Magda naplója 3

Azt hiszem, életemben először láttam Ildikón, hogy zavarban van. Én sem nagyon tudtam, hogy mit mondjak, legalább annyira zavarban voltam, mint ő. A legutóbbi hármasban való találkozásunk óta, rengeteg megválaszolatlan kérdés keringett a fejemben és úgy tűnt nemcsak az enyémben. Barátnőm szótlanul kortyolgatta a kávéját, majd kivett egy cigarettát a csomagból, és rágyújtott. Nem nézett rám, én nem néztem rá. Mindketten tudtuk, hogy meg kell beszélnünk a történteket, de egyikünknek sem volt bátorsága belevágni. Ildikó 17 éves lánya már vagy 10 perce kiment az ajtón, azt mondta, valami buliba megy, úgyhogy nyugodtan lehetett volna beszélgetni, csak ketten üldögéltünk a konyhába.
Végül Ildikó törte meg a csendet:
– Khmm. Te Magdi, őőő… nos… az az igazság, hogy…őőő…nem igazán tudom, hol kezdjem…
Éreztem, hogy segítenem kell neki, bármennyire is nehezemre esett.
– Figyelj… megtörtént, és… hogy is mondjam… hááát…hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt jó… akkor, abban a helyzetben, abban a hangulatban… hmm… jól éreztem magam…
Éreztem, hogy enyhe pír önti el az arcomat, de megnyugtatott, hogy ugyanazt láttam az Ildikó arcán is. Mintha valami féle megkönnyebbülést észleltem volna a hangjában, amikor megszólalt:
– Örvendek, hogy nem haragszol – mondta, és először amióta megérkeztem, elmosolyodott.
Mindkettőnk problémáját ugyanaz a történés okozta. Eddig egyikünk sem csinálta nővel. Elismertem, hogy akkor, azon a fergeteges pénteki estén nagyon jól esett. Nem tudom, nem hiszem, hogy csak kettesben jól éreznem magam egy nővel, de úgy látszik, vannak helyzetek, amikor ez is belefér.
Végül is megértettem, hogy a kettőnk problémája nem teljesen azonos. Engem az a tény foglalkoztatott, hogy szeretkezés közben a barátnőm orálisan izgatott én pedig őt simogattam, ja persze, és a végén csókolóztunk. Ildikó problémája pedig az volt, hogy mit gondolok én róla ezek után, netán mennyire befolyásolja a barátságunkat. Elmondta, hogy ez már egy elég régi vágya, de nem gondolta, hogy egyrészt valaha sor kerül erre, másrészt pedig, hogy éppen velem. Ami pedig engem illett, elgondolkodtatott a dolog, azon tűnődtem, hogy mi ez, leszbikus hajlamaim vannak…? Valójában, ami a legjobban meglepett, és ami a legtöbb kérdést szülte, az volt, hogy hogyan lehet két találkozás után ennyire megváltozni. Az eddigi elveim, elképzeléseim, elvárásaim, határaim és fantáziáim mind hamisak, tévesek lettek volna? Ennyire nem tudtam felmérni mi az, ami érdekel, mi az, ami vonz? 41 évesen nem ismerném önmagam? Vagy mindaz, ami történt csak a pillanatnyi hangulat műve volt?
A beszélgetés után mindketten megnyugodtunk, mert úgy éreztük, hogy talán még közelebb kerültünk egymáshoz, még szorosabb lett a barátságunk.
Utólag minél többet gondolkodtam a történteken, annál inkább rájöttem, hogy végül is tetszik ez a fajta intimitás, izgatnak az ilyen helyzetek. Meglepetésemre sokkal hamarabb és könnyebben tettem magam túl az eseményeken és dolgoztam fel őket, mint az első alkalom után. Már nem is lepett, hogy kimondottan vártam és kerestem a következő alkalmat, aminek ők, mindketten örültek. Nem kockáztatunk fölöslegesen, de amikor alkalom adódott, kihasználtunk.
A találkozások közül egyet mesélek el, ami számomra valamiért különlegesebb volt. Talán ezért, mert nem volt előre betervezve.
Egy szombat reggel történt az esemény. Azelőtt egy nappal, este Ildikónál voltam, kettesben pletykáltunk. Kihasználtuk az alkalmat, hogy barátnőm egyedül volt otthon. Lánya valami táborban volt, a férje pedig… ki tudja, Ildikó szerint valahol ivott, Tamás pedig foglalt volt, igy nem volt lehetőség találkozni vele is, amúgy nem is lett volna okos dolog, mivel a férjem otthon volt, nem akartam nagyon későn menni haza, semmi értelme, hogy gyanút fogjon, vagy legalábbis feltűnő legyen neki valami. Eljövetelkor ott felejtettem Ildikónál a pénztárcámat és másnap reggel mentem utána. Csengettem az ajtón de nem érkezett válasz, a barátnőm nem nyitott ajtót, holott tudtam, hogy otthon van. Elővettem a telefonomat és felhívtam. Valójában így is kellett volna kezdjem, de valamiért nem csináltam így. Amikor megtudta, hogy én vagyok ajtót nyitott. Mondta, hogy hallotta a csengetést, de nem akarta kinyitni, mivel nem tudta ki lehet és nem volt egyedül. Tamás volt nála… Láttam, hogy éppen csak magára kapta a fürdőköpenyét, még össze sem volt kötve. Nevetve szólt be a szobába Tamásnak:
– Kijöhetsz te is, Magdi egyedül jött.
Mint szinte mindig, amikor Ildikónál voltam, most is a konyhába telepedtünk le, valamiért ott éreztük a legjobban magunkat. Tamás jelent meg az ajtóban, szintén egy fürdőköpeny volt rajta. Kacagva üdvözölt:
– Már azt hittük valaki más érkezik, még jó, hogy nem a férjed jött – fordult Ildikó fele. A számon volt, hogy megkérdezzem, nem tul nagy-e a lebukás kockázata, de végül is nem tettem, nem mondtam semmit. Nem akartam elrontani még véletlenül sem a jó hangulatukat. Sejtettem, hogy nem zavartam meg őket az ideérkezésemmel, már túl voltak a szeretkezésen.
Ildikó kávét főzött, Tamás pedig leült az asztal mellé.
A kis ördög motoszkált bennem, látva a férfi, néha szétnyíló fürdőköpenyét. Rövid gondolkodás után, egy cinkos mosoly kíséretében megkérdettem:
– Na, és hol szeretkeztetek, mielőtt megjöttem volna?
Nem sikerült meglepnem őket ezzel a kérdéssel, egymásra pillantottak, majd Ildikó kacagva válaszolt:
– Itt a konyhába… az asztalon.
Tamás Ildikóval csipkelődött, merthogy az Ildikó ötlete volt.
– Téged dugtak meg asztalon? – szegezte nekem a kérdést a férfi.
Mintha számítottam volna erre, nem lepődtem meg, de lehet, hogy elpirultam egy kicsit, talán inkább a gondolattól, érdekesnek találtam.
– Nem… – válaszoltam mosolyogva.
Közben Ildikó kitöltötte a kávét, mind a hárman rágyújtottunk, Tamás pedig folytatta a csipkelődést a barátnőmmel, én pedig éreztem, hogy nem utasítanám vissza az asztalon való szeretkezést.
Ildikó azon szórakozott, hogy a Tamás egyre merevedő farka, lassan kibújik a fürdőköpeny alól.
– Izgat a gondolat, hogy felfektessem Magdit az asztalra – mondta Ildikónak, miközben egyik kezével a combomat simogatta.
Elöntött a melegség, szaporábban kezdtem venni a levegőt. Nem is annyira a simogatás izgatott, habár az sem hagyott hidegen, hanem inkább a gondolat. Nem próbáltam palástolni az izgalmamat, jó néhányszor voltunk már együtt, nem éreztem úgy, hogy titkolnom kellene, mit gondolok. Ők is észrevették, hogy nagyon is volna kedvem a dologhoz. Tamás egyre határozottabban simogatott, ujjai már a puncimat izgatták. Széttártam a combjaimat, és élveztem a simogatását. Barátnőm közelebb jött, látni akarta mi történik. Köpenye kioldódott, meztelen teste láthatóvá vált, egyik kezével végigsimított a keményedő bimbókon, őt is izgatta a látvány. Tamás felállt, kioldotta a köpenyét, közelebb lépett hozzám, és a számba adta már teljesen merev farkát. Lassan kezdte kefélni a számat, farkát ki-be mozgatta. Nagyon izgató volt a helyzet, egyre nedvesebb lettem. Egyszer csak abbahagyta, kihúzta a számból a dákóját, és elkezdett vetkőztetni. Amikor már csak a kigombolt, ciklámen színű ing maradt rajtam, az asztal fele fordított, előre döntött, úgy, hogy melleim a hideg asztal lapjának nyomódtak.
Ildikó keze a vastag szerszámon munkálkodott, keményen verte, majd rábukott, és befalta. Másik kezével benyúlt a combjaim közé, simogatni kezdte a nedves puncimat, majd bedugta a középső ujját. Nagyon jól esett, izgatott, halkan nyögdécselni kezdtem. A barátnőm ujja helyett hamarosan a Tamás farka került a puncimba. Jóleső érzés töltött el, amikor belémnyomta a farkát, egy hangos áhhh-val díjaztam. Pumpálni kezdett hátulról, Ildikó pedig gyorsan leszedte az asztalról a kávéscsészéket és a hamuzót.
– Nézd milyen jó segge van, imádom baszni – hallottam a Tamás hangját a hátam mögül. A feszültség egyre nőtt bennem, de a férfi hirtelen abbahagyta, kihúzta a farkát belőlem, megfordított.
– Ülj fel az asztalra – mondta.
Széttárt combokkal feküdtem az asztalon, partnerem farka végig simogatta gyér szőrzetű puncimat, mielőtt belem hatolt volna.
– Ohhhh… kefélj meg – kértem Tamást, aki nem sokat teketóriázott, újra benyomta a kemény farkát. Ildikó a himbálózó melleimet gyúrta, majd ráhajolt, és csókolni, nyalni kezdte a mellbimbóimat. Beletúrtam vörös hajába, meztelen nyakát, vállait, hátát simogattam, és hálás voltam neki/nekük ezért a gyönyörért.
Az orgazmus szinte váratlanul ért, hamarabb, mint általában, nem volt olyan erőteljes, mint néhány más alkalommal. Testem remegni kezdett, puncim összerándult, hangos nyögések hagyták el a számat, erősebben markoltam bele Ildikó hajába, fejét a mellemre húzva élveztem el. Pár másodperc múlva Tamás is elélvezett, hörögve spriccelt belém, kellemes érzés volt, amint belémömlött a forró sperma.
Lassan húzta ki a farkát, majd megcsókolt mind a kettőnket és… és csengettek az ajtón…
Lehetetlen helyzet, mind a hárman meztelenül, én az asztalon, és valaki csenget, majd újra csenget. Ildikó nyerte vissza leghamarább a lélekjelenlétét, magára kapta a köpenyét, intette, hogy maradjunk csendbe, ő pedig kikukucskált, hogy megnézze ki az. Hamar visszajött, és csak annyit mondott, hogy a férje az. Én bepánikoltam egy kicsit, de ő intette, hogy nyugi, nem lesz baj. Tamást beküldte a lánya szóbájába, engem pedig úgy ahogy voltam meztelenül, a kezembe nyomott egy kis köntöst, amit főzéskor szokott magára venni. Felkaptam magamra, de azonnal láttam, hogy nagyon rövid. Amíg ő ajtót nyitott, begomboltam az ingemet. Benyúltam a combjaim közé, mert éreztem, hogy a Tamás spermája lassan csordogál kifelé belőlem. Leültem a székre, és reménykedtem, hogy ebből nem lesz balhé.
A férfi belépett az ajtón, pontosabban behozta egy másik valaki, aki gyorsan elköszönt, és elment. Nagyon részeg volt, szerintem azt sem tudta hol van pontosan, de Ildikót megismerte. Barátnőm egyenesen a háló fele irányította, és lefektette, majd mosolyogva jött vissza:
– Nincs semmi vész, olyan részeg, azt sem tudja melyik világon él.
Tamás is előjött a szobából, előkereste a ruháit, és felöltözött.
Lassan kezdtem megérteni Ildikót, egyrészt azért, mert szeretőt tartott, másrészt pedig rájöttem, hogy miért merte Tamást a lakásukra hívni. Tudta, hogy a férje olyan részegen fog hazaérni, már amennyiben hazaér időben, hogy úgysem fog semmit észrevenni.

Magda naplója 2

Sokat gondolkodtam az Ildikóval és Tamással eltöltött estén. Annak ellenére, hogy fantasztikusan éreztem magam, elég nehezen tudtam feldolgozni a történteket. Voltak hasonló fantáziáim, néha erotikus álmaim is, de azt nehezen tudtam elfogadni, hogy ilyen könnyen, minden előzetes lelki felkészülés nélkül, képes voltam nemcsak ágyba bújni velük, hanem olyan dolgokra is, amelyektől előzőleg viszolyogtam, mint pl. az, hogy egy idegen férfi a számba élvezzen. Dilemmámat az a tény sem oldotta meg, hogy Ildikó nagyon normálisan és természetesen fogta fel a dolgot és elmondta, hogy örvend annak, hogy én voltam a harmadik személy, mivel megbízik bennem, és amúgy, már rég terveztek valami hasonlót Tamással, de nem találták meg a megfelelő partnert.
Egy kicsit romlottnak éreztem magam, megcsaltam a férjemet, méghozzá nem is akárhogy…és még ráadásul tetszett is…
Egy adott pillanatban már azon a pontom voltam, hogy lesz ami lesz, elmondom a páromnak az egész törénetet. Ildikó beszélt le rola, mintha megérezte volna, hogy mire készülök. -Nehogy eljárjon a pofid édesem, nem éri meg. Jol érezted magad és kész…. mi ebben a rossz…. nem kell mindent tudjon a férjed-mondta egy beszélgetés alkalmával.
– Semmi értelme kockára tenni a házasságodat, feltéve persze ha nem akarsz válni…Érezd jol magad, éld az életed és kész.
Végül is megfogadtam a tanácsát, és nem mondtam semmit a férjemnek.
Igaza volt a barátnőmnek, amit nem tud, az nem fáj.
Több mint egy hónap telt el az ominozus eset óta, lassan helyrerázódtam lelkileg is. Elfogadtam azt a tényt, hogy megtörtént, jó volt és kész, ez van. A férjem iránti érzelmeimet sem befolyásolta az a történés, mindenek ellenére szerettem a férjemet, és felizgatott a szeretkezés vele is, ellenben az orgazmusok intenzitása meg sem közelítette a Tamással átéltet.
Bár Ildikóval szinte naponta találkoztam, nem hozta szóba egy újabb hármas lehetőségét. Én nem kezdeményeztem, annak ellenére, hogy egyre gyakrabban fordult meg a fejemben, hogy jó volna találkozni velük hármasban.
Amint utólag kiderült, ők azt hitték, a, hogy nem tudtam megfelelő módon feldolgozni a történteket és nem forszírozták a találkozást. Ildikó azt mondta, hogy nem szerette volna ha emiatt megváltozik a barátságunk, ezért inkább nem hozta szóba a találkozás lehetőségét. Kellemetlenül éreztem magam, mert egy idő után rájöttem, hogy szeretnék találkozni velük, csak éppen nem tudtam, hogyan adjam a tudtukra, hogy mondjam el.
Végül egy beszélgetés során tisztáztunk mindent, Ildikó elmondta, hogy azért kerülte ezt a témát, mert nem akarta, hogy a barátságunk rovására menjen, én pedig elmondtam neki, hogy nincs semmi gond, a kezdeti pánikhangulatom elmult és örvendek, hoigy ilyen barátaim vannak. Persze finoman az értésére adtam, hogy nem bánnám ha lenne még hasonló találkozás. Nem kellett nagyon magyarázkodnom, barátnőm hamar megértette azt ami nehezemre esett kimondani. Nem erőltette a dolgokat, nem várta, hogy arra kérjem, szervezzünk még egy találkozást Tamással. Nagyon diplomatikusan adta a tudtomra, hogy minden rendben van, megértette miről van szó, és nem kell magyarázkodnom.
Férjem és lányom a férjem szüleihez készültek. Persze arról volt szó, hogy mind a hárman megyünk, de én szinte utolsó percen bejelentettem, hogy nem tudok velük menni, mivel egy kolléganőm arra kért, hogy cseréljek vele, vállaljam el az éjszakai műszakját. A férjemnek nem volt feltűnő, nem először fordult elő ilyen program változás, tudta, hogy az egészségügyben ez megszokott. Lányom és párom tehát péntek délután elmentek. Mondanom sem kell, hogy Ildikó barátnőm tudott a hétvégi “szabadságomról”.
Izgatottan készültem az estére, néhányszor elővettem majd elpakoltam, és újra elővettem a ruháimat, nehezen tudtam eldönteni, hogy mi lenne a legmegfelelőbb szerelés. Mint már annyiszor, most is Ildikó oldotta meg a problémát. Azt mondta legyek szexi.
A tükör előtt állva mustrálgattam magamat, próbáltam eldönteni, hogy megfelelően szexi-e a szerelésem. Fekete harisnya, fekete harisnyatartó, fekete áttetsző tanga, amit még a férjem sem látott rajtam. A tükör előtt forgolódva megállapítottam, hogy a fenekem azért lehetne kisebb, na és a melleim is feszesebbek…a pocakom… hm… hát bizony le kellene adni pár kilót. Magam előtt láttam az Ildikó filigrán alkatát, és azon gondolkodtam, hogy tudta ilyen jol megtartani a formáját…. méghozzá két évvel idősebb is, mint én.
Egy szintén fekete, vékony és nagyon rövid nyári ruha következett, ami alig takarta a fenekemet, melleim pedig szabadon himbálóztak a mély dekoltázsú ruhában. A magas tűsarkú cipő kiemelte lábaim formáját. Túlságosan szexi, túlságosan fiatalos, úgy éreztem nem illik egy 40-es nőhöz. Ha jobban lehajolok, kilátszik a fenekem, így nem lehet kimenni az utcára…na meg ugy himbálóznak a melleim, melltartó nélkül… nem nem, így nem lehet elmenni itthonról. Sajnálkoztam egy kicsit, talán mert engem is izgatott ez a kihívó öltözet, de végül eldöntöttem, hogy átöltözöm.
Már épp levetkőzni készültem, amikor csengettek az ajtón. Egy pillanatig azon tűnődtem, hogy mennyire jó ötlet így felöltözve ajtót nyitni, ki tudja ki az, lehet hogy épp valamelyik szomszéd. A csengő ismét megszólalt, türelmetlenül berregett. Kimentem az ajtóhoz és kinéztem a kukucskálón. Ildikó barátnőm állt az ajtóban és türelmetlenül nyomta a csengőt. Nem számítottam rá, mivel úgy egyeztünk meg, hogy Tamásnál találkozunk. Kinyitottam az ajtót, Ildikó belépett az előszobába és köszönés helyett megkérdezte, kész vagy? Majd végignézett rajtam és cinkos mosoly jelent meg az arcán – huha, ez igen, te tényleg nagyon szexi vagy, Tamás meg fog őrülni érted.
– Épp át akartam öltözni, mert úgy gondoltam, hogy…
– Nem kell átöltözz, tökéletes így – fojtotta belem a szót
– Gyere, menjünk – sietetett a barátnőm.
Az átöltözés elmaradt, épp csak annyi időt hagyott nekem, hogy még egyszer a tükörbe pillanthattam, azzal már indultunk is.
Közben végignéztem Ildikón is, testhez álló szűk ruha, tűsarkú cipő… mintha összebeszéltünk volna.
Tamás már várt minket, megcsókolt mind a kettőnket, megjegyezte, hogy milyen jól nézünk ki, majd betessékelt a nappaliban.
Izgatott és talán kissé ideges is voltam. Egy pillanatig ismét átvillant a gondolataimon, hogy talán mégsem kellett volna eljönnöm. Szerencsére hamar elmúlt a bizonytalanságom, aminek már csak ezért is örvendtem, mert tudtam, hogy akartam ezt a találkozást és nem szerettem volna nevetségessé válni előttük, azzal, hogy ismét lelkizek. Az Ildikó szavai jutottak eszembe-kefélni is, nagyokat élvezni is és közben lelkizni, a legnagyobb marhaság, ugyhogy édesem, élvezd amíg még van libidód.
Látva a Tamás mohó tekintetét, ahogyan végignézett rajtunk, bizonytalanságomat egyre inkább izgalom váltotta fel. Tekintetem egyre gyakrabban vándorolt a Tamás nadrágjára. A kitüremkedés azt jelezte, hogy a férfi fantáziája is elszabadult.
Arra számítottam, hogy szóba kerül a múltkori eset és a dilemmám, de tévedtem, Tamás nem hozta szóba, feltételeztem, hogy Ildikóval már letárgyalták a dolgokat. Örvendtem, hogy nem kellett magyarázkodnom.
A beszélgetés semleges témával indult, majd a Tamás válása került szóba. Megtudtam, hogy 3 éve él külön a feleségétől és a héten járt le a válóper.
Kíváncsi voltam, hogyan fog indulni a parti, ki lesz a kezdeményező. Fogadni mertem volna, hogy Ildikó lesz az aki az első lépést megteszi. Abban biztos voltam, hogy nem tölem várják az első lépést. Nem is nagyon hiszem, hogy képes lettem volna rá, annak ellenére, hogy már éreztem az izgalmat, ami lassan körbejárta az egész testemet.
Meglepetésemre nem a barátnőm volt az, aki megtette az első lépést, hanem Tamás. Megkérdezte, hogy volna-e kedvünk játszani, majd a választ meg sem várva elővett egy pakli magyar kártyát. Meglepetten néztem rá, de látva az Ildikó cinkos mosolyát, sejtettem, hogy nem kártyapartira hívtak ide.
A játék egyszerű volt, Tamás osztott, majd mindenki kapott egy lapot. Akinek a legkisebb lap jutott, levetett magáról egy ruhadarabot. Első hallásra picit tinisnek tünt, de ugyanakkor izgatónak is. Ellenkezés nélkül belementem a játékba, érdekes érzés keritett a hatalmába, ugy éreztem magam, mintha tizenéves csaj lennék, annak ellenére, hogy tizenévesként nem kártyáztam soha vetkőzésben.
Nekem király, Ildikónak egy tízes, Tamásnak pedig egy hetes jutott. Barátnőm kacagva biztatta a férfit, hogy dobjon csak le magáról valamit. Tamás kissé húzta az időt, eljátszotta a szemérmest, majd kacagva ledobta az ingét. A következő két osztásnál én kaptam a legkisebb lapokat. Előbb a ruhámat vetettem le, majd a tanga következett. Érdekes érzés kerített hatalmába, Ildikó még teljesen fel volt öltözve, Tamáson pedig még rajta volt a nadrág, én pedig egy szál combfixben és harisnyában, persze cipővel a lábamon, ami nem számított bele a levethető holmik kategóriájában, azonkívül teljesen meztelenül. Az arcom nagyon kipirult, egyrészt az izgalomtól, másrészt pedig azt hiszem attól a furcsa érzéstől, hogy egyedül én vagyok meztelen…beismerem, egy adag szégyenérzet volt, ami érdekes módon izgatott is. Inkább ösztönösen, mint tudatosan ültem keresztbe tett lábbakkal, eltakarva a Tamás mohó tekintette elől a puncimat, ami egyre nedvesebbé vált. A játék az én szempontomból teljesen fölöslegessé vált, meztelen voltam, de Tamás osztott és ő kapta a legkisebb lapot. Ledobta nadrágját, meg sem lepödtem azon, hogy nincs alatta semmi. Farka keményen meredt előre. Ildikó megemelkedett a fotelban és fennebb huzta a ruháját. Akkor jöttem rá, hogy a ruha alatt semmi nincs, csak a meztelen popsija. Szemérmetlenül széttárta combjait, hadd lássa Tamás a frissen borotvált punciját.
Kedvem lett volna nekiesni Tamásnak, a számba akartan érezni a farkát, nagyon felizgatott a játék, a meztelenkedés, de a férfi folytatta a játékot. Kíváncsi voltam mi következhet még.
-,Változtak a játékszabályok-jelentette be házigazdánk.
-,Most csak nektek osztok kártyát, aki kisebb lapot kapja, az masztizni fog, aki a nagyobbat kapja, az elsőnek szophat. Azzal már osztott is, nem várva meg a reakciónkat. Már nem emlékszem pontosan, hogy ki mit kapott, de tudom, hogy az enyém volt a kisebb lap. Meglepödtem és talán egy kicsit be is pánikoltam. Soha nem maszturbáltam más előtt, még a férjem előtt sem. Zavartan pillantottam Ildikóra, mintha segítséget vártam volna tőle, de ő nem figyelt rám, épp a ruhájátol szabadult meg. Tamásra néztem, aki rekedt hangon, láthatóan nagyon felizgulva mondta:
– Gyere édes… csináld… izgató vagy…
Pnikhangulatom és szégyenérzetem olyan erős izgalommal párosult, hogy remegett a testem. Az izgalom bizonyult erősebbnek. Egyik kezem becsúsztattam a combjaim közé, másikkal pedig a mellemet simítottam végig. Egy pillanatig én is meglepődtem azon, hogy mennyire nedves vagyok. Nem csak a puncim úszott már a nedvekben, hanem a combjaim belső fele is nedves volt. Elfojtott sóhajt hallottam az Ildikó irányából. Hátrahajtott fejjel, széttárt combokkal simogatta magát és egyre hangosabban lihegett. Nagyon izgató látvány volt, a hatására mintha felbátorodtam volna, erőteljesebben kezdtem simogatni magam. A velem szembe ülő Tamás marokra fogta méretes szerszámát és hol engem, hol pedig Ildikót nézve verni kezdte a farkát. Előbb egy majd két ujjamat csúsztattam a puncimba, és egyre hangosabb nyögdécselés kíséretében maszturbáltam, két barátom előtt. Tamás hirtelen felállt, Ildikó elé lépett és egy mozdulattal a szájába nyomta dagadó farkát. Barátnőm mohón lefetyelve nyalta szopta, közben egyik kezével verte a barátja dákóját, majd hátat fordítva a férfinek, felkínálta magát. Partnere nem teketóriázott sokat, hanem bevágta a farkát barátnőm combjai közé, és teljes erővel kefélni kezdte az Ildikó csupasz pináját. Nem tudom pontosan, hogy mikor és hogyan kerültem le a földre, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a Tamás kemény, ficánkoló, forró nyelve nyaldossa az izgalomtól magától szétnyíló puncimat.
Teljesen elvesztettem a fejemet, hangosan sikongtam, nyögtem, jajgattam, és úgy éreztem, mindjárt szétrobbanok, mindjárt magával ragad egy fergeteges orgazmus. Ekkor Tamás abbahagyta a nyalakodást, fölém térdelt és a számba adta a farkát. Miközben levegővételnyi szünetre kiengedtem a számból a vastag faszt, elfulló hangon nyöszörögtem a férfinak.-szopass meg, még akarom, még akarok szopni. Közben egy kéz gyurta, markolászta a melleimet, ezzel is fokozva gyönyörömet. A fürge nyelv fantasztikus gyönyört okozva siklott végig, csepegő puncimon, becsuszott a forró lyukba, éreztem, hogy ki-be mozog bennem. Egy pillanatig kiengedtem a Tamás farkát a számból és felpillantottam, valami furcsa volt, ha Tamás engem szopat, aki ki nyalja a puncimat. Ildikó térdelt a combjaim között, az ő nyelve lefetyelt a nedves puncimba és az ő keze markolászta a telt melleimet. Már nem érdekelt ki nyal, csak nyaljon valaki, csak élvezzek el, mert már nem birtam a feszültséget. Ismét kiengedtem a kőkemény dorongot a számból és könyörögni kezdtem Tamásnak:
– Dugjál meg, kérlek… nem bírom tovább…ahhh…basszál meg…
A férfi nem kérette magát, olyan erővel hatolt belém, hogy azt hittem szétrepedek, sikítani is alig volt erőm. Mint egy megvadult bika, úgy mozgott rajtam, bennem.
– Megbaszlak…. úgy megbaszlak, ahogy még senki nem baszott meg-hallottam a hangját. Melleim előre hátra himbálóztak, lábaimat annyira szétraktam, amennyire csak tudtam, magamban akartam érezni az egész faszt. Egyik kezem az Ildikó ölére csúszott, szinte ösztönösen simogatni kezdtem. Az eszméletlenség határán ért az orgazmus. Minden eddiginél erősebben. Izmaim összerándultak, körmeimet belemélyesztettem a Tamás vállába, másik kezem két ujja az Ildikó pinájába süllyedt, sikítozva, nyüszítve söpört végig a testemen a gyönyör. Lassan ernyedt el a testem, a Tamás farka még bennem volt. A barátnőm sikongásait hallottam, éreztem puncija rángatózását és éreztem, hogy ujjaim, tenyerem csupa nedv. Tamás kirántotta a farkát belőlem, Ildikó közelebb húzódott hozzám. Tudtam mi következik, már vártam, vágytam rá, kívántam. A geci forró sugara az ajkaimon landolt, Tamás keze keményen mozgott a rángatózó dorongon, hörögve élvezett ránk. Mindkettőnk arca, ajkai tocsogott a fehér gecitől. Ildikóval reszketve nyaltuk le egymásról a nyúlós spermát

Csipesz és korbács

a Gazda
a Rabnő
Amikor belépek, és elindulok a karosszékemhez, akkor jössz be a fürdőből. Látom, hogy egy pillanatra megdermedsz, majd gyorsan letérdelsz, de úgy teszek, mintha nem vennélek észre. Nyugodtan kirakom a kisasztalra a cigarettámat, kicsit rendezkedem is rajta, és leülök. Rágyújtok. Az első slukkot mélyen leszívom, és lassan fújom ki. Csak ekkor szólítalak meg. Megérkezem. A szoba üres, Te még nem vagy itt. Miközben a fürdőbe sietek, az órámra pillantok: jól van, bőven van időm mindenre. Gyorsan levetkőzöm, elrakom ruháimat; ha valamiért bejössz ide, ne találj rendetlenséget. Belépek a zuhanyfülkébe, megnyitom a csapot és letusolok. Hamar végzek, hiszen indulás előtt is zuhanyoztam, csak az út porát, izzadtságát kell lemossam. Alaposan megtörülközöm, és befújom magam a dezodorral, melynek annyira szereted az illatát. A tükör elé lépek, hogy arcom is rendbe hozzam. Jaj, a fülbevaló!
Le kell vegyem, egy rabnő nem hordhat ékszert. Odateszem órám és gyűrűm mellé, közben nyugtázom: még majdnem 10 perc van érkezésedig, nem kell kapkodjak. Hamar végzek a sminkeléssel: csak egy kis alapozó, semmi rúzs, és kihúzom a szemöldökömet. Szempillámat nem; úgysem fogom sírás nélkül kibírni, ne kenődjön el. Ugyanezért nem festem be szemhéjamat sem; Te sem szereted, ha ki vagyok ?mázolva?. Még egy gyors ellenőrző pillantás: minden rendben, kész vagyok, mehetek.
Ám mikor belépek a szobába, Te már karosszéked felé sétálsz. Belém hasít a rémület: csak nem késik az órám? Tegnap még pontos volt! Gyorsan letérdelek. Még nem vettél észre! Illetve biztos észrevettél, de nem mutatod. Nem merek rád nézni, nem is szabad. Hallom, ahogy a kisasztalon motozol, leülsz, rágyújtasz.
- Gyere ide!
Lassabban közeledsz, mint ahogy várom. Bár a térden csúszás lassabb, mint a járás, tudom, hogy tudsz ennél gyorsabban is. Végre ideérsz, és felveszed a szabályos tartást: sarkaid zárva, térdeid széles terpeszben. Kezeid hátul, összekulcsolva, fejed lehajtva. Hosszú, sötétbarna hajad szabályosan összefogva, és még csillog rajta pár vízcsepp: az iménti tusolás nyomai. Elindulok feléd. Közben azon gondolkodom, mivel fogsz büntetni a késésért. Ha tartod magad a szokásaidhoz, akkor lehet tenyeres a nádpálcával, lehet körmös a vonalzóval, de lehet talpas is a gumibottal. Mimet és mivel vered el? És hányat kapok? Két percnél nem lehet több a késés, hiszen Te is csak most érkeztél meg; ha hármat – hármat kapok mindegyikért, még azt is ki lehet bírni.
Megérkezem. Igyekszem minél szabályosabban elhelyezkedni: szétterpesztet térdekkel ülök összezárt sarkaimon, kezeimet összekulcsolom a hátam mögött, fejemet lehajtom.
- Hol kell várjál rám?
– Itt, Gazdám.
A szigorú hangon feltett kérdésre már a válasz hangjából kiérzem a félelmet a várható büntetéstől. Ijedten feleltem. Tényleg félek.
- De nem itt voltál, hanem a fürdő ajtajánál.
– Igen, Gazdám, valóban még csak ott voltam.
Hangod most még halkabb, remegőbb, mint az imént. Nagyot nyelek
- Kérem, büntessen meg késlekedésemért!
– Iiigen – húzom el szándékosan a szavakat – ezért a kis időeltérésért? most nem kapsz büntetést.
Elnevetem magam. Elneveted magad.
- Nem te késtél, én érkeztem hamarabb!
Megkönnyebbülten fellélegzel. Szád elé tartom kezem, hálásan csókolod meg. Úgy, ahogy tanítottalak: nyitott szájjal, finoman mozgó nyelvvel, de mégsem nyalva. Közben szemügyre veszem puncidat. A kisajkak alig bújnak elő a széthúzódó nagyok közül, még nincsenek megduzzadva sem. Vénusz – dombodon viszont apró fekete pontok látszanak. Elhúzom arcod elől kezem, és intek. Felemelkedsz a sarkadról, és a simítás meggyőz gyanúmról. Fellélegzem. Arcom előtt megjelenik kezed. Hálásan csókolom meg, úgy, ahogy tanítottál: nyitott szájjal, nyelvemmel meg – megérintve bőrödet. Aztán elhúzod kezed, és intesz, hogy emelkedjem fel. Megteszem; amikor megérinted Vénusz – dombomat, már majdnem biztos vagyok benne, mi a problémád. Már reggel észrevettem, hogy borostás a puncim. Kérdésed aztán megerősíti gyanúmat.
- Mikor borotváltalak utoljára?
– Négy napja, Gazdám. Már kezd kinőni a szőr, kérem, borotváljon meg
ismét.
Szeretem, hogy ennyire engedelmes vagy, és tudod a dolgodat. Puncimnak simának, szőrtelennek kell lennie, úgy szereted.
- Menj, feküdj az asztalra!
Megfordulsz és elindulsz. Én is felállok, átmegyek a fürdőbe. Mire a szükséges kellékekkel visszatérek, már az asztalon fekszel, széttárt lábakkal, ahogy kell. De nem lépek hozzád rögtön. Előbb a kisasztalhoz megyek, felveszem a szíjakat. Csak ekkor megyek a nagyhoz. Felcsatolom a boka – és csuklószíjakat, ellenőrzöm, hogy elég szorosak – e, csak ekkor látok a borotváláshoz. A szivaccsal megnedvesítem puncidat, majd borotvahabot kenek rá. Végül előveszem a borotvát. Odacsúszom, és felfekszem.
Széttárom a lábamat, és várlak. Félek ugyan attól, ami következik, de úgyis megtörténik. A borotválás nem fáj, de nagyon rossz. Nem mozoghatok, hiszen könnyen belém vághatsz, ugyanakkor rettenetesen csiklandós és érzékeny a puncim. Hallom, ahogy visszatérsz a fürdőből. (De jó, hogy rendben hagytam ott mindent. Egyszer már megbüntettél, mert csak leszórtam a holmimat, annyira siettem, és Te bementél valamiért; ha jól emlékszem, akkor is a borotváért.) Van időm mindezt végiggondolni, mert nem rögtön hozzám lépsz, a kisasztalon matatsz. Amikor aztán idejössz, nem kezdesz rögtön a borotváláshoz. Előbb csuklóimra és bokáimra szíjbilincseket csatolsz. Szorosak, de nem okoznak fájdalmat, legalábbis egyelőre. Később majd igen, amikor kikötözöl, hiszen ezért raktad fel őket. Aztán megérzem puncimon a hideg szivacs simítását, a borotvahabot, ahogy elkened. Ez még nem vészes, de ami most jön….
- Ne mocorogj, nem akarlak megvágni!
A figyelmeztetés után elkezdem a lehúzást. Meg – megránduló combjaidon látom, hogy szeretnél minél előbb szabadulni, de nem zavartatom magam; alaposan megborotvállak. Figyelmeztetsz, és elkezded.
Amíg a Vénusz – dombot borotválod, még hagyján. Beharapom számat, megfeszítem izmaimat. Csak nem mozogni, nyugodtan feküdni! Egyre nehezebb lesz, amikor már az ajkaknál tartasz.
- Menj, töröld le és krémezd be a puncid!
Az utasítást akkor adom, amikor végeztem. Aztán székemhez sétálok. Ismét rágyújtok, de nem kell sokáig bámuljam a füstöt, mert már ismét előttem térdelsz. Az ellenőrző simítás meggyőz arról, hogy jó munkát végeztem: puncid megint szép sima, szőrtelen. Az utasításod jelzi, hogy végeztél. Lemászom az asztalról, és térden csúszva igyekszem a fürdőbe. Sietek, nem csukom be az ajtót. Gyorsan letörlöm a borotvahab maradékát, és bekenem puncimat az after – shave géllel. Finoman hűsíti, nyugtatja bőrömet. Nem vacakolok sokáig, hiszen vársz rám. Még letörlöm a kezemet, és indulok vissza.
Fél perc múlva már ismét székednél, előtted térdelek. Most nem ülök sarkamra, tudom, ellenőrizni akarod munkádat. Csak ne kelljen megismételned! Még egyszer nem hiszem, hogy kibírnám. Már előfordult, hogy megmozdultam és megvágtál, de ez szerencsére elég rég volt. Most azonban meg vagy elégedve.
- Kérem az italomat!
Már indulsz is a bárszekrényhez. Hamar kezemben van a hosszú pohár a méz – sárga folyadékkal. Térden csúszva megyek a bárszekrényhez. A hosszú pohárba először másfél ujjnyi whiskyt öntök, majd feltöltöm vízzel, végül beleteszem a termoszból a jeget, és viszem Neked.
Odaérek Hozzád, átadom a poharat.
- Hány jégkocka van ebben a whiskyben?
Eléd tartom a poharat. Te jó ég! Elhibáztam! Ilyen még sosem történt!
- Há… három.
Dadogsz, ahogy ráébredsz tévedésedre. Ijedtemben dadogok. Mi lesz most? Hogyan büntetsz meg?
- És hánynak kéne lennie?
– Ke… kettőnek!
Még mindig dadogsz, mikor kikapod az egyiket. Kikapom a felesleget.
- Bizony!
Látom, hogy nem tudod hova tenni a kezedben levő feleslegest. Kezemben van a felesleges jégkocka. Hova tegyem? Le nem ejthetem, foltot hagyna a szőnyegen.. Vissza sem vihetem, engedélyed nélkül nem mehetek el. Nem vehetem a számba sem.
- Dugd magadba!
Tétova mozdulattal nyúlsz puncidhoz, de nem kegyelmezek Megrándulsz, amikor a hideg, nedves kocka beléd csúszik. Tudom, hogy egyszerre fagyaszt és éget, de: A kérdés megoldva. Nem akarok hinni a fülemnek. Bizonytalanul mozdulok. Az utolsó pillanatig, centiméterig reménykedem, hogy mégsem. De nem állítasz le. Bedugom puncimba a jégkockát. Szörnyű! Hideg és mégis éget, az alkohol pedig csíp. Szeretném kivenni, de nem lehet.
- Mélyebbre! Benned fog elolvadni!
Középső ujjaddal betolod, majd kezedet ismét összekulcsolod a hátad mögött. Bár lehajtott fejed miatt alig látom arcodat, az egész testeden átfutó rángások jelzik az olvadó jég okozta fájdalmat. Farkam bizseregni kezd, de ennek még nincs itt az ideje. Beletörődve a dologba, középső ujjammal mélyebbre nyomom a jeget. Aztán ismét összekulcsolom hátul kezeimet. Rettenetes, ami puncimban történik. A jég lassan olvad, éget és hűt, csak a csípés szűnik meg hamar. Próbálom siettetni, gyorsítani az olvadást, megfeszítem és elernyesztem hüvelyemet, de semmi hatása.
- Lássunk most már hozzá ahhoz, amiért itt vagyunk. Add a melleidet!
Nem is próbálsz tiltakozni. Tudod, mi következik és miért. Felemelkedsz, kicsit előre is dőlsz. Kemény, szép melleid most alig pár centire vannak tőlem. Előbb tenyérrel, majd ujjheggyel simogatom őket. Az amúgy is szép, hosszú bimbók hamar még keményebbé, merevebbé válnak; ekkor teszem rájuk a CSIPESZEKET! Felszisszensz, ahogy az erős rugók benyomják a kis fogakat, de nem jajgatsz. Hát igen, az én nevelésem vagy, nem óbégatsz feleslegesen.
Hátradőlök, te is visszaereszkedsz a sarkadra. Kortyolok egyet, és megkérdem:
Hát akkor kezdődik! Jönnek a kínok, a fájdalom, a szenvedés. Nincs menekvés. Nem felejtetted el, hogy múltkor, miután elmentél, a rendrakásnál itt maradt a hamutartó. Az meg úgysem érdekel, hogy sietnem kellett. Felemelkedem, feléd tolom melleimet. Mivel kezdesz? Belemarkolsz? Megrángatod? Megcsavarod a bimbóimat? Nem tudom, de fájni fog. Aztán mégsem fáj. Tenyérrel, majd ujjheggyel simogatod bimbóimat, udvarukat. Testem gyorsan reagál: a bimbók megmerevednek. Nagyon finom. Aztán… aztán tényleg jön a kín: a CSIPESZEK! Felszisszenek, ahogy belém marnak. Legszívesebben üvöltenék, de nem szabad, nem lehet. Tilos!
Hátradőlsz, én is visszaülök sarkamra. Hallom, ahogy kortyolsz egyet.
- Mekkora súlyt akasszak a csipeszekre? 5, 10, 15, 20 dekát? Vagy 25 – öt?
Picit tétovázol, majd: Mit válaszoljak? Ha keveset mondok, akkor felteszed azt, aztán azt is, amit Te gondoltál. Jobb, ha a sokat választom.
- Büntessen 25 – tel, Gazdám, amiért rosszul készítettem el az italát.
– Megérdemelnéd, de megelégszem 15 – tel. Az a jégkocka a puncidban pótolja a többit!
– Köszönöm kegyes jóságát, Gazdám!
Suttogsz. Nem mersz hangosabban beszélni, nehogy felkiálts a melledet tépő fájdalomtól. Suttogok. Nem merek hangosabb lenni, pedig legszívesebben üvöltenék a fájdalomtól.
- Állj négykézlábra!
Túl gyorsan engedelmeskedsz, a súlyok megrántják melleidet, ismét felszisszensz. Kibújok papucsomból, és arcod elé teszem lábamat. Alázatosan és finoman csókolod végig lábfejemet.
Amikor a bokámhoz érsz, visszahúzom, és a másikat tartom oda. Azt is végigcsókolgatod.
Gyorsan engedelmeskedem. Hiba volt! A súlyok meglendülnek, nagyot rántanak melleimen. Visszanyelem a kikívánkozó jajt, de felszisszenek. Ezt még szabad, hiszen Te is tudod: fáj. Jajgatni, kiabálni tilos. Nem szabad kitérni, menekülni sem, könyörögni sem a fájdalom elkerüléséért, enyhítéséért. Hiszen önként vállaltam a rabszolgaságot, nem Te kényszerítettél rá. Meglátom egyik meztelen lábfejedet. Lejjebb ereszkedem, és végigcsókolom. Aztán a másikat tartod elém. Természetesen azt is elborítom csókokkal.
- Menj az András – kereszthez! Terpeszállás, karok ferdén a magasban!
Visszabújok papucsomba. Odacsúszol, majd felállsz. Megfordulsz, és felveszed az előírt pózt. Hozzád sétálok. Beakasztom előbb csukló – , majd bokaszíjaidba a karabinereket. Aztán feszesre húzom a láncokat. Tested nekifeszül a keresztnek, mozdulni sem bírsz. Leguggolok. Kisajkaid előbújtak, duzzadtak, de még nem eléggé. Megdörzsölöm őket, hamar megtelnek vérrel, és még vastagabbak lesznek. Ekkor teszem fel a széles pofájú, nagy PINACSIPESZEKET. Felszisszensz, hangosabban, mint amikor a melledre tettem fel. Felemelkedem, és elindulok. Odacsúszom a falra erősített hatalmas kereszthez. Ez azért jobb, mintha a levegőben lógva lennék kikötözve, és úgy vernél. Mert meg fogsz verni, tudom. Felállok, megfordulok. Terpeszben, ferdén felemelt karokkal várok Rád. Nem kell sokat várjalak. Hozzám lépsz, és a láncokon levő karabinereket előbb csukló – , majd bokabilincsemhez csatolod. Aztán megfeszíted a láncokat. Testem nekifeszül a keresztnek, mozdulni sem bírok. Elém guggolsz, és elkezded simogatni, dörzsölni pinaajkaimat. Nagyon jó! Finom! Kezdek felizgulni, amikor új fájdalom hasít belém: felraktad a Pinacsipeszeket! Ordítani szeretnék, de sikerül felszisszenéssé mérsékeljem. Nagyon fáj!
- Na, ezekre mennyit akasszak? – kérdezem. – 10, 20, 30, 40 dekát? Esetleg fél kilót?
– Talán kibírom a fél kilót.
Értékelem óvatos okosságodat, hiszen ismersz, tudod, hogy mi is következik! Öt deka is rengeteg, de ötven! Mégis ennyit mondok, hátha kevesebb lesz! És igen…
- Biztos kibírod, de most megelégszem 25 dekával is.
A súlyok lehúzzák, megnyújtják pinaajkaidat.
Felállok. Hallom erőltetetten szabályos lélegzetvételedet. Így védekezel a kín ellen, nehogy felkiálts a fájdalomtól, hiszen azt nem szabad! Azért további büntetés jár! Persze fogsz jajgatni is, de a csipeszek és súlyok statikus fájdalma még uralható. Hogy ne legyen olyan könnyű dolgod, kihúzom a biztosítót, és két racsnit engedek a láncon. A kereszt előrebillen 30 ° – ot, de a szíjak erősen tartják testedet, amely most enyhén előreívelve eltávolodik a kereszttől. A meglendülő súlyok megrántják pinádat, melleidet, de még mindig kibírod jajgatás nélkül, csak lélegzeted válik pár pillanatra kapkodóvá.
Visszasétálok a karosszékhez, leülök. Új cigarettára gyújtok, kortyolgatom az italomat, és nézlek. A meg – megmozduló súlyok elárulják azt, amit innen egyébként nem láthatnék: mocorogsz, próbálsz kényelmesebben elhelyezkedni, persze hiába, a fájdalom nem szűnik. A csipeszek harapnak, a súlyok rángatnak; tested legapróbb rezdülését is új kínnal fizeted meg.
Lassan kiürül a pohár, végigég a cigaretta. Felállok, a fogashoz megyek. Fél szemmel figyellek, miközben válogatok. Nem mersz felnézni, de érzem: próbálod kitalálni, mit is veszek le, miközben (persze hiába) reménykedsz: talán semmit. Végül leakasztom kedvencemet.
A korbács nyele 20 centi, és olyan, mint egy farok; 7 szíja puha bőrből van ugyan, de szintén 20 centis. Hozzád sétálok. Visszabillentem a keresztet, ismét egyenesen áll. Egyenként megemelem és visszaejtem a súlyokat; nem esik le egyik sem, erősen tartanak a csipeszek. Mindezt persze felszisszenéseid kísérik; az utolsó már majdnem jajgatás.
Oldalt állok, és felemelem a korbácsot. Az első ütés melleidet éri; ezt még kibírod csendben, a kissé lejjebb érkező másodikat is, de a még lejjebb irányzott újabb után feljajdulsz: az egyik szíj pont rácsapott már amúgy is megkínzott mellbimbódra. Kis szünetet tartok, majd folytatom a korbácsolást; a következő három ütést megint elviseled, a negyediknél ismét feljajdulsz. Megint lélegzetvételnyi szünet, majd tovább ütlek, lassan haladva lefelé.
Ismét feljajdulsz. Ezt már nem szeretem.
A súlyok lehúzzák, megnyújtják pinaajkaimat.
Felállsz. Mélyeket lélegzem, hogy kibírjam jajgatás nélkül. Nagyon nehéz. Ha lehetne, sikítanék a fájdalomtól, de nem lehet. Próbálok kellemes dolgokra gondolni, kiűzni agyamból a fájdalom tudatát. Nem megy!
A fájdalom erősebb! És hirtelen… előrebillented a keresztet.. A súlyok lengenek, és rángatják melleimet, pinámat. A szíjak is belém vágnak, hiszen most azok tartanak. Főleg a csuklószíjak, rajtuk van szinte egész testsúlyom. Bár csak 54 kiló vagyok, de ezt két nem túl széles szíj tartja! Ha hirtelen elszakadnának… de erre nem szabad gondolni sem. Téged is elbírnának, pedig majdnem kétszer olyan nehéz vagy, mint én.
Visszamész a karosszékhez, és leülsz. Rágyújtasz. Most van 7 – 8 percem, hogy megszokjam a megszokhatatlant. Fáj… fáj… FÁJ! Próbálom lassan, nyugodtan venni a levegőt. Minden lélegzetvételnél megmozdulnak a mellemet húzó súlyok, és ébren tartják a kínt. A pinaajkakra akasztottak sincsenek nyugalomban. Legkisebb lengésük is újra meg újrateremti a fájdalmat. Nem látlak, de tudom, mit csinálsz: ülsz, és nézel, iszogatod a whiskyt és cigarettázol. Nem is tudom mit kívánjak inkább: maradj a székben minél tovább, vagy folytasd a kínzást, hogy minél előbb vége legyen.
Hallom, ahogy felállsz. De nem hozzám jössz. Az apró zajok elárulják, hogy a fogason matatsz. Oda vannak felakasztva a korbácsok, a lovaglópálcák és ?ostorok, a paskolók, a nádpálcák és mogyoróvesszők, a… Mindenből 3 – 4 fajta is, minden fajtából 2 – 3 darab. Mit választasz? És melyiket? Nem mintha nem lenne mindegy: csak rossz van és rosszabb. Amikor már előttem vagy, úgyis megtudom! Igen, megtudom. Ahogy visszabillented a keresztet, egy pillanatra látom kezedben a fekete korbácsot. Talán ez a legjobb ilyen. A kék színű selyemszálakból font ütése ugyan kevésbé fáj, de tovább sajog. A piros bőrből készült korbács kemény szíjai nagyon fájdalmasakat ütnek, nyomuk is sokáig megmarad, de nem fáj sokáig. Ezek a fekete, puha szíjak alig hagynak nyomot, a fájdalom közepes, de tovább tart.
Nincs sok időm ezen elmélkedni. Hirtelen fájdalom hasít belém: felemelted és elengedted a bal mellemet húzó súlyt. Aztán a jobbat is. Aztán a pinámat húzókat is, külön – külön. Nem bírom tovább! Dehogynem bírom! Ez még semmi ahhoz képest, amikor a lecsapó korbácsütés ÉS a súly egyszerre gyötör. Oldalt lépsz. Hát akkor… kezdődik. Igen, a korbács máris lecsapott mellemre. Nem jajgatni! Ismét! Akkor sem jajgatni! Megint! JAJAJ! Az ütések egyre lejjebb vándorolnak. Nem… lehet… kibírni… JAJgatás nélkül. Még lejjebb! Már a hasam közepénél tartasz. Talán… mégis… nem… Aúú!
- Tátsd ki a szád!
Benyomom és felcsatolom a zsebemből elővett gag – ball – t, aztán ismét oldalt állok, és folytatom a verést. A szájpecek mögül most már csak fojtott nyögések hallatszanak; igaz, egyre sűrűbben.
Amikor térdedhez érek, megint szünetet tartok. Most a másik oldaladra lépek, és onnan korbácsollak tovább: térdednél kezdem, és lassan haladok felfelé. A nyögések már majd mindegyik ütés után felhangzanak.
Visszaérek a melledhez. Tested nagy részét ellepik a korbácsnyomok, többségük halvány, de van jó pár sötétebb is. Ismét eléd állok, kiveszem a szájpecket. Szemeid vörösek, szemhéjad duzzadt, arcodon elkenődött a smink a könnyektől. Levegő után kapkodsz, alig bírsz megszólalni, de csak kinyögöd:
Ráharapok a gag – ball – ra. Ez egyszerre jó és rossz. Jó, mert nem kell visszatartanom jajgatásomat, mégsem zavarja élvezetedet, melyet elverésem okoz. Rossz is, mert sokkal kevesebb levegőt kapok, csak orromon át tudok lélegezni. De már oldalt léptél, és tovább korbácsolsz. Ordítok, sikítok, de Te ebből csak nyöszörgést hallasz. Már a combomat érik az ütések, már a térdemnél tartasz.
Kis szünet, amíg a másik oldalamra állsz. Most a térdemnél kezded, és felfelé haladsz az ütésekkel. Érzem, amit a kicsorduló könnyek lefolynak arcomon. Nem bírom tovább, már folyamatosan jajgatok. Most lehet, nem hallod. Már megint a mellemnél vagy, még egy ütés, még egy, és az utolsó. Megint előttem állsz, kiveszed a pecket szájamból. Végre kapok levegőt! Csak három – négy gyors lélegzés után tudom kinyögni az előírt szavakat:
- Köszönöm a fenyítést, Gazdám!
– Még nincs vége, de az utolsókat számolni is fogod!
Ez már szinte kegyetlenség, tudom. De megérdemled? és ezt te is tudod!
Mély lélegzetet veszel:
Ez a legszörnyűbb dolog. Egész testem ég, sajog, és akkor még számolni kell az ütéseket, egyenként megköszönni őket. És nem szabad jajgatni, mert akkor az az ütés nem számít. Tévedni sem szabad, mert az sem számít. Nem tudom, hányat akarsz most adni, tízet szoktál, de legalább tizenhárom lesz belőle. Ha tizenötöt, abból 18 – 19 lesz, a húszból 25 – 26, a huszonöt legalább harminckettőt jelent!
- Ahogy parancsolja, Gazdám!
A korbács szíjait lassan, lentről felfelé végighúzom a hasadon. Aztán leengedem a kezem, majd meglendítem felfelé; a szíjak pontosan célba találva érik pinádat. A korbács szíjait lassan, lentről felfelé végighúzod a hasamon. Aztán leengeded a kezed, és máris csattan pinámon az ütés.
- Egy! Köszönöm, Gazdám!
– Kettő! Köszönöm, Gazdám!
– Három! Köszönöm, Gazdám!
– Aúúúúúú! Négy! Köszönöm, Gazdám!
– Ez nem számít! Feljajdultál!
Ismét végighúzom a szíjakat a hasadon, majd folytatom. Ismét végighúzod a szíjakat a hasamon, majd folytatod.
- Négy! Köszönöm, Gazdám!
Végül is tizenhármat kaptál, de a három jajgatás miatt úgy fejeződött be, hogy: Még két feljajdulás, vagyis összesen tizenhárom, amikor kimondhatom:
- Tíz! Köszönöm, Gazdám!
Persze még nincs vége, csak a verésnek. A korbács nyelét köldöködhöz érintem, majd egyre erősebben nyomva lefelé húzom. Végül felnyomom pinádba. Ütközésig. Meg is forgatom benned. Persze feljajdulsz, mire még egyet nyomok és forgatok rajta. Aztán ismét előredöntöm a keresztet, tested ismét kifeszül. Visszamegyek székemhez, és újabb cigarettára gyújtva nézlek. Most már nemcsak a súlyok mozgásán látom, hogy mozgolódsz; jól látszanak a megfeszülő és elernyedő izmok, a test hullámzása. Nem is szívom végig a cigit, visszamegyek hozzád. Érzem, kis pihenésre van szükséged a következő próbatétel előtt.
Visszabillentem a keresztet. Előbb melleidről, majd pinádról is leakasztom a súlyokat; a csipeszek még maradnak. Nem húzom ki a korbácsot sem. Aztán meglazítom a láncokat, és előbb a bokáidat, majd a csuklóidat rögzítő karabinereket kapcsolom le. Szabad vagy. Azonnal térdre esel. Nem csupán azért, mert így kell: egyszerűen nincs erőd állni.
Vége. Nem ütsz többet. Hasamhoz, köldökömhöz nyomod a korbács nyelét, és lassan lefelé húzod. Akkor ez az a fekete korbács lesz, amelyiknek a nyele… AÚÚÚ! Igen, ennek a nyele van farokká faragva, és ez a korbácsnyél – farok most fel van nyomva a pinámba. Teljesen felnyomtad, még meg is forgattad. Fáj. Farok, és mégis fájt, ahogy belém nyomtad, megforgattad. És még most is fájdalmat okoz, pedig már nem mozgatod, csak ott van, és kitölti az egész pinámat. Most megint előredöntöd a keresztet. Ne, kérlek, ne! A súlyok megint megrántották melleimet, pinámat. Ugye nem? De igen, itt hagysz lógni.
Hallom, hogy leülsz és rágyújtasz. Ez most rosszabb, mint a verés előtt volt. Nehezebben veszem a levegőt, a súlyok jobban rángatják, tépik melleimet. A pinámból is próbálom kicsit kijjebb tolni a korbácsnyelet, tehát azok a súlyok is mozognak, kínoznak. Egyszer csak megint előttem vagy, visszabillentesz. Leakasztod a súlyokat. Kérlek vedd le a csipeszeket is! Húzd ki belőlem a korbácsot! De nem teszed. Meglazítod a láncokat, kikapcsolod a karabinereket. Térdre esem. Ha lehetne, akkor sem bírnék most állni, de szerencsére úgysem lehet.
- Hozzad rendbe magad!
Visszamegyek székemhez, de nem ülök le. Gyors slukkokkal végigszívom a cigarettát, közben hallom a fürdő ajtajának nyílását, csukódását, a vízcsobogást. Leheveredek a kanapéra, és várlak. Az ajtó kisvártatva ki is nyílik, és bejössz. Lassan, furcsa mozgással csúszol felém. Na igen, zavar a pinádban levő korbács. A szék felé indultál, már majdnem oda is érsz, amikor észreveszed, hogy nem ülök benne. Egy pillanatra megállsz, felemeled a fejed, körülnézel.. Meglátsz, és újra lehajtott fejjel most már felém tartasz. Amikor ideérsz, felveszed szokott testtartásod. Eléd tartom kezem, és elborítod alázatos csókjaiddal. Állad alá nyúlok, felemelem fejedet. A sminked rendben, a szemedet is megmostad, csak a kissé még mindig duzzadt szemhéjak árulkodnak az iménti sírásról.
Megérintem mellbimbóidat is. Bár színük jóval sötétebb a normálisnál, kemények is, de hidegek, úgyhogy leveszem a csipeszeket. Az újra meginduló vérkeringés fájdalmától sziszegsz, de:
Nehezen vánszorgom el a fürdőbe. Most becsukom az ajtót magam mögött. Kell egy kis idő, hogy rendbe szedjem magam, kicsit pihenjek. Legszívesebben kikapnám a korbácsot, leszedném a csipeszeket. De nem tehetem. Csak Te nyúlhatsz hozzájuk, csak Te szüntetheted meg a kínt, melyet Te okoztál. Feltápászkodom, végignézek magamon. Testem nagy részét ellepik a korbácsnyomok, többségük halvány, de van jó pár sötétebb is. Belenézek a tükörbe. Szemeim vörösek, szemhéjam duzzadt, arcomon elkenődött a kevés smink a könnyektől. Kinyitom a csapot, és a hideg vízzel alaposan megmosom arcomat. A hideg szivacsot sokáig nyomom szememre, olyan jó. Na elég, nem várathatlak soká. Újra sminkelek. Megnézem magam a tükörben. Még mindig kicsit duzzadtak a szemhéjaim, de egyébként rendben vagyok, mehetek. Az ajtó nyitásakor letérdelek, és elindulok széked felé. Nehéz így, a korbáccsal pinámban csúszni, de mindjárt odaérek. Nem ülsz a székben.
Merre vagy? Gyorsan körülnézek: a kanapén fekszel. Még három métert kell megtegyek, mire odaérek. Most már csak szabályosan el kell helyezkedjek. Arcom előtt megjelenik a kezed. Engedelmesen csókolgatom. Aztán felemeled a fejem, gyorsan lesütöm szememet, hisz nem szabad Rád néznem engedélyed nélkül.
Elengeded államat, és megérinted mellbimbóimat. Leveszed a csipeszeket. SSSSZZZZ! Ez majdnem annyira fáj, mint amikor feltetted.
- Köszönöm, Gazdám!
Megfogom a pinádba nyomott korbácsot. Megforgatom majd kihúzom. Persze lucskos, úgyhogy szájad elé tartom. Kinyújtott nyelvvel, buzgón tisztogatod. Közben szabad kezemmel kibontom a szalagot, hajad immár szabadon hull válladra. Kibontom köntösöm övét is. A korbács nyele immár tiszta, félredobom hát, és végigdőlök a heverőn. Belemarkolok hajadba, és térdemhez húzom fejedet. Ajkaiddal óvatosan megfogod a köntös szegélyét – nem nyálazhatod össze, mert azért büntetés jár – , és félrehúzod. Elengedem a fejed; most már tudod a dolgod. Megcsókolod a térdem, és apró csókokkal lassan haladsz felfelé, egészen a köldökömig. Aztán – kissé felemelkedve – ugyanezt csinálod a másik lábammal is. Ismét felérsz a köldökömhöz. Most egyenesen lefelé folytatod a csókolást, egészen farkam tövéig. Kinyújtod a nyelved, körbenyalod zacskómat, farkamat, majd elkezdesz szopni. Lassan, finoman, óvatosan csinálod, ahogy tanítottalak. Nem szorosan, nem fogaiddal, csak ajkaiddal érsz hozzám; meg persze a nyelved simogatja makkomat. Közben meg – megérintem, simogatom melleidet. Bimbóid ismét kemények, merevek, visszatért normális színük és melegségük is.
Bár nagyon igyekszel, még nem akarok elélvezni. Egy idő után tehát elhúzom fejedet, és megkérdezem:
Tényleg köszönöm, hisz az egyik állandó fájdalom a vérkeringés helyreállásával gyorsan megszűnik.
Megforgatod pinámban, és kihúzod belőlem a korbácsot. Szájam elé tartod. Na igen, rajta van a nyomom. Kinyújtom a nyelvem, nyalogatom, tisztogatom. Közben szabad kezeddel tarkómnál matatsz: kiveszed a szalagot, mely eddig összefogta a hajamat, most már szabadon hull vállaimra. Ledobod az immár tiszta korbácsot, és hajamba markolva térdedhez húzod fejem. Ajkaimmal megfogom köntösöd szélét – csak nehogy benyálazzam! – és oldalt húzom. Már nem fogod a fejem, minek is tennéd, tudom, mit kell csináljak. Megcsókolom a térded, aztán kicsit feljebb, majd még feljebb, és így csókolom tovább combodat, hasadat, egészen köldöködig. Aztán kicsit felemelkedem, hogy elérjem másik térdedet is, és most a távolabbi combodon kúszik felfelé ajkam. Lassan felérek ismét a köldöködhöz. Innen egyenesen megyek lefelé. Aztán ott vagyok a célnál. Körbenyalogatom drága zacskódat, és kemény, forró Farkadat. Majd óvatosan szájamba veszem. Lassan, finoman szoplak, ahogy kell, ahogy tanítottál: csak ajkaim érnek Hozzá, a fogam nem, és nyelvemmel simogatom Makkodat.
Közben időnként megsimogatod a melleimet. Ez nagyon jó, ez csodálatos!
Most már talán szabad kicsit, nagyon kicsit erősebben is, de…. Megint hajamba markolsz, és elhúzod fejem. Miért? Csak nem kezdtem túl korán? Még nem akarod?
- Szeretnéd a pinádba?
– Igen, Gazdám, nagyon!
Hangodból egyszerre érzem a csalódást és a reményt: nem engedtem, hogy kielégíts, de talán mégis kapsz egy kis gyönyört a sok kín után. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű! Tényleg nagyon szeretném. Mindig szeretném, de Te olyan ritkán méltatsz rá.
- Megérdemled?
Nem válaszolsz azonnal, ezért megismétlem: Nem érdemlem meg, de annyira szeretném! Olyan jó lenne!
- Megérdemled, hogy a faszomat benyomjam a pinádba? Megérdemled, hogy megbasszalak?
Halkan, de érthetően válaszolsz. Muszáj válaszolnom..
- Nem érdemlem meg, Gazdám. Rossz voltam, méltatlan vagyok arra, hogy gyönyörben részesítsen. Kérem, inkább okozzon nekem további fájdalmakat!
Az utolsó mondat már kissé hangosabb. Nyelek egy nagyot az utolsó mondat előtt.
- Megkapod! Menj, feküdj az asztalra!
Amíg odaérsz, felveszem a kisasztalról a különleges, átalakított vibrátort. Még megnézem, elég energia van – e az elemekben (igen, vadonatújak), aztán zsebre vágom. Összekötöm köntösömet, és hozzád lépek. Kitárulkozva fekszel, feneked félig lelóg, pinádon még ott vannak a csipeszek. Föléd hajolok, szádhoz tartom a vibrit, te pedig gondosan megnedvesíted az aranyszínű fémhegyet.
Felegyenesedem, és a legkisebb fokozatra kapcsolom a motort. A fémhegy alig érezhetően remeg. Lassan benyomom hüvelyedbe. Miután bent van, egyenként kapcsolom a következő fokozatokat. Arcod, tested apró rándulásai jelzik, hogy élvezed. Elérek az ötödik fokozathoz, majd a hatoshoz, és – felsikoltasz. Hát igen. Most már nem gyorsabb, erősebb rezgéseket ad a vibrátor, hanem áramütést. Ez megszokhatatlan, elviselhetetlen, szörnyű.
Még felkapcsolok hetesbe, majd nyolcasba (nincs is több), egyre nagyobbak az áramütések is, egyre hangosabban sikoltozol. Már túl hangosan, úgyhogy inkább kikapcsolom és kihúzom a vibrit. Még egy sikoly, aztán elcsendesedsz, testedet sem dobálod már.
Megyek. Most egy kicsit máshogy helyezkedem el, mint amikor leborotváltál: lábaim most is teljesen szét vannak tárva, de akkor teljesen az asztalon feküdtem, most félig lelóg a fenekem. Így könnyebben belém tudod majd tenni Farkadat, és az a veszély sem áll fenn, hogy drága Heréd beleütöd az asztal szélébe. Várlak, és hallom, hogy a kisasztalon matatsz. Nekem az utolsó megjegyzésed vibrál az agyamban. Még nem értek véget a fájdalmak. Mit fogsz csinálni velem?
Megint súlyokat teszel a még mindig pinámon levő csipeszekre? Vagy új csipeszeket teszel fel? Verni nem fogsz, akkor nem bontottad volna ki a hajam. Esetleg gyertya? Nem hiszem. Azt hallanám, ahogy meggyújtod, és nem is szoktad csinálni. Hiszen szinte semmi fájdalmat nem okoz. Persze most, hogy alaposan végig vagyok verve, nagyobbat, mint verés nélkül; ha mellbimbómra vagy a bimbóudvarra cseppen a forró viasz, az is nagyon rossz, de csak egy pillanatra. De nem töprenghetem tovább: már itt is vagy, és szájamhoz tartod az aranyhegyű vibrátort. Hát igen; pinám öröméért pinám kínjával kell fizetnem. Jól lenyalom a fémet, hogy könnyebben belém csúszhasson. Elveszed, és hallom, ahogy a kis motor halkan duruzsolni kezd. Lassan nyomod belém a vibrit. A legfinomabb kis rezgéseket még alig érzem, de aztán feljebb kapcsolsz. Ez jó! Ez nagyon jó! Ez igen nagyon jó! Ez csodálatos! Ez… Ááá! Ne! Kérlek, ne! Ezt ne! Ezt nem lehet kibírni! Ezt nem lehet megszokni! Ááá! Ez szörnyű! Ezt nem lehet kibírni! Ááá! Ez rettenetes! Ááá! Ez iszonyú! Ááá!… Végre!
Kikapcsoltad. Ezeket az áramütéseket akkor sem tudnám megszokni, ha minden nap órákig csinálnád! Már nincs is bennem! Mire magamhoz térek, addigra ki is húztad a vibrátort.
- Nyisd ki magad!
A még mindig fent levő csipeszekkel széthúzod kisajkaidat. Pinád nedvesen, tágra nyitva vár rám. Lassan beléd nyomom faszomat. Amikor már félig benned vagyok, elveszed és a fejed fölé emeled kezed. Szádba nyomom a kikapcsolt vibrátort. Meg kell tisztítani, hiszen rajta van pinád nedve; a legmegfelelőbb tisztítóeszköz pedig nyelved. Amíg ezzel vagy elfoglalva, leveszem a csipeszeket. Már nincs rájuk szükség. Lassan teljesen beléd hatolok. Kiveszem szájadból a vibrit és zsebre teszem. Aztán elkezdek mozogni benned. Először lassan, majd egyre gyorsabban, ki – be, ki – be, ki – be…
Élvezem, és te is élvezed. Már majdnem a csúcson vagyunk, amikor abbahagyom. Gyorsan fejedhez lépek, és az asztal szélére húzom. Felém fordítod az arcod, csücsörítesz. Gyorsan szájadba nyomom faszomat. Szopni kezdesz, de láttam, hogy csalódott vagy, amiért most hagytam abba. Végeredményben viszont meg vagyok elégedve mai viselkedéseddel, úgyhogy:
Lenyúlok, megfogom a csipeszeket és széthúzom pinámat, amennyire csak lehet. Gyere, várok Rád, a Tied vagyok! Érzem, amint Faszod lassan belém nyomul. Már elég mélyen van, nem kell tovább tartanom, elengedhetem a csipeszeket. Már le is vetted őket. Jaj, ez fáj, de mindjárt elmúlik. Már egészen bennem vagy.
Miért nem kezdesz mozogni? Persze, a vibri! Meg kell tisztítanom! Gyorsan lenyalom. Gyere! Csináld már, kérlek! Végre! Igen!
Igen! Igen! Igen! Ez jó! Ez nagyon jó! Ez remek! Ez csodálatos! Ez mennyei! Ez… De miért hagytad abba? Miért vetted ki? Itt állsz a fejemnél, és az asztal szélére húzod. A számba akarsz élvezni? Gyere, boldogan szoplak! Csak… már majdnem a csúcson voltam, amikor abbahagytad. Már csak két – három húzás választott el tőle!
- Simogathatod magad!
Egyik kezeddel pinádhoz, a másikkal melledhez nyúlsz, és masztizol. Segítek neked: miközben tovább szopsz, én is simogatom a melledet egyik kezemmel. Tested mozgásán, vonaglásodon látom, hogy élvezed, jól esik. Aztán nincs tovább: beleélvezek a szádba. Miközben nyeled a gecit, te is felérsz a csúcsra.
Aztán odébb lépek. Lemászol az asztalról, elém térdelsz.
Egyik kezemmel pinámhoz, a másikkal mellemhez nyúlok, és masztizom. Ó de jó! Ezt olyan ritkán engeded meg! Szinte soha! Pedig nagyon jó! Miért nincs még egy kezem, hogy mindkét mellemet simogathassam? Köszönöm! Olyan jó vagy hozzám! Segítesz, hogy mindkettő megkapja a simogatást, és közben ne kelljen pinámat, peckemet sem magára hagyjam. Még! Még! Igen! Ez az! Remek! Csodálatos!
Szinte ugyanabban a pillanatban jutok a csúcsra, amelyben számba lövöd forró, sűrű, csodás Gecidet. Buzgón nyelem le. Ebből egy csepp sem veszhet kárba! Ezt Te adtad nekem, az enyém, csak az enyém!
Aztán odébb lépsz. A mámor pillanatainak végük. Már nem egyszerűen Férfi és nő vagyunk, hanem Te a Gazdám, én pedig rabnőd, akinek kötelességei vannak. És ezeket teljesíteni kell. Lemászom az asztalról, eléd térdelek. Ha lehetne sem tudnék állni. Most nem a kín, a fájdalom veszi el erőmet, hanem a gyönyör kimerültsége.
- Köszönöm, Gazdám!
Hálásan csókolod meg eléd tartott kezemet, majd négykézlábra ereszkedve lábaimat is.
Visszamegyek a kisasztalhoz, elrakom a cigarettát, öngyújtót. Te még mindig az asztal mellett vagy, de már megint a szabályos térdeplő helyzetben. Mára azonban már nincs tovább szükségem rád, tehát elindulok kifelé. Az ajtóból még visszaszólok:
A hála csókjaival borítom elém tartott kezedet, majd lábaidat. Köszönöm a kínt és a gyönyört, a fájdalmat és az örömöt.
Elfordulsz tőlem, a kisasztalhoz mész. Nem tudom, szükséged van – e még rám ma, vagy ennyi volt. Kezdjük elölről, vagy valami mást akarsz csinálni velem, vagy… Igen, elmész, csak az ajtóban fordulsz vissza egy pillanatra.
- Csinálj rendet. Utána elmehetsz, de holnap ugyanebben az időben megint itt kell lenned!
Kilépek az ajtón, és magadra hagylak. Most rendet csinálsz, ha van időd, lezuhanyozol, és elmész. Majd visszajövök, hogy tényleg rend van – e. És holnap? még nem is tudom, mi is lesz! Az ajtó becsukódik mögötted. Kimerülten, sajgó tagokkal tápászkodom fel, és kezdek rendet rakni. A mai napnak ezzel vége, de mindjárt itt a holnap, amikor új gyötrelmek és – talán – új gyönyörök várnak rám.

Magda naplója 1.

16 év házasság alatt egyetlen férfi volt az életemben, a férjem. Előtte volt meg egy komolyabb kapcsolatom, de ezen kívül nem volt más férfi az életemben. 15 éves lányom már nem kötött le, mint akkor, amikor még kisgyerek volt. Egyre több időm jutott magamra. Férjem, vezető beosztásban dolgozik, így anyagi helyzetünk is jónak nevezhető. Kapcsolatunkat a férjemmel szintén jónak értékeltem, bár az utóbbi időben mintha egyre laposabbá, monotonabbá vált volna… legalábbis ami a szexuális életünket illeti. Visszagondolva az eltelt évekre, azt hiszem sem én sem pedig a férjem, nem nagyon próbáltuk frissíteni szexuális életünket. Egyrészt, mert mindketten kissé konzervatívak vagyunk/voltunk, másrészt pedig azért mert mindketten kielégítőnek éreztük. Több mint 10 év házasság után kezdtem érezni, hogy szeretnék valami újat, valami az eddiginél másabbat, érdekesebbet. Finoman próbálkoztam a páromnál, próbáltam a tudtára adni, hogy örülnék egy kis változatosságnak. Vásároltam néhány szexibb holmit, próbáltam kissé kihívóbb lenni. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem volt semmi eredménye a próbálkozásaimnak, de úgy érzem, mégsem értem el a kívánt hatást. A férjemnek jó volt úgy ahogy volt, nekem pedig többre volt szükségem. Ahogy telt az idő, egyre kevésbé volt kielégítő számomra intim életünk, egyre fokozódott bennem a vágy az új iránt.
Egy közepes nagyságú Erdélyi városban élünk, én egészségügyi asszisztensként dolgozom. Bár nem ismer mindenki a városban, de azért mégsem engedhettem meg magamnak, hogy meggondolatlanul bocsátkozzam kalandokba, nem akartam kockára tenni a házasságunkat. Úgy éreztem, nem éri meg… arról már nem is beszélve, hogy már én sem a huszas éveimbe jártam, amikor az ember egy-kettőre talál kapcsolatot, kalandot, ha nagyon akarja. Átlagos 40 éves nő voltam…
Ildikó barátnőm volt az egyetlen, akivel bármilyen problémát meg tudtam beszélni. Nem kellett attól tartanom, hogy kiszivárog valami a beszélgetéseinkből. Annak ellenére, hogy barátságunk alig pár éves múltra tekintett vissza, nagyon megbíztam benne. 2 évvel idősebb volt és egy katasztrofális házasságban élt. A férjének komoly alkohol problémái voltak, hiába próbált segíteni rajta, nem sikerült. Ennek ellenére ő optimista maradt, nem látta rózsaszínbe a világot, de nem is keseredett bele a problémákba, élte a saját életét. Megértette a problémáimat, vívódásaimat, és próbált biztatni, segíteni. Örvendtem, hogy volt egy megértő barátnőm. Ildikó egy román-magyar cég humánerőforrás vezetőjeként dolgozott, nyitott, mindig vidám nő volt, az a típus, aki bátran hátrafordult ha egy vonzó férfit látott az utcán. Munkájának köszönhetően tudott is bánni az emberekkel, értett a nyelvükön.
Társasága minden alkalommal egy kellemes élményt jelentett számomra, és nem csak azért, mert megértő volt, hanem felszabadultsága miatt is. Az a nő volt, amilyen én is szerettem volna lenni.
Abban a kis kávézóban beszélgettünk, ahová gyakran mentünk, ha kedvünk volt egy kávé mellett beszélgetni. Mindkettőnk munkahelyéhez közel esett, igy egy idő után egy fajta törzshelyünké vált.
Rossz hangulatban voltam, volt egy oktalan vitám a férjemmel. Talán nem is volt igazam, talán csak a felgyülemlett feszültség váltotta ki belőlem azt a vehemens reakciót. Már bántam az egészet… Látta rajtam, hogy nem vagyok a legjobb passzban, fagatni kezdett. Elémeséltem neki, hogy mi történt, miért vesztünk össze a férjemmel. Cigarettáját szivva halgatott, majd amikor befejeztem a mondanivalómat, gyerekesen cinkos arccal mosolygott rám, majd nevetve megjegyezte-tudod mi a te bajod Magdi? Mostanába nem voltál rendesen megdugva :)
Döbbentem néztem rá, eléggé ismertem ahhoz, hogy tudjam elég szabad szájú, pláne ha kettesben vagyunk, de ez a kijelentése, és főleg az ahogyan mondta ledöbbentett. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most nevetnem kellene-e vagy inkább fel kellene háborodnom. Látta az arcomra kiülő megrökönyödést és nevetni kezdett
– Ugyan már, ne légy ilyen prűd, te is tudod, hogy ez a bajod.
Látva a nevető barátnőmet, úgy éreztem, nem sok értelme van a felháborodásnak, nem is beszélve arról, hogy talán még igaza is van… sőt, nagyon valószínű, hogy igaza van. A férjem a munkája miatt sokat van távol, na meg amúgy sem a régi már a kapcsolatunk, monotónia, egyhangúság jellemzi az életemet. . talán ez a bajom. Valójában én is tudtam, hogy ez a bajom és a legjobban az bosszantott, hogy nem tudtam változtatni rajta. Na meg kezdtem úgy érezni, mintha már nem lennék eléggé nő, mintha nem volnék már elég vonzó a férjem számára. Egyszóval a női büszkeségem szenvedett csorbát.
Pár nappal később felhívott telefonon, és bejelentette a rá jellemző módon, anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy ráérek-e péntek este, vagyis másnap egy kis női pletykaparti lesz az egyik, és nem mondhatok nemet. Mit tehettem volna, megígértem, hogy ott leszek, pláne, hogy tudtam a férjem egész hétvégén távol lesz.
Péntek este 8 körül jött utánam. Amikor beültem az autóban, azonnal feltűnt, hogy barátnőm rendkívül elegáns és csinos.
– Nem öltöztél túl egy pletykapartihoz? – kérdeztem tőle, kis éllel a hangomban.
-Nem – válaszolta kurtán.
A rövid válasz elvette a kedvemet a további érdeklődéstől, jobbnak láttam nem faggatni.
Pár percnyi autózás után megérkeztünk, Ildikó beállt a parkolóban, egy 10 emeletes tömbház elé. Nem sokat beszélgettünk, csak intett, hogy merre megyünk. A lift a 8. emeleten állt meg. Ildikó csengetett az ajtón, majd mosolyogva rámnézett:
– Ne nézz úgy, mint akit kivégzésre visznek.
Egy 45 év körüli, jol megtermett férfi nyitott ajtót, mosolyogva tessékelt be a házba.
– Azt hittem, hogy… – nem tudtam befejezni a mondatot, mert barátnőm éles tekintettel pillantott rám, majd egy csókot nyomott a pasi szájáre. Nem tudtam mire vélni a dolgot, bár sejtettem, hogy ki a férfi. Többször mesélte, hogy van egy kapcsolata, de nyilvánosan nem akarja vállalni, legalábbis addig nem amig férjnél van. Feltételeztem, hogy erről a férfiről van szó. Bosszantott a dolog, nem értettem, hogy miért kellek én ide, és zavart, hogy nem mondta meg hová megyünk.
Tamás, így hívták a férfit, betessékelt a nappaliba, majd elnézést kért és kiment a szobából.
– Mi ez, miért kellett iderángass engem? – kérdeztem dühösen
– Ugyan már, mi a problémád, egyedül akartál otthon ülni? – válaszolta Ildikó.
Na mindegy gondoltam magamban, maradok egy fél órát, majd kitalálok valamit, és hazamegyek. Kellemetlenül éreztem magam, az volt az érzésem, hogy plusszban vagyok.
Érkezésünk óta két és fél óra telt el, és nekem egyre jobb lett a hangulatom, nemcsak a nagyon finom bor hatására, hanem a két vidám ember társasága is feldobott. Éreztem, hogy lassan kezd a fejembe szállni az ital, nem voltam ugyan részeg, de éreztem az ital hatását.
Ildikó kipirult arccal nevetett Tamás egyik viccén, nekem pedig megszólalt a telefonom. Rápillantotta a kijelzőre, és láttam, hogy a férjem hiv. Elnézést kértem és kimentem a konyhába. Párom nem volt kíváncsi, hogy hol vagyok, vagy mit csinálok, csak bejelentette, hogy megérkezett és minden oké, majd vasárnap érkezik. A beszélgetés befejezése után, bosszankodva álltam a konyha közepén, úgy tűnt a férjemet nem nagyon érdekli, hogy én mit csinálok egyedül… ismét a szokásos vívódás…
Lecsaptam a telefont a konyha asztalra, mintha elszállt volna a jókedvem. Arra gondoltam haza kellene mennem, de végül, rövid morfondírozás után arra jutottam, hogy dehogy kellene hazamennem, miért is ne érezhetném jól magam.
Visszaindultam a nappaliba, nem tűnt fel, hogy nem hallom az Ildikó hangos kacagását. A félig csukott ajtóig érve, megálltam, valami furcsa volt, nemcsak kacagást nem hallottam, hanem beszédet sem, nagy volt a csend… . földbe gyökerezett a lábam… Ildikó és Tamás szenvedélyesen csókolóztak a kanapén. Tamás keze a barátnőm combjai között matatott, az Ildikó fehér blúza pedig majd a nyakáig volt felhúzva, egyik melle kilátszott alóla. Megkövülve néztem őket… az ágaskodó mellbimbóról és a sóhajokból ítélve Ildikó kellemen érezhette magát. Álltam az ajtóban, mint egy hülyegyerek, és nem tudtam mitévő legyek. Izgató volt látni őket, de úgy éreztem, nincs itt a helyem, legalábbis most nincs. Nem tudom mennyi idő telhetett el, talán pár másodperc, de az is lehet, hogy több, én még mindig csak álltam és néztem őket. Meglepődve vettem észre, hogy engem is elfog a vágy. Na ne, ezt nem, nem fogunk hülye kukkolósdis pornófilmet játszani, és az ajtó között masztizni, azt nem -morfondíroztam magamban. Most szépen megfordulok, és mielőtt észrevennének, kisétálok az ajtón. Mellbimbóim olyan kemények lettek, hogy már szinte fájtak, arcom kipirult, lélegzetem pedig egyre gyorsabb lett.
A fene enné meg, csaknem fogok felizgulni azon, hogy a barátnőm a pasijával csókolózik… . és a mellét szivja… . huha… . – dühös voltam magamra amiért még mindig őket néztem, szégyelltem ezt a kukkolást.
Tamás hirtelen abbahagyta az Ildikó mellének a kényeztetését, és egyenesen a szemembe nézett. Azt hittem elsüllyedek a szégyentől, meg akartam fordulni, de csak álltam, és néztem őket.
– Gyere be – hallottam előbb Tamás, majd Ildikó hangját. Mint valami robot, úgy léptem be a szobába, közben pedig az agyamba dörömbölt, hogy te marha, mit csinálsz.
Zavartan ültem le az egyik fotelban, nem tudtam hová nézek, a barátnőm pedig még annyi fáradtságot sem vett, hogy legalább meztelen mellét eltakarja. Zavartalanul folytatták a csókolózást, Tamás keze zavartalanul matatott az Ildikó combjai között én pedig már azt sem tudtam mi tévő legyek, izegtem-mozogtam a fotelben és próbáltam a tv-re koncentrálni. Persze nem sikerült, mindegyre visszatévedt a tekintetem az egyre hevesebben csókolózó párra. Megdöbbenve állapítottam meg, hogy barátnőm szoknyája alatt nincs semmi, nincs tanga. Egyre jobba szétnyíló combjai, majdnem teljes bepillantást engedtek. A Tamás középső ujja eltűnt a borotvált punciba. Nem akartam őket nézni, de nem tudtam levenni róluk a szemem. Ildikó hangosan lihegett, sejtettem, hogy nagyon fel van izgulva… akárcsak én is… Ez nem lehet igaz, haza kell mennem, el kell mennem innen… de csak ültem és bámultam őket, közben pedig éreztem, hogy én is nedves leszek… Tátott szájjal bámultam, ahogy kicsomagolja a Tamás szerszámját, majd a szájába veszi és olyan mohon kezdi szopni mintha ettől függne az élete… . és micsoda szerszám. . majd kétszer akkora, mint a férjemé… éreztem, hogy nagyon kívánom, nagyon szeretném szopni… Elöntött a szégyen a gondolatától. Az jutott eszembe, hogy még a férjemnek is ritkán csináltam…
– Gyere ide – parancsoló volt az Ildikó hangja.
Ismét, mint egy robot, vagy egy kiskutya, úgy engedelmeskedtem. Odaültem mellé és kipirultan, felizgulva neztem, ahogy a hatalmas dákó eltűnik a barátnőm szájába. Tamás közelebb lépett hozzám, Ildikó pedig újra rámszólt:
– Szopjad te is!
Nem ellenkeztem, lassan a szégyenérzet helyét átvette az izgalom. Óvatosan közelítettem a hatalmas dákóhoz, megnyaltam, majd óvatosan a számba vettem. A kemény forró és nedves fasz izgató volt, teljesen kitöltötte a számat. Amíg Tamást szoptam, Ildikó megszabadult a ruháitól, és minket nézve simogatta csupasz punciját. Még egy utolsót nyaltam a merev farkán, mielőtt becsúsztatta volna a barátnőm nedves puncijába. Néztem őket, közben vetkőzni kezdtem. Gondolataim akörül forogtak, hogy mi van, ha nem leszek elég vonzó. Ildikó vékony filigrán nő, átlagosnál nem nagyobb mellekkel, kis formás popsival… izgató látvány volt, ahogy a hatalmas 190 centis és legalább 100 kilós férfi alatt lihegett, nyögött. Nem tudtam sokáig figyelni őket, de azt hiszem Ildikónak megvolt az első orgazmus, mert sikítozva dobálta magát Tamás alatt. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy telt combjaim között a Tamás feje csinál utat, keményen belenyalva nagyon nedves puncimba, közben nem túl nagy, de létező pocakomat simogatta. Telt, átlagosnál nagyobb és kissé már megereszkedett melleimet simogattam. Tamást nem zavarta, hogy nem vagyok borotvált. igaz, hogy nincs őserdő a combjaim között. Gyér szőrzetem lucskos volt, és egyre hangosabban nyögdécseltem.
– Izgató – hallottam Ildikó hangját. Nem tudtam kitől kérdezte, de nekem nagyon izgató volt. Tamás válaszolt fojtott hangon-aha, és most megdugom ezt a csatakancát. Valahogy, valamiért nem zavart a csatakanca megnevezés, pedig máskor, más körülmények között biztos, hogy felálltam volna és elmegyek.
Vastag farkával végigsimította puncim bejáratát, alig hallhatóan suttogtam, hogy dugjál meg. Egy határozott mozdulattal hatolt belém, amitöl felsikoltottam. Teljesen kitöltött hatalmas farka, nyögve élveztem. ahogy előre-hátra mozgott bennem. Lábaimat felraktam a vállára, hogy még jobban érezhessem azt a hatalmas dorongot magamban. Amikor abbahagyta kinyitottam a szemem, Ildikó még mindig magát izgatta és pikirult arccal nézett minket. Tamás felalított a kanapéról, letérdeltetett a földre, belemarkolt nagy fehér popsimba.
– Hátulról is meg akarlak kefélni – hallottam a hangját. Nem érdekelt, hogy akar megkefélni, csak keféljen meg. Széttártam a lábaimat, mire ő mögém térdelt, és hátulról nyomta belém méretes farkát. Melleim előre hátra himbálóztak a lökései alatt, közben fenekemet, csípőmet markolászta, és fojtott hangon suttogta, hogy megbaszlak.
Éreztem, hogy jön a vég, már rég megszűnt minden tartózkodás, szégyen, csak a gyönyört éreztem. Sikongva, lihegve élveztem el Tamás alatt. Éreztem, amint kihúzza belőlem a farkát, elnyúltam a szőnyegen, mire ő megfordított. Alig kaptam levegőt, nem tudtam magamhoz térni, igy még soha nem dugtak meg, nem is gondoltam, hogy lehet ilyen erős orgazmusom. Fölém térdelt és verni kezdte a farkát. Nem volt időm feleszmélni, hogy mit akar, egyszer csak ömlött belőle a forró, nyúlós sperma. Az első sugár félig nyitott számba kötött ki, a többi végigömlött az ajkaimon, arcomon, melleimen. Hihetetlen mennyiség folyt ki belőle. Először élvezett férfi a számba, de nem volt kellemetlen, nyeltem a gecijét, letöröltem az arcomról, és lenyaltam az ujjaimat.
A férjem a hétvégi élményeit mesélte, közben pedig, csak úgy zárójelben megkérdezte, hogy nekem, hogy telt a hétvége. Mondtam, hogy semmi különös, csak a megszokott, közben pedig a péntek estére gondoltam. Éreztem valami szégyenfélét, de a kellemes emlékek mellett teljesen elhalványult ez az érzés.
Ildikóval utólag megbeszéltük a történteket. Azt mondta legyek nyugodt, ez hármunk között marad. Persze beismerte, hogy nem spontán volt az egész, hanem előre megtervezett. Azt is elárulta, hogy nem kell aggódnom, a barátja izgatónak talált, nagyon tetszett neki telt alkatom, azt mondta nagyon izgató volt, és szívesen megismételné ezt a hármast. Nem mondtam azonnal igent, mert úgy éreztem fel kell dolgoznom a történteket. Volt egy jó adag lelkiismeret furdalásom és sok mindenen elgondolkoztam, de már tudtam, hogy a következő alkalomra igent fogok mondani.
Ez volt a “kivezetésem” a monoton életmódból, és persze volt folytatása is. Valójában rájöttem, hogy tetszik, izgat ez a játék… minden lelkiismeret furdalásom ellenére izgat…

Dominák világa 2. rész

Már nem kellett újabb büntetést elszenvednie elgyötört hímtagjaimnak, a kis vörös csajt persze a többiek kiröhögték, amiért rám lett mérges, gondoltam magamban szereztem egy újabb ellenséget, de láthatólag félvállról vették az egész mókát. Lehet, hogy ez a színjáték ezen a helyen szinte mindennapos.
Nem sokára vége lett a játéknak ,még persze utoljára mindenki megfogdosta a farkamat, hogy tényleg jó munkát végeztek és végre egyedül hagytak , holtfáradtan kínoktól gyötörten rogytam le az ágyra, szinte mindenhol fájt, de legjobban a nemi szervem. Nem nagyon tudtam aludni, pedig ilyen fáradtnak még sohasem éreztem magam. A fájdalom hullámokban érkezett, de egyre tompábban és egyre kevésbé reagáltam rá, végül mély álomba zuhantam, talán még sohasem aludtam ilyen mélyen, de egy nagyon kemény nap állt mögöttem, igazán szét sem néztem az új otthonomban. Arra ébredtem, hogy mások is érkeznek a kis cellámba, már teljesen sötét volt , amikor még két fickót löktek be hozzám. A két férfi semmit sem szólt, alig volt rajtuk ruha,ami inkább hasonlított egy ormótlan zsákhoz, a testük tele régi forradásokkal, nyakukon nyakörv, a lábukon pedig valamilyen lánc volt. Teljesen alázatosan viselkedtek a fogva tartóinkkal szemben, állandóan a földet nézték míg beszéltek hozzájuk és úgy látszott mindig a megfelelo válaszokat adták, ami általában csak ennyi volt: igenis urnom. Az úrnojük, ahogy így félálmomban halottam mindenféle munkával kapcsolatos dolgokról beszélt velük. Ahogy egyre jobban eszméltem úgy vettem észre, hogy ez az a no, akit régebben a királynoi székben láttam. O volt az, aki akkor a bemelegítésünket irányította.
– Holnaptól újra visszakerültök a mezogazdasági részlegbe – mondta a királyno és sarkon fordult és elviharzott a magasszárú csizmájában a cellák között visszhangzott végig a folyosón, ahogy egyre gyorsabban ment.
– Holnapra szerezzetek nekem ujakat – kiáltotta vissza a folyosó végérol.
A két csaj levette a billincseket majd belökte a fiukat a cellámba, így már hárman voltunk bent, persze elotte még megrugdosták oket.
Alighogy szitkozódval elmentek az orök, hogy keressenek alkalmasabb szolgákat, rögtön megindult az információcsere hármunk között.
– Uj vagy mi ? Mikor kerültél ide – kérdezte a magasabbik, akit mindenki csak Szivarnak hívott, ahogy késobb megtudtam. Persze csak a szolgák egymás között, amugy mindenkinek volt egy azonositója egy 5 jegyu szám és így kezeltek, meg azonosítottak bennünket.
– Igen , tegnap- válaszoltam kedvtelenül.
– Figyelj jól, most elmondunk mindent, hogy hogyan lehet túlélni vagy hogy tedd elviselhetové ezt az egészet
– Én már egy éve vagyok itt fogoly, már kétszer megszöktem – szólt az alacsonyabbik srác.
– Na tehát holnap lesz a válogatás, szét fognak bennünket osztani különbözo helyekre, szerintem a legjobb hely a gazdasági szekció, azon belül is az irodai munka, de oda egyenlore semmi esélyed sincs, hogy bekerülj, mert csak a legmegbízhatóbbak mehetnek oda és oket keményen ellenörzik. -mondta a Szivar.
– Igen és ott még mik a lehetoségek? -kérdeztem érdeklodoen.
– Na, a gazdasági részen állítjuk elo a kaját, itt folyik mindenféle mezogazdasági munka és a pénzügyek is ebben a szekcióban zajlanak. Neked úgy kell tenned majd, mintha régen itt lennél a kiválasztásnál követsz minket, itt nincs semmiféle ellenorzés és így elkerülhetsz most egy csomó felesleges dolgot.
– Nem értem, mi az, amit elkerülhetek? – kérdeztem.
– Eloször is kapsz egy kis tetoválást a fenekedre, meg a farkadra is , persze, ha szerencséd van ezekbol is kimaradhatsz, de a 80 % az elso alkalommal megkapja a jeleket, azon senki sem fog csodálkozni, hogy nincs rajtad, ez az egész tetoválgatás nem rég került bevezetésre, mert már nem lehetett követni, hogy ki hol volt hova ment stb. , pappíron is rögzitik a helyzetedet, de eléggé hanyagul kezelik a dolgokat és hát így lehet megoldani azt is, hogy velünk gyere. Persze ez nem a legkiméletesebb módja és hidd el, jól jársz, hogy kimaradsz az egészbol. Na meg az elején egy halom kínzást kapsz, hogy ne tudj kereket oldani olyan könnyen, mi olyanokról hallottunk az újoncoktól, hogy a húgycsövüket különbözo módszerekkel kisebesítették és így csak katéterrel voltak képesek egy héten keresztül vizelni, persze utána sem ment egykönnyen, de addigra már teljesen beletörodtek a helyzetükbe.
– Hogy érted azt, hogy kisebesítették???
– Hát konkrétan azt hallottam, hogy bedugtak egy üvegcsövet a hímvesszobe és egy kalapácssal osszetörték és belülröl összevágta a húgycsövet, vagy ami még rosszabb felhevítettek egy vékony hosszú tut, amire ráhuztak egy valamilyen hoszigetelo vékony csövet, persze errol a delikvens semmit sem tudott és odamentek hozzá, szépen felvezették a farkába, kicsit beszélgettek vele, majd hirtelen kirántották a szigetelo csövet és hát az a fájdalom képzelheted.
– De valójában, akkor jársz a legrosszabbul, ha a kórházi kísérleti telepre kerülsz – hát ott aztán van mindenféle dolog, amelyekrol jobb, ha nem tudsz. – mondták szinte egymást túllicitálva az információkat.
A veríték csorgott rajtam végig, amikor elképzeltem, hogy velem is bármikor megtehetnek ilyen és ehhez hasonló dolgokat, a fiuk még sokáig mondták a jó tanácsokat sok értékes dolgot meséltek a benti életrol, beszélgetésünket a lefekvést jelzo csengo szakította félbe, mint arról már beszámoltak ilyenkor azonnal le kell feküdni és egy pisszenést sem lehet hallatni, mert az orök szorosan a cellánk ajtaja elott mennek el és ahol hallanak valamit, oda berontanak és mindenkit megbüntetnek, általában csak két három cellatársaságot szoktak megbüntetni esténként, mert többre nem marad ido, ez úgy kb. 9-15 embert jelent, mert általában 3-5 -en vagyunk egy helyen. Ezen az estén sem volt másként lemasírozott a kb. 10 fobol álló különítmény és jól elintézték az ujoncokat, persze, ahol vegyesen voltak, mint nálunk ott a régiek ügyeltek a teljes csendre.
Másnap már teljesen az esti beszélgetések alapján cselekedtem, felvettem az egyik kukából egy kidobott ruhát és így nem lógtam ki a régiek közül és úgy tettem mindent, ahogy egy jólnevelt oreg rókához illik. Ahogy mentünk végig a folyosón az újoncokat kirángatták közülünk, mindenki fagyos arccal nézte oket, többek között én is. Ezután egy terembe értünk, ahol 12 no várt ránk, mindegyik a saját részlegének az úrnoje, a fiuk elsorolták, hogy milyen részlegek vannak. A legfontosabb, hogy a kísérleti telepet elkerüljem, a következo részleg a filmgyártó, amit szintén igyekeztem elkerülni, mert ott készülnek a különbözo pornófilmek és sajnos nem a szereplok válogatnak, hogy éppen milyen készüljön, úgyhogy semmi kedvem sem volt például egy állatos vagy egy homo filmben foszereplonek lenni. A fiuk elbeszélései alapján a királyno közvetlen szolgálata után a mezogazdasági részleg tunt a legoptimálisabbnak. Szerencsém volt, a filmes részleg fonöke teljesen átnézett rajtam és egy vékony srácot rángatott elo ducisex-hez, négyen a mezogazdasági részleghez kerültünk, hallottam, ahogy elvittek még vagy két embert az adminisztrációra. A fiuk azt mondták, hogy valószínüleg az ujoncok nagy része a kisérleti telepre kerül, de oket még eloször átvezettek a másik terembe, ahol a tegnap esti beszélgetések értelmében egy kis tortúra várt rájuk. A lábunkon lánc volt és a kezünk is össze volt bilincselve, így kellett közlekednünk a szuk kis folyosókon. Már kíváncsian vártam, hogy mi lesz a helyemen a dolgom. Még mielott megtapasztalhattam volna, hogy milyen is az élet a mezogazdasági részlegen, át kellett mennünk segédkezni az ujoncokhoz a kisérleti telepre.A feladatunk roppant egyszeru volt, le kellett oket fogni, mint ujdonsült barátaim mondták: az a lényeg, hogy ne tudjanak ficánkolni sem, mert ha mégis sikerül nekik, akkor rajtam fogják megbosszulni a kínzóik. Tehát igyekeztem ennek az egyszeru követelménynek eleget tenni és hálát adtam az égnek, hogy elkerültem az újoncsággal járó összes tortúrát.
Beléptünk egy terembe, ahol nagyon sok asztal volt, az asztalokon pedig billincsek, amikkel egy pattintással lehetett rögziteni a delikvensek végtagjait. A feladatunk abból állt, hogy az egyessével bejövoket feltegyük az asztalra. Valójában létszámfölényben voltunk itt, mint foglyok, de a terem felso szintjérol fegyveres orök figyelték minden mozdulatunkat. Szerencsémre nem azok a kínzók voltak itt, akikkel már találkoztam és esetleg felismerhettek volna, de amúgy sem foglalkoztak velünk, hanem szemmel láthatóan felcsigázta oket az újoncok érkezése. A foglyok kettesével jöttek be, egy folyosóról, ahol a plafonról lecsapódó rácsokkal már kisebb csoportokra szabdalták oket. Nem lehettek többen 12-nél volt, aki már régebb óta itt vannak mások egy-két napja érkeztek és még eléggé kábán viselkedtek.
Néztem az elsoket, hogy milyen bizonytalanul léptek ki majdnem meztelenül a sötét folyosóról a bevilágított teremben, ahol 30-40 ember várta oket, foleg rabszolgák és kb. olyan 15 no lehetett.
– Gyerünk fogdd meg a lábát -kiáltottak rám a mellettem állok.
Mintha egy álomból ébredtem volna máris elkaptam a ball lábát, minden végtagra jutott egy ember, vízszintes helyzetbe fordítottuk és már vittük is a legtávolabbi asztalhhoz. Persze a lefogott társunk ordított és rángatta a testét összevissza, dobálta magát, de mindannyian szorítottuk, ahogy bírtuk és gyorsan lebilincseltük az asztalra.
Egyikünknek ott kellett maradni, segíteni, ha valamiért nem lenne elég no. Maradtam, egyszeruen nem tudtam volna még egy rabot átcipelni a fél termen. Szép lassan megtelt a terem, persze alábbhagyott az ordítozás is, mert minden lekötözöttre felkerült egy szájpecek is, vagy valami hasonló. A szertartás valami olyasfélén nézett ki, hogy mindenhol maradt egy szolga és egy csaj az újonccal. A megmaradt nok kb. 5-en, mint valami orvosi team egyszerre indultak meg és kezdték el munkájukat az egyik asztalnál. A feleslegessé vált szolgákat kiküldték a terembol az egyik oldalsó ajtón.
– Na gyerünk ujfiucska – mosolygott rám a velem maradt leányzó.
– Mit csináljak Úrnöm? – kérdeztem félénken.
Erre o mellém lépett és benyúlt a ruhám alá, megmarkolta a heréimet. Éppen csak nem fájt, de én már szinte lábujhegyre álltam és feszülten vártam a fejleményeket.
– Nahát nahát, szépen levetkozteted és hozol nekem a nagy asztaltól két hosszabb zsineget, amivel majd szépen, összehurkolom a heréit. – válaszolta és közben megszorította a golyóimat, amire egy kicsit felnyögtem, de amint elengedte már tettem is a dolgomat.
Az asztalok mellett volt egy kis szék is, amin különbözo ampullák voltak kipakolva, meg valami injekciós tuhöz hasonlók. Gyorsan lerángattam a fogolyról a ruháit, volt egy kés is ott, ami nem jött le azt egyszeruen levágtam. A mellettem álló nonek láthatólag tetszett, hogy gyorsan dolgozom, és csak mosolyogva figyelte, hogy hogyan teszem a dolgom. Más asztaloknál a segítok is kaptak egy-egy ütést, de én egyelore semmit sem. A hölgy gyorsan megkötötte a zsinórral a delikvens heréit, majd ellenörzésképpen a tenyerével rácsapott a felfelé meredezo kifeszült golyókra, a sorstársam egy hatalmasat ordított volna, ha nem lett volna a szája is bekötve így csak egy kis nyöszörgés hagyta el a testét.
– Na most pedig te jössz! – kiáltott rám az úrnom.
– Micsoda ? – kérdeztem vissza eléggé meggondolatlanul.
– Hogy – hogy micsoda?????? – gerjedt haragra.
– Te szemtelen szolga, fel a ruhát szét a lábakat!!! – kiáltotta hangosan.
Gyorsan felrántottam a ruhámat és szétraktam a lábamat, hasonló procedura játszódott le, mint az elobb szépen komótosan körbetekergette a heréim, majd amikor készen volt rájuk csapott.

– Ááááááhhhh – kiáltottam teli tüdobol, tudtam, hogy ez vár rám, de még így is olyan hirtelen történt az egész, valahogy nem készültem fel a fájdalomra.
– Na majd ordítasz a másik helyett is – mondta röhögve.
– És akkor kezdodhet a zene – tette hozzá miközben rám mosolygott és már nyoma sem volt haragnak a szemében. Nem egészen értettem mire gondol zene alatt, de nem kellett sokáig várnom és kiderült. Egy vékony falécet vett a kezébe és ütemesen elkezdte verni a társam heréit, aki minden ütés után felnyögött, azután következtem én egy sorozattal, persze minden ütés után egy-egy ordítás hagyta el a számat. Azután felváltva majd megpróbált különbözo ütemeket, azután hirtelen abbahagyta és a társammal kezdett el foglalkozni.
Nem nagyon láttam mit csinál, de az eros nyögésekbol úgy gondoltam semmi jót nem tesz. Engem elengedett és rám parancsolta, hogy álljak a falhoz a többiekhez, akik már mind ott álldogáltak hátratett kézzel és megbabonázva figyelték az asztalokon folyó kínzásokat. Az asztaloknál körülbelül ugyanaz a helyzet játszódott le. Miután kikötözték a foglyokat és a golyóikat körbetekerték egy zsineggel utána az egyik ampulla tartalmát beinjekciózták a szolgák farkába a bor alá, valamiféle izgató folyadék lehetett, mert mindenkinél, aki már megkapta az adagját, a helyzet ellenére izgalmi pozícióba került a hímtagjuk. Mindenfelé meredezo farkakat láttunk.
– Most szépen lefejik oket – suttogta az egyik mellettem álló szolga. És hát ez történt a folyadék megtette a hatását még rásegítettek kézzel is, hogy minél hamarébb elsüljenek a delikvensek és szépen egy kis üveget húztak a péniszükre, aminek a vége kigömbölyödött és így amikor belelövelték a a testnedvüket, nem engedte kifolyni a folyadékot. Amikor megtörtént a lefejés az üveget letették, persze a hímtagok a folyadék hatására még mindig zászlórúdként álldogáltak. Ezután két fémlapból álló szerkezetet tettek a golyókra, a fémlapok három csavarral voltak összefogva, amiket kézzel lehetett csavarni és ahogy csavarták a lapokat úgy szorították össze a heréket, amelyeknek a másik végénél a zsineg nem engedte meg az önkéntelen visszahúzódásukat. Óriási nyögéseket hallottunk, teljesen földbegyökerezett lábbal álltam, és áldottam a szerencsémet, hogy ezen a torturán nem kellett részt vennem. Szinte a látvány is fájt. A foglyok megpróbáltak szabadulni, a testüket mozgatták, de teljesen eredménytelenül, mert szorosan le voltak rögzítve. Akiket láttunk közelebbrol szinte palacsinta vékonyságúra volt már összenyomva a férfiasságuk. Úgy látszik elégedettek voltak az eredménnyel, mert nem folytatták a mutatványt, hanem rögzítették az utolsó pozícióba a fémlapokat és szépen leültek a kikészített kis székekre. Az áldozatok persze tovább nyöszörögtek megállás nélkül, mert a fájdalom nem enyhült az alhasukban. A fájdalom ellenére még mindig meredezett mindenhol az árbocrúd. Csak mi álltunk csendben és vártuk, hogy mikor lesz szükség újra ránk. Újabb eszközt vettek elo a hölgyek ez egy vibrátorra emlékezteto dolog volt, csak annyiban különbözött, hogy a feje sokkal nagyobb volt és apró kis rücskök álltak ki a felso rész oldalából, maga a test teljesen simának tunt.
– Újabb fejés következik – szólt újra a társam.
– Most a prosztatát fogják ingerelni – mondta teljesen érzelemmentes hangon.
Én még mindig nem bírtam megszólalni, csak álltam és figyeltem az eseményeket. A kínzók ellenorizték, hogy muködnek-e a kis szerkezetek beindították oket és nézték, hogy forog-e a felso gömbformájú rész. Mindenhol muködött és szép lassan bevezették a szolgák fenekébe a szerkezetet, ami éppen nem ment simán, volt ahol többször is kihúzták és újra bedugták. Utána, amikor már kello mélységben volt beindították a motorokat és a szolgák péniszére újra ráhúztak egy üveget. Ezuttal sokkal lassabban sültek el a delikvensek, gondolom a szétlapított herék és az elozmények hatására. Már szinte zsibbadt a lábam a sok állástól és teljesen erotlen voltam a sok látványtól, amit átéltem. A homlokomat újra és újra elöntötték az izzadságcseppek, nem akartam a többiek sorsára jutni, mindképpen el kell kerülnöm a hasonló szituációkat és már nagyon vártam, hogy mikor lesz vége ennek a szörnyu procedúrának. A dominákat láthatólag nem zavarta az egész, hogy kivel meddig kell bajlódni, úgy látszott szinte élvezik azt, hogy most milyen sok idobe telik mire megtölthetik a következo üveget. Szép lassan újra elélveztek a kikötözött társaink. Akik gyorsak voltak azoknak több ido jutott a pihenésre, mert ezután szép lassan kieresztették a golyóikat a fémlapok közül és pihegve feküdtek sajgó fenékkel és félelemmel várták a folytatást. A dominák mindent felírtak egy kis lapocskára, akárcsak egy kórházban lettünk volna. Túlságosan messze voltunk, hogy lássam miket irogatnak, de a többiek felvilágosítottak, hogy szinte mindent felírnak. Ki mikor élvezett el, pontosan hány perc kellett hozzá, milyen hosszú a farka stb. szépen lassan már csak egy delikvens volt, akinek nem sikerült még mindig elélveznie és remego fenékkel nyögdécselve feküdt az ágyán a többi domina, aki már végzett mind ott állta körül a szerencsétlent és azon vitáztak, hogy milyen kegyetlen büntetést lehetne adni a fogolynak, mert ilyen lassú. De egy 10 perc múlva óriási hörgések közepette o is utolsóként is beadta a derekát és kiengedte elgyötört golyóiból a nedveket.
Ezután újra elokerültek az injekciós tuk, de ezúttal a herékbe adtak be valami folyadékot, amitol megdagadtak és az újoncok még jobban szenvedtek. Hagyták oket egy ideig még vergodni az asztalokon aztán szóltak nekünk, hogy egyesével szedjük le oket és kísérjük vissza a celláikba, persze itt már nem kellett attól tartani, hogy esetleg el fognak szaladni. Remego lábbakkal és még mindig hatalmasra dagadt golyóikkal fáradtan karoltak belénk, hogy szinte alig tudtak menni, mert annyira le voltak gyengülve a sok kínzástól. Ezután mehettünk vissza a celláinkba mi is, ahol már meg is kaptuk az aznapi ebédünket. Miután bekajáltunk le is feküdtünk, mert azért mi is fáradtak voltunk, meg ki kellett használni, hogy most nem kell semmit sem csinálni úgyhogy átadtuk magunkat az édes pihenésnek.
Másnap már a mezogazdasági részlegen kellett dolgoznom és kaptam egy kis jelet a ruhámra, ami egy zöldszínu fát ábrázolt – ez jelentette az új helyemet.

Hogyan vesztettem el: Nem bántam meg

Elég volt. Megfogtam a telefont, és csigalassúsággal elkezdtem bepötyögni az SMS-t, amit már napok óta fogalmaztam magamban, de elküldeni nem mertem.
“Igen szeretnék veled találkozni, majd írj, hogy neked mikor lenne jó. ”
Gondolkodás nélkül lenyomtam a küld gombot, még mielőtt meggondolnám magam. A gyomrom remegésbe kezdett. “Nem vagyok normális…”, gondoltam magamban, de a bátyám mondatai is zúgtak a fejemben:”Meglátod jó lesz… Örök emlékké teszi majd a számodra…” Nagyon izgultam mi lesz, és ezen semmi sem tudott már enyhíteni, csak az ha megteszem. Nem jött válasz aznap, hiába vártam valami visszajelzést. Éjjel alig aludtam, csak erre tudtam gondolni, hogy mi lesz ennek a dolognak a végkifejlete. Reggel korán keltem, a telefont mindenhová vittem magammal. És egyszer csak megtörtént, amire vártam, SMS-em érkezett! Annyi állt benne hogy 10-re menjek át, várni fog puszi. A szívem a torkomban dobogott, hisz 16 éves létemre még egyszer sem voltam fiúval, úgy hogy a beszélgetésen kívül mást is akarjon tőlem. Se csók, se szex. És itt van Tomi, a tesóm haverja, 19 éves, jól néz ki, igaz egy futó kalandon kívül többre nem számíthatok tőle, de ő mégis bevezetne a számomra eddig idegen szex világába. Gyorsan elrohantam zuhanyozni, mivel már nem volt sok időm, felkaptam magamra egy kényelmes farmert, meg egy pólót, és eljött az idő el kellett indulni. Tesóm kajánul vigyorgott, mikor elköszöntem, mert sejtette hová készülök.
Megérkeztem a házuk elé, becsöngettem. Nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam. Kedvesen beinvitált a szobájába, majd beszélgetni kezdtünk mindenféléről. Szóba került az iskola, közös ismerősök, helyi pletykák. Majd rátért a kényes témára. Megkérdezte, hogy csókolóztam-e már, amitől fülig vörösödtem, és egy halvány nemmel tudtam csak válaszolni. Erre ő azt mondta, hogy örül, hogy megtisztelem azzal, hogy ő lesz mindenben nekem az első, majd lassan az arca egyre közelebb került az arcomhoz. Automatikusan behunytam a szemem, és vártam mi lesz… Éreztem, ahogy az ajka az enyémhez ér, és játszik az én ajkaimmal, a szívem eközben azt hittem ki fog ugrani a helyéről, mert annyira gyorsan vert, és valami teljesen új érzés kezdett elönteni, miközben lágyan csókolt. Persze viszonoztam is a dolgot, és reménykedtem, hogy jól csinálom. Miközben ajkaink egymással voltak elfoglalva, a kezével szépen lassan elkezdte a melleimet simogatni, amitől hirtelen összerezzentem, mire ő próbált nyugtatni, hogy lazítsak, mert úgy jobb lesz, de ez valahogy nem igazán akart összejönni, de próbálkoztam csak az érzésre koncentrálni, és ez többé-kevésbé sikerült.
Tomi elkezdte rólam levenni a felsőt lassan, hátha megint visszakozom, de a csókja engedékennyé tett. Miután a póló lekerült rólam gondoltam magamban legyünk akkor egálban és egy kicsit felbátorodva én is elkezdtem lehámozni róla az övét. Napbarnított bőr és kellemesen izmos felsőtest tárult elém, amitől még jobban izgalomba jöttem. Tomi szép lassan elkezdett egyre lejjebb csókolni, először a nyakamat, majd a melleimen a keze helyét a szája vette át és bennem eddig ismeretlen, és furcsa érzések kezdtek el kavarogni. Hosszasan eljátszott a mellbimbómmal, nyalogatta, szívogatta őket, ami halk sóhajokkal váltott ki belőlem, közben lágyan simogattam a hátát és a nyakát. A kezeivel elkezdte kibontani a farmerem, majd segítettem neki hogy végképp megszabadítson tőle. Ott ültem előtte egy szál tangában, és megkértem hogy ő is vegye le a nadrágját, és mikor megtette döbbenten tapasztaltam, hogy nem volt rajta alsó, kicsit hirtelen jött, de próbáltam magam hamar hozzászoktatni a látványhoz. Méretileg nem tudtam rá mit mondani, mert ez volt ez első, amit így láttam élőben, a szexfilmekhez meg inkább nem akartam viszonyítani…. Ő is fel volt izgulva már rendesen, mert eléggé kemény volt már neki. Megkérdezte, hogy nincs-e kedvem megfogni, mire én bátortalanul a kezembe vettem, és a filmekben látott módon elkezdtem a kezemet mozgatni. Valószínűleg jól csináltam, mert egyre gyorsabban vette a levegőt Tomi. Kis idő múlva megkért hogy vegyem a számba, ha szeretném, de én azt mondtam, ha lehet akkor most ne mert azért ennyire nem voltam felkészülve lelkileg az ilyen jellegű dolgokra. Azt mondta semmi gond, de nekem rossz érzésem volt gondoltam biztos mérges ez miatt, de ahogy megcsókolt az hamar feledtette velem a gondolataim. Most nem csak sima csók volt hanem a nyelvével elkezdte simogatni a számat majd egyre beljebb hatolt vele és az én nyelvemet kereste. Én is elkezdtem viszonozni a dolgot. A gyomrom tájékán eközben már egy ideje furcsa érzésem volt, amit inkább jónak mondanék, mint rossznak. Eközben a fülembe suttogta hogy most szeretne nekem csinálni valamit, és hogyha kellemetlen lenne akkor szóljak nyugodtan mert abbahagyja. Kíváncsian vártam a dolgot, ami úgy kezdődött, hogy egyre lejjebb csókolta a testem, míg végül elérkezett legintimebb testrészemhez. Óvatosan próbálta széjjelnyitni a lábaim, amit kicsit görcsösen meg is tettem, és érezvén rajtam a feszültséget megnyugtatott, hogy ne izguljak nagyon jó lesz. Ez után kezével széthúzta a puncim, majd nyelvével lassan elkezdte a csiklómat izgatni, első érintésekor azt hittem fél métert feljebb ugrok az ágyon, ahol feküdtem, mert soha ilyet még nem tapasztaltam, de megpróbáltam nyugton maradni.
Éreztem, ahogy simogat a nyelvével egyre lejjebb és lejjebb. Majd egy kis szünetet tartva megjegyezte, hogy látszik, hogy nagyon élvezem a dolgot, amire én kérdően felemeltem a szemöldököm. Erre megfogta a kezem, és a puncimhoz tette. Meglepődtem hisz nagyon nedves voltam. Mosolyogva rám nézett, majd tovább folytatta a csiklóm ostromlását. Nagyon jó érzés volt, amit csinált, halkan nyögdécseltem közben. Majd egyszer csak abbahagyta, és a mellettem lévő éjjeliszekrény fiókjából elővett egy óvszerzacskót. Kíváncsian néztem, hogyan helyezi fel már merev péniszére. Mikor kész volt, fölém hajolt. Lassan csókolóztunk, közben éreztem, hogy az egyik kezével barlangom bejáratához illeszti szerszámát. Hirtelen elkezdtem félni, mivel sejtettem, hogy ami most jön az fájni fog elég rendesen. Biztos érezte rajtam a dolgot, és próbált nyugtatni, hogy engedjem el magam, mert úgy kevésbé fog fájni, meg nem fog sokáig tartani a fájdalom, és hogy utána mennyei érzés fogja átvenni a helyét. Lassan elkezdett mozogni, közben csókolóztunk, nyelveink kényeztették egymást mikor a sok kis apró lökések helyett egy mélyebbre hatolt tett, hirtelen tompa mély fájdalmat nyilallt belém, meg éreztem, ahogy férfiassága feszíti a kéjbarlangom falát. Felszisszentem a fájdalomtól, mire ő csitítgatott, és mondta, hogy mindjárt vége lesz a fájdalomnak. És egyre gyorsabban elkezdett ki-be járni bennem.
Ahogy kezdett halványodni a fájdalom a helyét egy teljesen más érzés vette át. Teljesen átadtam magam az ennek, már az is felizgatott hogy éreztem rajta is a vágyat, és hogy kíván engem. Miután perceken át így adtuk át magunkat a gyönyörnek, megkérdezte, hogy van-e kedvem kipróbálni másik pózt? Eszembe jutott a szexfilmeken látott póz, mikor a férfi hátulról teszi magáévá a nőt. Gondoltam azt meg lehetne próbálni. Ezt el is mondtam neki, majd ennek megfelelően el is helyezkedtem. Egy kicsit megtörölgette előtte a puncimat, mivel a szüzességem elvétele járt egy kis vérzéssel. Majd halkan felnyögtem, mikor éreztem, hogy ismét belém hatol, de ez alkalommal sokkal mélyebben éreztem magamban. Gyorsan mozgott ki-be bennem, éreztem, hogy a egyre nagyobb forróság önt el. Tomi is így lehetett, mert ő is nagyon gyorsan vette a levegőt. Majd pár erős lökés után nem bírta tovább, és elélvezett. Kimerülten dőltem az oldalamra, és miután megszabadult az óvszertől, ő is mellém dőlt. Nyomott egy puszit a számra, megkérdezte, hogy milyen volt. Mosolyogva válaszoltam, hogy nagyon jó volt. Erre azt mondta, hogy ez még a kezdet, mert ha majd felszabadult leszek, és sikerül nekem is elmennem, az ennél még ezerszer jobb lesz. Nehezen tudtam ennél is jobb érzést elképzelni, de gondoltam, biztos igaza van. Sokáig feküdtünk egymás mellett, beszélgettünk mindenféléről.
Mikor hazafelé sétáltam, próbáltam megemészteni a dolgokat. Az biztos, hogy nagyon szép emléket kaptam, még így 6 évvel később visszagondolva is.

Szüzesség elvesztése

Judit gimnáziumban volt harmadikos. Úgy érezte, hogy itt az idő. Nem rég múlt tizenhat. Ilyenkor már illik elveszteni a szüzességet. Persze nem is erről volt szó. Mármint az illemről. Nem volt kétséges, hogy a szex jár a legnagyobb testi élvezettel. Rengeteg minden szólt a világban erről, a felnőttek életében központi szerepet játszott. Nem egyszer ölni, sőt meghalni is képesek voltak érte, legalábbis az irodalom és a filmek szerint. Sokkal többről lehetett itt szó, mint egy csókról, amit már kipróbált.
Hajtotta a kíváncsiság és félt, hogy sok időt veszteget el. Egy év – és még csak nem is szökőévvel számol – 365 nap. Vagyis ha nagyon visszafogja magát – de hát miért is tenné? -, és naponta csak egyszer csinálja, akkor is ennyi dugásról marad le, egyetlen év alatt. 365-ször a legjobb dologról! Hát hülye ő?
A fiúkkal mostanában nem igen volt kapcsolata. Általános vége felé mindig volt valaki, akivel együtt járt. Aztán gimi elsőben lett Zoli. No igen, Zoli. Magas csontos fiú volt. Szemében állandóan vidámság csillogott. Göndör fürtjeit képtelenség volt bármiféle rendbe kényszeríteni. Nagyon okos volt és ez imponált Jutkának, mert egy kis észért neki sem kellett a szomszédba mennie. Nagyon szerették egymást, sülve-főve együtt voltak. De Zoli három évvel idősebb volt, magától értetődően már szexuális igényei voltak. Mindketten úgy ítélték azonban meg, hogy ez Jutkának még korai lenne. Az viszont végkép képtelenség lett volna, ha együtt járnak, miközben Zoli más csajokat dugdos. Nehezen, kínlódva szakítottak.
Persze udvarló azóta is akadt, de Jutka nem akart megint belebonyolódni valamibe. Úgy gondolta, csak akkor kezd bele, ha már késznek érzi magát a nemi életre.
Egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a téma felé. Először csak a már tapasztalatot szerzett barátnők beszámolóit hallgatta csendben, de figyelmesen. Aztán megtalálta a megfelelő eszközt, az internetet. Elolvasott minden féle írást a témáról.
Ami elsőre könnyen megvalósíthatónak tűnt, az a hüvelytorna volt. Persze ezeknek csak azon része, amelyiknél nem kellett feldugni semmit. Tulajdonképpen nem is akart semmi extrát, hüvelyrezegtetést vagy szívást. Erre rá ér később, ha a sexben már kellő gyakorlata van. Viszont azt írták, hogy az erős hüvelyizom jótékonyan hat az orgazmus készségre. Pontosan ez az, amit ő akar, orgazmust! Nyilván elég gyenge lehet ott, hiszen sohase használta. Belekezdett a tornába. Némi bizonytalanság fogta el, amikor arra gondolt, hogy lehet, hogy maga alatt vágja a fát, mert, ha megerősödve megszorít egy pasast, az rögtön elélvez, de azért szorgalmasan folytatta.
Saját testét kezdte el tanulmányozni. Fürdőruhában tetszett a fiúknak, ennek már számtalan jelét észlelte, így csak a rejtett részekre koncentrált. Mellei nem voltak nagyok, de formásak. Bimbói középbarna udvara apró rücskökkel volt megszórva. Maga a bimbó nyugalmi állapotban alig emelkedett ki környezetéből. Közepén kis vágás látszott, ez lehet a tejnyílása. Ha viszont némi inger érte – hideg, vagy ha simogatta – megkeményedett. Ilyenkor hetykén kiemelkedett az udvara síkjából, kis henger alakot vett fel, vége lapos volt. Kicsit megrázta felső testét, amitől mellei lágy ringásba kezdtek. Lábujjhegyen ugrált néhányat, amitől azok önálló életre keltek, és vidám táncot jártak. Helyesnek találta őket. Nyilván nem lesz a nagy tőgyek megszállottainak kedvence, de biztos volt abban, hogy cicijeire talál érdeklődőket.
Viszont a puncija nem tetszett. Eddig csak a fürdések során került vele kapcsolatba, most egy kézitükör segítségével alaposan megvizsgálta. A göndör, puha szőrzettel nem volt semmi baja, az ott természetes. Sűrű, szinte prémszerű volt, de a bikini vonalnál hirtelen véget ért, nem kellett kozmetikáztatnia. Húsos nagyajkai is rendben voltak. De a kisajkak! Gyűrötten türemkedtek elő, a kilógó rész úgy nézett ki, mintha egy öregember bőre lenne. Széthúzta. Leginkább a nyershúsra hasonlított. Megnézte hüvelybemenetét és csiklóját. Egészében igen kiábrándító volt. Sőt, ha még mindez a nedveitől lucskos is, kifejezetten gusztustalan lehet. Gyorsan letöltött néhány képet a netről. Azokat is gondosan megnézte és úgy találta, hogy más nők se büszkélkedhetnek jobb adottságokkal. Szegény pasiknak úgy látszik, ehhez kell vonzódniuk. Megnyugodott, a punci témát ezzel le is zárta. Illetve még egy dolog feltűnt. A képeken szereplő legtöbb punci le volt csupaszítva. Mi ez? Valami hülye divat? Ott? Ehhez nem kívánt csatlakozni.
Feneke volt soron. Elég hajlékony volt, szó szerint nyakába tudta venni a lábait. Széthúzta feneke féltekéit és a tükör segítségével a vágatba nézett. Végbél rózsája barna volt. A gyűrűt sugár irányú ráncok szabdalták. Bár hallott anális közösülésről, fel se merült benne, hogy ilyesmiben részt vegyen. Nem is ezért nézte meg, hanem mert a fotókon feltűnt neki, hogy bizonyos testhelyzetekben a puncikról készített felvételeken ez is látszik. Nem találta valami csábítónak, bár tulajdonképpen gusztustalannak se, csak, ha a funkciójára gondolt. Minden esetre itt is olyan volt, mint mások.
Ezzel el is készült az intim leltárral. Így utólag elcsodálkozott rajta, hogy eddig nem nézte meg magát alaposan, végül is ezek a testrészek is hozzátartoznak. Kifejezetten elégedet csak melleivel volt, de puncijával és végbelével is megbékélt. Mindent összevetve úgy találta, hogy nincs mit szégyellenie, olyan amilyennek egy nőnek lennie kell.
A férfiak következtek, persze egyelőre csak képeken. Hát, ők se voltak kifejezetten szépnek mondhatók. A herezacskók bőre a kisajkaira emlékeztette. Maga a hímvessző nyugalmi állapotban leginkább szánalmasnak tűnt, ahogy petyhüdten lógott. Ágaskodva viszont agresszivitás sugárzott belőle. Vajon mennyire lehet kemény? A makknak valami rejtélyes okból elég furcsa alakja volt. Bár ezeket a képeket érdekesnek találta, azt azért nehezen tudta elképzelni, hogy szívesen fogadjon magába egy ilyet.
Na jó, esetleg mégis. De csak ha tényleg örömet okoz!
A felkészülés része volt az is, hogy az internetről letöltött néhány filmet. Kettőt rögtön törölt, amikben anális közösülés is volt. A maradékot érdekesnek találta, bár izgalmat nem váltottak ki belőle. Közelről láthatta, a nemi szerveket működés közben. Meglepte, hogy milyen sokáig eltarthat egy aktus, és hogy milyen intenzív testmozgássál jár. A szereplőkön néhol látszott, hogy alaposan leizzadnak. Olvasott a különböző pozitúrákról, de ezt úgy képzelte, hogy egy együttlét egy kiválasztott helyzetben történik. Itt viszont állandóan váltogatták őket, mintha mindig megunnák az előzőt. Valószínűbbnek tűnt, hogy ez a nézők miatt történik.
Bosszantotta, hogy a legtöbb aktus úgy fejeződött be, hogy a pasi a csaj arcára verte ki a farkát. Minek akkor a nő? Nem igaz, hogy jobb neki, mintha a csajszi pinájába vagy a szájába élvezne! Ha meg a nézőknek bizonyíték kell, tátsa ki utána a nő a képet és mutassa meg, hogy tele van gecivel! Éppen ezért, a kedvence az lett, amelyikben a csajokba élveztek és mutatták, ahogy utána szivárog ki puncijukból az ondó. Ez igazából meg is lepte. Azt hitte az egész bent marad, és valahogy felszívódik.
A szereplők szemmel láthatóan nagyon élvezték az aktust, bár néhol ez is túljátszottnak tűnt. Gyanús volt, hogy a nők mintha sokkal több örömüket lelnék a dologban. No igen, az ilyen filmeket főleg a krapekok nézik, őket meg inkább a nők érdeklik.
Bár gondolta, hogy válogatott szereplőket lát, egyes pasik ijesztő méretekkel rendelkeztek. Nagyon remélte, hogy neki azért valami szolidabb jut. Azt viszont elhatározta, hogy ő sose vesz részt orális akcióban, se aktív, se passzív szereplőként. Az gusztustalan. Attól különösen viszolygott, hogy egy pasi a szájába élvezzen. Arra van kérem a puncija, tessék azt használni!
Ami sem a képekből, sem pedig a filmekből nem derült ki az a férfiak szaga – egész pontosan az ondó szaga – volt, pedig a szagok Judit számára mindig fontosak voltak.
Próbálgatta, hogy milyen érzés, ha különböző részeit megérinti. Amint az várható is volt, a hüvelybementnél és csiklójánál volt a legérzékenyebb. Váratlan ötlettel elkezdte a hüvelytornával együtt csinálni. Észrevette, hogy nedvesedni kezd. Megszagolta a kezét, majd meg is ízlelte. Furcsa, hogy a fiúk ehhez vonzódnak! Lehet, hogy más nőké nem ilyen? Ezt sem tudta interneten ellenőrizni. A csúszós váladékot is használva az érintések sokkal jobban estek. Finoman végig simogatta a punciját az egyre bőségesebben rendelkezésre álló nedvek segítségével. Hát igen, ez így tényleg jó. A szűzhártyája miatt nem tudott mélyebben benyúlni, de a bejáratnál hosszan időzött. Felcsúszott csiklójára. Ezt már igazán élvezte. Azzal azonban tisztában volt, hogy ez még messze nem lehet az orgazmus, annak valami sokkal határozottabb érzésnek kell lennie. Próbálta tartósan kényeztetni csiklóját, de egy idő után az inger nem hogy fokozódott volna, gyengülni kezdett, ő pedig egyre idegesebbé vált.
A sikertelenség miatt felmerült benne, hogy egy vibrátort kellene szerezni. De honnan? Egy szex boltba mégse mehet be! Lehet, hogy ki se szolgálnák, mert még nincs tizennyolc. De nem ez volt a fő problémája. Mit mond az eladónak? Kérek egy mű izét? Az meg megkérdezi, hogy milyen a kisasszony mérete. Na nem! Ő nem prűd, de azért mindennek van határa!
Nem nyugodott, addig keresett a neten, amíg egy használhatónak tűnő ötletet nem talált. Tele engedte a fürdőkádat és bele ült. Lecsavarta a kézi tusoló rózsáját, és megnyitotta a csapot. Elfeküdt, tarkójával a kád szélén megtámaszkodva, és a víz alatt a sugarat testén járatta. Menetközben többször is állítani kellett a víz erősségén, attól függően, hogy mennyire érzékeny résznél tartott, sőt ugyanazon a helyen is egy idő után az erősebb inger esett jobban. Először hasát és oldalát simogatta vele, majd mellbimbójára irányította, ami boldogan meredezni kezdett. Biztató volt, hogy sokkal jobb volt így, mint amikor kézzel próbálkozott. Fokozódó izgalom kerítette a hatalmába. Lassan ágyékához közeledett. Fanszőrzete – mint valami hínár erős sodrásban – hullámzott a víz mozgásától, miközben szeméremdombját simogatta. Felnyögött, amikor nagyajkaihoz ért, az oldal áramlatok már kisajkait is ingerelték. Türelmetlenül közéjük célzott és lassan mozgatta a sugarat. Egyre jobban élvezte, légzése szaporábbá vált. A hüvelybemenet következett. Nem merte közvetlenül odatartani a csövet. Tartott tőle, hogy ártalmas lehet, ha erősen belehatol a vízsugár. Kicsit oldalról vette kezelésbe, miközben összeszorította izmait. Nagyon élvezte, mélyeket sóhajtott, nyögdécselt.
Amikor csiklójához ért, feljajdult, csodálatos volt. Szabad keze ujjaival széthúzva magát belefeledkezett az élvezetekbe. Finoman mozgatva a csövet egyre nagyobb gyönyörhöz jutott. A vízsugár saját mozgása miatt kicsit olyan volt, mintha nem is ő csinálná. Váratlanul elkezdődött! Görcsök futottak végig benne, csodálatos kéj kíséretében. Többször hangosan felkiáltott, teste rángatódzásától nagy mennyiségű víz loccsant ki a kádból.
– Valami baj van? – hallotta meg anyja hangját kintről, de mintha nem is először szólt volna. A kilincs lenyomódott. Isteni szerencse, hogy hebehurgya öccse miatt be szokta zárni az ajtót.
– Semmi bajom! Csak megcsúsztam!– alig tudta kinyögni a szavakat.
– Többször is? – a hang kétkedően csengett, de távolodó lépteket hallott.
Nagyon dühös lett az anyjára, hogy így beletenyerelt az első orgazmusába, de tudta, hogy igazságtalan, neki kellet volna körültekintőbbnek lennie. De hát honnan tudhatta volna, hogy kiabálni fog?
Miután kijött, anyja dorgálóan megjegyezte, hogy lehetne óvatosabb is, még összetöri magát. Jutka elvörösödött. Az fürkészően ránézet. Most értette meg, hogy mi történt. Tekintete meglágyult, gyengéden megölelte.
– Ne haragudj! – suttogta szeretettel. – De máskor vigyázz jobban, a fiúk is itthon vannak!
– Tudod, ez volt az első. – bújt hozzá a lány bizalommal. Sokáig álltak csendben összeölelkezve. Kamaszkora kezdete óta nem érezte ilyen közel magához az anyját.
Az esti fürdésekről áttért a délutánira, amikor még egyedül volt otthon. Egy darabig nagyon elégedett volt ezzel a módszerrel. Sőt, rutint szerezve egyre több gyönyört tudott testéből kiváltani. De azért ez csak pótszer volt, az igazi mégis egy férfi lenne, ráadásul azért a hüvelye is csak jó valamire a menstruáción és a szülésen kívül. Bár nem igen tudta elképzelni, de biztos volt benne, hogy még sokkal jobb is lehet, különben kihalna az emberiség meleg csapvízzel rendelkező része.
Mostanában nem volt olyan pasi a közelében, aki számára szóba jöhetett volna. Azokkal, akik közeledni próbáltak semmi képen nem szerette volna az első alkalmat lebonyolítani. Nem azért, mert nem volt beléjük szerelmes, – ezt nem tartotta feltétlenül szükségesnek –de nem érezte, hogy rájuk bízhatná magát.
Egyik nap, amikor jöttek kifelé a gimiből, egy lámpaoszlopnak támaszkodva ott állt Zoli. A barátnők, akik régről ismerték a fiút, gyorsan szétrebbentek. Külsőben nem sokat változott, de férfiasabb lett. Most, hogy itt állt előtte döbbent rá, hogy mennyire hiányzik neki még ma is.
– Érted jöttem! – szólalt meg a fiú lebilincselő természetességgel. A lány fülét különösen a kifejezés ütötte meg, amit a fiú használt. Azt mondta, hogy „érted”! De nem volt benne biztos, hogy ezt a másik is úgy érti, mint ő. Ez az egész egyszerűen képtelenségnek tűnt. Majdnem két éve nem is látták egymást. És pont akkor tűnik fel, amikor a legnagyobb szűksége van rá!
Sétálni kezdtek. Jutka a melleit düllesztette, csípőjét riszálta, de csak annyira, hogy a szándékosság ne legyen tetten érhető. Remélte, hogy nem kerüli el a fiú figyelmét, hogy sokat nőiesedett, mióta utoljára találkoztak. Csak az a rohadt iskolatáska ne lett volna, ide egy retikül kellene! De a táskától hamar megszabadult, Zoli elvette tőle és a saját vállára akasztotta.
Beültek egy – ebben a napszakban – elég néptelen presszóba, amit Zoli ismerhetett, mert határozott léptekkel egy eldugott kis asztalhoz vezette. Beszélgettek, régi emlékeket idéztek fel, nevetgéltek. A folyamatosan ráirányuló érdeklődő tekintettől Judit feloldódott, már nem érezte úgy, hogy meg kell felelnie. Egyre meghittebb lett a hangulat. Azonban ez már nem ugyanaz volt, mint régén. Judit pontosan érezte, hogy Zoli mennyire megváltozott, férfivá érett. Eltűnt belőle a kajlaság, a kamaszos esetlenség. Nyugodt és magabiztos volt, még is kedves és odafigyelő. Nagyon tetszett neki ez az új Zoli. Csak remélte, hogy a fiú is nőként tekint rá.
Egyszer csak megfogta a kezét, amitől a lány szíve megdobbant. Viszonozta a kéz szorítását. Zoli megsimogatta Jutka arcát, a hajába túrt és a szájára hajolt. Csókolózni kezdtek.
– Szia, szerelmem! – suttogta fülébe a fiú. A lány boldogan hozzábújt.
Két kezébe fogta az arcát.
– Gyere fel hozzám! – hangja halk volt, de határozott.
– De én még szűz vagyok. – nyögte ki a lány, mintha valami titkolt testi hibáját fedné fel.
– És? – a fiú hangjából értetlenség csendült ki. – Az is akarsz maradni?
– Nem, nem! Dehogy! – válaszolt az riadtan.
Zoli csak most értette meg. Megölelte.
– Mindent csak addig csinálunk, amíg azt te is akarod. – hangja gyengéd volt.
– Menjünk! – mondta a lány mély lélegzetet véve.
Először Judit fürdött meg. Kicsit túlzásba vitte, a kényesebb részeket többször is alaposan megmosta. Végül még is kikászálódott, megtörölközött és belebújt az odakészített fürdőköpenybe, amely neki a földig ért. Szorosan összefogta magán, amikor kiment, de bugyi nélkül még is úgy érezte, hogy meztelen. Zoli leültette a nappaliban és valami zenét tett fel neki, amíg ő is lezuhanyozik. Pink Floyd volt, amit ő is szeretett, és annak idején sokat hallgattak együtt, de most képtelen volt figyelni rá. Több köpeny nem lévén, egy törölköző volt a fiú derekára kötve, amikor visszajött. A lány mellé ült, átkarolta. Haját, arcát simogatta. Átölelték egymást, csókolóztak. Judit az ölébe ült, szeretettel csókolgatta arcát, rakoncátlan tincseit rendezgette, simogatta. Egyre jobban kívánta már az együttlétet, de előtte nagyon jól esett ez a csendes összebújás.
A fiú könnyedén a karjába kapta, és bevitte a kellemes félhomályba burkolózó hálószobába, az ágyra fektette. A lány hagyta, hogy lefejtsék róla a köpenyt, pucéran feküdt a hátán. Mellei alig lapultak el és csúsztak szét a testhelyzettől. Látta a fiú tágra nyílt pupilláit, amikor a testén lassan végig siklott tekintete, de ez most már nemhogy zavarba hozta volna, kifejezetten jól esett. Érezte, hogy kívánja. Kihívóan szétnyitotta kissé a lábait. Nagyon vágyott már az érintésre.
A fiú puszikat nyomott arcára, szemhéjára és fülére. A lány mélyen felsóhajtott, amikor nyakába csókolt és melle felé közeledett. A puszik bimbójára vándoroltak. Feljajdult. A nyelv gyengéden simogatta, amitől bimbója meredezni kezdett, bizsergés futott végig a testében. Sokáig kényeztette a fiú a melleit, nyalogatta és szívogatta őket. Nagyon jó volt, a lány halkan nyöszörgött.
Csókok indultak el hasán keresztül ágyéka felé. Ettől azért egy kicsit megrémült. Még így fekve is érezte a lentről áradó punciszagot. Csak nem akarja ott is puszilgatni? De sóvárgó teste nem tűrt ellentmondást, képtelen volt az ellenkezésre. A csókok már szeméremdombjának szőrzetére nyomódtak. A forró lélegzetet ajkain érezte, alteste remegni kezdett. A nyelv összezárt ajkait cirógatta. Rájuk nyomódott és közéjük csúszott. Összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint amikor maga csinálta. Felkiáltott az élvezettől. Minden szégyenérzete elmúlt, ennél tökéletesebb bizonyíték nem kellett arra, hogy úgy akarják, ahogy van. A fiú szemmel látható élvezettel becézte a vérbőségtől vöröslő, lucskos punciját. Azt akarta, hogy sohase érjen véget ez a gyönyörűség. Kedvese az ajkait széthúzva hüvelye bementénél nyalta, majd amennyire lehetet belehatolt. Judit már alig volt tudatánál. A leereszkedő ködön át még megrökönyödve figyelte saját reakcióit. Csípője előre hátra mozgott, a kéjtől nagyokat nyögött, soha se érzett még semmi ehhez foghatót.
A fiú megindult felfelé, és lassan duzzadt csiklójára csúszott. Önfeledten felkiáltott a szétáradó gyönyörtől. Egy ujj közben a bejáratánál körözött. Artikulátlan kiáltások kíséretében száguldott a beteljesedés felé.
Amikor elkezdődött orgazmusa, teste hevesen rángatózni kezdett. A kéj puncijából kiindulva gerincébe hatolt. Teljes önkívületben, sikoltozva vonaglott, hüvelye görcsösen pulzált. Úgy érezte, mindjárt meghal, ilyen intenzív élvezetet nem lehet elviselni.
– Ez nem lehet, ilyen nincs is! – suttogta hosszú döbbent csend után. Görcsösen szorította magához szerelmét.
– Még mindig szűz vagyok! – szólalt meg nagy sokára. Némi számonkérés érződött a hangjából. A fiú elmosolyodott.
– Fizikai értelemben igen, de szerintem a legfontosabb lépésen már túl vagy. Sok nő soha se jut el az orgazmusig.
– Értem, ó bölcs tanítóm! – nevetett fel Judit, a kicsit tudálékosra sikeredett szövegtől. – Azért bevallom, korábban egy kicsit már én is ügyeskedtem. Bár igaz, hogy az közelébe se ért a mostaninak.
– Ja kérem, nem otthon kell barkácsolni! Szakemberhez kell fordulni! – fölényeskedett Zoli, de már nevetve.
A lány nem tudta megállni, hogy egy kicsit csipkelődjön, és némi szójátékkal megjegyezte. – Fogadok, hogy amíg nem találkoztunk, professzor lettél valamelyik neves egyetem, nem kevésbé nedves punci tanszékén!
– Hát, mesélhetek éppen – vakarta meg az állát a fiú, úgy téve, mintha azon töprengene, hogy melyik disszertációjának alapjául szolgáló terepgyakorlattal is kezdje.
– Te piszok! – a lány ökleivel a fiú mellkasán dörömbölt. De persze ez csak játék volt, közben nevetetett. Nagyon örült annak, hogy Zoliból tapasztalt férfi lett, ennek most ő élvezhette a gyümölcseit.
Átölelték egymást, csókolóztak. Jutka lenyúlt és megfogta a puha férfiasságot. Ezt egy kicsit sértőnek érezte. Itt fekszik mellette meztelenül, ez meg kókadozik? Tessék folyamatosan meredezni! Az a kezében növekedni kezdett és megkeményedett. Na azért! Elég nagynak tűnt, mint hossza, mint pedig vastagsága meghaladta elképzelésit. Hova fog ez elférni benne? Finoman húzogatta rajta a bőrt. Hanyatt fektette a fiút, fölé guggolt és lassan ráereszkedett, amíg azt nem érezte, hogy az hártyájának feszül. Várt egy-két pillanatot, majd elszántan, nagy lendülettel beleült.
Felordított. Nem számított rá, hogy ennyire fájni fog. A kín olyan élesen hasított belé, mintha egy érzéstelenítés nélküli nőgyógyászati műtéten esne keresztül. Szeme könnybe lábadt. Minden erejét összeszedve, néhányszor le föl mozgott, majd elkeseredetten a fiú mellé rogyott.
– Ne haragudj! – nyöszörögte a fülébe.
– Ne butáskodj! – Zoli kedvesen magához ölelte. Forró csókjai felszárították a könnyeit. Most különösen jól esett a fiú gyengédsége.
Pár perc múlva, a lány – bár még mindig sajgó hüvellyel, – elégedetten vigyorogva kijelentette, hogy ő bizony már nem szűz, megszabadult tőle.
– Azért az igazi az lesz, ha élvezed is. – nevetett fel a fiú, aki úgy látszik nem tudta teljesen levetkőzni a tanáros attitűdöt. – De most pihentessük szegény puncidat, és ha már rendben lesz, akkor az öröm is megjön!
Nem akartak mindent összevérezni, mind a ketten lezuhanyoztak. A lepedő megúszta, Zoli előrelátóan egy törölközőt terített rá, amit most félredobtak.
Az ágyon megint összebújtak, egyre szenvedélyesebben ölelkeztek. Judit érezte, hogy az ismét meredező pénisz hasának feszül. Jól esett a tudat, hogy miatta, érte ágaskodik. Ezt azért még se hagyhatja ennyiben! Kézzel örömet szerez kedvesének!
Nézte a merev péniszt. Tényleg olyan volt, mint a képeken, de mégis egészen más. Ez most igazi volt, ráadásul a szerelméé. Megfogta és megszorította, amitől az megrándult. Jó volt fogni, erőt sugárzott. A fitymát húzogatta le föl. Szaporodó lélegzetet hallott. Váladék cseppek buggyantak elő a vessző végén. Hirtelen ötlettől sugallva, ujjával gyengéden szétkente a sóváran feszülő makkon. A fiú kéjesen feljajdult. A rúd oldalán erek dagadtak ki, az egész újra és újra megrándult a kezében. A lány egyre izgatóbbnak találta a játékot. Meglepetten vette észre, hogy vágyat érez arra, hogy megcsókolja. Finoman puszilgatni kezdte a dagadozó hímtagot, majd nyalogatta. Először bizonytalanok voltak érintései, de hallván a fiú nyögéseit felbátorodott és hosszú finom mozdulatokkal kényeztette. Első kísérlete, hogy a szájába vegye ügyetlenre sikeredett, fogával hozzáért, érezte, hogy párja összerándul. Álkapcsának ízülete azonban gyorsan alkalmazkodott. Gyengéden szopott. A fiú egyre hangosabb nyögései a közelgő befejezést sejtették. Judit úgy döntött, – lesz, ami lesz – teljesen végig csinálja. A lehető legnagyobb gyönyört szerette volna párjának nyújtani.
– Vigyázz! – kiáltott fel a fiú az utolsó pillanatokban. De ő még mélyebbre csúsztatta a lüktető péniszt, nyelvével erélyesen simogatta, egyre hevesebben szopott. A felhangzó ordítással egy időben megérezte a forró anyagot. A rángatódzó rúd egyre újabb adagokat pumpált a szájába. Fantasztikus volt párja megfeszülő testén érezni, hogy mennyire élvez. Addig folytatta, amíg az el nem csendesedett.
Ízlelgette a szájában lévő kicsit sós ondót, orrában érezte a markáns férfiillatot. A legcsekélyebb viszolygást sem érezte. Kedvese egy része immár végleg az övé lett, elégedetten lenyelte.
Innentől kezdve szinte naponta találkoztak. Judit bevadult, nem tudott betelni az élvezetekkel. Minden alkalommal újra megdöbbentette a gyönyör intenzitása. Büszkén nimfomán kis ribancnak titulálta magát. Puncija, hihetetlen örömforrásnak bizonyult.
Bár nem volt összehasonlítási alapja, csak olvasmányaira tudott hagyatkozni, az nyilvánvaló volt, hogy nagy szerencséje van Zolival. Nem csak ügyes, de önzetlen szerető volt, és rendkívül pontosan megérezte a vágyait, hangulatait.
Ugyanakkor a lány rengeteget tanult. Odaadó igyekezetének köszönhetően napok alatt valóságos szakértővé képezte ki magát. A reakciókat figyelve pontosan feltérképezte kedvese hímtagjának minden kis darabkáját. Hol mennyire érzékeny, milyen érintések váltják ki a legnagyobb örömet. Hogy lehet fokozatosan növelni az élvezetet, vagy éppen egy váratlan fordulattal a fiút pillanatok alatt a csúcsra juttatni. Nagyon megszerette a szopást, csodálatos volt látni, hogy Zolinak mennyi örömöt szerez vele.
Jutka kicsit felelőtlen volt a szüzessége elvesztésekor. Bár eszébe jutott, nem volt hajlandó a teherbe esés lehetőségével foglalkozni. Előre felkészülni akkor nem volt módja Zoli felbukkanásának váratlansága miatt. Nem beszéltek róla, de utólag valószínűnek tartotta, hogy a tapasztaltabb fiú azért tervezett valamit, minden bizonnyal magszakítást. Erre azonban akkor nem lett szükség, félbe maradt amúgy is. Most viszont már ott lapult egy eseményutáni tabletta a lány táskájában.
Szólt a fiúnak, hogy felnyúlt magának és már semmi fájdalmat nem érez, begyógyult. Nem mulasztotta el megemlíteni a tablettát sem, nem akarta, hogy bármi zavarja az együttlétüket, hogy másra is figyelniük kelljen.
Judit kellemes izgalommal várta a történéseket. Mivel a fájdalmas részén már túljutott, semmi szorongás nem volt benne, biztos volt benne, hogy csak jó lehet. Tudta persze, hogy nem feltétlenül jut el a csúcsra, de minden képen újfajta élvezetekben lesz része. Arra azért számított, hogy nem marad kielégületlen -, ilyen még soha se fordult elő -, ha nem megy máshogy a dolog, akkor Zoli a már bevált technikával befejezi. Pucérra vetkőzött. Ellazult testtel feküdt végig az ágyon, kezeit feje fölé emelte, szemét lecsukta. Halk szitár zene szólt, olyan, amelyik nem vonja agresszíven magára a figyelmet, viszont segíti a szinte lebegésszerű állapot elérését.
Az első leheletfinom puszit kézhajlatában érezte meg. Olyan volt, mintha a puszi sétálgatva útnak indult volna, felkarja belső oldalán lassú léptekkel jutott el hónaljáig. Többször oda-vissza vándorolt, épp csak növekedett lépéseinek súlya. A lány libabőrös lett és megborzongott. Agya kiürült, mindig csak a következő érintés után sóvárgott. Nem gondolta volna, hogy egy ilyen viszonylag semleges terület ilyen izgalomba hozhatja. Bimbói kőkeményen feszültek, már ágyéka is éledezett.
Jaj, kedvesem! – sóhajtott fel hálásan.
A forró lélegzet kíméletlen lassúsággal indult meg melle felé. Puszikból szűkülő köröket rajzolt a lágyan rezgő halomra. De nem csapta be, nem távolodott el újra, megállíthatatlanul közeledett a közepéhez. Amikor odaért alig érezhető érintésre számított, de a fiú váratlanul határozottan megnyalta. A lány összerándult és felkiáltott az élvezettől. A nyelv lágyan simogatta a meredező bimbót. Jutka, aki azt hitte ezen a téren már nem érhetik meglepetések, meghökkent, hogy ennyire jó lehet melle kényeztetése. Szinte már puncijával vetekedett. Egyre hangosabb nyögésekkel biztatta a fiút a folytatásra. Az kitartóan becézte a bimbókat, egyre erősebb érintései tovább fokozták a lány örömét. Csak nagyon sokára indult tovább, újra a várakozás izgalmát keltve. A hasát járták be a finom érintések, egyre közelebb érve forró öléhez. Ilyen még nem volt, puncijához még hozzá se értek, de már most érezte, hogy fenekére nedvesség szivárog. A fiú csókjai szeméremdombján jártak. Sóvárogva széttárta lábait, csordultig telt rése kinyílt, nedvei kibuggyantak belőle. De ez nem hatotta meg a könyörtelen nyelvet, csak nagyajkait és gátját kezdte gyengéden cirógatni, közben egy kéz a combok belső felét simogatta.
Végre a kisajkak kerültek sorra, a lány reszkető ágyékkal halk jajgatásba kezdett. A nyelv szinte véletlenül csúszott a lágy redők közé, de ha már ott volt finom ide-oda járt a résben. A bejáratánál körözött, csiklóját viszont éppen csak hogy, de elkerülte. A kemény kis rügy reménytelenül meredezett. Most már az egész teste remegett. Egy ujj jelent meg a bemenetnél, de nem torpant meg, hanem nagyon gyengéden belecsúszott. Felsikoltott. A betolakodó barlangja síkos falát simogatta. Az új élménytől hangosan jajgatva szorongatta a lassan mozgó ujjat. Elképesztően jó volt. A nagyon lassú mozdulatok nem voltak alkalmasak arra, hogy elmenjen tőlük, de izgalma pattanásig feszült. Ágyéka lüktetett, a benne tomboló vágytól meg-megrándult.
– Kérlek! Nem bírom tovább! – könyörgött elhalóan.
A férfi a lucskos bejárathoz illesztette a péniszét és lassan belecsúszott. A lány lélegzete elakadt, érezte, hogy punciját alaposan szétfeszíti kedvese, birtokba véve – a „műtétet” leszámítva – addig még feltáratlan területeket. A méretes hímtag teljesen kitöltötte. Kéjesen felkiáltott, hüvelyével mohón szorongatta szerelmét. Nem csak a fizikai élmény volt fantasztikus, így testében a férfival érezte igazán azt, hogy eggyé válnak.
– Jaj de nagyon gyönyörű! – nyöszörögte boldogan. Szája szélén kéjes félmosoly jelent meg. A vaskos rúd barlangja teljes felületét simogatva lassan ki-bejárt. A lány hamar rá jött, hogy akkor a legintenzívebb az élvezete, ha összeszorítja magát, amikor a pénisz befelé csúszik. A hüvelye legmélyén egyszer csak megállt, erősen méhszája izmos gyűrűjének nyomódott kicsit szétfeszítve azt. Ettől méhén görcsök futottak keresztül. Ismét néhány lökés, megint a feszítés. Judit már csak nyüszíteni tudott, miközben próbálta magát újra és újra mindnél jobban felnyársalni, tiszta erőből a férfira húzva magát.
A lökések egyenletesé váltak, továbbra is ostromolva a lányt legbelül. Ágyékuk egyre hevesebb párzó mozgásba lendült. Jutka mellei a gyorsuló ütemre örömtáncot jártak. Hüvelye egyre görcsösebb önkéntelen összehúzódásai fokozták a falára ható ingert. Tudata a puncijára szűkült. Fejét hátra feszítette, sikolyok törtek elő belőle, szemei tágra nyílva a semmibe meredtek. A hüvelye mélyéről indultak ki a gyönyör hullámai. Átterjedtek méhére, csiklójára, egész testére, Hosszan tehetetlenül vergődött az orgazmus szorításában. Valahonnan távolról hallotta csak kedvese kiáltásait, amikor a magját a testébe lövellte.
Zihálva kapkodtak levegő után, csak lassan állt helyre lélegzésük normál ritmusa. Sokáig nem mozdultak, csak ölelték egymás izzadt testét kimerülten és boldogan.
Nagyon-nagyon szerette az orális szexet, fontos volt a szűzhártyája berepedése is, de most érezte igazán úgy, hogy felnőtt nővé vált. Most már végérvényesen nem volt szűz többé.

Dominák világa 1. rész

Egy szép napos délelőtt, amikor éppen hazafelé mentem azt láttam, hogy egy férfit 3 álarcos ember egy kocsiba próbál betuszkolni. Egy kicsit közelebb mentem, és ekkor a fal takarásából elő lépett még egy álarcos és egy pisztolyt fogott rám, egy tompa puffanást halottam és a világ elkezdett homályosodni, elájultam.
Mikor magamhoz tértem egy alagsori pincében voltam, a kezem és a lábam le volt bilincselve és az egész testem ki volt feszítve függőlegesen, nem volt rajtam semmilyen ruha, teljesen meztelen voltam, mellettem még egy fickó volt hasonlóan kifeszítve. Előttem kb. tíz nő álldogált fekete színű bőrszerelésben. Még nem tértem teljesen magamhoz, amikor halottam feltehetőleg a vezetőjüket, amint éppen előadást tart a többieknek, hogy milyen jó, hogy egyszerre két szolgát is szereztek, mert így gyorsabban fog haladni a betanítás is, ha egyszerre mind a kettőn lehet dolgozni.
Csak kapkodtam a fejemet, hova kerültem mibe csöppentem bele, a falon oldalt különböző fém vágó és szúró eszközök, korbácsok, láncok, bilincsek és különböző kínzó eszközök, amiknek a funkciójáról halvány sejtelmem sem volt.
– Na már ébredeznek, akkor hozzá is kezdhetünk a kínzáshoz – mondta az egyikük.
– Legalább gyorsabban haladunk, ha nem beszélünk annyit, mint a múltkor. – szólt a másik csaj, aki egy kicsit talán mérgesebben nézett ránk.
– Legyen műtét is – szólt bele még egyszer a mérgesebb.
– Jó – mondta a főnök, – de csak a végén.
Nos azért gondolom, hogy ő volt a főnök, mert velünk szemben helyezkedett el egy trónon és a teste tele volt rakva mindenféle csillogó ékszerrel. A fején pedig egy díszes aranyos korona volt.
A mellei szabadon voltak, közepes mellek voltak nagy hegyes mellbimbókkal.
– Kezdjük egy kis korbácsolással – mondta az egyik izmos csaj és leemelt egy korbácsot.
Odalépett a hátunkhoz, a többiek követték, elkezdett az egyikük hangosan számolni és máris csattant a fenekemen az első ütés, a hirtelen belém hasító fájdalomtól felordítottam, és már jött a következő ütés is , még nagyobb fájdalmat éreztem a hátsó részemen. Hallottam, ahogy az egyikük hangosan mondja : három, négy és sorba jöttek a csapások, a mellettem lévő fickónak be volt kötve a szája és nem tudott ordítani csak hangosan nyöszörögni. Az én számon is volt, de már az első ütésnél lecsúszott a kötés és így jött ki belőlem minden ütést követően egy hangos orditás. Már talán húsz csapás is volt, amikor még négyen oda mentek és kis lovagló pálcákat vettek le a falról és azzal kezdték el ütlegelni a fenekemet és a combom felső részét. A lábaimat az ütlegek hatására össze-vissza rángattam, amennyire a bilincsek engedték.
– Ne ficánkolj annyit, mert többet fogsz kapni – szólt rám a mérgesebb csaj.
– Verjétek szép pirosra a feneküket – mondta az egyik szemben álló hosszú szőke hajú lány, akin csak egy fekete tanga és egy fekete top volt.
Ez a csaj miközben, most már úgy percenként kaptam egy korbács ütést, odajött hozzám és megfogta a farkam.
– Nagyon szép kis farok, sehol egy sérülés, hát itt majd egy cseppet át fog alakulni. – mondta mérgesen, ahogy rám nézett és megigazította a szájkendőmet.
Ezután ahogy fogta a farkamat erősen húzta maga felé és már az egész testem kifeszült és úgy éreztem menten kitépi tövestül a farkamat.
– Egész jó kis farok csak kár, hogy nem én foglak megkínozni, mert akkor én egy kicsit alakítanék rajta. – mondta nevetve a kis csaj.
Ezután odaállt a másik fickóhoz és ott is játszadozott a férfi hímvesszőjével.

– Na most már elég lesz – mondta a főnök.
Ekkor két vékony, de izmos lány ment a hátunkhoz, kezükbe egy-egy kb. 35 cm-es bothoz hasonló tárgy, amelyen a teljes hosszán kb. 5 egyre nagyobb gömb helyezkedett el, az első kb., akkora lehetett, mint egy nagyobb szőlőszem , az utolsó pedig egy nagyobb alma.
– Na fiuk, most megbaszunk titeket, de előbb kimossuk a seggeteket – mondta az egyik csaj .
Ekkor többen is odajöttek hozzánk és leszedték a bilincseket, majd felfektettek egy asztalra, a társam megpróbált ellenállni, de gyorsan lenyomták, a dühös csaj gyorsan odalépett és megragadta a golyóit a fickó azonnal abbahagyta az ellenállást, de a csaj még csak egyre jobban szorította a heréit. A férfi fájdalmasan nyögött és a többiek lekötözték az asztalra, a hátára , engem a hasamra kötöztek le.
– Javasolnék egy kis bemutatót az engedetlen rabszolgának – mondta a dühös kis csaj.
– Mit csináljunk vele – kérdezte az egyik, aki épp a rángatózgató lábát kötözte le.
– Kínozzuk meg a heréit, majd utána kezdődhet rajta a műtét, legalább az egyiken csináljuk meg. – mondta
Nekem úgymond adtak egy beöntést, ami inkább kellemetlen volt, mintsem fájdalmas, feldugtak a végbelembe egy vékony csövet, amelynek segítségével tele engedték vízzel ez egy kicsit fájt, de nem nagyon, majd láttam, hogy az egyik csaj leöltözött és fel csatolta ezt a félméteres farkat magának, a másik lazított a lábbilincseken és felhúzta a térdeimet, majd újra rögzítette, most már a fejemet és a kezeimet elöl egy kalodában rögzítették. Így a seggem hátul felfelé meredt az égnek.
– Egy kicsit felizgatom. – mondta a csaj, aki az előbb lekötözött.
Elém állt és így nem láttam, hogy mit csinálnak a másik sráccal, csak halottam, hogy hatalmasakat nyög. A csajszi elkezdett vetkőzni és nagyon jó test állt előttem és már érzetem is, hogy a farkam is keményedik, ekkor benyúlt a lábam közzé és megragadta a farkamat, elég gyors ütembe elkezdte húzogatni a bőrt rajta. Közben a másik kezével megfogta a golyóimat és kb. percenként megszorította. Ezt vagy 5 percen át csinálta már majdnem elélveztem, amikor éreztem a fenekembe hatoló dárdát.
– Nyomd neki – kiáltotta az egyik csaj .
– Nem engedi, összeszorította a fenekét – mondta a másik.
– Azt akarod, hogy jól elverjük a pici golyóidat – mondta nekem a másik csaj.
Rögtön elő is vett egy kötelet és szorosan összekötötte a heréimet a farkamtól külön , elővett egy vonalzó szerű dolgot és ütemesen csapkodta a meredező farkamat, na milyen lesz, ha majd a golyóidra csapok ezzel – mondta nagy mérgesen, közben látszott rajta, hogy mennyire élvezi a helyzetet.
– Na lazítsd el a segged te szemét rabszolga – mondta, amelyik a hátamnál állt és épp próbálta bedugni a botot a seggembe.
– Ha nem lazítod el, akkor az összekötött ékszereidre fogok csapni. – mondta a másik.
– Csapjad , nem akar ez a dög engedelmeskedni. – mondta a hátsó.
És ekkor egy óriási fájdalmat éreztem, a golyóimat nagyon is eltalálta az ütés. Bár igazán nem volt hely, hogy lendületet tudjon venni, mert egy kis terpeszben térdepeltem, de így is óriási volt a fájdalom, amit az alsó testemben is éreztem. Ekkor amennyire csak tudtam ellazítottam a fenekemet és éreztem, hogy az első gömb belém hatol, majd a második is és a harmadiknál újból megakad a szerszám. Óriásiakat nyögtem a fájdalomtól, úgy éreztem számon jön ki a dárda vége, iszonyúan fájt a végbelem. Ezután nem haladt tovább befelé, hanem szép lassan húzta ki a dárdát a lyukamból és ez is fájdalmat okozott, még mielőtt teljesen kiért volna újra megindította befele, a másik meztelen csaj pedig a farkamat izgatta és a másik kezével saját magát.
– Na élvezed igaz, te kis buzi – mondta a meztelen szőkeség.
– Egyre nehezebb nyomni befele, lehet, hogy megint meg kellene ütögetni a golyóit – mondta a másik.
Erre hevesen ráztam a fejemet és nagyokat nyögtem. És megint lazítottam a fájdalomtól remegő fenekemen.
– Na nézd már milyen gyorsan tanul. – mondta, az amelyik éppen baszott.
– Nem hinném, hogy ez elég volt neki, de most nézzük meg a másik delikvenst is. – mondta a meztelen szőke.
– Oké megyek én is mindjárt csak még vagy kettőt lökök rajta.
Megint belém vágta majd gyorsan kihúzta, majd újra gyorsan belém. Még vagy kétszer háromszor megismételte és utána lecsatolta a dárdáját és otthagyott. Most láttam, hogy én még teljesen szerencsés vagyok a másik fickóhoz képest, mert éppen az összes csaj körül állta és egyfolytában nyögött a kínok miatt. A srác két lába majdnem spárgában szét volt feszítve és a plafonról lecsüngő láncokhoz volt rögzítve a két bokája és a két bokája közzé pedig egy rúd volt berögzítve szintén a bokáján lévő bilincsekhez, hogy ne tudja összezárni és mozgatni a két lábát. Teljesen körbe állták a nők, épp a here kínzásával voltak elfoglalva. Egy kötéllel neki is össze volt kötözve a két golyója, a kötél pedig a plafonon egy csigán volt keresztül vezetve és vissza le volt vezetve egy szerkezethez, ami a horgászbot csévélőjéhez volt hasonló. Az egyik nő éppen ezen a csigán tekert még egy negyed kört és így a golyók még jobban megemelkedtek a pacák pedig már visított is. Két csaj oldalról erős csipeszeket rakott a pattanásig feszült golyókra, a fickó egyfolytában nyögött. A két meztelen csaj, akik eddig velem foglakoztak most épp azzal voltak elfoglalva, hogy egy borszeszégőnél felhevített vékony vasrudat dugjanak fel a fickó fenekébe. Be is dugták a hatás nem maradt el a fickó teste megfeszült és valami szörnyű vinnyogásban tört ki. Gyertyákat vettek elő és körbe állták a már teljesen kipirosodott heréket, és sorban csöpögtették rá a faggyút, amire a rabszolga aprókat nyögött. Ezután leszedték a csipeszeket és egy furcsa készüléket toltak az asztalhoz.
– Na a beteg meghalt, jöhet az újra élesztő berendezés – mondta röhögve a főnök csaj.
– A műtét alatt is hagyjuk rajta, hátha szükség lesz még az újraélesztéshez, mondta nagy komolyan az egyik fekete hosszú hajú csaj.
– Na gyerünk tegyük már gyorsan fel – mondta az egyik meztelen csaj és a keze a punciját dörzsölte.
Ezekből a mondatokból semmit sem értettem, de lassan világos lett előttem, hogy mit takart ez az orvosi duma.
Két csiptetőt raktak a herék két oldalára.
– Kérem a főnővért készítse elő a beteget. – mondta a főnök az egyik rövid hajú szőke cicának.
A szőke főnővér gyorsan lemosta a heréket és levette a fickó szájáról a kötést, ezután oda lépett a géphez és bekapcsolta.
– Na megbánta bűneit a kedves rabszolga? – kérdezte a főnök nő.
– Mit akarnak tőlem? , szemetek ezt még megfogják bánni csak kerüljek ki innen. – mondta a fickó miközben nagyokat nyögött.
– Főnővér egyes fokozat, bemutatónak, nem tanul a kedves rabszolga – mondta bosszúsan a főnök.
A rövid szőke benyomott egy gombot, a fickó ordított egy óriásit, részben a meglepetéstől részben a kellemetlen élménytől, részben a szokatlanul nagy fájdalomtól, amit az áram okozott, amit végig vezettek a vizes golyóin.
– Kettes fokozat! – mondta gyorsan a főkínzó.
– Neeee – tört fel az ordítás a fickóból.
A rabszolga egy óriásit sikított.
– Ne könyörgöm ne tegyék még egyszer, mindent megteszek, amit csak kérnek. – mondta gyorsan a pacák.
– Na akkor megbánta a kedves kis szolga a bűneit? – kérdezte ismét a főnök.
– Igen – vágta rá határozottan a pacák.
– Akkor most már kezdődhet a műtét. – mondta a főnök.
– Micsoda, milyen műtét. – kérdezte a rabszolga.
– Nahát, nahát kíváncsiak vagyunk, na mit gondolsz milyen műtét – mosolygott az egyik szőkeség.
– Nem tudom – mondta bizonytalanul a kör közepén a pacák.
– Na mi a legnagyobb büntetés egy fickó számára? – kérdezte a szőke hosszú hajú bombázó.
– Csak nem ki akarnak herélni? – kérdezte bizonytalanul a fickó.
– Fogd úgy fel, hogy egy felesleges dologtól szabadítunk meg. – mondta a nő.
– Ne, kérem ne, ne tegyék – zokogta a fickó.
– Dehogynem, hidd el ez csak használni. fog. – mondta az egyik meztelen csaj és rögtön el is kapta a férfi mogyoróit.
A csaj háttal állt nekem és takarta, amit éppen csinált, de úgy gondoltam, hogy éppen a kasztráláson serénykedik.
– Nézzétek, hogy reszket a szerencsétlen, tépjük ki tövestül, hogy még hugyozni se tudjon. – mondta újra a szőke bombázó.
– Neee, inkább öljetek meg. – zokogta a fickó.
– Dehogyis, előbb jól megkínozzuk a tökeidet és csak utána vágjuk le. – mondta röhögve a szőke és a többiek is csak röhögtek körbe a fickón.
– Kérem ne tegyék, könyörgöm, mindent megteszek, amit csak kérnek. – hadarta gyorsan a fickó.
– De nekem szükségem van egy kis szorgalmas eunochra a fürdőszobámba szolgának. – mondta a szőke mérgesen.
– Nyugi csak vicceltünk, ennek még nem jött el az ideje. – mondta a főnök nő.
– Hát akkor mi lesz . – kapkodta idegesen a fejét a rab.
– Kapsz egy kis díszt a makkodra, remélem neked is tetszeni fog. – tört fel a röhögés a szőke nőből.
– Gyerünk, gyerünk műtétre felkészülni.- mondta a főnök nő.
– Neeee – zokogta a rab.
– Gyerünk Angela állítsd fel a farkát ennek a szerencsétlennek. –
A csaj elkapta a farkát és gyorsan járt a keze rajta, mint egy hegedűn, a másik szőkeség pedig a melleit nyomta a férfi arcába, egy pár másodpercen belül már állt is a ficak farka. A kínzói legnagyobb örömére. Vagy hárman kesztyűt húztak és hozzá láttak a műtéthez. Ebből már nem láttam semmit, mert én is sorra kerültem.
Négyen oda jöttek hozzám és levették a kalodát a fejemről és leszedtek az asztalról és gyorsan kivittek, levették a számról a kötést és a lábaimat meg a kezeimet összebilincselték így csak nagyon aprókat tudtam lépni.
– Ez az új rab nagyon hallgatagnak tűnik, csak nem elfelejtett beszélni. – mondta röhögve a rövid hajú szőke, aki még mindig meztelen volt.
– A feneke is elég szűk, nemcsak a szája. – mondta az a csaj, aki egy 10 perccel ezelőtt éppen megbaszott.
– Csak kérdezz nyugodtan Te kis mulya. – mondta az előttem menő izmos nő, aki fekete bőrszerelésben volt, ami a melleinél ki volt vágva és a fenekét sem takarta csak egy nagyon vékony csíkban.
– Gyerünk kérdezz valamit, mert megropogtatom a golyóidat. – kapta el az egyik izmos kezü csaj a farkamat.
– Mi ez az egész ? – tettem fel az első kérdést miután összeszedtem minden bátorságomat.
– Nahát jól figyelj ide Te kis pöcs, először is ha kérdezel valamit rögtön tedd hozzá, hogy Úrnőm, mert mi most a te számodra azok vagyunk és te vagy a mi rabszolgánk. – mély levegőt vett, miközben az egész társaság megállt, majd folytatta. – Mi uralkodunk a tested felett és a gondolataid felett is, csak engedelmeskedned szabad. Ez egy kastély, ahol a férfiak átnevelése folyik, a világtól el vagyunk zárva, menekülésre nincs lehetőség. Egyenlőre ennyi a többit majd úgyis megtudod a kellő időben a celládban. – fejezte be az előadást.
Folytattuk az utunkat egy zegzugos folyosón, ami egy tágas helyiségbe vezetett, ahol bilincsek lógtak le a plafonról, ami elég magasan volt és a padlón is voltak bilincsek párosával , két nő a rajtam lévő bilincseket a plafonon és a padlón lévőkhöz erősítette.
– Most pedig jön a fürdetés, a tisztaságra nagyon kell vigyáznunk. – mondta a bőrszerkós.
Csak kapkodtam a fejemet ez a terem egy hatalmas tusolóra emlékeztetett, csak a zuhanyrózsák hiányoztak. Még hoztak be férfiakat, akiket szintén úgy kikötöztek, ahogy engemet is így álltunk sorban most már vagy egy tucatnyian. A nők magunkra hagytak minket. A többi férfi rám nézett. A legtöbbnek vaskarikák voltak a farkuk végén a fenekük is, amennyire láttam eléggé sebes volt.
– Nézzétek megint hoztak egy új fiút. – mondta az egyikük.
– Nocsak, nocsak megint szaporodtunk. – mondta a másikuk.
– Mi ez itt? – szakítottam félbe az üdvözlő szavakat.
– Te most egy nők által vezetett kínzó táborba kerültél, ahol nekik kell dolgoznod és még nem tudjuk, hogy mi lesz a vége, elengednek-e egyáltalán vagy itt kell meghalnunk. – mondta az egyik fickó, akinek már két karika is volt a farkában.
– Mióta vagytok itt? – kérdeztem.
– Hát én lennék itt a legrégebben, úgy két és fél éve. – mondta a két karikás fickó.
– Na uraim nem gond, ha most megszakítom a megbeszélésüket. – mondta egy félmeztelen csaj, aki épp most jött be a nevezzük így zuhanyzóba kezében egy slaggal.
Rögtön el is kezdte a mosdatásunkat, szépen haladt sorba, akit eltalált a vízsugár heves mozgásba kezdett, mert hol a lábunk közét vette célba, hol pedig az arcunkat, a láncok valamennyire engedték a mozgást így eltudtunk fordulni a nagy nyomású víz elöl.
Ezután bevittek egy cellába, kaptam kaját és magamra hagytak. Vajon milyen munkára foghatnak minket? Meg mire jó ez az egész kínzás? Azt láttam már, hogy egy jó páran élvezik ezt az egészet, de csak ennyi lenne az egész.

Reggel a bőrszerkós nő jött értem két másik csajjal, levittek egy szobába, ahol különböző kínzó eszközök voltak felhalmozva. Ezen a szobán átmentünk, majd egy iroda szerűségbe érkeztünk, ahol egy titkárnőszerű csaj fogadott minket.
– Kezdődhet a kihallgatás. – mondta a csaj.
– Neve? Kérdezte keményen.
Gyorsan válaszoltam, majd hozzá tettem úrnőm, ez láthatólag tetszett a titkárnőnek.
– Menjetek ki, gyorsan megcsinálom magam is, csak előbb kötözzétek ki. – mondta most már mosolyogva a titkárnő.
Szép szőke hosszú haja és nagy hideg kék szemei voltak a titkárnőnek, meg egy szemüveg, lehet csak ennek köszönhette az általam kitalált elnevezést.
Mielőtt kikötöztek volna levették rólam újra az összes ruhát és most megint teljesen meztelenül álltam kifeszítve a padló és a plafon között az íróasztallal szemben. A nő talán 3 percig is szemlélt, hosszasan nézte a farkamat, majd a hátam mögé állva megnézte a fenekemet is (gondolom én) , de egy ujjal nem ért hozzám. Még kérdezett egy két dolgot a rokonaim felől, amire én a tőlem telhető legpontosabb választ adtam. Közölte velem, hogy most felveszi amit mondok és le fogják ellenőrizni és ha egy kis eltérés is lesz a valóság és az általam állított között, akkor jobb arra nem is gondolni.
– Ideje most már keményebb vizekre evezni. – mondta nyugodtan.
– Milyen bűnöket követtél el a nők ellen? – kérdezte és közben átment a másik szobába, hozott magával valamit, de nem láthattam, mert a hátam mögött volt az ajtó, csak hallottam, ahogy a levegőt suhogtatta azzal a vesszővel vagy lovaglópálcával.
– Semmilyet úrnőm. – feleltem bátortalanul.
– Ezt nem hiszem – mondta nyugodtan.
És egy hatalmasat csapott a fenekemre, csípett nagyon a csapás, de hallgattam.
– Azt akarod, hogy letépjem a golyóidat. – mondta nyugodtan.
– Nem, úrnőm nem akarom. – feleltem bizonytalanul.
– Akkor meg mond meg az igazságot, ha kérdezlek. – mondta.
Gyorsan rácsapott még a fenekemre vagy tízszer, egy kis szünet majd újra egy sorozat, már elviselhetetlenül fájt a sok csapás. Egy kis időre abbahagyta, leöltözött meztelenre. Ekkor megcsörrent a telefon, előttem állt teljesen meztelenül a lábai enyhe terpeszben voltak, félig ráült az íróasztalra, a farkam megmerevedett, a telefonálás közben látta, hogy a farkam feláll. Gyorsan befejezte a beszélgetést és odalépett hozzám.
– Neked meg kimondta, hogy csak úgy rám nézhetsz és felállíthatod a kis töködet te szerencsétlen.
– Elnézést. – rebegtem zavartan.
– Na most ki kell találnom valami kegyetlen büntetést a számodra, mert azért ez mégis csak tűrhetetlen. – mondta elgondolkozva.
– Mindjárt vége lesz. – mondtam zavartan és megpróbáltam valami semleges dologra gondolni.
– Most már elkéstél vele. – mondta mosolyogva a titkárnő.
– Tudom is már mit fogok veled csinálni Te kis fasz állítgató.
Átment újra a másik szobába és hozott magával egy kis szerkezetet. A szerkezetből két vezeték jött ki az egyik egy csipeszben a másik egy horgolótűre emlékeztető hosszú fémben végződött.
Odalépett elém és a farkamba kezdte dugni a hosszú fémet közben izgatta a farkamat is, gondolom, azért, hogy továbbra is álljon, mert így könnyebb volt beledugni a fémet, amelynek a vége már szinte tű vékonyságú lehetett. A kínoktól óriásokat nyögtem, mert a fém egyre vastagodott és feszítette szét a húgycsövemet, szinte égető érzés hasított a faszomba, amikor végre annyira beledugta, amennyire gondolta. Még így is vagy 10 cm kint volt belőlem. Ekkor jó erősen megdöntötte minden irányba, óriási szúró fájdalmat éreztem, ami rövidesen még kellemetlenebb égető érzésbe ment át. Ezután a csipeszt gondosan az egyik heregolyóm mellé csíptette úgy, hogy a golyómat teljesen beszorította, a másik csipeszt hasonló módon tette fel. Eközben én ordítottam a fájdalomtól és kiabáltam, hogy hagyja abba minden megteszek, amit csak kér. Tudtam, hogy áramot fog végig vezetni a farkamon és úgy gondoltam tanulva az előzőekből, hogy nagyon fájdalmas lehet. Amikor készen lett, újra elment és hozott egy pohár vizet, amit szemből rá öntött a golyóimra.
– Kérem ne kapcsolja be, mindent megteszek önként. – mondtam szinte kiabálva.
– Te ezt nem érted ez a büntetésed, még szép, hogy mindent meg fogsz tenni nekem. – mondta mosolyogva és odalépett a kapcsolóhoz.
– Ne, ne tegye. – mondtam könyörögve.
– Dehogynem, hidd el jobb túl lenni rajta. – mondta mosolyogva.
– Ááááááhhhh elég volt nagyon fáj – kiáltottam.
– Majd én döntöm el, hogy mikor elég, ez még csak az 1-es fokozat volt, na mi lenne, ha mondjuk megnéznénk a 4-es fokozatot. – mondta mosolyogva.
– Neee, kérem ne – mondtam most már zokogva.
– Nesze te kis fasz – mondta röhögve és a kapcsolót vagy 15 másodpercig nyomta.
– Ááh – már szinte sikítottam a fájdalomtól, ami az alsó testemben volt.
– Na most már elég, remélem megjegyezted magadnak, hogy a farkadat többé nem te irányítod, hanem mi. – mondta még mindig mosolyogva.
Ezután leoldozta a készüléket a farkamról persze közben megszorította a golyóimat.
– Tudod, szeretem az ilyen engedetlen rabszolgákat. – mondta.
Majd megfogta a farkam és elkezdett izgatni a kezével.
– Most hoznak egy rabszolga nőt, akit szintén móresre kell tanítani, te pedig segíteni fogsz nekem. – mondta.
– Igen úrnőm. – feleltem gyorsan.
Behozták a nőt, nagyon szép volt. A két csaj, akik behozták a lányt egyforma ruhában voltak, ez lehetett itt belül az uniformis. Felül egy top volt, alatta nem viseltek melltartót és a ruha nagyon feszes volt, úgyhogy látszott a meredező bimbójuk, alul pedig fekete rövidnadrágot hordtak, ami szintén eléggé szűk volt, persze a lábukon comb középig érő fekete tűhegyes magas sarkú csizma volt. Gyorsan lekötözték az íróasztalra a titkárnő odalépett a csajhoz és letépte róla a bugyit és benyúlt a fenekébe, a csaj felnyögött. Elővett egy kis krémet és bekente a csaj fenekét, majd odajött hozzám nekem is bekente a farkam.
– Na most látunk egy kis akciót igaz csajok. – mondta a titkárnő.
– Most te jössz, fogta meg újból a faszomat.
– Csak a seggembe ne – nyögte a csaj.
– Hallgass – mondta az egyik kisérő.
– Oldozzátok el – mondta a titkárnő és leszedték a lábamról a bilincset, majd a kezeimen lévőt is kiakasztották a
lecsüngő láncról, amin eddig lógtam. És odavezettek a lányhoz a farkamnál fogva, a titkárnő szépen beirányította a lány fenekébe. Elsőre nem sikerült túl szűknek bizonyult a nyílás, ezért először a kezével próbálta feszíteni, majd a két lány széthúzta a fenekét.
– Nyomjad neki – szólt nekem a bíztatás.
Nem is nagyon kellet bíztatni, a csaj feneke nagyon szűk volt, és éreztem nemsokára elmegyek.
– Mielőtt elélveznél szólsz nekünk, értve vagyok – mondta a titkárnő.
– Mert különben nagyon megjárod – tette hozzá a másik.
A csajnak még g ott volt a kezében a pálca és rávágott a fenekemre.
– Na most akkor nyomod be, ha rád csapok. – mondta.
– Iiigen úrnőm -feleltem.
A nő csapkodta ütemesen a fenekemet, de nem nagyokat, gyorsított az ütemen. A kis csaj pedig akárhányszor benyomtam nyögött egy nagyot.
– Na most teljesen benyomod – mondta.
Megpróbáltam teljesen bevágni, a csaj felsikított.
– Ez az – mondta a titkárnő.
– Mindjárt elmegyek – mondtam.
Abbahagyta a csapkodást így én is megálltam. A két csaj odalépett hozzám és az egyik jól megszorította az egyik golyómat, a testem összerándulta, másik is hasonlóan a másik golyómat, majd újra az előző következett, én eközben ordítottam és kapkodtam a levegő után. Még vagy háromszor megismételték, amikor már teljesen összehúzódott a farkam.
– Na elég volt – mondta a titkárnő.
– Na most újra beteszed a seggébe – mondta az egyik kínzóm.
A farkam nem akart felállni, ezért a meztelen titkárnő szépen elkezdte izgatni rövidesen újra felállt. Ekkor újra odavittek az asztalra kötözött csajhoz. Most a titkárnő állt a hátam mögé és alulról megmarkolta a heréimet, nem szorította csak éppen fogta és néha erősen megszorította, hogy ne tudjak elélvezni
Ez így ment nem tudom hány percen keresztül talán volt egy óra is, amikor már majdnem elélveztem, akkor hoztak egy kis műanyag flakont és abba kellett bele élveznem. Ezután kezdődött minden elölről újra felállították a farkamat és még egyszer elélveztem egy másik műanyag flakonba. Már teljesen kivoltam, éhes is voltam hiszen egész nap semmit nem ettem és már dél körül lehetett. A fogva tartóim felöltöztettek úgy, hogy a farkam és a heréim meg a fenekem kint volt pucéron. A két szolga kivezetett és ahogy mentünk a folyosón hallottam, ahogy a csaj hevesen kiáltozta, hogy mindent megteszek csak ezt ne tegye. A folyosó lassan haladtunk, mert a lábamon is volt egy bilincs meg a fejemre is raktak egy bőrsapkát és alig láttam ki a két lyukon. A két nő úgy vezetett, hogy az egyik hátulról lökdösött, a másik pedig a farkamat fogta és húzott előre. Szembe is találkoztunk hasonló csapatokkal, volt olyan is, hogy egy férfit csak egy nő kísért, de előfordult olyan is, hogy egy nőt vittek ketten a nők öltözete abban különbözött, hogy a mellük is szabadon volt. A férfiakkal, akikkel szembe találkoztam valamiféle letargiát láttam mindegyikük a földet nézte, általában a testük tele volt sebekkel, és nyakörv is volt rajtuk ennek segítségével vezették őket a kínzóik.
Egy félóra múlva megérkeztünk a cellámhoz belöktek rajta és rám zárták az ajtót. A cellában volt egy ágy és egy szék na meg a sarokban egy kamera, ami néha mozgott és átment egy másik cellába a tetőnél egy kis sínen. Teljesen hangtalanul járt a kis kocsi, ami mozgatta a kamerát. A széken egy kis könyv volt kikészítve, a címe ez volt : Szabályok és jogok a nőuralmi táborban, mellette volt egy másik könyv, amelynek ez volt a címe: Élet a nőuralmi táborban és kastélyban. A falon képek voltak, ahol a nők férfiakat kínoztak. Az egyik kép alá csak ennyi volt írva golyó lapítás és egy férfi állt kikötözve két nő pedig a férfi golyóit egy kis satuba szorította.
A sarokban volt egy kis asztal és ott volt rajta ennivaló gyorsan leültem és ettem, közben azon töprengtem, hogy fogok innen kijutni és mi ez az egész. Hamar lefeküdtem, mert már az álmosságtól alig láttam
Korán ébresztettek a fogva tartóim, pontosabban 3 fiatal lány rontott be a cellámba és lekötöztek az ágyamra. A heréimet összekötötték egy rövid zsinórral, közben a farkam szép lassan ágaskodott.
– Hát ez még nem tanulta meg, hogy csak akkor állhat fel, ha arra parancsot kap.
– Vegyük gyorsan el a kedvét – mondta mosolyogva a másik.
– Na kapsz fél percet, hogy alapállapotba hozd a faszod, ha nem sikerülne arra jobb nem is gondolni- mondta a harmadik.
Koncentráltam, de egyszerűen nem ment.
– Na oké, akkor most mi jövünk- mondták a lányok.
Egy kis fémtálat raktak a heréim alá. A farkamat pedig félre húzták, hogy ne legyen útban. Az egyik kiscsaj elővett egy kis kalapácsot.
– Ne, könyörgöm ne tegyék- kiáltottam fel.
– Elkéstél, ezzel most egy kicsit lapítunk a tökeiden- mondta a nagymellű csaj.
Ekkor a nagymellű csaj finoman odakopintott a heréimre.
– Auh – kiáltottam fel a fájdalomtól, pedig igazán ez még nem is fájt.
– Nézzétek már, hogy lekókadt a farka – mondta a nagymellű.
– Ha fel fog állni nagyobbat kapsz – mondta és közben levette a pólóját.
Két hatalmas mell bujt ki a ruha fogságából, a farkam újra megpróbált kiegyenesedni, a csaj elkapta a dákóm és szakértő módon megmozgatta a kezét rajta, már rögtön pattanásig feszült a farkam, elengedte és ismét lecsapott a golyóimra a kalapácssal, de most már erővel.
Iszonyatos fájdalmat éreztem és szinte felsikítottam, a farkam persze teljesen összehuzta magát.
– Na akkor jöhet a harmadik menet mondta az alacsony vörös hajú lány és lassan levetkőzött, a farkam még egyszer megpróbált felágaskodni, de most erőt vettem magamon és megpróbáltam másra gondolni.

Az új rabnő

Kedd este csörgött a telefonom. Kicsit mérges voltam, ki a fene zavar ilyenkor, mikor a kedvenc sorozatom megy?
– Halló! – szóltam bele a készülékbe szándékosan élesen.
– Szia, Emese! – ismertem fel egyik barátnőm hangját.
– Szia, Andi! Azt hittem, már elutaztál. Vagy Münchenből hívsz?
– Nem, csak szombaton megyek. És pont ezzel kapcsolatban hívlak.
Nocsak! Miért akar pont velem beszélni négy nappal az egyéves utazása előtt?
– Az új rabnőmről van szó – folytatta barátnőm, aki szintén Domina, csak épp biszex: vannak férfi és női rabjai is.
– Mi van vele? Azt sem tudtam, hogy van egy új rabnőd.
– Igen, már két hónapja. Viszont nem tudom magammal vinni.
– Hát ezt nem csodálom. És akkor mit csinálsz vele?
– Arra gondoltam, átadom neked, ha érdekel. Vagy legalábbis kölcsönadom, amíg kint vagyok. Még nincs igazán betörve, de az alapokkal már tisztában van.
Most már értettem a hívást. És izgatott a kihívás is, végre megint betörhetek egy rabnőt! Ráadásul nem kell az elején kezdenem, hanem rögtön keményen bánhatok vele.
– Tud a szándékodról? Mit szól hozzá? – kérdeztem, igyekezve közömbös csengést adni hangomnak.
– Igen, már mondtam neki. Elvi ellenvetése nincs.
Megállapodtunk, hogy csütörtök délután elhozza a lányt törzspresszómba, ahol megbeszélhetjük a részleteket.
Csütörtökön épp megrendeltem a kávémat, amikor megláttam az ajtón belépő barátnőmet. Ő is felfedezett, elindult felém. Mögötte egy lehajtott fejű, világosbarna hajú lány lépkedett. Üdvözöltük egymást, barátnőm leült, a lány állva maradt, továbbra is lehajtott fejjel.
– Ülj le, Anita, ne csinálj feltűnést! – szólt rá barátnőm.
A lány, anélkül, hogy fejét felemelte volna, leült.
– Köszönöm, Mistress! – mondta halkan. Hangja kellemesnek tűnt.
Jött a pincér. Barátnőm szintén egy kávét kért, a lány egy ásványvizet. Ekkor emelte fel először fejét: ránézett barátnőmre, szótlanul kérve engedélyét arra, hogy megszólalhasson. Amíg a rendelésre vártunk, semmiségekről fecsegtünk barátnőmmel; Anita ismét lehajtott fejjel, szótlanul ült.
Csak akkor tértünk a lényegre, mikor már megittuk a kávét.
– Szóval nem viheted magaddal Anitát, és át akarod adni nekem – fordultam barátnőmhöz.
– Igen, Emese, erről van szó.
– És mit szólsz ehhez, Anita? – kérdeztem most a lánytól.
– Engedelmeskedem Mistress parancsának – válaszolt kitérően.
– Nem ez érdekel! Nézz rám, és válaszolj egyenesen: hajlandó vagy engem szolgálni?
Barátnőm is megszólalt:
– Anita, mondtam már, hogy legalább egy évig külföldön leszek, és nem vihetlek magammal. Emese viszont hajlandó a szolgálatába fogadni, ha beleegyezel.
– Ha ön így látja jónak, Mistress, szívesen szolgálom Emese Úrnőt – válaszolta továbbra sem felnézve a lány.
Sehogy sem tetszett a dolog.
– Kettesben hagynál Anitával pár percre? – néztem barátnőmre, aki bólintott, felállt.
– Elintézek pár telefont a kocsiból.
Amikor kettesben maradtunk, ismét a lányhoz fordultam, gondosan válogatva a szavakat.
– Anita, figyelj ide. Szeretném, ha rám néznél, és végighallgatnál. Amit most beszélünk, az mindenképp kettőnk közt marad, akárhogy is döntesz. Én ugyanis nem akarlak semmire rákényszeríteni. Teljesen a te szabad döntésedtől függ, hogy engem szolgálsz-e a jövőben, vagy valaki mást, sőt, hogy egyáltalán szolgálsz-e valakit. Mint ahogy az is a te szabad döntésed lesz, hogy amikor Andi visszajön, visszamész-e hozzá vagy sem.
Anita immár rám nézve, de még mindig szótlanul ült.
– És hogy könnyebben tudj dönteni – folytattam -, elmondok egy-két lényeges dolgot. Nálam nem fogsz férfival találkozni, sem Master, sem rabszolga minőségben. Vagy ketten leszünk, vagy hármasban egy másik rabnővel. Nem szólok bele, hogy amikor nem vagy szolgálatban, mit csinálsz, hogyan öltözöl, kivel vagy együtt. Csak ahhoz ragaszkodom, hogy ha hívlak, jönnöd kell. Természetesen figyelembe veszem olyan kötelességeidet, mint munka. Tehát ha munkaidőben hívlak, akkor az azt jelenti, hogy amint végzel, jössz. És házon kívül nem tartok igényt a szolgálataidra, bár előfordulhat, hogy az egész hétvégét nálam kell töltened. Gondold ezeket végig, és így dönts. Ha valami nem világos, kérdezz nyugodtan.
Amikor végeztem, ismét lehajtotta a fejét. Láttam, hogy erősen gondolkodik, mérlegel. Nem szóltam, nem zavartam. Alig több mint egy perc múlva ismét felnézett.
– Szolgálni fogom önt minden tőlem telhető módon, Emese Úrnő. Kérem, bánjon majd velem úgy, ahogy egy magamfajta tanulatlan rabnő megérdemli. Mit kell tennem?
Elővettem egy névjegyet, odaadtam neki.
– Itt a címem. Tudod, merre van?
– Igen, Úrnőm, a villanegyedben.
Átadtam neki házam alaprajzát.
– Vasárnap reggel tízkor becsöngetsz egy hosszú-rövid-hosszú jelzést adva. Amikor kinyílik a kapu, bejössz, és ebben a szobában – mutattam az egyik helyiségre – jelentkezel.
– Értettem, Úrnőm. Megtarthatom a rajzot?
– Most igen, de vasárnap hozzad magaddal. Mit szeretnél még tudni?
– Csak annyit, Úrnőm, hogy mit vegyek fel?
– Mindegy – nevettem el magam -, csak gyorsan tudd majd levetni.
– Igen, Úrnőm, és köszönöm.
Kinéztem a presszó ablakán. Barátnőm a kocsija mellett állt, és befelé nézett. Intettem neki, ő pedig visszajött. Anita már ismét lehajtott fejjel az asztalt bámulta.
– Megegyeztetek? – kérdezte barátnőm, amikor leült.
– Igen – válaszoltam -, Anita vasárnap szolgálatba áll nálam.
– Köszönöm, Emese, hogy ezt a gondomat megoldottad.
Kicsit még beszélgettünk (Anita némán, az asztalt nézve ült mellettünk), majd elváltunk.

Vasárnap viszonylag korán keltem, ellenőriztem, hogy minden megvan-e, ami a tervezett szeánszhoz kell, aztán kényelmesen megfürödtem, majd felöltöztem. Persze nem vittem túlzásba, csak annyit vettem magamra, amennyi a terveimhez szükséges volt.
Tíz óra előtt két perccel megszólalt a kapucsengő, előbb egy hosszú, majd egy rövid, végül ismét egy hosszú jelzést adva. Rápillantottam a kis képernyőre: a kapuban Anita állt. Megnyomtam a nyitógombot, láttam, amint bejön. A további kamerákon minden lépését nyomon követhettem. Az előszobában megállt, ránézett a kezében levő papírra, majd körülnézve egyenesen a lépcsőhöz indult. Figyeltem, ahogy lejön, majd végig a folyosón. Amikor az ajtóhoz ért, kikapcsoltam a képernyőt. Az ajtó kinyílt, Anita belépett, becsukta az ajtót, és lehajtott fejjel megállt. Kicsit vártam, majd megszólítottam.
– Igen?
– Úrnőm, parancsa szerint megjelentem szolgálatára – mondta anélkül, hogy felnézett volna.
– Vetkezz! Pucérra!
Tüneményes gyorsasággal vetkőzött, pillanatok alatt meztelen volt.
– Térdre! Hozzám!
Letérdelt, és térden csúszva elindult felém. Láthatólag sokat közlekedett már így. Amikor két lépésre volt tőlem, megállt. Andi jól mondta, az alapokkal már tisztában volt: a lehető legszabályosabb tartásban térdelt, széttett térdekkel, egyenesen, hátratett kézzel és lehajtott fejjel. Alaposan megnéztem. Arányos, szép teste volt, kerek almamellei, világos, kisudvarú bimbói, amik egyelőre alig látszottak. Elétoltam a lábamat.
– Csókold tisztára a csizmám!
Négykézlábra ereszkedett, nekilátott előbb a bal, majd a jobb tisztításának. Amikor ismét térdelt, megnéztem az eredményt. Természetesen elégedetlen voltam.
– Ez neked tiszta? Itt… itt… – mutattam – és itt is!
Talán mondanom sem kell, hogy a mutatott helyek tisztasága semmiben nem különbözött a csizma többé részének állapotától. De kellett valami ürügy. Anita ijedten suttogta:
– Bocsánat, Úrnőm, azonnal pótolom a mulasztásomat – majd odahajolva ismét megnyalta a mutatott helyeket. Viszont ez nem volt mentség.
– Ez a hanyag munka büntetést érdemel! – csattantam fel. – Lekönyökölsz, és jól felmereszted a segged!
Ismét négykézlábra ereszkedett, majd lekönyökölve felemelte fenekét. Természetesen nem eléggé.
– Magasabbra! Jobban pucsíts!
Még jobban homorított. Feneke természetesen nem igazán került magasabbra, de jobban megfeszült, és ez volt az igazi cél.
– Kapsz tízet a lovaglópálcával! Számold! – vettem kézbe a félméteres jószágot.
Nyugodtan, kényelmesen mértem rá a középerős ütéseket, Anita pedig engedelmesen számolta őket. Két-háromszor fel is szisszent, egyszer meg feljajdult, mikor a pálca végén levő kis bőrdarab pont a szétnyílt félgömbök közé, a nyílására csapott. De rezzenéstelenül kiállta a tízet, méghozzá néhány halvány nyomból ítélve nem először.
– Feltérdelsz! – parancsoltam az utolsó szám elhangzása után.
Kicsit lassabban emelkedett fel, mint ahogy elfoglalta a veréshez a pozíciót. Fejét lehajtotta, nem láttam, mennyire voltam kemény. De tudta a dolgát.
– Köszönöm a fenyítést, Úrnőm! – mondta. Hangja ugyanúgy csengett, mint mikor belépett, nyoma sem volt benne sírásnak vagy annak, hogy visszafojtotta volna a jajgatást.
– Szívesen. Na, mutasd a pinád! Mikor volt borotválva?
Kicsit hátradőlt, még jobban széttárta térdeit.
– Mistress Andi hétfőn kegyeskedett szőrteleníteni – közölte nyugodtan.
Tudtam, hogy Andi alapos munkát végez, de azért ezt nem hagytam annyiban.
– Akkor itt az ideje, hogy megismételjem ezt a műveletet. Hozd ide a fürdőből – mutattam az ajtóra – ami kell!
Engedelmesen, térden csúszva elindult. Amikor átment az ajtón, a megint bekapcsolt képernyőn figyeltem, mit csinál. Hamar megtalált mindent, persze nem volt nehéz dolga. Gondosan megnedvesítette a szivacsot, ügyelve, hogy azért ne csöpögjön. Az ajtóban ismét térdre ereszkedett, és csúszva jött vissza elém. Szótlanul nyújtotta, amit hozott.
– Minden megvan? – kérdeztem (nem mintha nem láttam volna). – Borotva, hab, nedves szivacs?
– Igen, Úrnőm, parancsoljon!
– Feküdj az asztalra! Szét a lábakat!
Szó nélkül csúszott a középen álló nagy asztalhoz, majd gyorsan felállt és felfeküdt rá. Jó alaposan széttárta lábait. Hozzáléptem. Közelebbről nézve bizony már látszott pár kis fekete pötty, a kiütköző borosta. Megnedvesítettem a szivaccsal, majd habot nyomtam Anitára, és elkentem.
– Először a Vénusz-dombodat húzom le – közöltem.
Nem válaszolt, nyugodtan feküdt. Megfogtam a borotvát, és óvatosan elkezdtem. Meg se szólalt, csak párszor megrándult a combja. Amikor a kényesebb részekre tértem át, figyelmeztettem is:
– Ne mocorogj, nem akarlak megvágni! Jönnek a nagyajkaid!
Megfogadta az intést, a borotválás további része alatt mozdulatlan maradt.
– Kész vagy! Visszaviszed a holmit, letörlöd a habmaradékot, aztán visszajössz a helyedre! – utasítottam, amikor elkészültem.
Fürgén leszállt az asztalról, letérdelt, összeszedte, amit behozott, majd kicsúszott a fürdőbe. Visszaültem a székembe, és a képernyőn figyeltem, mit is csinál. És érdekes dolgot láttam. Úgyhogy mikor már ismét előttem térdelt, miután megköszönte, hogy megborotváltam, megkérdeztem:
– Ég a bőr a pinádon?
– Igen, Úrnőm, egy kicsit.
– Ezért simogattad meg kint magad?
– Ezért, Úrnőm.
Hangján éreztem a csodálkozást, hogy vajon ezt honnan tudom. Megkérdezni persze nem merte.
– És kaptál rá engedélyt? – ez már csattant. – Vagy esetleg parancsot?
– Nem, Úrnőm, egyiket sem – a válasz annál halkabb volt.
– És mi jár azért, ha parancs vagy engedély nélkül teszel valamit?
– Büntetés, Úrnőm – ezt még az előbbinél is halkabban mondta.
– Úgy van! Feküdj hanyatt és tárulkozz ki!
Anita engedelmesen lefeküdt a hideg kőre, széttárta lábait.
– Jobban! Teljesen nyíljon ki a pinád!
Még jobban szétnyitotta combjait, a megfeszülő izmokon látszott, hogy ennél jobban már nem tudja. Nem is kellett, a kisajkak épp eléggé széthúzódtak.
– A csizmasarkamtól kapod a büntetést – közöltem, aztán jobb csizmám tűsarkát óvatosan bevezettem hüvelyébe, és tövig belenyomtam. Előbb néhány felszisszenést hallottam, de amikor kicsit megforgattam benne, már egy halk jajgatást is.
– Nem tetszik? Hátha a másik jobban esik – mondtam, és kihúztam belőle jobb csizmám sarkát, de csak azért, hogy belenyomjam a balét. Amikor ezt is megmozgattam, a jajgatás már hangosabb volt.
– Egyelőre elég. Visszatérdelsz! – mondtam kis idő múlva.
Feltápászkodott, ismét a normális, szabályos módon térdelt. És persze tette, amit kellett.
– Hálásan köszönöm a megérdemelt büntetést, Úrnőm!
– Nyald le magad a csizmámról! – utasítottam.
Kinyújtott nyelvvel, buzgón tisztogatta a bepiszkított részeket. Amikor befejezte, alaposan végigmértem. Mellbimbói, melyek eddig szinte észrevétlenek voltak, most jól láthatóan meredeztek. Ennek pedig két oka lehet.
– Fázol?
– Nem, Úrnőm.
Nem is fázhatott a 26 fokos, légkondicionált teremben.
– Akkor mitől merev a mellbimbód?
– Kicsit felizgatott, Úrnőm, mikor belém nyomta a csizmáját – vallotta be.
– Márpedig ennek ez a jutalma – tettem rá a bimbókra két erős ruhacsipeszt. – Gondolom, a pinád is forró belül.
– Igen, Úrnőm, meglehetősen az – vallotta be.
– Akkor hozzad ide a bárszekrényről a nagy kék termoszt! – utasítottam.
Térden csúszva is gyorsan megjárta a párlépésnyi távolságot.
– Tudod, mi van benne? – kérdeztem, mikor átvettem a szótlanul felém nyújtott tárgyat.
– Csak sejtem, Úrnőm, hogy jég.
– Igen, jég. Pontosabban egy szép nagy jégcsap – kezdtem lecsavarni a termosz tetejét – Mire való?
– Gondolom, azzal kívánja lehűteni a pinámat, Úrnőm.
– Pontosan! Lefekszel, kitárulkozol.
Pillanatok alatt vette fel a kívánt pozíciót.
– Látod, milyen szép vastag? És elég hosszú is – tartottam a szeme elé a hosszú, farokszerű jégdarabot (óvszerbe töltött vizet fagyasztottam meg, mindig van a hűtőmben vagy a termoszban pár belőle). – Most szépen tövig beléd nyomom…
Lassan, fokozatosan nyomtam a jégrudat Anitába. Az első egy-két centit még szótlanul viselte, majd többször is felszisszent, aztán halkan, majd kissé hangosabban jajgatott. Ám azzal, hogy hüvelye elnyelte a rudat (épp ideje volt, már az én kezem is igen fázott), még nem ért véget a dolog.
– És hogyne tudjon kicsúszni, vagy ami elolvad, kicsöpögni… – közöltem, majd a kisajkakat két csipesszel összeszorítottam.
Ez már sok lehetett, mert hangosan sikoltozott a fájdalomtól.
– Hallgass! – szóltam rá, de csak annyit értem el, hogy csendesebben jajgatott. – Ezért a fülsértő üvöltésért a csiklódra is kapsz egyet!
Egy, az eddigieknél is hangosabb sikoly volt a válasz, aztán összeszedte magát, és csendben maradt. Ám miközben parancsomra ismét feltérdelt, láttam, hogy könnyes a szeme, és olykor ajkába harapva tud csak csendben maradni. De csendben maradt, és ezt rosszul tette. Miután már térdelt, és (lehajtott fejjel) csendben várt, jött a “ráadás”.
– Elfelejtettél valamit! Többször is!
– Bocsánatot kérek, Úrnőm! Hálásan köszönöm a csipeszeket és a jeget, amivel megbüntetett – kapott észbe.
– Na és mi a bocsánat feltétele szerinted? – kérdeztem kajánul.
– Egy újabb büntetés, Úrnőm – suttogta Anita.
– Pontosan. Ez az újabb büntetés pedig az, hogy minden csipeszre ráakasztok 15 dekát – vettem elő az apró súlyokat.
Anita persze sziszegett, jajgatott, mikor a súlyok elkezdték húzni. De hamar erőt vett magán, és igyekezett jó rabnőként viselkedni.
– Alázatosan köszönöm, Úrnőm, hogy büntetésével figyelmeztet a kötelességemre.
Látszott rajta, hogy nagyon szenved, nincs hozzászokva ehhez a fajta fájdalomhoz. Amilyen jól tűrte a verést, olyan rosszul viselte a csipeszek és súlyok állandó, és a saját mozgásától folyton megújuló kínját. Az én terveimben azonban még volt egy és más.
– Kapsz egy nyakörvet – csatoltam rá -, méghozzá pórázzal – akasztottam be a vezetőszíjat is.
– Köszönöm, Úrnőm, hogy a kutyája lehetek.
– Négykézlábra! És gyere utánam! De ha meg kell rántsam a pórázt, vagy ha valamelyik súly leér a földre, rávágok a seggedre a szíjjal, megértetted?
– Igenis, Úrnőm!
– Indulás! – álltam fel.
A fürdő felé “természetesen” kétszer is meg kellett Anitát húznom, amiért meg is kapta a pórázzal a verést. És azt sem tudta elkerülni, hogy az egyik súly ne koppanjon hozzá a magas küszöbhöz; ennek jutalma is pórázcsapás volt. A fürdőben a WC előtt álltam meg.
– Térdelj fel!
Anita feltápászkodott. Nem sok időt hagytam neki, jött a következő parancs.
– Hajtsd fel az ülőkét, és ülj a csészére! Kezek hátul!
Pillanatok alatt hajtotta végre az utasítást.
– Tudod, miért a puszta csészén kell ülnöd? – kérdeztem.
– Hogy ezzel is éreztesse velem, Úrnőm, mennyire senki vagyok – jött a válasz.
– Nem egészen. Egyszerűen csak egy magadfajta ócska kis rabkurva nem ülhet arra az ülőkére, amire az Úrnője. Érted?
– Igenis, Úrnőm. Bocsánatot kérek, hogy rosszul fogalmaztam.
– Na jó, ez nem olyan nagy baj. Most egy kicsit leveszem a pinádról a csipeszeket, hogy kifolyhasson belőled az elolvadt jég. És pisilhetsz is – szedtem le a kínzóeszközöket.
Anitát egyáltalán nem zavarta, hogy ezt a meglehetősen intim dolgot most előttem kell végezze. Mikor végzett, ráparancsoltam:
– Térdelj a zuhanytálcába! Jó széles terpeszbe!
Aztán kezébe nyomtam a kézi zuhanyrózsát.
– Öblítsd le alaposan a pinád!
Amit nem mondtam meg, csak akkor vette észre, mikor a vízsugár hozzáért: csak a hidegvizes csapot nyitottam meg, úgyhogy a csőből jéghideg víz jött. Ennek ellenére tényleg alaposan leöblítette magát, csak arcán látszott, milyen kellemetlen dolog történik vele. Amikor úgy véltem, már épp eléggé tiszta, és épp elég hideget kapott, elzártam a vizet, és elélöktem egy elég durva rongyot.
– Töröld szárazra magad! Aztán ülj vissza a WC-re! Kezek hátul, lábak széttéve.
Mire kézbevettem az előbb leszedett csipeszeket, Anita már a kagylón ült.
– Visszateszem rád a csipeszeket – közöltem. – Csak most mindkét kisajkadra külön csipeszt rakok!
A műveletet halk felszisszenések kísérték. Tiltakozni persze nem mert, nem is lett volna értelme, és nem mert hangosan jajgatni sem, csupán így mutatta ki fájdalmát. Amikor végeztem, hátraléptem, majd ráparancsoltam:
– Négykézlábra! Megyünk tovább. De ha megint baj lesz, már kettőt kapsz! Ugye tudod, mire gondolok?
– Igen, Úrnőm. Ha megint meg kell rántsa rossz szukája pórázát, vagy ha megint leér egy súly, már kétszer kegyeskedik majd rávágni a pórázzal a seggemre. És kérem, engedje meg megköszönnöm, hogy méltóztatott engedélyezni, hogy könnyítsek magamon. Azt is köszönöm, hogy ha nem is érdemeltem meg, de rövid időre csökkentette jól megérdemelt fájdalmamat – válaszolta Anita már négykézláb.
– Indulás! – csak ennyi volt a reakcióm.
És mentünk tovább. Talán mondanom sem kell, hogy ezúttal is volt okom fenyítésre. Aztán megérkeztünk a végcélhoz.
– Feltérdelsz! Hátra a kezedet!
Az engedelmesen hátratett csuklókat egy gyors mozdulattal összebilincseltem. Nem túl szorosan, csak épp annyira, hogy ne tudja kihúzni a kezét, tartsa csak hátul. Aztán eléálltam.
– Húzd le a csizmám cipzárját!
Ezt a látszatra egyszerű utasítást persze hátrabilincselt kézzel nem könnyű végrehajtani. Pláne térdelve. Elég sokáig tartott, míg Anitának sikerült úgy szájába venni a húzót, hogy sikerüljön a művelet. De végül sikerült. Persze nem ennyi volt a dolga.
– Bontsd ki a köntösömet! De össze ne nyálazd!
Ez még nehezebb volt. Itt csak az ajkak dolgozhattak, azok is úgy, hogy meg ne nedvesítsék a selymet. Viszont az, hogy selyem, könnyítette kicsit a helyzetet, hiszen könnyebben csúszott. Amikor ez is megvolt, újabb parancsot adtam.
– Hasalj az ágy elé!
Miközben Anita az ágy előtt feküdt, kiléptem a csizmából, ledobtam a köntöst. Aztán ráléptem a fenekére, kicsit rugóztam a puha és mégis kemény félgömbökön, majd végigfeküdtem az ágyon.
– Feltérdelsz, felém fordulsz!
A feltérdelés persze nehezen ment a kezek segítsége nélkül. A felém fordulás már egyszerű volt. Anita szabályos tartásban térdepelt fél lépésre az ágytól. Mellein a csipeszek a súlyokkal a lélegzetvétel ütemében mozogtak, míg az alul levők majdnem mozdulatlanok voltak, csak alig észrevehető himbálózásuk jelezte, hogy a feltérdelésnél bizony komoly táncot jártak.
– Gyere ide! Egész az ágyhoz!
Már ott is volt.
– Csókold végig a combjaimat! Csak a combjaimat, és csókolod! Nem puszilod, nem nyalod, csókolod! – utasítottam. – Térdtől felfelé előbb a jobbat, aztán a balt!
Fölémhajolt, szája hozzáért a térdemhez. Ügyesen csókolt, tényleg csókok voltak. Kezdtem felizgulni. A melléről lógó súlyok finoman súrolták bőrömet. Amikor jobb combom tövéhez ért, egy pillanatra abbahagyta, majd a balt vette kezelésbe. Illetve, egész pontos kifejezéssel élve “szájalásba”. Szóval azt is végigcsókolta térdtől combtőig. Aztán megállt, várt.
– Még egyszer! De lassabban, alaposabban!
Megint a jobb térdemre hajolt. Most lassabban haladt felfelé, nem hagyott ki egyetlen négyzetcentit sem. Majdnem annyi ideig tartott a jobb combomon végigmennie, mint az előbb a kettőn. A balt ugyanezzel a lassúsággal, alapossággal csókolta végig.
– Mehetsz tovább a hasamra!
Megint azok a lassú csókok, csak most a hasamon. Egyre feljebb és feljebb. Aztán megint egy kis várakozás.
– Csókold körbe a mellem!
Lassan haladt először jobb, majd bal mellem alapja körül. Még be sem fejezte a két kört, már meg is kapta a következő parancsot.
– Tovább, egyre szűkülő körökben!
Éreztem, hogy egyre nedvesebb vagyok, és bimbóim kezdenek keményedni.
– Megnyalod és keményre szopod a bimbóimat! De csak az ajkaidat és a nyelved akarom érezni, a fogadat nem!
Nem kellett sokáig dolgozzon, hogy bimbóim kőkeményen meredjenek fel. Jöhet a folytatás!
– Elindulsz visszafelé!
Most kicsit gyorsabban haladt, mint felfelé, de nem bántam. Egyre jobban vártam, hogy OTT érezhessem a száját. A csókok hamar leértek hasam aljára.
– Csókolgasd a Vénusz-dombom!
Engedelmesen borította el csókjaival szőrtelen ágyékomat.
– Nyalogasd meg a nagyajkakat! – tártam széjjelebb lábaimat.
Ügyesen csinálta, finoman, óvatosan, izgatóan.
– Cirógasd meg a kisajkaimat!
Ugyanolyan finoman nyalta azokat is végig. Egyre nedvesebb voltam. Még jobban széttettem lábaimat.
– Körözz a csiklómon!
Anita fürge nyelve azonnal peckemen termett. Remekül csinálta.
– Szopogathatod is, de óvatosan!
Élt az engedéllyel, ajkai közé vette és megszívta. Majd megint a nyelvével simogatta. Egy szívás, egy nyalás… megint egy szívás, megint egy nyalás. És megint. Hát akkor lássuk, milyen ügyes a nyelve!
– Fúrd be a nyelved a hüvelyembe! Amilyen mélyre csak tudod!
Óvatosan tolta szét a kisajkakat, aztán ott volt a hüvelybejáratnál. Sőt, elég hosszú volt a nyelve, elég mélyre be tudott nyalni. És nagyon ügyesen nyalt. Közeledtem a csúcshoz.
– Ez az, csináld csak! Gyorsabban!
Anita nyelve mint egy motolla pörgött. És én egyre bíztattam: – Gyorsabban! Még!
Éreztem, hogy nedvem megállíthatatlanul megindult. Aztán egyszer csak nem éreztem semmit. Csak élveztem és élveztem és élveztem…
Végül aztán magamhoz tértem. Anita még mindig szorgalmasan mozgatta nyelvét, de már nem volt rá szükség.
– Elég, abbahagyhatod! – szóltam rá.
Kiegyenesedett, ismét szabályos tartásban térdelt. Csak kipirosodott bőre meg a kapkodó lihegéstől a mellén táncoló súlyok árulták el, hogy bizony keményen megdolgozott a gyönyörömért.
– Felizgatott, hogy kielégítettél? – kérdeztem tettetett szigorúsággal.
– Igen, Úrnőm. Kérem, büntessen meg, amiért engedélye nélkül merészeltem izgalomba jönni.
Nocsak. Úgy látszik, Andi keményebben fogta, mint gondoltam. De nem baj.
– Megkapod! Tartsd a segged, felkelek!
Gyorsan hasra vágta magát, engedelmesen tartva ülepét, hogy ráléphessek.
– Térdelj fel! – fogtam meg a pórázt már köntösben, de mezítláb. – Utánam!
Térden csúszva követett. Nem lehetett egyszerű hátrabilincselt kézzel. Szándékosan nem siettem. Már nem akartam komolyan büntetni, sőt, tulajdonképpen egyáltalán nem akartam büntetni. Inkább csak irányítani, hozzászoktatni, hogy minden pillanatban engedelmeskednie kell, hogy mindent alá kell rendeljen a kívánságaimnak, még testi vágyait is.
A rövidebb úton mentünk vissza, a fürdő érintése nélkül. Leültem trónszerű székembe, Anita szépen térdelt előttem. Már nem lihegett, szabályosan vette a levegőt.
– Szóval engedély nélkül felizgultál. Ugye tudod, hogy ez súlyos bűn?
– Igen, Úrnőm, tisztában vagyok vele, hogy komoly büntetést érdemlek.
Nyugodtan, de színtelen hangon beszélt. A presszóban megfigyelt, és még a fürdőben, a hálóba indulás előtt is kellemesen csengő szoprán most fakó mezzóvá mélyült. Félt, de igyekezett nem mutatni.
– Ülj a sarkadra. És teljesen szét a térdeket! – utasítottam. Miután megtette, megkérdeztem: – Szeretnél élvezni, kielégülni?
– Ha Úrnőm megengedi.
– Nem ezt kérdeztem!
– Igen, Úrnőm, nagyon szeretnék – vallotta be.
– És ha nem engedem meg?
– Akkor természetesen nem élvezek, Úrnőm.
– Természetesen… De rossz lenne, igaz? – faggattam tovább.
– Nagyon, Úrnőm.
– Nos, Anita! Mivel végeredményben meg vagyok veled elégedve, a következő lesz a büntetésed: itt, előttem térdelve fogod kielégíteni magad. De – emeltem picit fel a hangomat – csak azokat a mozdulatokat teheted, amiket mondok, csak ott és úgy érhetsz a testedhez, ahol és ahogy engedélyezem. A legkisebb eltérés esetén akár a csúcs előtt abbahagyod, és tényleg komoly büntetést kapsz. Megértetted?
– Igen, Úrnőm – csilingelt ismét a hangja. – Köszönöm, amiért büntetésül megjutalmaz.
Felálltam, és mögélépve levettem a bilincset.
– Megdörzsölheted a csuklódat.
Miközben visszaültem, láttam, hogy előbb jobb, majd bal csuklóján végigdörzsöli a bilincs nem túl mély (hiszen nem volt szorosra húzva az acél karperec) nyomát.
– Az ujjaiddal simogasd meg az arcod! Aztán nyaljad végig az ujjhegyeidet!
Miközben ezt csinálta, előrehajoltam, és levettem a melléről a csipeszeket. Két kis felszisszenés jelezte, hogy a vérkeringés megindulása majdnem akkora fájdalmat okozott, mint az elszorítás.
– Indulj el az ujjaiddal lefelé a nyakadon, aztán oldalra! A melledhez nem érsz!
Lassan húzta lefelé kezét, majd kínosan ügyelt rá, hogy kikerülje a melleket, ahogy oldalra tért. Amikor az ujjak a mellbimbó magasságában voltak, kapta az újabb utasítást.
– Simogasd körbe a melleidet! Aztán egyre szűkülő körökben mész rajtuk beljebb. A bimbókhoz meg az udvarhoz még nem érsz hozzá!
Öt-hat spirálkör után a körözés átment koncentrikus körökbe, pár milliméterre a bimbóudvarok szélétől. Anita légzése mélyült, éreztem, hogy így fegyelmezi magát.
– Simogathatod az udvart is. A bimbókat még mindig nem!
Az ujjak óvatosan beljebb csúsztak. Hiába voltak szépek, vékonyak, egy részük így is az udvaron kívüli bőrt simogatta. A bimbók kezdtek kiemelkedni, megkeményedni.
– Most jöhetnek a bimbók, de csak az oldaluk!
Anita simogató ujjai még beljebb csúsztak. Most már hegyük teljesen a bimbóudvaron siklott, miközben oldaluk cirógatta a bimbók oldalát. Az egyre keményebb bimbókét.
– Lehet a hegyét is – engedélyeztem.
Pár mozdulat után a bimbók elérték teljes nagyságukat. Keményen, hetykén meredtek előre.
– Tenyérrel lassan végigsimítod az oldaladat egész a combodig!
Lassan végigcsúsztatta kezét a törzsén.
– Középen vissza, egész a melled aljáig!
A kezek ugyanilyen lassan most felfelé vándoroltak. Az ujjhegyek közt maradt olyan 5-6 centi. Amikor felért, és megállt a mellek alatt, kicsit pihentettem, majd:
– Egészen középen, összekulcsolt ujjakkal le, egész a pinádig!
A lesikló kezek a Vénusz-domb tetejénél álltak meg. Persze nem sokáig.
– Végig a combod tetejét, térdig! Aztán a külső oldalon vissza!
Hogy elérhesse a térdeit, picit előre kellett dőlnie. Aztán amikor visszafelé haladt, megint kiegyenesítette hátát. Amikor a kezek visszaértek, megismételtettem, egy kis változtatással.
– Ugyanígy le, aztán a belső oldalon fel! Csak sokkal lassabban!
A simogató kezek immár csigalassúsággal kúsztak végig a combokon. Lefelé is, felfelé is. Az időnkénti rándulások jelezték, hogy Anita már legszívesebben puncijára tapasztaná kezét, hogy szeretné dörzsölni a csiklóját, szeretné feldugni legalább egy ujját. Ám a korábban Andi által, az elmúlt mintegy két órában általam belenevelt engedelmesség, a masztizás indítása előtt elmondott figyelmeztetésem visszatartották; továbbra is hűen követte parancsaimat. Most például azt, hogy:
– Ujjheggyel megcirógatod a Vénusz-dombod!
Kicsit hagytam, hogy csinálja, aztán tovább csigáztam.
– Oldalt fel a törzseden! Tenyérrel simogatva!
Lassan kezdte, mint aki sajnálja otthagyni a helyet, aztán picit gyorsabban haladt.
– A hüvelyk- és mutatóujjaddal megfogod a bimbóidat és dörzsölöd! – jött a következő vezényszó.
A bimbók bizony kissé ellazultak, amíg a két kéz máshol járt, de most hamar ismét keménnyé váltak. Úgyhogy megint lehetett máshol simogatni…
– Középen lefelé! Tenyérrel, egymásba érő ujjakkal.
Érdekes (vagy nem érdekes) módon a kezek megint gyorsabban siklottak lefelé, mint először. De a Vénusz-domb tetejénél engedelmesen megálltak… remegve, erővel visszatartva.
– Megint a dombod… finoman, lassan!
Lassan csinálta ugyan, de inkább erősen, mint finoman. Már nagyon nehezen tartotta magát, de még nem volt itt az ideje a lazításnak… Levettem a csipeszeket a kisajkakról.
– A középső ujjaidat végighúzod a nagyajkaidon! Le, aztán fel!
Óvatosan, hogy tényleg csak a nagyajkakhoz érjen, teljesítette Anita a parancsot.
– A kisajkak külsőoldalán, ugyanígy!
Ez már egyszerűbb volt, nem kellett vigyáznia. Már nem bírta türtőztetni magát, szaporán kapkodta a levegőt.
– Szeretnéd megérinteni a pecked?
– Nagyon, Úrnőm – jött a rövid válasz, eléggé rekedten.
– Kérjed! – szabadítottam meg az utolsó csipesztől is.
– Kérem, Úrnőm, kegyeskedjen megengedni alázatos rabnőjének, hogy hozzáérhessen a peckéhez!
– Nem bánom, körözhetsz rajta! Egy ujjal!
Boldogan élve az engedéllyel, Anita elkezdte csiklója hegyét simogatni. Látszott, milyen jól esik neki. És miért ne essen még jobban? Kegyes kedvemben voltam.
– Lehet oldalt is! – engedtem meg, majd kisvártatva tovább mentem: – Dörzsölheted két ujjal is.
Már az egész teste reszketett. Sokáig már nem tudta tartani magát, de már csak egy próbatétel volt hátra.
– Jó lenne feldugni az ujjadat a pinádba, igaz?
– Óh, Úrnőm, az csodálatos lenne.
– Szeretnéd?
– Nagyon, Úrnőm – lihegte.
– Akkor kérjed! Szépen!
– Alázatosan kérem, kegyes Úrnőm, engedje meg hitvány rabnőjének, hogy ujját pinájába dughassa.
Ez jó volt, úgyhogy megadtam az engedélyt:
– A középsőt feldughatod. De csak bedugod, nem mozgatod!
A hüvelyben villámgyorsan eltűnő ujj mutatta, milyen nedves is belül. És még mindig nem eresztettem szabadjára Anitát.
– Jó lenne mozgatni, ugye? Vagy inkább még egyet-kettőt bedugni?
– Mindkettő jó lenne, Úrnőm, de ahogy ön jónak látja!
– Kérjed! Nagyon szépen!
– Esedezve kérem, legkegyesebb Úrnőm, méltóztasson megengedni, hogy még egy ujjamat bedughassam a pinámba! Vagy legalább hogy mozgathassam, amelyik már bent van!
– Szebben! Könyörögj!
– Könyörögve, alázatosan esedezem Önhöz, kegyelmes Úrnőm, engedje meg ócska kis rabkurvájának, hogy még egy ujját bedughassa pinájába. De ha ez túl merész kérés lenne, legalább azért könyörgöm, hogy mozgathassam a már bent levőt!
Igen, valami ilyesmit szerettem volna hallani. Tud ez a szuka!
– Jól van, dugd fel a mutatót is!
Mielőtt még meggondolhattam volna magam, már a második ujj is bent volt a hüvelyben. Mozdulatlanul, hisz arra nem adtam engedélyt. De meddig tudja magát tartani vajon?
– Húzd ki őket!
Lassan hitetlenkedve kezdte kihúzni az ujjait. Amikor már félig kint voltak, megkönyörültem.
– Visszateheted. És a gyűrűst is feldughatod!
Ezt persze nem kellett még egyszer mondanom, máris három ujj tűnt el a nedves barlangban. Előredőltem, belemarkoltam Anita hajába, felemeltem a fejét. Szemében egy pillanatra megláttam a vágy és a félelem csillogását. Aztán, ahogy egy jó rabnőnek kell, lesütötte a szemét. Elengedtem, hátradőltem. Kicsit még bizonytalanságban tartottam, aztán…
– Eleresztheted magad! Csinálod, ahogy jólesik!
– Hálásan köszönöm, Úrnőm – suttogta, és megmozdult. Keze elkezdett mocorogni, és miközben három ujja a hüvelyében mozgott, a hüvelyk a csiklót cirógatta. Szabad keze pedig felváltva gyűrte, gyömöszölte, simogatta és izgatta a melleit. Három-négy perc múlva pedig egész teste megfeszült, torkából egy elnyújtott, hosszú áááááááááá tört elő. Aztán elernyedt. Keze lehullt melléről, a másik is kicsúszott puncijából. Lihegve kapkodta a levegőt.
Újabb egy-két perc múlva leborult, megcsókolta lábaimat.
– Hálásan köszönöm, kegyes Úrnőm, hogy engedélyezte számomra a kielégülést.
Nem válaszoltam, csak elhúztam a lábam. Felálltam, Anita továbbra is leborulva térdelt. Kimentem a fürdőbe, gyorsan lemosdottam. Aztán visszamentem, de csak az ajtóból szóltam rá a még mindig leborulva levő Anitára.
– Menj, zuhanyozz le. Használhatod a meleg vizet, és a zöld törülköző a tied. Aztán öltözz fel, és gyere fel a nappaliba.
Otthagytam. A nappaliban persze pontosan láttam, hogy mit csinál. Szigorúan csak zuhanyozott, igaz, elég sokáig. A kis műszer pedig megmutatta, hogy csak 22 fokos vízben. Biztos jobban esett neki a langyos víz, mint a meleg. Amikor elzárta a vizet és a törülközőért nyúlt, a gépen elindítottam a reggel betáplált konyhai programot. Hiába, sokat tud a házvezérlő számítógép. Igaz, sokba is került. De megéri. Anita már öltözködött, és kisvártatva megjelent az ajtóban. Lehajtott fejjel, parancsra várva.
– Gyere, ülj le!
Mereven, szögletesen ereszkedett a fotelbe. Csak a szélén ült, továbbra is lehajtott fejjel.
– Anita, idefent te nem rabnő vagy, és én nem Úrnő. Itt két nő ül egymás mellett. Úgyhogy légy szíves, helyezkedj el kényelmesen és lazíts. Ha dohányzol, nyugodtan gyújts rá, ha szomjas vagy, szólj, hogy inni szeretnél, és általában viselkedj természetesen.
– Köszönöm, de nem dohányzom, és most szomjas sem vagyok – helyezkedett el kényelmesebben. – És ilyenkor hogyan szólítsam?
– Hívj nyugodtan Emesének. És ha jobban esik, tegezz vissza.
– Azt inkább nem, esetleg lent is rászaladna a szám, és arra nincs szükségem, hogy tiszteletlenségért is megbüntessen.
Mióta nem feszengett, fejét sem hajtotta le. Nyugodtan, tényleg természetesen viselkedett.
– Ahogy gondolod. És most áruld el: erre számítottál? Jobbra? Rosszabbra?
– Nem is tudom. Mennyiségben körülbelül erre. Csak más formában. És a végét sem egészen így képzeltem.
Hátradőltem, rágyújtottam.
– Akkor mesélj. Mi volt ismerős, mit nem ismertél, mire számítottál, ami nem történt, hogyan képzelted a végét?
– Az alapszituáció ismerős volt. Arra számítottam, hogy meztelen leszek, hogy térdelnem, térden csúsznom kell. A fenekelés sem volt újdonság. A csipeszek meg a súlyok igen. Mistress Andi sosem használta. Hallottam róla, de nem hittem volna, hogy ennyire fájdalmas. Főleg a csiklómon. Azt hittem, hogy leszakad a mellbimbóm, kiszakad a csiklóm. Jég már volt a hüvelyembe dugva, ha nem is egy ekkora darab, de szabadon kicsöpöghetett. A kezem is volt már hátrabilincselve, voltam már kikötözve is, gúzsbakötve is. Kaptam már mindenhová verést, mindenfélével. És Mistress Andi előszeretettel használta a gyertyát. Egyszer rákötözött az asztalra, és nem is tudom, hány gyertyát folyatott rám. Nyaktól térdig vastagon be voltam borítva viasszal. Egy óránál is többet feküdtem így, aztán Mistress Andi korbáccsal és lovaglópálcával verte le rólam. És a darabokat nekem kellett felszednem. Szétrepültek az egész teremben, úgyhogy az egészet be kellett járnom. Persze térden csúszva. És néhány darabot nem vettem észre, úgyhogy azért külön is kaptam.
Nyelt egyet, majd folytatta.
– Most, amikor megláttam a WC-kagylót, egy pillanatig azt hittem, hogy le akar pisilni. És köszönöm, hogy nem tette.
Elnevettem magam.
– Anita, te odalent is ember vagy, nem pedig WC.
– Igen, de Mistress Andi megtette párszor. Igaz, nem a fürdőben, hanem a… a kínzókamrában. Egyenesen a számba engedte.
Ismertem Andi kínzókamráját. Jól fel volt szerelve (bár nem annyira, mint az enyém, főleg műszaki téren maradt el, eszközeink tárháza szinte azonos volt), és sejtettem, hogy ami esetleg mellément vagy kifolyt, azt bizony felnyalatta Anitával.
– És persze tudtam, hogy nem lesz itt férfi, de azt hittem, hogy iderendelt egy másik rabnőt is, és közösen idomít majd minket – fűzte még hozzá Anita.
– Na és a vége? – kérdeztem, amikor elhallgatott, és ezt nem említette.
– Hát az meglepő volt. Nem az, hogy a számmal kellett kielégítenem, ahhoz hozzászoktam. Inkább az, hogy nem használt segédeszközt. És az is meglepett, hogy végül szabad volt masztiznom. Mistress Andi nagyon ritkán engedte meg. Olykor a rabszolgáját kellett leszopnom, aki aztán megdugott, de sokszor maradtam kielégületlen. És a következő szeánszig még magamhoz sem nyúlhattam.
– Na és milyen volt a maszti? – vetettem közbe.
– Szokatlan. Így még sosem csináltam. Ennyire utasításra, ennyire lassan. De csodálatos volt, nem is emlékszem, mikor élveztem ekkorát masztitól. Még egyszer köszönöm.
Ekkor jelzett a számítógép, hogy lefutott a konyhai program. Felálltam.
– Gyere. Éhes vagyok, és gondolom, te is.
– Igen, az vagyok – ugrott fel -, bár csak most vettem észre, hogy említette.
Átmentünk a konyha étkezőrészébe. Amerikai stílusban rendeztem be, a főzési részt magas pult választja el az étkezőasztaltól, amely két személyre terítve várt ránk.
– Ülj le – mutattam az egyik székre-, hozom az ebédet.
Ebéd közben semleges dolgokról beszélgettünk, bár továbbra is főleg én kérdezgettem Anitát a munkájáról, családjáról. Az ebéd utáni kávémat (Anita csak gyümölcslevet kért) már ismét a nappali asztalkájánál ülve ittam meg, egy cigaretta mellett. Csak ekkor tértem vissza a lent történtekre, pontosabban a folytatásra.
– Anita, a mai délelőtt után kell véglegesen eldöntened, hogy a rabnőm akarsz-e lenni. Nem kell azonnal válaszolnod – emeltem fel a kezemet, amikor láttam, hogy szólni szeretne -, kapsz rá több mint két napot. Most menj el, és ha pozitívan döntesz, akkor kedd délután hatkor jelentkezel ugyanígy, mint ma. Azt előre megmondom, hogy kedden, ha jössz, nem egyedül fogsz szolgálni. Viszont ha nem jössz, akkor többet nem is jöhetsz. Csak egy mentség lehet: ha beteg vagy. Akkor viszont telefonálhatsz, még akár hat előtt két perccel is. És még valamivel tisztában kell lenned: ha ketten vagytok, akkor ki-ki nem csak a saját hibáiért bűnhődik, hanem a másik által elkövetettekért is. Szóval hiába hajtasz végre egy parancsot tökéletesen, ha a másik hibázik, akkor te is büntetést kapsz, méghozzá ugyanazt.
Elnyomtam a cigarettát, felálltam. Az addig szótlanul hallgató Anita is felugrott.
– További jó vasárnapi időtöltést. Szervusz – mondtam, és magára hagytam. Persze a szomszédból hallottam, ahogy kinyitja az ajtót és elmegy.
Kedden izgatottan vártam, hogy jelentkezik-e. Másik rabnőmet háromnegyed hatra rendeltem magamhoz. Mikor már előttem térdepelt, neki is gyorsan elmondtam, mi is fog történni. A véleményét persze nem kérdeztem, csak utasítottam, hogy boruljon le, és várakozzon.
Hat előtt három perccel megszólalt a kapucsengő. Anita állt a kapuban. A távnyitóval beengedtem. Egyenesen lejött, és benyitott a kínzókamrába. Az ajtóban egyetlen pillantással felmérte a helyzetet. Azonnal, utasítás nélkül levetkőzött, letérdelt, majd hozzám csúszott, és ő is elém borult.
Élvezet volt egyszerre dolgozni a két rabnővel. Remekül kiegészítették egymást, és tökéletesen működött a “bármelyik hibázik, mindkettő bűnhődik” elv. Aznap főleg a verés volt műsoron, csattogott a paddle és a bőr paskoló, suhogott a lovaglópálca és a korbács. Persze kaptak csipeszeket is (súlyok nélkül), és kivételesen használtam a ritkán alkalmazott gyertyát is. Végül közösen kellett kielégítsenek, csak a szájukat használva, és gondosan ügyelve, nehogy egymáshoz érjenek. Utána pedig jutalmul egymást juttathatták élvezethez, persze az én instrukcióimat követve, és csak a kezükkel dolgozva.
Anita ma is a rabnőm. Használom egyedül is, Gizivel, a másik rabnőmmel együtt is. Csak egyet nem tudok: Andi hamarosan hazajön. Vajon akkor mit fog Anita csinálni?

Parti meglepetésekkel

Különleges estére készülök: a ruhám megérkezett a szabótól, már csak sminkelnem és öltöznöm kell: fél óra múlva indulunk a partira, ahol férjem és szerelmem a fővendég.
A fésülködőasztalnál ülök: a tükörből egy harmincéves, sötét szemű és hajú, vonzó nő néz vissza. Olyan nő, akire ódivatú szóval társaságban azt szokták mondani: “úrinő”.
Dús, hosszú, hullámos hajamat asszimetrikusan fésülöm: egy gyönyörű, fából készült, épp egyszerűségénél fogva szépséges hajtűvel féloldalasan feltűzöm. Másik oldalon a vállamig omlik le.
Kifestem a szememet, nem divatszínekkel: mély, szürke színnel árnyalom, amely tekintetemet még szebbé teszi.
Rövid fekete ruhába bújok – férjem “apródruhának” nevezte el, nekem a jégtáncosok klasszikus öltözete jut róla az eszembe. Könnyű, vékony, mégis nemes anyag. Felül szorosan a testemhez simul, alul könnyű, egyre szélesedő. A jégtáncoséknál kicsit talán hosszabb – de igazán nem sokkal… Bár a ruha maga fekete, ám a nyakánál, az ujjánál és a ruhaaljnál aranyszínű szegély díszíti. Középen pedig aprócska, háromszögletű gombok díszítik – látszólag legalábbis csupán díszítik. A valóságban azonban tényleg ezek fogják össze: így kétszeresen is könnyű le- és fölvenni. Így, sminkelés után ez különösen nagy előny.

Az estély kitűnően sikerül. A fénypont: férjem főnöke, miután elsorolta a cég eredményeit és kitűnő lehetőségeit, kiemelte, kinek köszönhető legjobban a siker. Párom, aki a százéves múltra tekintő vállalat kereskedelmi igazgatója immár hat éve, elsőként a neki gratuláló vezérigazgatóval, annak fiával, az igazgató általános helyettesével és a marketing igazgatóval koccintott.
Bár semmiféle elkülönülés nem volt megfigyelhető – mindenki beszélgetett és táncolt mindenkivel – a vezetők asztalára nem láthatott rá mindenki. Itt ültünk mi is a férjemmel, és a “krém” már említett tagjaival.
Bár női szenvedéllyel és őszinte szerelemmel szeretem a férjemet nem pedig a sikereiért, be kell valljam, hízelgett a becsvágyamnak ez az este. Büszke és boldog voltam attól, hogy láthattam: nem csupán üzleti eredményeiért, hanem szellemességéért, intelligenciájáért, humoráért is elismerik, tisztelik a vezérigazgató szűkebb köréhez tartozó emberek. Én ebben a társaságban csupán díszlet voltam: megtisztelt és értékelt díszlet, akire jókedvűen, néha akár kéjvágyóan tekintenek, ám jelenléte mindenképpen csupán másodlagos.

A vezetők asztalánál ülünk – férjem épp abbahagyta a beszélgetést a helyettessel. Miközben felém fordul, a zsebébe nyúl, majd ezt mondja:
Menj ki a mosdóba, dugd ezt föl magadnak, és gyere vissza. A bugyidat vedd le, és a kezedben hozd vissza. Négy percet kapsz.
Egy pillanatra eláll a szívverésem. Bár úgy tűnik, különösebben senki sem figyel ránk, biztos vagyok benne, a közelben ülő vezetők hallották a lényeget.
Játszottunk már ilyesmit, durvábbakat is – otthon, vagy olyan helyen, ahol egyikünket sem ismert senki sem. Nem értem, mi a célja, mit tervez. De amint a szemébe nézek, egyetlen dolog teljesen világossá válik: nem viccel. Elvárja, hogy teljesítsem az utasítását.
Az asztal fölött nyújtja át a két golyócskából álló, halk, koccanó hangot adó gésa-golyókat. Gyorsan elveszem – majd fölpattanok, és a gyorsan kimegyek a teremből. Egy pillanatra látni vélem az igazgató és helyettese felém forduló tekintetét. Ez utóbbi gúnyosan, a “vezér” komolyan, elgondolkodva néz rám. Fogalmam sincs, mit, mennyit láttak, hallottak – és vajon most mire gondolhatnak.
Attól tartok, hogy a tétovázásommal máris időt vesztettem. Egy alkalommal voltunk már ebben a hatalmas házban, így tudom, merre van a mosdó – egyáltalán nem közel. Nagyon sietek, hiszen sejtem, hogy nem én leszek az egyetlen, aki várakozik.
Akár szerencsésnek is hihetném magam – ha azért állok sorba, amiért a többiek: “csupán” ketten vannak előttem. Nagyon feszült lehet az arcom, a második ugyanis, egy duci, kedves arcú, negyvenes hölgy előreenged.
Belépek a helyiségbe. Leveszem a bugyimat, majd leguggolok, és megpróbálom feltolni az első golyócskát. Talán az izgalom következtében elég nedves vagyok. Igyekszem gyorsan és csöndben csinálni, azonban a kocogás nagyon hangos. Amikor már bennem van mindkét golyó, valamivel kevésbé hallatszik.
Amikor kilépek az ajtón, a nő döbbenten néz rám. Ellépek mellőle, kezet mosok. A tükörben látom, hogy nem lép be, még mindig engem néz. És van mit bámulni: a bugyimat a kezemben hoztam ki, jól összeszorítva. Ahhoz azonban, hogy kezet mossak, le kell tennem a mosdókagyló szélére. És persze, bár halkabban, de azért hallatszik még mindig a kis játékszerek kotyogása is belőlem.

Iszonyatosan szégyellem magam. Megalázó, nyomasztó helyzet. A tükörben látom, hogy vérvörös az arcom. Gyorsan kezet mosok, felkapom a bugyimat, és sietek vissza a helyemre.

Férjem feláll a jöttömre. Átölel, és a fülembe súgja: Késtél.
Végigsimít a hátamon, a keze rásimul a fenekemre, majd a csípőm ívét követve az ágyékomat simogatja meg. Végül a szoknyám alá nyúl – és váratlanul belecsíp a nagyajkamba. Nem számítottam rá, így akaratlanul felszisszenek.
Fogd be a szád – reccsen rám a hangja. Arrébb mozdul a keze, a másik nagyajkamat csípi meg, de nem engedi el olyan gyorsan, mint az előbb, hanem egyre jobban szorítja. A vállára hajtom a fejem, összeszorítom a fogam, becsukom a szemem, és kapkodom a levegőt. Egyenlőre hangtalanul.
Végre elengedi, szerencsére. Nagyon kevés választott el attól, hogy felkiáltsak a fájdalomtól. Igaz, amikor elengedi, újra olyan érzés, mintha villámgyorsan, nagyon erősen belecsípett volna, de ez az érzés, ha nem is gyorsan, de elmúlik.
Gyere, táncoljunk – szól.
A parkettán kevesen vannak – úgy tűnik, egyre több vendég távozik, lassan vége a partinak. Nem baj, mi táncolni kezdünk. Élvezem a mozgást, ráadásul a golyócskáknak köszönhetően nem csak az izmaim és a lelkem, de testem minden porcikája, különösen a hűvelyem. Férjem egyre erotikusabban mozog, szorosan magához szorít, combját a lábaim közé dugja. Lihegek az izgalomtól, teljesen fel vagyok ajzva – úgy érzem, perceken belül el tudnék élvezni. Szinte alig veszek tudomást a külvilágról, de azt azért érzékelem, hogy átpörget egy másik helyiségbe. Föl sem emelem a fejem a válláról, de azt azért fél szemmel látom, hogy itt nincsenek vendégek, asztalok – bízom benne, hogy szándékosan táncoltunk át ide, és lehetőségünk lesz rá, hogy szerelmeskedjünk. Úgy tűnik, ez egyáltalán nincs ellenére: csókolózni kezdünk tánc közben, majd abbahagyja, ám a keze a fenekemet markolássza, a szoknyát felhajtva – sőt, néha belenyúl a fenekem vágásába, szétválassztja a két félgömböt, ujjai egyre bejjebb csúsznak…
Kérlek, kérlek… megőrülök – nyöszörgöm. Úgy érzem, vitustáncot jár bennem a két kis gésagolyó, combja a puncimat dörzsöli, a keze közben a fenekemet becézgeti.
Nem drágám. Nem így – mondja, furcsán kemény, idegen hangon. Közben újra megmarkolja a fenekemet, nagyon erősen. Felkapom a fejemet, valami nem stimmel.
Eltol magától, a kéz még mindig a fenekemet markolja, szorítja össze. Nem vagyunk egyedül. Kapkodom a fejemet, és döbbenten látom, hogy mögöttem a “vezér” helyettese áll – ijedt tekintetemre sem hagyja abba a tevékenységét, ám most már nem csak a fenekemet markolássza: végigfogdossa, nem is gyengéden, a testemet. De nem csak ő van a szobában: az igazgató is a fiával együtt, és persze a marketinges. És a férjem, a jeges tekintetével, amelyet látva mindig tudom, hogy a hatalmában vagyok, és azt kell tennem, amit mond vagy amit elvár, bármi legyen is az.
Könny gyűlik a szemembe, szaporán pislogok, nem akarok sírni. Nem tudom, mi vár rám, de a legrosszabbtól tartok.

Vetkőzz le – utasít a férjem. Remeg a kezem, nagyon lassan megy.
Hagyd abba – szól rám a vezér hirtelen, olyan hangon, mintha legalábbis undorodna tőlem. Megalázottan engedem le a kezeimet. Átszól a másik terembe, mire az egyik felszolgáló inas jön be – fiatal, érdekes arcú srác, akit észre sem vettem a parti alatt. Nem mintha bármelyik pincérre vetettem volna akár csak egy pillantást is: én csak a kezüket láttam, ahogy elénk nyújtották a pezsgőspoharakat tartalmazó tálcát. Soha a szemébe nem néztem. Most bosszút állhat, úgy tűnik. A vezér megkérdezi, hogy elmentek-e a vendégek, majd az igenlő válasz után utasítja, hogy vetkőztessen le.
Nem állíthatom, hogy a többiek ez alatt mozdulatlanul ülnének és néznének. A férjem érdektelenül lapozgat egy könyvet, mintha jelen sem lenne. A vezér fia viszont mögém lép, fogdos, majd a lábam közé nyúl, és lökdösni kezdi őket, hogy terpeszállásban álljak. Az inasfiú pedig megfogja a ruhámat, és egyetlen mozdulattal szétrepeszti. Szétrepülnek az apró, háromszögletű gombok, az egyik állon találja a marketingest.
Miközben az inas lerángatja rólam a ruhám darabjait, ő hozzám lép, és hirtelen lekever egy pofont.
Ugye nem nevettél? – kérdezi dühösen.
Nem… egyáltalán nem… – dadogom. Iszonyatos zavarban vagyok, önkéntelenül is összezárom a lábaimat. Most lép elém a férjem.
URAM. A válasz az, hogy “nem, uram”. A lábadat pedig nem zárod össze, hacsak valaki arra nem utasít. A pofonért pedig hálás lehetsz – azért, mert nem öltöztél gyorsabban, sokkal jobban ki fogsz kapni. Bár az, hogy elszakadt a ruhád, már önmagában elég nagy büntetés – néz mosolyogva a többiekre. Tudnak valamit, amit én még nem – mert hiszen nyilván nem arra gondol, hogy annyira sajnálnám a ruhát, amelyet, ha nem is olcsón, de pár napon belül újra megvarrathatok.
Szétrakom a lábaimat: fekete melltartóban, combfixben és tűsarkú cipőben állok néhány tetőtől talpig elegánsban üldögélő-áldogáló férfi előtt. Ja igen: még egy hajtűm is van, gyönyörű, fából készült darab. Amelyet a férjem most kihúz a hajamból, és miközben tovább beszél, folyamatosan karcolja vele a bőrömet. Elmondja, hogy elhozott játékszernek – hogy ő nemsokára el fog menni, de amíg itt van, és azután is bárki, bármit tehet velem, én nem ellenkezhetek – hogy nem csak olyan játékokban lesz részem, amit már ismerek, és ne is számítsak rá, hogy itt bárkit is az én élvezetem érdekel – hogy egy ócska kis kurva vagyok, és ennek megfelelően is fognak bánni velem – és hogy mindazért, ami itt történik, hálásnak kell lennem, mert ezt a kitüntető figyelmet meg sem érdemlem.
Mindeközben a mellemen húzza végig a fésűt, egyre erősebben nyomva a bőrömre, majd a hasamon, a combjaimon, hátranyúl és a fenekemen. Itt olyan erős, hogy hangosan felszisszenek. A helyettes lép hozzám, és egy váratlanul előkerült, hajlékony pálcával rásújt a fenekemre.
Férjem halkan megjegyzi:
Ennyit akartam mondani.
Majd finoman ráhelyezi a fésű begörbülő fogait a puncimra. Rémülten felnyögök: Ne… – a következő pillanatban egy újabb csapás a fenekemen. Megremegek tőle, talán csak pár miliméternyit, de előredőlök, hiszen önkéntelenül is húznám el a fenekem. Szeméremdombomat így én magam nyomom a fésűhöz. Becsukom a szemem, remegek. A pálca azonban még egyszer lecsap, még erősebben, és én ismét nem tudok mozdulatlan maradni. A könny kigördül a szememből, igyekszem gyorsan letörölni.
Férjem elveszi a fésűt, a vezér megszólal: Senki nem engedte meg, hogy felemeld a kezed, hogy letöröld a könnyeidet. A legkevésbé sem zavar, ha jajgatsz vagy sírdogálsz, bár persze semmire sem mész vele, sőt, annál több büntetésre számíthatsz. Bár kétlem, hogy ezt az este folyamán figyelembe fogod tudni venni.

Leveszik a melltartómat, bőrbilincset tesznek a bokámra és a csuklómra, majd a szoba egyik sarkában, de nem közvetlenül a fal mellett, terpeszállásban rögzítenek. Az egyik kezemet a fejem fölé emelve kell tartanom, a másik egyenlőre szabadon van. A lábaimat valamilyen rúdhoz rögzítették, mozdítani sem tudom.
A marketinges odalép hozzám, és egyetlen mozdulattal kirántja belőlem a gésa golyókat. Mindenki röhög, amikor megmutatja, hogy úgymond “ragad a nedvességtől”. Simogasd magadat – szól rám ismét a vezér, így egyetlen szabadon maradt kezemmel lassan végigsimítok a testemen – már ahol elérem. Először a nyakamon, aztán lecsúsztatoma melleimre, egyiken, majd másikon húzom végig az ujjaimat, megsimogatom a mellbimbómat, majd a derakamon, csípőmön játszadozom, markolászom a bőrömet, majd a szeméremdombom felé közelítek. Nem tudom, mennyit szabad, ezért nagyon lassan csinálom. A nagyajkaimhoz érek, majd kitérek a combomra, és újra vissza. Senki nem szól rám, hogy hagyjam abba, így folytatom. A megalázott helyzetből adódó izgalom, a fájdalom, és golyók miatt, és mert most simogatom magam, egyre jobban felizgulok.
Az egyik férfi mellém lép, szemellenzőt rak a fejemre, olyan tökéleteset, ami alá egy ici-pici fénysugár sem hatol be. Még a mozdulatai közben sem tudom abbahagyni saját magam izgatását, dörzsölgetem a csiklómat, ujjaim egyre beljebb csúsznak. Valaki váratlanul egy rudat, egy műpéniszt nyom a kezembe.
Dugd be, babám – szól oda alpári hangon a helyettes.
Benyomom a hűvelyembe – éppen megfelelő a méret, egyre gyorsabban mozgatom. Egyszercsak rádöbbenek, hogy a férfiak röhögnek körülöttem, ilyeneket hallok: no lám, hogy szeret baszni – de jól dugja magát a kis kurva – igen, ez a csaj tényleg arra való, hogy jól szétbasszák
A megalázó mondatok még jobban izgatnak, különösen így, hogy nem kell látnom az arcukat. Már csak másodpercek választanak el az elélvezéstől, amikor rámdörren a vezér: Hagyd abba.
Nem tudom azonnal megtenni, de már rántják is ki a kezemből. Remeg az egész testem, könyörögni kezdek.
Baszni szeretnél? – kérdezi az egyikük.
Igen, igen uram – nyöszörgöm.
Nagyon szeretnéd, ha jól megbasznánk, ugye?
Nem is figyelek a többesszámra, csak könyörögve mondogatom az igen, igen-t.
Sor fog rá kerülni – ígéri meg valamelyikük, talán a vezér fia. És folytatja: Most azonban egy kis élményben lesz részed azokon a helyeken, amelyekre olyan kedvesen felhívtad a figyelmünk.
Reszketni kezdek a félelemtől, és nemhiába.
Korbács csap le a mellemre, a hasamra, a csípőmre, a combomra – újra és újra végigjárja azokat a helyeket, amelyeket megsimogattam, talán csak a nyakamat kivéve, és – egyenlőre – a puncimat.
Rámszólnak, hogy mondjam el sorban, milyen testrészeimet simogattam meg. Sorolni kezdem: a mellem, a derekam…
Igen, a melledet nagyon szereted, ha foglalkoznak vele – gúnyolódik a helyettes, és lecsap rá. Ám most már nem a korbáccsal, hanem valami mással, talán a pálcával, vagy inkább egy ostorral. Fájdalmasabb, csípősebb az érzés, ráadásul nagyon sok ütést mér rám. A hasamat nem bántja sokáig, mondván, azzal én sem törődtem sokat – a csípőmet és a combjaimat azonban nem kíméli. Halad a belső combom felé, én pedig egyre jobban vergődök. Valaki mellém lép, és a még szabadon lévő kezemet is rögzíti a fejem felett. Egy kéz végigsimít a szeméremdombomon, lassan halad a csiklóm és a kicsinyke rés felé. Két ujjával hatol belém egyszerre, mégsem okoz túl nagy nehézséget. A hangjából áradó utálattól vagy inkább dühös megvetéstől megrázkódok.
Hogy ez micsoda egy ócska ringyó… egy lovasszázad végigmehetne rajta, és még az utolsó is csúszkálna benne, olyan nedves… – mondja. A hangja alapján talán a helyettes.
A főnök fia selymes, behízelgő hangon szólal meg, de semmivel sem kedvesebben:
Úgy érted, hogy a lovak is?
Felröhögnek, a puncimban nyúlkáló ujjak tovább tapogatóznak, nem is gyengéden. Mintha valami ollózó mozdulatot tenne, talán hogy tágítsa a rést… Felnyögök egy fájdalmasabb mozdulatára.
A következő pillanatban kirántja az ujjait.
Az ostorral? pálcával? (mint később kiderült, egy lovaglóostor volt) kisebb ütéseket mérnek a szeméremdombomra, egyre lejjebb haladva. Nem a fájdalomtól, hanem a félelemtől remegek.
Váratlanul abbahagyják, a férjem hangját hallom.
Leveszzük a szemellenzőt. Nagyon lassan nyisd ki a szemed, világos van.
Valóban leveszik. Szemem csupa könny. Bár kitűnő minőségű sminket használok, tudom, hogy ha rövid időn belül nem lesz vége a tortúrának, menthetetlenül szét fog folyni a szemfestékem. Lassan kinyitom a szemem, tényleg bánt a fény, szinte semmit sem látok.
Miközben lassan hozzászokom a fényhez, férjem közli velem, hogy ő most elmegy. Nem fog visszajönni, ebben ne is reménykedjek – ha a társai rámunnak, egyedül hazajöhetek.
Megrémülök. Ugyan már korábban is mondta, hogy el fog menni, abban reménykedtem, nem gondolja komolyan. Amikor elkezdtek megkínozni, amikor megalázó módon beszéltek rólam, abban reménykedtem, hogy bár ő bocsátott a többiek rendelkezésére, jelenléte egyben annak a biztosítéka, hogy az, amitől a legjobban félek, ami a legjobban megrémít, nem történhet meg. Hiszen ő pontosan tudta, hogy a kisebb fájdalom, egy enyhébb elfenekelés még izgató is a számomra. Amitől viszont rettegek, az az, hogy több ember az akaratomtól, befolyásomtól, női vonzerőmtől függetlenül használja a testemet, a puncimat, vagy bármi mást. A vulgáris kifejezések, a megvető szavak, a megalázó minősítések, bár utólag izgatnak, végtelenül lealáznak, hamarabb kicsordul tőlük a könnyem, mint a fizikai fájdalomtól – ezt azonban úgy gondoltam, kénytelen vagyok elviselni, ez még talán belefér. Azonban eddig, a fogdosáson és a fájdalomokozáson kívül más nem történt. Abban reménykedtem, nem is fog.
Ő azonban hozzám simul, és azt suttogja: Úgy fognak használni, akár a legolcsóbb szajhát, aki beszabadult a matrózok közé. Ne reménykedj, kislány. Vége az úrinősködésnek, ezek a férfiak pontosan tudják, mire való vagy.
Hátat fordít és elmegy. Egy pillanatig döbbenten, hihetetlenül meredek távozó alakjára, majd könyörögni, sikoltozni kezdek: ne menj, maradj, kérlek, könyörgöm, kérlek szépen…
Egy pofon térít magamhoz.

Miközben beszélt hozzám, megigazgatták a lámpákat. Én alig látok valamit, félhomály van, engem azonban beborít a fény: úgy érzem, minden porcikám közszemlére van téve. Olyan helyzetbe vagyok fordítva, aminek köszönhetően egyébként is csak azt látnám “jól”, aki közvetlenül előttem van. A többeket csak halványan, épp csak érzékelem, a periférikus látásom segítségével.
De hát úgysem ezzel foglalkozom.
Az ostorral ugyanis újra kezdik a csapásokat. Újra, ugyanott: a szeméremdombomon, egyre lejjebb. És most egyre erősebben is. Egyszercsak egy átlós csapás éri a puncimat. Felsikoltok, elviselhetetlennek érzem a kínt. Pedig kénytelen vagyok: újra és újra lecsap, ugyanoda. És miközben vergődöm, könyörgöm, miközben folyik a könny a szememből, a körülöttem álló férfiak folyamatosan beszélgetnek, nevetgélnek, kommentálják az eseményeket, biztatják azt, aki éppen üt: erősebben, ne kíméljen, mindjárt elélvez a kis kurva…
Egy hangosabb jajszavamra a vezér megszólal: Nem hallom, mit akarsz?
Kérem, kérem uram, könyörgöm, nem bírom tovább… – sírom el magam.
Azt szeretnéd, hogy hagyjuk abba? – kérdezi nyugodtan, bár kicsit vészjósló hangon. Ám épp ezt nem veszem észre – és talán ha észrevenném se tudnék mást mondani, mint azt, hogy igen, nagyon szeretném…
Rendben – válaszol, és a marketinges azonnal le is ereszti az ostort, arrébb lép. A fiát látom egy pillanatra, a következő pillanatban csak sejtem, hogy leguggolt, mert hirtelen kimondhatatlan fájdalmat érzek, amelyet szinte azonnal követ még egy. Valamit, valamilyen csipeszt rakott a nagyajkaimra és a kisajkaimra – négyszer hasít belém egymás után a fájdalom, a két utolsó rosszabb mindennél, amit eddig éreztem. Remeg a lábam, alig bírok állni már a tűsarkúban, az ostorcsapásoktól sajog a puncim minden pontja – ez azonban borzalmas, kibírhatatlan, minden pillanatban olyan érzés, mintha lángolna. A férjem is összeszorította egyszer-kétszer, de az inkább izgató volt, néha, rövid ideig, fájdalmas. Ez azonban sokkal kegyetlenebb, folyamatosan szorítja, méghozzá rettenetes erővel.
A vezér lép hozzám, erőteljes, hatalmas férfi. Simogatja a bőrömet, és megkérdezi:
Most jobb? Remélem, örülsz, hogy abbamaradtak az ostorcsapások. Ezt a néhány csipeszt igazán gyerekjáték elviselni…
Folyik a könnyem, a szemem alatt összegyűlik a festék.
Megcsókolja a számat, egyre erőteljesebben, határozottabban, keményebben. Közben keze a hasamhoz ér, és tovább halad egyre lejjebb. Remegek, rettegek attól, mi fog történni. Erősen szorítja számat, nyelvemet a szájával, láthatólag élvezi a félelmemet. Ujjai megérkeznek a puncimhoz: lassan játszadozni kezd a csipeszekkel, mintha pici harangocskák lennének. Lökdösi őket, picit meghúzza. Belesikoltok a szájába, és újabb könycseppek futnak végig az arcomon. Ő pedig nem hagyja abba: egyre beljebb fúrja a nyelvét a számba, harapja az ajkaimat, és tovább kínoz a csipeszekkel. Van, amelyiket jobban meghúzza, és hirtelen elereszti, néha meglóbálja egyiket-másikat.
Váratlanul elenged, távolabb húzódik. Egy intésére kioldozzák a kezem és a lábam. Összerogynék, de megtartanak, lassan eresztenek le a földre. Térdre rogyok, ő már ki is nyitotta a sliccét, és egy mozdulattal a torkomig nyomja a farkát. Miközben pokolian fáj a puncim, igyekszem minél hamarabb élvezethez juttatni, remélve, hogy annyival gyorsabban szabadulok meg a csipeszektől.
Miközben szopom, érzem, hogy szándékosan visszafogja magát, viszont mindent elkövet azért, hogy kettőnk közül én mozogja többet – ennek érdekében nem ő dugja mélyebbre bennem a farkát, hanem hirtelen mozdulatokkal néha rárántja a fejem, ami egyrészt még jobban megaláz, másrészt minden, a legapróbb mozdulat is a csipeszek billegésével jár, ami borzalmasan fáj.
Végre, érzem, hogy közelít az elélvezéshez. Biztosra veszem, hogy azt akarja, nyeljem le, ám eltolja a fejem. A következő pillanatban beborítja az arcomat, nyakamat és a hajamat az ondó.
Félrelök, szinte elgurulok, annyira gyenge vagyok, hogy meg sem tudom tartani magam.
Rászól a többiekre, én nem, ők viszont értik, mit akar: újra felállítanak, és megkötöznek. Úgy érzem, nem bírom tovább, de tehetetlen vagyok.

Szeretnéd ha leszednénk a csipeszeket? – kérdezi a vezér fia. Közel áll hozzám, a tekintetében szinte lángol a kéjvágy.
Igen… igen, nagyon szeretném, uram – szipogom.
Hm… mennyire? – folytatja kíméletlenül.
Könyörögni, kérlelni kezdem, mindent elmondok, ami csak az eszembe jut.
Talán azt szeretnéd, ha inkább korbácsolnánk? – kérdezi. Borzalmasan fáj a folyamatos szorítás, így természetesen beleegyezek – úgy érzem, bármit vállalnék, csak ez a fájdalom szűnjön meg.

Végre leszedik a csipeszeket. Alig vártam már, azonban az első pillanatban, mindegyiknél, fölsikoltok a fájdalomtól: a folyamatos szorítás helyett, ahogy újraindul a vérkeringés, most olyan érzést okoz, mintha egy apró, ám nagyon hatékony ostorral csaptak volna rá. Elhallgatok, kapkodom a levegőt, és szinte csodálkozom, hogy a halknak igazán nem mondható sikolyomat nem jutalmazták egy pofonnal.
A vezér fia kezd el ütni – először a korbáccsal, majd, talán mert úgy érzi, nem szenvedek eléggé, az ostorral. Néha, váratlanul, a mellemre csap, egyre jobban körüljárja a mellbimbómat, élvezi, hogy a nem várt hatásra másképp jajdulok fel. Nagyon hirtelen hagyja abba. Az arcát ugyan alig látom, ám a mozdulataiból, a remegéséből rádöbbenek, az elmúlt néhány perc rendkívül felizgatta. Egy hirtelen mozdulattal belém nyomja az ostor vastagabbik végét. Nagyon nedves vagyok, ám ez még így is nagyon erős, felkiáltok. Csak egy pillanatra hátrébblép, végignéz rajtam, majd újra egészen közel, ingje dörzsöli a melkasomat, keze végigcsúszik a testemen, megragadja az ostort, és még mélyebbre döfi. Kapkodva bontja ki a kezemet, lábomat, szinte nem is törődik velem, pedig majdnem összeesek.
A számba nyomja a farkát, közben rámszól:
Nehogy kiejtsd az ostort, de rohadt kurva.
Bólintani próbálok, és nyalogatom, majd szopom a farkát. Közben két férfi, talán a marketinges és a helyettes (a vezér eltűnt valahova) mindent elkövet, hogy fájdalmat okozzon, és egyben elérjék azt, kiejtsem az ostort. Markolgatják a mellemet, megszorítják a mellbimbómat, széthúzzák a lábaimat, belecsípnek a puncimba, a combomba, megpöckölik a mellbimbómat, a csiklómat.
A fiú néhányszor mélyen, a torkomig ledugja a farkát, hogy öklendezni kezdek, majd váratlanul abbahagyja, és kihúzza a számbol. Megránt, rájövök, hogy azt akarja, fordítva térdeljek elé, a fenekemhez kerül. Kirántja a puncimból az ostort, így, megfordítva hatalmas lendülettel rávág a puncimra – feljajdulok, de már közben belém is nyomta a farkát.
A marketinges lép elém, és a számba dugja a farkát. Egyetlen pillanatra sem pihenhetek, mindkét oldalról egyszerre dugnak. És persze közben tovább beszélnek arról, mekkora ribanc vagyok. “Csak arra való, hogy szétbasszák” – mondja valamelyikük, és ezt elemezgetik tovább. “Egy ilyen nővel ezt kell csinálni, ráhúzni minden faszra” – jegyzi meg valamelyikük. Miközben kicsordul a könnyem, döbbenten veszem észre, hogy egyre jobban remeg a testem, és nem csak a fáradtságtól: minden kín ellenére, miközben két férfi kefél két oldalról, egy harmadik pedig folyamatosan csipkedi, markolássza a testemet, ismét közel állok az elélvezéshez.
A fiatal srác végez hamarabb, természetesen sokkal gyorsabban, mint ahogy én eljutnék a csúcsra. Nem élvez belém, kirántja a farkát, és végigspricceli a testemet. Az arcomra már rég rászáradt az ondó, most már a fenekem, hátam is csupa ragacs…
A marketinges is kihúzza a farkát a számból, hanyatt fekszik, és int, hogy üljek rá, szembe vele. A vezér helyettese terpeszállásban föléáll, és a számba dugja a farkát. Már a mozdulattól is hányingerem van, úgy érzem, nem bírom tovább. Tiltakozni azonban nincs lehetőségem, a számba nyomja a farkát, és nem is bízza rám a mozgást: megfogja a fejemet, és rá-ráhúz a farkára.
A vezér fia mellém térdel. Nem fogdos, nem alkalmaz újabb fogásokat. Egyszerűen csak közel hajol a fülemhez, és halkan, de a legocsmányabb, legmegalázóbb hangon kommentálja az eseményeket. Elmond mindennek: fasszopó ribancnak, akinek megtiszteltetés, ha valaki arra érdemesíti a száját, hogy beleélvez, huszadrangú kis ringyónak, mocskos kurvának, aki csak arra jó, hogy minden lyukat betömjenek rajta. Egy hónapig csak terpeszállásban fogsz tudni menni, mire itt végzünk – sugdossa.
Lassan beindul a keze: a hátamat simogatja, a fenekemet markolássza, belenyúl a végbélnyílásomba. És persze tovább folytatja, ám néha nem csak halkan, a fülembe, hanem a többieknek is. Az inasnak szól oda: Láttál már ekkora kurvát?
Nem is tudtam, hogy ő is itt van, újra, vagy még mindig. A srác persze helyesel: nem, soha.
Hát persze, ilyen ócska kis ringyó csak gazdag nők között található – komentálja a vezér fia. – Persze te nem is vagy igazán gazdag, csak addig baszattad magad, amíg megtaláltad a leggazdagabbat, ugye?
Tiltakoznék, de erre nincs lehetőségem, a helyettes folyamatosan rángatja a fejemet, néha szinte fuldoklom.
Persze Tamást nem lehet átvágni – mondja a férjemről – ő pontosan tudja, mire való vagy. Ezt a baszást biztos nem felejted el egy darabig. Amikorra meg mégis, majd felújítjuk. Bár kétlem, hogy legközelebb hajlandó lennélek én megbaszni téged, vagy bárki közülünk – suttogja, és tövig nyomja az ujját a fenekemben – kiállítást kéne rendezni, ahol bemutatjuk az ország legócskább ringyóját. Akit kedvezményes belépti díjért bárki megbaszhat, bármelyik lyukon…
Ebben a pillanatban, amikor ezt kimondja, hatalmasat élvezek: összerándul a hűvelyizmom, végigfut rajtam a remegés, lihegek, majdnem összerogyok.
A fiú hatalmasat nevet, úgy tűnik, nem is tudja egykönnyen abbahagyni. Borzalmasan szégyellem magam, de még csak az arcomat sem takarhatom el. A helyettes is elélvez a következő pillanatban, és persze ő is beborít spermával…
Abban a pillanatban, amint ellép előlem, a vezér fia előrenyom, a marketinges megragadja a melleimet, és csavargatni, szorítani kezdi. Mire felfognám, mi történik, valaki beléhatol a fenekembe. Bármennyire is nyúlkált belém már az ujjával, az első pillanatban, sőt utána is egy ideig, nagyon fáj. Vergődöm a kétféle kíntól, ami a mellemet éri és ami a fenekemet, de nincs menekvés.

A marketinges élvez el előbb, de nem mozdul, nem húzza ki magát belőlem, nem is nagyon tudná – megvárja, amíg a mögöttem álló férfi elélvez. Az elém lép – ekkor látom csak, hogy nem a vezér fia volt, hanem az felszolgáló srác. Jó volt, ringyó? – kérdezi tökéletesen azzal a hangsúllyal, ahogy a pezsgőt kínálta oda jópár órával korábban. Kedvesen, udvariasan. Csak éppen most ez a kedvesség, udvariasság egy gúnyos mosoly kíséretében megalázóbb, mit sok vulgáris kifejezés.
Mindketten arrébb lépnek, és – nem durván, de fellöknek: hanyatt fekszem a szőnyegen, a testem csupa piros csík és fehéres sperma.
A vezérigazgató hangját hallom. Fogalmam sincs, mikor jöhetett vissza. A marketinges és a helyettes elmennek, vagy legalábbis eltűnnek a látószögemből.
A vezér az egyik fotelba ül, mellette kisasztal, a fia az asztalka másik oldalán, szintén egy fotelban. A pincér tálcán italokat, poharakat hoz nekik. A vezér rámszól, menjek oda – egy intéséből ráébredek, természetesen négykézláb, szinte a földön csúszva kell ezt megtennem. Fordulj meg – szól rám, majd amikor megteszem, váratlanul puszta kézzel hatalmasat csak a fenekemre. A következő pillanatban pedig belémnyúl, a végbélnyílásomba.
Megbaszták a segged, ugye, te kis ribanc? – kérdezi, de nem vár feleletet, folytatja – De nem eléggé. No nem baj…
Elkezd belémtolni valamit – nyilván egy műpéniszt, ami azonban nagyobb, mint az inas farka volt. Könyörögni kezdek, nem bírom, nagyon fáj, kérem, kérem, széthasadok, könyörgöm…
Nem hatja meg, oda sem figyel. Amikor eléggé betolta, kiderül, valami szíj is tartozik hozzá, rögzíti a derekamon: mintha egy böröv lenne rajtam, és egy tanga, aminek a közepéből kiáll egy farok, közvetlenül a fenekembe.
Állj föl – szól, majd: Térdelj le! Mássz körbe! Különböző utasításokat ad, térden csúszok, négykézláb mászok, egyre kínosabban érzem magam, még mindezek után is.
Micsoda zilált egy kurva ez, egy műfasszal a seggében… – szólal meg unottan a fia.
Már csak a pinájába kellene egy – teszi hozzá.
Lesz ott más is – mondja az apa.
Majd rámszól, töltsek italt. Amikor elkezdem önteni, kivesz egy jégkockát, végigsimítja a szeméremdombomon majd belenyomja a puncimba.
Remegek, de tudom, nem hibázhatok. Fáj és borzasztóan hideg, de egyre azon igyekszem, hogy ne hangoskodjak, jajgassak, és véletlenül se öntsem mellé az italt. A szememből azonban újra csak kicsordul a könny.
Ne bőgj, úristen, ne bőgj már megint, te szajha – kiált rám a fiú, és belemarkol a puncimba, megszorítja a csiklómat.
Miután megitták az italt, a pincér által behozott hidegtálhoz fordulnak. A fiú int, a felszolgáló elém tartja a tálcát.
Szépen, sorban… – mondja roppant udvarias hangon a vezér.
Remegő kézzel nyúlok a tányérhoz, leemelek egy spárgát, majd magamba dugom.
Keféld is magad egy kicsit – szól rám a fiú.
Megteszem, majd egy intésükre cserélek, most egy sárgarépáért nyúlok. Amikor kivenném, rámszólnak: Olyan egyedül van… így kiveszek még egyet, szerencsére nem túl vastagok, és azt is betolom a puncimba. Na még egyet – mondja a vezér, de úgy érzem, többet nem bírok. Felemelem a következőt, próbálom betuszkolni, halkan megszólalok: Nem megy…
Rászólnak a pincérfiúra, segítsen nekem, ha már ilyen ügyetlen vagyok. Ő nemsokat teketóriázik: egy hirtelen mozdulattal beljebb döfi. Állok, remegő lábakkal, a puncimból meredező három répácskával.
Csukd össze a lábad – szól a vezér. Majd kezdődik újra a utasítgatás: sétálnom kell, legugolnom, négykézlább mennem, és mindezt úgy, hogy közben nem csúsznak ki. Végül a vezér fia maga elé állít. Sorban kiveszi a répákat, majd egyesével újra berakja, plusz levesz egyet a tálról, és azt is melléjük erőlteti. Egyre jobban fáj, bár elég jól tágulok. Újra kiveszi őket, és most kettessével tolja be. Majd a következő alkalommal a négyet egyszerre próbálja benyomni – nem nagyon megy, de azért sikerül, igaz, hogy jajgatok közben, de ezt érdeklődve hallgatja. Amikor benn vannak, játszani kezd velük, mozgatja őket, próbálja beljebb tologatni, szétfeszít kettőt-kettőt. A vezér félrebillent fejjel, kíváncsi tekintettel figyel. Szeme ugrál a puncim és az arcom között, lesi, hogy milyen arcot vágok, hogyan viselem.
Végre abbahagyja. Kivehetem a répákat, bedughatok egy póréhagymát. Ez nagyon tetszik nekik, mindketten hatalmasat röhögnek. A fiú gyorsan leszedi rólam a bőrszíjakat, így “csak” a műpénisz marad bennem, és a puncimban a póréhagyma. Le kell térdelnem, és kinyomnom a fenekemet. A két “műtárgy” kétfelé áll belőlem. Játszanak vele, kihúzzák, beljebb tolják, fel-le mozgatják. Végül kiveszik a póréhagymát, és a helyére egy hatalmas, talán műanyag műfaszt nyomnak be, a számba szintén egy fekete színű műpénisz kerül. Nagyon fáj, de nem kímélnek. És a játék folyik tovább, a vezér fiának megjegyzéseitől kísérve. “Itt látható egy igazi faszgyűjtemény”. “Multifunkciós kurva” és társai…
Intenek a pincérnek, aki behívja a marketingest és a helyettest, akik láthatólag eddig tisztálkodtak. Nagyon jót szórakoznak a látványon: egy csupa-ondó, szétbaszott meztelen kis kurva, akiből mindenhonnan egy-egy fekete műfasz áll ki…
Gyere – int a vezér. Természetesen semmit nem vehetek ki, sőt, rámszól, hogy ha valami ki akarna csúszni, nyomjam vissza. Kimegyünk a félhomályos helyiségből, át a nagyterembe, ahol az ünnepség folyt. Most persze üres, de fényárban úszik. Önkéntelenül magam elé kapom a kezem, erre megfordul, és mintha azon aggódna, hogy kicsúszott valami, erőteljesen beljebb nyomja a puncimba és a fenekembe a két rudat.
Több helyiségen is át kell menni, végre megérkezünk oda, ahol a kabátokat hagytuk. A felszolgáló fiú hozza a kisestélyimet, rámadja. Így az igazi – röhög a vezér, amikor végignéz rajtam. Igen: egy gyönyörű kisestyélyiben vagyok, a combfixem elszakadva, a ruha végighasítva, össze sem lehet gombolni, a bőröm csupa ondó, a hajam is ragacsos, és még mindig….
Olyan igazi ócska kurvának látszol ezekkel a faszokkal a pinádban, a seggedben és a szádban…
mondja a vezér.
Továbbmegyünk, le a garázsba. A vezér kirántja belőlem a műfarkakat, a számból is kiveszi, majd mindegyiket odaadja, nyalogassam le.
A felszolgáló kinyitja nekem a kocsiajtót, a vezér megszólal.
Egy vicces történetben egy lány ráül a sebváltóra. Mindig kíváncsi voltam, valójában ez hogy néz ki. Megmutatnád?
Nincs sok választásom. Odacsúszok a két ülés közé, és agyonhasznált puncimmal ráülök a sebességváltóra. Nagyon nagy, így nem könnyű beleülni, ráadásul nagyon kényelmetlen is, alig bírom tartani magam.
Végül rámszól, hogy szálljak ki. Naná, hogy nem visznek haza kocsival. Amikor felemelkedek, hangosat cuppan a puncim, meghallják, jót röhögnek.

Kimegyünk a házból, a pincérfiú egy várakozó taxihoz lép, kinyitja nekem az ajtót.
A vezér már nincs sehol. Én pedig beülök a taxis mellém, aki döbbenten néz végig rajtam.