – volt némi irónia az arcán, ahogy kérdezte, és rám nézett.
Tök ciki! Most mit mondjak, hogy szépek?
- Igen, igen… azt hiszem. – nyögtem ki, és a továbbiakban igyekeztem az egyébként abszolút érdektelen tájat tanulmányozni.
- Hát, ha te nem szólalsz meg – folytatta a nő – én azért elmondhatom, hogy téged nagyon is csinosnak talállak. Nincs igazam Henri?
A férfi megigazította a tükröt, láthattam az arcát, amíg engem tanulmányozott. Markáns arca volt, férfias és mégis gyengéd.
- Nagyon is, nagyon is csinos. – mondta a férfi.
Tulajdonképpen én is megdicsérhetném őket, gondoltam. Nincs abban semmi, és tényleg szépek.
- Én is úgy gondolom, hogy maguk nagyon szépek. – böktem ki.
- És, és nagyon jól néznek ki együtt. – fűztem még hozzá.
A nő hangosan felkacagott.
- Nem rossz! Hallod ezt Henri?
- Tudod, mi tökéletesen összeillő pár vagyunk. – fordult hátra még mindig kacagva.
- Azonos az ízlésünk, azonosak a vágyaink, ugyanarra gondolunk ugyanabban a pillanatban.
- Igen? És ebben a pillanatban mire gondolnak ketten együtt? – csúszott ki a számon némileg szemtelenül. De tudják, kit röhögjenek ki, ha ennyire el is vannak durranva maguktól!
Egymásra néztek és mosolyogtak.
- Tudod, ha tíz perce kérdezed, mielőtt találkoztunk volna, azt mondom, hogy hazamenni, átöltözni, és elmenni valahova vacsorázni… – mondta a nő
- De most – folytatta a férfi – inkább rád lenne étvágyunk.
Elakadt a lélegzetem. Most vagy nem értettem jól, amit mondott, vagy szemrebbenés nélkül azt közölte velem, hogy… 17 éves voltam, és nem igazán tudtam elképzelni, mit is csinálhat három ember együtt.
- Na, mit szólsz hozzá? – kérdezte a nő mosolyogva.
Á, hülyeség, egyszerűen rosszul értettem valamit, nem ismertem a kifejezést. A férfi csak kedves akart lenni, és vacsorázni hívott? Én meg fantáziálok, tök ciki lenne egy ilyen félreértés.
- Semmit, nem is tudom, mit gondoljak…
- Gondold azt, hogy mi azt szeretnénk, ha közöttünk lennél a hálószobánkban. Mi pedig szeretnénk téged csókolgatni, simogatni, és ezer más módon kényeztetni. Na, mit szólsz? – és mosolygott, de a szeme nagyon is komolyan csillogott.
Nem tudtam megszólalni. Nem voltam már szűz, de azért mégis! Ilyen csak Franciaországban fordulhat elő! Egy pár nő tagja mosolyogva kifejti, hogy a barátjával együtt le akarnak fektetni. Ilyen nincs! Másrészt viszont valahol a dolog rettenetesen izgalmas. Hát mikor történhet az ember lányával ilyen kaland? Tagadhatatlanul egy vonzó, attraktív pár, nyugodtan odaillenének a cannes-i filmfesztiválra, vagy egy monacói hercegi fogadásra. Hát mikor találkozhatok én ilyen emberekkel, mondjuk otthon?
- A szüleimmel nyaralok, tízre várnak haza. – mondtam.
- Értem, de egyelőre hat óra sincs. Szóval az ajánlat: beérünk Nizzába, eljössz hozzánk, megiszunk egy italt. Aztán levetkőztetünk, és megpróbálunk neked örömet szerezni. De ha nem érzed jól magad, bármelyik pillanatban felállhatsz, és eljöhetsz. Erre szavamat adom, és a férjem is.
Szóval házasok, csak nem hordanak gyűrűt. Menjek velük? Az igazság az, hogy igenis velük akarok menni. Mert izgat a dolog, mert nőnek néznek, igazi nőnek.
- Igen, igen, szeretnék. – nyögtem ki.
- Nagyon jó! – mosolygott a nő – És voltál már együtt párral?
- Nem, még nem.
- Ez lesz az első? Igazán? – Bólintottam.
- De fiúval azért már voltál? – hát persze, azért teljesen hülyének nem kell engem nézni.
- Egy kicsit. – mondtam őszintén.
- Csak nem vagy még szűz? – ezek tényleg hülyének néznek.
- Nem, nem, már egy éve. – mondtam.
- Bravó! És azóta, gyakran csinálod?
- Hát néhányszor. – de azért tudok a dolgokról, tettem hozzá gondolatban.
- És lányokkal voltál már?
- Ó, igen, persze. – azért mindenre nem rázhatom a fejemet! Különben igenis simogattuk már egymást egy barátnőmmel. Ki volt bukva szegény, otthagyta a fiúja. De azért hihetetlen, hogy ezek milyen nyugodtan beszélnek ilyesmiről!
- A barátnőddel? – vette át a szót a férfi.
- Természetesen. – válaszoltam.
- És sok barátnőd van?
- Hát persze, három, négy. – gondoltam, ha már lúd, legyen kövér.
- Akkor itt nagyon unatkozhatsz, nem? Vagy kisegíted magad néha?
- Hogy?
- Arra gondoltam, hogy maszturbálsz-e?
Hát ez nem igaz! Igen, igen, magamhoz nyúlok, és nem csak itt, hanem otthon is! És akkor mi van? Mit akartok még tudni?
- Mondd csak, tulajdonképpen hány éves is vagy te? – kérdezte a nő.
- 18. – hazudtam hozzá egy évet magabiztosan.
- De nem francia vagy, ugye?
- Nem, magyar.
- Magyar? Bocsáss meg, azt hittem, német. A német lányok ilyen bátrak és felszabadultak, mint te. – mondta a nő.
Egymásra néztek.
- Hát, ha nem gondoltad meg magad, akkor megpróbálunk neked olyan örömöt adni, amilyet talán még soha nem kaptál, sem a barátaidtól, sem saját magadtól. Jó? Rendben, Henri? – fordult még a férjéhez.
- Nagyon jó. – bólintott a férfi.
Nagyon jó, gondoltam én is, de azért kíváncsi leszek rá. Azért én is tudom, amit tudok. Mert jó a szex, tényleg nagyon jó, de nekünk lányoknak egy szép esti séta néha sokkal többet jelent, annál, hogy a fiúk se szó, se beszéd nekünk essenek. Ezt már tapasztaltam néhány barátomnál. A nő biztos náluk is csak a férfi kedvéért megy bele ebbe, engem viszont izgat a dolog, tehát megyek. Láttam, hogy a nő keze átvándorolt a szomszéd ülésre. Előrehajolni nem mertem, biztos a nadrágon keresztül simogatja. Én is nedvesnek éreztem magam egy kicsit, jó lett volna megnézni az ujjammal, de biztos észrevették volna.
- Megérkeztünk, itt lakunk az utca végén. – fordult hozzám a nő
A keze továbbra is a férfi ölében feküdt.
A hetediken béreltek apartmant, erkéllyel és kilátással a tengerre. Hát szálloda és szálloda között van különbség. Ez határozottan a nagyon sok csillagos kategóriába tartozott.
A liftben közöttük álltam. A férfi alig volt magasabb nálam, és már több volt az ősz hajszála, mint a fekete. Elég sovány volt, vagy inkább szikár, így pontosabb. A nő alacsonyabb volt nálam, és teltebb, a melle, feneke nagyobb volt, mint az enyém, de azért karcsú, lapos sarkúban is szép lábakkal. Állapíthattam meg, amikor kiléptünk a liftből, és előrement ajtót nyitni.
- Tudom, hogy kevés az időd, ha tízre haza akarsz érni – mondta – de azért az erkélyt nézd meg, gyönyörű a kilátás. Én addig viszek egy italt a hálóba. Kérsz te is?
- Ez van… Nézz körül! – mutatott körbe a férfi, aztán kézen fogva kivezetett az erkélyre.
- Mindjárt hozok italt. Szereted a whiskyt?
- Igen. – ha szokott is otthon lenni, sose kóstoltam.
A kilátás tényleg gyönyörű volt, az égtől a tengerig a kék ezer árnyalatát fonta körbe az öböl partjának zöld-sárga-barna kígyója. Órákig elnéztem volna, különösen, mert pillanatonként hol megbántam, hogy ott vagyok, hol türelmetlenül vártam, hogy kezdődjön már el valami. Akartam is, meg féltem is, leginkább hagytam magam sodortatni, amikor a férfi figyelmesen bekormányozott a hálóba.
A halvány pasztellszínű falon ízléses rajzok lógtak. Nem másolatok, eredetiek, látszott. Vastag, puha szőnyeg, hatalmas és meglepően magas ágy, földig érő fehér prémmel letakarva. Az ággyal szemben tükör, oldalt apró asztalka, néhány székkel.
- Tetszik?
- Csodálatos. – tényleg az volt, filmekben látni ilyet.
- Fontos, hogy az ember jól érezze magát ott, ahol épp van. Nem?
- Itt az ital. Mondd csak, hogy is hívnak tulajdonképpen? – nyújtotta felém a poharat a nő.
- Rita.
- Rita, szép név. Akkor, Rita igyunk a találkozásunkra, és az ilyen szabad lányokra, mint te.
Ittam, nyeltem, aztán krákogtam és köhögtem.
- Ha túl erős, nem kell meginnod. Keresünk neked valami mást.
Hálás voltam a férfinak, hogy ezt mondja, úgy hogy egy köszönő pillantással le is tettem a poharat. A whiskyvel majd inkább máskor ismerkednék. Amúgy is eléggé vert a szívem, és akkora gombóc volt a torkomban, hogy na. Mindenesetre figyelmesek voltak és kedvesek, és megígérték, hogy ha akarok, bármikor elmehetek. Ez megnyugtatott valamennyire.
- Gyere, ülj mellém az ágyra! – hívott a nő.
Melléereszkedtem, a prém nagyon finom és puha volt. A férfi állva maradt, az italát kortyolta, egy pillanatig minket nézett, aztán kisétált a szobából. Amint kiment, a nő átkarolta a vállamat, és minden bevezetés nélkül puhán megcsókolt. A nyelvével egy picit szétnyitotta és végignyalta az ajkamat. Jólesett, hagytam, hogy óvatosan hátradöntsön, és elnyúltunk az ágyon. Könnyedén, természetesen fedezte fel a számat, államat, nyakamat.
- Vedd le a bikini felsődet! – súgta a fülembe.
Az ajka puha volt és gyengéd. Felíveltem a hátam, hogy kigomboljam a melltartót, ő bal kézzel a pólóm alá nyúlt, és feljebb tolta. Csókolózás közben az egyik mellemet simogatta, két ujja közé fogta a bimbót és morzsolgatta. Aztán a keze a másikra vándorolt, és felváltva becézgette őket, amíg a szájával az enyémre borult. Kellemes volt, feloldotta a bennem futkározó feszültséget. Már majdnem a férfiról is elfelejtkeztem, amikor két kezet éreztem meg a fürdőruhám nadrágján. Megemeltem a csípőmet, hogy segítsek neki lehúzni, és lesandítottam, hogy megnézzem magamnak. Már teljesen meztelen volt, és nem takargatta, dugdosta magát, mint a barátom szokta. Sőt, látva, hogy a nemi szervét nézem – hosszú volt, formás, rózsaszín, és nem tűnt túl vastagnak – még közelebb is jött, félig feltérdelt az ágyra.
- Tetszik neked? – mosolygott rám.
Nem tudtam felelni, mert a nő teljesen lefoglalta a számat, csak a szememmel ragyogtam feléje, hogy tetszik. Nagyon is tetszik, a kedvességük, a természetességük, a gyengédségük. Már nem féltem, már nem akartam elmenni. Lehunytam a szemem, hátradőltem, és elengedtem magam. Élveztem a nő becéző kezeit, száját, hagytam, hogy a férfi a csípőm alá nyúljon, kicsit megemeljen, és az ölemre hajoljon. Már nagyon nedves voltam, ő bedugta a nyelvét és azzal furkált, mozgott odabent. Ilyet még senki nem csinált nekem, szenzációs érzés volt. A nő elvált az ajkamtól, és a mellemet vette kezelésbe. A nyakamba gyűrte a pólót, a szájába vett, ráfújt a bimbóra, hogy végigborzongtam, csiklandozta a nyelvével, és nekem hangosan nevetni lett volna kedvem, olyan jó volt. A férfi nyelve közben odalent egyre gyorsabban mozgott. Nagyon jól csinálta. Aztán fönt a nő az egyik bimbót a szájába vette, és erősen szívta, a másikat a kezével simogatta. Ez alatt a férfi a csiklómat vette a szájába, az ajkával szorította, a nyelvével izgatta Mintha áramot vezettek volna belém, megrándultam, nem tudtam, hol vagyok. A csípőmet nekivágtam volna a férfi arcának, de leszorítva tartott, a testem hullámzott, vonaglott alattuk. Soha még ilyen orgazmusom nem volt! És „csak” a kezük, szájuk által. Lihegve, kimerülten hullottam vissza.
- Jó volt? – kérdezte a nő.
- Nagyon.
- Nagyon érzéki a kislány – mondta a férfi – és úgy látszik, szereti az orális szexet.
- Feküdj csak vissza nyugodtan Rita. Ez csak egy kis hors-d’oeuvre volt.
- De lehet, hogy már szeretne hazamenni?
- Ó, nem, dehogy. – tiltakoztam.
- Bámulatos egy lány vagy. – mondta a nő.
- Téged, hogy hívnak?
- Marie-Laure.
- Szép név, szelíd, mint te.
- Pihenj egy kicsit most. Addig mutatunk neked, valamit, jó?
Kényelmesen elnyúltam az ágyon, hátamat a fejtámlának támasztva, és a tükörből egy nagyon elégedett lány nézett rám.
- Szeretnéd, ha levetkőznék? – a nőre néztem.
Gyors mozdulatokkal szabadult meg a ruháitól. Igazi nő volt, csodás mellek, lapos has, sűrű, vörös szőrzet. Megfordult előttem, hogy megbámulhassam hátulról a csípő lágy ívét, a két méltóságteljes félgömböt. Szerettem volna megérinteni, végigsimogatni őket. Egymás mellett álltak, és gyönyörűek voltak. A férfi izmosan, félig mereven, hogy jó volt nézni a hímvesszőjét. Én is ledobtam a pólómat, és visszafeküdtem az ágyra, hogy sütkérezzek a tekintetükben.
- Gyönyörű tested van Rita. – mondta a nő.
- Dehogy, a tiéd csodálatos.
- Különböző a felépítésünk, de te még sok férfit fogsz boldoggá tenni.
- Téged szeretnélek. – mosolyogtam rá.
- Csak őt? – kérdezte mosolyogva a férfi?
- Jaj nem, dehogy…
- Aranyos vagy Rita. Most nézd egy kicsit, mit csinálunk, jó?
A nő letérdelt a férfi lábai elé, és – hát ilyet még soha nem csináltam – a szájába vette a péniszét. Tudtam, ezt hívják szopásnak, és én szégyenlős tiszteletet éreztem a nő iránt, akinek a szájában néha teljesen eltűnt a hímvessző. Aztán félig előbukkant, csak hogy újra eltűnjön, közben a tövét könnyedén tartotta a kezében. Időnként kiengedte a szájából, hogy a nyelvével körbenyalja a végét, oldalát. Akkor már nagyon nagy volt, és kemény, a nő arca egészen behorpadt az erős szopástól. Látszott, hogy nagyon élvezi. Vajon ez tényleg ilyen jó?
- Szeretnéd kipróbálni?
- Még soha nem csináltam…
- Annál jobb, csak csússz közelebb az ágyon, így egész közel leszel a férjemhez.
Hasra feküdtem az ágyon, az arcom így épp egy magasságban volt a pénisszel.
- Itt van… – fordult felém.
- A legfontosabb, hogy a fogaddal ne érj hozzá.
- Csinálj úgy vele, mintha jégkrémet nyalnál! – mondta a nő.
- Oké.
- Csak belém ne harapj. – nevetett a férfi.
- Félted, mi? Vedd a szádba, amennyire tudod, és nyald a nyelveddel. Lehelheted, szophatod, nyalhatod, ahogy megy. Rá fogsz jönni, hogy nagyon sokféleképpen lehet csinálni. – ült mellém a nő az ágyra.
Nagyon izgatott voltam, azért lehet, hogy ez mégsem olyan egyszerű. Közelebb hajoltam, arasznyira volt az arcomtól. Most már nem rózsaszín volt, hanem vörös, a vége határozottan karmazsinszínű, és így néhány centiről észrevehetően lüktetett.
- Félsz? – kérdezte a nő.
- Nem…
Szélesre nyitottam a számat, és benyeltem, amennyit tudtam – teljesen nem sikerült – az ajkammal jó alaposan megszorítottam. Egészen kitöltötte a számat a meleg, lüktető, élő pénisz. Igyekeztem úgy csinálni, ahogy a nőtől láttam. Mozgattam a fejemet, hagytam, hogy csúszkáljon a számban, vigyáztam, hogy a fogam ne karcolja végig az érzékeny bőrt. Szokatlan volt, de tetszett. Amikor az álkapcsom már kezdett fáradni, kiengedtem, és nyalogattam. Aztán rájöttem, hogy ha csak a végét veszem a számba, akkor szívni tudom, és a nyelvem is mozoghat.
- Félelmetes! – nyögte a férfi.
- Tartsd a kezeddel, úgy könnyebb! – tanácsolta a felesége.
A szám ahhoz kicsi volt, hogy egészen benyeljem, de a maradékot át tudtam fogni az ujjaimmal. Emlékeztem, hogy a nő oldalról is játszott vele, hát kiengedtem, az arcomhoz szorítottam, végigcsókoltam, és nyalogattam. A szőrzete barna volt és durva, majdnem tüsszentenem kellett tőle, amikor az orromat nekidörzsöltem. Inkább a heréit birizgáltam óvatosan a nyelvem hegyével, itt olyan kevés szőr volt, mint a köldökénél. Amikor kipihentem magam, újra a számba vettem, és behorpadó arccal szoptam. Nagyon tetszett a dolog!
- Állj meg! – hallottam felülről.
Meglepődve engedtem ki.
- Valamit rosszul csináltam?
- Ellenkezőleg! Nagyon jól, csak nem akarja még befejezni. – simogatta meg a vállamat a nő.
- Igazán? Jól csináltam?
- Nagyon is! Bámulatos tehetség vagy. – hajolt hozzám a férfi, és egy puszit nyomott az arcomra.
Bámulatos tehetség, bámulatos nyelv, és ezt még soha nem mondták nekem. Büszke voltam rá, hogy igazi nő vagyok.
- Menjünk az ágy végébe! – mondta a nő, és megsimogatta az arcomat.
Szerettem őket, mindkettőjüket. A nő előrehajolt, háttal a férfinak, könyökével az ágyra támaszkodva. A tükörből láttam a fenekét, teltebb, nagyobb volt, mint az enyém. Az ágyon ülve néztem napbarnított, sima hátát, a gerinc vonalát a horpadásig, ahol a feneke kezdődött. A lába könnyű terpeszben volt, a tükör mutatta a combjai közül kitüremkedő vörös szőrzetét. Fejét a karjára fektette, melle a prémre simult. A férje mögéje állt, és lassan látszólag fáradtság nélkül dugta be neki. Amikor már egészen bent volt, megfogta a csípőjét, és keményen magára húzta. Így mozogni ugyan nem tudott, csak hozzádörzsölte az ágyékát. Elképzeltem, hogy a pénisze, most a nő hüvelyét tölti ki ugyanúgy, ahogy az előbb az én számat. Láttam, hogy közben elől az ujjaival simogatja őt. A nő fojtottan nyögött, amíg a férje csinálta neki, és amikor erősebben lökte előre a csípőjét hangosan felkiáltott. Nagy szemeit félig lehunyta, de közben engem keresett a tekintetével.
- Simogasd magad Rita! Szeretném látni, ahogy a lábad közé nyúlsz, amíg a férjem szeret engem. Képzeld azt, hogy egyedül vagy az ágyban egy meleg nyári éjszakán!
Nem kellett kétszer mondania. Odacsúsztam egészen a fejéhez, szélesre nyitottam a lábamat, és szemérmetlenül maszturbálni kezdtem, amíg néztem őket. A férfi egyre gyorsabban simogatta a csiklót, lendületesebben mozgott a csípőjével, az ágy meg- megrázkódott.
- Simogasd magad, légy szíves! Nyúlj be kedves! Mélyebben! Gyerünk Rita! Gyerünk! – hallottam a suttogását.
A férfi szünet nélkül mozgott benne, dörzsölte, csavarta a csiklóját. Én magamban felejtettem az ujjamat, és bámultam őt. Rabul ejtett a látványa. Rabul ejtett, ahogy az ágyra hullott, a lábai erőtlenül lógtak a földre, a férfi mélyen benne, keze a hasa és az ágytakaró közé szorulva. Gyönyörű volt! Óvatosan szabadította ki a kezét, és húzta ki a péniszét. A felesége nem mozdult, lehunyt szemmel hevert, mintha aludna. A hímvessző fényesen csillogott. És ő még mindig nem ment el!
- Láttam, hogy tetszett neked a szopás, szeretnél most még egy kicsit segíteni? – kérdezte suttogva.
Bólintottam, és kezdtem lemászni az ágyról.
- Nem, nem maradj csak!
Félig ülve maradtam, fejemmel az ágytámlán. A férfi feljött az ágyra és fölém állt, a lába közé vett, a pénisze fölöttem lengett. Aztán letérdelt, és így már csak arasznyira volt az arcomtól. Egyik kezével felemelte a fejemet, hogy elérjem. Nyitott szájjal vártam, és ő a csípőjét előretolva bedugta. Aztán szorosan átfogta a fejemet, hogy nem tudtam mozdulni.
- Ne mozogj, csak nyisd ki a szád, és nyald, amikor benned vagyok!
Egyre gyorsabban mozgott ki be, a hímvessző csak nőtt és nőtt. Én szélesre nyitottam a számat, és hagytam, pedig olyan mélyre bedugta, hogy az elképzelhetetlen.
- Így akarsz elmenni? – húzódott közelebb a felesége.
- Nem, dehogy! De ez a kölyök csodálatos.
Folytatta a mozgást, a számmal szeretkezett. Lehunytam a szememet, és úgy lélegeztem, ahogy tudtam. Egy csoda volt, elképzelhetetlen, leírhatatlan csoda. Sokáig mozgott rajtam, gyorsabban, lassabban, egészen mélyen és alig a végével, nem gondolkoztam, csak éreztem, hogy odalent is lángba borulok. A lüktető, kemény pénisz égette a számat, sötét volt, és hullámzott alattunk az ágy, mintha lágyan ringó vitorláson lettünk volna valahol a tengeren, és én nagyon boldog voltam. Arra tértem magamhoz, hogy mozdulatlan fölöttem. Felnéztem és láttam, a szeme lehunyva, sovány nyakán feszülnek az izmok. Mozdítottam volna a fejemet, de a felesége megfogott.
- Ne! Még ne!
Sokáig tartott, amíg felnyitotta a szemét.
- Rita, bámulatos vagy!
- Akkor talán átengedhetnéd egy kicsit nekem is, amíg összeszeded magad. Mit szólsz hozzá Rita?
- Persze.
- Rendben. – mondta a férfi, és az egyik székre telepedett, ahonnan jól láthatott minket.
A nő fejjel a lábam felé csúszott, megfogta a csípőmet és maga fölé lendített. Egy párnát gyűrt a feneke alá, és a combjait a vállamig húzta fel, vörös öle így egészen az orromhoz került.
- Így jól egymáshoz férünk. Kényelmes neked?
- Igen, nagyon jó.
Már teljesen nyíltan, minden tartózkodás és görcsölés nélkül beszéltem. Felszabadultam, amit csinálunk, azt ki is lehet mondani.
- Rita, próbáltad már az anális szeretkezést? – kérdezte a férfi.
- Nem, nem, még soha. – válaszoltam.
- És szeretnéd? – csókolt az ölembe a nő.
- Nem, azt hiszem, hogy az nagyon fájhat. – válaszoltam határozottan.
- Nem biztos – mondta a nő – sokan vannak, akiknek így erősebb az orgazmusa. Lehet, hogy te is ilyen vagy.
Hihetetlen pár volt! Úgy tudtak, új és ismeretlen dolgokra csábítani, hogy egy percig nem idegenkedtem. Soha életemben nem gondoltam ilyesmire, de most, hogy megemlítették…
- Lehet, lehet – mondta a férfi – de beszélgetés helyett miért nem csináltok inkább valamit?
Szétvetett lábakkal ült a széken és lágyan simogatta magát. Engem megint felizgatott a látvány. Egyszer megkértem a barátomat, hogy csinálja magával előttem, de nem volt rá hajlandó. Most meg láttam, hogy a férfi minden tartózkodás nélkül játszik a hímvesszőjével, amíg én a feleségével vagyok, és rettenetesen felizgultam. A nő nyelve a hüvelyemben matatott, az ajka rám simult, az orra csiklandozott. Amikor az egyik ujja is belém csúszott, én is ráhajoltam. Arcomat, államat a puha, vörös szőrzetbe temettem, szétfésültem az ujjaimmal, és megtaláltam a forrása előtt őrködő hosszú, rózsaszín csiklót. Nagyon komolyan játszottunk egymás nemi szervével. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, egy idő után az én bizsergésem folyamatos volt, és ő is állandóan hullámzott, tekergőzött alattam. Tiszta őrültek voltunk, az ujjammal benne vájkáltam, a nyelvemmel a csiklóját simogattam, miközben ő rázkódott alattam. Meglepődtem, amikor az egyik ujját a fenekembe dugta, ő pumpálta a hátsómat, én ütemesen szorítottam, elengedtem, gészen eszemet vesztettem az ötlettől. Aztán én is kipróbáltam rajta, de három ujjamat a hüvelyében hagytam, és a másik kezemmel izgattam a fenekében. Neki tetszett, én meg voltam lepődve, milyen könnyen tárul az ujjam előtt, ez a másik kapu. Egyszerűen úgy éreztem, nem elég a kezem, szájam, nyelvem, hogy mindent kipróbáljak vele. Amikor elmentem, karjával, lábával átkarolt, és magára húzott. Éreztem, hogy belőlem rá ömlik a nedvesség, az én arcom az ő ölétől maszatos. Homályosan emlékszem, hogy a férfi is mellénk jött az ágyra. A felesége nem hagyta, hogy megnyugodjak, felszabadította a fenekemet, és két ujjával nagyon gyorsan kezdett játszani a hüvelyemben. Éreztem, hogy ő is ezt várja tőlem, és a vörös, szőrös nemi szervére borultam. A férfi közben markolászta és széthúzta a fenekemet. Mindegy, nem számított. Mindenre készen voltam, amit csinálnak velem. Tartozom nekik ennyivel, ezért az élményért! A nyelve ott járt, ahol az előbb a nő ujjai, és ez ugyanolyan jó forró, bizsergő érzés volt, mintha elöl csinálta volna. Miközben a nő elöl nyalt a férfi hátul, sőt bedugta a nyelvét. Lazán, könnyedén, szinte ellenállás nélkül. Az ujjaim közben mélyen a nőben, aki olyan nedves volt, hogy már a csuklómon csorgott, majszoltam a kemény, lüktető csiklóját, és a másik kezemmel a fenekébe is visszatértem. Így együtt olyan hatással voltam rá, hogy a karommal, arcommal erősen le kellett szorítanom, hogy meg ne szabadulhasson a mohóságom elől. A férfi a forró, hosszú péniszével csapkodni, dörzsölni kezdte a fenekem vágatát, és egyszer csak újabb két ujj merült belém, az övé. Csak soha ne legyen vége! Csak vágja már belém, ugyanúgy, ahogy az előbb a feleségébe, mélyen, keményen! De nem! Az egyik ujját a fenekembe dugta, és pumpálni kezdett, mint a nő. Ki, be, körözés, ki, be. Nem volt rossz, de jöjjön már rám! Mindegy hova, csak jöjjön. Ha akar, szeretkezzen a fenekemben, csak csinálja már!
Igen, éreztem, ahogy a pénisze megérinti a végbelemet, és préseli, nyomja befelé. Nem fájt, olyan síkos volt, hogy szinte magától csúszott be. Igen, most már itt sem vagyok szűz! A szőrzete nekipréselődött a fenekemnek, és még mindig nem fájt, kicsit feszített. Nem baj!
- Jól vagy?
- Igen. – lihegtem bele a nő ölébe.
Lassan jöttek a következő – nem tudom hányadik – orgazmus hullámai. Egészen rászorítottam magam a nő nemi szervére, és téptem, nyaltam, marcangoltam, ő elölről tette velem ugyanezt, a férfi bennem dagadozott és mozgott. Micsoda pár! Istenem, mit műveltek velem! A férfi egyre gyorsabban mozgott bennem, és ez valami rendkívüli volt. Én már nem tudtam nyalni, vagy a kezemet használni, mert minden lökésével rápréselt az alattam vonagló izzadt, forró testre, a felesége tátott szájára. És akkor jött két iszonyatos lökés, hogy azt hittem szétszakít. Felsikoltottam, és ahogy az ágyterítőbe markoltam az egyik körmöm behasadt. A nő fulladozott, elfordította a fejét, a férfi mélyen a fenekembe fröcskölt.
Biztos, hogy együtt mentünk el mind a hárman, mert percekig tartott, amíg egyáltalán meg tudtunk mozdulni. Arra tértem magamhoz, hogy a férfi apró csókokat ad a vállamra, nyakamra. A pénisze még mindig bennem volt, de már puhán, és egy pici szorításomra ki is csusszant. Arcomat a nő sima, hűvös vádlijához szorítottam.
Mielőtt hazavittek volna, még egy jó fél órát, hevertünk egymás mellett az ágyon félálomban. Én voltam középen, simogatták az arcomat, fogták a kezemet. Olyan jó volt!
Az úton elmondták, hogy másnap már utaznak haza. Kamerunba, ahol a férfi dolgozik. Csak a szabadságukat töltötték itt. Címet cseréltünk, és karácsonyra írtam nekik. Válaszoltak. Tudom, hogy nekik csak egy kedves élmény voltam, de én velük, tőlük váltam felnőtt nővé, amit soha nem lehet elfelejteni…

- Itt csak magunkban leszünk – mondta a prosti, miközben a két férfivel bement a hotelszoba ajtaján.
- Hát az biztos, hogy jobb, mint hogyha egy kocsi hátsó ülésén próbálnánk megszúrni – mondta John, az idősebbik, magasabbik férfi.

A három ember az utcasarkon találkozott, ahol a nő szombat esténként a kuncsaftokat várta. A két férfi egyszercsak megjelent mellette. Flörtölni kezdtek, és egy perc múlva már a kocsijukban is ült.
A nő javasolta, hogy egy hotelbe menjenek, mert az autó hátuljában elég nehezen fértek volna el mind a hárman. A nőnek több térre volt szüksége, hogy kihasználhassa “a technikáját”.

- Mennyibe fog ez nekünk kerülni, szivi? – kérdezte Larry, az alacsony, jóképű pasas, akinek rövid hajáról a prosti arra gondolt, hogy biztos katona volt. Megérintette a férfi fejét:
- Attól függ, mit akartok csinálni, tüsikém. Egy kis cumi kell, vagy egy kis cickó? – kérdezte, és már a férfi mellére tévedt a keze.

Levette magáról a rózsaszínű bőrkabátot. Előbukkantak alma alakú mellei, amik egy fekete-fehér leopárdmintás blúz mögött voltak. A férfi megérintette a nő finom melleit:
- Ez jó lesz.
A nő a férfi fenekébe markolt:
- Na és kapok egy kis farkincát is?
- Óóóó bébi – nyögte Larry.
Mögötte John a nadrágjában a farkát markolgatta. A bal kezével megfordította a nőt, a jobbal pedig kicipzározta a sliccét.
- Miért nem szopsz egy kicsit, aztán hagyjuk, hadd pörögjön az óra…
A dzseki már a földön hevert, a nő pedig már rajta térdelt.
- Szeretném, ha először tisztáznánk az árakat – mondta.
- Hát kérnénk mind a három fogást: a szádat, a pinádat és a seggedet is – mondta John. – A végén meg majd adnánk egy kis édes, ragadós desszertet az arcodra.
John akart még mondani valamit, de a prosti már lassan szopni kezdte a farkát, úgyhogy csak nyögött egy nagyot. Helyette Larry fejezte be:
- Jó tüzesen kérjük, szivi, és akkor jó nagy borravalót kapsz majd.
- Remekül hangzik.

Larry nagyon élvezte a látványt, hogy a csaj a barátját szopja. Lassan simogatta a farkát, mereven bámulta, ahogy a nő ajkai szorosan a férfi péniszére tapadnak.
John szeme csukva volt. A feje ide-oda mozgott. Teljesen ellazult, és így nehezen bírta megtartani az egyensúlyát.
A férfiaknak minden a terv szerint ment. Annyira jól érezték magukat, hogy egyikük sem vette észre a szobában lévő rejtett kamerákat.
A nő úgy nézett ki, úgy viselkedett, sőt, úgy is szopott, mint egy prostituált. De valójában nem az volt. A valódi neve Liza White hadnagy volt, a Metro Vice beépített rendőrtiszte. És ez csak egy küldetés volt a számára.
- Igen, ez az – nyögte John. Lassan tömni kezdte a nő száját. Levette az ingét, és a nadrágját is a padlóra engedte.
Larry farka már keményen ágaskodott, nagyon vágyott egy kis kényeztetésre. A látvány, ahogy Liza Johnt szopja, csak rontott a dolgon. Levette az ingét, és megszólalt:
- Én is kérek ebből egy kicsit.
Ledobta a nadrágját, és közelebb lépett.

Liza egész szája tel volt John farkával. Az ágyéka kezdett tüzelni, mint mindig, mikor faszt szopott.
- Gyere, indítsd be az én műszeremet is – mondta Larry.
A nő tovább szopta John-t, de közben Larry farkát is szorongatta. Érezte, ahogy növekszik, és keményedik a kezében, miközben John az egész dorongját a szájába nyomta. Elérte John golyóit, és így már az egész dákó a szájában volt. Olyan mélyen benne volt, hogy a férfi szőrzete az ajkaihoz ért. John megremegett, és felnyögött.

A nő hirtelen kiengedte a szájából, és Larry-hez fordult, aki már nagyon várta a dolgot.
- Ez az, szopd le – mondta a férfi izgatottan. – Ez az, szopjál csak!
A szerszám néhány pillanat alatt kétszeresére nőtt, és olyan kemény lett, mint a kő. A nő kiengedte a szájából.
- Ezek ekkorára nőnek Texasban? – célzott Larry szülőhelyére.
- Az biztos, szivi. Éppen ekkorára – válaszolta a férfi.
Liza mélyen a szájába szívta a farkat, és simogatni kezdte a golyókat.
- A mindenit! – tört ki Larry-ből.

A mély torok technikája volt Liza specialitása. Azért is, mert nagyon jó volt benne, de főleg azért, mert nagyon szerette csinálni. A puncija már nagyon folydogált, pedig még csak hozzá sem ért senki. A farkak közeli illata és a férfiak nyögése-sóhajtozása teljesen felizgatta. A világ végéig is tudta volna szopni ezeket a farkakat, és sosem unta volna meg.
John ráparancsolt, hogy szopja tovább Larry-t közben ő meg levette magáról az összes ruhát. Mikor végzett, azt mondta a nőnek, hogy emelje fel a fenekét.
Ehelyett a nő felállt, és kicsomagolta a melleit, amitől Larry majdnem eldobta az agyát. A nő visszatért a férfi farkához, és jó mélyen a szájába vette. Hallotta, hogy John arra készül, hogy hátulról beléhatoljon. A gondolat, hogy egyszerre lesz egy farok a szájában is a puncijában, teljesen megőrjítette.

A nő tudta, hogy kollégái végig figyelik, és ez csak még jobban felizgatta. A zsaruk tulajdonképpen azt tárgyalták, hogy mit is tegyenek. Eddig egyik ügynökük sem jutott ilyen messzire, és nem tudták, hogy engedjék-e folytatni. A főnökük azt mondta, hogy várjanak. Nem volt, mint tenni. Látniuk kellett a pénz átadását, hogy letartóztathassák az ügyfeleket. Így hát csak ültek, és figyeltek.

Liza érezte, hogy egy pár kéz széttárja a lábát, aztán egy nyelv a nedves kis lyukacskájába hatol. Larry megfogta a nő fejét, és fel-le húzogatta a dorongján.
Liza pinája megremegett. John nyelve nagyon ügyesen dolgozott, úgy pörgette körbe-körbe, hogy az éhes barlangocska minden oldalát kényeztesse. A nő csak azért nem kezdett sikoltozni, mert az ajkai között mozgó dákó minden hangot elnémított.

Ekkor egy tizennyolc centis farok feszítette szét Liza punciját: John hevesen belényomult. A férfi fejéről vadul csöpögött az izzadság.
Nagyon jó érzés volt. A nő alig bírt a szopásra koncentrálni. Nyögései minden percben hangosabbak lettek. A puncija egyre nedvesebb és egyre tágabb lett, így a férfi teljesen az édes kis lyukba hatolhatott.
- Ez az, basszál! – kiáltotta Liza.
- Igen, szereted a baszást? Mocskos kis kurva vagy, mi?
- Igen! – kiáltotta a nő, és közben John farkát szorongatta.
- Nagyon helyes, te kis dög. Mejd én megmutatom, mi az az orgazmus!
Ez már későn jött. Liza máris elélvezett. A puncija lüktetett, és a szitu minden részlete sokkal intenzívebbé varázsolta az élményt.
John jól megmarkolta a derekát, és úgy kúrta, mintha belülről akarná megérinteni a nő köldökét.

- Baszást akarsz? – kérdezte John.
- Iggeeen! – nyögte Liza.
- Mondd ki!
- Bassz meg, basszál!
Larry közbeszólt:
- Ne dumálj, csak szopjál, bébi – és a nő szájába nyomta remegő farkát. Liza szót fogadott.
- Nézd csak, hogy szopik a kis kurva – nyögte John. Nagyon élvezte a szűk lyuk szorítását, de a lába kezdett kifáradni. Ideje volt helyet cserélni, hogy Larry is kipróbálhassa a nő punciját.
Larry hanyattfeküdt. Liza fölémászott, és a férfinek háttal beleült a remegő faszba. John az ágyon állt, és mélyen Liza szájába nyomta a farkát. A nő a csiklóját simogatta, közben Larry kemény dákója vadul ostromolta nedves barlangocskáját. A nedvei csak úgy folydogáltak a férfi golyóira.
- Szopjál, te kis kurva! – tört ki John. – Majd mi megmutatjuk neked, hogy mi az igazi baszás! Mindjárt el fogsz újra élvezni!
- Máris élvezek!
- Most?
- Igen! Óóóóó
- Ez az! Élvezz a farkára!
Mintha csak felkapcsolta volna valaki a fűtést. Kegyetlenül izzadtak, az ágy vadul remegett.

A férfiak megfordították. Larry még mindig a puncijában volt, de ezúttal John hátulról ráereszkedett.
- Remélem, készen állsz egy kis texasi faszra a seggedben – mondta, és csillogó farkát a nő szűk kis fenekébe vezette. Itt volt az ideje egy kis szendvicsezésnek.
Mivel Larry hatalmas dorongja már a nő puncijában volt, mintha a fenekében még kevesebb hely lett volna. Liza hatalmasat, erőteljeset sikoltott, érezte, ahogy a két forró, kőkemény pénisz beléhatol. Ahogy a dorongok a barlangjait feszítették, olyan éhes kis kurvának érezte magát. Talán az is volt…
- Igen, baszd a seggem! – kiáltotta. – Óóóó milyen nagy fasz!

Mindhárman önkívületi állapotba kerültek. A férfiak csak másodpercekre voltak az orgazmustól. John leugrott a nőről, és verni kezdte a farkát. Larry ránézett:
- Én is pont erre gondoltam – mondta, és leszállította magáról Lizát. A nő mellé helyezkedett az ágyra.
- Tessék, egy kis texasi nedv – nyögte Larry, és a sperma vadul kitört a szerszámából.
Az első lövésen Liza még meglepődött, kissé összerándult, amikor az anyag az arcához ért, de gyorsan visszanyerte lélekjelenlétét, és jó nagyra tátotta a száját, hogy semmi ne vesszen kárba.
- Ez az, nyomjad neki a texasi levet – bátorította John a barátját. Közben ő is szorongatta a szerszámát, neki sem volt sok már hátra. Figyelte, ahogy Liza megint beszívja Larry makkját, és kiszívja belőle az utolsó cseppeket is. Ez a csaj nagyon dögös volt, jobban csinálta a dolgát, mint ahogy várták volna. De most itt volt az ő ideje.

- Kell még, szivi?
Odatartotta a farkát a nő szájához pár centire. rászorított, közben meg Liza arcát figyelte. Próbálta elképzelni, milyen lesz az arcán az ő spermája. Egy rándulást érzett a fenekében, ami végigszántott a farkán.
- Nyisd nagyra – nyögte.
Liza előredőlt, kidugta a nyelvét, és a fehér cseppecskék már jöttek is John dákójából. Közvetlenül a szájába kapta, lecsúsztak a torkán, alig tudta megízlelni őket. És az anyag csak jött. A nő összegyűjtötte, aztán hagyta, hogy lefolyjon a mellére és a hasára. Egy párszor megveregette a makkot, hogy minden kijöjjön belőle. Aztán ezt a dákót is szopogatta egy kicsit, hogy megérezze, milyen az, amikor közvetlenül a forrásból jönnek a cseppek. John felnyögött, és mind kirázta.

- Na, most megkóstoltad a texasi gecit – mondta Larry. – Nyomd mind a kettőt a szádba, te kis kurva.
Liza megnyalta mindkét farkat, összeszorította, és a szájába nyomta őket. Olyan tágra nyitotta a száját, ahogy csak bírta. Nem is bírt így szopni, csak nyalogatta a makkokat.

Mostmár mindannyian kielégültek, úgyhogy eljött a fizetés ideje.
- Ez aztán szép szolgáltatás volt, hölgyem – mondta John.
Larry elővett egy vaskos bankjegyköteget, és odaadta Lizának:
- Bármennyibe is kerüljön, ez biztos elég lesz.
- Srácok, biztos vagytok benne, hogy nem kértek egy kis desszertet?
- Hát én szívesen beleharapnék abba a kis fenekedbe… – viccelődött John.
A nő kinyitotta az ágy melletti éjjeliszekrényt, és kivett belől egy bilincset. Rákattintotta John csuklójára:
- Jobb lenne, ha meggondolnátok!
- Mi az ördög?
- Jól van, fiúk – mondta Liza, és két ügynök tört a szobába. Az első a férfiakra szegezte a fegyverét, a másik nyugodtabb volt, és csak vigyorgott:
- Mosolyt, srácok! Rajta vagytok a Los Angelesi rendőrség felvételén!
Lenyomta a rádiója gombját:
- Megvannak. Tíz-négyes.
- Azt hittem, jó kislány vagy – kiáltotta John.
- Hát ezért akartál seggbe kúrni? – kérdezte a nő gúnyosan.
- Ugye ez csak valami vicc? – kérdezte Larry. John fáradtan tette hozzá:
- Ez is csak Los Angeles-ben történhet meg!

A pasasokat letartóztatták, de Liza ezúttal túl messzire ment. Elég érdekes este lesz, ha mindent el kell mesélnie benn az őrsön. De az ügynökök dudorodó ágyékából ítélve könnyen kitalál majd valamit, amivel pár dolgot a szőnyeg alá söpörhet…

- Aztán jó zalai nohát kaptál-e a szilvapálinka előtt? Tudod, olyan rózsaszínes, schillerest, kaparóst, vastag, fehér, gömbölyű üvegpohárban.
- Előtte, Tóni bácsi? Meg utána, meg közben! Csak épp a pohárban nem keverték össze, és a vőlegénynek mindenkivel koccintania kellett. Rettenetes volt!
- Bizony, az úgy szokás arrafelé. Egyetlen ellenszere van, jó, faggyús, büdös birkapörkölttel megágyazni neki. Akkor aztán mindegy mit iszol és mennyit.
- Egy idő után így is mindegy volt. A menyasszonytáncnál már a seprű támasztotta őt a falhoz. – nevetett Edit.
- El is lopták Editet, ami a népi folklór szerint nagy szégyen. – fűztem hozzá bűnbánóan.
- Gyerekkori barátaim tréfáltak meg. – szúrta közbe gyorsan újdonsült feleségem.
- Mit nem hallok Editke? Aztán legalább rendesen megtiszteltek azok a gyerekkori barátok?
- No de Tóni bácsi! – jött zavarba Edit.
- Ismerlek én téged. No meg a jó falusi lakodalmakat is, amikor idegen legény akar benősülni egy házhoz. – mosolygott Tóni bácsi mindentudóan.
Nem fogtam fel mondatainak súlyát, hiszen mit tudtam én még akkor Editről.
Számomra ő hosszú combú, alma mellű, csodás barna szépség volt, aki körül vibrált a levegő. Aki, bár távoli zalai faluból került a főiskolára, cseppnyi elfogódottság nélkül állt szóba bárkivel, és könnyed, táncos lábakkal lépdelt a pesti éjszakában. Szemének vidám szikráit pedig semmilyen éjszakázás nem tudta megtörni, a sötét karikák, a duzzadt, kiharapott ajkak csak karakterisztikusabbá, végzetesebbé tették az arcát. A fiúk cinkos pillantásait elismerésnek vélve kihúztam magam mellette, és büszkén hagytam, hogy Edit hozzám simítsa csípőjét.
Csak néha gyötörtek homályos sejtések, amikor zárva találtam ajtaját a koleszban, vagy csak egy cédula várt, két sorban odavetett mentegetőzéssel. De hát a lepke sem tudja, hogy a lámpa nem csak ragyogó, fényes, de éget is. Fenntartások nélkül örültem Edit vad és korlátlan szabadságának, izgalmas, színes ismeretségi körének. Szédülten hagytam, hogy magával vonjon kielégíthetetlen kíváncsisága féktelen játékaiba, és meg kell mondanom, soha nem csalódtam benne. Egyszerű szülei számára diplomás, egyetlen lányuk volt, minden büszkeségük tárgya és forrása, aki jó állást, lakást, férjet is talált a távoli Pesten, ahol ők életükben tán egyszer, ha jártak. Az otthon tyúkokat etető, tehenet fejő Editet valószínűleg meg sem ismerték volna az éjszakai 100 évesben, vagy a Bukarest szálló bárjában. De azt én sem sejtettem, hogy Editben nem két, hanem három lélek lakozik.
A kortalan – öreg Tóni bácsi, akinek beszámoltunk falusi lakodalmunk hányattatásairól, jobban tájékozott volt. Annál is inkább, mert ő is Edit különös – excentrikus baráti köréhez tartozott. Vagy inkább fordítva, Edit volt nagy becsben tartott virága Tóni bácsi gonddal ápolt rózsakertjének. Mert Tóni bácsi úgy volt a nőkkel, mint kertész a virágjaival. Soha nem tudott betelni illatukkal, mindig az új és új formák, színek, alakzatok kötötték le figyelmét. A hamvas szirmú, alig bimbózó gyereklányoktól, a lángolóan szétnyílt, régi bájukat hallatlan önfegyelemmel őrző, végzetes, vörös rózsa szépasszonyokig. Sőt, néha még egy-egy gyorsan elvirágzó, vadrózsa-cigánylány is feltűnt a villa kertjének bokrai között. Senki nem tudta, hogy Tóni bácsi honnan jött, miért nincs családja, vannak-e rokonai, miből él, és mivel üti agyon az időt naphosszat. Délutánonként angolra, franciára, olaszra oktatta különböző külkereskedelmi vállalatok hőn áhított álláshelyeit már elnyert, de épp elkötelezettségük okán többnyire csak oroszul beszélő kádereit. No meg előrelátó, gondoskodó szülők gimnazista gyermekeit.
- Erre parancsoljon! – hajolt meg könnyedén Tóni bácsi a 15 éves, farmeros gyereklánynak, és tökéletes úriemberként vezette be a szalonba, amelynek bútorai, szőnyegei halványan őrizték még a villa nappalijának régi fényét. Tanítványai a grammatikai szabályokon túl kultúrát, viselkedést, stílust, eleganciát is tanultak tőle. Esetleg mást is, mert a rossznyelvek szerint Tóni bácsi néha nem elégedett meg a szívéhez közel álló rózsák illatával. Ám én azt hiszem, inkább csak gyönyörködött bennük.
Akkoriban, a 70-es évek végén a Piért-boltok kirakatainak félreeső zugaiban már fel-feltűntek az első rózsaszín-szemérmes aktnaptárok. A Filmmúzeum már játszotta a Dekameront és a Canterbury meséket, de a cenzúra meg a mozigépész ollója nyomán többnyire csak az eszmei mondanivaló maradt a vetített kópián. Tudtuk, hogy létezik videomagnó, de a többség, még csak a Dániából csempészett Super 8-as pornófilm tekercsekhez juthatott hozzá. S persze ez a többség is szűk és nagyon zárt baráti köröket jelentett. Hát persze, hogy osztatlan elismerést keltettek Tóni bácsi 30-as, 50-es évekbeli fényképei és amatőr filmjei. El sem tudtuk képzelni ki és hogyan készíthetett ilyen felvételeket a sötét 50-es években. De Tóni bácsi csak mosolygott: “Az érzékeket nem lehet betiltani, és minél jobban elnyomják őket, annál erősebben dolgoznak.” – mondta.
Áhítatos rajongói voltunk Tóni bácsi titokzatos forrásokból táplálkozó régi és újabb gyűjteményének. A hatalmas kert, és a közepén álló villa pedig számos eldugott zugot kínált felajzott érzékeink kielégítésére, amit Tóni bácsi cinkos mosollyal még bátorított is.
De a tabuk nélküli, szabad beszélgetés, a legújabb, itthon még meg sem jelent regények, a bennfentes politikai pletykák, a pikáns viccek legalább olyan csábítóak voltak, mint a szex. Tóni bácsi villája intézmény volt a kiválasztott kevesek számára.
Neki számoltunk be az elkövetkezendő életünktől oly távoli és egzotikus paraszt lagzinkról, ahová igazi barátaink nem voltak, talán nem is lehettek volna hivatalosak. Úgy gondoltuk, nekik majd idehaza tartunk egy nagyobb méretű házibulit, “hivatalossá téve” előttük is egymáshoz tartozásunkat. De Tóni bácsi kitalálta gondolatunkat.
- No és mit szólnátok, ha …
Igaz, hogy második lakodalmunkra nem volt hivatalos a fél falu, és nem a hegyesre pödört bajszú, pirospozsgás násznagy rigmusai szabták meg a teendők és az ételek szigorú rendjét, de a nők körülményes készülődése egy cseppet sem volt rövidebb. Vali, Edit, Andrea és Tünde már délben felverték Tóni bácsi villájának csendjét, meg a rendjét is, lehet, az öreg már rég megbánta, hogy kedvenc rózsájának lakodalmat kívánt rendezni. Mi ugyan csak hatra voltunk odarendelve, de a lányok még csak akkor vonultak el öltözködni, és ez legalább másfél órát tartott. A háziasszonyi teendőket Tóni bácsi kérésére ellátó Vali időnként kijött, ellátott minket szendvicsekkel, aztán gondosan becsukva maga után az ajtót, újra eltűnt.
- Türelem, addig foglaljátok el magatokat! – mondta mindannyiszor.
Azért a különbség szembeötlő volt, a házi főzésű szilvapálinka helyett fekete és piros címkéjű cseresznyés üvegek sorakoztak az asztalon. A hűtőben szépen egymásra tárazott Sztalicsnaják lapultak, a kancsókban pedig Tóni bácsi Eger környéki pincékből beszerzett Medoc-ja és Leánykája piroslott meg sápadozott. Annyi pia volt összekészítve, mintha legalábbis legénybúcsút tartanánk, azt is három napost. Pedig tudtam, valójában inkább Edit leánybúcsúja ez, a társaság az övé, s én még igazán nem váltottam meg a belépőjegyet a villába.
Hát elfoglaltuk magunkat, amíg a lányok készülődtek, közben kezdtem magam úgy érezni, mint a zalai lakodalomban, nem tudtam már, a fejem zsibbad-e jobban vagy a lábam. De a többiekben is emelkedett a nyomás, mert Laci és Tamás mindenáron meg akarták kukkolni a menyasszony öltöztetését. Ezért felmásztak az ablak előtti cseresznyefára, mi pedig fogadtunk, hogy melyikük esik le előbb. Látni ugyan nem sokat láthattak, mert amikor cseresznyemagokkal kezdték lődözni az ablakot, a lányok rögtön behúzták a függönyt. Ráadásul a bevonulásról is lekéstek, mert tényleg nem tudtak lemászni a fáról.
Sokáig készülődtek, de az eredmény minden várakozást felülmúlt. A villa nappaliba vezető széles lépcsőjén először Vali jelent meg. A jó harmincas asszonyon, már akadt néhány felesleges kiló, de tagadhatatlanul a legjobb helyeken volt kipárnázva. Ő azonban csak bejelentette a menyasszonyt, lakonikus tömörséggel:
- Na, akkor most fogjátok meg az állatokat, nehogy leessen!
Leesett, mert Edit helyett megjelent Tünde, Tóni bácsi legújabb, 17 éves, még gimnazista tanítványa.
Besütött szőke hajjal, rózsaszín selyemben, koszorúslányként virágot hintve, legfeljebb 15-nek látszott.
Pimasz mosollyal pukedlizett, mint egy rosszcsont angyalka, és leszaladt a lépcsőn Tóni bácsi karjaiba, hisz Edit másként amúgy sem fért volna el a lépcsőn. Edit szélesen terülő, hófehér tüll szoknyája teljesen betöltötte a lépcső szélességét. Titok volt, honnan szerezték a ruhát. A széles szoknya felett dereka különösen vékonynak, megroppanthatónak tűnt. Az elől dúsan hímzett selyem felsőrész áttetsző tüllben folytatódott, ami a nyakán záródott, de vállait, karját szabadon hagyta. Kezén könyékig érő fehér csipkekesztyű, fényes, barna haján apró gyöngyökkel ékesített ezüst fejék. Az tartotta a hosszú, derekáig lógó fátylat. Az utána lépő Andrea még eligazgatta a ruha alját, aztán a királynő levonult.
Ma sem tudnám eldönteni, melyik volt az igazi esküvőnk, a zalai, vagy a pesti. Mindkettő tartogatott meglepetéseket. De akkor, Tóni bácsi szertartásos köszöntését hallgatva, úgy éreztem, ez az igazi.
Azért persze, itt Pesten is végig csinálták velünk az összes elképzelhető játékot, amit magyar lakodalmakon valaha kitaláltak. Az egy pohárból ivástól, az egy kanállal evésen keresztül az egy cipőbe bújásig, no meg a menyasszonyi torta szeleteléséig. De itt nem feszélyeztek a játékok, a vaskos tréfák és anekdoták a nászéjszakáról. A társalgás pedig az idő előrehaladtával amúgy is egyre felszabadultabb lett, már mindenki ugratott mindenkit, amikor Vali szót kért.
- Éjfél elmúlt, ideje, hogy menyecske legyen a menyasszonyból.
- Még mit nem, hogy most megint eltűnjetek másfél órára, mi!? – tiltakozott Kálmán.
- És a menyasszonytánc hol marad? – kérdezte Imre, mint egyetlen, a szükséges formaságokon már átesett házasember a társaságban.
- Engem táncoltass, ne a menyasszonyt! – feleselt vele Vali, a felesége.
- Nem mentek sehova! Tessék itt átöltözni! – élénkült meg Laci, aki eddig nagyon mély letargiában iddogált.
- Átöltözni, átöltözni! Lássuk a menyecskét, lássuk a menyecskét! – skandálták kórusban a férfiak, örülve, hogy a kifogyott tréfák után végre megint történik valami.
Tóni bácsi sejtelmes mosollyal, hajolt Vali füléhez, aki eltűnt, majd hamarosan egy ki tudja honnan előhalászott szakadozott zsomborral tért vissza, és harsány hangon jelentette be.
- Eladó a menyasszony! Eladó a menyasszony! – de zenét nem tett fel hozzá, hát a nappali közepére penderített Edit is csak állt, nem tudván, hogy is lesz ez most, de Vali helyesbített.
- Eladó a menyasszony, ruhája!
Meg volt-e előre beszélve ez a sajátos menyasszonytánc, nem tudom, Andrea és Tünde a piruló, vonakodó Edit mellé álltak, és hófehér, csupa fátyol menyasszonyi ruhájában megperdítették az ámuló férfiszemek előtt.
Tamás és Laci látták már Editet ennél kevesebb ruhában is, fogták és érintették őt már a maga csupasz és őrjítő meztelenségében is. Mégis az ártatlan, szűzies, fehér ruha, a napbarnított bőrön is jól látható pirulás, izgatóbbá tette őt, mint valaha. Edit izgalmát a menyasszonyi ruha mellrészének hullámzása jelezte, vállgödrében nyugtalanul lüktetett a verőér, keze jól láthatóan remegett, hiába igyekezett azt szoknyájához szorítani. Andrea cinkos pillantást vetett a fal mellett álló Valira, és végigsimította feleségem barna haját, karcsú nyakát, a ruha által szabadon hagyott gömbölyű vállát. Szembefordította velünk, és lágyan hátravetette az Edit fejdíszéről hosszan lecsüngő áttetsző fátylat. A menyasszony másik oldalán Tünde állt riadtan, még nem engedte el Edit kezét, de a lába már menekítette volna. A tapinthatóvá vált csendben ő is megsejtette, mi következhet, s az éhes férfiakon körbepillantva Tóni bácsi mellé menekült, aki megnyugtatóan zárta tenyerébe a kezét.
- Eladó a menyasszony! – törte szét a csendet Vali.
- Soha nem voltál még ilyen szép. – hallottam Kálmán rekedt hangját.
Ötszázas hullott az odaperdülő Vali zsomborába, és Andrea keze nyomán repült a könnyű, átlátszó tüllszoknya.
- Ó, hát hány van rajta? – morajlott fel a csalódott férfisereg.
A szoknya ugyanolyan széles harangként borította Editet deréktól lefelé, mint az előbb. De a bankók, s a szoknyák szaporán hullani kezdtek, a játékba gyorsan beletanuló Edit minden pördülésénél magasabbra emelkedett az egyre könnyebbé váló ruha. A kutató pillantások pedig egyre többet képzeltek a kivillanó, izmos vádlik, telt combok fölé, közé. Az utolsó, vékony tüllszoknya azonban feszes, szűk, fehér selyem alsószoknyát rejtett.
Edit kerek feneke láttán bárhol felhördültek volna, most azonban furcsa csend lett. A kissé előrebukó vállú, lehajtott fejű, félmeztelen menyasszony látványa felkavaró volt. Azt hiszem, mindenki úgy érezte, mintha valami szégyenletes dolgon kapták volna. Hiába tudtam, hogy mosolygós, barna évfolyamtársnőm áll előttem, aki sem kapcsolatunk előtt, sem alatt, nem élt önmegtartóztató életet. Mégsem haboztam egy percig sem, hogy feleségül vegyem. Aki soha nem rejtette szépségét senki elől, aki adakozó volt de ezért nem lehetett rá haragudni.
De az ártatlanság, tisztaság, fehérség attribútumaival felruházott, és azoktól félig megfosztott menyasszony ott hallatlanul izgatónak, egyben végtelenül megalázottnak tűnt. Valami ilyesmit érezhettek a többiek is, mert senki nem nyúlt a pohara után, abbamaradtak a tréfák, Tünde rémülten ült Tóni bácsiba kapaszkodva, amíg Andrea megszabadította feleségemet a ruha felső részétől is. Az áttetsző, finom, csupa csipke melltartót még soha nem láttam rajta. Mint később megtudtam Tóni bácsi nászajándéka volt, dekadens, tiltott kapitalista termék a vasfüggönyön túlról. A kosár csak alulról ölelte, tartotta Edit alma melleit, a sötéten barnálló, izgatott bimbókat már szabadon hagyta. A fehér csipke és melleinek nap nem látta fehérsége, szemben a meleg júniusban már lebarnult nyakával, vállával megint a tiltott leselkedésen való rajtakapottság érzetét keltette. Amikor végül a selyem alsószoknya is lehullott, egy emberként szakadt ki belőlünk a sóhaj. A melltartóhoz tartozó apró bugyi izgatóbb volt, mintha semmi nem lett volna rajta. Mintha az egész nadrág a szélén végigfutó keskeny csipkedíszből állt volna. A leheletvékony anyag leszorította a vadul burjánzó szőrszálakat, rásimult Edit nagy, erős szeméremajkaira. A biztos kényelmetlen körömcipő megfeszítette lábát, amúgy is izmos combjait a fehér harisnyában. Csipkés bugyiban, melltartóban, állt előttünk a lefátyolozott menyasszony.
Soha még ilyen kívánatosnak nem láttam Editet, mint akkor. Dermedt csend volt, mindenki, a lányok is csak a látványt itták magukba. Vali, a már mindent próbált nősténytigris sután tartotta a zsombort, Andrea úgy maradt, guggolva Edit mellett, ahogy az alsószoknyát lesegítette róla utoljára. Senki nem merte megtörni a varázst. Nem tudta, mi lenne az a szó, az a mozdulat, ami nem otromba, durva, közönséges és mégis továbblépve feloldja a már-már elviselhetetlen feszültséget.
Edit bugyiján mindenki által láthatóan nedves folt kezdett terjedni. Úgy éreztem, fel kell állnom, a karomba ölelve átmenni vele valamelyik szobába, beteljesíteni mindenki által látható vágyát. S így megfosztani őket a lefátyolozott menyasszony, lüktető, meleg ölének, duzzadó, kemény mellének látványától. Csak egy pillantásra vártam Edittől, egy bíztató szemvillanásra, hogy vigyem már, hogy rám vár, nekem mutatja kívánatos testét.
A csend elviselhetetlen feszültséget idézett fel bennem. Gyűlölöm a csendet.
Gyerekkoromban gyakran nem tudtam, mit követtem el akaratlanul. Bűneimre csak anyám hallgatása figyelmeztetett. Napokig tudott hallgatni, némán, szűkre szabott mozdulatokkal irányított, elém tette az ételt, leszedte a tányért, vagy mutatott a fürdőszobára, figyelmeztetve teendőimre. Hallgatása minden büszkeséget kiölt belőlem, megalázkodva találtam ki újabb és újabb bűnöket, de soha nem tudtam meg, melyik volt az, amelyik haragját kiváltotta. Mert mindenki bűnös, ameddig ártatlanságát be nem bizonyítja. De a hosszú vezeklés után édes volt a megbocsátás, amikor egy bíztató mosollyal magához hívott, az ölébe vett, és halkan duruzsolva a fülembe súgta: “Ugye, nem csinálsz ilyet többet?” ezért a fülemet simogató meleg leheletért mindent megígértem.
De most hiába vártam Edit bíztató pillantására, mosolyára. Lassú, fáradt tekintete nem engem keresett. Hát tudtam, várnom kell még, de a varázst valakinek meg kell törnie.
Edit Tóni bácsi szemét kereste könyörgőn, reménykedve, és talán némi büszke diadallal. Az öreg nehezen tápászkodott fel kedvenc foteljából, két tenyerébe fogta Edit arcát, gyengéden szájon csókolta.
- Vigyétek, öltöztessétek fel! Mert amikor visszahozzátok, már végérvényesen Józsefhez tartozik. – nézett Imrére, a korelnökre, rajta kívül a társaságban.
A tekintetek, melyeknek fókuszában eddig Edit állt, most összezavarodtak. Tóni bácsi érzéke a drámai jelenetek iránt tökéletes volt. Senki nem mert nézni, senkire. Vali a zsomborban heverő bankjegyekre meredt, amíg férje ellépett mellette. Kálmán félszeg mosollyal kerülte ki guggoló barátnőjét, és alig merte megfogni Edit kezét. Én pedig akár a fejemre is állhattam volna, mert felém még véletlenül sem nézett senki. Lehet, hogy furcsa, de nem Editet láttam, hanem hihetetlen élességgel a guggoló Andrea combjai között világító fehér bugyit bámultam. Amíg Andrea egyszer csak felugrott, és harsány “Még mit nem!” kiáltással iramodott Editék után, majd feldöntve Tamást és Lacit, akik épp lehajtott fejjel oldalogtak el Tünde mellett. A feszültség egy pillanat alatt szertefoszlott, Vali levágta a zsombort.
- Erről nem volt szó Tóni bácsi! – villogó, féltékeny szemmel nézett az ajtó mögött eltűnt férje után.
Csak Tünde ült még mindig dermedten, ahogy Tóni bácsi otthagyta, és a szőnyeg mintáit bámulta a lába előtt. Az öreg mosolyogva simított végig Vali felháborodástól kipirult arcán.
- Miért van az, hogy a nők képtelenek elviselni, ha valami nélkülük történik?
Aztán nagy pohár hideg vodkát nyomott a kezembe, és mellém ereszkedett a díványra.
- Nem szabad csalódottnak érezned magad! Ismered Editet, nagy bátorságra vall őt feleségül venni. Biztos számot vetettél azzal, hogy ő olyan, mint egy működő vulkán. Élvezheted áldásait, de ha kitör, feléget, felperzsel maga körül mindent. Aztán megnyugszik, és újra szőlőskertekkel, gyümölcsösökkel lehet koszorúzni. Jó feleséged lesz, ha képes vagy elfogadni ezt a tulajdonságát. S te erős ember vagy, tudod, hogy a bőkezű, adakozó nők … – és csak mondta, mondta, duruzsolta, míg odabent a szobában …
Nem mondom, hogy nem éreztem csalódottságot. Persze azt mindig tudtam, hogy Editet nem lehet kisajátítani. De úgy gondoltam, vadászataira ezen túl én is elkísérhetem, és osztozhatok féktelen örömeiben. Valami akaratlan vétek lehetett, ami miatt Edit megfosztott a szomszéd szobában tomboló nászéjszakától?
- Na, menjünk mi is! – emelkedett fel egyszer csak Tóni bácsi.
- Azért nekünk sem kell unatkoznunk. – fűzte még hozzá, és Vali úgy nyalta meg a szája szélét, hogy biztos voltam benne, legszívesebben itt helyben elfogyasztana minket.
Csak Tünde üldögélt bátortalanul, magába roskadva.
- Gyere te is Tünde! Te sem maradhatsz ki mindenből. – fogta meg a kezét Tóni bácsi.
Nem tudom, hány év lehetett közöttük, negyven biztos, egy egész emberöltő. A sötét öltönyös, enyhén görnyedt, ősz férfi, s a habos – fodros koszorúslányruhába öltözött Tünde úgy álltak egymás mellett, mint egy régi fénykép: nagyapa a Városligetbe viszi unokáját, vagy első bálozó kislány szigorú családi felügyelet alatt. De most másról szólt a dolog, és a szeles, mindenhez értek, mindenbe beleszólok Tünde megrettenve hallgatott. Érezte ezt Vali is, mert belém karolva a gyereklány felé küldött bátorító mosolyt.
De Tóni bácsi nem fölfelé vezetett minket a széles lépcsőn a hálószobák felé, hanem ki a verandára, aztán a sötét, csillagfényes kertbe. A széles, magas, vasrácsos ablakon át beláttunk a kivilágított szobába.
A piros, babos, gondosan vasalt menyecskeruha a szék támlájára készítve érintetlenül várta a menyasszonyt, aki ugyanúgy fátyolban, harisnyában és fehérneműben mindenkinek kitárulkozva hevert a széles ágyon, ahogy elváltunk tőle. Még a leheletnyi bugyit sem vetették le róla, bár az láthatóan nem akadályozta a férfiakat semmiben. Az agyonázott vékony anyag, s a nedves foltok Edit hasán mutatták, valaki már szerette őt. Imre, mert ő ült egy szál kigombolt fehér ingben Edit fejénél, aki vékony ujjaival játszott a nedvesen csillogó, félig már puha hímvesszővel.
- Kár, elkéstünk! – súgta a fülembe Vali.
Gondolom, ő a férjét szerette volna látni Edit “asszonnyá avatásán”, de elkésésről szó sem volt. Odabent Andrea, aki eddig Kálmánt készítette fel a feladatra, kisiklatta szájából a nagyra nőtt vöröslő dorongot, és félrehúzta Edit visszacsúszott bugyiját.
Az indiai szerelmi művészet tankönyve, a Káma Szútra, méret szerint is osztályozza a nőket és a férfiakat. Nos Edit méretei lélegzetelállítóak, még szerencse, hogy a legkisebb érintésre is érzékeny, mert őt betölteni szinte lehetetlen feladat.
Kálmán is könnyedén siklott be, s Edit lehunyt szemmel, mozdulatlanul fogadta rohamait. A világító fehér harisnyás combok, A lehunyt szemmel fekvő menyasszony arcát félig eltakaró fátyol, a fekete öltönyben várakozó Tamás és Laci nyitott sliccéből feléje szegeződő falloszok látványa több volt, mint amit nyugodtan el lehet viselni. Erkölcsi gyávaság lenne nem elmondani, hogy a látvány felizgatott. A fiúk a legnagyobb gyengédséggel nyúltak Edithez, az egész jelenet mégis a perverz megalázottság érzetét keltette. Kálmán nem is bírta sokáig, egy hördüléssel kitépte magát, és áradása olyan bőséges volt, hogy még Edit nyakán, vállgödrében is eltévedt spermacseppek csillogtak.
Tünde szapora légzését hallottam magam mellett, aztán egy tapogatózó kezet éreztem a nadrágomon. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy Tóni bácsi az, aki egymás után pattintja ki sliccem gombjait, szabadítja ki farkamat az alsónadrágból, aztán Tünde apró, puha kezét szorítja rá. Óvatosan mutatta neki, mit csináljon, így ketten simogatták vadul lüktető szerszámomat. Vali nyitott szájjal vette a levegőt, egyik kezével könnyű nyári ruháját emelte fel, a másik a bugyijába mélyedt, de közben le nem vette volna szemét a szobában játszódó jelenetről.
Tamás és Laci már a koleszban is élvezték együtt Editet, most sem akart egyikük sem második lenni. A bugyijától immár megfosztott menyasszony előredőlve lovagolt Tamáson, betakarva mindkettőjüket a hosszan lelógó fátyollal. Laci úgy ügyeskedett, hogy hátulról férjen Edithez. Mintha szendvicsbe fogták volna, de ismerve Editet, sejtettem, másról van szó. Ilyen kitágult állapotban ő képes volt két szerszámot is a puncijába fogadni, a fiúk egyszerre izgathatták egymást és Editet.
Az ágyon hullámzó jelenet Andreára sem maradt hatástalan, az egyik fotel támlájára hajolva kínálta magát, s bár méretekben nem vetekedhetett Edittel, fehéren világító kerek popsija, a combjai közül előtüremkedő szőkésbarna pihék nagyon is csábítóak voltak. Vali felszisszent mellettem, amikor odabent Kálmán előzékenyen az ő férjét engedte barátnője mögé. Hiába, Kálmán sosem volt féltékeny fajta, az ágyon himbálózó Laokon-csoport pedig jobban izgatta a fantáziáját. Némi nehézséggel felkapaszkodott hozzájuk, és Tamás feje mellé térdelve Edit szájának kínálta magát.
Vali egyetlen mozdulattal tépte le magáról bugyiját, állát az ablakpárkányra támasztotta, két kézzel megragadta a vasrácsot, és széles, asszonyos fenekét fordította felém.
- Gyere, már! Mire vársz? Nem látod, mit csinálnak a feleségeddel?
A bosszú sajátos fajtáját űzzük mi most, gondoltam, amíg behatoltam jókora fenekéhez illő, öblös puncijába. De Vali elégedett morgással vette tudomásul az ütemes csattanásokat, tán még azt is kiszámolta, hogy ugyanazt az ütemet követjük – e, mint odabent a férje Andreával. Tünde ámuló szemmel lépett közelebb hozzánk. Nem tudta, mit nézzen, az odabent lassan a csúcshoz közelgő orgiát, vagy idekint a csípőjét vadul tekerő, hangosan élvező Valit.
Tünde alig ivott az éjszaka, azt hiszem, ő mindvégig józan maradt, mi viszont bőségesen poharaztunk, s Edit vetkőztetése, majd “nászéjszakára” vitele minden gátlást feloldott bennünk. Így lehetett, hogy amikor az egyébként mindig tapintatos, kedves Vali megérezte Tünde bátortalanul simogató kezét terjedelmes tomporán, hátranyúlt, és minden teketória nélkül a combjai közé húzta azt.
- Ott simogasd kislány, nyugodtan bedughatod az ujjadat is! Csak figyelj, és tanulj! – mondta rekedten, durván.
A szobában Edit fürdött a három fiú spermájában. Nem ők vettek észre minket először. A fotelra hajoló Andrea, s az ablakba könyöklő Vali pillantása fúródott egymásba. Aztán Imréé az enyémbe. Amikor észrevett minket, széles mosolyra nyílt az ajka, s nyitott tenyérrel nagyot csapott Andrea fenekére.
Nevettem, és válaszul én is elkezdtem előbb óvatosan, aztán egyre nagyobbakat csapva fenekelni Valit. Az egymásnak válaszoló csattanások keltették fel a többiek figyelmét. A fiúk Andreát és Imrét állták körül, nevetve bíztatták őket. Edit letépte fátylát, ami eddig mindent kibírt, megtörülgette maszatos arcát, combjait, és kitárva az ablakot nekem szurkolt.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy az ablakpárkányra támaszkodó Vali széles, puha hátán kivehetővé válik a bikini felső részének világos csíkja. Hajnalodott.
Utólag felmerül bennem, vajon Tóni bácsi valóban így gondolta-e? Tudta-e, mi fog történni? Akarta – e, hogy Tünde is köztünk maradjon, vagy játékos hajlama őt is megtréfálta, s csak sodródott az eseményekkel.
Akkor már hiába próbálta elvonni onnan a 17 éves kislányt. Hát csak óvón átfogta a vállát, és hagyta, hogy még utoljára Tünde kezébe helyezzem szerszámomat, és egy rándulással a tenyerébe élvezzek.

domina_megalazFeküdj le háttal a földre, te kis patkány! Most teljesítem életed egyik legnagyobb vágyát – mondta az Úrnő. Természetesen azonnal engedelmeskedtem a parancsnak, s a háton fekvés már csak azért is kellemes érzéssel töltött el, mert heréimnek nem kellett tovább tűrniük a rájuk akasztott súlyok húzó fájdalmát, így szenvedésem kicsit enyhült. Ahogy lefeküdtem a földre, az Úrnő átlépett rajtam.
Egyik lábával szorosan a jobb-, másik lábával pedig mellkasom bal oldala mellé állt, majd térdét behajlítva lassan ereszkedett lefelé. Gyönyörű látvány és csodálatos érzés volt, ahogy a hőn tisztelt kéjbarlang egyre jobban közelített felém.
- Megszagolhatod a pinámat! – mondta az Úrnő! Élvezheted finom illatát. De figyelmeztetlek, csak azt engedélyeztem, hoigy megszagold és a nyamvadt farkadat tartsd kontroll alatt, ha jót akarsz! – fejezte be mondandóját, aztán leguggolt és a pináját közvetlenül az orromhoz nyomta.
Örjítően finom és nőies illat volt! Szinte kábítószerként hatott rám a csábító puncii illlat, s bár én nem érzékeltem, de Úrnőm reakciója azonnal rádöbbentett, hogy a varázslatos pina szépségét és finom illatát már jobban élvezem a megengedettnél. A készenlétbe helyezett pálca ismét lesújtott farkamra…
- Csak hogy semmiképpen se jusson eszedbe semmi butaság! Jobb megelőzni a bajt – mondta az Úrnő mosolyogva, miköz testem a falloszomra mért újabb ütéstől nagyot rándult.
De az Úrnő nem fosztott meg a további gyönyörűségtől. Hagyta, hogy tovább élvezzem puncija finom illatát. Nagyokat szívtam magamba a varázslatos illatból, s próbáltam teljesen kiélvezni a illatának minden zamatát. Azután az Úrnő váratlanul felállt.
- Na jól van, azért ennyi elég lesz neked egyenlőre! – mondta, majd pálcájával megpiszkálva a farkamat, megvizsgálta állapotát. Valószínűleg a pálcázás és a csipeszek okozta fájdalom miatt, de teljesen lekonyult állapotban voltam.
- Tetszik, nagyon tetszik, hogy nem engedted szabadjára ezt a csökevényt! – piszkálta meg lenézően ismét a farkam az Úrnő, majd folytatta: -ágaskodnia nem szabad! Kivéve, ha…. – hagyta félben a mondatot és nézett rám kérdően az Úrnő, mintegy felkínálva, hogy befejezzem a csonka gondolatot.
-…Ha Úrnőm úgy parancsolja! – válaszoltam habozás nélkül.
- Így van! – vágta rá az Úrnő. Most pedig azt parancsolom, hogy állítsd fel a faszod! – mondta felemelt hangon! Engedélyezem, hogy feltérdelj, s adok két percet, hogy farkad úgy álljon, mint a cövek! Gyerünk, hadd lássam, milyen ez a korcs, mikor meg akarsz baszni valakit!
A parancs meglepett, de szó nélkül követtem. Térdre emelkedtem, s elkezdtem simogatni a farkam. A súlyok túl erősen húzták, szinte semmit nem éreztem rajta, teljesen érzéketlen volt. Simogattam, de úgy éreztem, hogy nem fog felállni. A másodpercek gyorsan teltek, az Úrnő oda sem nézett rám.
- Már eltelt több, mint egy perced! – mondta szemrehányóan. Lassan szeretnék valami életet látni abban a csúfságban!
Éreztem, hogy nem fog sikerülni, simogattam, simogattam, de teljesen érzéketlennek tünt, az idő pedig vészesen szaladt. Kétségbe esésemben felhagytam a simogatással és erőteljesen verni kezdtem, remélve, hogy attól talán feláll, szinte mániákusan rángattam, mintha az életem múlt volna rajta! S szerencsém volt: kicsit keményedni kezdtem…
- Lejárt az időd, mutasd, mit produkáltál! – mondta az Úrnő és lenézően megpiszkálta a farkam pálcájával.
Ez utóbbi is jót tett neki: felállt. Nem volt teljesen kemény, de azért volt benne valami élet, állt.
-Nem valami szép látvány! – fitymálta le meredező férfiasságom az Úrnő. Szánalmas látni, ahogy térdelsz itt ezzel a meredező pöccsel. Undorító, fúj! – kiáltott fel és elfordította a fejét!
Majd egy pillanatra ismét felém fordult és undortól eltorzult arccal fejezte ki nem tetszését.
- Nem akarom látni, ez undorító, verd ki! – adta parancsba.
Verni kezdtem a farkam. Húzogattam oda-vissza, néha lassabban, néha gyorsabban, miközben az Úrnő vonzó testét néztem. Már éreztem, hogy közeledik a vég, mikor az Úrnő hirtelen rám parancsolt:
- Állj! – kiáltotta. Undorító és szánalmas vagy! Nem akarom látni, ahogy kivered – mondta hangjában egy nagy adag megvetéssel és undorral. Vedd le róla a csipeszeket! – folytatta számomra váratlanul, majd döbbent arcomat látva a fejével bólintott, hogy a parancs végrehajthatóságát nyugtázza.
Kezemmel a farkamhoz nyúltam és elsőként leakasztottam a két súlyt a csipeszről, majd utána leszedtem magát a csipeszt. Előbb az egyiket, aztán szép lassan a másikat. Orülten fájt! Eltorzult az arcom a fájdalomtól, amit az Úrnő szemmel láthatóan örömmel nyugtázott.
- Tedd le a csipeszeket a földre és mindkettőt csókold meg hálából a szenvedésért, amit okoztak a farkadnak! – mondta határozottan.
Természetesen egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy parancsait ne kövessem. Megcsókoltam mindkét csipeszt.
-Jól van! – folytatta az Úrnő. Most pedig menj ki a fürdőbe és verd ki ott a faszod! Nem akarom látni és hallani, ahogy csinálod! De maximum három perced van rá, hogy az ondóddal a tenyeredben térden állva jelentsd nekem itt a szobában, hogy maradéktalanul teljesítetted a parancsot. Megértetted? – kérdezte az Úrnő.
-Megértettem Úrnőm! – válaszoltam, s négykézláb kimentem a fürdőbe, s első dolgom volt, hogy megnéztem a farkam.
A pálcával rámért ütések nyomai még most is vastag hurkákban jelezték az Úrnő szigorúságát, a csipeszek fogai pedig mély, lila foltokat hagytak a zacskómon. Egy kicsit megmasszíroztam az elcsépelt hímtagot, ami nagyon jól esett, de aztán eszembe jutott, hogy mindössze három percet kaptam az Úrnőtől…
Verni kezdtem a farkam, de nem igazán élveztem. A fájdalom, a csipeszek helye okozta bizsergés még túl erős volt ahhoz, hogy igazán kellemes legyen a maszturbálás. Okulva az Úrnő színe előtt tapasztaltakból, kicsit fokoztam a tempót, s őrült gyorsasággal kezdtem verni a farkam. Bejött! Egyre keményebb lettem, érezhetően egyre közelebb kerültem az orgazmushoz, tudtam, hogy már nincs sok hátra. Még egyet-kettőt rántottam a fitymán, aztán teljesen mélyről jövő, hatalmas robbanásban törtem ki. A gecim szinte lávaként lött ki és folyt szét a kezemen. Gondosan ügyeltem rá, hogy minden egyes csepp ondót a tenyerembe fogjak fel, ahogy az Úrnő parancsolta, mert tudtam, hogy egy esetleges hiba számomra nagyon sokba kerülne. Lehúztam a falloszomra ragadt ondót, hogy minden a tenyerembe kerüljön és nem tudván, hogy időben hogy állok, elindultam vissza az Úrnő színe elé.
- Nos? Máris kész? Nagyszerű, még lett volna bő fél perced! – mondta az Úrnő, miközben elég lenézően tekintett rám. Na hadd nézzem, mutasd a gecidet, hadd lássam mit vertél ki? – jött az újabb parancs.
A kezemet magasra tartva nyújtottam az Úrnő felé, majd szétnyitottam a tenyeremet, ujjaim össze voltak ragadva a még nyúlós állapotú ondótol, a tenyeremben pedig nagy tócsában állt a sűrű, fehér nedv.
- Fúj, Úristen, de undorító! – kiáltott fel az Úrnő! Nem bírom látni ezt, ettől hánynom kell! -kiáltotta.
Elszégyeltem magam spermám miatt. Az Úrnő arckifejezése egyértelműen elárulta, hogy a ondóm látványa taszítja, de aztán parancsával minden kétséget kizáróan is elárulta ellenszenvét.
- Azonnal takarítsd el a szemetedet! De gyorsan, még mielőtt összebüdösíti az egész szobát! Undorodom, még a szagától is. Tüntesd el! – kiáltotta az Úrnő!
Kicsit tanácstalanul térdeltem előtte, s a geci már kezdett lefojni a kezemről. Tanácstalanságomat az Úrnő is észre vette, s önmagát nem megtagadva, immár egyértelműbben és nyomatékosabban ismételte meg parancsát.
- Nyald le a kezedről a gecit! Ha idepiszkítottál, takarítsd is el – kiáltotta, majd hogy súlyt adjon a felszólításnak, a hátamra húzott egyet a nádpálcával.
A felszólítás ezen módja már hatásos volt, s bár soha nem ettem előtte spermát, most mégis mohón nyalni kezdtem a saját ondómat. Azt nem mondom, hogy finom volt és élveztem, de lenyaltam. Néhány csepp a kezemröl közben a földre cseppent, de az Úrno figyelmét az sem kerülte el.
- Nyald fel azt is, ami a földre csöppent! – kiáltott rám. Nem tűröm, hogy egy hitvány kutya összegecizze a lakásom!
Félve az újabb veréstől, mohón és észvesztve nyaltam a szőnyegre került apró cseppeket, ügyelve arra, hogy alaposságommal az Úrnő elégedettségét is kivívjam. Miközben nyaltam a szőnyeget, váratlanul a csengő hangja törte meg a csendet…
Nyalod tovább! – parancsolt rám az Úrnő. Mire visszajövök, ragyogjon a szőnyeg, spermád nyomát nem akarom látni! – mondta, majd elindult az ajtó felé.
Engedelmeskedve a parancsnak, tisztára nyaltam a szőnyeget, még a legapróbb geci foltot is igyekeztem alaposan felnyalni, hogy az Úrnő elégedett legyen velem. Közben kintről úgy hallottam, mintha jött volna valaki, de egyáltalán nem voltam biztos benne, csak furcsa neszeket véltem hallani. Az Úrnő számomra hosszúnak tűnő percekig nem jött vissza a szobába, s ez a bizonytalanság kicsit zavart, mert nem tudtam, hogy mi történhetett? Aztán nyílt az ajtó, s az Úrnő belépett. Még hallottam, ahogy az ajtóból visszaszól:
- Ha készen vagy, Úrnődnél jelentkezel szolgálatra!
Nem tudtam ezzel mit kezdeni. Ezek szerint mégis jött valaki? Az Úrnő felém fordult.
- Rendesen felnyaltad a piszkodat? – kérdezte.
- Igen, Úrnőm! – válaszoltam kötelesség tudóan.
- Mégis geciszagot érzek! – mondta ingerülten. Majd tekintetével a farkamra mutatott.
- Azt a korcsot is letisztítottad? – kérdezte határozott hangon.

gecis-arcFiatal ismerősöm kért tőlem tanácsot a napokban. Okosat mondani nem tudtam , de a történet, amit szeretnék megosztani veletek, érdekes. Nos barátom, nevezzük Misinek, idén érettségizett. A banketten összejött az egyik osztálytársával, legyen, mondjuk Kriszti:
Tudod, Krisztit rég kerülgettem már, de valahogy sose sikerült a dolog. Körülötte mindig tucatjával zümmögtek a fickók, ő pedig élvezte a népszerűséget. Nem egy dekoratív, állandóan magát kenceficéző csaj, de óriási humora van. Olyanokat tud nevetni, hogy rázkódnak körülötte a falak, és mindenki kedveli.
A bankett jó buli volt, mindent egyszerre akartunk elmesélni, ami négy év alatt történt, Kriszti pedig elemében volt, a legnagyobb marhaságokra is emlékezett. Este még tartottuk persze magunkat, aztán ahogy a tanarak lassan eltünedeztek egyre jobban felszabadultunk. Megismertettük a lányokat a bumm-bumm koktéllal, és ízlett nekik a buborékos vodka-pezsgő keverék. Egyszer csak azon vettem észre magamat, hogy a vendéglő félhomályos udvarán gyúrjuk egymást Krisztivel. Évek óta vártam erre az alkalomra! Hajnalban kéz a kézben kísértem haza.
A következő héten együtt készültünk a felvételire, és tenger jegyzet között birkóztunk néha, persze csak módjával, mert valaki mindig volt otthon. Világos, hogy szerettünk volna már közelebbről is megismerkedni, csak hát alkalom nem volt rá. Szerencsére kölcsönösen szimpatikusak voltunk az ősöknél, így nem volt akadálya annak, hogy a hét végére kölcsönkapjam a kocsit, és lemenjünk vele Krisztiék nyaralójába a Tisza-tóhoz. Ugye nem kell mondanom, milyen sokat vártam attól a szombat estétől?
A legnagyobb melegben értünk le úgy, hogy rohantunk a zuhany alá. Külön-külön, mert Kriszti adott egy puszit, és azt mondta, hogy előttünk az egész éjszaka, nem kell rohanni. Végül is igaza van, gondoltam, megelégedve egy kis előleggel, és elmentünk csavarogni a partra, aztán majd beülünk valahova vacsorázni, aztán majd… Kéz a kézben bóklásztunk, nézegettük a ladikokat, vitorlásokat, álmodoztunk, és nagyon jó kedvünk volt. A hajók közt volt egy, amelyik olyan volt, mint hattyú a rút kiskacsák között. Vitorlás és motoros, légszekrényes, több kabinnal, csillogó-villogó.
- Látod? Tíz év múlva nekünk is ilyen lesz! – tudok én előrelátó lenni.
- De nem leszünk olyan hülyék, hogy ekkora pocsolyában áztassuk. Ilyen hajóval minimum az Adriára kell menni, vagy az Égei-tengerre. El tudod képzelni? – Kriszti nevetett.
- Nem hiszed? Na jó, 15 év múlva.
- Igazad van, tényleg az Adrián szoktuk használni. – bukkant fel a hajóból a tulaj.
A nő sortban volt, pólóban, az arca gondosan kikészítve, nyakán aranylánc, csuklóján és a bokáján is vékony lánc, keze ápolt, körme festett. Az a világ, ahova egyszer majd mi is tartozunk, gondoltam. De nem negyven évesen, mert a festék és alapozó nem tudott eltüntetni minden ráncot a szája sarkában és a szeme körül. Vállig érő barna haja volt, egyenletesen barna bőre, és olyan mellei, hogy nem lehetett nem nézni őket.
- Tetszik? – kérdezte mosolyogva, hogy zavartan kaptam el a tekintetemet.
- …a hajó! – fűzte hozzá-
- Szuper! És elnézést a pocsolyáért, csak úgy kicsúszott a számon.
- Ugyan, semmi gond! Ez csak a hazai kikötője.
Dicsértük a hajót, beszélgettünk egy kicsit, addig, addig, hogy:
- Gyertek fel! Nézzétek meg! – szabadkoztam, de Kriszti nevetett.
- Azt mondtad, neked is ilyen lesz! Hát csak gyere! – és felcibált magával.
A hajó lágyan himbálózott, a nap sütött, és mi kibámészkodtuk magunkat. Volt mit! Aztán elterpeszkedtünk a „fedélzeten”, és nagyon jól éreztük magunkat. Zsóka, így hívták a nőt, hűtött fehér bort hozott, és kérte, ne hagyjuk magára, amíg a férje meg nem jön, mert csak halálra unná magát. Bár én inkább mentem volna, Kriszti nyugtatott, ráérünk.
- Úgysincs dolgunk! – Nincs a fenét! – gondoltam.
Alkonyodott már, mire megérkezett a „kapitány” is. Sándor szikár, őszülő férfi volt, előzékeny, de lehengerlő modorral. Tűkön ültem, de hát egyből mégsem cihelődhettünk fel.
- Nem, nem! Szó sem lehet róla! – jelentette ki aztán Sándor.
- Hálás vagyok nektek, hogy szórakoztattátok Zsókát délután. Úgy, hogy nincs apelláta, maradtok vacsorára, ezen a hajón én vagyok a kapitány.
Kriszti a legjobb formáját hozta, harsányan nevetett, jót is tett volna már neki a vacsora, mert kezdett látszani rajta a fehérbor.
Vacsora után persze megint nem lehetett rögtön felugrani, pedig már tök sötét volt, csak a parti lámpák fénye szűrődött oda egy kicsit. Beszélgettünk, vicceket meséltünk. Sándor bókolt Krisztinek, én is Zsókának, óvatosabban persze, mégiscsak az anyám lehetett volna.
- Elnézést van ezen a hajón WC, vagy ki kell menni a partra? – támaszkodott meg Kriszti a vállamon.
- Ezen a hajón minden van. Gyere, a kapitány megmutatja! – állt fel Sándor is.
Alig tűntek el a lejáróban, Zsóka keze mintegy véletlenül a lábamhoz ért. Váratlan volt a dolog, és nem tudom megfelelő szó-e rá, de megtisztelő. Egy ilyen jó nő, egy kölyökkel! Mindenesetre a dolog nem tűnt egészen ártatlannak, és kellemesen megborzongatott. Zsóka hosszú történetbe kezdett, arról, hogy mi mindent lehet művelni ezen a hajón Sándorral, és Sándor nélkül, merthogy ő nem féltékeny. De most itt van a férjed, gondoltam, míg Zsóka halkan duruzsolt a fülembe, a keze feljebb araszolt, beóvatoskodott a pólóm alá, és a hasamon körözött. Hosszú volt a mese, és nem nélkülözte a részleteket, én egyre idegesebb lettem, mert Kriszta és Sándor csak nem jöttek vissza.
- Hol vannak már? – álltam fel nyugtalanul.
Zsóka is felállt, szorosan elém lépett a falatnyi fedélzeten, közém és a lejárat közé. Éreztem az illatát, szorosan markolta a kezemet és a csípőjére húzta.
- Tényleg azt akarod, hogy már visszajöjjenek?
- De mit csinálhatnak ennyi ideig?
- Hagyd őket! Hadd mulassanak! – Zsóka ajka arasznyira volt az enyémtől.
- Mire gondolsz?
- Ne aggódj! – egészen hozzám simult.
- Csak egy kicsit hagyd még őket! Ó, Sándort mindig elgyengítik a fiatal lányok. Biztos fűzi a fejét. – és a puha szája rátapadt az enyémre, lágyan, érzékien.
Nem hihettem, hogy Kriszti elfelejtette volna, miért jöttünk le hét végére. Mégis jöhetnének már. Csak ne most, mert Zsóka nyelvébe mégsem haraphattam bele. Szorosan hozzám simult, és játszott az ajkammal, nyelvemmel, telt melle nekem szorult, csípőjére vont kezem lecsúszott a fenekére, mire alul is rám tapadt. Fél szemem és fülem közben a lejárón tartottam, hogy bármelyik pillanatban elengedhessem, ha Krisztáék visszaérkeznének. Percek teltek el, Zsóka lehúzott az ülésre, ott csókolóztunk és simogattuk egymást. Megfogtam a pólón keresztül a mellét, éreztem a súlyát, cirógattam a nyakát, tarkóját. Az ő keze a póló alatt simogatta a hasamat, derekamat, hátamat. Tenyerét az ölemre csúsztatta, éreznie kellett a merevedésemet. Amikor felbátorodva én is a combja közé nyúltam, hirtelen összezárta azokat, foglyul ejtve a kezemet. Megmerevedtem. Messzire mentünk, túl messzire. Csak remélhettem, hogy Krisztiék odalent nem jutottak idáig. Elhúzódtam, és úgy fordítottam a fejemet, hogy lefelé hallgatózhassak. Zsóka azonnal megérezte a hangulatváltozásomat.
- Na jó, Gyerünk le! – simogatta meg az arcomat.
Megkönnyebbültem. Vége a kínos és nevetséges helyzetnek. Megköszönjük a vendéglátást, elköszönünk, és megyünk haza Krisztivel. Kriszti velem van, nekem kell megvédenem az ilyen helyzetektől. A szívem a torkomban dobogott, amikor Zsóka kézen fogva maga után húzott, és halkan benyitott a kabinajtón. Tartottam az elénk táruló látványtól. De odabent nem volt senki, csak egy falról lecsapható ágy, s annyi hely, hogy teljesen egymáshoz préselődtünk. Akkor, ezek szerint két kabin van, és ők a másikban vannak. De Zsóka nem hagyta, hogy végiggondoljam. Teljesítette a kívánságomat, lehozott, és a karjai rögtön újra körém fonódtak. A tenyere becsúszott a nadrágszíjam alá, le a nadrágomba, megmarkolta a fenekemet, és úgy húzott magához. A két kabin között a fal papírvékonyságú lehetett, mert egyszercsak Sándor hangját hallottuk.
- Káprázatos melleid vannak. – Kriszti kuncogott.
- Tömörek, ruganyosak, mint két teniszlabda.
- De Sándor, mit szólna ehhez Zsóka, meg Misi? Nem kéne visszamenni?
- Ne aggódj! Nem zavarnak minket. Zsóka különben is tudja ki a kapitány ezen a hajón.
- Igazán? És ő nem bánja? – kérdezte Kriszti.
Zsóka ajka elvált az enyémtől, a fejünk felett világító apró lámpa fényében láttam, hogy hangtalanul nevet. Ujját figyelmeztetően az ajkához emelte, és a falhoz húzott, hogy hallgatózhassunk.
- Zsóka tudja, mik a gyengéim, és legtöbbször meg is adja nekem. Úgy, hogy csak rajtad múlik Kriszti, ha te nem akarod… – csend volt, a szájuk valószínűleg mással volt elfoglalva.
- Nos, akarod, hogy felöltözzünk, és felmenjünk hozzájuk? Te döntesz Kriszti!
A választ nem hallottam, mert Zsóka a fejemen át lehúzta a pólómat.
- Meglepődtél? – súgta a fülembe.
- Igen, te tudtad? – leheltem vissza.
- Sejtettem.
- Ülj az ágyra Kriszti! Levehetem a maradék ruhádat is?
- És a tiédet? – hallottuk Krisztit.
- Na nézd a kis szemtelent! Erre gondoltál?
Zsóka hangtalanul nevetett, éreztem, ahogy rázkódik a melle. A szája a nyakamon kóborolt, a keze a fenekemet simogatta.
- Gyere Kriszti! Fogd meg, vedd a kezedbe! – mondta Sándor.
- Neked is tetszik, vagy csak az én kedvemért csinálod?
- Tetszik. Jó! – megdöbbentem, mert hogy én hagyom magam elcsábítani az hagyján, de azért a kettőt mégsem lehet egy mércével mérni. Különben is én azért kerültem ilyen helyzetbe, mert ő eltűnt Sándorral.
- Csókold meg Kriszti! Ne félj, nem harap! Nagyon szeretném, ha megcsókolnád. Úgy, nyisd ki a szád, egy kicsit jobban! Nézz rám! Ne szégyelld magad, gyönyörű szemeid vannak!
Zsóka kicsatolta a szíjamat és a térdemig tolta a nadrágomat. A tenyere az én forróságomhoz képest hűvösnek tűnt.
- Ezt még soha nem csináltam. – hallottuk Kriszti hangját.
- Igazán? Zsóka nagyon szereti. Van, hogy ő kéri, hogy cumizhasson.
Ránéztem Zsókára. Mosolyogva bólintott, és lenyomott az ágyra. Persze, tudom, vannak lányok, akik nem egyszerűen a szájukba veszik, de az arcukra is engedik, vagy a mellükre. De nekem még soha nem sikerült rávennem a barátnőimet, Krisztit sem, a maximum egy puszi volt rá. S most Sándor ilyen gyorsan rávette !?
- Nagyon jó Kriszti, nagyon jó! Ha tudod, vedd egy kicsit mélyebbre! S közben simogathatsz a kezeddel.
Mintha Zsókának mondta volna, ő elém térdelt, és rám hajolt. S amint az ajkai közé vette, minden ellenállásom megszűnt. Végül is, már nem volt mit tenni, Kriszti elvonult a szomszéd kabinba Sándorral, és nem beszélgetni. Engem Sándor felesége kárpótolt a barátnőmért.
- Neked is tetszik, amit csinálsz Kriszti?
- Igen Sándor, igen. Jó érzés.
- Tetszik az íze?
- Nem is tudom. Nem is tudom, van-e íze, de nem rossz. Az illata, az jó!
- Nagyon ügyes kislány, és bátor! Kérhetek tőled én is valamit?
- Éspedig?
- Feküdj az ágy szélére, és nyisd szét teljesen a lábadat. Ne legyél szemérmes! Hidd el, egy nő ott is szép, sőt gyönyörű!
Kisvártatva Kriszti nevetni kezdett. Nem olyan hangosan, mint szokott, de szinte láttam, ahogy rázkódnak az apró mellei.
- Bocs. Csiklandós vagyok.
- De azért tetszik?
- Nagyon, nagyon. Te is megízlelsz engem?
- És nagyon ízlik! Csodálatos a puncid, és ez a kerek, kemény labda, a feneked is.
Igen, Krisztinek valóban csodálatos teste van, nincs szüksége krémekre, szoláriumra, kozmetikusra. S a ruhák csak bizonyos koron túl kellenek, hogy leplezzék a test fogyatékosságait. Talán ezért nem vetkőzött le Zsóka, gondoltam gonoszul. De először voltam egy nő szájában, és ez csodálatos volt. Zsóka szája puha volt, és forró, éreztem, hogy kicsordul közben a nyála, és minden cuppanás felizgatott. Az ujjai lágyan morzsolgatták a heréimet, és hátranyúlt, végigmasszírozott egészen a fenekemig. Nem tudtam sokáig tartani magamat. Amikor megrándultam, Zsóka erősen marokra fogott, még húzott rajt kettőt, aztán az arcának szegezett. Minden izgalmamat, csalódottságomat, és dühömet Kriszti miatt beleadtam, és Zsóka hagyta. A lábaim között térdelt, arcát a combomra fektette, éreztem a nedvességet a bőrömön. Egy puszit nyomott a szerszámomra:
- Mindjárt jövök. – súgta, és kisurrant az ajtón.
Nem hiszem, hogy sokáig volt távol. Levetettem a nadrágomat, mert az eddig a bokámnál gyűrődött, és az ágyon heverve vártam rá. Hallgatóztam.
- Kriszti! Most már megpróbálhatjuk, ugye? – hallottam Sándor hangját.
- Ó, igen.
- Azért félsz egy kicsit?
- Nem vagyok már szűz, de mégis…
- Ez teljesen normális Kriszti. Egy kicsit simogatlak vele előbb jó? Már nagyon síkos vagy.
- Ez most jó, nagyon jó.
- Engedd el magad egészen, jó? Feküdj hanyatt, és engedd el magad teljesen. Ez az!
Rövid csend következett. Ahogy hallgattam őket, jöttem rá, hogy nekem igazán eszembe sem jutott, hogyan is fog megtörténni köztünk Krisztivel. Lefekszünk és kész, gondoltam.
- Jó kislány! Egy picit beljebb megyek, jó?
- Igen Sándor, rendben.
- Nekem nagyon jó, neked is tetszik?
- Igen, most már jó.
- Édes lány vagy. Akkor mozogni kezdek egy kicsit, rendben?
Hallottam az ágy félreérthetetlen ritmikus hangját.
- Nem túl erős Kriszti?
- Nem, nem csak csináld! – Kriszti hangja már semmiféle tartózkodást nem tükrözött, ellenkezőleg.
Akkor, ott nagyon, nagyon egyedül éreztem magam. Attól, amit hallottam újra kőkemény lettem. Nem Zsókától, mert csak végignézve magamon jutott eszembe, hogy mégis mit csinál ennyi ideig. Odaát Kriszti nyögései egyre hangosabbak lettek. Aztán újra Sándor, halk hangja:
- Próbáljuk meg másképp is Kriszti! Fordulj meg! Úgy, és most térdelj föl! Gyönyörű vagy. Na, milyen?
- Hát az előbb talán jobb volt, de így sem rossz.
- Jó, akkor gyere fölém! Így jobb?
Ekkor jött vissza Zsóka. Teljesen levetkőzött. A félhomályban láttam kerekcsípőjét, melltartó nélkül kicsit megereszkedett melleit. Rám simult, és a számat kereste. Hát persze! Fogat mosott. Hosszú haja beterítette az arcomat. Nem volt 18 éves, mint a lány, akivel a férje volt a szomszédban, de ápolt, vonzó, igazi nő volt. És tapasztalt, kíváncsi lettem volna, hogy neki mi tetszik bennem, de csak élveztem a parfümje illatát, puha kezét, forró bőrét, illatos leheletét. Engem fordított felülre, megcsókoltam a mellbimbóit, lekúsztam a hasán. Szétnyitotta a lábait, és hagyta, hogy én is megkóstoljam az ízét.
- Tetszik neked ez a pozíció, Kriszti?
- Az azért jobb volt, amikor betakartál.
- Parancsára hölgyem, úgy csináljuk, ahogy neked tetszik.
Zsóka csendes volt, amíg az én tapasztalatlan nyelvem kutatott a puncijában. Csak a hasa hullámzása jelezte, hogy jól esik neki. Amikor újra meghallottuk az ágy zaját odaátról, önkéntelenül is felvettem a ritmust. Mi csendesek voltunk, bár nem lehetett tudni, hogy mitőlünk mi hallatszik át. Aztán Zsóka rám ült, és lassan himbálózott rajtam, én játszhattam a melleivel, kemény mellbimbóival. A haja az arcába bukott, vállamra támaszkodó kezén megcsillant a jegygyűrű.
Odaát Kriszti hangosabb lett. Nem tudom miért zaklatott fel a gondolat, de szinte dühvel fúrtam magam a rajtam lovagoló nőbe, aki olyan könnyedén „kölcsönadta” a férjét, és minden kérdés nélkül élveztem el. Zsóka ujjai összefonódtak az enyémekkel, és lihegve borult rám, az ajka duzzadt volt, és száraz, de mosolygott. Én meg örültem, hogy boldoggá tudtam tenni.
- Hogy érzed magad Kriszti?
- Csodálatosan, mintha repülnék.
- Nem bántad meg?
- Nem, nem, semmi esetre sem. Nem hibáztathatlak semmiért.
- Nem foglak elfelejteni Kriszti. Gyönyörű este volt.
Talán beszélgettek még, de én félálomban voltam Zsóka puha, forró teste alatt. Arra ébredtem, hogy nyílik a kabinajtó, és Kriszti néz le ránk, a meztelenül ölelkezőkre. Tiszta volt, felöltözve, megfésülködve, szalmacsutka haja hátrakötve, mint délután. Mintha az, hogy ő öltözött fel először, engem tett volna bűnössé.
- Misi! – halkan szólt.
Volt a hangjában valami, fájdalom, szemrehányás, sértődöttség? Azóta sem tudom, mi mert józan ésszel oka nem lehetett egyikre sem. De volt.
Szótlanul mentünk haza. Aznap éjjel egy ágyban aludtunk, de nem értünk egymáshoz. Másnap kötelességtudóan strandoltunk, és messzire kerültük a kikötőt. Vasárnap estére otthon voltunk. Azzal váltunk el, hogy felhívom. Két hete.

Fárasztó utazást követően érkeztem meg a Tisza mellé. Hosszú volt az út a leghűségesebb várostól Petőfi és Juhász Gyula szőke folyójához. Véget ért a tanév, jövő ilyenkorra már az érettségin is túl leszek. A tanév végét osztálykirándulással fejeztük be, de ez valahogy nem volt olyan jó, mint a korábbi években. Állandóan rohanásban voltunk, busszal utaztunk egyik látnivalótól a másikig. Késő este érkeztünk a diákszállókra, másnap korán reggel indultunk tovább, reggeli is csak útközben volt. A mosakodás – tisztálkodás is nagyon kényelmetlen volt, állandó tolongás volt a zuhanyozó ill a WC előtt. Kicsit hanyagoltam is a tisztálkodást, bár nem tudom mi lett volna, ha menstruáltam volna ezidő alatt.
Így történt meg az, hogy már harmadik napja nem kakiltam; nem emlékszem, hogy kisiskolás korom óta volt-e ilyen helyzet. Tegnap késő este érkeztem haza, ma korán reggel indulás. Annyira fáradt voltam, hogy nem kérdeztem meg anyutól, hogy mit tegyek, ma pedig rohanás a buszpályaudvarra, irány a Tisza, ahol nagynénémnél kezdem meg a nyaralást.
Eszter néni /aki még nincs negyven éves/ egy kedves kis faluban lakik, s a közeli városban dolgozik középiskolai tanárként, biológia-angol szakon. Tulajdonképpen már most nekikezdek az angol érettségire való felkészülésnek, úgy beszéltük meg, hogy majd angolul is társalgunk, hogy minél jobban belejöjjek a nyelvbe.
Már csaknem dél volt, mire megérkeztem a közeli városba, itt Eszter néni várt, és kocsival vitt tovább. Nagyon lassúnak tűnt számomra a haladás; útközben elég sokat ittam a meleg miatt, és most már pisilnem is kellene, illetve kellemetlenül teltnek éreztem magam a három napja tartó székrekedés miatt. Alig várom már, hogy megérkezzünk. Örökkévalóságig telt, mire megálltunk a ház előtt, további ólmos percekbe, míg az autóval beálltunk kertbe, majd a csomagjaimmal bementünk a házba. Csak bedobtam a sporttáskámat a szobámba, és máris rohantam a mosdóba. Majdnem hogy kifogyhatatlanul jött belőlem a pisi, majd ezt követően próbáltam kakilni is, de akár hogy erőlködtem, végül eredménytelenül álltam fel. Reméltem, hogy most már bármelyik percben megkönnyebbülök, ezért kicsit tornáztattam a hasam, hogy induljon meg egy kis bélmozgás, de nem jött össze. Visszamenve a szobába Eszter néninek is feltűnt, hogy bakfis módjára izgek-mozgok, rákérdezett, hogy jól érzem-e magam, vagy történt-e valami, mert korábban mindig szerettem itt lenni, és Eszter nénivel is jól kijöttem. Eszter néni, aki egyébként anyunak a húga, és anyuhoz hasonlóan kedves, és nagyon megbízok benne, felajánlotta, hogy segítségemre lesz. Kicsit feszengve, de elmondtam problémámat. Mondta, hogy üljek vissza a WC-re, addig telefonon felhívja patikus szomszédnőjét, hogy mi legyen? Pár perces erőlködés után bementem Eszti néni szobájába, már javában telefonált, és csak a beszélgetés végét kaptam el, hogy „… jó, akkor hozzál kúpot, szerintem elegendő lesz …, de ahogy gondolod…” és letette a kagylót.
Egy óra múlva bezár a patika, és Éva, a szomszéd házban lakó gyógyszerésznő majd hoz egy kúpot, és akkor megoldódik a problémám – vigasztalt Eszti néni.
Éva tavaly vette meg a mellettünk levő házat, amikor elvált férjétől, és a velem nagyjából egykorú lányával költöztek ide. Meglátod majd, nagyon jól eltöltitek az időt Krisztivel, Éva lányával. Ő is angolos osztályba jár a gimiben, ha nem leszek itthon délelőttönként, akkor addig vele társalogsz majd.
Végre láttuk, hogy hazaérkezett Éva néni, átmentünk hozzájuk, gyors bemutatkozás történt. Kriszti is pár pillanat múlva felbukkant, neki is bemutatott Éva néni. Rögtön a tárgyra tértünk, Éva néni megkérdezte, hogy mikor kakiltam utoljára, ill hogy gyakran szokott-e szorulásom lenni? Sajnos már negyedik napja küszködök, egyébként eddig minden reggel volt székletem, csak ez a fránya kirándulás zavarta meg ily nagyon a ritmusomat.
- Rendben van, akkor remélhetőleg megteszi egy glicerines kúp is – mondta Éva néni. Told le a nadrágodat és a bugyidat, térdelj le a szék elé, és hasalj rá az ülőkére! – kért kedvesen Éva.
Éva néni és Kriszti is nagyon szimpatikus, mégis kissé zavarban éreztem magam, annak ellenére hogy csak mi nők voltunk a házban.
- Kicsit tedd széjjelebb a térdeidet! – és ezzel széthúzta a fenekem.
Egy hűvös anyag ért a végbélnyílásomhoz, reflexesen összerándult a záróizmom, de Éva csak annyit mondott, hogy lazítsd el magad, majd óvatos mozdulatokkal kezdte benyomni a kúpot. Éreztem, hogy ujjával túlnyomta a záróizmon, egy kis csípős érzés a végbelemben, és máris kakilási ingerem volt. Felhúztam a bugyimat és a nadrágomat, tanácstalanul körülnéztem, de Éva mondta, hogy nyugodtan menjek haza, annyi idő kell, hogy kissé megolvadjon a kúp.
Alig vártam már, hogy Eszter néni is elbúcsúzzon, sietős léptekkel diktáltam az iramot hazafelé. Eszti néni kinyitotta a kaput, majd a ház ajtaját, én pedig ismét gyorsan ráültem a kagylóra. Erős kakilási ingerem volt, rögtön könnyítettem is magamon, de csak a kúp csúszott ki, melynek egyrésze megolvadt. Próbáltam erőlködni, de semmi eredmény. Negyed óra múlva feladtam, bementem Eszti nénihez, és könnyezve mondtam, hogy most sem sikerült. Nagyon kétségbe estem, hogy mi lesz ezután, de Eszti megnyugtatott, megoldjuk a problémát. Áttelefonált Évának, hogy sajnos nem volt elegendő a kúp.
Úgy vettem ki a beszélgetésből, hogy Éva és Kriszti átjönnek, de fogalmam sem volt arról, hogyan tovább. Éva kezében egy patikás szatyor volt, elővett egy papírdobozt, melyre egy körte formájú, hosszú szárú alakzat volt nyomtatva, meg egy kis fehér tégelyt.
- Most ketten elvonulunk a mosdóba, adok egy beöntést!
Örültem annak, hogy most legalább közönségmentesen folytatódnak a dolgok. Odaát sem hangzott el semmi élcelődés, vagy megjegyzés, csak kissé váratlan és szokatlan volt számomra, hogy hirtelen a „társaság középpontja” lettem. Azután kezdtem továbbgondolkodni, hogy mi is lehet az a beöntés, mert ilyenben még biztos nem volt részem, illetve lassan kezdett összeállni a kép, ahogy odabent Éva néni az előkészületek közben elmagyarázta, hogy ezt a ballont kellemes hőmérsékletű vízzel tölti meg, majd a ráhelyezett toldalékcsővel a végbelembe nyomja a folyadékot. Egyrészt ez majd fellazítja a torlaszként szolgáló székletrögöt, illetve a folyadék önmagában kakilási ingert okoz. Rányomta a ballonra a csövet, és megkért, hogy vetkőzzek le, a pólót azt magamon hagyhatom. Úgy voltam, hogy törtéjen bármi is, csak legyen vége szorult helyzetemnek. Kis terpeszben megint le kellett térdelnem, de most a padlóra kellett hajolnom. Éva mondta, hogy bekeni a végbélnyílásomat egy kis vazelinnel, majd bevezeti a csövet.
- Ne ijedj meg, most nyomom majd a vizet! – és éreztem, hogy hirtelen székelési ingerem támadt, és valami kis feszülést okozva a végbelemnél szétárad bennem. Összeszorította a fenekem, kihúzta a csövet, és még így előrehajlott testtartásomnál elmagyarázta, hogy jól szorítsam össze a popsimat, úgy üljek rá a kagylóra, de lehetőség szerint egy pár percig tartsam vissza a bentlevőségeket. Arra is felkészített, hogy legalább félórát még maradjak itt a közelben, és ha bármit is érzek, azt a kagylóba engedjem ki, elkerülendő a meglepetéseket. Ha pedig már teljesen végeztem, akkor alaposan zuhanyozzak le, ne sajnáljam a tusfürdőt! – hangzott a végső tanács.
- Könnyű ezt mondani ! – gondoltam magamban a visszatartást illetően, ez nagyon erős az inger.
Éva néni ezzel diszkréten magamra hagyott, becsukta az ajtót, és kiment Eszterhez és Krisztihez beszélgetni. Igyekeztem tartani magam az instrukciókhoz, de ilyenkor minden pillanat hosszú perceknek tűnt. Végül már nem bírtam magamban tartani a dolgokat, és hangos robajjal megindult az áradat. De legalább megkönnyebbültem ! Úgy éreztem, hogy minden kijött belőlem, és orrfacsaró szag terjengett itt a fürdőben. Kinyitottam a szellőzőablakot, de ez a kis mozgás újabb ingert okozott, és újabb adag jött ki belőlem. Szorgalmasan nyomkodtam az öblítőgombot, de még így is tisztíthatom a végén a kagylót. Szerencsére Eszti néni eléggé tisztaságszerető, így idebent van mindenféle tisztító-fertőtlenítő szer. Mikor már úgy éreztem, hogy teljesen kiürültem, elkezdtem zuhanyozni, de még mindig volt bennem egy kis maradék. Szerencse, hogy a fürdőszobában van a WC is, nem kell ingáznom a két helység között, mint odahaza a panellakásban.
Befejeztem a zuhanyozást, száradás közben rendet raktam magam mögött, majd visszamentem a többiekhez. Úgy éreztem magam, mintha kimostak volna. Végeredményben ez történt velem.
Eszter néni magához ölelt, mondtam neki, hogy most már minden rendben. Könnyű vacsorát készítettek, míg odabent voltam, és most a vendégekkel együtt asztalhoz ültünk, és étkeztünk. Szerencsére megpróbáltatásaim véget értek, és nem is hozták szóba, mint tették volna a zalai komáék.
Úgy beszéltük meg, hogy délelőttönként Krisztivel tanuljuk az angolt, mert Eszti néninek be kell járni az iskolába, és velünk majd délután foglalkozik. Nemsokára befejeztük a vacsorát, Kriszti és Éva is hamarosan hazament. Kipakoltam a bőröndömet, megágyaztam, hálóinget vettem fel, majd pisilést és fogmosást követően nyugovóra tértem. Kimerülten feküdtem le, és pillanatok alatt elaludtam.
Felébredést követően felvettem a szabadidőruhámat, pisiltem, majd a konyhába mentem, ahol Eszti néni már a reggelit terítette. Étkeztünk, majd Eszti néni elment dolgozni. Lezuhanyoztam, majd angolkönyveimmel átmentem Krisztihez tanulni.
Így ment ez napokon keresztül, felváltva jártunk át egymáshoz délelőttönként, délután pedig Eszter néni tanított bennünket. Krisztiéknek van DVD lejátszójuk is, ill rengeteg DVD lemezük is, ezért sok filmet néztünk meg úgy, hogy az eredeti angol hangot hallgattuk, és próbáltuk meg kitalálni mit is mondtak, ill angol feliratozással néztük vissza. Amellett, hogy nagyon hasznos ez a nyelvtanulás szempontjából, több filmnek volt mélyebb lélektani mondanivalója is, ezt Krisztivel sokszor átbeszéltük. Nagyon értelmes lány ez a Kriszti, és érzelemvilága is nagyon gazdag. Emellett a világ dolgairól is rendszeresen elbeszélgettünk, meg a fiúkról is. Bár egyikünknek sem volt még semmi komoly kapcsolata, kézsimogatásnál és puszinál tovább eddig nem jutottak a fiúk.
Már vagy két hete voltam itt, amikor egyik este Kriszti belázasodott, hányt is, nagyon rosszul volt. Kihívták az orvosi ügyeletet, kapott valami lázcsillapító és hányáscsillapító injekciót. Az orvos azt mondta, hogy csak egy egyszerű vírusfertőzés, pár nap alatt rendbejön, addig is tea, keksz, és főtt krumpli. Éva néni áttelefonált, megkért, hogy délelőttönként menjek át Krisztihez, ha nem okoz gondot.
Szívesen segítek neki, egyébként nagyon jó barátnők lettünk ezen rövid idő alatt.
Korán reggel mentem át, Éva néni arra kért, hogy ügyeljek arra, megfelelő mennyiségű teát igyon Kriszti, nehogy kiszáradjon. Majd többször felhív bennünket a patikából, hogy minden rendben van-e, s ezzel elsietett.
Kriszti nagyon sápadt és bágyadt volt, nagyon kimerítette az éjjeli láz, többször elszundított. Még alig telt el egy óra, hogy Éva néni elment, amikor Kriszti mondta, hogy ismét lázas, én is nagyon forrónak éreztem bőrét, és sápadtsága kiemelte lázas arcpírját. Hóna alá dugta digitális lázmérőjét, majd pár pillanat múlva csipogást hallottunk, és döbbenten olvastuk le, hogy 39 fok feletti láza van. Körülnéztem az ágya mellett, merre van lázcsillapító, de hányingere miatt arra kért, hogy lázcsillapító kúpot hozzak neki a hűtőszekrényből, mert örül, hogyha a tea megmarad benne, most semmilyen tablettát nem tudna lenyelni. Átmentem a konyhába a hűtőhöz, a vajtartó fedelét felhajtva megtaláltam a Germicid kúpot, egy doboz glicerines kúp mellett. Kivettem egy Germicidet, majd tanácstalanul visszamentem Krisztihez. Miközben zavartan leültem ágya szélére, kitakarózott, és felhúzta hálóingét, mely alatt nem volt semmi. Kitárta combjait, és megkért, hogy nyomjam a fenekébe a kúpot. Kezem kicsit remegett, ahogy kicsomagoltam a kúpot, eddig még ilyen részleteiben nem láttam az emberi testet, a biológia könyvekben is csak felületes, vázlatos ábrákkal találkoztam. Puncija rózsásan csillogott, miközben felderengett bennem, hogy akkor a két nagyajak között vannak a kisajkak, ill felül a csikló; magamnál ismerem a zuhanyozáskor tapintottak alapján, de más lányt még nem láttam így közelről. Közben Kriszti kezeivel széthúzta fenekét, én pedig bizonytalanul közelítettem a kúpot végbélnyílásához. Kriszti próbálta oldani zavaromat és gátlásaimat, hogy most kiegyenlíthetek, a múltkor ő is látta a fenekemet, amikor kaptam a kúpot.
Persze akkor annyi bajom volt, meg olyan testhelyzetben is voltam, hogy nem láthattam, hogy ki mit vesz észre rajtam, egyébként is teljesen elfeledkeztem már erről a kissé kellemetlen intermezzóról.
Benyomtam a kúpot, de ahogy elvettem a kezem a kúpról, máris rugalmasan visszalendült, és visszacsúszott a kezembe. Kriszti elmagyarázta, hogy kicsit túl kell nyomni a záróizmon, akkor marad biztonsággal bent. Illetve – ahogy ezt egyszer kisbabára vigyázva megtanulta, kisdedeknél még összeszorítva kell tartani a feneküket, nehogy a kakilási inger miatt kinyomja a kúpot a baba. De ő segítség nélkül is magában tudja tartani, ezzel visszahúzta a hálóinget, betakarózott, és a nyári meleg ellenére didergett a láztól a takaró alatt.
Bár én nem vagyok lázas, de ennek ellenére kipirult az arcom, lányos zavaromban az elmúlt percekben történtektől. Valószínűleg eme zavartságomnak köszönhető az, hogy anélkül hogy belegondoltam volna, megkérdeztem, hogy beöntést is kaptál már? Későn jöttem rá, hogy talán ezt nem kellett volna megkérdeznem.
De Kriszti elmondta, hogy kislány korában szorulásos volt, és elfordult, hogy néha csak beöntésre tudott kakilni, de szerencsére kinőtte a székrekedést. Miközben elmerengtem, egy félpercnyi szünet után váratlanul tovább beszélt Kriszti, és elmondta, hogy tavaly -még a régi lakásukban- volt egyszer szorulásos alkalom, és a néhány napos kínlódás után úgy döntött, hogy magának ad beöntést, mivel Éva néni éppen kórházban volt akkor, balesetből kifolyólag.
- És milyen volt? – kérdeztem naivan.
- Nagyon kelletlenül álltam neki, mert a glicerines kúp nem hozott sikert, és gyermekkoromból nem éppen kellemes emlékek maradtak meg bennem. De végül egyáltalán nem volt rossz, mert én magam tudtam szabályozni a beadás mértékét. A fürdőszobában egy kis víz mellément, de lényeges baleset nem történt, és megoldódott székrekedésem, és azóta sem volt szorulásom ezt követően.
Ideje volt, hogy visszamérjük testhőmérsékletét, megért, hogy hozzam ide az asztalkáról a digitális hőmérőt. Közben kitakarózott, ismét felhúzta a hálóingét, és megkért, hogy a popsijában mérjem meg a hőmérsékletet; majd ha kisbabám lesz, akkor annak is így kell hőmérsékletet mérni, most legalább nyugodt körülmények között gyakorolhatom – oldotta tétovázásomat Kriszti. Miközben tartottam a hőmérőt, mesélni kezdett, hogy annak ellenére, hogy szerencsére már nem szorulásos, de szokott magának beöntést adni, ez egy kellemes dolog, ha megfelelően végzik. Megkért arra, hogy ez a dolog maradjon köztünk, mert bár mamájával nagyon jó kapcsolatban van, de ezt még neki sem merte elmondani. Lehet, hogy velem is csak a lázas állapot okozta enyhe gondolkodási zavar miatt osztotta meg ezen titkán, remélhetőleg nem lesz kellemetlenség ebből a későbbiekben.
Csipogott a lázmérő, és még ha levonom a fél fokot, akkor is bőven 38 fok felett volt a láza. Kriszti azt mondta, hogy akkor most hűtőfürdővel próbálkozunk tovább. Bekisértem a fürdőszobába, míg testmeleg vízzel teleengedtem a kádat, addig kibújt hálóingéből, és ráült a kagylóra pisilni. Nem mertem felé pillantani, míg végzi a rutin teendőit. Majd belépett a kádba, és beleült a vízbe. Normál körülmények között kellemes hőmérsékletű lenne a fürdővíz, de láza miatt megborzongott, libabőrös lett, mellbimbói fázósan meredtek előre. Hozzám hasonlóan Kriszti is helyes, karcsú leányzó, arányos testfelépítéssel, mindkettőnk után megfordulnak a fiúk.
A kádban kényelmesen hátradőlt, és amennyire a kád szélessége engedte, felhúzott térdeit kissé széttárta, s ahogy emelkedett a víz szintje, úgy simogatták és hűtötték punciját az apró hullámok, majd végül mindent elborított a víz. Vagy ha folytatni szeretném a költői képet, akkor a fövenyes partot lepte el.
Bár lehet, hogy nálam kezdődik a lázálom, Kriszti tovább mesélt intim tevékenységeiről, elmondta, hogy a zuhanyrózsát lecsavarva a hosszabbító csőről, enyhe vízsugárral nemcsak a csiklóját szokta masszírozni, hanem a popsiját is. Már az is kellemes, ahogy a záróizmot érinti az áramlás, és az sem baj, ha esetleg kissé erősebb fokozatnál a végbelébe is kerül víz, de ilyenkor már annyi vizet szokott beengedni, mint egy beöntésnél, és akkor az ki is ürül. Persze ezt nem kakilás előtt kell megtenni.
Fokozatosan hideg vizet engedtünk a kádba, és Kriszti láza elmúlt. Leengedte a vizet, kilépett, s míg törülközött, megkérdezte, nincs-e kedvem zuhanyozni? Részben a nyári meleg, részben pedig az elhangzottak miatt igen csak megizzadtam, ezért bólintottam, és kibújva ruháimból a zuhany alá álltam.
- Akkor most már a kúp és az egymás előtti fürdés tekintetében is egálban vagyunk. – mondtam mosolyogva.
Zuhanyozás közben beszélgettünk még egy keveset, de nekem nem voltak ilyen titkaim, mint Krisztinek. Ahogy tusfürdővel mostam testemet, mellbimbóim kissé megfeszültek, és puncimnál is valami szokatlant éreztem egy pár pillanatig, de szerencsére semmi nem látszott rajtam. Egyébként is Kriszti végig a szemembe nézett, míg beszélgettünk. Nem vette vissza a hálóingét, megvárta míg megtörülközöm, felöltözöm, és meztelenül kisért ki; a szobájában bugyit, pólót, és szabadidőruhát vett fel.
Megkért, hogy a ma elhangzottakról senkinek se beszéljek, még Éva néninek és Eszter néninek sem. Biztosítottam diszkréciómról, nyomatékul megpusziltuk egymás arcát.
A popsiban történő hőmérőzéssel kapcsolatban mesélte Kriszti, hogy egyszer közterületen hagytak el egy lánycsecsemőt, aki már kissé kihűlt állapotban volt, mikor kórházba szállították. Persze ez a hír a kereskedelmi TV csatornák híradójának főcíme volt, és az egyikük volt annyira tapintatlan, hogy azt a momentumot adták le adásba, amikor a kislány testhőmérsékletét a végbelében méri a nővér. A háton fekvő lánycsecsemőnek természetesen teljes terjedelmében látszott puncija és gát tájéka is, a nővér keze semmi lényegeset nem takart el. Jellemző a mentalitásukra, hogy semmibe vették a lányka személyiségi jogait, aki életkoránál és kiszolgáltatottságánál fogva tehetetlen volt.
Nekem olyan típusú kellemetlen élményem volt ezzel kapcsolatban, hogy a családi fényképtárban volt egy fotó, mely 6 hónapos koromban, fürdetés után készült. Egy családi összejövetel során elővettük az albumot, és a zalai komáék nem hagyták szó nélkül, amikor megpillantották. Hogy már akkor is milyen jól széttártam a lábam…, meg hogy szőrtelenítem-e a puncimat, mert így jobban néz ki…, stb. Annyira bántó volt, hogy visszamentem a saját szobámba, és nem is köszöntem el tőlük, megvártam, míg elmennek.
Kb két évvel azelőtt, amikor náluk voltuk, akkor Laci unokatestvéremről volt hasonló témájú kép, amit diszkréten továbblapoztam, nem kérdeztem meg tőle, hogy még most csak egy kis nokedlid van, vagy hatalmas répád?.., meg hogy körülmetéltetted-e már magad?.., stb.
A későbbi kellemetlen helyzetet megelőzendő ezt a meztelen képemet kivettem az albumból, és saját fiókomban helyeztem biztonságban. Úgy határoztam akkor, hogy csak olyan személynek mutatom meg a képet, aki előtt egyébként is mutatkoznék meztelenül.
A délelőtt folyamán Éva néni telefonált, s megnyugtattuk, hogy már jobban van Kriszti, de sok pihenést igényel. Délben átjött Eszter néni, és itt készített nekünk egy kis erőlevest, majd ebéd után Kriszti ledőlt aludni, eléggé kimerítő ez a betegség. Míg szundikált, addig egy könyvet emeltem le az egyik polcról, és azt olvastam, majd később, amikor felébredt beszélgettünk még a világ dolgairól. Éva néni kicsit korábban ért haza, és megkönnyebbülten fogadta, hogy Kriszti már jobban van, délután kis hőemelkedése volt csak, nem lázasodott be. Megkért arra, hogyha lehetséges, és nem okoz problémát a számomra, akkor holnap délelőtt is jöjjek át. Felmentem Krisztihez elköszönni, puszilás közben annyit mondott nekem, hogy holnap majd lesz egy kis meglepetés. Nem is tulajdonítottam ennek semmi jelentőséget, úgy gondoltam, biztos ad valami sütemény különlegességet, mert a könyvespolcokon több szakács-cukrász kiadvány volt, és az egyik témánk az édességekről szólt, amikor az osztálykirándulásunkkal kapcsolatban az egyik megállásunkról beszéltem.
Odaát vacsora, zuhanyozás, TV, majd alvás. Korán reggel keltem a tegnapihoz hasonlóan, reggelizés, az ablakon át láttam, hogy Éva néni dolgozni siet. Reggelit követően nyugtáztam, hogy székletem továbbra is rendesen van, zuhanyozás, felöltözés, és átsiettem Krisztihez. Éjjel sem volt láza, jól aludt, egyedül csak egy kis hányinger és fáradékonyság okoz panaszt, de ez elviselhető. A gyógyuláshoz sok pihenés kell.
Tekintetéből láttam, hogy most jön a meglepetés, de reggeli után korainak tartottam a süteményevést. Nem a konyhába mentünk, hanem fel a szobájába. Bekapcsolta az íróasztalán levő számítógépet, és míg ez működésbe lendült, belekezdett mondanivalójába. Amíg bent laktak a városban, jobb volt a technikai infrastruktúra, és korlátlan lehetősége volt az internetezésre. Így történt, hogy tavaly amikor magának először kellett adnia a beöntést, kíváncsiságból rákeresett az interneten a szóra, és legnagyobb meglepetésére sok helyen foglalkoztak ezzel a dologgal. A legtöbb szótalálat az a szülés előtti előkészületekkel kapcsolatos, vagy más értelemben használt fogalom volt, aztán a „természetgyógyászati alkalmazás” mellett rátalált egy kamaszlány fantáziáját leginkább rabul ejtő formájára, az erotikus beöntésre.
A legérdekesebb, illetve kulturált módon bemutató lapokat elmentette annak idején a gépére, ezeket mutatná meg nekem. Zavaromat látva elmondta, hogy eleinte le kellett győznie önmagát is, de megérte, mert némi tapasztalatszerzést követően nagyon kellemes dolog a beöntés. És mivel ennyire segítőkész voltam betegsége alatt, úgy gondolta, hogy megismertet az elméleti részével, és akár gyakorlati bemutatót is tart nekem, vagy ha kedvem lenne kipróbálni, akkor átsegít a kezdeti nehézségeken.
Először a legfontosabb elméleti dolgokkal kezdtük, a végbél helyzetével az emberi testben, hogyan viszonyul a környező szervekhez, illetve a legfontosabb higiéniai tudnivalókat tekintettük át. Nagyon jó ábrák mellett egy-két fénykép is volt a gáttájékról, illetve magáról a beöntésről is. Külön oldalokon volt a testhelyzetekről szóló információ, valamint a beadáshoz használható eszközök gazdag tárháza.
A következő rész az különböző fórumokon található hozzászólásokból lett összeállítva. Sok mindent írtak, ilyen jó, olyan jó, de számomra ez nem volt meggyőző. Mondjuk az a beöntés, amit kaptam, a még elviselhető kellemetlenség kategóriába tartozik, de nem kívánom még egyszer. Ha Krisztinek nem lett volna láza és az ehhez társuló eseményláncolat, akkor valószínűleg el is felejtettem volna az egészet, de most annyira belekeveredtem a témába, hogy jódarabig nem tudom feledni.
Kriszti látva fanyalgó tartózkodásomat, kezemet fogva bevonszolt a fürdőszobába, leültetett a szennyestartó műanyag ládára, és arra kért, hogy figyeljek! Ledobálta magáról ruháit, és meztelenül ment a mosdóhoz. A fürdőszobaszekrényből kivett egy beöntő labdát, kellemes hőmérsékletű vízzel megtöltötte, majd leguggolt, fenekét és a labda csövét vékonyan bekente vazelinnel, majd óvatosan popsijába vezette a csövet. Térdei kissé remegtek az izgalomtól, majd szólt, hogy akkor most kezdi benyomni a folyadékot. Nem hamarkodta el a műveletet, egyre jobban összenyomta a ballont, majd felállva, fenekét összeszorítva óvatosan kihúzta magából csövet.
- Már készen is vagyok, és nagyon kellemeset érzek! – tájékoztatott az eseményekről. Kissé kipirult az arca, szaporábban vette a levegőt, valószínűleg szive is gyorsabban doboghatott az izgalomtól. Egy-két percig még várakozott, közben az én zavarom is fokozódott, mi történik ezután? Még soha senki idegent nem láttam a WC-n ülni. De Kriszti nem zavartatta magát, ráült a WC-re, és kiengedte magából a folyadékot. Gondolatban már befogtam az orrom, de legnagyobb csodálkozásomra csak minimálisan éreztem az elkerülhetetlen szagokat. Mint később elmondta, nem mindegy, hogy egy jelentősen kiürült végbélbe engedjük a folyadékot, vagy pedig többnapja felhalmozódott, bomló-rothadó sártenger ürül ki. Ez utóbbit magamnál tapasztalhattam, kissé kényelmetlenül is éreztem magam akkor, és nagyon örültem, hogy senki nem volt a közvetlen közelemben. Még 2-3 alkalommal kisebb mennyiség jött ki Krisztiből, majd amikor /tapasztalatai alapján/ úgy érezte, hogy többre nem kell számítani, akkor beállt a kádba és lezuhanyozott. Azt látta, hogy nem lelkesedem nagyon a dologért, ezért nem is erőltette tovább. Miközben zuhanyozott, egy-két tapasztalati dolgot azért elmondott. Többek között elmagyarázta, hogy most azért guggoló testhelyzetben adta be magának a folyadékot, mert így a csak a bél legalsó részébe kerül, és gyorsan kiürül. Míg ha fekvő vagy előrehajló helyzetben adja be, akkor magasabbra is eljut a folyadék, és bizonytalan a kiürülése, és magával hoz nagyon híg tartalmat is.
A zuhanyozás után megtörülközött, felöltözött, majd visszatértünk szobájába. A számítógépet kikapcsolta, és visszatértünk az angol-tanuláshoz. Legközelebb már csak ebéd előtt mentünk pisilni, és Kriszti sem időzött többet, a WC-n, mint én, tehát már biztos, hogy már korábban rendesen kijött belőle a folyadék. Délután kicsit szieztáztunk, hallgattuk a rádiót, majd még egy lecke átvételét követően visszamentem a rezidenciámra. Pihenésképpen az egyik magammal hozott új regényt olvasgattam, minden fejezet alatt egy-két alkalommal eszembe jutott Kriszti beöntése.
Délután hazajött Eszter néni is, azután vele beszélgettem, majd vacsorázás közben rámkérdezett, hogy jól vagyok-e, nehogy én is beteg legyek, mint Kriszti. De megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, csak sokat tanultunk ma, és kicsit még a nyelvtani szabályokon járt az eszem.
A szokásos időben visszavonultunk a saját hálószobánkba, de nekem nehezen ment az elalvás. Valószínűleg éjfél körül aludhattam el, de ezt megelőzően állandóan az járt az eszemben, amint a számítógépen láttunk – olvastunk. Azon gondolkodtam hosszú ideig, hogy mi is történt azzal a labdával, amelyikkel kaptam a beöntést? Arra emlékeztem, hogy aznap a zuhanyozás közben elmostam, illetve otthagytam a fürdőszobában, mert Eszter néni azt mondta, hogy maradjon nálam arra az esetre, ha esetleg még egyszer szükségem lenne rá. Mivel a ritmusom rendeződött, ezért nem volt rá szükségem, de hová is tettem ezután?… Ja, igen, a második reggelizést követően, mikor már Eszter néni elment dolgozni, akkor visszacsomagoltam a dobozába, és a ruhásszekrényembe tettem…
A következő gondolatom az volt, hogy nahát, milyen gyorsan megvirradt, de már Eszter nénit hallottam, ahogy készíti a reggelit. Gyorsan rávettem a hálóingemre a szabadidőruhámat, és így siettem az étkezőbe. Eszter néni kicsit aggódott, hogy tényleg nincs semmi bajom vagy összevesztem a Krisztivel, de megnyugtattam, minden a legnagyobb rendben van. Megnézte a homlokomat, érezte, hogy nincs lázam, így megnyugodva ment el dolgozni.
Szokásos reggeli teendők, kakilás, zuhanyozás, fogmosás… de nem öltöztem fel. Beszaladtam a szobámba, turkálni kezdtem a ruhásszekrényben, és kivettem a beöntőlabdát, majd ezzel vonultam vissza a fürdőszobába. Míg a kellemes hőmérsékletű vízzel töltöttem meg a ballont, visszaemlékeztem a tegnap elhangzottakra. A biztonság kedvéért úgy döntöttem, hogy a kád szélére ülök rá, a fenekemet befelé fordítva, és így próbálom ki, hogy tényleg olyan kellemes-e a beöntés, mint ahogy Kriszti elmondta, illetve az interneten leírták. Kissé remegett a kezem az izgalomtól, próbáltam ellazulni, mikor a vazelinnel bekent csövet elkezdtem a popsimba vezetni. Kellemesen csúszós volt a vazelin, illetve kellemes érzést okozott, ahogy lassan egyre mélyebbre nyomtam be a csövet. Arra nagyon figyeltem, hogyha úgy éreztem, hogy akad a cső, akkor kissé óvatosan mozgatva próbáltam utat keresni az előrenyomuláshoz. Úgy éreztem, hogy már elég mélyen bent vagyok, egyelőre ennél jobban nem mertem továbbvezetni a csövet. Kellemes érzést okozott a cső finom mozgatása, illetve izgalmamat fokozta, hogy most nem idegen nyomja belém a vizet, hanem magamnak adagolhatom tetszés szerint, mennyiségileg és gyorsaság szempontjából is.
Lehet, hogy tényleg igaza van Krisztinek, és kellemes dolog lesz ez?
Óvatosan megnyomtam a labdát, éreztem, ahogy a víz hozzáért a bélfalhoz, de nem volt semmi kellemetlen, illetve enyhe kakilási ingerem volt csak, annak ellenére, hogy reggel már túlestem ezen a dolgon. Szép lassan elkezdtem összenyomni a ballont, a hasam bal oldalán kellemes mozgást éreztem. Eddig semmi rossz nem történt. Mikor a teljes vízmennyiséget magamba nyomtam, akkor óvatosan kitereltem a csövet a popsimból; megnyugodtam, hogy nem kibírhatatlan az inger, így odaléptem a WC-hez és ráültem. Próbaként vártam egy percet, majd kiengedtem magamból a vizet. Kellemes megkönnyebbülést éreztem, majd a maradványokat látva lehúztam ezeket. Pár percig ott ültem, jött még némi folyadék, de nem vészes mennyiségben. Majd amikor úgy éreztem, hogy nem jön több, akkor lezuhanyoztam. Hát túl vagyok az első magamnak adott beöntésen. Vegyes érzelmek keringtek bennem: volt egy kis bűntudatom, hogy illetlen dolgot csináltam, de bennem volt az ismeretlen felfedezésének izgalma is. Így elsőre nem merném állítani, hogy eget rengető élmény volt ez, de Kriszti is azt mondta, ahogy rutinosabbá vált a dologban, úgy lett egyre kellemesebb. Elmostam a csövet, a labdából a lehető legjobban kiürítettem a vizet, majd elcsomagoltam immár kincset érő eszközeimet. Még egyszer gondosan körülnéztem a fürdőszobában, nem maradt-e valami árulkodó jel, de ügyes voltam, nem észleltem semmit.
Felöltöztem, majd átmentem Krisztihez.
Már azt hittem, hogy megsértődtél a tegnapiak miatt! – fogadott az ajtóban Kriszta.
Nem volt semmi gond a tegnapi eseményekkel. Csak nehezen szundítottam el, és reggel kissé elaludtam. – ezért volt a késlekedés.
Kicsit töprengtem, hogy elmondjam-e a reggeli beöntésemet, de még nem mertem. Pedig el kellene mondanom, mert lehet, hogy többé nem lesz alkalmam, hogy jobban megismerkedjek eme élményforrással.
Visszazökkentünk a szokásos tanulási ritmusunkba. Valamiért egy vietnámi háborúval kapcsolatos filmet néztünk meg (Született július 4.-én), melyben Tom Cruise volt a főszereplő; Krisztának nagyon tetszik Tommy, több filmjét látta már. Volt egy jelenet a filmben, ahol a gerincsérült, lebénult katonáknak „futószalagon” adták a beöntéseket, nagyon ordítottak is szerencsétlenek. Erre jegyezte meg Kriszti, hogy mennyire nem mindegy, hogy ki, kinek, és hogyan adja a beöntést. A filmben a negatív példát mutatták be, ez az, amit az emberek többsége tud a beöntésről, és ezért vannak ellene, ezért van a köztudatban a negatív előítélet, meg egy ilyen eset végeredménye is igen orrfacsaró. /Mint azt a legelső napon én is tapasztaltam/.
Kriszti rámkérdezett, hogy – nem gondoltad meg magad? Nem szeretnéd kipróbálni, milyen egy jó beöntés?
Úgy gondoltam, lehet, hogy ez lesz az utolsó lehetőségem arra, hogy egy tapasztalt embertől tanulhassak a beöntésről, és eldönthessem, hogy van-e annyira kellemes, hogy a későbbiekben foglalkozzak ezzel, vagy pedig felejtsem el, és törődjek inkább az érettségivel és a felvételivel.
Pár pillanat töprengés után beleegyezésemet adtam, de megkérdeztem, hogy részleteiben hogyan legyen?
Megvan még a beöntőlabda? – kérdezte Kriszta.
Igen, azt hiszem, bár nem emlékszem arra, hogy hová is tettem, de meg kell lennie valahol.
Mikor kakiltál utoljára?
Szerencsére nem vágtam rá, hogy ma reggel, hanem azt válaszoltam, hogy tegnap este.
Mert akkor azt javasolnám, hogy előtte egy glicerin kúpot tegyél be magadnak, ha van már lent valami, akkor az kihozza, hogy ne legyen kényelmetlen a beöntés.
De én még soha nem nyomtam be magamnak kúpot. – próbáltam kitérni.
De nekem nagyon ügyesen helyezted be; mindegy, majd segítek neked!
Nem volt visszaút. Míg tanácstalanul álldogáltam a szobában, Kriszta leszaladt, és hűtőből felhozott két glicerin kúpot. Csodálkozva néztem rá, hogy nem elég egy? – de a másikat saját magának szánta. Levette rövidnadrágját és a bugyiját, így én is hasonlóképpen cselekedtem. Leültünk az ágyra, megnéztem, hogyan veszi ki a kúpot a csomagolásából, majd én is kibontottam a magamét. Nagyon csúszott, majdnem kiejtettem a kezemből, de szerencsére jók a reflexeim, és elkaptam, mielőtt még a földre esett volna. Abban maradtunk, hogy egymásnak nyomjuk be a kúpot; én már úgy is adtam tegnap Krisztinek, egy a mai ismétlést követően ő is viszonozza. Ahhoz képest, hogy én a tegnap tanultak alapján nyomtam be a kúpot Krisztinek, ő viszont szinte csigalassúsággal vezette be a popsimba a másik kúpot. Amikor benyomta, éreztem a kellemetlen csípést, de vékony mutatóujjával továbbnyomta, úgy tűnt, hogy maximális magasságig vezette fel ujjával a kúpot. Ez mindenesetre nem volt annyira kellemetlen, mint amit Éva néni adott, akkor szinte úgy éreztem, hogy szöget nyomnak belém.
Mindkettőnkben benne volt a kúp, azt kérdeztem Krisztitől, hogy meddig várakozunk, és ki megy elsőnek a WC-re. Előzékenyen azt válaszolta, hogy majd én mehetek, de előbb hozzam át a beöntőlabdámat. Kicsit megijedtem, mert azért most is erős ingerem van, és emlékszem, hogy megérkezésemkor kapott kúpot is alig bírtam visszatartani, most ráadásul kétszer olyan hosszú utat kell megtennem. Legszívesebben futottam volna hazáig, de nem mertem megtenni, nehogy feltűnést keltsek. Otthon elővettem a beöntőlabdámat, és észrevettem, hogy a külsején is van egy-két vízcsepp, illetve a belseje szinte teljesen nedves. Ilyen sürgető helyzetben nem sok időm maradt gondolkodni, illetve szárítgatni, siettem vissza Krisztihez. Útközben azt terveztem, hogy gyorsan „kiöblítem” a labdát, nehogy észrevegye Kriszti a friss használatot.
Házukba érve már rohantam az emeletre, ahol Kriszti várt. Megkért hogy teljesen vetkőzzek le, így mentünk be kettesben a fürdőszobába, ahol legnagyobb megkönnyebbülésre végre kiengedhettem magamból a kúpot és kiséretét, majd helyet cseréltünk. Míg Kriszti is hasonlóképpen tevékenykedett, aközben elmondta, hogy előkészített Normolyt port, hogy ne teljesen sómentes vizet használjunk, mert nagyobb mennyiségű sómentes beöntővíz már gondot okozhat.
Köntösbe bújva mentünk le a konyhába, ahol megmelegítettük a sózott vizet, majd visszatértünk a Kriszti szobájába. Hőmérővel ellenőriztük a víz hőfokát, és megfelelőnek tartottuk, 37 fokos volt.
Kriszti azt kérte tőlem, hogy mivel még mindig van egy kis hányingere, és kevesebbet iszik, mint szeretne, félóránként adjak neki egy 1 dL-es beöntést. Ezt a normolyt (cukrozott) sókeveréket hasmenéses embereknél használják só és folyadékpótlásra, ha tudnak inni, hogy ne kelljen infúziót adni. Bár ezt a módszert ivásra tervezték, de Kriszti úgy vélte, hogy fordítva is működik.
Elmesélte, hogy néhány évvel ezelőtt olvasott két hajótörést szenvedett családról; az első egy házaspár volt, akik csaknem négy hónapig(!) hánykolódtak mentőtutajjal az óceánon {Maurice and Marilyn Bailey: 117 nap a hullámok hátán}; a másik egy kétgyermekes család volt, ahol az anyukának ápolónői végzettsége volt. Akkor még túl fiatal volt Kriszti, és nem összpontosított erre a témára, nem jegyezte meg a részleteket, de utólag eszébe jutott, hogy az anyuka beöntés formájában adta a vizet a gyerekeknek, hogy ilyetén is felszívódik. Mellékesen 30(!) nap után volt először széklete a fiúcskának.
Kriszti ágyára tettünk egy vízzáró lepedőt, melyet azért kapott mamájától, mert egyszer éjjel olyan erősen jött meg a menstruációja, hogy reggelre tiszta vér lett az ágy kárpitja, alig tudták kisúrolni, s ha jól megnézem, akkor azon a helyen kissé világosabb és fakóbb a kárpit.
Erre a fürdőlepedőre tettünk lepedőket. Először Kriszti hasalt rá az ágyra, és útmutatásai szerint belényomtam az első deci folyadékot, majd én következtem.
A nagy párnát henger alakban összetekertük, erre borítottuk rá a fürdőlepedőt, és ez került a medencecsontom alá, így megemelve a fenekemet. Térdeimet széthúztam, és Kriszti bevazelinozta végbélnyílásomat, kissé csiklandós érzést okozva. Majd a teletöltött ballon óvatosan bevezette a popsimba, ügyelve arra, nehogy megsértse a bélfalat. Lassan kezdte benyomni a vizet, most is szinte csigalassúsággal végezte a műveletet. Kellemes melegség csorgott bennem. Rövidesen kifogyott a víz, de Kriszti arra kért, hogy maradjak még így, két alkalommal megismétli a műveletet.
Aggodalmasan kérdeztem, hogy nem történik-e baj, de megnyugtatott. Egyébként is bármi baleset történik, akkor legfeljebb azt mondja, hogy a hányás mellé hirtelen hasmenés is társult. Hasonló módon megkaptam a másik két adagot is, vegyes érzéseim voltak. Egyrészt erős kakilási inger, de volt mellette egy furcsa, tulajdonképpen kellemes inger. Óvatosan kellett mozognom, sikeresen beértem a WC-hez, ott engedtem ki magamból a sós folyadékot. Kicsit csípte a popsimat, ezért utána hosszasan mosakodhattam, de Kriszti megismételte, hogy ilyen mennyiségnél óvatosságból nem adott sómentes folyadékot.
Mikor visszamentem a szobába, akkor Kriszti helyezkedett el. Megkért, hogy minden egyes beadás előtt picit vazelinozzam meg a nyílást. Ahogy lehasalt, kezeit a medencéje alá tette, és nagyokat sóhajtozott, míg átnyomtam testébe a folyadékot. 11 óráig vagy hat alkalommal történt „folyadékpótlás”, utána már elpakoltunk, ha Eszter néni előbb hazajönne.
Közben sokat beszélgettünk, és őszintén elmondtam Krisztinek azt a furcsán kellemes érzést. Elmagyarázta, hogy valószínűleg amiatt van, hogy a végbél egy szakaszon összefekszik a hüvelyfallal, és annak közelében lehet a „G-pont”, melyet oly fontosnak tartanak a női orgazmus szempontjából.
Kriszti megkérdezte, hogy volt-e már orgazmusom?
Naívan válaszoltam neki, hogy nem volt, egyébként is korábbi beszélgetéseinkből tudhatja, hogy még szűz vagyok.
Attól még lehet csikló-orgazmusod! – mosolyodott el Kriszti, melyből rájöttem, hogy önkielégítésre gondol.
De én még ezt sem tettem – gondoltam magamban.
Kriszti tovább magyarázott, hogy valószínűleg emiatt szerethetik a nők az anális szexet, ilyenkor indirekt módon történhet a G-pont ingerlése. Természetesen ezt kulturált párok odafigyeléssel végzik, nehogy megsérüljön a záróizom, illetve ilyenkor fokozatosan, óvatosan kell tágítani.
Kicsit bűntudatom volt, hogy tudatlanságom miatt análszex-szerű élményben volt részem, mert már korábban úgy határoztam, hogy ez tabu lesz az életemben.
Ezután többször nem kerültek szóba ezek a dolgok, és Kriszti is volt annyira diszkrét, hogy nem tért vissza a témára.
Már lassan egy hónapja vagyok itt, jól haladtunk az angoltanulással. Holnapután Kriszti két hétre ifjúsági táborba megy a Balaton mellé, szerencsére (szerencsétlenségre?) Eszter néni lesz az egyik felügyelő tanár a táborban. Ma az utolsó dolgokat vettük meg, Kriszti nem szokott semmit sem az utolsó napra hagyni, délutánra már mindent bepakolt a sporttáskájába. Úgy beszéltük meg, hogy holnap este „búcsúvacsorát tartunk”. Eszter néni megbeszélte anyuval és Éva nénivel, hogy erre a két hétre ne utazzak vissza Sopronba, hanem addig Éva néninél lennék, így legalább napközben is szem előtt lesz mindkét ház, és Éva néninél aludnék. Annak ellenére, hogy holnap is együtt vacsorázunk, sokat beszélgettünk, nevetgéltünk, már csaknem éjfél volt, mire hazaértünk. Eszter néninek is kissé lelkiismeretfurdalása volt, mert Éva néni reggel munkába megy, míg ő itthon marad.
Későn ébredtem fel, -szerintem Eszter néni is, de előbb, mint én- , majdnem hogy az ebéddel kezdtem, majd Krisztihez átmentem, és korábbi kirándulásos – táborozásos kalandjainkról beszélgettünk. Délután közösen állítottuk össze a vacsorát, szépen megterítettünk, majd jó hangulatban fogyasztottuk el. Ezt követően még hosszasan beszélgettünk, bár megfogadtuk, hogy ma időben térünk nyugovóra.
Beszélgetés közben Éva néni még az utolsó anyai jótanácsokkal látta el Krisztit -engem is sok instrukcióval ellátva látott el a mamám indulás előtt-, valahogy rákérdezett, hogy ugye rendben van székleted, nem kellene kúpot vagy akár beöntőlabdát magával vinni? Kriszti méltatlankodva utasította vissza, hogy ő már nagylány, „ne avatkozzon bÉlügyeibe”. Kicsit csodálkoztam Krisztin, de nem szóltam hozzá a vitatkozáshoz. De Éva néni annyira elkezdett aggodalmaskodni, hogy mi lesz, ha szorult helyzetbe kerül? Megkérdezte Eszter nénit, hogy szükség esetén adna-e kúpot vagy beöntést Krisztinek, de Eszter néni teljesen tanácstalan volt. Pedagógusi pályája során elvétve hallott szorulásos problémáról, az sem az általa felügyelt nebulók közül került ki, így teljesen tapasztalatlan volt. Éva néni felvetette, hogy Eszter néni adjon egy próbabeöntést Krisztinek, aki méltatlankodva-duzzogva elindult szobája felé, „jó, hogy nem a falu közepén adjátok mindenki szeme láttára…”
Patthelyzet volt, de mentőötletem támadt: mivel ma a késői felébredés következtében reggel nem kakiltam, és most a kiadós vacsorát követően amúgy is szerettem volna már kakilni, azt találtam ki, hogy azt mondom, hogy már harmadik napja nincs székletem, esetleg megpróbálkozhatunk ismét egy beöntéssel.
Korholást kaptam amiatt, hogy lassan már érettségizett nagylány leszek, miért nem szóltam előbb. De mentegetőztem, hogy egyrészt kellemetlen volt a beöntés, másrészt abban reménykedtem, hogy sikerül. A két felnőtt csóválta a fejét, hogy ezek a mai fiatalok…
Eszter néni elkisért, hogy hozzam át a saját beöntő labdámat, már sötétedett, azért jobb a békesség, ne mászkáljak egyedül az utcán, még ha csak a szomszédba kell átmennem. Magamhoz vettem még a fürdőköpenyemet, papucsomat, törülközőt és tusfürdőt is, ne hozzam kellemetlen helyzetbe Éva nénit.
Visszatérve immár hármasban bevonultunk a földszinti fürdőszobába, és teljesen meztelenre vetkőzve vártam a továbbiakat. Éva néni hosszasan magyarázta Eszternek a tudnivalókat, és szerencsére biológia tanári ismereteiből kifolyólag volt fogalma a végbél anatómiai helyzetéről, és könnyen megértette a technikai tanácsokat. Megnyitották a vízcsapot, beállították a megfelelő hőmérsékletet, majd rajtam volt a sor, és négykézlábra ereszkedtem. Eszter néni bekente a popsimat vazelinnel, majd óvatosan behatolt a záróizmon keresztül. Fájdalmasan nyögdécseltem, és a tésztaszerű ellenállást észlelve kicsit megijedtek. A biztonság kedvéért kihúzták a csövet, és látták, hogy nagyon kakis lett. -Ez csak amiatt volt, hogy egyébként kakilni készültem, de ők abban a szent meggyőződésben voltak, ez a három napja feltorlódott salakanyag.-
Letörölték, majd ismét bevazelinozva óvatosan bevezették a csövet. Csak visszafogottan nyögdécseltem, nem akartam túljátszani a szerepet. Hamarosan éreztem a víz beáramlását, és közben Éva néni magyarázott Eszternek, hogy tulajdonképpen nem baj, ha a víz szétnyomja a székletrögöt, mert több kisebb darabban könnyeben ürül ki. Szívem szerint sürgettem volna őket, hogy már menjenek ki, mert erős ingerem van, de Éva néni csak magyarázott. Szerencsére Eszter néni észrevette pillantásomból, hogy szeretnék magamra maradni, ezért diszkréten kitessékelte Éva nénit.
Az előző másodpercekben az egyébként nyitvahagyott fürdőszoba ajtón keresztül megpillantottam Krisztit, aki a lépcsőfeljáróról tekintette végig mesteri színjátékomat. Volt annyira élelmes, hogy előzőleg lekapcsolta lépcső világítását, így nem vették észre a felnőttek. Hiába mentek ki, de az ajtót nem csukták be maguk után, én pedig nem biztos, hogy képes lettem volna visszatartani a folyamatot, ezért nem csuktam be az ajtót, hanem gyorsan ráültem a WC-re, és ellazítottam magam. Nem tudom, hogy a hanghatásokból mennyi hallatszódott ki, de nekem nagyon hangosnak tűnt; mikor végeztem, akkor nekiláttam a mosakodásnak, de Éva néni közölte, hogy a biztonság kedvéért még egy allövetet kapok. Kényszeredetten ereszkedtem négykézlábra, majd megismétlődött az előbbi folyamat azzal a különbséggel, hogy már üres volt végbelem alsó része, így ellenállás nélkül sikerült Eszter néninek bevezetni a csövet, és benyomni a folyadékot. Mielőtt elkezdődött volna az előbbi ismétlés, sikerült feltűnés nélkül kipislantanom az ajtón, és láttam, hogy Kriszti ismét elfoglalta „megfigyelői” helyzetét. Beadás közben Eszter néni szabadkozott, hogy ennyi problémát okoztunk, de Éva néni nagyon megértő és segítőkész volt.
Miután kiürültem, lezuhanyoztam, majd törülközést követően felöltöztem, és összeszedve holmijaimat elköszöntünk, és Eszter nénivel hazamentünk. Kriszti nem volt ott az elköszönéskor, remélem nem sértődött meg vagy nem haragudott meg rám. Holnap együtt megyünk ki az iskolához, ahonnan a különbusz indul, akkor majd beszélek Krisztivel.
Hazafelé menet szerencsére Eszter néni nem tett szemrehányást nekem. Gyorsan ágyba bújtunk, de nem tudtam elaludni. Azon töprengtem, hogy vajon megbántottam-e Krisztit a magánakciómmal? Ha megsértődött, akkor miért? És hogyan engesztelhetném ki? Nem szeretném, ha úgy menne el, hogy tüskét hagyok benne. Kicsit pityeregtem is a párnámon, de reméltem, hogy holnap már nem lesz semmi gond. Könnyek közt aludtam el.
Reggel felébredve gyorsan megreggeliztünk, tisztálkodás, és átmentünk Éva néniékhez. Segítettem Eszter néninek a csomagok cipelésében, de ez csak arra volt jó, hogy szorongásomat kissé enyhítse. Már az utcai kerítésen keresztül észrevettem Krisztiéket, Kriszti nyugodt volt, talán vidámnak is mondhatnám, így reméltem, hogy nem lesz harag.
Míg Éva néniék bementek a házba kávézni, kitűnő alkalom nyílt arra, hogy rákérdezzek Krisztitől a tegnap esti eseményekre. Legnagyobb meglepetésemre megdicsért, és megköszönte a színjátékot. Bevallotta nekem, hogy ő szándékosan akaratoskodott, nehogy megsejtse mamája, hogy tulajdonképpen imádja a beöntést. Utólagosan bocsánatot kérve bevallotta nekem, hogy a lépcsőfeljáró homályában végignézte, ahogy megkaptam a beöntéseket. Mosolyogva adtam feloldozást, és érdeklődtem, hogy milyen „kívülállóként” végignézni egy beöntést; mi már adtunk egymásnak, de akkor az kölcsönös volt. Beismerte, hogy nagyon kíváncsi volt, mit tesznek az „amatőrök”?
Egyébként kitalált egy szójátékot azzal kapcsolatban, hogy azt mondta, hogy még jó hogy nem a falu közepén kapja a beöntést nagy nézőközönség előtt:
Angolul a PUBLIC ENEMA az többes számként a KÖZELLENSÉGEK-et jelenti, de ha latinként értelmezem a szavakat, akkor NYILVÁNOS BEÖNTÉS-nek is fordíthatom (enema publica). Nagyon szellemesnek találtam eszmefuttatását. Nevetésünk behallatszódhatott a hallba, mert hamarosan kijöttek Eszter néniék, hogy akkor indulhatunk. Megnyugodva ültem be az autó hátsó ülésére Kriszti mellé, hogy szent a béke köztünk, nem tettem semmi rosszat.
Az iskola előtt parkoló buszhoz megérkezve annak csomagtartójában helyeztük el a nagy poggyászokat, majd hosszasan búcsúzkodtunk egymástól. Éva néni aggódva nézte, ahogy a nagy busz elindul a Balaton felé, rajta egyetlen lányával, a szemevilágával.
Hazafelé indulva alig tettünk meg pár száz métert, amikor forgalmi dugóba keveredtünk. Nem elég, hogy egyébként is útfelbontás lassította a közeledést, egy karambol adta meg a kegyelemdöfést. Lassan araszoltunk, közben beszélgettem Éva nénivel. Egyébként visszafelé menet a jobb első ülésen foglaltam helyet, így nem kellett Éva néninek kitekeredni a beszélgetéshez.
Valahogy szóba kerültek a tegnap esti események, és Éva néni rákérdezett, hogy a megérkezésemkori első beöntést követően hogy alakultak az események? Én pedig egy nagyot füllentve azt mondtam, hogy azért két-három naponként mindig volt székletem; természetesen minden nap rendesen volt, de provokációs szándékkal feldobtam a labdát, kíváncsi voltam, hogy miért kérdezi, mire szeretne kilyukadni? Először is elmarasztalt, hogy nyugodtam szólhattam volna, hogy nem rendeződött teljesen a problémám, nem kellett volna heteken keresztül kínlódnom, és szerencse, hogy nagyobb baj nem történt velem, nem kellett emiatt kórházba vinni.
Felvetette, hogy esetleg vennénk egy nagyobb űrtartalmú plasztik zsákot, mert lehet, hogy valami dugó maradhatott vissza bennem, és egy alaposabb öblítés végleg megoldaná a problémát, de legalábbis visszatérnék a napi székletürítéshez. Fanyalogva mondtam, hogy elég kellemetlen dolog ez a beöntés, azért sem mertem ismét szóba hozni. De Éva néni lecsacsizott, nem kell ezt szégyellni. Elhatároztuk, hogy az első kereszteződésnél visszafordulunk, és egy gyógyászati segédeszköz boltban veszünk beöntésre alkalmas ballont. Kihasználtam az alkalmat Krisztivel folytatott korábbi beszélgetésemre visszaemlékezve nagy ártatlanul megkérdeztem Éva nénit, hogy ő kapott-e már beöntést?
- Többször is. – válaszolta. Az első alkalommal Kriszti megszületésekor; második alkalommal nőgyógyászati műtétje volt, vizelet elcsepegés miatt hüvelyi plasztikát végeztek. Számára ez volt a legkínosabb alkalom, mert a műtét előtti este csupaszra borotválták szeméremszőrzetét, majd este és reggel is beöntést kapott. Behelyeztek egy vizelet elvezető katétert a húgycsövön keresztül, végül a műtőasztalon a hüvelyét fertőtlenítették oly módon, hogy jódos folyadékkal „beöntést” adtak a hüvelyébe, illetve az operáló orvos jóddal átitatott gézgombolyaggal többször áttörölte a hüvelyét. Ez utóbbi nem volt fájdalmas, mert akkor már hatott a gerincvelői érzéstelenítés, de kiszíjazott combokkal kitárulkozva a műtős meg a nőgyógyászok közt… – még rágondolni is rossz. Harmadik alkalommal pedig térdsérülés miatt operálták, akkor is gerincvelői érzéstelenítést kapott, és „műtéti előkészítésnek” pedig többek közt beöntést is. Ráadásul az első két alkalommal a kórházban nagy kannát és vastag csöveket használnak.
A szülésnél kapott beöntésnél az volt a legrosszabb, hogy már igen közel állt a baba (Kriszti) a kibújáshoz, és ott mindenféle matatás csak fokozta az amúgy is erős fájdalmat.
A térdműtét miatt kapott beöntés volt a legkevésbé kellemetlen, mert egy nagyon kedves, türelmes nővér adta, és nem a szokásos beöntőcsővel, hanem egy hosszabb katéterrel, melyet viszonylag magasra vezetett fel, így beadáskor elkerülte a közvetlenül a végbélnyílásnál levő leginkább ingert adó zónát, valamint a katéter kis átmérőjű nyílása miatt a folyadék jóval lassabban csordogált be a szokásosnál, így kényelmesen oszlott el a vastagbélben, kisebb feszülést okozva. A hatása viszont tökéletes volt.
Némi hallgatás után visszatért a nőgyógyászati műtétjére, mert ez részben kapcsolatban volt házasságának megromlásával és a válásával kapcsolatban is. Kicsit váratlanul ért, hogy ilyen intim témáról kezdett el beszélni, de hallottam már olyanról, hogy a nők néha vadidegen embernek is kiadják belső dolgaikat. Elmesélte, hogy egyébként is tág hüvelye miatt többször mérgelődött férje, a szülést követően pedig kifejezetten tággá vált. A férje mindenáron anál szexre szerette volna rábírni, és nem hitte el, hogy a végbélnyílást ilyen aktus előtt ki kell tágítani, különben hosszútávon sérülés, vagy záróizom elégtelenség lesz a következménye. Az egyik vita hevében Éva néni azt találta mondani, hogy nem az ő hüvelye tág, hanem a férje hímvesszője vékony – és akkora pofont kapott ezen kijelentésére, hogy a falig repült, és napokig meglátszott az arcán ennek nyoma. Az volt az utolsó csepp a pohárban, ami a válókereset beadásához vezetett.
Éva néni elmesélte, hogy a férjének is voltak merevedési zavarral járó problémái, amikor elkezdték a szexuális életet, és hetekig tartott, amíg összejött az első hüvelyben bekövetkezett magömlés. Akkor Éva néni türelmén és segítőkészségén múlott, hogy sikeressé tette a szexuális életüket, többféle módszert próbáltak ki; és amikor változott a helyzet, és Éva néni szorult segítségre, akkor nem kapta meg ezt a viszont szívességet.
Láttam Éva néni arcán, hogy még most egy évvel e válás kimondása után is gyötrelmes számára felidézni ezeket a szomorú eseményeket. Hogy elterelje gondolatait, megkérdezte tőlem, hogy szűz vagyok-e még?; – ha nem akarok, nem kell válaszolnom. De nekem nem okozott problémát, hogy beismerjem azt, hogy még nem estem át a tűzkeresztségen. Éva néni megnyugtatott, hogy munkatársnői közt is vannak olyan csinos és aranyos lányok, akik 20-23 évesen veszítették el szüzességüket. Annak ellenére, hogy középiskolában nagy a nyomás, meg sok lány kérkedik azzal, hogy túlesett már a nagy dolgon, de ő azt tanácsolta Krisztinek, hogy azzal a fiúval feküdjön le, aki igazán szereti, és tartós kapcsolatra vágyik vele. Egy szicíliai népdalból idézett egy -fiúnak szóló- gondolatot, hogy „ne légy olyan, mint a tenger hulláma, hogy csak jössz, és máris mész!”
Végre elértünk egy mellékutcához, és a kertek alatt visszajutottunk a város belső részéhez, majd megálltunk egy gyógyászati segédeszköz bolt közelében. Én az autóban vártam Éva nénire, aki hamarosan visszatért. Beülve az autóba elmondta, hogy a ballonon kívül sikerült szilikonos katétert is vennie; ezt ugyan vizelet elvezetésre használják rendeltetésszerűen, de beöntésre is alkalmas, így áthidalható a legingerlékenyebb végbél szakasz.
Ennek nem örültem nagyon, mert a Kriszti által adott dupla beöntésnél pont azt mutatta meg nekem, hogy mekkora érzés különbség van akkor, ha éppen csak bevezeti a csövet a végbélbe, vagy pedig a legmagasabbra vezeti fel. Hasonlóképpen elmagyarázta, hogy a zuhanyozó cső -bár legtöbben tiltják használatát- pont kellemesen masszírozza ezt a területet. Mindegy, most akkor ilyen beöntés lesz soron.
Már dél volt mire hazaérkeztünk, Éva néninek segítettem az ebéd főzésnél, és megbeszéltük, hogy most a tegnapihoz hasonlóan áthozom az egyéb holmijaimat, ebéd után pihenünk, és délután kapom a beöntést. Alig vártam, hogy véget érjen a szieszta, és Éva néni nekilátott az előkészületeknek. Azt tanácsolták neki a gyógyászati segédeszköz boltban, hogy ne csapvizet, hanem testhőmérsékletre melegített ásványvizet használjon. Szorgalmasan bólogattam, nem világosítottam fel arról, hogy Krisztivel Normolyt-os folyadékot használtunk.
A fürdőszobában leterített egy polifoam napozószőnyeget, rátett egy felfújható strandpárnát, majd ezekre kerültek a frottír fürdőlepedők.
Kissé megdöbbentem, amikor megláttam a kerekded ballont, és gyanakodva kérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen mennyi ásványvizet töltött bele? Egy litert – válaszolta, míg én azon aggódtam, hogy talán kissé sok lesz ez, azzal fokozta tovább kétségbeesésemet, hogy holnap többet ad. Megkért, hogy négykézláb helyzetben szélesen tárjam szét térdeimet, bekente a végbélnyílásomat vazelinnel, majd elkezdte felvezetni a szilikonos katétert. Kellemes csiklandozást éreztem néha a bélfalnál, amikor a katéter vége hozzáért, legutoljára majdnem a csípőlapátom tetejénél éreztem. Mondta, hogy szinte teljes hosszában bennem van a katéter, és most feloldja az elzáró szorítót.
Magamnak kerestem a bajt! – gondoltam, miközben éreztem a belém áramló vizet. De Éva néni valahogy elégedetlen lehetett a befolyatással, mert kissé mozgatta a csövet, hogy jobban menjen a víz. A mozgatás nem volt fájdalmas ugyan, de rendkívüli módon felfokozta kakilási ingeremet. Nagyon reméltem, hogy nem ebben a helyzetben lövellek ki, mint ahogy Kriszti egyik letöltött videóján láttam, ahol távol-keleti tornászlányok „versenyeztek” azzal, hogy kinek megy messzebbre a beöntővize.
Szerintem nem Éva néni húzta ki belőlem a csövet, hanem én csusszantam le a csőről, és azonnal a kagylónál termettem, és nem tartottam vissza semmit sem. Mint amikor sokat pisilek, olyan intenzíven áramlott ki belőlem a folyadék, de ilyen hosszú ideig még sohasem pisiltem, mint ameddig jött belőlem a beöntővíz. Mivel Éva néninek nem volt ideje kimenni, ezért végig mellettem maradt.
- Most valószínűleg belül is tisztább lettél! – nyugtázta elégedetten az eredményt.
Mikor már úgy éreztem, hogy nagyjából kiürültem, nekiálltam zuhanyozni. Mondta Éva néni, hogy a kinti rekkenő hőség miatt ő is lezuhanyozik. Nem fejeztem be teljesen a zuhanyozást, mert ismét ürítési ingerem volt, addig Éva néni állt be a zuhany alá. Szerintem még most is jó alakja van – állapítottam meg magamban, valószínűleg Kriszti is sokáig megőrzi vonalait.
Másnap délután ismételten beöntést kaptam:
A tegnapi csőmozgatás okozta gyötrelmeket elkerülendő azt kértem Éva nénitől, hogy hátonfekve adja a beöntést, mert „kényelmetlen volt a tegnapi testhelyzet.”
Én pedig felhúzott térdekkel úgy feküdtem hanyatt, hogy a párna a derekam alá került. Éva néni behozott egy támlás széket és egy fogast, így helyezte el az ásványvízzel megtöltött ballont, továbbá magának egy kis török bazárból származó bőr ülőkét, és mellém helyezkedett. Azt mondta, hogy ma nem magasra vezeti fel a csövet, hanem éppen csak a záróizmon lesz túl a nyílás. Csöbörből vödörbe kerültem, mert az áramló víz közvetlenül ingerli majd a kakilási reflexet kiváltó területet. Mivel a székre függesztett átlátszó ballon a lábrészemnél volt, jól láthattam, ahogy lassan elkezd csökkenni a folyadékmennyisége. Éva néni szeretetteljesen megfogta a jobb kezem, míg baljával arcomat simogatta. Egy-egy bugyborékolást hallottunk, majd hamarosan teltség érzetem volt. Aprókat kezdtem lihegni, hogy csökkentsem a feszítő érzést, illetve ösztönösen megszorítottam Éva néni kezét. Ekkor elnyomta a csövet, mondta, hogy lazítsak, addig szünetelteti a beáramlást.
Próbálkoztam visszakozni, hogy szerintem ez a már bőven elég lesz, de nem fogadott el semmiféle ellenvetést. Hamarosan folytatódott a befolyatás, és hamarosan jeleztem Éva néninek, hogy elegendőnek érzem. Még egy perc türelmet kért azzal, hogy a növekvő bélbeli ellennyomás miatt jelentősen lelassult a beáramlás. De látván, hogy szinte teljesen leállt a beáramlás, kezébe vette a ballont, és egyre magasabbra emelte. Ezzel együtt a vízoszlop nyomása és beáramlási sebessége is növekedett, én pedig a tegnapi naphoz hasonlóan próbáltam visszatartani az áradatot.
Szerencsére megelégedett azzal, hogy a ballonból kiürült az ásványvíz, nem kívánta, hogy az összekötőcső is kiürüljön. Óvatosan kihúzta belőlem a csövet, majd segített felállni és a kagylóhoz menni. Mondta volna, hogy tartsam még bent a folyadékot, de olyan parancsoló volt az inger, hogy nem vártam meg, míg befejezi mondandóját, ellazítottam magam.
A tegnapiakból okulva mondtam, hogy vagy bő negyedórát kell itt maradnom, addig nyugodtan olvashat a nappaliban; hirtelen nem jutott más az eszembe, hogy udvariasan kiküldjem, míg kiürül belőlem a mosófolyadék. Tegnap is zavarban voltam, mert szívem szerint megvártam volna, míg kimegy, de hát nem bírtam visszatartani. Az is feszélyez, hogy bár alig látni valamit, de a hangok alapján elkülöníthető, hogy mikor jön folyadék-, gáz- vagy szilárdabb tartalom.
A hallban megszólalt a telefon, így Éva néni kisietett. Mondjuk nem csukta be maga mögött az ajtót – végül is ő van itthon -, így amikor nem keltettem zajt, hallottam a beszélgetés egy részét, így kiderült, hogy Kriszti telefonált a táborból. Éva néni kedélyesen csevegett hosszú perceken keresztül, így én is megnyugodtam, hogy nincs semmi baj, biztos csak megnyugtatásképpen telefonált haza Kriszti.
Már a zuhany alatt mostam a fenekemet, amikor visszajött Éva néni, és Kriszti tábori élmenyiről csacsogott nekem. Mondjuk örültem volna, ha megvárná, míg befejezem a tisztálkodást; annak ellenére, hogy a múlt héten négyesben voltunk a falu termál strandján, és a körülmények miatt egymás előtt vetkőztünk-öltöztünk, valamint tegnap is láttam Éva nénit, amikor előttem zuhanyozott, de kényelmetlenül érzem magam. Otthon nem mutatkozunk egymás előtt meztelenül; szerintem nem vagyunk prűdek, egyszerűen csak így alakult ki a szokás nálunk.
Azt nem tudom, hogy Éva néniéknél mi a szokás, mert „intim” időpontokban nem voltam-voltunk itt, bár kétségtelen, hogy Kriszti feszélyezetlenül mutatkozott előttem amikor beteg volt. Idekerülésemkor kényszerhelyzetből fakadóan kellett intim régióimat idegenek felé szabaddá tennem; de legalább zárt körben történt meg – ha kórházba kellett volna megoldani a problémámat, akkor sem lett volna kisebb mértékű a kiszolgáltatottságom, ráadásul fennállt volna az a veszély, hogy mindehhez szaftos megjegyzéseket is kaptam volna.
Törülközéskor többet volt a hasam előtt a frottírlepedő, mint a hátamon. A ruháimat a hallban tettem le, így oda kellett mennem felöltözni. Szerencsére Éva néni a gyümölcs turmixot készítette a konyhában, így zavartalanul öltözhettem fel.
Míg kortyoltuk a hűsítő folyadékot, Éva néni közölte, hogy a legközelebbi beöntés az holnapután lesz, ezt követően már nem lesz ilyen nagytakarítás. Azt javasolta Éva néni, hogy ha továbbra is szorulásos lennék, akkor kétnaponta a beöntőlabdával nyomjak folyadékot a popsimba. Én csak azért aggódtam, hogy ilyen nagy tisztítást követően nehogy „alapanyaghiány” miatt ne legyen székletem. Éva néniék elég sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, ezért bőséges a rostbevitelem. Egyébként Éva néni nekem szegezte a kérdést, hogy nem vagyok-e anorexiás, és ebből következően székrekedéses? Magát a szót hallottam vagy olvastam valahol, de nem tudtam, hogy mit jelent. Éva néni elmagyarázta, de az ártatlan ember őszinteségével mondtam, hogy nem hánytatom magam, pláne nem hashajtózok.
Éva néni folytatta Kriszti tábori élményeinek ecsetelését, míg én magamban arra gondoltam, hogy már csak egy nagy beöntést kell elviselnem. Ég és föld a különbség, ha magamnak adok egy mérsékelt adagot, mint ha idegen tölt tele folyadékkal. Ezért mondhatta Kriszti, hogy mennyivel kellemesebb, ha saját magának ad beöntést, illetve ha belegondolok, nagyon gyengéden adott nekem beöntést.
Két nappal később koradélután már a kertben olvasva nézelődtem ki a kerítésen, hogy mikor érkezik haza Éva néni. Kényszerűen vettem tudomásul, hogy túl kell esnem még ezen a beöntésen, de hát valószínűleg amikor majd kisbabát szülök, akkor sem marad el ez a procedura. Titkon reménykedtem, hogy hátha azt mondja majd Éva néni, hogy már nem kell. Amikor megérkezett, akkor úgy mentem át hozzá, hogy nem vittem magammal a fürdő kellékeimet, hátha ezen apró akadály képzéssel sikerül elbliccelnem a mai penzumot.
De nem volt ilyen szerencsém. Éva néni rákérdezett, hogy készen állok-e a beavatkozásra, de mondtam, hogy még nem hoztam át a tisztálkodási felszereléseimet. Éva néni átküldött a holmijaimért, addig ő a kocsiból kipakolja a frissen vásárolt élelmiszereket.
Majd amikor töltötte a ballont további kifogásokat keresve mondtam, hogy eléggé kényelmetlen volt az előző két alkalommal padlóra tett polifoam. Azt mondta, hogy mivel biztonságosan vissza tudom tartani a beöntővizet, ezért akkor ma a szobájában levő ágyra fekhetek. Miután levetkőztem, gyorsan az ágyra hasaltam. Ez feltűnhetett Éva néninek, illetve a tegnapelőtti takargatásomra is felfigyelhetett, mert felajánlotta, hogyha nagyon szégyenlős vagyok, akkor a kezemmel eltakarhatom a puncimat. Legszívesebben tényleg így tettem volna, de kissé erőltetett fölényességgel válaszoltam, hogy nem vagyok szemérmes. Ez nem volt teljességgel igaz, mert szívem szerint odatettem volna a kezem.
A Kriszti által korábban mutatott képek és leírásoknál az volt, hogy a „colon hydrotherapia” vagy vastagbél tükrözés alkalmával egy középen lyukas kis lepedővel takarják le az illetőt, úgy igazítva, hogy a textilen levő lyuk a végbélnyílás felett helyezkedik el. Bár szerintem nőknél a szeméremajkak hátsó része és a hüvelybemenet látszódhat egy nem pontosan igazított lepedőnél.
A másfél liter (ásvány)vízzel megtöltött ballont az ágy melletti állólámpára akasztotta, így mindkét keze teljesen szabadon maradt Éva néninek. Széthúzta a fenekemet, bekent vazelinnel, majd becsúsztatta a csövet, és elindította a befolyatást. Valószínűleg nem volt tökéletes a légtelenítés, vagy a cső felsőbb szakaszára helyezhette a töltés végén az elzárót, mert jól hallhatóan levegőbugyborékolással kezdődött a beáramlás, ezt nem csak hallottam, hanem éreztem is a végbelemnél.
- Bocsánat! – mondta Éva néni, és vigasztalóan megsimogatta fenekemet. Én pedig gyakran fordítottam hátra a fejemet, hogy mennyi ideig kell még itt hasalnom. Bár szemmel láthatóan apadt a mennyiség, és süppedt össze a műanyag zsák, de másfél liter beengedéséhez akkor is idő kell. Óvatosan mozgolódtam ahogy éreztem hasam bal oldalán a telődést, hogy minél kényelmesebb helyzetben legyek. Éva néni pedig enyhítően simogatta a derekamat a hasam bal oldala felé, és a fenekemet is. Éva néni valószínűleg a kezével nyomta be a zacskó alján maradt folyadékot, mert a végén egy kis levegő is bugyborékolt feszesre töltött végbelemben.
Most jön a legveszélyesebb rész, mert egyrészt a kihúzásnál is kifolyhat a víz, másrészt a felkeléskor való mozgásnál, ahogy fizikából tanultuk a hidrosztatikus nyomás változását. Szerencsére mindkét részen balesetmentesen jutottam túl, most viszont a WC-hez kell sietnem. Kellett nekem „kényelmeskednem” ! Ahogy siettem a fürdőszoba felé, éreztem, ahogy vízzel telített vastagbelem leng a hasam bal oldalán, akár egy nagymellű nő keble futás közben.
Annyiból szerencse, hogy csak nők vannak (vagyunk) a házban, mert így a WC lehajtott ülőkével, felhajtott tetővel van állandóan, nem kell a fel/lehajtással vesződni. Otthon apu mindkettőt felhajtva hagyja maga után, mivel neki csak akkor kell az ülőke, hogyha kakil. Egyébként is azt mondja, hogy nekünk is fel kell hajtani, mert öblítéskor felcsapódik a víz, és színes foltokat hagy a műanyagon. Anyu viszont a másik véglet, mert ő a fedőt is lehajtja. Bár egy-két alkalommal anyu mondta apunak, hogy ő is ülve pisiljen, mert akkor nem kerül vizeletcsepp a WC oldalára vagy padlólapra. Én a köztes helyzetet foglalom el, mert akár pisilek, akár kakilok, csak az ülőkét kell használom. Egyébként leginkább anyu tisztítja a WC-t, így az ő szava döntő.
Csak annyira siettem, hogy emellett még zárva maradjon a végbélnyílásom; ha hosszúakat lépnék, akkor megnyílhat. De így is hamar értem a fürdőszobába, és végre elkezdődött megkönnyebbülésem. Szinte hihetetlen, hogy mennyi víz fér az emberbe, a nagyja is hosszasan jön ki, és utána is szinte félpercenként-percenként jön kisebb adagokban az utánpótlás. Tulajdonképpen ez utóbbi a legkellemetlenebb része a beöntésnek, pláne ha ilyen kiadós mennyiséget töltenek be, mint amennyit én kaptam. Soha többet nem engedem, hogy idegen adjon nekem beöntést. (Elvileg Krisztinek megengedném, mert ő türelmesen adta, de hát nem lehet odavonszolni őt, ha úgy adódna, hogy objektív külső ok miatt szükségessé válna számomra a beöntés).
Éva néni jött utánam, ő a csövet mosta el a mosdókagylónál. Kissé frusztrál, hogy akkor is itt sertepertél mellettem, amikor szeretnék egyedül maradni (ill valószínűleg hozzám hasonlóan az emberek többsége). Bármennyire is természetes és elvben mindennapos a kakilás, de ez mégis csak személyesen intim dolog. Nem tudom, hogy a Napkirály (XIV. Lajos) miként viselte el, hogy udvaroncai társaságában kellett a „trónuson” ülni, és üríteni. Az a tény, hogy egy kis írólap is tartozott a készlethez, mutatta, hogy őnála kissé időigényesebb volt a művelet.
Mondjuk én lemondok a királynőségről, csak hagyjanak egyedül kakilni! Azt még megengedem leendő házastársamnak, hogy akkor is bejöhessen vagy maradhasson, ha pisilek, de ez nem jelenti azt hogy mindig ott lehet, illetve kakiláskor esetleg még maradjon is távol lehetőség szerint. Az vigasztal, hogy ez az utolsó alkalom – ha kell, ezután hasmenést hazudok, csak fejeződjék be Éva néni túlbuzgósága.
Visszazökkentünk a hétköznapokra, Éva néni lelkemre kötötte, hogy akkor kétnaponként a saját kis körteballonommal adjak magamnak beöntést. Mondjuk erre igazándiból csak az első alkalommal volt szükségem (vagy talán nem is kellett volna?), mert azért maradhatott ki kakilás, mert túlságosan ki lettem tisztítva. A beöntést reggelizést követően adtam magamnak, így is szorgalmazva saját ritmusom visszaállását. Másnap reggel spontán volt székletem, és az ezt követő reggeli kakilás után adtam magamnak egy minibeöntést, hogyha Éva néni rákérdez arra, hogy megadtam-e magamnak az allövetet, akkor ne piruljak el a hazugság miatt. Így viszont „tiszta” lelkiismerettel és tiszta végbéllel mondhatok igazat. Egy hét után már igazat adok Krisztinek, hogy ebben a formában van egy kis kellemes összetevője is a dolognak, de egyrészt nem tudom, mennyire lehet ezt túlzásba vinni, illetve ez egy speciális helyzet, hogy hosszú órákra egyedül vagyok, nem kell iskolába vagy dolgozni menni, illetve nem zavar senki. Ha már úgy is ilyen helyzetbe kerültem, pár intim dolgot is kipróbáltam azokból, melyekről Kriszti mesélt nekem. Mondjuk tényleg kellemesen bizsergető érzés, akár elől akár hátul végzem a vízsugaras masszázst.
Egyébként Éva néni mesélte egyik kolléganőjéről -amikor valahogy szóbakerült a tampon használata-, hogy kénytelen a behelyezés előtt a csiklóját stimulálni, hogy lazább legyen a hüvelybemenete, de néha még így is meg kell erőszakolnia magát a feltolásnál.
Eltelt a két hét, és Éva nénivel én is bementem a városba, hogy a visszaérkező nyaralócsoportból hazavigyük Eszter nénit és Krisztit. Éva néni nagyon izgult, többször is felhívta Krisztit mobiltelefonján, de megnyugtató választ kapott, hogy tervszerűen haladnak előre. Amikor megérkeztek, Éva néni szeméből csorogtak a könnyek a boldogságtól, hogy ismét visszatért a lánya. Én is alig vártam már hogy Krisztivel beszélhessek, de tudtam, hogy majd csak holnap lehet kérdezni őt az igazi részletekről, amikor kettesben maradunk.
Mikor hazaértünk, mindenki a saját birtokára vonult vissza, kipakolás, az utasok zuhanyozni is mentek, majd a megérkezés örömére, este Éva néniékhez mentünk vacsorázni. Bár szerintem étkezés közben nem illik szóba hozni, de Éva néni rákérdezett Eszter nénitől, hogy nem volt semmi baj Krisztivel, meg hogy rendesen kakilt-e a táborozás során. Természetesen nem volt semmi gond, de Éva néni tovább fecsegett, hogy bezzeg nekem három alkalommal is kiadós beöntést adott, ill a továbbiakban kisebb mértékben másnaponként saját magamnak adok. Szemem sarkából láttam, hogy Kriszti egykedvűen rágcsálja a salátáját, Eszter néni pedig együttérzően simogatta meg a buksimat, hogy „szegény kislány…” Annak ellenére, hogy elutazást megelőzőn közösen adták nekem a beöntést, mégis indiszkrétnek tartom, hogy Éva néni kibeszéli az azt követő eseményeket. Mondjuk Krisztinek elmondtam volna, fűszerezve a saját élményeimmel, de attól tartok, nehogy Eszter néni anyuéknak is továbbmondja, aztán még a rámenős háziorvosunk beutal a kórházba egy részletes kivizsgálásra.
Másnap reggelizés közben Eszter néni félénken rákérdezett, hogy ma is adok beöntést magamnak? De mondtam, hogy egyrészt holnap lenne esedékes, de lehet, hogy magától is lesz, úgy érzem, hogy ezen alapos tisztítás után helyreállt a rendes működés. Természetesen már most is kezdem érezni a mocorgást. Arra kértem Eszter nénit, hogy a világért se említse meg anyunak a székrekedésemet, meg a beöntéseket, mert anyu hajlamos a túlzott aggodalmaskodásra, és egyébként is csak átmeneti dolog volt az osztálykirándulás miatt. De szerencsére Éva néni gondoskodásának köszönhetően már teljesen rendbejöttem.
Volt egy olyan gondolatom, hogy példának felhozom a „Keménykalap és krumpliorr” gyermekregényből az ájulásos rosszullétet, illetve túlbuzgó elsősegélytanfolyamot végzett hölgy esetét, de nem mertem megkockáztatni, nehogy Eszter néni visszakérdezzen, hogy „ugye én nem szimuláltam a székrekedést?”, mint az ájulást a regényben.
Eszter néni ugyan szabadságon van még a hét hátralevő részében, de ennek ellenére már most átmegyek Krisztihez beszélgetni. Mondanom sem kell, hogy amint átértem, szinte köszönés helyett is az volt Kriszti első kérdése, hogy milyen volt a beöntés sorozat? Emlékeztettem őt arra, amit mondott nekem, hogy nem éppen a legkellemesebb emlékeim közé tartozik. De bevallottam a saját magamnak adott minibeöntéseket, illetve a vízsugaras próbálkozásaimat is. De azt is megmondtam Krisztinek, hogy legalább egy évig még csak hallani sem szeretnék a beöntésről. Ha nem is torkig, de gyomorig tele voltam vele. Azt viszont nem mondtam el Krisztinek, hogy mennyire zavart Éva néni állandó körülöttem való lábatlankodása kibocsátás közben. Udvariatlanság is lett volna részemről, meg hát az ember a barátait megválogathatja, a rokonait nem.
Láttam Krisztin, hogy valamit nagyon szeretne közölni velem, így diplomatikusan rákérdeztem, hogy neked milyen volt a táborozás? És Kriszti elmesélte, hogy volt egy nála egy évvel fiatalabb jóképű srác, akivel sokat beszélgettek, meg együtt vettek részt a közösségi programokon, majd hét nap múlva egy romantikus teliholdas éjszakán, Balaton-parti sétálás közben megcsókolta. Hosszú perceken át erről lelkendezett.
- Mondjuk a srác a Dunántúlon lakik, így reménytelen a további folytatás, de akkor is fantasztikus élmény volt. Kicsit tolakodó is volt a srác, mert másnap már le akart fektetni, de ezt nem engedtem meg neki. Viszont a kezét azt beraktam a szoknyám alá, és a puncimat a bugyin keresztül megsimogatta – mondta Kriszti élete legnagyobb élményeit.
Én is vágyom rá, hogy nekem is ilyen romantikus legyen majd első találkozásom a NAGY Ő-vel.
Délben Eszter nénihez mentünk ebédelni, kicsit rossz kedvűnek nézett ki. Sem tegnap este, sem ma reggel nem tűnt fel nekem, de így utólag visszagondolva már tegnap is röviden válaszolt, meg rövid mondatokkal beszélt. Kérdeztem is Krisztit, hogy volt-e valami gondja Eszter néninek a táborozás során, de ő sem tudott semmit. Délután, amikor Éva néni hazajött a munkából, akkor kezdtem sejteni az okát. Éva néni kezembe nyomott egy patikás zacskót; ugyan nem néztem bele, de halvány nejlonzacskón áttűnt egy tamponos doboz, meg egy Meristines csomag. Mivel ideát véget ért a mai programom, ezért elköszöntem Krisztiéktől, és hazavittem a csomagot, melyet nyilván már nagyon várhat Eszter néni, lehet hogy most jön meg a havivérzése, és emiatt volt ilyen feszült. Hazaérkezvén átnyújtottam a csomagot, és közben kommentálta a dolgot, hogy már egy hete meg kellett volna jönnie mensesének, de csak most jött meg, és napok óta kellemetlen alhasi feszülése volt. Annyiból örült a késésnek, hogy nem a táborozás alatt történt, de ennek meg volt az ára. A Meristines dobozt kinyitotta, akkor vettem észre, hogy ez kúpban tartalmazza a hatóanyagot. A dobozt betette a hűtőbe, a kivett kúppal megindult a fürdőszoba felé. De ahogy elhaladt mellettem, rámnézett, és megkérdezte tőlem, ha már ennyit matattak a fenekem körül, viszonossági alapon nem akarom benyomni neki a kúpot? Ha nem lettem volna időkényszerben, akkor biztosan elgondolkodnék a kérdésen, de csak automatikusan rábólintottam; utólag visszagondolva lehet, hogy nem így tettem volna. Bent a fürdőszobában lehajtotta WC fedelét, levette rövidnadrágját és a bugyiját, és széjjelhúzott lábakkal letérdelve ráhajolt a fedélre. Míg a kúpot kicsomagoltam, tekintettem rátévedt fenekére, így láttam, hogy hüvelyében tampon van, a kihúzószál a kisajkai között helyezkedett el.
Az egyszerűség kedvéért mellé térdeltem, és óvatosan átnyomtam a kúpot a záróizmon. Míg bugyiját és rövidnadrágját felvette, Eszter néni megköszönte közreműködésemet. Én pedig kihasználva az alkalmat tőle is megkérdeztem, hogy kapott-e már beöntést?
- Nem ! -hangzott a tömör válasz, – de miért kérdezed?
Váratlan volt a visszakérdezés, és hirtelen nem is tudtam mit felelni, de egy pillanattal később őszintén megmondtam, hogy Krisztitől és Éva nénitől is megkérdeztem ezt, amikor valamiért szóba került.
- És mit válaszoltak?
Röviden annyit mondtam, hogy mindketten kaptak már; Kriszti kislánykorában, Éva néni pedig a szüléskor. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, hogy mentendő saját bőrömet indiszkrét voltam, de azzal vigasztaltam magam, hogy a nők többsége szüléskor úgy is kap beöntést, Krisztiről pedig csak azt a részt mondtam el, amit mamája egyébként is tudott, a továbbiakról -eskümhöz híven- nem árulkodtam.
- És neked milyen volt a beöntés? – érdeklődött Eszter néni.
Saját csapdámba estem bele – gondoltam, kellett nekem kérdezősködni. – Remélhetőleg a szülésen kívül többször nem kell részesülnöm belőle ! – kerültem ki a konkrét választ.
Ha már így belebonyolódtam a diszkrét kérdésekbe, rákérdeztem, hogy neki okoz-e gondot a tampon felhelyezése, mert Éva néni kolléganőjének például a csiklóját kell ingerelnie ahhoz, hogy becsúsztassa a tampont.
- Nekem nem kell ilyen manőver a behelyezéshez, de ettől függetlenül szoktam simogatni a csiklómat, mivel magányos nő vagyok – világosított fel Eszter néni.
Elvörösödtem, és mentegetőztem, hogy csak amiatt kérdeztem ezt, hogy ha már nem leszek szűz, akkor áttérjek-e a tamponra vagy maradjak a betét mellett. Azon osztálytársnőim, akik tampont használnak, nem tettek említést ilyen praktikákról, de lehet hogy csak szégyenlősség miatt.
Hogy kitérjek a további kérdezősködések elől, gyorsan folytattam, hogy én még a csiklómat sem simogattam.
- Hát ha jót akarsz magadnak, akkor előbb-utóbb el kell kezdened, hogy mire komoly fiúra találsz, már ne legyen újdonság.
Ismét elvörösödtem, mert a vízsugárral már kezdtem ismerkedni az elmúlt napokban, illetve Kriszti is utalt rá, hogy őneki már volt csikló-orgazmusa.
Eszter néni bevitt a nappaliba, és néhány tájékoztató-felvilágosító könyvet vett le a polcról, azzal, hogy majd ezeket olvassam át.
Véget ért nyaralásomnak eme szakasza. A vakáció utolsó két hetében anyuékkal Görögországba megyünk. Eszter néni búcsúvacsorát készített nekem, melyre meghívtuk Éva nénit és Krisztit is. Az ételek is finomak voltak, a hangulatunk is jó volt. Szerencsémre senki nem hozott szóba semmi kompromittáló témát. Viszont Éva néni felajánlotta, hogy holnap a gyógyszertárban összeállít nekem egy kis házipatika csomagot a görög útra, és mivel ott a hasmenés veszély a nagyobb, ezért orvosi szenet meg hasfogót is tesz a készletbe. -Azért a beöntő labdádat is vidd magaddal! – hangzott a jótanács, melyre udvariasan bólogattam, de gyorsan és feltűnésmentesen a repülőtéri tudnivalókra tereltem a témát.
Másnap Eszter néni kivitt a buszpályaudvarra, természetesen Kriszti is elkisért. Krisztivel kettesben mentünk be a Patikába, ahol Éva néni kezembe nyomta a szatyrot, és búcsúzásképpen megölelt és megpuszilt. Őszintén megköszöntem neki a fáradozásait és segítségét.
Ahogy Krisztivel kifelé mentünk, egy -valószínűleg nagyothalló- idő néni nagy hangerővel mondta a pultnál lévő asszisztensnőnek, hogy az unokájának székrekedése van, és egy nagyobb beöntő labdát szeretne vásárolni.
Nem mertem Krisztire pillantani, csak megszaporáztam lépteimet, és szinte kivágódtam az ajtón. Kriszti is szélsebesen követett, és ahogy az utcán egymásra néztünk, kitört belőlük a harsány nevetés. Az utcán közlekedők megbotránkoztak rajtunk, hogy ezek a mai fiatalok…
Egyszerűen nem tudtuk abbahagyni a nevetést, akármelyikünk kezdte el újra és újra, átragadt a másikra. Eszter néni is szinte követelte, hogy áruljuk el, min nevetünk folyamatosan, de csak legyintettünk, hogy semmi, – a Patika :-)
A buszpályaudvaron hosszasan búcsúztam el Krisztitől és Eszter nénitől, mindkettejüket átöleltem, megpusziltam. Megígértem, hogy Görögországból küldök képeslapokat, illetve jövőre az érettségi és a felvételi után ismét lejövök ide.
Hazafelé menet a hosszú úton végiggondoltam mi mindenen mentem keresztül, és tudomásul vettem, hogy egyre inkább belekerülök a NAGYBETŰS ÉLETBE, melynek vannak kevésbé kellemes és elkerülhetetlen részei, és néha tőlem független okokból is kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetek.
A patikai komikum többször eszembe jutott, és képtelen voltam magamba fojtani a nevetést. A körülöttem levő utasok, csak néztek rám, hogy vajon min nevetek állandóan?
[Lolita]

szauna-szexJó egy éve esett meg velünk a következő történet, melynek színhelyét nem szeretném megírni, túl nagy botrány lenne belőle. Remélem nem is, ismer rá senki, ha pedig mégis ilyen történeteket olvas, hát magára vesse az első követ, ne ránk. Azért a neveket természetesen megváltoztattam.
Szeptemberben egyenesen a főiskoláról kerültünk a falu általános iskolájába. Sári tanítónő, én testnevelést tanítok, Barbinak hívnak. A falu eldugott kis porfészek, naponta négy busz, kettő reggel, kettő este, a vasút már több kilométeres kirándulás. Az emberek fele ingázik és van munkája, a másik fele itthon marad, mert nincs munkája.
Kultúrának a kocsma, a szomszéd falu diszkója, és büszkeségünk, az iskola pályázati pénzből épült vadonatúj tornaterme, amelyhez testnevelő is járt: én. Feladatom a gyerekek okítása mellett, a falu sportéletét “a korszerű követelményeknek megfelelően” szervezni. Így aztán havonta végigélvezem az öregfiúk focimeccseit, meg az utána következő sörmeccseket, és aerobicot szervezek a nőknek. Utóbbi nem túl sikeres, mert az aerobic a felesleges kilók leadásának nagyon fáradtságos módja. Néhány társadalmilag és testileg egyaránt súlyos hölgy elintézte, hogy az egyik szertárhelységből szaunát alakítsanak ki, hátha így könnyebb, de ezt sem látogatják gyakran. A gyerekek között népszerű a konditerem, ki – ki ízlése szerint Schwarzeneggerré vagy Van Damme-á akar válni. Egyelőre inkább Bruce Lee-re hasonlítanak, persze csak kilókban.
A tanítványokkal amúgy semmi baj, egyszerű falusi gyerekek, akik nyolcadik után bekerülnek valamelyik közeli kollégiumba, s onnantól csak hétvégenként látogatnak haza. A 9 – 10. évfolyam már rázósabb társaság, kétszer-háromszor bukott anyányi lányok, akiket csak a gyerekszülés ment meg az iskolától, és kondizó, testépítő fiúk, akik az ész osztásánál valószínűleg egyszer sem álltak sorba, de nem hagyják ott az iskolát, itt legalább meleg van.
Sajnos, a kollégákról sem tudok sok jót mondani, megfáradt nők, és két szál férfi. Egy túlsúlyos fokhagymafaló, öt évvel a nyugdíj előtt, a másik meg az igazgató, őt házisárkánya miatt ajánlatos elkerülni.
Jó lenne innen menekülni, csak nem sok esély van rá. Barátnőmmel még a főiskoláról ismerjük egymást. Együtt pályáztunk, együtt kezdtünk dolgozni, és az óta is együtt lógunk mindenütt, mert amúgy nincs kivel. Egyikünk sem egy bányarém, de annyira nem voltunk rámenősek, hogy még a főiskolán férjet fogjunk magunknak. Itt meg …? No jó, elég a nyavalygásból!
Szóval tavaly történt. Már késő este volt, csak ketten élveztük a szauna forró gőzét, s épp elég lett belőle, az előtér két gyúrópadján pihegtünk.
- Barbi, hogy van az, hogy te tél végén is ilyen barna vagy?
- Tudod, hogy ha lehet, odakint tartom az órákat, meg a bőröm is barna. Csak nehogy lecigányozz, mert még elterjed a faluban. – nevettem.
- Jó neked, én a szoláriumban is jó esetben csak vörös leszek, rosszabb esetben hólyagos. – vetette el kezét – lábát élvezettel a padon.
- Felvehetnél valamit. – igazítottam meg a tornateremre néző ablak függönyét.
- A múltkor is elkaptam a srácokat. Leselkedtek a disznók, és az előbb még gyúrt két Schwarzenegger-jelölt a kondiban.
- Csak nem? Kukkolnak? – nyújtózott egyet Sári, nem zavartatva magát.
- Amíg le nem pofozom őket.
- Miért? Akadnak köztük egész jó formájúak.
- Gyerekek.
- 16-17 évesek, belekalkulálva a bukásaikat.
- És te hány éves vagy?
- Még nem felejtettem el számolni. – mosolygott rám Sári.
- De a dolog annál izgalmasabb. Igazán megérnek egy tréfát.
- Szégyelld magad!
- Nem szégyellem! Tudod, az utóbbi hónapokban már naponta kétszer-háromszor magamhoz nyúlok. Először reggel az ágyban, aztán alig bírom kivárni, hogy hazaérjek, végül este szépen, nyugodtan. Te hogy bírod ki, hogy ebben a faluban nincs egyetlen jó formájú fasz sem?
- Nehezen, de mit akarsz 16 éves kölykök tíz centis kukijával?
- Hát az tényleg nem lenne elég. – ráncolta a homlokát Sári.
- Talán fel kéne állítani nekik, hátha úgy már méretes. – vigyorogtam.
- Végül is, egészséges falusi gyerekek, van olyan fiú, aki már 12 – 13 éves korában is elsül. – mondta.
- Hát persze, álmában.
Mindenesetre nagyon jót dumáltunk, és eszünkbe sem jutott felvenni valamit. Nem zavartattuk magunkat a függöny és az ablak között maradt réstől. Odakinn közben teljesen besötétedett, engem már a puszta esélylatolgatás is felizgatott.
Egyszer csak Sári ujját az ajkára téve csendre intett, szemével az ablak felé bökött, és szembefordulva simogatni kezdte magát a lába között. Megdermedtem, nem hallottam semmit, de éreztem, tényleg áll valaki az üveges ajtó mögött. Azt láttam, hogy a kondi terem már sötét. Feri és Dani vagy hazamentek, vagy valóban kukkolnak. Tudtam, ha tényleg áll valaki az ajtónál, engem nem láthat, de Sári szőrös punciját tökéletesen. Óvatosan osontam az ajtóhoz. Kivágtam! Ott voltak!
- Piszkos disznók! – kiáltottam, és gondolkodás nélkül vállon ragadva, bependerítettem őket.
Errefelé nincsenek olyan modern pedagógiai elvek, amelyek megtiltanák, hogy úgy felképeljem őket, hogy évekig nem felejtsék el. Ahogy ott álltak, egy szál trikóban, elől feszülő tornanadrágban, jöttem rá, hogy én viszont anyaszült meztelen vagyok. Elpirultam, te jó isten, ezeket aztán pofozhatom, akkor is rajtam fog röhögni holnap az egész iskola, és még jó, ha csak röhögni. Sári annyi engedményt tett a szeméremnek, hogy tenyerét lazán szétnyitott combjai közé fektette. A fiúk totál zavarban voltak ugyan, de a szemük csak úgy cikázott pucér testünkön.
- Látom, nagyon felpörögtetek. – próbáltam viccesre venni a figurát.
- Na gyere csak ide a fejemhez! Ne a cunusomat bámuld! – mondta hirtelen Sári.
A fiúk nem tudták melyiküknek szólt a felszólítás, Dani bizonyult bátrabbnak, ő lépett közelebb. Én, ahogy voltam, anyaszült csupaszon lerogytam a padra. Sári fektében nyíltan Dani farkát vizsgálgatta, ami tökéletesen kirajzolódott a vékony tornanadrág alatt. A nadrág egyik bő szára murisan elállt a combjától, jelezve, hogy ott tartózkodik a kérdéses testrész.
- Te leskelődtél, látom. – nyúlt be a nadrágszáron át, és megmarkolta a srác zacskóját.
Aztán keze nyomán alul kibukkant a fasz pirosló feje, és rögtön látszott, hogy az bizony nem 10 centis. Testvérek közt is lehetett 18. Sári leráncigálta a vörösödő fiú nadrágját, és teljes hosszában végigtapogatta a terjedelmes szerszámot.
- Mindig kukkolni szoktátok a lányokat?
- Nem szoktuk. – hangzott a válasz.
- Mert csak kisfiúk vagytok, mi?
- Ezt meg itt apádtól kérted kölcsön, ugye? – csavarta egyet rajta.
- És te? – néztem a bátortalanul álldogáló Ferire, kissé szétnyitva neki a lábamat.
- Te sem szoktál leskelődni?
- Neem. – hangzott meglehetősen bizonytalanul.
- Csak gyúrtok, mi? És ha most mi gyúrunk meg benneteket?
Olyan elanyátlanodott képet vágtak, hogy igyekeznem kellett elfojtani a röhögésemet. Különösen, amikor a térdéig ráncigáltam a gatyáját. Vékony, fehér farkinca ugrott elő, de nem egyenes, hanem teljes merevedésében fölfelé kunkorodó, mint egy kifli. Sose láttam még ilyet, vékony volt ugyan, de a hosszában az ívet is leszámítva, nem volt semmi kivetnivaló. Olyan édes volt, hogy csücsörítve nagy puszit nyomtam a hegyére. Feri ijedtem rándult össze, amikor farkincáját az ajkaim közé vettem, meg kellett markolnom a csontos fenekét, nehogy elhúzódjon. Még szerencse, hogy rászoktattam őket az edzés utáni zuhanyozásra, gondoltam, amíg szívtam, és a nyelvemmel ízlelgettem a fiút. Félszemmel láttam, hogy Sári is a fejéhez vonta már Danit, akinek a makkja eltűnt a szájában. Látszott a pofáján, hogy őt is először szopják. Sárin,pedig az, hogy nagyon ki van éhezve, a mellbimbói feszesen meredtek fölfelé, a bal keze pedig a szeméremajkai közt matatott. A szája szélesre nyílt, és félig elnyelte a srác tekintélyes méretű szerszámját.
A fiúk zöldfülűek voltak ugyan, de a farkukra nem lehetett panasz, ritkán látni nagyobb és keményebb szerszámokat. Közben a mutatóujjamat én is lüktető hüvelyembe csúsztattam.
- Barbi! Leszopod a fiút? – kérdezte hirtelen Sári.
- Dehogyis! Nem engedem a számba. – vörösödtem el.
- Szeretném látni az egyiket, ahogy elsül. – mondta Sári.
- Verjük ki valamelyiknek? Jó, legyen Feri, olyan mogyorói vannak, mint egy elefántnak. – markoltam meg a zacskóját.
- De én nem akarom kiverni. – tiltakozott erőtlenül a fiú.
- Nem hát! Remélem is. – ült fel Sári.
- Mi verjük ki neked. Na gyere csak ide azzal a kunkori farkaddal!
- De én inkább baszni szeretnék.
- Vigyázz a szádra! Az is jó, de csak később, majd meglátjuk, előbb elsütjük a farkincádat. Aztán, ha újra felállsz, esetleg rámászhatsz Barbira. Én Danival fogok dugni. Ne mondjátok, hogy nincs szerencsétek!
- Csak lassan fiúk! Ti tényleg 16 évesek vagytok? – kérdeztem.
- 17. És ti? – húzta ki magát Dani.
- Leszel. – emelte meg két tenyérrel súlyos melleit Sári.
- Mi az, hogy mi, Láttál te már ilyen ciciket? – egyik lábát Dani felé fordulva felhúzta a padra.
- És ez a cunus? Talán egy kislányé? Nem fiúk, mi már nagylányok vagyunk.
szex-szaunabanFeri elkerekedett szemmel lépett közelebb, Dani már vizsgálta volna közelebbről, de Sári szigorúan összezárta a combjait és visszafeküdt.
- Mindent a szemnek…Barbi, hozd ide azt a kunkorit!
Szorosan Sári mellé állítottam a kölyköt, és a szerszámjával nagy barna mellbimbóit simogattam, aztán gyors csuklómozdulatokkal verni kezdtem neki. Ahogy tiltakozott az előbb, most annyira élvezte, csillogó szemmel bámulta fel – leszánkázó markomat.
- Most nekem is hagysz belőle, vagy megoldod nélkülem? – kérdezte Sári.
- Feküdj már le! – fűzte még hozzá.
- No jó, a tiéd. – mondtam, és hason fekve, felkönyökölve figyeltem őket a szomszéd padról.
Sári nagyon rafináltam látott munkához, tulajdonképpen csak a bőrt huzigálta a vöröslő makkon, amely most már fénylett és csúszott a nedvességtől. Én is egyre jobban beindultam, éreztem, hogy már csurom nedves vagyok, legszívesebben minden teketória nélkül magamba gyömöszöltem volna Dani épp parlagon maradt szerszámát, de nem láttam a fiút. Sári elmélyülten játszott Ferivel, mégis ő vette észre, hol van. Mögöttem guggolt, és lazán szétrakott combjaim között a puncimat csodálta.
- Nézd csak, már megint kukkol!
- Nem baj, hadd csinálja! – fordultam hanyatt a kedvéért.
- Szeretnéd megpuszilni Dani? – kérdeztem.
- És meg is nyalhatom? – elméletben nagyon szakképzett volt a fiú.
- Hát persze. Szabad foglalkozás van, jó? – húztam föl a térdemet neki.
- Na nem, azzal még várnod kell. Majd ha elkészülök a haveroddal, akkor együtt lehet róla szó. – akasztotta meg Dani lendületét Sári, mert a srác szó szerint értette a szabad foglalkozást.
- De akkor igyekezz egy kicsit légy szíves! – préseltem Dani fejét, némileg csalódottan az ölembe.
- Feri, hogy érzed magad? – érdeklődtem a leginkább érintettől.
- Te meg ne félj tőlem! Nyomd oda a nyelvedet legalább.
- Mindjárt. – nyögte Feri olyan hangon, hogy kétség nem férhetett hozzá, tényleg mindjárt.
Én is kíváncsi voltam, nem szokták ezt a fiúk a kirakatba tenni, a számba meg soha nem engedtem elmenni senkit, pedig azt szerették volna.
- Na gyerünk! – kapcsolt nagyobb sebességre Sári is.
Egyszer csak Feri minden előzetes figyelmeztetés nélkül megrándult, és lőtt. Olyan lendülettel, hogy a fölfelé kunkorodó farkáról az első sugár magasan átívelt Sári testén, és néhány cseppje az én hasamon landolt. Gyorsan oda is rántotta a mellei közé, a gyerekből minden rándulással patakokban ömlött a fehér sperma Sári bőrére, ujjaira, mintha soha nem akart volna vége szakadni.
- Hát ez gyönyörű volt fiú. – mondta Sári kicsit rekedt hangon.
- Meg akarta simogatni a srácot, de ahogy emelte a kezét arról is sűrűn csepegett a kocsonyás lé.
- Na, adj ide egy törülközőt! – ült fel elégedetten.
- Látom, Dani is jól érzi magát. – nézett ránk.
- Dani szorgalmasan forgatta bennem a nyelvét, lelkesedésében időnként még az orrával is megpróbált kedveskedni. A dicséretet hallva úgy nyalt tovább, majd letolt a padról.
- Lassíts egy kicsit, mert mindjárt magadtól is elmész, és akkor mi lesz utána? – emelte ki a lábaim közül Sári.
- Azt ígérte nektek a néni, hogy dughattok is, nem?
- “Néni”? – jött meg Dani öntudata egyszerre.
- Igazán nem látszotok többnek 20 évesnél. A Barbinak – lesett rám pislogva – sokkal szebb picsája van, mint a nővéremnek, és ő csak 22.
- Te jó isten! Ez azzal udvarol, hogy a nővére után is kukkolt.
- Csak lovagias akart lenni. – mosolyogtam a fiú sutaságán.
- Egyébként valószínűleg igaza volt, én tényleg meglehetősen szűk vagyok.
- De azt nem szeretném még egyszer megtudni, hogy leselkedtek, sem itt, sem otthon. Világos? Nagyon csúnya szokás, értitek?
- Na gyere ide, te nagyra nőtt csirkefogó! – húzta magával Danit a barátnőm.
- Barbi, felállítod újra a fiút? – csapott Feri horpadt fenekére.
- Szóra sem érdemes, elvégre itt te vagy a vendég. – válaszoltam.
Persze már megint enyém a munka, övé a szórakozás. De ami igaz, az igaz, én először is erre a vékony, kunkorira pályáztam, hát ne panaszkodjak. Amíg én nagyjából megtörölgettem Ferit, Sári minden teketória nélkül magára húzta a másik srácot. Azért a kezével segítenie kellett, hogy belétaláljon, de utána már nagy igyekezettel mozgott. Én az egyelőre puha farkincán furulyázva figyeltem őket. Sári keményen fogta a fiú csípőjét, és irányítgatta a kicsit egyenetlen löketeket. Feri igazán jó erőben volt, nem sokat kellett fáradoznom a farkán.
- – Na látod, milyen ügyes vagy. Most te jössz. – mondtam neki, és lenyomtam a padra.
Bátran ereszkedtem rá, vékony is volt, s Dani nyelve sem múlt el nyomtalanul a cunusomon. Tényleg, mintha csak nekem szabták volna méretre. Karcsú, hosszú és kemény, combommal,hüvelyemmel össze tudtam cuppantani a végét. A fiú meg olyan meghatódva ült, hogy azt csinálhattam vele, amit akartam, és olyan régen éreztem már ilyet.
- Gyertek ide! Elférünk itt négyen is. – kiáltottam át Sárinak.
A barátnőm lehámozta magáról Danit, és odavezette hozzánk. Most igazán önzetlen volt, mert a srác méretes szerszámát a számnak kínálta. Nekem eszembe sem jutott, hogy az még Sári cunusától síkos, rögtön eltüntettem a vöröslő makkot. Nem vagyunk leszbik, de akkor nagyon jó volt, hogy Sári közben a mellbimbómat cirógatta.
- Na, jó? Leszopod a fiút? – kérdezte kíváncsian.
- Azt hiszem, igen. Teljesen begerjedtem. – kapkodtam némi levegő után.
- Akkor versenyezzünk! – ajánlotta Sári.
- Először veled foglalkoznak mind a ketten, és én mérem az időt. Aztán én jövök, és te stopperolsz.
Sári nagyon ravaszul intézte a váltásokat, nem a stoppert nézte, hanem a fiúkat. Amikor látta, hogy már nagyon a végén tartanak, cserét parancsolt. Amíg egyikünk felkászálódott, a másik meg elhelyezkedett, a srácok pihenhettek egy kicsit. Így mi többször is a mennyországban jártunk már, ők pedig még mindig bírták. Panaszra igazán nem lehetett okuk, első élményként ilyen vad hancúrozásban részt venni igazán nem semmi. Azt önkritikusan be kell vallanom, Sári sokkal jobban tetszett nekik. Jó, ő hátulról is engedte, az egyik markolhatta a fenekét, amíg a másikat szopta. Na meg a mellei is háromszor akkorák, mint nekem. Mondtam is, mikor én kerültem sorra, tudom, hogy a fiúk a nagy ciciket kedvelik, de azért az enyémmel is lehet foglalkozni. Ebbe már Sári is beszállt, és kőkeményre szívta a mellbimbómat. Olyan orgazmusom lett, mint még soha. Megfeszült a testem, összerándult a cunusom, szegény kölykök nem értették, miért lököm el őket, mikor az előbb még olyan mohón nyeltem a farkukat alul, felül. Amikor újra úgy éreztem, hogy már beszélni is tudok, mondtam Sárinak:
- Én kész vagyok teljesen. Te vagy a soros.
Mindenesetre messze már Sári sem lehetett tőle. A srácok nem mertek fénylő – vöröslő farkukhoz nyúlni, mert azok is csordultig teli voltak.
- Én már többször is. – mondta Sári.
- Gyertek fiúk! – ragadta farkon őket.
- Aki először fröcsköl, akkora csókot kap tőlem, hogy na!
- Az Dani lesz, szerintem ő már majd kipukkad. Merthogy egyenlőre Feri vezet 1:0-ra. – mondtam.
- 1:1, mert én már elsültem benne, de úgy el volt foglalva, hogy észre sem vette. – vigyorgott Dani Sárira.
- Te marha! – kiáltotta Sári.
- Gyereket akarsz csinálni nekem?
- Ez most biztos? – hervadt le a fiúról a vigyor.
- Remélem nem, mert ha mégis, darabokra szedlek, tudod?
Mégiscsak Dani győzött, mert Sári ezek után nagyon határozottan marta el a farkát. A fiúk áhítattal nézték Sári ringó melleit, amikről csurgott le a sperma.
- Na tűnés haza, és ha holnap nem futjátok le időre a távot, jaj nektek. Ami pedig itt történt, azt mélyen elfelejtitek, világos? – kérdeztem búcsúzóul.
- Legalábbis, ha szeretnétek találkozni velünk máskor is. – mosolygott rájuk Sári.
Még kétszer találkoztunk velük, aztán szerencsére találtak maguknak hozzájuk illő barátnőt, hála áldozatos tanításunknak.
A tanévzárón akkora csokor virágok kaptunk tőlük, mint egy malomkerék. A tanáriban csodájára jártak, hát még ha tudták volna, minek köszönhetjük.