Bál után

Ott álltam előtte, hosszú idő óta először kettesben. A szívem úgy dobogott, hogy majd kiesett a helyéről, az arcomból kiszállt a vér, és legszívesebben kirohantam volna a világból, ha ő nem néz rám olyan sóvárgó tekintettel. Ha nem tudtam volna, hogy mennyire szüksége van rám, hogy mennyire magányos…
Nem vigasztalásból tettem, amit tettem, hanem mert rájöttem, hogy kell nekem. Nem szeretetből, hanem szerelemből. Mert akkor tudatosult bennem, mennyire fáj, ha ő boldogtalan, hogy mennyire szükségem van rá. Ez nem az a fajta szerelem volt, mint amikről mesélnek a könyvek. Ez olyan szerelem volt, ami csak lassan, fokozatosan alakul ki, sunyi mód, úgy, hogy még csak véletlenül se vedd észre, és amikor először döbbensz rá, hogy mi történt, egyszerűen nem tudsz mit kezdeni vele és megesik, hogy elfojtod, mert nem kételkedsz benne, holott valószínűleg az életed legnagyobb lehetősége.
Tettem felé egy lépést. Könnyek gyűltek a szemembe a rengeteg, hirtelen jött érzéstől, a rádöbbenéstől, s ő ezt észrevette. A szoba egyik végéből a másikban termett, két puha kezével közre fogta az arcomat, és nagy levegőt véve megcsókolt. Kicsit gyors volt, kicsit hirtelen, pont olyan, mint amilyennek lennie kellett abban a helyzetben. Mindketten féltünk és meg voltunk ijedve mindentől, de ott voltunk egymásnak.
Egyre sürgetőbbé vált a csókja, én pedig tudtam, hogy nincs menekvés. Átfogtam a nyakát, ő pedig szorosan magához ölelt. Ekkor tűnt csak fel, mennyire megkönnyebbültem, amikor átfogott; kis híján összecsuklottam a karjaiban. Engedte, hogy levegőt vegyek, és amíg ő a nyakamat csókolta, éreztem, hogy majd’ szétvet a fájdalom. A kellemes fájdalom.
Annyira kívántam őt, hogy azt szavakkal nem tudnám leírni. Minden porcikám ki akart szabadulni a ruhából, azt akarta, hogy az ő bőréhez érhessen. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen az, ha valakit ennyire akarsz. Nem akartam, hogy bármi elférjen közöttünk. Azt akartam, hogy olyan közel legyen hozzám, amilyen közel ember emberhez csak lehet. Azt akartam, hogy bennem legyen, hogy szakítson szét.
Levette rólam a ruhámat. Csak a vállamról kellett lehúznia a pántokat, és az máris a földre hullott. Ő végigmért a tekintetével, én pedig elvörösödtem, éreztem a lüktetést az arcomban. Kicsit elidőztünk, egymást nézve, majd gyorsan levette ő is a pólóját. Megharaptam az ajkam, zavarban voltam, ugyanakkor kíváncsiság bizsergett az ereimben.
Újra egymásnak estünk, úgy ölelkeztünk, mint akik össze akarnak nőni, egymásba akarnak bújni. Lassan a szépen bevetett ágyhoz vergődtünk, és ugyan így, összeragadva estünk rá. Csókolt, ahol csak ért: az állam, a nyakam, a kulcscsontom, a vállam, a mellkasom, a mellem… Én azt sem tudtam, hová legyek, annyira élveztem. Órákig tűrtem volna a kényeztetését, a simogatását, de tudtam, hogy neki sürgősebb a dolog…
Felültem. Amikor kiegyenesedtem vettem csak észre alattam azt az igencsak figyelemre méltó dudort a nadrágján. Némán bambultam, majd gyorsan hadba kezdtem a gombjaival. Ő is felemelkedett, és amíg én a sliccével bajlódtam, ami a kapkodástól természetesen nem akarta megadni magát, ő a melltartóm pántjait csúsztatta le a vállamról, majd megkereste a kapcsot, és azzal próbálkozott. Csak nem sikerült neki. Egymásra néztünk, komoly arccal, tréfát nem ismerve, majd mindketten elengedtük a másikét, és a sajátunkkal foglalkoztunk. Pillanatok alatt ki volt gombolva a nadrág, és az én melltartóm is megszabadult súlyától.
Tovább csókolóztunk. Ő közben próbálta lehúzogatni a nadrágját, de mivel rajta ültem, nehezen ment neki. Amikor ezt észrevettem, olyan hirtelen, mintha meggondoltam volna magam, átlendítettem a lábam fölötte és átfordultam az ágy másik oldalára. Azt hittem, majd a saját nadrágjától fog így megszabadulni, de nem. Nekiesett a bugyimnak, és kis híján úgy tépte le rólam. Nyomott pár puszit a combomra, ahogy haladt lefelé, majd felfelé, s amikor szétnyomta volna a lábaimat, akkor tudatosult bennem, hogy ő tulajdonképpen mire is készül, és olyan erősen, ahogy csak tudtam, összezártam a lábaimat. Meglepetten felnézett rám, és én csak akkor láttam, hogy a nadrág már nincs rajta. Semmilyen nadrág nincsen rajta… Gyorsan felültem az amúgy sem teljesen vízszintes fekvésemből.
A két fokhagymagerezd, ami amúgy fenékként funkcionált, kuncogásra kényszerített. Ő sértődötten felállt, bennem pedig megakadt a szusz: hirtelen szemben találtam magam az élvezetem tárgyával. Az amúgy teljesen átlagos méretekkel megáldott másik fél pénisze ijesztően nagynak hatott, így, szemből. Talán profilból más lett volna…
– Óvszer? – kérdeztem, ő pedig gyorsan felkapta az alatta levő nadrágját, és kikapott egyet a zsebéből. Kibontotta, és szakszerűen felhúzta, mintha csak egy kesztyű lenne. – Gyakoroltad? – kérdeztem, mire elvörösödött, majd bólintott egyet.
Hátranyúltam, és kicsit hátrébb csúsztam az ágyon. Ő fölém támaszkodott, én pedig csak akkor mertem széttenni a lábam. Újra megcsókolt, de most lényegesen lassabban, mint addig, majd óvatosan lejjebb vitte az egyik kezét, míg a másikkal támaszkodott. Végigsimított a melleimen, a mellbimbókat pedig külön kényeztette az ujjhegyeivel, majd végigsiklott a keze az amúgy cseppet sem tökéletes hasamon, végig a borotvált testrészen, és azonnal a csiklóra tért. Ahogy hozzáért, engem kirázott a hideg és halkan felnyögtem.
Elvette a kezét. Azt hittem, megijedt, de tévedtem. A hüvelyem bejáratához helyezte férfiassága csúcsát, majd a szemembe nézett.
– Mehet? – kérdezte kisfiús félelemmel a hangjában. Bólintottam.
Mindketten lenéztünk.
Először csak egy kis nyomást éreztem a hüvelyem falán, majd éreztem, ahogy az ő csípője is megmozdul, és teljesen belém csúszik. A hirtelen fájdalomtól összeharaptam a szám, éreztem, ahogy valami valóban elszakadt, de mégis boldogsággal töltött el a tudat.
Az arcomat nézte, kifürkészhetetlen arckifejezéssel. Várta, amíg enyhül a fájdalom, majd lassan, kicsit ügyetlenül mozogni kezdett. Én a vállának nyomtam a homlokom, még mindig sajgott. Olyan volt, mintha nem lett volna bennem elég hely. Persze, ahogy ránéztem az arcára és láttam azt a mámoros élvezetet, minden megenyhült. Próbáltam magam elengedni úgy, ahogy csak tudtam, el akartam érni, hogy egy izmom se feszüljön. Az első 5 perc küzdelem volt a javából. Ő azzal szenvedett, hogy az első pillanatban ne élvezzen el, én pedig azon, hogy ne sírjak.
Ahogy egyre gyorsabban mozgott, a fájdalom is enyhülni kezdett. Nem múlt el, de körülbelül 10 perc után már egész elviselhető volt. Akkor kezdtem igazán élvezni csak, ami történik. Magamhoz öleltem őt. Megharaptam a fülcimpáját, cirógattam a tarkóját, majd én is mozgásba lendültem. Nem akartam pózt váltani, ez éppen elég volt első alkalomhoz, hiszen így is nehezemre esett levetkőzni előtte.
A csípőmet le-fel mozgattam, és a fajdalom ellenére élveztem. Neki is sikerült úrrá lennie magán és végre igazán tudott velem is törődni. Rám mosolygott, én pedig mérhetetlen boldogságot éreztem. A lábamat felemeltem, és összekulcsoltam a feneke felett. Élveztem, ami történik velem. Minden mozdulattal mintha beljebb jutott volna. Annyira új, szokatlan és furcsa érzés volt. Sosem gondoltam, hogy ez ennyire más lesz, ennyire félelmetes és ennyire izgató.
Kezdtünk izzadni. Egyre melegebb lett körülöttünk minden, és belül és egyre nagyobb forróságot éreztem. Mindenem zsibbadt az élvezettől, bizseregtek az ujjbegyeim az érintésektől, és a számat is elharaptam. Ő beletemetkezett a hajamba, finoman beleharapott a nyakamba és mozgott tovább. Olyan volt, mintha áram rázott volna folyamatosan, mintha szét akarna engem vetni minden érzés, ami bennem bujkált. Együtt mozogtunk, harmonikusan, és közben piszkosul élveztük egymást. Húztam őt magamra, csak beljebb, csak beljebb. Úgy éreztem, hamarosan elmegyek. Már éppen mondtam volna, hogy várjon meg, amikor hirtelen lassulni kezdett. Elengedte magát és teljes súlyával rám feküdt. A teste hideg volt, de ahol a legközelebb volt hozzám, hihetetlen forróság tombolt. Remegett minden porcikája, alig kapott levegőt. Amíg a fejét a nyakamhoz szorította, még vagy ezerszer megcsókolt.
Amior pár pillanat elteltével ismét felnézett, hihetetlen elégedettséget és boldogságot tükrözött az arca. Óvatosan távolodott tőlem, majd úgy dőlt mellém, mint egy zsák. Még mindig lihegtünk, ki voltunk pirosodva, és nem tudtunk megszólalni. Mindketten vigyorogtunk, mint a jól lakott óvodások, és egymás kezét szorongatva csókoltuk a másikat. Amikor a levegővétel már egy cseppet könnyebbé vált, én rádőltem a mellkasára. Nem tudtunk mit mondani, csak egyszerűen boldogok voltunk. A csendet nem lehetett megtörni, kár is lett volna érte, hiszen tele volt gyermeteg lelkesedéssel, kíváncsisággal és az öröm illatával.
Egyszer csak rám nézett, kicsit felemelte a fejét. Megcsókolta a homlokom, majd nagy levegőt vett.
– Még egy menet?

Hétköznapi amazon – S/M történet

Móninak hívták, 29 éves, 160 cm magas, hosszú fekete hajú lány volt. Az Interneten, egy chat-szobában találkoztunk. Először csak semleges témákról beszélgettünk, ahogy mindenki más is: merre laksz, mivel foglalkozol? Másnap is ott volt, és harmadnap már direkt azért léptem be, hogy rákeressek. Naponta beszéltünk, része lett az életemnek. Képet és telefonszámot cseréltünk.
Pár hét múlva, amikor már jól egymásra hangolódtunk, mellékesen megemlítette, hogy találkozhatnánk, ha nem bánom, de van valami, amit el kéne mondania. Bíztattam, mondja bátran.
– Kicsit S/M vagyok… – írta.
– Ez Nálad mit jelent? – kérdeztem. Tényleg kíváncsi lettem.
– Szeretek küzdeni – közölte. Csodálkoztam kicsit, mert a képein egy teljesen átlagos, hosszú hajú lányt láttam. Igaz, sportosabb kiállása volt, mint a többieknek, és a szemében is volt valami érdekes és vonzó, de most tényleg meglepett.
– Hogyan? Igaziból? – kérdeztem.
– Aha, hogy legyőzzelek – felelte. – Ez csak komolyan izgalmas…
Később már nem említette a témát újra. Aztán le kellett utaznom éppen abba a városba ahol lakott. Megbeszéltük a találkozót munka utánra egy presszóba. Egyszerű kis beszélgetésre gondoltam, minden további nélkül. Bár a leveleinkből elég jól kiismertük egymást, de a személyes találkozás mégiscsak más…
Fél öt volt, amikor a cukrászdába érkeztem. Negyed órával korábban érkeztem, és úgy ültem le, hogy szemmel tarthassam a bejáratot. Aztán elmúlt a megbeszélt idő, de senki hasonló nem lépett be az ajtón. Kicsit letört lettem, hogy megint lyukra futottam, amikor a legtávolabbi félhomályos sarokból felállt Ő, és odajött hozzám.
– Szia – mondta. – Onnan figyeltelek kicsit, nem baj?
– Mikor jöttél be? Észre sem vettelek! – mondtam.
– Még előtted – mosolygott, és leült mellém.
Kicsit vontatottan indult a társalgás, mind a ketten zavarban voltunk. Később, amikor már felszabadultabban beszélgettünk, megkérdezte, hogy hazaviszem-e. Természetesen igent mondtam.
Ahogy a kocsi felé mentünk, belém karolt. Éreztem a testét a vékony ruhán keresztül, ahogy hozzám simult. Pár perc alatt a házhoz értünk, ahol minden ablak sötét volt.
– Nincsenek itthon? – kérdeztem.
– Egyedül élek. – mondta. – Csak a neten írtam, hogy van két gyerekem, mert a komolytalanokat ki akartam szűrni. – mindezt pajkos mosollyal mondta. – Bejössz?
– Ha szabad… – mosolyogtam én is.
Bekísértem, néztem, ahogy ajtót nyit, és felkapcsolja a villanyt. Átlagos, kényelmes ház volt, minden túlzás nélkül.
– Hol a birkózószőnyeg? – kérdeztem, visszautalva a hetekkel korábbi beszélgetésre.
Felkapta a fejét, hosszan és furcsán nézett rám. Megijedtem, hogy valami óriási hibát követtem el. Aztán végigmért, alaposan, tetőtől talpig.
– Máris harcolni akarsz? – kérdezte.
– Persze, hogy nem, nem akarlak lerohanni – próbáltam menteni a menthetőt.
– Nem baj, ha gondolod, ne húzzuk az időt. Több mered a lényegre – mosolyodott el végre. – Hoztál valami ruhát hozzá? – kérdezte.
– Hülye kérdés volt, nem volt nálam semmi a kocsi kulcson kívül.
– Na jó, gatyában leszel – döntötte el, és ledobálta a ruháit.
Egy szál bugyiban állt előttem, én pedig a meglepetéstől szólni sem bírtam. Nagyon jó alakja volt: kicsi, kemény, hegyes mellek, vékony fiús csípő, hosszú, elegáns, hosszú combok. Látta rajtam, mennyire meg vagyok lepődve, és hogy teljesen leblokkoltam, és felnevetett.
– Na, készülődj már neki – mondta. – Segítsek?
Én is levetkőztem, csak az alsónadrág maradt rajtam. Kicsit tartottam ettől a pillanattól. Én teljesen átlagos pasas vagyok, és itt állok szemtől-szemben egy helyes, kedves lánnyal, egy szál gatyában, egy fényesen kivilágított szobában. Hülye egy helyzet…
– Gyere már – mondta, és a kezemnél fogva húzott a hálószoba felé.
A háló sokkal nagyobb volt, mint gondoltam. Hatalmas, tágas szoba, nagy franciaágy a fal mellett.
– Ott hátul van az aréna – mosolygott. – Ha akarod, kipróbálhatjuk…
Egy másik helyiségbe vezetett, ami az ágy mellől nyílt. Ilyet még nem láttam! Normális méretű, de ablaktalan szoba, amit elöntött a mennyezetre szerelt neoncsövek hideg fehér fénye. Valaha gardróbnak épülhetett. A padlón szabályos, zöld birkózó szőnyeg, amit utoljára az iskolában láttam. A falak mellett szintén.
– Egy barátom csinálta, klassz, mi? – kérdezte. – Kipróbáljuk?
– Persze – nyögtem ki. A szám teljesen kiszáradt az izgalomtól.
Felálltunk egymással szemben. Hagytam, hadd kezdeményezzen, nem tudtam, mire gondol valójában, igazi harcra vagy csak játékra.
Hirtelen hozzám lépett, a nyakamba kapaszkodott. Én is a nyakához nyúltam, amikor szabályosan felugrott rám, a derekamra fonta a lábát, és lerántott a földre. Térdre estem, éreztem a combjainak szorítását a derekamon. Meglepően erős volt, alig kaptam levegőt. Próbáltam benyúlni a derekam és a combja közé, hogy lefejtsem magamról.
– Húzhatod a hajam, ha akarod – suttogta.
A háta mögé nyúltam, belemarkoltam a hajába, és finoman meghúztam.
– Keményebben – suttogta ismét. – Így nem mész semmire!
Erősebben húztam a haját, teljesen hátrafeszült a teste. A mellei a szemem előtt ugráltak, és éreztem, hogy tovább erősödik a szorítás a derekamon. Lassan a hátára döntöttem, és közben sikerül a kezemet lenyomni az oldalam mellé. Kezdtem kicsúszni a szorításból. Későn vettem észre, hogy ez csapda: ahogy a jobb lába a vállam fölé került, ismét összezáródtak a combok. Egyik oldalt a karom alatt, másik oldalt pedig a nyakam mellett volt a lába, amit a bokájánál össze is kulcsolt. Alig kaptam levegőt, de a haja még mindig a markomban volt. Mozdulni sem tudtam, a haját pedig hiába húztam, most már teljes erőből. A másik kezemmel fogást kerestem a combján, éreztem az izmokat a selymes bőr alatt.
Már arra gondoltam, hogy szégyenszemre két perc után feladom, amikor rájöttem, hogy a teste valószínűleg a majdnem a lábam között van, de a haját húzó karom útban van ahhoz, hogy én is átfogjam őt. Elengedtem a haját.
Felkacagott, azt hitte győzött. A földre tette a kezeit, oldalra akart fordítani a combjaival. Ekkor kulcsoltam át végre a testét valamivel a dereka fölött a lábaimmal. Izgalmas és furcsa érzés volt, éreztem a vékony, de erős, szívós testet, ahogy szabadulni próbál. Erősítettem a présen, és lassan szorítottam ki belőle a levegőt.
Nem tudom, meddig feküdtünk így a szőnyegen összefonódva. Sem neki, sem pedig nekem nem volt esélyem a szabadulni.
– Oké, ez döntetlen! Kezdjük újra, vagy így maradunk reggelig? – kérdezte.
– Kezdjük újra – egyeztem bele, és elengedtem.
Amikor újra kaptam levegőt, feltérdeltem. Ő már térden állva várt, és rögtön rám vetette magát. Nem hagytam magam, átöleltem a karjai alatt és a hátára döntöttem. Vigyáztam, hogy ne tudjon közben ismét ollóba fogni, a lábai közé nyomtam a térdemet. A combjai az enyémre fonódtak, és éreztem, hogy innen nem könnyen fogom tudni kiszabadítani. Az államnál fogva feszítette hátra a fejem, miközben a másik kezével a hajamba markolt. Én is megtaláltam az ő haját, a csuklómra csavartam, és húzni kezdtem. Éreztem, ahogy lassan forogni kezdünk, és fölém kerül.
Egészen felemelkedett, eltávolodott tőlem, de a lábamat keményen fogva tartotta még. Oldalra húztam a haját, a forgás folytatódott, már oldalt feküdtünk. A tenyeremmel próbáltam lefelé nyomni a lábát, hogy kiszabadítsam a magamét… de nem igazán sikerült, ezért keményen a combjába markoltam. Ez hatott, aprót sikoltott, és elengedett. Most én próbáltam ollóba fogni a derekát, és sikerült is. Megszorítottam, ahogy az előbb. Erre keményen belecsípett a mellbimbómba, közben a szemembe nézett, húzni és csavarni kezdte.
– Hé! Ez nem ér! – mordultam rá.
– Dehogynem ér! Védd meg, ha tudod! – mosolyodott el, és folytatta a szadizást.
Érezte, hogy jó úton jár, mert a lábaim szorítása teljesen erőtlenné vált, annyira meglepett ez a támadás. Elengedtem a haját, és fesztettem hátra a kezét. Közben éreztem, hogy a másik keze a másik mellbimbóm felé tapogatózik.
– Visszakapod – leheltem felé, amitől csak szélesebb lett a mosolya.
– Nekem bejön, ha keményebben nyúlnak hozzám – mondta két csavarás között.
Nem vártam további bíztatásra, megmarkoltam a mellét én is, és megszorítottam. Óriásit vonaglott, és éreztem, hogy átnedvesedik a nadrágom. Ismét átfogtam a derekát a lábaimmal, ő pedig minden újabb szorításnál megvonaglott. De nem adta föl, tovább kínozta a mellbimbómat ő is. Aztán éreztem, ahogy a lábam közé préseli a kezét és megmarkolja a farkamat. Erősen húzta felfelé, attól tartottam, hogy letépi… és akkor éreztem, hogy elélvezek.
Elengedtük egymást, szótlanul ziháltunk. Lassan négykézlábra álltam, hogy felemelkedjek.
– Ez klassz volt! – szólt. – Még egy menet?
Nem várt válaszra, elém állt. Én még négykézláb voltam, amikor benyomta a fejem a lába közé, és a térdével fojtogatni kezdett. Éreztem a tarkómon, hogy az ő bugyija is tiszta lucsok. Próbáltam felállni, de a súlyával a nyakamon nem ment. Aztán ő is letérdelt, a fejemet lenyomta majdnem a földig, és hátulról átölelt a derekamnál. A nadrágomba nyúlt, és két kézzel kapaszkodott a farkamba. Határozottan verni kezdte, közben a tarkómhoz dörzsölte a punciját. Már nem fojtogatott a combjaival, csak határozottan tartott. Aztán hirtelen elengedett és felegyenesedett.
Levette a bugyiját, és elém állt.
– Vetkőzz le! – utasított.
Levettem a gatyámat. Közben végigmértem és észrevettem az ujjaim nyomát a combján és a mellén, ahol belemarkoltam.
– Bocsánat – mondtam a foltokra mutatva.
– Hülye vagy? – kérdezte nevetve. – Nézz magadra!
Végig néztem magamon, és láttam, hogy rajtam is nyomot hagyott a küzdelem. A jobb mellbimbóm tiszta vörös volt, mintha kirágták volna, és sajgott is rendesen.
– Nagyon klassz voltál – mondtam.
– Voltam? – kérdezte. – A java még hátra van! – mondta mosolyogva. – Vagy csak ennyire vagy képes? – kérdezte gúnyosan.
Kihívóan közelebb lépett. Én átkaroltam a térdénél, és kirántottam alóla a lábait. Hanyatt esett, én gyorsan rámásztam, de ő közben ollóba fogta a nyakam a lábával, és fojtogatni kezdett. A fejemet közben nyomta a lába közé, az orrom és a szám a hasára szorult. Nem kaptam levegőt, felnyúltam, és megmarkoltam a melleit. Éreztem a vonaglását a nyakamon. Homorított, a melle kiszabadult, és már nem értem el. A lábával fogást váltott: jobbját behajlította, a bokáját a bal térdhajlatába fogta, szabályos 4-est formálva. Közben a lábam közé nyúlt, és keményen meghúzta a farkamat.
Nem láttam, mit csinál, vaktában próbáltam elkapni a kezeit. Ezt nagyon élvezte, meglepetésszerűen hol itt, hol ott csapott le: csipkedte és csavargatta a mellbimbóimat, szorította a heréimet, húzta a farkamat. Persze csak mindig rövid ideig, hogy ne tudjam elkapni a kezét, de annál keményebben. Néha kicsit felemelkedett, és a szemembe nevetett, aztán folytatta a kínzást.
Amikor már nem számított rá, hirtelen a hasára fordítottam, és ránehezedtem. A nyakam nem engedte el, megfeszítette a combizmait, alig kaptam levegőt. A kezeimet benyomtam a hasa alá, és megkerestem a melleit. Sejtette, mi következik, mert kétségbeesetten próbált menekülni, lefordítani magáról. Nem hagytam, keményen belecsíptem mind a két mellbimbójába. Akkorát rándult, hogy azt hittem, letépi a fejemet. Egy erősebb csavarásnál elengedte a nyakamat.
Levegő után kaptam, ő kihasználta a pillanatot, és megpördült alattam. Most elölről fogta ollóba a nyakam, nedves puncija az arcomra szorult. Én is megpróbáltam átkulcsolni az ő nyakát, amikor éreztem, hogy bekapja a farkamat és vadul szopni kezdi. Én is nyaltam őt, de ettől a szorítása csak keményebb és ütemesebb lett. Aztán a remegéséből tudtam, hogy elélvezett, majd pár pillanattal később én is.
Reggelig maradtam, és bár az éjszaka további részében már nem harcoltunk, csak simogattuk egymást, nagyon jó volt. Amikor eszembe jutott egy-egy pillanat a küzdelemből, ismét a magamévá tettem…
Sajgó testtel, kellemes fáradtsággal eltelve utaztam haza. Állandóan Ő járt az eszemben, a formás teste, a szorítása, a vonaglása, a hogy szex közben a fülemet harapdálta…
Mánap kerestem a chat-en, de nem jött föl többé. Az e-mailokra sem válaszolt, a telefonszáma mindig azt mondta, hogy ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Annyira hiányzott, mert amíg beszéltünk, észrevétlenül része lett az életemnek. A napjaim sokáig kábulatban teltek a hátrahagyott űr miatt. Aztán hetek múlva kezdtem eszmélni, észrevenni a világ dolgait ismét.
Öt hónap telt el a küzdelem óta, amikor ismét abban a városban volt dolgom. A ház elé értem, amikor egy ismeretlen asszonyt láttam kijönni a kapun. Odasiettem hozzá, és megszólítottam.
– Jó napot kívánok, Mónikát keresem. Nem tudja, itthon találom? – Az ismeretlen nő végigmért és azt kérdezte:
– Maga az a pesti ember?
– Igen, azt hiszem – válaszoltam.
– Említette magát, mielőtt elutazott. Tudja, kiment a férje után Írországba. Nem mondta magának?
– Mintha említette volna, azt hiszem – motyogtam, inkább csak magam elé.
Aztán elköszöntem az asszonytól. Nagyon lesújtott a hír, hogy családja van… Mindent fel tudtam volna adni érte. Soha többé nem láttam, de minden héten eszembe jut az a csodálatos éjszaka, amit ezzel a csodálatos lánnyal tölthettem.

Magda naplója 5

A férjem kezét éreztem, a fenekemet simogatta. Meglepett a dolog, ugyanis alig 20 perce feküdtünk le, épp csak lekoppant a szemem. Párom nem szokott ilyent csinálni, ha szeretkezni akart, mindig azelőtt kezdeményezett, amielőtt elaludtam volna. Végül is nem volt ellenvetésem, nekem is volt kedvem szeretkezni. Hagytam, hogy simogasson. Az utóbbi időben szinte alig ért hozzám és akkor is csak ő elégült ki. Ildikóval és Tamással már legalább másfél honapja nem találkoztam. Ilyen hosszú szünet nem volt még a kapcsolatunk kezdete óta. Barátnőmet családi problémái kötötték le, Tamás pedig több mint egy honapja Németországban volt és tudtam, hogy még maradni fog egy darabig.
Péter, így hívják ugyanis a férjemet, egyre határozottabban simogatott, tudta, hogy már nem alszom. Segítettem neki, a hátamra fordultam és széttártam a combjaimat. A puncimat kezdte simogatni, meglepően finoman, alig érve hozzá, majd széthúzta szeméremajkaimat és bedugta középső ujját. Nagyon hamar és nagyon erősen felizgultam. A majd másfél hónapos absztinenciának megvolt a hatása. Megmarkoltam a farkát, már nagyon kemény volt és az előnedvektől síkos. Vártam a pillanatot, amikor rámfordul, de ismét meglepetést okozott, nem mozdult, csak izgatta a puncimat. Már remegtem az izgalomtól, halkan sóhajtoztam, nem akartam, hogy lányunk meghallja, mi történik a hálószobában. Legszívesebben sikítoztam volna, A számon volt, hogy rászóljak a férjemre, és kérjem, hogy dugjon már meg, kefélje szét a pinámat, de visszafogtam magam. Nem volt hozzászokva az ilyen fajta szókimondáshoz. Két ujja csúszkált bennem, őrjítően jó érzést okozva. Behunyt szemmel lihegtem, miközben ő melleimet kényeztette. Mellbimbóim nyaldosása még jobban fokozták a vágyat. Élveztem a simogatását, régóta nem izgatott fel ennyire. Keményen vertem a farkát, hallottam, hogy egyre mélyebben veszi a levegőt. A másik kezét is bevetette, és a csiklómat kezdte simogatni. Egyre erőteljesebben dörzsölte, amitől éreztem, hogy elsikítom magam. A csípőmet csavargatva, már egész hangosan lihegve élveztem el, Péter nagy meglepetésére. Nem számított arra, hogy ilyen hamar elélvezek. Ráborultam a farkára és szopni kezdtem. Még éreztem a testemben vibráló gyönyört, elélveztem, de igazából nem lazultam el teljesen. Keményen szoptam a Péter farkát, aki a meglepetéstől nem tudott szóhoz jutni. Elég ritkán engedte meg hogy szopjam. A Tamáséhoz képest jóval kisebb farka keményen ficánkolt a számban, feltérdelve, széttárt lábbakkal szoptam Pétert és közben arra gondoltam, hogy bár csak itt lenne Tamás is és bevágná monumentális szerszámát hátulról, és persze közben Ildikó nyaldosná a cicijeimet és a puncimat. Fantáziálásomnak a párom keze vetett véget, megpróbálta elhúzni a fejem, de nem engedtem, keményen szoptam, amíg élvezni nem kezdett. Bő spermája megtöltötte a számat. Kellemes, jó ize volt. Elöször éreztem a férjem spermájának az izét a számban.
Az arcán megjelenő döbbenetet látva nevetnem kellett, de visszafogtam magam. Bámult rám, mint aki nem hiszi el, hogy ez megtörtént. Zavarban volt, valami olyasmit rebegett, hogy nem igy képzelte el, nem ezt akarta és, hogy nem érti, miért nem hagytam abba, hiszen ismerem a reakcióit.
Megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, nem haragszom és különben is egyáltalán nem volt rossz. Erre felkapta a vizet, dühös lett, hogy hogy még jól is esett, mi ez, milyen új szokásaim lettek. Megdöbbentett a hevessége, tudtam, hogy ilyen téren nagyon konzervatív, de úgy gondoltam, hogy több mint 16 év házasság után meg lehet kockáztatni egy ilyent is. Rettentően mérges volt, azt mondta ilyen csak a prostik és a pornószínésznők csinálnak, akik ugyebár szintén prostik. Nagyon rosszul esett, előbb csak felmérgelődtem, majd sírni kezdtem. Nagyon sértve éreztem magam, soha nem mondott ilyent nekem, akármennyire is dühős volt. Azonkívül pedig tudatosult bennem, hogy bármennyire is szeretném, nem fogom tudni kimozdítani ebből a betokosodott, zárkózott konzervativizmusából… pedig szerettem volna…
Óriási vita kerekedett ebből, aminek persze az lett az eredménye, hogy reggelig veszekedtünk, mindent egymás fejéhez vágtunk olyasmit, aminek amúgy nem volt semmi köze a szexhez. A másnap azzal az érzéssel kezdődött, hogy meg jobban megnőtt a szakadék közöttünk.
Egész nap az éjszaka történtek jártak az eszembe. Magamat is hibáztattam, nem lett volna szabad megtörténnie ennek, hiszen ismerem a férjemet. Hibásnak éreztem magam azért is, hogy belementem abba a hármasban, talán az az oka, hogy többre, másra van szükségem, mint amit és amennyit a férjem tud és akar nyújtani. Talán igaza van, hogy egy prosti vagyok.
Napokig nem voltam jól, nehezen tudtam kiheverni ezt a sértést és a kudarcot. Ildikó bátorított, mondva, hogy legyek nyugodt, mert egy-két napon belül lecsillapodnak a kedélyek. Ezúttal azonban nem volt igaza, Pár nap múlva, amikor csak ketten voltunk otthon, ismét előkerült a téma és újra csúnyán összevesztünk. A kedélyek tehát a vártnál nehezebben csillapodtak le, és a dolgok valahogy nem akartak visszatérni a normális kerékvágásban. Annyi változás történt csak, hogy átköltöztem a másik szobában, Péterrel pedig csak a legminimálisabb dolgokat beszéltük meg. Ő pedig még kevesebbet volt otthon, még többet ült munkába és gyakrabban látogatta a falun élő szüleit. Ildikó szerint minden rosszban van valami jó… . próbált felvidítani, de én tudtam, hogy legalább annyira hibás vagyok a történtekért, mint Péter.
Néhány hét elteltével valamelyest enyhült a feszültség közöttünk, de a régi béke még mindig nem tért vissza. Én viszont lassan visszazökkentem a normális kerékvágásban, már nem zavart annyira a helyzet, sőt, mi több, szabadabbnak éreztem magam, mint azelőtt bármikor. A párom nem kérdezte meg, hogy mikor megyek és mikor jövök munkából, nem kellett kitalálnom semmit ha el akartam menni valahová. Sajnáltam is, hogy Tamás épp most nincs itthon.
Hangulatom javításában segített a fiatal kollégám is, aki 3 honapja került hozzánk. Bátran, néha kissé szemtelenül, de a határt soha nem lépve át csapta a szelet nekem. Szórakoztatott a dolog, nem vettem komolyan, de jól esett a közeledése. Nem teljesen értettem, hogy mit akarhat egy 29 éves férfi egy 42 éves nőtől, aki még ráadásul nem is egy szexbomba, de élveztem a beszélgetéseket vele, szimpatikus, művelt, jópofa srác volt. Néha még kávézni is elmentünk ketten. Persze nem szerettem volna, ha a kollégáink felfigyelnek ránk, ezért egy alkalommal, amikor kávézni mentünk elhatároztam, hogy tiszta vizet öntök a pohárba. Emlékeztettem, hogy férjnél vagyok és bár jól esik ez a kis flörtölés vele, de nem szeretném ha pletykatéma lenne ebből a munkahelyünkön. Megértette mire gondoltam, és megígérte, hogy óvatosabb lesz… de azt nem mondta, hogy abbahagyja. Igazából nem is akartam, élveztem a flörtölést vele. Közel kerültünk egymáshoz és olyan dolgokat is megbeszéltünk, amelyekről addig csak Ildikónak meséltem. Nem csalódtam benne, András(így hívják), diszkrét volt és megértő. Ő is elmesélte, hogy épp egy szakításon van túl, egy több mint 5 éves kapcsolat ért véget. Próbálta kiheverni a csalódást.
Éjszaka volt, ismét ketten dolgoztunk, a szolgálatos orvost már legalább egy órája nem láttuk, feltételeztük, hogy a rendelőben van. Eseménytelen éjszakának nézett ki, ezért volt időnk nyugodtan beszélgetni. Behúzódtunk abban a kis földszinti helyiségben, amit a dohányzás elleni törvény miatt, titokban alakítottak ki dohányzó szobának. A korház területén tilos volt a dohányzás, de itt, ebben a kis lyukban elnézték a szabálysértést.
Csend volt a folyosón, ezért halkan szinte suttogva beszélgettünk. A szex került terítékre, már nem első alkalommal. Nem szerettük volna, ha valaki, véletlenül is maghallja miről van szó. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy jó ötlet ezt a témát feszegetni, de mégis vettem a lapot. Bár nem mondta ki, de megértettem, hogy vonzónak tart és egyáltalán nem bánná, ha alkalma lenne lefeküdni velem. Nekem sem lett volna kifogásom ez ellen, pláne, hogy már egy jó ideje nem volt részem kényeztetésben, mivel a férjemmel még tartott egy fajta makacs hidegháború, Tamás pedig még nem jött haza, így hármasban sem találkozhattunk. Ugyanakkor nem akartam kikezdeni egy 13 évvel fiatalabb pasival, aki még ráadásul a kollégám is volt. A hormonjaim viszont veszettül dolgoztak, már nemcsak egy szimpatikus srác volt előttem, hanem egy férfi, aki gyönyört okozhat. András is észrevette a vívódásomat és ki is használta, hogy bizonytalan vagyok, megcsókolt. Izgató volt a csókja, kis bizonytalankodás után hevesen viszonoztam. A srác felbátorodott, simogatni kezdett. Előbb nyakamat, hátamat, majd keze egyre lennebb siklott. Végigsimította a fenekemet, finoman belemarkolt, miközben a nyakamat csókolgatta. A hormonjaim szabályszerűen dübörögtek, nehezen tudtam türtőztetni magam. Ahogy hozzámsimult, éreztem egyre keményedő farkát. Gyorsabb tempóra kapcsolt, mint ahogy számítottam, felfele húzta a szoknyámat és a popsimat markolászta. A nadrágon keresztül simogattam már majdnem teljesen kemény farkát. Szerettem volna a számba érezni. Egyáltalán nem zavart a szituáció, az a tény, hogy ismét meg fogom csalni a férjemet, ezúttal egy 13 évvel fiatalabb pasival. Éppen ellenkezőleg, izgatott a gondolat, hogy egy fiatal férfi ennyire kíván.
Bódulatomból a kihalt folyosón közeledő léptek zaja rázott fel. András is leállt, figyelni kezdett. A léptek egyre közeledtek, ezért nagyon gyorsan rendben szedtem magam. Leültünk az asztal mellé, mintha csak beszélgetnénk. A zaj viszont távolodni kezdett, nem nyitott be senki az ajtón. Egy kis idejig csak zavartan néztük egymást, nem igazán tudtuk, mit mondjunk. Az nyilvánvaló volt, hogy már nem fogjuk ott folytatni, ahol abbahagytuk, túlságosan kijózanodtunk ahhoz. Végül én törtem meg a csendet-majd folytatjuk… ha akarod. … de nem itt. Jó?
András bólintott, láttam rajta, hogy szívesen folytatta volna de megértette, hogy ez fölösleges kockázat lenne.
Nehezen és lassan telt az éjszaka, de türtőztettem magam, akárcsak András, nem estűnk újra egymásnak.
Vártuk a reggelt…
A parkolóban várt rám, az autó mellett.
– Hozzám, vagy hozzád? – szegezte nekem a kérdést. Inkább retorikus kérdés volt, tudta, hogy nálam lehetetlen lenne a találkozás, ezért nem is válaszoltam neki, csak mosolyogtam és beültem az autóba.
Útközben elmondta, hogy egy régi barátjánál lakik, amíg megoldódnak a lakás problémái. A hirtelen véget ért kapcsolata miatt elköltözött otthonról, munkahelyet változtatott, azt mondta szeretett volna minél távolabb kerülni volt menyasszonyától, ezért választotta ezt a munkahelyet és ezt a várost. Bár csak 35 km-rel költözött arrább, úgy érezte képes megszabadulni az emlékektől, és főleg az ex-el való mindennapos találkozástól.
A kétszobás lakásban festői káosz uralkodott, ami nemcsak az András kis szobájára volt jellemző, hanem a lakás többi részére is. Úgy tűnt nagyon talál az ízlésük a házigazdával. András próbált egy kis helyet csinálni, ahová leülhetek. Miután félredobott egy bőrdzsekit, néhány DVD-t, egy folyóiratot és egy üres pizzás dobozt végre felszabadult az egyik fotel. Lekapkodta a kis asztalkán lévő poharakat, két-három sörös dobozt, és kiürítette a félig tele hamuzót. Eközben valami elnézés félét motyogott, azt mondta, nem számított arra, hogy hölgy vendége lesz ma…
Kávét főzött, töltött egy pohár bort és leült velem szemben.
– A házigazda… ? – érdeklődtem egy kicsit, tudva, hogy van ilyen is.
– Munkában van, estig nem fog zavarni.
Nagyszerű, gondoltam magamban, estig úgysem fogok itt ülni, de most szükségét éreztem annak, hogy Andrással lehessek. Nem éreztem magam egyáltalán fáradtnak az éjszakai munka után, kívántam a férfit és nem akartam sokáig húzni az időt. Megkérdeztem tőle, hogy zuhanyozhatnék-e.
Pár perc múlva, már a forró vízsugár alatt állva vártam Andrást. Tudtam, hogy utánam fog jönni. Nem kellett csalodnom benne, hamarosan megjelent az ajtóban. Nem volt egy adonisz, átlagos alkatú srác volt, de nem is az volt a fontos, hogy egy szexisten kényeztessen. Követtem a tekintetét, ahogy végigmér. Egy pillanatig még átfutott az agyamon, hogy mi van, ha nem leszek elég vonzó számára, végül is egy 42 éves nő vagyok. Csillogó tekintete, kipirult arca és egyre jobban duzzadó farka arra utalt, hogy tetszik neki, amit lát.
A hátam mögé állt, belemarkolt telt fenekembe, majd elényúlt és érzékien kezdte masszírozni dús kebleimet. Éreztem amint a popsimhoz nyomódik a kemény pénisze. Nyakamat, fülcimpámat csókolta, harapdálta, amit én halk nyögéssel díjaztam. Kibontakoztam az öleléséből, és leültem a kád szélére, széttártam a combjaimat. Puncim látványára még jobban beindult, verni kezdte a farkát, ami méretben kisebb és vékonyabb volt, mint a Tamásé, kb. a férjem mérete lehetett, de most nem tartottam fontosnak a méreteket.
Egyik kezével széthúzta szméremajkaimat, és belenyalt a már nemcsak a forró víztől nedves puncimba, a másik kezével pedig erőteljesen maszturbált. Nyelve fel-le szánkázott a sikamlós a már maguktól is szétnyíló ajkaim között, majd a ficánkoló nyelvét becsúsztatta a forró lyukba. Egyre hangosabb lettem, nyögdécselve kértem, hogy még nyaljon.
Egyszer csak abbahagyta, pedig nem bántam volna, ha meg csinálja egy darabig, közel voltam az orgazmushoz. Felállt, farka az arcom előtt himbálózott. Megmarkoltam a kemény szerszámot, előbb végignyaltam teljes hosszában, majd ajkaim közé fogtam. Előnedvei izét éreztem a számban. Szopni kezdtem, amit mély sóhajjal honorált. Nagyon fel volt izgulva, akárcsak én, nem akartam, hogy még elélvezzen, magamban akartam érezni a farkát, ezért abbahagytam a szopást, kiszálltam a kádból, és a farkánál fogva húztam magam után a szobába. Lefeküdtem az ágyba, András mellém térdelt és újra szopatni kezdett, miközben a combjaim között simogatott, középső ujját ki-be mozgatta a már teljesen lucskos pinámban.
Az ajtóban egy férfi állt… ledöbbentem… fekszem az ágyon, az ajtóval épp szemben, szétvetett lábakkal, egy fasszal a számban… és valaki néz… Kiengedtem az András farkát a számból, és kikerekedett szemekkel néztem az idegent. Egy 26-30 közötti srác lehetett, látszott rajta, hogy ő is meg van lepődve. Összekaptam a lábaimat, és a szégyenkezéstől vörös arccal bámultam rá. A srác valami elnézés félét motyogott, és becsukta az ajtót.
– A házigazdám… nem gondoltam, hogy ilyen hamar hazajön… – mentegetőzött András, majd kiment utána az ajtón.
Na ezt jól megcsináltuk, morfondíroztam magamban. Nem elég, hogy csalom a férjemet az egyik fiatal kollégámmal, még meg is lepett valaki, épp a legintimebb helyzetben. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz, bíztam abban, hogy András megmagyarázza a helyzetet a másik srácnak, és megérteti vele, hogy fontos a diszkréciója. Nem ment el a kedvem a szextől, ahhoz túlságosan fel voltam már húzva, de egy kicsit lelombozódtam, nem így képzeltem el a dolgokat. Magamra terítettem a lepedőt, és rágyújtottam, vártam, hogy visszatérjen András.
Két-három perc múlva visszajött, leült mellém, és ő is rágyújtott.
– Nos… ? – kérdeztem egy kicsit kíváncsian, egy kicsit aggodva
– Nem lesz semmi gond, megbeszéltük a dolgot… – mosolygott a partnerem, és a meztelen testemre terített lepedő alatt simogatni kezdte a melleimet. Biztam benne, de azért zavart a helyzet, nem szeretem az ilyen meglepetéseket.
Izgatott, ahogy a mellbimbóimat birizgálta, simogatni kezdtem a farkát, ami egyre keményebb lett, visszanyerte a meglepetés előtti méreteit. Hátradöntött és újra a számba adta.
Észrevettem, hogy kinyílik az ajtó, és bejön a házigazda. Zavartnak tűnt, de meztelen volt, és félig merev farkát szorongatta. Abba akartam hagyni a szopást, de András nem engedte, hogy kivegyem a farkát a számból.
Szégyen, felháborodás és izgalom vegyesen kavargott bennem. Hirtelen nem tudtam eldönteni, mit kellene tennem. András még keményebben kezdte pumpálni a számat, nem hagyva lehetőséget arra, hogy bármit is mondjak.
– Mutasd meg Istinek a puncidat – súgta András, és azzal már feszítette is szét a combjaimat.
Már tudtam mi következik, mint mindig, most is a szégyenérzet magával hozta a vágyat is. Égő arccal, a kollégám farkát szopva, tártam szét lábaimat és mutattam meg legintimebb testrészemet egy teljesen idegen férfinak, akit akkor láttam először. Kívántam és vágytam rá, hogy nézzenek, kihasználjanak, élvezzék a testemet.
Új partnerünk a lábaim közé térdelt, fejét befúrta a telt combok közé. Segítettem neki, még jobban széttártam a combjaimat. Ismét elöntött egy vad kéj, amikor belenyalt a puncimba. Tudtam, hogy már nincs visszaút, elszabadult a pokol nálam is. Kis idővel később már az András farka mozgott ki be a puncimba, én pedig Istinek szoptam. Gömbölyű, feszes fenekét markolásztam, élveztem a lapos kemény hasát és feltűnően jóízű farkát. Olyan igazi szépfiú volt, magas karcsú, nem nagyon izmos, de formásan kisportolt felsőtesttel.
Kis idő múlva cseréltek, Isti hatolt belém hátulról, négykézláb állva élveztem a lökéseit, amelyek hatására nagy melleim előre hátra himbálóztak. Csípőmet csavargatva, lefetyeltem az András farkán. Legszívesebben sikítoztam volna, de tele volt a szám, így csak elfojtott nyögésekre voltam képes. Az Isti előbbi nyalakodása eredményeképpen már túl voltam az első orgazmuson, most a második közeledtét éreztem felhevült testembe. András farka a számba rángatózott, majd kissé váratlanul elélvezett, teletöltve a számat a forró nedűvel. Próbáltam lenyelni a számba összegyűlt gecit, de egy része kicsorgott belőle, végigfolyva az ajkaimon és arcomon.
András hangosan lihegve rogyott le az ágyra én pedig, mivel felszabadult a szám hangosan jajgatva élveztem el István alatt. Egy-két erőteljes lökés következett még és a fiatal srác hangosan adva tudtunkra, hogy mennyire élvezi ezt, belespriccelte az óriási adag spermáját a feltüzelt barlangomba.
Egy törülközőt terítettem magam alá, hogy a puncimbol kicsordogáló geci, ne az ágyneműre folyjon. Még nem volt annyi erőm, hogy zuhanyozni menjek. Már nem takargattam magamat, nevetséges lett volna a történtek után. Ellazultan, félig szétnyitott lábbakkal szívtam a cigarettámat, két meztelen fiatal pasi társaságában.
István, ahogy a házigazdát hívták, nagyon szimpatikus srác volt, már egyáltalán nem bántam, hogy igy alakult a dolog. Amint kiderült ma épp szabadnapos volt, csak ezt András nem tudta. Nem volt előre megtervezve a dolog, amint egy adott pillanatban gondoltam. Valójában a kettőjük beszélgetése alatt, miután meglepett minket, dőlt el, hogy ő is szeretne beszállni.
Nemcsak, hogy nem éreztem fikarcnyi lelkiismeret furdalást sem, hanem épp ellenkezőleg, megmozdult a kisördög bennem. Fantasztikus érzés volt, amint két fiatal pasi kefél egyszerre.
Megjegyeztem, hogy nem bánnám, ha máshol is megdugnának…
– Máshol.. ? – kérdezett rá András. – Vagyis a popsidra gondolsz?
Másodpercekkel később már a ficánkoló nyelve járt táncot a szűk popsinyílásom körül. Amikor ujjazni kezdett, már az extázis határán voltam. Határozottan, szinte durván nyomta belém a farkát. Sikítottam a kéjjel vegyes fájdalomtól, amikor a kemény dákó átcsúszott a szűk nyíláson. Magamon kívül voltam, már arra sem voltam képes, hogy az Isti farkát szopjam. Sikongva vergődtem az András lökései alatt. Kevesebbet tartott, mint ahogy számítottam, hirtelen élvezett el. Éreztem amint a elönti a bensőmet a forróság. Még nem jutottam el addig, hogy elélvezzek, de szerencsére nem hagytak magamra. Isti vette át a helyét. Farka simán csúszott belém. Őrülten izgatott a gondolat, hogy két ilyen fiatal pasi, Istvánról közben kiderült, hogy 27 éves, dugja a telt, érett fenekemet.
Mindkét srácnak ez volt az első anális tapasztalata, Isti sem bírta sokáig, de épp elég volt ahhoz, hogy egyik kezemmel himbálózó melleimet markolászva hangos sikolyok kíséretében elélvezzek, egy másodperccel azután, ahogy fiatal partnerem belémürítette az egész tárát.
Közszemlére állítottak, négykézláb szétrakott lábbakkal az ágyon, széthúzták fenekem telt félgömbjeit, és a kitágult popsimból kicsorduló geci látványát mustrálgatták.
Számomra nem volt kétséges, hogy amint lehetőség adódik egy újabb ehhez hasonló hármas kefélésre, nem fogom visszautasítani. Búcsúzáskor úgy tűnt, ők is ezen a véleményen vannak.

Éjszakai szórakozóhely 6

A pultos lányok között az érettebbeket képviselte a maga 29 évével Erika, aki jókat mosolygott az orra alatt, amikor a csajokat vakítottam a pultjánál. Látszott, hogy egy csipettel több ész szorult bele, mint a nagy átlagba. Eleresztettem felé is egy-két bókot néha, de nem nagyon volt pozitív visszajelzés rá. Megcsinálta a munkáját, de tartózkodott minden lazaságtól. Ha volt személyzeti ivászat még a bulik után, akkor se engedett ki nagyon, és a lehető leghamarabb lelépett.
Egy szombat délelőtt rám csörög, hogy baj van, mert este nem tud bejönni dolgozni, de a csütörtöki és pénteki pénzre szüksége lenne hétfőig. Nem örültem, de nincs mit tenni, felhívtam Beát, hogy intézzen valaki beugrót. Hívta is egy barátnőjét, Elvirát, akivel együtt dolgozott régebben. Látásból ismertem, és csak a szükség miatt nem ellenkeztem, hogy ő jöjjön. Elég bizarr látvány volt a körte alakú, agyon barnított hájas teste, amire egy rövid szoknyát és egy olyan szűk felsőt húzott, hogy kibuggyantak az édes kis hurkái a hasánál. Gondolom, meg van győződve róla, hogy valami szédületesen jó nő. Ehhez még társult a beképzelt, ribancos stílusa, szóval kész főnyeremény a csaj.
Kicsit lekezelő stílusban, de végül is normálisan dolgozott. Az viszont biztos, hogy nem lesz itt állandó munkaerő. A hátamon feláll a szőr, ha meglátom. A buli végén, ha jól láttam Peti, a DJ-nek a kocsijába szállt be. Hát megtalálta egymást a két kretén.
Másnap a buli fáradalmait kipihenve, délután elrendeztem az ügyeimet, de egész végig motoszkált valami bennem, hogy elfelejtettem egy fontos dolgot. Este nyolckor be is villant, hogy Erikának nem vittem el a pénzét. Gyorsan rácsörögtem, hogy már ülök az autóban és éppen útban vagyok hozzá. Egy társasház volt az általa megadott címen és a harmadik emeleten ő is nyitott ajtót.
– Szia! Gyere be, mindjárt jövök. Ülj le addig valahova – tessékelt be és sietett vissza az egyik szobába.
– Nem akarok zavarni – próbálkoztam, de már csak a csukott szobaajtónak beszéltem.
Becsuktam a bejárati ajtót, és bementem a másik szobába. Vagy tíz percig ücsörögtem és gyönyörködtem a minimalista berendezésen. Csak a lényeg, dohányzóasztal, ágy és tévé. Már kezdtem türelmetlenül fészkelődni, hogy itt hagyjam a pénzt és lelépjek, amikor végre óvatosan kiosont a másik szobából és leült mellém az ágyra.
– Bocs, csak most fektettem le a gyereket.
– Hogy mit? Nem is tudtam, hogy gyereked van. – ámuldozok.
– Hát most már tudod.
– Megleptél, nem látszik rajtad, hogy anyuka vagy. Nagyon karcsú vagy. –dicsérem meg az amúgy szép alakját.
– Köszi.
– Apukája is biztos büszke rád.
– Nem tudom, mert már egy éve nem tartjuk a kapcsolatot.
– De nagy hülye lehet. Én biztos megbecsülném, ha ilyen szép anyukája lenne a gyermekemnek.
– Jaj, ne szédíts. Iszol valamit? – kel fel mellőlem.
– Mindegy. Jó lesz, amit te is iszol.
– Akkor borozni fogsz – és a konyhából behoz egy üveg vöröset két pohárral.
Kimentünk az erkélyre cigarettázni, iszogatni és egészen jót beszélgettünk. Másodjára lepett meg, meg egészen értelmes témákról is lehetett vele társalogni. Persze, ahogy kicsit hatott a bor, egyre pikánsabb témákat feszegettünk. Meséltem egy-két kolleganője szexuális szokásairól, amiken jókat vidult, meg pár régebbi, érdekesebb csajos történetet. Ő csak régebbi sztorit tudott elmesélni, mert elmondása szerint már egy éve nem volt senkivel. A munka és a kisfia tölti ki az idejét. Ez az információ a borral és a kellemes nyári estével karöltve egész biztató kilátásokat sejtetett. Kezdtem egyre tüzesebb tekintetekkel méregetni. Egy könnyű rövidnadrágban és egy pólóban támaszkodott a korlátnál, nem bírtam magammal, mögé léptem és a haját félrehúzva a nyakát kezdtem csókolgatni. Felsóhajtott és a kezével hátranyúlva a hajamba fúrta az ujjait. Nem ellenkezett, felbátorodva a kezemmel a hasán felfelé haladva simogattam, és amikor a melleihez értem, kissé megrándult a teste az érintéstől. Pólóját felhúzva kibújtattam belőle, két kézzel megmarkoltam a lágy gömböket. Fenekét kidomborítva kéjesen dörgölte az egyre jobban keményedő férfiasságomhoz.
Mikor szembefordult, egészen tűrhető cicik néztek szembe velem. Kicsit megereszkedtek, de vállalhatóak. Lehajolva elkezdtem puszilgatni őket, amivel újabb elégedett hangokat sikerült kicsalnom belőle. Lassan lejjebb haladtam a hasát nyalogatva, majd elé térdeltem és a csupasz combjain siklott a nyelvem felfelé. Éreztem az izgatottságot rajta, ahogy a kis sortját megfogtam és óvatos mozdulatokkal lehúztam. Bugyi egy szál se volt alatta, egyből rám kacsintott egy tetovált angyalka a kis sünire nyírt puncija mellett. Kilépett a rövidnadrágból és a jobb lábát felrakta a vállamra, miközben az egyik kezével az erkély korlátjába kapaszkodott, a másikkal a fejemet irányította a lábai közé. Kezdésnek az angyalkának dobtam egy puszit, majd a nyelvemmel lassan végignyaltam a már nedvesedő punciját. Nyögött egy hatalmasat, amire szerintem az esti órák ellenére forgalmas utcán is felfigyelhettek. Egészen felizgult, ahogy játszadozott a nyelvem a lábai között. Nem kellett sok és már teljesen elvesztette a fejét, az arcom pedig úszott a nedvességben. Leemeltem a lábát és felállva letoltam a halásznadrágomat és ledobtam a felsőmet.
– Gyere, menjünk be! – tért egy kicsit magához és indult volna befelé.
– Várj egy kicsit – fordítottam meg, és a korláthoz nyomtam, hogy a felsőteste áthajolt rajta. Kis terpeszbe rajtam a lábait és a pinájához illesztgettem a farkamat.
– Ne itt! – kért, de a mondat vége egy nagy nyögésbe fulladt, ahogy a lucskos puncijába becsúszott a faszom. Elkezdtem mozogni benne, és már mindegy volt neki, hogy az ütemesen ringó melleit látja-e valaki az utcáról, vagy akár a szemközti házból. Tényleg régen lehetett benne valaki, mert öt perc se kellett és hangosan elélvezett. Szuszogva kifordult előlem, megfogta a kezem és behúzott a szobába. Lefektetett az ágyra és fölém hajolva nyalogatni kezdte a saját nedveit a cerkáról.
– Nagyon jó. Gyere, fordulj meg, és tartsd ide a kis puncidat – kértem.
Egy pillanatra se csúszott ki a szájából a szerszámom, ahogy átdobta a lábát a fejem felett és kinyílt az orrom előtt a vöröslő puncija. Kezeimet a fenekére raktam, és óvatosan elkezdtem nyalogatni az érzékeny lyukat. Hálás nyögéssel reagált a finom kényeztetésre. Egyre gyorsabban járt a nyelvem, és másodszor akkor élvezett el amikor, a kezeimmel széthúztam a punciját és egy-egy ujjamat betoltam. Mikor csillapodott a teste remegése, újra lassabb tempóban nyalogattam, és az irányt a nyelvemmel a segglyuka felé vettem. Pár percig ott is játszadoztam, majd kicsúszva alóla hasra fektettem. Elégedetten pihegett, én közben végigpuszilgattam a hátát, és széthúzva újra izgatni kezdtem a fenekét. Kis terpeszbe raktam a lábait és két ujjammal a pinájában mozogtam, a hüvelyujjamat pedig a segge lyukába feszítettem. Gyorsan vett egy nagy levegőt, és elhúzódott mielőtt becsusszant volna. Úgy látszik, itt is erőlködnöm kell az anális szexért.
– Várj egy kicsit! – felkelt, és az ágy melletti kisszekrényből egy testápolós kupát vett elő.
Nyomott a kezébe egy kicsit, és a farkamra kenve elkezdte húzogatni. A másik kezével hátranyúlva a fenekét tette síkosabbá. Amikor már úgy érezte, hogy megfelelően csúszik, az ágyon négykézláb bepucsított.
– Gyere, most dugd be, de csak óvatosan!
Mögé térdeltem, és széthúztam a fenekét, majd a segglyukához illesztettem a farkamat, és lassan elkezdtem betolni neki. Igyekeztem tényleg óvatos lenni, mert nem tudom ezek után még mennyire kívánta az anális szexet, de értékeltem a figyelmességét. Kapkodva nyögdécselt, ahogy csak félig mártogattam bele a cerkát. Ahogy lazultak az izmok, lassan fokoztam a tempót és egyre jobban behatoltam. Nekem már nem kellett sok és kicsit elvesztve a fejemet a szűk picsájától, egyre keményebben mozogtam benne. Szegény már visítozott rendesen, ahogy ékeltem hátulról, és pont két pillanattal mielőtt beleélveztem volna, a másik szobából kihallatszott pár elnyújtott „Anyúúú“ kiáltás. Erika mozdult volna, hogy felkel, de arra a pár lökésre még szorosan visszafogtam, amíg teleengedtem gecivel a seggét. Jó kis orgazmus után kifulladva eldőltem az ágyon, ő pedig maga köré csavarva egy lepedőt átsietett a másik szobába.
Öt perc után magamhoz térve egy szál pöcsben kimentem az erkélyre egy cigire. Meztelenül a korlátra támaszkodva élveztem a nikotint, amikor mögém lépve hátulról odabújt és megmarkolta a farkamat.
¬- Te jó ég, mennyire hiányzott ez nekem. – dorombolt és közben lassan húzogatta a cerkát.
– Vettem észre. Tényleg egy éve senkivel se voltál?
– Csak Rudival, az elemes barátommal. – hallom ki a huncutságot a hangjából.
– Majd egyszer megnézlek benneteket. Biztos nagy páros vagytok. – piszkálom kicsit.
Elpöckölöm a cigit és megfordulok. Kap egy kis csókot és szabadulnék ki mellette, de a keze erősen fogja az újra éledő farkamat.
– Hova-hova? Még nem végeztem veled. – és elkezd a faszomnál fogva behúzni.
Hanyatt fektet az ágyon, és ő fölém guggolva elkezd a cerkával a puncijánál játszadozni. Beindulva nem bírom sokáig és megfogva, határozottan belehúzom a keményedő faszomba.
– Na, de türelmetlen valaki – nyög mosolyogva és elkezd ütemesen lovagolni rajta, én pedig a kezeimet a fejem mögött összekulcsolva élvezem a pazar helyzetet. Nézegetem, miként uralkodik el rajta újra a vágy teljesen, és ugrálnak a mellei, ahogy egyre gyorsabban mozog rajtam. Ismét hamarabb élvez el, mint én. Pár hatalmas nyögés után rám borulva szuszog. Élvezem, ahogy a faszom kitölti a lüktető pináját, de finoman jelzem, hogy én még nem vagyok kész. Lejjebb csúszik, és a szájába veszi a cerkát. Végignyalja a rudamat és a golyókat is kényezteti kicsit, majd a kezével rásegítve szopja kitartóan.
– Ez az kicsim. – és közel az orgazmushoz, a fejét lágyan lenyomva a torkára élvezek. Ügyesen ott tartja és lenyeli, hogy egy csepp se ment mellé.
Pár perc pihenés után elmegyek tusolni. Utánam, amíg ő is lefürdik, én felöltözök, és a csütörtöki meg a pénteki fizetését a kisasztalon hagyom, majd kívülről becsukom a bejárati ajtót. Még csak az hiányozna, hogy reggel egy hangos „Apu” kiáltásra ébredjek.

Magda naplója 4

Több mint egy éve kezdődött az édeshármas közöttünk. Ahogy telt az idő, és ahogy jobban megismertem mindkettőjüket, annál inkább tetszett és izgatott a helyzet. Teljesen elmúlt minden tabu, minden szégyenérzet, megszűntek a vádaskodások saját magammal szemben, teljesen átengedtem magamat ennek az egyidőben meghitt és kéjes érzésnek, a hármas nyújtotta gyönyöröknek és azoknak az orgazmusoknak, amelyeknek a létezéséről nem is tudtam, egészen 40 éves koromig. Már nem éreztem semmiféle lelkiismeret furdalást, amiért rendszeresen megcsaltam a férjemet, csak arra vigyáztam, hogy ne derüljön ki a titkos kapcsolatom. Munkámnak köszönhetően, éjszakai műszak, hétvégék, stb., nem volt nehéz alkalmat találni az együttlétekre, a férjemnek nem volt feltűnő, ha pl. nem voltam otthon éjszaka, úgy tudta, hogy dolgozom. Azonkívül ő is sokat volt távol, ugyancsak a munkája miatt.
Egy problémám azért mégis volt, egyre kevésbé igényeltem a férjemmel való szeretkezést. A “recept” ugyanaz volt mindig. Amikor kedve volt hozzá, simogatni kezdett. Mindig a combjaim között kezdődött és ott is ért véget… sajnos nagyon hamar. A melleimhez szinte hozzá sem nyúlt, pedig engem rendkívül izgatott volna. Legtöbbször nem tudtam eléggé bemelegedni, ő már bennem volt. Mindig úgyanabban a pozícióban, én a hátamon, széttárt lábbakkal, ő rajtam. 2-3 perc szuszogás, utána egy kis spricc, legtöbbször belém, aztán jöhetett a tv.
Úgy éreztem nagyon megromlott a minőség, mármint a szeretkezéseink minősége. Elképzelhetőnek tartom, hogy az egyik magyarázata, oka éppen az volt, hogy én is tartózkodóbban, néha lehet hogy kifejezetten unottabban fogadtam a közeledéseit, ami miatt a párom is csak a minimálist adta magából, és meg sem próbálta érdekesebbé tenni a szeretkezéseinket.
Eljutottam oda, hogy már egyáltalán nem volt orgazmusom vele, sőt néha még csak fel sem izgultam. Három hete nem találkoztunk hármasban, ami már csak ezért is furcsa volt, mert az utóbbi időben szinte minden héten egyszer találkoztunk. Ildikónak rengeteg dolga volt, szinte az egész napot a munkahelyén töltötte, Tamás pedig egy hétig Budapesten volt a húgánál, utána pedig a költőzéssel volt elfoglalva. A lakás, ugyanis amiben lakott, bérelt lakás volt. A válást követően rendeződtek a dolgai, elosztották mindazt, ami közös volt, ő pedig egy új lakást vásárolt magának. A férjem is szabadságát töltötte. Évek óta nem volt szabadságon, legfeljebb csak 2-3 napot, most pedig majd 3 hétig otthon ült. Így hát kénytelen kelletlen három hetes szünetet tartottunk, aminek már nagyon éreztem a hatását. Nagyon örvendtem, amikor megtudtam, hogy a párom a következő hetet már nem tölti otthon, visszamegy dolgozni.
Csütörtök este volt, a férjem a híreket nézte, a lányom a számítógép előtt ült a szobájában, én pedig a vacsorát készítettem elő, amikor megcsörrent a telefonom. Ildikó hívott. Már majdnem egy hete még telefonon sem beszélgettünk.
– Mit csinálsz édesem? – csicseregte a telefonba
– Egyedül vagy, vagy van még valaki a közeledbe? – kérdezte, mivel sejtette, hogy nem vagyok egyedül otthon.
– Most éppen igen-válaszoltam halkan és a gyomrom remegni kezdett, reménykedtem, hogy nemcsak azért hívott fel, hogy megkérdezze, mit csinálok.
– Csinálj magadnak szabadidőt szombat estére – folytatta a barátnőm. -Tamásnak szülinapja lesz, na meg fel kell avatni az új lakását.
– Huha ez igen – örvendeztem a telefonba.
– Ja, és gondolom nem kell mondjam, hogy már nagyon jól esne valami… – barátnőm célozgatásaink megvolt az eredménye, tudtam mire gondol.
– Igen, jó volna – válaszoltam óvatosan, nem szerettem volna, ha valaki véletlenül is meghall valamit, ami gyanúsnak tűnhet, végül is a férjem a közelben volt.
A találka meg volt egyezve, most már csak a szabadidőt kellett valahogy megoldanom. Másnap felhívtam az egyik kolléganőmet, akit nem sokkal ezelőtt helyettesítettem, és megkértem, hogy szombat este menjen be helyettem. A férjemet pedig emlékeztettem arra, hogy szombaton éjjel dolgozom.
Szombat este fél hétkor kiléptem az ajtón és elmentem, a férjem tudta szerint munkába. Ildikó a kb. 150 méterre levő parkolóban várt rám. Az ajándékot már megvette, egy nagy csokor virágot és egy üveg skót whiskyt. Tamás szerette a whiskyt, bár egyáltalán nem volt nagy piás.
A kis Opel elhagyta a város központját, kifele haladtunk a városból, amikor Ildikó betért egy kis utcába. Egy új lakónegyed volt, csak pár éve kezdtek építkezni a városnak ezen a részén. Sötét, döcögős kátyús úton haladtunk, az utca mindkét felén több félkész házat, néhol pedig üres telkeket láttam. Körülbelül a házak felén látszott, hogy már laknak bennük. Egy kis ház elé értünk, Ildikó egyenesen behajtott a nyitott kapun, majd beállt a még ajtó nélküli garázsba. A Tamás autója is a kis udvaron volt. Felgyúlt egy égő az ajtó előtt, Tamás észrevette, hogy megérkeztünk.
Miután beértünk a házba, mosolyogva csókolt meg mindkettőnket. Szemügyre vettem az új lakását. Egy kis előtér, ahonnan egyik felöl egy kis konyhába, a másik felöl pedig a nappaliba léphettünk be. Nagy, legalább 30 négyzetméteres nappali volt, ahonnan egy ajtó vezetett a hálószobába egy másik pedig a fürdőbe.
Nekem a nappali tetszett a legjobban. Hatalmas világos barna bőr kanapé, ugyanolyan színű nagy bőr fotelek, kerek üveges kávézó asztalka, egy hatalmas könyvespolc, tele könyvekkel, egy masszív íróasztal, és a falon egy nagy plazma tv. A majdnem földig érő ablakokat vastag sötétítők takarták el. Tamás nemcsak új házat vásárolt, hanem teljesen kicserélte a bútorzatot is.
Miután megcsodáltuk a lakást, Tamás vacsorázni invitált minket. Ő készítette a vacsorát, meglepett, hogy milyen jól főz. Utána pedig a nappaliban helyezkedtünk el, házigazdánk bort es whiskyt töltött, bár én egyáltalán nem vagyok híve a whiskynek, de ez alkalommal nagyon jól esett, Miután megbeszéltük az elmúlt három hét eseményeit, Ildikó diszkréten intett és mindketten bevonultunk a fürdőszobában. Előzőleg megbeszéltük, hogy szerzünk Tamásnak egy kis meglepetést. Barátnőm magával hozta az én ruháimat is, mivel én nem mertem megkockáztatni, hogy otthon tartsam, ahol a férjem esetleg megtalálja. Mindketten átöltöztünk. Egy nagyon szűk, testhez álló, majdnem teljesen átlátszó, fekete ruhát vettünk magunkra, ami alig ért a fenekünknél lennebb. Megnéztem magam a nagy, földig érő tűkörben. a szűk ruha kiemelte telt, gömbölyű formáimat. Megtapogattam nagy, telt melleimet, és megállapítottam, hogy lehetnének egy kicsit feszesebbek. Fenekem izgatóan domborodott a fekete ruhába, az Ildikóéhoz képest telt combjaim között izgatóan sötétlett a punci szőrzetem alkotta háromszög. Ildikó mellettem állt, ruháját igazgatta. Formás, az enyémhez képest jóval kisebb popsija izgatóan rajzolódott ki a ruha átlátszó anyagán, mellbimbói pedig szinte kiszúrták a fekete ruhát.
Mosolyogva paskolt bele a fenekembe.
– Őrjítően nézel ki – mondta és kezét egy pillanatig a fenekem felejtette.
Tamás kikerekedett szemekkel nézett minket.
– Na, hogy tetszik? – incselkedett vele Ildikó, miközben párszor megfordult, megmutatva a férfinak izgató popsiját is. Nem volt szükség szavakra ahhoz, hogy megértsük, hogy Tamásnak mennyire tetszünk, az arca mindent elárult.
– Emlékezetessé akartuk tenni a 46. születésnapodat – súgtam a fülébe, majd egy csókot nyomtam a még mindig ámuló férfi szájára, majd leültem Ildikó mellé a kanapéra, és hogy még jobban sokkoljam Tamást, megsimogattam a barátnőm frissen borotvált punciját. A férfi türtőztette magát, nem ugrott ránk egyből. Leült velünk szembe és a példánkat követve rágyújtott, majd megszólalt:
– Szóval emlékezetessé akarjátok tenni a születésnapomat…
Kíváncsi voltam mire gondol, mit szeretne, vártam a folytatást-igen, ma bármit kérhetsz-mondtam mosolyogva.
Tamás egy pillanatig gondolkodott az ajánlatunkon, majd megjegyezte:
– Oké, majd lesz egy óhajom, de most még nem mondom el.
Ildikó példáját követve, enyhén szétnyitottam a combjaimat, hadd lássa az ünnepelt a puncimat, tudtam, hogy nagyon izgatják az ilyen helyzetek, akárcsak engem, én már nagyon fel voltam izgulva. A hatás nem maradt el, Tamás ledobta magáról a nadrágot, és húzogatni kezdte a farkát. Azota tudom, hogy a maszturbáló férfi látványa izgat, amióta elkezdődött ez a háromszög. Most is éreztem, hogy még jobban benedvesedek a látványtól. Ildikó lennebb csúszott a kanapén és még fennebb húzta a ruháját, szőrtelen pinájával ingerelve a szeretőjét. Másik kezével a ruhám pántját húzta le, egyik mellem kibuggyant a ruhából. Segítettem neki, lehúztam a másik pántot is, Végigsimítottam dús, de kissé lágy melleimet, megnyálaztam a meredező bimbókat. Tamás felállt a fotelből, odajött hozzánk. Meredező farkát a barátnőm puncibejáratához igazította. Ildikó halkan, nyöszörögve kérte-dugjál meg édesem. Belehatolt a barátnőmbe, pumpálni kezdte csinos punciját, én mellettük simogattam magam.
Amikor kihúzta a farkát Ildikóból, odahajoltam, és szopni kezdtem. Vissza akarta tenni de nem engedtem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, letérdeltem Ildikó elé, és nyalni kezdtem a punciját. Eddig még soha nem csináltam ilyent, mindig csak ő csinálta nekem, én legfeljebb csak simogattam vagy ujjaztam őt. Az utóbbi időben viszont többször is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha én is nyalnám őt. Érdekes, kellemes íze volt, a Tamás nedvei keveredtek a barátnőm intim nedveivel. Ildikó felnézett és hangosan felnyögött, nagyon izgatta, hogy én nyalom a punciját. Néhányszor megemlítette, hogy nem bánná, ha ez megtörténne, de eddig valahogy nem jött össze. Beletúrt a hajamba, és maga felé húzott. Szeméremajkait nyaltam, ujjaim ki-be mozogtak a nedves pinába.
– Nyaljad édes… imádom, amikor nyalsz-biztatott elfojtott hangomon.
Tamás mögém térdelt, jobban széttártam a lábaimat, vártam, hogy belémhatol, de nem tette, előbb hátulról nyalt bele a szétnyíló vaginámba. Ujjaim helyett a nyelvemet dugtam Ildikó szűk lyukába, ki-be mozgatva izgattam. Hallottam kéjes sóhajait, amitől megduplázódott az én izgalmam is. Tamás már a popsilyukamat nyalta, elképesztően izgató volt. Kis idő múlva éreztem, hogy valami szétfeszíti a fenekemet, benyomta egy ujját, óvatosan, de határozottan. Egy kicsit mintha fájt volna, de az izgalmam erősebb volt. Különben is azt ígértük a férfinak, hogy ma minden vágya, minden kérése teljesülhet. Mögém térdelt és miközben a popsimat izgatta, hatalmas farkát belémnyomta, és pumpálni kezdte a pinámat.
Ildikó lefele tolta a fejemet.
– Nyaljad a popsimat is – kérte szinte síró hangon.
Nem fogtam vissza magam, belenyaltam a popsijába is, nyelvem fürgén izgatta szűk izomgyűrűt. Tudtam, hogy a barátnőm szereti ezt, egyszer elmesélte, hogy Tamás megkefélte a popsiját. Mind a hárman hangosan lihegtünk, nyögtünk. Kértem Tamást, hogy dugjon keményen, közben az Ildikó fenekét ujjaztam. Aa férfi hangosan szuszogott mögöttem, Ildikó pedig, lábait maximálisan szétvetve kérlelt-dugjad a popsimat édes.
Már nem volt sok hátra, hogy elélvezzek, amikor Tamás hirtelen abbahagyta. Meg akartam fordulni, de nem engedte. Újra belenyalt a fenekembe, benyomta ismét az ujját, majd még egyet. Nem volt kellemetlen, nagyon fel voltam túrázva. Kis idő múlva viszont éreztem, hogy valami sokkal nagyobbat nyom belém. Rájöttem, hogy a popsimat akarja megkefélni. Őszrezdültem, de lecsendesített:
– Ne félj, ha nem jó abbahagyom.
Próbáltam ellazítani az izmaimat, de még így is fájdalmat okozott. Lassan nyomta belém a farkát, éreztem, hogy szétfeszít, karóba húz. Visítottam és rángatóztam alatta, de nem próbáltam meg kiszabadulni. A fájdalom mellett egy eddig ismeretlen kéjes érzés töltött el. Lassan mozgott bennem, már nem tudtam Ildikó puncijára koncentrálni, hangosan sikoltoztam, éreztem, hogy teljesen bennem van a hatalmas fasz. A fájdalom helyét a gyönyör vette át. Döfései ritmusára himbálóztak a melleim. Már nem tudtam melyik világon élek, a gyönyör teljesen elborította az agyamat. Ildikó visszahúzta fejemet a combjai közé. Eszeveszetten nyaltam a lucskos pináját, a vastag fasz pedig észveszejtő élvezetet okozva csúszkált ki-be a telt, férjem szerint kissé kövér fenekembe… de hát mit tud a férjem ezekről a dolgokról…
Az orgazmus egy cunamihoz hasonlított, mindent elsöpört, úgy sikítoztam, mint még soha. Azt sem vettem észre, hogy Ildikó kevéssel azelőtt elélvezett a nyelvcsapásaim hatására. Rázkódtam, remegtem, dobáltam a csípőmet, nagyon hangosan sikongtam:
– Baszd meg a seggemet, dugjál szét… ahhhh… nem bírom tovább… kefélj meg… oohhhh…
Majd elernyedt a testem. Még éreztem, hogy a vastag dorong rángatózni kezd, Tamás hatalmasat élvezve spriccelt a szűk popsimba, magamba éreztem a forró gecit.
Több mint egy óra kellett, hogy helyrejöjjek. Ildikó és Tamás már egy ideje egymást falták, majd Tamás hátradőlt a kanapén, barátnőm pedig beleült a meredező farokba. a férfi úgy mozgatta filigrán női testet, mint egy babát, benyúlt a feneke alá és le fel csúsztatta a farkán Ildikót. Néztem, ahogy a kőkemény farok becsúszik a szűk popsiba. Letérdeltem eléjük, és újra nyalni kezdtem a barátnőm szétnyíló pináját. Ildikó magán kívül sikítozott, én pedig éreztem, hogy most jó volna, ha valaki betenné nekem is hátulról… Érdekes módon arra gondoltam, hogy őrülnék, ha most a férjem dugna hátulról.
Eddig még soha nem jutott ez eszembe, amikor hármasban csináltuk, a férjem valahogy nem jött be a képbe.
Ildikó és Tamás majdnem egyszerre élveztek el. Barátnőm popsijából sűrű fehér folyatok csordogált ki, végigömölve a combjai hátsó felén, ő pedig levegő után kapkodva próbált magához térni. Hosszasan csókoltam meg mindkettőjüket, hálás voltam ezért az egyedülálló élményért.

1+3 felállás

A barátnőmmel már több mint egy éve vagyunk együtt. Móni aranyos, gyönyörű lány, és nem csak szerintem az, ezt a barátaim és ismerőseim irigykedő pillantásaiból is látom. De nem csak nagyon szép, hanem remek társ is, élmény számomra minden egyes vele töltött pillanat. Kapcsolatunk harmonikus, nagyon szeretem őt, szinte fáj, mikor nem vagyok vele.
Arányos, hibátlan teste van, nem nagyok, de nagyon formásak a mellei, a majdnem mindig meredező kicsi mellbimbóival, igézően gömbölyű a popsija, és neki van a legcsodálatosabb puncija, aminél kívánni valóbbat elképzelni sem tudok. Az ágyban is remekül megértjük egymást, vele felszabadultan lehet beszélni, még a legintimebb dolgainkról is, megpróbáljuk egymás vágyait, fantáziáját kielégíteni, többnyire sikerrel. Ez nagyon változatossá, és izgatóvá teszi együttléteinket. Sokat beszélgetünk szeretkezéseink alatt, így már megtudtam egyet-mást erotikus vágyálmai közül is, pl. hogy maszturbálás közben, néha elképzeli, hogy két fiúval szeretkezik egyszerre, vagy azt, amikor úgy szeretkezik, hogy mások nézik közben. Mikor arról kérdezgettem, hogy kipróbálná-e, ha alkalom adódna rá, ezeket a vágyait, azt mondta, nem, mert nem lenne hozzá bátorsága, bár nagyon izgatják az ilyen gondolatok.
Az egyik barátom, Ottó, házibulit szervezett a pár hete, jó hangulatú parti alakult ki, csodálatos koktélokat tudott keverni, meg is volt a hatásuk, a fele csapat kihullott éjfélre, a barátnőm Móni is kidőlt, még korábban felvittem az egy üres hálószobába, ahol csak úgy ruhástól bedőlt az ágyba, és szerintem rögtön el is aludt.
Én visszamentem tovább bulizni, de később, már igen csak bepiálva, eszembe jutott, hogy megnézzem minden rendben van-e vele, ezért felmentem abba a szobába ahol aludt. Ottó is velem jött, mert az ő ágyában volt, és el akarta hozni a takaróját. Sötét volt a szobában, csak a félig nyitott ajtón szűrődött be némi fény, ezért Ottó felkapcsolta az egyik kis lámpát az ágy mellett, így már láttam, pont úgy volt Móni, ahogyan hagytam. Mélyen aludt, gondoltam, már nem is fog reggelig felébredni, ezért nekiálltam levenni a szűk farmerjét, hogy kényelmesebben pihenjen. Ottó, látva a bénázásomat, mert egy kicsit be voltam rúgva már én is, segített, lehúztuk a farost róla, óvatosan, nehogy felébresszük. Nehezebb munka volt ez a vártnál, ezért, ott maradt a pulcsi levételénél is.
Gondoltam, leveszem a többi ruhát is róla, (utált nem meztelenül aludni), de nem volt teljesen önzetlen a szándékom, ugyanis amíg vetkőztettük, ismerős izgalom kerített hatalmába, nem volt kedvem tovább bulizni, inkább mellé akartam feküdni. Egyszer szeretkezéssel ébresztettem fel álmából, és egyáltalán nem haragudott érte, – pont erre készültem most is. Mondtam az Ottónak maradjon, és segítsen még egy picit, ő megsejtve szándékom, szó nélkül segített, így tovább vetkőztettük, de ettől már teljesen felizgultam, ahogy lassan feltárult a formás kis teste. Már csak a bugyi volt rajta, Ottóra néztem, hogy ok, innen már boldogulok egyedül is, láttam magán kívül van ő is, furcsán vette a levegőt, csillogott a szeme, és az egyik kezével öntudatlanul a nadrágját markolászta. Nevetve megjegyeztem, ha a Móni most ébren volna, azt hihetné valóra vált az egyik vágyálma, hogy két pasival van egyszerre egy ágyban. Akkor hirtelen belém villant a gondolat, ha élőben úgy se merné megtenni, talán így álmából felébresztve már lehet, hogy benne lenne a dologban, és élvezné. Ott térdeltünk mellette a francia ágyon, tudtam, hogy „arra” gondolunk mindketten az Ottóval, de nagyon féltem is, hogy mi fog ebből kisülni. Én egy kukkot sem voltam képes kinyögni, az eszem ellenkezett, nem akartam kiszolgáltatott helyzetbe hozni a kedvesemet, de már tomboltak a hormonjaim, egyszerűen kővé dermedtem vívódásomban. Ottó mozdult meg elsőként, elkezdte kigombolni a nadrágját, le nem véve a szemét Móni testéről. Ez volt a jel, talán amire vártam, nem tudom, de már nem bírtam magammal, és lehúztam a Móni utolsó ruhadarabját is, miközben Ottó már teljesen le is vetkőzött. Aztán én is ledobáltam ruháimat, meredezett a farkunk rendesen, annyira izgató volt ez a helyzet, hogy úgy éreztem, most mindjárt ebben a pillanatban elélvezek!
Széthúztam óvatosan szerelmem lábait, és elkezdetem a csupasz punciját izgatni a kezemmel, közben néztem kimeredt szemmel, ahogyan Ottó a melleit simogatta, puszilgatta. Aztán odafeküdtem a lábai közé, és a nyelvemmel, lassan finoman izgatni kezdtem a punciját, először csak kívülről jártam körbe-körbe, azután óvatosan bedugtam a nyelvemet a szemérem ajkai közé, és belül is elkezdtem kényeztetni a puncikáját. Majd a csiklóját vettem be óvatosan a számba és lassan szopogatni kezdtem, éreztem, hogy kezd nedvesedni, ezért az egyik ujjamat bedugtam a szűk kis nyílásába, és óvatosan ujjazni kezdtem, miközben tovább izgattam a csiklóját a nyelvemmel. Móni teste apró, kicsi mozdulatokkal jelezte, hogy izgalomba jött, megmozdult a csípője is, gondoltam már fel is ébredt, így felnéztem, és láttam, Ottó épen a szájába próbálja tenni a farkát. Nagyon furcsa érzés kapott el, egyszerre izgatott a látvány, de féltékenység is volt bennem, ahogyan néztem az ajkai között a barátom duzzadt makkját eltűnni.
Móninak a szemei csukva voltak, apró önkéntelen mozdulatain kívül, semmi jelét nem adta annak, hogy magához tért, bár szerintem, már kezdte érezni, mi is történik vele. Ottó rátette Móni kezét a farkára és így is izgatta vele magát, közben, már sikerült neki félig betolnia a szájába a szerszámát, és lassan mozgatta benne. Amikor kihúzta, láttam fütyijének nedveit Móni száján csillogni, és ettől, ha lehet, még nagyobb izgalom fogott el.
Én sem vártam tovább, megfogtam bokánál a két lábát, és felemelve, széttártam a teste mellé, így teljesen kitárult a csupasz puncija, ahova benyomtam a farkam, annyira izgatott voltam, hogy, első lökésre, önkéntelenül tövig döftem a már nedves, de még feszülő puncijában a fütyim. Ez biztos fájt neki, mert felnyögött, és megfeszült a teste. Ottóval mindketten megdermedtünk, de pár pillanat múlva, újra mozdulatlanná vált Móni teste, így igaz már óvatosabban, újra mozgatni kezdtem benne a farkam. Ottó is tovább ténykedett, nem hittem volna magamról, hogy ennyire izgatni fog, ahogyan közelről szemlélem, amint ki-be jár egy másik fasz a barátnőm szájában. Nem bírtam túl sokáig, meg kellett állnom, és kivenni, a már teljesen nedves, forró puncijából a farkam, mert majdnem elélvezetem, sosem éreztem még ilyen vad, őrjítő vágyat tombolni a testemben. Ottó kérdőn nézett rám, így egy kicsit elhúzódtam, hogy ő is odaférjen ahhoz a csodálatos puncihoz, amit az előbb még én keféltem. Megbűvölve néztem, ahogyan betolja a farkát, kezeimmel még mindig fogtam a barátnőm lábait, így könnyű dolga volt a kitárt puncival.
Pár percig, még így maradtam, csak bámultam őket, még mindig nem fogtam fel, hogy egy másik pasival dugatom a barátnőmet, és ez ennyire izgat mégis. Ő is megfogta Móni lábait, így elengedtem, és a fejéhez mentem, a vártnál könnyebben becsusszant a farkam a Móni szájába, és megdöbbenésemre, éreztem, ahogyan finoman szopni kezdi. A nyelve izgatóan mozgott a makkomon, és derengeni kezdett a fejemben, hogy lehet, nem is alszik már. Közben Ottó is egyre jobban döngette Móni punciját, halottam azokat a nedves, semmivel össze nem téveszthető hangokat, amit egy felizgult punci ad ki kefélés közben. Ekkor vettem észre, hogy a félig nyitott ajtóban ott áll letolt gatyával az egyik haverom, és a kezével izgatja a már merev ágaskodó szerszámát, miközben vöröslő fejjel minket néz. Éppen szólni akartam neki, hogy húzzon el, amikor a Móni, először csak halkan, majd egyre hangosabban nyögdécselni kezdett, miközben tovább szopta a farkamat. Megszűnt a külvilág, csak a szerelmemet láttam, amint az élvezet hullámokban elborítja a testét, az, hogy neki mindjárt jó lesz, erősebb inger volt számomra bárminél. A keze satuként szorította a farkam tövét, közben egyre jobban dobálta magát az Ottó alatt, aki a hangoktól, és a látványtól, megvadulva teljes erőből kefélte a punciját. Ilyen hosszan, ekkorát élvezni még nem láttam a barátnőmet, teljesen önkívületben volt, sorozatos orgazmusai voltak. Az Ottó kikapta a szerszámát belőle, nem akart beleélvezni, eldőlt mellette az ágyon lihegve, és mire észbe kaptam volna, az eddig az ajtóban álló srác már bele is tolta a farkát a barátnőm lucskos puncijába. Még mindig Móni fejénél térdeltem, már nem volt a szájában a farkam, de még mindig erősen szorította, és láttam a fejét felemelve nézi, hogy mit csinál vele a srác.
Megdöbbenve néztem, ahogyan újra zihálni kezd köztünk, a farkamat is kezdte húzogatni egyre jobban, így lassan megint a szájához nyomtam, erre ő vadul szopni kezdet. Láttam, a másik keze kitapogatta a mellette fekvő Ottó farkát, és azt is izgatni kezdte. Betöltötte a szobát a puncijának buja illata, ez a mindannyiunk által kiadott hangokkal együtt, önkívületi állapotba hozott. Nem hittem el, hogy ez az én barátnőm, mintha egy ismeretlen nő lett volna, annyira más volt, teljesen kivetkőzve magából, csak a vágya vezérelte a mozdulatait. Oldalra fordult az ágyon, maga mellé húzva a srácot, de úgy, hogy a kefélést közben nem hagyták abba, a lábát függőlegesen az ég felé nyújtotta, és Ottó közben újra merev farkát a fenekéhez nyomta, oda, ahova nekem eddig sose engedte. Nem mehetett beléje nagyon, vagy ketten így nem fértek eléggé hozzá, pedig szorosan közrefogták a vonagló testét, mert hanyatt lökte a srácot, és beleült a farkába, miközben teljesen ráhajolt a testére. Ottó élt az alkalommal, és a felkínált nyílásba tolta a már teljesen merev fütyijét. Még mindig ott térdeltem a fejénél, Móni, ahogyan a két combomon megtámaszkodott kezeivel, vadul belém mart, és sikoltozni kezdett, ezért gondoltam, hogy már mindkét fasz tövig nyomult benne.
Vad féltékenység fogott el, hogy ők ketten kefélik egyre erőssebben a barátnőmet, de az általuk kiváltott extázisa láttán, elfojtottam ezt az érzést. A fejét az alatta fekvő srác nyakára hajtva, egyre hangosabban élvezett, csak Ottót láttam velem szemben, ahogyan egyre erőssebben, és gyorsabban tolja a farkát Móni ánuszába. Vadul feltört bennem a vágy, felemeltem a fejét, és haját megmarkolva benyomtam a szájába a farkamat. Mind a négyen hihetetlen hangokat adtunk ki, szinte szétrobbant a levegő ettől az őrült kefélésétől, a Móni újra felsikoltott, pont mikor elélveztem, így a szájába és az arcára spriccelt a forró gecim. Az Ottó is elélvezhetett, a hangjából ítélve, nem vette ki a farkát, csak rángatózott tovább megvadulva. Néztem Mónit, amint előttem mozdulatlanul, kinyúlva fekszik a srácon, olyan volt, mint aki elájult az élvezettől.
Elszállt a mámor belőlem, nem bírtam tovább egy pillanatig se elviselni, hogy, egy másik pasin feküdjön, ezért óvatosan, de határozottan lefordítottam róla, intettem a fiuknak, hogy ennyi volt, most húzzanak innen. Hanyatt feküdt, még mindig teljesen mozdulatlanul, lehunyt szemmel, egy lepedőt magunkra húzva hozzásimultam, és átöleltem, a még mindig tűzforró, remegő, izzadt testét.
A többiek közben elmentek, a teste, lassan megnyugodott, és egy szó nélkül álomba szenderült. Én nem tudtam elaludni, félálomban, gondolatban újra és újra átéltem az egészet, nagyon kíváncsi voltam, de egy kicsit féltem is, hogy reggel vajon mit fog erről mondani.
Mikor felébredt, és rám nézett, néma kérdéseimre minden válasza ott csillogott szemeiben, boldogság öntött el, ekkor nyugodtam meg végre. Halkan megkérdezte, hogyan is történt, ez az egész. Elmeséltem neki, hogyan kerültünk a szobába, az Ottóval, és, utána mi történt, ő is elmondta, hogy mikor magához tért, nem is fogta fel teljesen, mi történik vele, csak azt érezte, hogy, éppen elélvez. Utána már rájött, hogy ketten kényeztetjük, de nem akarta, hogy mi ezt észrevegyük, annyira izgatta az a kiszolgáltatott helyzet, és kíváncsi is volt, mit fogunk vele csinálni. Miközben erről beszélt szinte suttogva a szavakat a számba, szorosan összeolvadt szinte a testünk, ahogyan egymás felé fordulva feküdtünk az ágyon. Mikor arról beszélt, hogy milyen orgazmusai voltak közben, újra átélve a történetet, nem bírtunk magunkkal, simogattuk, izgattuk egymás testét. Nem zavart, hogy itt-ott „gyanús” foltok voltak a bőrén, és az sem, hogy a puncijához érve, éreztem nemcsak az ő nedveitől lesz ragadós a kezem. Végig egymás szemébe nézve, csak kézzel izgatva elégítettük ki egymást, de így is nagyon bensőséges, erőteljes orgazmusa volt mindkettőnknek. Utána, gyorsan csak éppen csak letörülközve felöltöztünk, és kimentünk, a még alvó, csendes házból.
Haza vittem a szüleihez, éreztem, most egyedül szeretne inkább maradni, otthon, már a tus alatt, azért kicsit aggódtam, hogy a kapcsolatunk már nem lesz olyan, mint ez előtt volt.
Szerencsére fölöslegesen, mert nem változott meg semmi a kapcsolatunkban. Nem tettem neki még fel a kérdést, hogy szeretné-e megismételni azt, az éjszakát, ő sem célzott még rá, egy szóval sem, de valamiért úgy érzem, ez a kérdés itt bujkál kettőnk között.

A betörő SM történet

Zuhanyozás közben zajt hallok, de nem figyelek rá különösebben. Magamban elkönyvelem, hogy biztos a szomszédok. Különben is túlságosan fáradt vagyok, szeretnék mielőbb az ágyba jutni. Mint később kiderült, hiba volt a felületességem.
Miután szárazra töröltem magam, meztelenül kilépek a fürdőszobából. Elborzadva nézek szét a lakásban, a fiókok kihúzva, szekrényajtók kitárva, a holmijaim a padlón szétszórva. Egy pillanatig mozdulni sem bírok a megdöbbenéstől. Amikor magamhoz térek, az első gondolatom, hogy fel kell kapjak valamit magamra és értesítenem kell a rendőrséget. De amit megmozdulok, hátulról acélos karok ölelnek át és betapasszák a számat. Bár megpróbálok ellenállni, érzem, hogy az erőm nem elégséges az idegen kemény izmai elleni harcban. Végül is feladom, tűröm, hogy fogvatartóm rongyot tömjön a számba és ragtapasszal betapassza. Most már segítségért sem tudok kiáltani, amikor ezt végiggondolom, ismét megpróbálok kitörni a fogságomból. Hiába, semmi esélyem sincs, sőt egy hatalmas pofont kapok az állarcos férfitól. Az arcom égni kezd, bőrömön érzem az ujjai nyomát. A fájdalom ködén át hallom fenyegetését, hogy sokkal rosszabbul járok, ha nem működöm együtt vele.
Megadóan tűröm, hogy megkötözzön. Bokáimat összekötözi, olyan erővel, hogy úgy érzem, a kötelek a csontomba vájnak. Kezem a hátam mögé feszíti és könyökömet egymáshoz szíjazza. Úgy érzem, izmaim szétpattannak a kötelek feszítő érzésétől, melleim kidomborodnak, szinte ki akarnak ugrani testemből. A rabló az ágyra lök, egy pillanatra elveszítem tájékozódó képességem, ahogyan összekötözve hasra esem a puha ágyba. De még nincs vége, összefűzött bokáimat hátrafeszíti, és a combomhoz kötözi, olyan erősen, hogy lábaimat meg sem tudom mozdítani. Csuklóim még szabadok, vergődve próbálok szabadulni, de most már lehetetlen. A rabló azonban semmit sem bíz a véletlenre, egy szemernyi esélyt sem akar nekem adni ezért csuklómat a bokáimhoz szíjazza.
Ezután ott hagy az ágyon mozdulatlanságra kárhoztatva. Hason fekszem, nem látom, mit csinál, de a zajokból hallom, hogy tovább kutat a lakásban. Még egy perc sem telhetett el, de már nem figyelek a zajokra. Nem tudok másra gondolni, csak a testemet feszítő, húsomba mélyedő kötelekre, és arra, hogy bármit megtennék, csak oldozzon ki. Könyörögni szeretnék, de a betapasztott szám ezt nem teszi lehetővé. A fájdalomtól és a félelemtől egy gyorsabban szedem a levegőt, ami fújtató hangot hallatva áramlik az orromon keresztül. Hirtelen rám tör a pánik: mi lesz, ha megfulladok. Ekkor érzem, hogy a rabló megfogja a vállam és durván hanyatt fordít. Felsikoltanék a fájdalomtól, ahogy testem magam alá gyűri az összefeszített kezeimet és a hihetetlenül szorosra kötözött bokáimat.
A rabló felmutatja zsákmányát: hitelkártyákat és néhány ékszert. Követelőzve kérdezi, hová rejtettem a pénzt. Soha nem tartok nagyobb összegű pénzt itthon, nagyon igyekszem a bankkártyákat használni, tehát megrázom a fejem. A rabló vagy azért, mert nem hisz nekem, vagy mert úgy érti, nem akarok együttműködni, kiabálni kezd és kiszalad a szobából. Egy favonalzóval tér vissza és keményen ütni kezdi az ég felé meredő melleimet. Menekülni
próbálok, és bár nem vagyok semmihez sem hozzákötözve, az álarcos férfi tökéletes munkát végzett, összekötözött tagjaimat mozdítani sem bírom. A legtöbb ütés az időközben megkeményedett mellbimbómat éri, hihetetlen fájdalmat okozva. Sírás rázza testemet, szipogva próbálom kapkodni a levegőt. Az ütlegelés abbamaradt. Lepillantok a melleimre, mindkettő vörös az ütésektől, sőt néhány kéklő csíkot is felfedezek. Fogvatartóm nem kérdez semmit, ragtapaszt vesz elő és beragasztja az orrom. Ez felkészületlenül ért a tüdőmben nem sok levegő maradt. Vergődve próbálok menekülni, de nem tudok. Amikor letépi az orromról a ragtapaszt, görcsösen próbálok lélegezni, már éppen magyarázkodni próbálnék, amikor kezeivel befogja az orrom. Nemcsak a tüdőmet feszítő fájdalom kínoz, hanem a félek is. Amikor már nem bírom tovább, ismét levegőhöz juthatok.
A rabló dezodoros flakon helyez szeméremajkaim közé, és durván megtolja azt felfelé, be a testembe. A fájdalom hullámokban önti el testemet, de sikolyaimból csak enyhe nesz szivárog ki a külvilágba. Mivel ismét nemleges választ adok, két csipesz kerül a mellbimbóimra. A fájdalom nagyon erős, szinte az egész testem tűzben ég, de ez még mindig nem elég. Ismét beragassza az orromat és verni kezdi combjaim belső felét. Elviselhetetlen a fájdalom, tehetetlenül vergődöm a kötelek szorításában, már a szemem is kiguvad a levegő hiányától, amikor vége, az ütések abbamaradnak, a számról lekerül a ragtapasz. Fuldokolva köpöm ki a számba tömött rongyot, amikor ez sikerült zihálva kapdosom a levegőt. Két csattanást hallok, a mellbimbómról lekerült a csipesz, pokoli fájdalmat okozva. Sírva könyörgök a rablónak, nem tartok itthon pénzt, könyörgöm, ne gyötörjön tovább. Esdeklésem süket fülekre talál, a betörő nem hisz nekem. Taszít egyet a pinámba tömött flakonon, és amikor sikolyra nyitom a szám, ismét belekerül a rongy, ajkamra tapad a ragtapasz. Ismét érzem az ütések fájdalmát. A vonalzó éle ekkor már kizárólag a mellbimbómon csattan. Kínlódva vonaglom a verés alatt és így a kötelek a húsomba mélyedve már az izmaimat kínozzák. Amikor már úgy érzem, nem bírom tovább, kínzattatásom abbamarad. A rabló is belátja, nem tartok itthon pénzt, hiszen ennyi szenvedés után már bizonyára elárultam volna a rejtekhelyet. Fogvatartóm megszabadít a dezedoros flakontól és a pénz helyett más örömök elé nézve, felémhajol. Már érzem is, hogy egy kemény, meleg tárgy hatol belém, a betörő kikötözve magáévá tesz.

Magda naplója 3

Azt hiszem, életemben először láttam Ildikón, hogy zavarban van. Én sem nagyon tudtam, hogy mit mondjak, legalább annyira zavarban voltam, mint ő. A legutóbbi hármasban való találkozásunk óta, rengeteg megválaszolatlan kérdés keringett a fejemben és úgy tűnt nemcsak az enyémben. Barátnőm szótlanul kortyolgatta a kávéját, majd kivett egy cigarettát a csomagból, és rágyújtott. Nem nézett rám, én nem néztem rá. Mindketten tudtuk, hogy meg kell beszélnünk a történteket, de egyikünknek sem volt bátorsága belevágni. Ildikó 17 éves lánya már vagy 10 perce kiment az ajtón, azt mondta, valami buliba megy, úgyhogy nyugodtan lehetett volna beszélgetni, csak ketten üldögéltünk a konyhába.
Végül Ildikó törte meg a csendet:
– Khmm. Te Magdi, őőő… nos… az az igazság, hogy…őőő…nem igazán tudom, hol kezdjem…
Éreztem, hogy segítenem kell neki, bármennyire is nehezemre esett.
– Figyelj… megtörtént, és… hogy is mondjam… hááát…hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt jó… akkor, abban a helyzetben, abban a hangulatban… hmm… jól éreztem magam…
Éreztem, hogy enyhe pír önti el az arcomat, de megnyugtatott, hogy ugyanazt láttam az Ildikó arcán is. Mintha valami féle megkönnyebbülést észleltem volna a hangjában, amikor megszólalt:
– Örvendek, hogy nem haragszol – mondta, és először amióta megérkeztem, elmosolyodott.
Mindkettőnk problémáját ugyanaz a történés okozta. Eddig egyikünk sem csinálta nővel. Elismertem, hogy akkor, azon a fergeteges pénteki estén nagyon jól esett. Nem tudom, nem hiszem, hogy csak kettesben jól éreznem magam egy nővel, de úgy látszik, vannak helyzetek, amikor ez is belefér.
Végül is megértettem, hogy a kettőnk problémája nem teljesen azonos. Engem az a tény foglalkoztatott, hogy szeretkezés közben a barátnőm orálisan izgatott én pedig őt simogattam, ja persze, és a végén csókolóztunk. Ildikó problémája pedig az volt, hogy mit gondolok én róla ezek után, netán mennyire befolyásolja a barátságunkat. Elmondta, hogy ez már egy elég régi vágya, de nem gondolta, hogy egyrészt valaha sor kerül erre, másrészt pedig, hogy éppen velem. Ami pedig engem illett, elgondolkodtatott a dolog, azon tűnődtem, hogy mi ez, leszbikus hajlamaim vannak…? Valójában, ami a legjobban meglepett, és ami a legtöbb kérdést szülte, az volt, hogy hogyan lehet két találkozás után ennyire megváltozni. Az eddigi elveim, elképzeléseim, elvárásaim, határaim és fantáziáim mind hamisak, tévesek lettek volna? Ennyire nem tudtam felmérni mi az, ami érdekel, mi az, ami vonz? 41 évesen nem ismerném önmagam? Vagy mindaz, ami történt csak a pillanatnyi hangulat műve volt?
A beszélgetés után mindketten megnyugodtunk, mert úgy éreztük, hogy talán még közelebb kerültünk egymáshoz, még szorosabb lett a barátságunk.
Utólag minél többet gondolkodtam a történteken, annál inkább rájöttem, hogy végül is tetszik ez a fajta intimitás, izgatnak az ilyen helyzetek. Meglepetésemre sokkal hamarabb és könnyebben tettem magam túl az eseményeken és dolgoztam fel őket, mint az első alkalom után. Már nem is lepett, hogy kimondottan vártam és kerestem a következő alkalmat, aminek ők, mindketten örültek. Nem kockáztatunk fölöslegesen, de amikor alkalom adódott, kihasználtunk.
A találkozások közül egyet mesélek el, ami számomra valamiért különlegesebb volt. Talán ezért, mert nem volt előre betervezve.
Egy szombat reggel történt az esemény. Azelőtt egy nappal, este Ildikónál voltam, kettesben pletykáltunk. Kihasználtuk az alkalmat, hogy barátnőm egyedül volt otthon. Lánya valami táborban volt, a férje pedig… ki tudja, Ildikó szerint valahol ivott, Tamás pedig foglalt volt, igy nem volt lehetőség találkozni vele is, amúgy nem is lett volna okos dolog, mivel a férjem otthon volt, nem akartam nagyon későn menni haza, semmi értelme, hogy gyanút fogjon, vagy legalábbis feltűnő legyen neki valami. Eljövetelkor ott felejtettem Ildikónál a pénztárcámat és másnap reggel mentem utána. Csengettem az ajtón de nem érkezett válasz, a barátnőm nem nyitott ajtót, holott tudtam, hogy otthon van. Elővettem a telefonomat és felhívtam. Valójában így is kellett volna kezdjem, de valamiért nem csináltam így. Amikor megtudta, hogy én vagyok ajtót nyitott. Mondta, hogy hallotta a csengetést, de nem akarta kinyitni, mivel nem tudta ki lehet és nem volt egyedül. Tamás volt nála… Láttam, hogy éppen csak magára kapta a fürdőköpenyét, még össze sem volt kötve. Nevetve szólt be a szobába Tamásnak:
– Kijöhetsz te is, Magdi egyedül jött.
Mint szinte mindig, amikor Ildikónál voltam, most is a konyhába telepedtünk le, valamiért ott éreztük a legjobban magunkat. Tamás jelent meg az ajtóban, szintén egy fürdőköpeny volt rajta. Kacagva üdvözölt:
– Már azt hittük valaki más érkezik, még jó, hogy nem a férjed jött – fordult Ildikó fele. A számon volt, hogy megkérdezzem, nem tul nagy-e a lebukás kockázata, de végül is nem tettem, nem mondtam semmit. Nem akartam elrontani még véletlenül sem a jó hangulatukat. Sejtettem, hogy nem zavartam meg őket az ideérkezésemmel, már túl voltak a szeretkezésen.
Ildikó kávét főzött, Tamás pedig leült az asztal mellé.
A kis ördög motoszkált bennem, látva a férfi, néha szétnyíló fürdőköpenyét. Rövid gondolkodás után, egy cinkos mosoly kíséretében megkérdettem:
– Na, és hol szeretkeztetek, mielőtt megjöttem volna?
Nem sikerült meglepnem őket ezzel a kérdéssel, egymásra pillantottak, majd Ildikó kacagva válaszolt:
– Itt a konyhába… az asztalon.
Tamás Ildikóval csipkelődött, merthogy az Ildikó ötlete volt.
– Téged dugtak meg asztalon? – szegezte nekem a kérdést a férfi.
Mintha számítottam volna erre, nem lepődtem meg, de lehet, hogy elpirultam egy kicsit, talán inkább a gondolattól, érdekesnek találtam.
– Nem… – válaszoltam mosolyogva.
Közben Ildikó kitöltötte a kávét, mind a hárman rágyújtottunk, Tamás pedig folytatta a csipkelődést a barátnőmmel, én pedig éreztem, hogy nem utasítanám vissza az asztalon való szeretkezést.
Ildikó azon szórakozott, hogy a Tamás egyre merevedő farka, lassan kibújik a fürdőköpeny alól.
– Izgat a gondolat, hogy felfektessem Magdit az asztalra – mondta Ildikónak, miközben egyik kezével a combomat simogatta.
Elöntött a melegség, szaporábban kezdtem venni a levegőt. Nem is annyira a simogatás izgatott, habár az sem hagyott hidegen, hanem inkább a gondolat. Nem próbáltam palástolni az izgalmamat, jó néhányszor voltunk már együtt, nem éreztem úgy, hogy titkolnom kellene, mit gondolok. Ők is észrevették, hogy nagyon is volna kedvem a dologhoz. Tamás egyre határozottabban simogatott, ujjai már a puncimat izgatták. Széttártam a combjaimat, és élveztem a simogatását. Barátnőm közelebb jött, látni akarta mi történik. Köpenye kioldódott, meztelen teste láthatóvá vált, egyik kezével végigsimított a keményedő bimbókon, őt is izgatta a látvány. Tamás felállt, kioldotta a köpenyét, közelebb lépett hozzám, és a számba adta már teljesen merev farkát. Lassan kezdte kefélni a számat, farkát ki-be mozgatta. Nagyon izgató volt a helyzet, egyre nedvesebb lettem. Egyszer csak abbahagyta, kihúzta a számból a dákóját, és elkezdett vetkőztetni. Amikor már csak a kigombolt, ciklámen színű ing maradt rajtam, az asztal fele fordított, előre döntött, úgy, hogy melleim a hideg asztal lapjának nyomódtak.
Ildikó keze a vastag szerszámon munkálkodott, keményen verte, majd rábukott, és befalta. Másik kezével benyúlt a combjaim közé, simogatni kezdte a nedves puncimat, majd bedugta a középső ujját. Nagyon jól esett, izgatott, halkan nyögdécselni kezdtem. A barátnőm ujja helyett hamarosan a Tamás farka került a puncimba. Jóleső érzés töltött el, amikor belémnyomta a farkát, egy hangos áhhh-val díjaztam. Pumpálni kezdett hátulról, Ildikó pedig gyorsan leszedte az asztalról a kávéscsészéket és a hamuzót.
– Nézd milyen jó segge van, imádom baszni – hallottam a Tamás hangját a hátam mögül. A feszültség egyre nőtt bennem, de a férfi hirtelen abbahagyta, kihúzta a farkát belőlem, megfordított.
– Ülj fel az asztalra – mondta.
Széttárt combokkal feküdtem az asztalon, partnerem farka végig simogatta gyér szőrzetű puncimat, mielőtt belem hatolt volna.
– Ohhhh… kefélj meg – kértem Tamást, aki nem sokat teketóriázott, újra benyomta a kemény farkát. Ildikó a himbálózó melleimet gyúrta, majd ráhajolt, és csókolni, nyalni kezdte a mellbimbóimat. Beletúrtam vörös hajába, meztelen nyakát, vállait, hátát simogattam, és hálás voltam neki/nekük ezért a gyönyörért.
Az orgazmus szinte váratlanul ért, hamarabb, mint általában, nem volt olyan erőteljes, mint néhány más alkalommal. Testem remegni kezdett, puncim összerándult, hangos nyögések hagyták el a számat, erősebben markoltam bele Ildikó hajába, fejét a mellemre húzva élveztem el. Pár másodperc múlva Tamás is elélvezett, hörögve spriccelt belém, kellemes érzés volt, amint belémömlött a forró sperma.
Lassan húzta ki a farkát, majd megcsókolt mind a kettőnket és… és csengettek az ajtón…
Lehetetlen helyzet, mind a hárman meztelenül, én az asztalon, és valaki csenget, majd újra csenget. Ildikó nyerte vissza leghamarább a lélekjelenlétét, magára kapta a köpenyét, intette, hogy maradjunk csendbe, ő pedig kikukucskált, hogy megnézze ki az. Hamar visszajött, és csak annyit mondott, hogy a férje az. Én bepánikoltam egy kicsit, de ő intette, hogy nyugi, nem lesz baj. Tamást beküldte a lánya szóbájába, engem pedig úgy ahogy voltam meztelenül, a kezembe nyomott egy kis köntöst, amit főzéskor szokott magára venni. Felkaptam magamra, de azonnal láttam, hogy nagyon rövid. Amíg ő ajtót nyitott, begomboltam az ingemet. Benyúltam a combjaim közé, mert éreztem, hogy a Tamás spermája lassan csordogál kifelé belőlem. Leültem a székre, és reménykedtem, hogy ebből nem lesz balhé.
A férfi belépett az ajtón, pontosabban behozta egy másik valaki, aki gyorsan elköszönt, és elment. Nagyon részeg volt, szerintem azt sem tudta hol van pontosan, de Ildikót megismerte. Barátnőm egyenesen a háló fele irányította, és lefektette, majd mosolyogva jött vissza:
– Nincs semmi vész, olyan részeg, azt sem tudja melyik világon él.
Tamás is előjött a szobából, előkereste a ruháit, és felöltözött.
Lassan kezdtem megérteni Ildikót, egyrészt azért, mert szeretőt tartott, másrészt pedig rájöttem, hogy miért merte Tamást a lakásukra hívni. Tudta, hogy a férje olyan részegen fog hazaérni, már amennyiben hazaér időben, hogy úgysem fog semmit észrevenni.

Magda naplója 2

Sokat gondolkodtam az Ildikóval és Tamással eltöltött estén. Annak ellenére, hogy fantasztikusan éreztem magam, elég nehezen tudtam feldolgozni a történteket. Voltak hasonló fantáziáim, néha erotikus álmaim is, de azt nehezen tudtam elfogadni, hogy ilyen könnyen, minden előzetes lelki felkészülés nélkül, képes voltam nemcsak ágyba bújni velük, hanem olyan dolgokra is, amelyektől előzőleg viszolyogtam, mint pl. az, hogy egy idegen férfi a számba élvezzen. Dilemmámat az a tény sem oldotta meg, hogy Ildikó nagyon normálisan és természetesen fogta fel a dolgot és elmondta, hogy örvend annak, hogy én voltam a harmadik személy, mivel megbízik bennem, és amúgy, már rég terveztek valami hasonlót Tamással, de nem találták meg a megfelelő partnert.
Egy kicsit romlottnak éreztem magam, megcsaltam a férjemet, méghozzá nem is akárhogy…és még ráadásul tetszett is…
Egy adott pillanatban már azon a pontom voltam, hogy lesz ami lesz, elmondom a páromnak az egész törénetet. Ildikó beszélt le rola, mintha megérezte volna, hogy mire készülök. -Nehogy eljárjon a pofid édesem, nem éri meg. Jol érezted magad és kész…. mi ebben a rossz…. nem kell mindent tudjon a férjed-mondta egy beszélgetés alkalmával.
– Semmi értelme kockára tenni a házasságodat, feltéve persze ha nem akarsz válni…Érezd jol magad, éld az életed és kész.
Végül is megfogadtam a tanácsát, és nem mondtam semmit a férjemnek.
Igaza volt a barátnőmnek, amit nem tud, az nem fáj.
Több mint egy hónap telt el az ominozus eset óta, lassan helyrerázódtam lelkileg is. Elfogadtam azt a tényt, hogy megtörtént, jó volt és kész, ez van. A férjem iránti érzelmeimet sem befolyásolta az a történés, mindenek ellenére szerettem a férjemet, és felizgatott a szeretkezés vele is, ellenben az orgazmusok intenzitása meg sem közelítette a Tamással átéltet.
Bár Ildikóval szinte naponta találkoztam, nem hozta szóba egy újabb hármas lehetőségét. Én nem kezdeményeztem, annak ellenére, hogy egyre gyakrabban fordult meg a fejemben, hogy jó volna találkozni velük hármasban.
Amint utólag kiderült, ők azt hitték, a, hogy nem tudtam megfelelő módon feldolgozni a történteket és nem forszírozták a találkozást. Ildikó azt mondta, hogy nem szerette volna ha emiatt megváltozik a barátságunk, ezért inkább nem hozta szóba a találkozás lehetőségét. Kellemetlenül éreztem magam, mert egy idő után rájöttem, hogy szeretnék találkozni velük, csak éppen nem tudtam, hogyan adjam a tudtukra, hogy mondjam el.
Végül egy beszélgetés során tisztáztunk mindent, Ildikó elmondta, hogy azért kerülte ezt a témát, mert nem akarta, hogy a barátságunk rovására menjen, én pedig elmondtam neki, hogy nincs semmi gond, a kezdeti pánikhangulatom elmult és örvendek, hoigy ilyen barátaim vannak. Persze finoman az értésére adtam, hogy nem bánnám ha lenne még hasonló találkozás. Nem kellett nagyon magyarázkodnom, barátnőm hamar megértette azt ami nehezemre esett kimondani. Nem erőltette a dolgokat, nem várta, hogy arra kérjem, szervezzünk még egy találkozást Tamással. Nagyon diplomatikusan adta a tudtomra, hogy minden rendben van, megértette miről van szó, és nem kell magyarázkodnom.
Férjem és lányom a férjem szüleihez készültek. Persze arról volt szó, hogy mind a hárman megyünk, de én szinte utolsó percen bejelentettem, hogy nem tudok velük menni, mivel egy kolléganőm arra kért, hogy cseréljek vele, vállaljam el az éjszakai műszakját. A férjemnek nem volt feltűnő, nem először fordult elő ilyen program változás, tudta, hogy az egészségügyben ez megszokott. Lányom és párom tehát péntek délután elmentek. Mondanom sem kell, hogy Ildikó barátnőm tudott a hétvégi “szabadságomról”.
Izgatottan készültem az estére, néhányszor elővettem majd elpakoltam, és újra elővettem a ruháimat, nehezen tudtam eldönteni, hogy mi lenne a legmegfelelőbb szerelés. Mint már annyiszor, most is Ildikó oldotta meg a problémát. Azt mondta legyek szexi.
A tükör előtt állva mustrálgattam magamat, próbáltam eldönteni, hogy megfelelően szexi-e a szerelésem. Fekete harisnya, fekete harisnyatartó, fekete áttetsző tanga, amit még a férjem sem látott rajtam. A tükör előtt forgolódva megállapítottam, hogy a fenekem azért lehetne kisebb, na és a melleim is feszesebbek…a pocakom… hm… hát bizony le kellene adni pár kilót. Magam előtt láttam az Ildikó filigrán alkatát, és azon gondolkodtam, hogy tudta ilyen jol megtartani a formáját…. méghozzá két évvel idősebb is, mint én.
Egy szintén fekete, vékony és nagyon rövid nyári ruha következett, ami alig takarta a fenekemet, melleim pedig szabadon himbálóztak a mély dekoltázsú ruhában. A magas tűsarkú cipő kiemelte lábaim formáját. Túlságosan szexi, túlságosan fiatalos, úgy éreztem nem illik egy 40-es nőhöz. Ha jobban lehajolok, kilátszik a fenekem, így nem lehet kimenni az utcára…na meg ugy himbálóznak a melleim, melltartó nélkül… nem nem, így nem lehet elmenni itthonról. Sajnálkoztam egy kicsit, talán mert engem is izgatott ez a kihívó öltözet, de végül eldöntöttem, hogy átöltözöm.
Már épp levetkőzni készültem, amikor csengettek az ajtón. Egy pillanatig azon tűnődtem, hogy mennyire jó ötlet így felöltözve ajtót nyitni, ki tudja ki az, lehet hogy épp valamelyik szomszéd. A csengő ismét megszólalt, türelmetlenül berregett. Kimentem az ajtóhoz és kinéztem a kukucskálón. Ildikó barátnőm állt az ajtóban és türelmetlenül nyomta a csengőt. Nem számítottam rá, mivel úgy egyeztünk meg, hogy Tamásnál találkozunk. Kinyitottam az ajtót, Ildikó belépett az előszobába és köszönés helyett megkérdezte, kész vagy? Majd végignézett rajtam és cinkos mosoly jelent meg az arcán – huha, ez igen, te tényleg nagyon szexi vagy, Tamás meg fog őrülni érted.
– Épp át akartam öltözni, mert úgy gondoltam, hogy…
– Nem kell átöltözz, tökéletes így – fojtotta belem a szót
– Gyere, menjünk – sietetett a barátnőm.
Az átöltözés elmaradt, épp csak annyi időt hagyott nekem, hogy még egyszer a tükörbe pillanthattam, azzal már indultunk is.
Közben végignéztem Ildikón is, testhez álló szűk ruha, tűsarkú cipő… mintha összebeszéltünk volna.
Tamás már várt minket, megcsókolt mind a kettőnket, megjegyezte, hogy milyen jól nézünk ki, majd betessékelt a nappaliban.
Izgatott és talán kissé ideges is voltam. Egy pillanatig ismét átvillant a gondolataimon, hogy talán mégsem kellett volna eljönnöm. Szerencsére hamar elmúlt a bizonytalanságom, aminek már csak ezért is örvendtem, mert tudtam, hogy akartam ezt a találkozást és nem szerettem volna nevetségessé válni előttük, azzal, hogy ismét lelkizek. Az Ildikó szavai jutottak eszembe-kefélni is, nagyokat élvezni is és közben lelkizni, a legnagyobb marhaság, ugyhogy édesem, élvezd amíg még van libidód.
Látva a Tamás mohó tekintetét, ahogyan végignézett rajtunk, bizonytalanságomat egyre inkább izgalom váltotta fel. Tekintetem egyre gyakrabban vándorolt a Tamás nadrágjára. A kitüremkedés azt jelezte, hogy a férfi fantáziája is elszabadult.
Arra számítottam, hogy szóba kerül a múltkori eset és a dilemmám, de tévedtem, Tamás nem hozta szóba, feltételeztem, hogy Ildikóval már letárgyalták a dolgokat. Örvendtem, hogy nem kellett magyarázkodnom.
A beszélgetés semleges témával indult, majd a Tamás válása került szóba. Megtudtam, hogy 3 éve él külön a feleségétől és a héten járt le a válóper.
Kíváncsi voltam, hogyan fog indulni a parti, ki lesz a kezdeményező. Fogadni mertem volna, hogy Ildikó lesz az aki az első lépést megteszi. Abban biztos voltam, hogy nem tölem várják az első lépést. Nem is nagyon hiszem, hogy képes lettem volna rá, annak ellenére, hogy már éreztem az izgalmat, ami lassan körbejárta az egész testemet.
Meglepetésemre nem a barátnőm volt az, aki megtette az első lépést, hanem Tamás. Megkérdezte, hogy volna-e kedvünk játszani, majd a választ meg sem várva elővett egy pakli magyar kártyát. Meglepetten néztem rá, de látva az Ildikó cinkos mosolyát, sejtettem, hogy nem kártyapartira hívtak ide.
A játék egyszerű volt, Tamás osztott, majd mindenki kapott egy lapot. Akinek a legkisebb lap jutott, levetett magáról egy ruhadarabot. Első hallásra picit tinisnek tünt, de ugyanakkor izgatónak is. Ellenkezés nélkül belementem a játékba, érdekes érzés keritett a hatalmába, ugy éreztem magam, mintha tizenéves csaj lennék, annak ellenére, hogy tizenévesként nem kártyáztam soha vetkőzésben.
Nekem király, Ildikónak egy tízes, Tamásnak pedig egy hetes jutott. Barátnőm kacagva biztatta a férfit, hogy dobjon csak le magáról valamit. Tamás kissé húzta az időt, eljátszotta a szemérmest, majd kacagva ledobta az ingét. A következő két osztásnál én kaptam a legkisebb lapokat. Előbb a ruhámat vetettem le, majd a tanga következett. Érdekes érzés kerített hatalmába, Ildikó még teljesen fel volt öltözve, Tamáson pedig még rajta volt a nadrág, én pedig egy szál combfixben és harisnyában, persze cipővel a lábamon, ami nem számított bele a levethető holmik kategóriájában, azonkívül teljesen meztelenül. Az arcom nagyon kipirult, egyrészt az izgalomtól, másrészt pedig azt hiszem attól a furcsa érzéstől, hogy egyedül én vagyok meztelen…beismerem, egy adag szégyenérzet volt, ami érdekes módon izgatott is. Inkább ösztönösen, mint tudatosan ültem keresztbe tett lábbakkal, eltakarva a Tamás mohó tekintette elől a puncimat, ami egyre nedvesebbé vált. A játék az én szempontomból teljesen fölöslegessé vált, meztelen voltam, de Tamás osztott és ő kapta a legkisebb lapot. Ledobta nadrágját, meg sem lepödtem azon, hogy nincs alatta semmi. Farka keményen meredt előre. Ildikó megemelkedett a fotelban és fennebb huzta a ruháját. Akkor jöttem rá, hogy a ruha alatt semmi nincs, csak a meztelen popsija. Szemérmetlenül széttárta combjait, hadd lássa Tamás a frissen borotvált punciját.
Kedvem lett volna nekiesni Tamásnak, a számba akartan érezni a farkát, nagyon felizgatott a játék, a meztelenkedés, de a férfi folytatta a játékot. Kíváncsi voltam mi következhet még.
-,Változtak a játékszabályok-jelentette be házigazdánk.
-,Most csak nektek osztok kártyát, aki kisebb lapot kapja, az masztizni fog, aki a nagyobbat kapja, az elsőnek szophat. Azzal már osztott is, nem várva meg a reakciónkat. Már nem emlékszem pontosan, hogy ki mit kapott, de tudom, hogy az enyém volt a kisebb lap. Meglepödtem és talán egy kicsit be is pánikoltam. Soha nem maszturbáltam más előtt, még a férjem előtt sem. Zavartan pillantottam Ildikóra, mintha segítséget vártam volna tőle, de ő nem figyelt rám, épp a ruhájátol szabadult meg. Tamásra néztem, aki rekedt hangon, láthatóan nagyon felizgulva mondta:
– Gyere édes… csináld… izgató vagy…
Pnikhangulatom és szégyenérzetem olyan erős izgalommal párosult, hogy remegett a testem. Az izgalom bizonyult erősebbnek. Egyik kezem becsúsztattam a combjaim közé, másikkal pedig a mellemet simítottam végig. Egy pillanatig én is meglepődtem azon, hogy mennyire nedves vagyok. Nem csak a puncim úszott már a nedvekben, hanem a combjaim belső fele is nedves volt. Elfojtott sóhajt hallottam az Ildikó irányából. Hátrahajtott fejjel, széttárt combokkal simogatta magát és egyre hangosabban lihegett. Nagyon izgató látvány volt, a hatására mintha felbátorodtam volna, erőteljesebben kezdtem simogatni magam. A velem szembe ülő Tamás marokra fogta méretes szerszámát és hol engem, hol pedig Ildikót nézve verni kezdte a farkát. Előbb egy majd két ujjamat csúsztattam a puncimba, és egyre hangosabb nyögdécselés kíséretében maszturbáltam, két barátom előtt. Tamás hirtelen felállt, Ildikó elé lépett és egy mozdulattal a szájába nyomta dagadó farkát. Barátnőm mohón lefetyelve nyalta szopta, közben egyik kezével verte a barátja dákóját, majd hátat fordítva a férfinek, felkínálta magát. Partnere nem teketóriázott sokat, hanem bevágta a farkát barátnőm combjai közé, és teljes erővel kefélni kezdte az Ildikó csupasz pináját. Nem tudom pontosan, hogy mikor és hogyan kerültem le a földre, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a Tamás kemény, ficánkoló, forró nyelve nyaldossa az izgalomtól magától szétnyíló puncimat.
Teljesen elvesztettem a fejemet, hangosan sikongtam, nyögtem, jajgattam, és úgy éreztem, mindjárt szétrobbanok, mindjárt magával ragad egy fergeteges orgazmus. Ekkor Tamás abbahagyta a nyalakodást, fölém térdelt és a számba adta a farkát. Miközben levegővételnyi szünetre kiengedtem a számból a vastag faszt, elfulló hangon nyöszörögtem a férfinak.-szopass meg, még akarom, még akarok szopni. Közben egy kéz gyurta, markolászta a melleimet, ezzel is fokozva gyönyörömet. A fürge nyelv fantasztikus gyönyört okozva siklott végig, csepegő puncimon, becsuszott a forró lyukba, éreztem, hogy ki-be mozog bennem. Egy pillanatig kiengedtem a Tamás farkát a számból és felpillantottam, valami furcsa volt, ha Tamás engem szopat, aki ki nyalja a puncimat. Ildikó térdelt a combjaim között, az ő nyelve lefetyelt a nedves puncimba és az ő keze markolászta a telt melleimet. Már nem érdekelt ki nyal, csak nyaljon valaki, csak élvezzek el, mert már nem birtam a feszültséget. Ismét kiengedtem a kőkemény dorongot a számból és könyörögni kezdtem Tamásnak:
– Dugjál meg, kérlek… nem bírom tovább…ahhh…basszál meg…
A férfi nem kérette magát, olyan erővel hatolt belém, hogy azt hittem szétrepedek, sikítani is alig volt erőm. Mint egy megvadult bika, úgy mozgott rajtam, bennem.
– Megbaszlak…. úgy megbaszlak, ahogy még senki nem baszott meg-hallottam a hangját. Melleim előre hátra himbálóztak, lábaimat annyira szétraktam, amennyire csak tudtam, magamban akartam érezni az egész faszt. Egyik kezem az Ildikó ölére csúszott, szinte ösztönösen simogatni kezdtem. Az eszméletlenség határán ért az orgazmus. Minden eddiginél erősebben. Izmaim összerándultak, körmeimet belemélyesztettem a Tamás vállába, másik kezem két ujja az Ildikó pinájába süllyedt, sikítozva, nyüszítve söpört végig a testemen a gyönyör. Lassan ernyedt el a testem, a Tamás farka még bennem volt. A barátnőm sikongásait hallottam, éreztem puncija rángatózását és éreztem, hogy ujjaim, tenyerem csupa nedv. Tamás kirántotta a farkát belőlem, Ildikó közelebb húzódott hozzám. Tudtam mi következik, már vártam, vágytam rá, kívántam. A geci forró sugara az ajkaimon landolt, Tamás keze keményen mozgott a rángatózó dorongon, hörögve élvezett ránk. Mindkettőnk arca, ajkai tocsogott a fehér gecitől. Ildikóval reszketve nyaltuk le egymásról a nyúlós spermát

Csipesz és korbács

a Gazda
a Rabnő
Amikor belépek, és elindulok a karosszékemhez, akkor jössz be a fürdőből. Látom, hogy egy pillanatra megdermedsz, majd gyorsan letérdelsz, de úgy teszek, mintha nem vennélek észre. Nyugodtan kirakom a kisasztalra a cigarettámat, kicsit rendezkedem is rajta, és leülök. Rágyújtok. Az első slukkot mélyen leszívom, és lassan fújom ki. Csak ekkor szólítalak meg. Megérkezem. A szoba üres, Te még nem vagy itt. Miközben a fürdőbe sietek, az órámra pillantok: jól van, bőven van időm mindenre. Gyorsan levetkőzöm, elrakom ruháimat; ha valamiért bejössz ide, ne találj rendetlenséget. Belépek a zuhanyfülkébe, megnyitom a csapot és letusolok. Hamar végzek, hiszen indulás előtt is zuhanyoztam, csak az út porát, izzadtságát kell lemossam. Alaposan megtörülközöm, és befújom magam a dezodorral, melynek annyira szereted az illatát. A tükör elé lépek, hogy arcom is rendbe hozzam. Jaj, a fülbevaló!
Le kell vegyem, egy rabnő nem hordhat ékszert. Odateszem órám és gyűrűm mellé, közben nyugtázom: még majdnem 10 perc van érkezésedig, nem kell kapkodjak. Hamar végzek a sminkeléssel: csak egy kis alapozó, semmi rúzs, és kihúzom a szemöldökömet. Szempillámat nem; úgysem fogom sírás nélkül kibírni, ne kenődjön el. Ugyanezért nem festem be szemhéjamat sem; Te sem szereted, ha ki vagyok ?mázolva?. Még egy gyors ellenőrző pillantás: minden rendben, kész vagyok, mehetek.
Ám mikor belépek a szobába, Te már karosszéked felé sétálsz. Belém hasít a rémület: csak nem késik az órám? Tegnap még pontos volt! Gyorsan letérdelek. Még nem vettél észre! Illetve biztos észrevettél, de nem mutatod. Nem merek rád nézni, nem is szabad. Hallom, ahogy a kisasztalon motozol, leülsz, rágyújtasz.
– Gyere ide!
Lassabban közeledsz, mint ahogy várom. Bár a térden csúszás lassabb, mint a járás, tudom, hogy tudsz ennél gyorsabban is. Végre ideérsz, és felveszed a szabályos tartást: sarkaid zárva, térdeid széles terpeszben. Kezeid hátul, összekulcsolva, fejed lehajtva. Hosszú, sötétbarna hajad szabályosan összefogva, és még csillog rajta pár vízcsepp: az iménti tusolás nyomai. Elindulok feléd. Közben azon gondolkodom, mivel fogsz büntetni a késésért. Ha tartod magad a szokásaidhoz, akkor lehet tenyeres a nádpálcával, lehet körmös a vonalzóval, de lehet talpas is a gumibottal. Mimet és mivel vered el? És hányat kapok? Két percnél nem lehet több a késés, hiszen Te is csak most érkeztél meg; ha hármat – hármat kapok mindegyikért, még azt is ki lehet bírni.
Megérkezem. Igyekszem minél szabályosabban elhelyezkedni: szétterpesztet térdekkel ülök összezárt sarkaimon, kezeimet összekulcsolom a hátam mögött, fejemet lehajtom.
– Hol kell várjál rám?
– Itt, Gazdám.
A szigorú hangon feltett kérdésre már a válasz hangjából kiérzem a félelmet a várható büntetéstől. Ijedten feleltem. Tényleg félek.
– De nem itt voltál, hanem a fürdő ajtajánál.
– Igen, Gazdám, valóban még csak ott voltam.
Hangod most még halkabb, remegőbb, mint az imént. Nagyot nyelek
– Kérem, büntessen meg késlekedésemért!
– Iiigen – húzom el szándékosan a szavakat – ezért a kis időeltérésért? most nem kapsz büntetést.
Elnevetem magam. Elneveted magad.
– Nem te késtél, én érkeztem hamarabb!
Megkönnyebbülten fellélegzel. Szád elé tartom kezem, hálásan csókolod meg. Úgy, ahogy tanítottalak: nyitott szájjal, finoman mozgó nyelvvel, de mégsem nyalva. Közben szemügyre veszem puncidat. A kisajkak alig bújnak elő a széthúzódó nagyok közül, még nincsenek megduzzadva sem. Vénusz – dombodon viszont apró fekete pontok látszanak. Elhúzom arcod elől kezem, és intek. Felemelkedsz a sarkadról, és a simítás meggyőz gyanúmról. Fellélegzem. Arcom előtt megjelenik kezed. Hálásan csókolom meg, úgy, ahogy tanítottál: nyitott szájjal, nyelvemmel meg – megérintve bőrödet. Aztán elhúzod kezed, és intesz, hogy emelkedjem fel. Megteszem; amikor megérinted Vénusz – dombomat, már majdnem biztos vagyok benne, mi a problémád. Már reggel észrevettem, hogy borostás a puncim. Kérdésed aztán megerősíti gyanúmat.
– Mikor borotváltalak utoljára?
– Négy napja, Gazdám. Már kezd kinőni a szőr, kérem, borotváljon meg
ismét.
Szeretem, hogy ennyire engedelmes vagy, és tudod a dolgodat. Puncimnak simának, szőrtelennek kell lennie, úgy szereted.
– Menj, feküdj az asztalra!
Megfordulsz és elindulsz. Én is felállok, átmegyek a fürdőbe. Mire a szükséges kellékekkel visszatérek, már az asztalon fekszel, széttárt lábakkal, ahogy kell. De nem lépek hozzád rögtön. Előbb a kisasztalhoz megyek, felveszem a szíjakat. Csak ekkor megyek a nagyhoz. Felcsatolom a boka – és csuklószíjakat, ellenőrzöm, hogy elég szorosak – e, csak ekkor látok a borotváláshoz. A szivaccsal megnedvesítem puncidat, majd borotvahabot kenek rá. Végül előveszem a borotvát. Odacsúszom, és felfekszem.
Széttárom a lábamat, és várlak. Félek ugyan attól, ami következik, de úgyis megtörténik. A borotválás nem fáj, de nagyon rossz. Nem mozoghatok, hiszen könnyen belém vághatsz, ugyanakkor rettenetesen csiklandós és érzékeny a puncim. Hallom, ahogy visszatérsz a fürdőből. (De jó, hogy rendben hagytam ott mindent. Egyszer már megbüntettél, mert csak leszórtam a holmimat, annyira siettem, és Te bementél valamiért; ha jól emlékszem, akkor is a borotváért.) Van időm mindezt végiggondolni, mert nem rögtön hozzám lépsz, a kisasztalon matatsz. Amikor aztán idejössz, nem kezdesz rögtön a borotváláshoz. Előbb csuklóimra és bokáimra szíjbilincseket csatolsz. Szorosak, de nem okoznak fájdalmat, legalábbis egyelőre. Később majd igen, amikor kikötözöl, hiszen ezért raktad fel őket. Aztán megérzem puncimon a hideg szivacs simítását, a borotvahabot, ahogy elkened. Ez még nem vészes, de ami most jön….
– Ne mocorogj, nem akarlak megvágni!
A figyelmeztetés után elkezdem a lehúzást. Meg – megránduló combjaidon látom, hogy szeretnél minél előbb szabadulni, de nem zavartatom magam; alaposan megborotvállak. Figyelmeztetsz, és elkezded.
Amíg a Vénusz – dombot borotválod, még hagyján. Beharapom számat, megfeszítem izmaimat. Csak nem mozogni, nyugodtan feküdni! Egyre nehezebb lesz, amikor már az ajkaknál tartasz.
– Menj, töröld le és krémezd be a puncid!
Az utasítást akkor adom, amikor végeztem. Aztán székemhez sétálok. Ismét rágyújtok, de nem kell sokáig bámuljam a füstöt, mert már ismét előttem térdelsz. Az ellenőrző simítás meggyőz arról, hogy jó munkát végeztem: puncid megint szép sima, szőrtelen. Az utasításod jelzi, hogy végeztél. Lemászom az asztalról, és térden csúszva igyekszem a fürdőbe. Sietek, nem csukom be az ajtót. Gyorsan letörlöm a borotvahab maradékát, és bekenem puncimat az after – shave géllel. Finoman hűsíti, nyugtatja bőrömet. Nem vacakolok sokáig, hiszen vársz rám. Még letörlöm a kezemet, és indulok vissza.
Fél perc múlva már ismét székednél, előtted térdelek. Most nem ülök sarkamra, tudom, ellenőrizni akarod munkádat. Csak ne kelljen megismételned! Még egyszer nem hiszem, hogy kibírnám. Már előfordult, hogy megmozdultam és megvágtál, de ez szerencsére elég rég volt. Most azonban meg vagy elégedve.
– Kérem az italomat!
Már indulsz is a bárszekrényhez. Hamar kezemben van a hosszú pohár a méz – sárga folyadékkal. Térden csúszva megyek a bárszekrényhez. A hosszú pohárba először másfél ujjnyi whiskyt öntök, majd feltöltöm vízzel, végül beleteszem a termoszból a jeget, és viszem Neked.
Odaérek Hozzád, átadom a poharat.
– Hány jégkocka van ebben a whiskyben?
Eléd tartom a poharat. Te jó ég! Elhibáztam! Ilyen még sosem történt!
– Há… három.
Dadogsz, ahogy ráébredsz tévedésedre. Ijedtemben dadogok. Mi lesz most? Hogyan büntetsz meg?
– És hánynak kéne lennie?
– Ke… kettőnek!
Még mindig dadogsz, mikor kikapod az egyiket. Kikapom a felesleget.
– Bizony!
Látom, hogy nem tudod hova tenni a kezedben levő feleslegest. Kezemben van a felesleges jégkocka. Hova tegyem? Le nem ejthetem, foltot hagyna a szőnyegen.. Vissza sem vihetem, engedélyed nélkül nem mehetek el. Nem vehetem a számba sem.
– Dugd magadba!
Tétova mozdulattal nyúlsz puncidhoz, de nem kegyelmezek Megrándulsz, amikor a hideg, nedves kocka beléd csúszik. Tudom, hogy egyszerre fagyaszt és éget, de: A kérdés megoldva. Nem akarok hinni a fülemnek. Bizonytalanul mozdulok. Az utolsó pillanatig, centiméterig reménykedem, hogy mégsem. De nem állítasz le. Bedugom puncimba a jégkockát. Szörnyű! Hideg és mégis éget, az alkohol pedig csíp. Szeretném kivenni, de nem lehet.
– Mélyebbre! Benned fog elolvadni!
Középső ujjaddal betolod, majd kezedet ismét összekulcsolod a hátad mögött. Bár lehajtott fejed miatt alig látom arcodat, az egész testeden átfutó rángások jelzik az olvadó jég okozta fájdalmat. Farkam bizseregni kezd, de ennek még nincs itt az ideje. Beletörődve a dologba, középső ujjammal mélyebbre nyomom a jeget. Aztán ismét összekulcsolom hátul kezeimet. Rettenetes, ami puncimban történik. A jég lassan olvad, éget és hűt, csak a csípés szűnik meg hamar. Próbálom siettetni, gyorsítani az olvadást, megfeszítem és elernyesztem hüvelyemet, de semmi hatása.
– Lássunk most már hozzá ahhoz, amiért itt vagyunk. Add a melleidet!
Nem is próbálsz tiltakozni. Tudod, mi következik és miért. Felemelkedsz, kicsit előre is dőlsz. Kemény, szép melleid most alig pár centire vannak tőlem. Előbb tenyérrel, majd ujjheggyel simogatom őket. Az amúgy is szép, hosszú bimbók hamar még keményebbé, merevebbé válnak; ekkor teszem rájuk a CSIPESZEKET! Felszisszensz, ahogy az erős rugók benyomják a kis fogakat, de nem jajgatsz. Hát igen, az én nevelésem vagy, nem óbégatsz feleslegesen.
Hátradőlök, te is visszaereszkedsz a sarkadra. Kortyolok egyet, és megkérdem:
Hát akkor kezdődik! Jönnek a kínok, a fájdalom, a szenvedés. Nincs menekvés. Nem felejtetted el, hogy múltkor, miután elmentél, a rendrakásnál itt maradt a hamutartó. Az meg úgysem érdekel, hogy sietnem kellett. Felemelkedem, feléd tolom melleimet. Mivel kezdesz? Belemarkolsz? Megrángatod? Megcsavarod a bimbóimat? Nem tudom, de fájni fog. Aztán mégsem fáj. Tenyérrel, majd ujjheggyel simogatod bimbóimat, udvarukat. Testem gyorsan reagál: a bimbók megmerevednek. Nagyon finom. Aztán… aztán tényleg jön a kín: a CSIPESZEK! Felszisszenek, ahogy belém marnak. Legszívesebben üvöltenék, de nem szabad, nem lehet. Tilos!
Hátradőlsz, én is visszaülök sarkamra. Hallom, ahogy kortyolsz egyet.
– Mekkora súlyt akasszak a csipeszekre? 5, 10, 15, 20 dekát? Vagy 25 – öt?
Picit tétovázol, majd: Mit válaszoljak? Ha keveset mondok, akkor felteszed azt, aztán azt is, amit Te gondoltál. Jobb, ha a sokat választom.
– Büntessen 25 – tel, Gazdám, amiért rosszul készítettem el az italát.
– Megérdemelnéd, de megelégszem 15 – tel. Az a jégkocka a puncidban pótolja a többit!
– Köszönöm kegyes jóságát, Gazdám!
Suttogsz. Nem mersz hangosabban beszélni, nehogy felkiálts a melledet tépő fájdalomtól. Suttogok. Nem merek hangosabb lenni, pedig legszívesebben üvöltenék a fájdalomtól.
– Állj négykézlábra!
Túl gyorsan engedelmeskedsz, a súlyok megrántják melleidet, ismét felszisszensz. Kibújok papucsomból, és arcod elé teszem lábamat. Alázatosan és finoman csókolod végig lábfejemet.
Amikor a bokámhoz érsz, visszahúzom, és a másikat tartom oda. Azt is végigcsókolgatod.
Gyorsan engedelmeskedem. Hiba volt! A súlyok meglendülnek, nagyot rántanak melleimen. Visszanyelem a kikívánkozó jajt, de felszisszenek. Ezt még szabad, hiszen Te is tudod: fáj. Jajgatni, kiabálni tilos. Nem szabad kitérni, menekülni sem, könyörögni sem a fájdalom elkerüléséért, enyhítéséért. Hiszen önként vállaltam a rabszolgaságot, nem Te kényszerítettél rá. Meglátom egyik meztelen lábfejedet. Lejjebb ereszkedem, és végigcsókolom. Aztán a másikat tartod elém. Természetesen azt is elborítom csókokkal.
– Menj az András – kereszthez! Terpeszállás, karok ferdén a magasban!
Visszabújok papucsomba. Odacsúszol, majd felállsz. Megfordulsz, és felveszed az előírt pózt. Hozzád sétálok. Beakasztom előbb csukló – , majd bokaszíjaidba a karabinereket. Aztán feszesre húzom a láncokat. Tested nekifeszül a keresztnek, mozdulni sem bírsz. Leguggolok. Kisajkaid előbújtak, duzzadtak, de még nem eléggé. Megdörzsölöm őket, hamar megtelnek vérrel, és még vastagabbak lesznek. Ekkor teszem fel a széles pofájú, nagy PINACSIPESZEKET. Felszisszensz, hangosabban, mint amikor a melledre tettem fel. Felemelkedem, és elindulok. Odacsúszom a falra erősített hatalmas kereszthez. Ez azért jobb, mintha a levegőben lógva lennék kikötözve, és úgy vernél. Mert meg fogsz verni, tudom. Felállok, megfordulok. Terpeszben, ferdén felemelt karokkal várok Rád. Nem kell sokat várjalak. Hozzám lépsz, és a láncokon levő karabinereket előbb csukló – , majd bokabilincsemhez csatolod. Aztán megfeszíted a láncokat. Testem nekifeszül a keresztnek, mozdulni sem bírok. Elém guggolsz, és elkezded simogatni, dörzsölni pinaajkaimat. Nagyon jó! Finom! Kezdek felizgulni, amikor új fájdalom hasít belém: felraktad a Pinacsipeszeket! Ordítani szeretnék, de sikerül felszisszenéssé mérsékeljem. Nagyon fáj!
– Na, ezekre mennyit akasszak? – kérdezem. – 10, 20, 30, 40 dekát? Esetleg fél kilót?
– Talán kibírom a fél kilót.
Értékelem óvatos okosságodat, hiszen ismersz, tudod, hogy mi is következik! Öt deka is rengeteg, de ötven! Mégis ennyit mondok, hátha kevesebb lesz! És igen…
– Biztos kibírod, de most megelégszem 25 dekával is.
A súlyok lehúzzák, megnyújtják pinaajkaidat.
Felállok. Hallom erőltetetten szabályos lélegzetvételedet. Így védekezel a kín ellen, nehogy felkiálts a fájdalomtól, hiszen azt nem szabad! Azért további büntetés jár! Persze fogsz jajgatni is, de a csipeszek és súlyok statikus fájdalma még uralható. Hogy ne legyen olyan könnyű dolgod, kihúzom a biztosítót, és két racsnit engedek a láncon. A kereszt előrebillen 30 ° – ot, de a szíjak erősen tartják testedet, amely most enyhén előreívelve eltávolodik a kereszttől. A meglendülő súlyok megrántják pinádat, melleidet, de még mindig kibírod jajgatás nélkül, csak lélegzeted válik pár pillanatra kapkodóvá.
Visszasétálok a karosszékhez, leülök. Új cigarettára gyújtok, kortyolgatom az italomat, és nézlek. A meg – megmozduló súlyok elárulják azt, amit innen egyébként nem láthatnék: mocorogsz, próbálsz kényelmesebben elhelyezkedni, persze hiába, a fájdalom nem szűnik. A csipeszek harapnak, a súlyok rángatnak; tested legapróbb rezdülését is új kínnal fizeted meg.
Lassan kiürül a pohár, végigég a cigaretta. Felállok, a fogashoz megyek. Fél szemmel figyellek, miközben válogatok. Nem mersz felnézni, de érzem: próbálod kitalálni, mit is veszek le, miközben (persze hiába) reménykedsz: talán semmit. Végül leakasztom kedvencemet.
A korbács nyele 20 centi, és olyan, mint egy farok; 7 szíja puha bőrből van ugyan, de szintén 20 centis. Hozzád sétálok. Visszabillentem a keresztet, ismét egyenesen áll. Egyenként megemelem és visszaejtem a súlyokat; nem esik le egyik sem, erősen tartanak a csipeszek. Mindezt persze felszisszenéseid kísérik; az utolsó már majdnem jajgatás.
Oldalt állok, és felemelem a korbácsot. Az első ütés melleidet éri; ezt még kibírod csendben, a kissé lejjebb érkező másodikat is, de a még lejjebb irányzott újabb után feljajdulsz: az egyik szíj pont rácsapott már amúgy is megkínzott mellbimbódra. Kis szünetet tartok, majd folytatom a korbácsolást; a következő három ütést megint elviseled, a negyediknél ismét feljajdulsz. Megint lélegzetvételnyi szünet, majd tovább ütlek, lassan haladva lefelé.
Ismét feljajdulsz. Ezt már nem szeretem.
A súlyok lehúzzák, megnyújtják pinaajkaimat.
Felállsz. Mélyeket lélegzem, hogy kibírjam jajgatás nélkül. Nagyon nehéz. Ha lehetne, sikítanék a fájdalomtól, de nem lehet. Próbálok kellemes dolgokra gondolni, kiűzni agyamból a fájdalom tudatát. Nem megy!
A fájdalom erősebb! És hirtelen… előrebillented a keresztet.. A súlyok lengenek, és rángatják melleimet, pinámat. A szíjak is belém vágnak, hiszen most azok tartanak. Főleg a csuklószíjak, rajtuk van szinte egész testsúlyom. Bár csak 54 kiló vagyok, de ezt két nem túl széles szíj tartja! Ha hirtelen elszakadnának… de erre nem szabad gondolni sem. Téged is elbírnának, pedig majdnem kétszer olyan nehéz vagy, mint én.
Visszamész a karosszékhez, és leülsz. Rágyújtasz. Most van 7 – 8 percem, hogy megszokjam a megszokhatatlant. Fáj… fáj… FÁJ! Próbálom lassan, nyugodtan venni a levegőt. Minden lélegzetvételnél megmozdulnak a mellemet húzó súlyok, és ébren tartják a kínt. A pinaajkakra akasztottak sincsenek nyugalomban. Legkisebb lengésük is újra meg újrateremti a fájdalmat. Nem látlak, de tudom, mit csinálsz: ülsz, és nézel, iszogatod a whiskyt és cigarettázol. Nem is tudom mit kívánjak inkább: maradj a székben minél tovább, vagy folytasd a kínzást, hogy minél előbb vége legyen.
Hallom, ahogy felállsz. De nem hozzám jössz. Az apró zajok elárulják, hogy a fogason matatsz. Oda vannak felakasztva a korbácsok, a lovaglópálcák és ?ostorok, a paskolók, a nádpálcák és mogyoróvesszők, a… Mindenből 3 – 4 fajta is, minden fajtából 2 – 3 darab. Mit választasz? És melyiket? Nem mintha nem lenne mindegy: csak rossz van és rosszabb. Amikor már előttem vagy, úgyis megtudom! Igen, megtudom. Ahogy visszabillented a keresztet, egy pillanatra látom kezedben a fekete korbácsot. Talán ez a legjobb ilyen. A kék színű selyemszálakból font ütése ugyan kevésbé fáj, de tovább sajog. A piros bőrből készült korbács kemény szíjai nagyon fájdalmasakat ütnek, nyomuk is sokáig megmarad, de nem fáj sokáig. Ezek a fekete, puha szíjak alig hagynak nyomot, a fájdalom közepes, de tovább tart.
Nincs sok időm ezen elmélkedni. Hirtelen fájdalom hasít belém: felemelted és elengedted a bal mellemet húzó súlyt. Aztán a jobbat is. Aztán a pinámat húzókat is, külön – külön. Nem bírom tovább! Dehogynem bírom! Ez még semmi ahhoz képest, amikor a lecsapó korbácsütés ÉS a súly egyszerre gyötör. Oldalt lépsz. Hát akkor… kezdődik. Igen, a korbács máris lecsapott mellemre. Nem jajgatni! Ismét! Akkor sem jajgatni! Megint! JAJAJ! Az ütések egyre lejjebb vándorolnak. Nem… lehet… kibírni… JAJgatás nélkül. Még lejjebb! Már a hasam közepénél tartasz. Talán… mégis… nem… Aúú!
– Tátsd ki a szád!
Benyomom és felcsatolom a zsebemből elővett gag – ball – t, aztán ismét oldalt állok, és folytatom a verést. A szájpecek mögül most már csak fojtott nyögések hallatszanak; igaz, egyre sűrűbben.
Amikor térdedhez érek, megint szünetet tartok. Most a másik oldaladra lépek, és onnan korbácsollak tovább: térdednél kezdem, és lassan haladok felfelé. A nyögések már majd mindegyik ütés után felhangzanak.
Visszaérek a melledhez. Tested nagy részét ellepik a korbácsnyomok, többségük halvány, de van jó pár sötétebb is. Ismét eléd állok, kiveszem a szájpecket. Szemeid vörösek, szemhéjad duzzadt, arcodon elkenődött a smink a könnyektől. Levegő után kapkodsz, alig bírsz megszólalni, de csak kinyögöd:
Ráharapok a gag – ball – ra. Ez egyszerre jó és rossz. Jó, mert nem kell visszatartanom jajgatásomat, mégsem zavarja élvezetedet, melyet elverésem okoz. Rossz is, mert sokkal kevesebb levegőt kapok, csak orromon át tudok lélegezni. De már oldalt léptél, és tovább korbácsolsz. Ordítok, sikítok, de Te ebből csak nyöszörgést hallasz. Már a combomat érik az ütések, már a térdemnél tartasz.
Kis szünet, amíg a másik oldalamra állsz. Most a térdemnél kezded, és felfelé haladsz az ütésekkel. Érzem, amit a kicsorduló könnyek lefolynak arcomon. Nem bírom tovább, már folyamatosan jajgatok. Most lehet, nem hallod. Már megint a mellemnél vagy, még egy ütés, még egy, és az utolsó. Megint előttem állsz, kiveszed a pecket szájamból. Végre kapok levegőt! Csak három – négy gyors lélegzés után tudom kinyögni az előírt szavakat:
– Köszönöm a fenyítést, Gazdám!
– Még nincs vége, de az utolsókat számolni is fogod!
Ez már szinte kegyetlenség, tudom. De megérdemled? és ezt te is tudod!
Mély lélegzetet veszel:
Ez a legszörnyűbb dolog. Egész testem ég, sajog, és akkor még számolni kell az ütéseket, egyenként megköszönni őket. És nem szabad jajgatni, mert akkor az az ütés nem számít. Tévedni sem szabad, mert az sem számít. Nem tudom, hányat akarsz most adni, tízet szoktál, de legalább tizenhárom lesz belőle. Ha tizenötöt, abból 18 – 19 lesz, a húszból 25 – 26, a huszonöt legalább harminckettőt jelent!
– Ahogy parancsolja, Gazdám!
A korbács szíjait lassan, lentről felfelé végighúzom a hasadon. Aztán leengedem a kezem, majd meglendítem felfelé; a szíjak pontosan célba találva érik pinádat. A korbács szíjait lassan, lentről felfelé végighúzod a hasamon. Aztán leengeded a kezed, és máris csattan pinámon az ütés.
– Egy! Köszönöm, Gazdám!
– Kettő! Köszönöm, Gazdám!
– Három! Köszönöm, Gazdám!
– Aúúúúúú! Négy! Köszönöm, Gazdám!
– Ez nem számít! Feljajdultál!
Ismét végighúzom a szíjakat a hasadon, majd folytatom. Ismét végighúzod a szíjakat a hasamon, majd folytatod.
– Négy! Köszönöm, Gazdám!
Végül is tizenhármat kaptál, de a három jajgatás miatt úgy fejeződött be, hogy: Még két feljajdulás, vagyis összesen tizenhárom, amikor kimondhatom:
– Tíz! Köszönöm, Gazdám!
Persze még nincs vége, csak a verésnek. A korbács nyelét köldöködhöz érintem, majd egyre erősebben nyomva lefelé húzom. Végül felnyomom pinádba. Ütközésig. Meg is forgatom benned. Persze feljajdulsz, mire még egyet nyomok és forgatok rajta. Aztán ismét előredöntöm a keresztet, tested ismét kifeszül. Visszamegyek székemhez, és újabb cigarettára gyújtva nézlek. Most már nemcsak a súlyok mozgásán látom, hogy mozgolódsz; jól látszanak a megfeszülő és elernyedő izmok, a test hullámzása. Nem is szívom végig a cigit, visszamegyek hozzád. Érzem, kis pihenésre van szükséged a következő próbatétel előtt.
Visszabillentem a keresztet. Előbb melleidről, majd pinádról is leakasztom a súlyokat; a csipeszek még maradnak. Nem húzom ki a korbácsot sem. Aztán meglazítom a láncokat, és előbb a bokáidat, majd a csuklóidat rögzítő karabinereket kapcsolom le. Szabad vagy. Azonnal térdre esel. Nem csupán azért, mert így kell: egyszerűen nincs erőd állni.
Vége. Nem ütsz többet. Hasamhoz, köldökömhöz nyomod a korbács nyelét, és lassan lefelé húzod. Akkor ez az a fekete korbács lesz, amelyiknek a nyele… AÚÚÚ! Igen, ennek a nyele van farokká faragva, és ez a korbácsnyél – farok most fel van nyomva a pinámba. Teljesen felnyomtad, még meg is forgattad. Fáj. Farok, és mégis fájt, ahogy belém nyomtad, megforgattad. És még most is fájdalmat okoz, pedig már nem mozgatod, csak ott van, és kitölti az egész pinámat. Most megint előredöntöd a keresztet. Ne, kérlek, ne! A súlyok megint megrántották melleimet, pinámat. Ugye nem? De igen, itt hagysz lógni.
Hallom, hogy leülsz és rágyújtasz. Ez most rosszabb, mint a verés előtt volt. Nehezebben veszem a levegőt, a súlyok jobban rángatják, tépik melleimet. A pinámból is próbálom kicsit kijjebb tolni a korbácsnyelet, tehát azok a súlyok is mozognak, kínoznak. Egyszer csak megint előttem vagy, visszabillentesz. Leakasztod a súlyokat. Kérlek vedd le a csipeszeket is! Húzd ki belőlem a korbácsot! De nem teszed. Meglazítod a láncokat, kikapcsolod a karabinereket. Térdre esem. Ha lehetne, akkor sem bírnék most állni, de szerencsére úgysem lehet.
– Hozzad rendbe magad!
Visszamegyek székemhez, de nem ülök le. Gyors slukkokkal végigszívom a cigarettát, közben hallom a fürdő ajtajának nyílását, csukódását, a vízcsobogást. Leheveredek a kanapéra, és várlak. Az ajtó kisvártatva ki is nyílik, és bejössz. Lassan, furcsa mozgással csúszol felém. Na igen, zavar a pinádban levő korbács. A szék felé indultál, már majdnem oda is érsz, amikor észreveszed, hogy nem ülök benne. Egy pillanatra megállsz, felemeled a fejed, körülnézel.. Meglátsz, és újra lehajtott fejjel most már felém tartasz. Amikor ideérsz, felveszed szokott testtartásod. Eléd tartom kezem, és elborítod alázatos csókjaiddal. Állad alá nyúlok, felemelem fejedet. A sminked rendben, a szemedet is megmostad, csak a kissé még mindig duzzadt szemhéjak árulkodnak az iménti sírásról.
Megérintem mellbimbóidat is. Bár színük jóval sötétebb a normálisnál, kemények is, de hidegek, úgyhogy leveszem a csipeszeket. Az újra meginduló vérkeringés fájdalmától sziszegsz, de:
Nehezen vánszorgom el a fürdőbe. Most becsukom az ajtót magam mögött. Kell egy kis idő, hogy rendbe szedjem magam, kicsit pihenjek. Legszívesebben kikapnám a korbácsot, leszedném a csipeszeket. De nem tehetem. Csak Te nyúlhatsz hozzájuk, csak Te szüntetheted meg a kínt, melyet Te okoztál. Feltápászkodom, végignézek magamon. Testem nagy részét ellepik a korbácsnyomok, többségük halvány, de van jó pár sötétebb is. Belenézek a tükörbe. Szemeim vörösek, szemhéjam duzzadt, arcomon elkenődött a kevés smink a könnyektől. Kinyitom a csapot, és a hideg vízzel alaposan megmosom arcomat. A hideg szivacsot sokáig nyomom szememre, olyan jó. Na elég, nem várathatlak soká. Újra sminkelek. Megnézem magam a tükörben. Még mindig kicsit duzzadtak a szemhéjaim, de egyébként rendben vagyok, mehetek. Az ajtó nyitásakor letérdelek, és elindulok széked felé. Nehéz így, a korbáccsal pinámban csúszni, de mindjárt odaérek. Nem ülsz a székben.
Merre vagy? Gyorsan körülnézek: a kanapén fekszel. Még három métert kell megtegyek, mire odaérek. Most már csak szabályosan el kell helyezkedjek. Arcom előtt megjelenik a kezed. Engedelmesen csókolgatom. Aztán felemeled a fejem, gyorsan lesütöm szememet, hisz nem szabad Rád néznem engedélyed nélkül.
Elengeded államat, és megérinted mellbimbóimat. Leveszed a csipeszeket. SSSSZZZZ! Ez majdnem annyira fáj, mint amikor feltetted.
– Köszönöm, Gazdám!
Megfogom a pinádba nyomott korbácsot. Megforgatom majd kihúzom. Persze lucskos, úgyhogy szájad elé tartom. Kinyújtott nyelvvel, buzgón tisztogatod. Közben szabad kezemmel kibontom a szalagot, hajad immár szabadon hull válladra. Kibontom köntösöm övét is. A korbács nyele immár tiszta, félredobom hát, és végigdőlök a heverőn. Belemarkolok hajadba, és térdemhez húzom fejedet. Ajkaiddal óvatosan megfogod a köntös szegélyét – nem nyálazhatod össze, mert azért büntetés jár – , és félrehúzod. Elengedem a fejed; most már tudod a dolgod. Megcsókolod a térdem, és apró csókokkal lassan haladsz felfelé, egészen a köldökömig. Aztán – kissé felemelkedve – ugyanezt csinálod a másik lábammal is. Ismét felérsz a köldökömhöz. Most egyenesen lefelé folytatod a csókolást, egészen farkam tövéig. Kinyújtod a nyelved, körbenyalod zacskómat, farkamat, majd elkezdesz szopni. Lassan, finoman, óvatosan csinálod, ahogy tanítottalak. Nem szorosan, nem fogaiddal, csak ajkaiddal érsz hozzám; meg persze a nyelved simogatja makkomat. Közben meg – megérintem, simogatom melleidet. Bimbóid ismét kemények, merevek, visszatért normális színük és melegségük is.
Bár nagyon igyekszel, még nem akarok elélvezni. Egy idő után tehát elhúzom fejedet, és megkérdezem:
Tényleg köszönöm, hisz az egyik állandó fájdalom a vérkeringés helyreállásával gyorsan megszűnik.
Megforgatod pinámban, és kihúzod belőlem a korbácsot. Szájam elé tartod. Na igen, rajta van a nyomom. Kinyújtom a nyelvem, nyalogatom, tisztogatom. Közben szabad kezeddel tarkómnál matatsz: kiveszed a szalagot, mely eddig összefogta a hajamat, most már szabadon hull vállaimra. Ledobod az immár tiszta korbácsot, és hajamba markolva térdedhez húzod fejem. Ajkaimmal megfogom köntösöd szélét – csak nehogy benyálazzam! – és oldalt húzom. Már nem fogod a fejem, minek is tennéd, tudom, mit kell csináljak. Megcsókolom a térded, aztán kicsit feljebb, majd még feljebb, és így csókolom tovább combodat, hasadat, egészen köldöködig. Aztán kicsit felemelkedem, hogy elérjem másik térdedet is, és most a távolabbi combodon kúszik felfelé ajkam. Lassan felérek ismét a köldöködhöz. Innen egyenesen megyek lefelé. Aztán ott vagyok a célnál. Körbenyalogatom drága zacskódat, és kemény, forró Farkadat. Majd óvatosan szájamba veszem. Lassan, finoman szoplak, ahogy kell, ahogy tanítottál: csak ajkaim érnek Hozzá, a fogam nem, és nyelvemmel simogatom Makkodat.
Közben időnként megsimogatod a melleimet. Ez nagyon jó, ez csodálatos!
Most már talán szabad kicsit, nagyon kicsit erősebben is, de…. Megint hajamba markolsz, és elhúzod fejem. Miért? Csak nem kezdtem túl korán? Még nem akarod?
– Szeretnéd a pinádba?
– Igen, Gazdám, nagyon!
Hangodból egyszerre érzem a csalódást és a reményt: nem engedtem, hogy kielégíts, de talán mégis kapsz egy kis gyönyört a sok kín után. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű! Tényleg nagyon szeretném. Mindig szeretném, de Te olyan ritkán méltatsz rá.
– Megérdemled?
Nem válaszolsz azonnal, ezért megismétlem: Nem érdemlem meg, de annyira szeretném! Olyan jó lenne!
– Megérdemled, hogy a faszomat benyomjam a pinádba? Megérdemled, hogy megbasszalak?
Halkan, de érthetően válaszolsz. Muszáj válaszolnom..
– Nem érdemlem meg, Gazdám. Rossz voltam, méltatlan vagyok arra, hogy gyönyörben részesítsen. Kérem, inkább okozzon nekem további fájdalmakat!
Az utolsó mondat már kissé hangosabb. Nyelek egy nagyot az utolsó mondat előtt.
– Megkapod! Menj, feküdj az asztalra!
Amíg odaérsz, felveszem a kisasztalról a különleges, átalakított vibrátort. Még megnézem, elég energia van – e az elemekben (igen, vadonatújak), aztán zsebre vágom. Összekötöm köntösömet, és hozzád lépek. Kitárulkozva fekszel, feneked félig lelóg, pinádon még ott vannak a csipeszek. Föléd hajolok, szádhoz tartom a vibrit, te pedig gondosan megnedvesíted az aranyszínű fémhegyet.
Felegyenesedem, és a legkisebb fokozatra kapcsolom a motort. A fémhegy alig érezhetően remeg. Lassan benyomom hüvelyedbe. Miután bent van, egyenként kapcsolom a következő fokozatokat. Arcod, tested apró rándulásai jelzik, hogy élvezed. Elérek az ötödik fokozathoz, majd a hatoshoz, és – felsikoltasz. Hát igen. Most már nem gyorsabb, erősebb rezgéseket ad a vibrátor, hanem áramütést. Ez megszokhatatlan, elviselhetetlen, szörnyű.
Még felkapcsolok hetesbe, majd nyolcasba (nincs is több), egyre nagyobbak az áramütések is, egyre hangosabban sikoltozol. Már túl hangosan, úgyhogy inkább kikapcsolom és kihúzom a vibrit. Még egy sikoly, aztán elcsendesedsz, testedet sem dobálod már.
Megyek. Most egy kicsit máshogy helyezkedem el, mint amikor leborotváltál: lábaim most is teljesen szét vannak tárva, de akkor teljesen az asztalon feküdtem, most félig lelóg a fenekem. Így könnyebben belém tudod majd tenni Farkadat, és az a veszély sem áll fenn, hogy drága Heréd beleütöd az asztal szélébe. Várlak, és hallom, hogy a kisasztalon matatsz. Nekem az utolsó megjegyzésed vibrál az agyamban. Még nem értek véget a fájdalmak. Mit fogsz csinálni velem?
Megint súlyokat teszel a még mindig pinámon levő csipeszekre? Vagy új csipeszeket teszel fel? Verni nem fogsz, akkor nem bontottad volna ki a hajam. Esetleg gyertya? Nem hiszem. Azt hallanám, ahogy meggyújtod, és nem is szoktad csinálni. Hiszen szinte semmi fájdalmat nem okoz. Persze most, hogy alaposan végig vagyok verve, nagyobbat, mint verés nélkül; ha mellbimbómra vagy a bimbóudvarra cseppen a forró viasz, az is nagyon rossz, de csak egy pillanatra. De nem töprenghetem tovább: már itt is vagy, és szájamhoz tartod az aranyhegyű vibrátort. Hát igen; pinám öröméért pinám kínjával kell fizetnem. Jól lenyalom a fémet, hogy könnyebben belém csúszhasson. Elveszed, és hallom, ahogy a kis motor halkan duruzsolni kezd. Lassan nyomod belém a vibrit. A legfinomabb kis rezgéseket még alig érzem, de aztán feljebb kapcsolsz. Ez jó! Ez nagyon jó! Ez igen nagyon jó! Ez csodálatos! Ez… Ááá! Ne! Kérlek, ne! Ezt ne! Ezt nem lehet kibírni! Ezt nem lehet megszokni! Ááá! Ez szörnyű! Ezt nem lehet kibírni! Ááá! Ez rettenetes! Ááá! Ez iszonyú! Ááá!… Végre!
Kikapcsoltad. Ezeket az áramütéseket akkor sem tudnám megszokni, ha minden nap órákig csinálnád! Már nincs is bennem! Mire magamhoz térek, addigra ki is húztad a vibrátort.
– Nyisd ki magad!
A még mindig fent levő csipeszekkel széthúzod kisajkaidat. Pinád nedvesen, tágra nyitva vár rám. Lassan beléd nyomom faszomat. Amikor már félig benned vagyok, elveszed és a fejed fölé emeled kezed. Szádba nyomom a kikapcsolt vibrátort. Meg kell tisztítani, hiszen rajta van pinád nedve; a legmegfelelőbb tisztítóeszköz pedig nyelved. Amíg ezzel vagy elfoglalva, leveszem a csipeszeket. Már nincs rájuk szükség. Lassan teljesen beléd hatolok. Kiveszem szájadból a vibrit és zsebre teszem. Aztán elkezdek mozogni benned. Először lassan, majd egyre gyorsabban, ki – be, ki – be, ki – be…
Élvezem, és te is élvezed. Már majdnem a csúcson vagyunk, amikor abbahagyom. Gyorsan fejedhez lépek, és az asztal szélére húzom. Felém fordítod az arcod, csücsörítesz. Gyorsan szájadba nyomom faszomat. Szopni kezdesz, de láttam, hogy csalódott vagy, amiért most hagytam abba. Végeredményben viszont meg vagyok elégedve mai viselkedéseddel, úgyhogy:
Lenyúlok, megfogom a csipeszeket és széthúzom pinámat, amennyire csak lehet. Gyere, várok Rád, a Tied vagyok! Érzem, amint Faszod lassan belém nyomul. Már elég mélyen van, nem kell tovább tartanom, elengedhetem a csipeszeket. Már le is vetted őket. Jaj, ez fáj, de mindjárt elmúlik. Már egészen bennem vagy.
Miért nem kezdesz mozogni? Persze, a vibri! Meg kell tisztítanom! Gyorsan lenyalom. Gyere! Csináld már, kérlek! Végre! Igen!
Igen! Igen! Igen! Ez jó! Ez nagyon jó! Ez remek! Ez csodálatos! Ez mennyei! Ez… De miért hagytad abba? Miért vetted ki? Itt állsz a fejemnél, és az asztal szélére húzod. A számba akarsz élvezni? Gyere, boldogan szoplak! Csak… már majdnem a csúcson voltam, amikor abbahagytad. Már csak két – három húzás választott el tőle!
– Simogathatod magad!
Egyik kezeddel pinádhoz, a másikkal melledhez nyúlsz, és masztizol. Segítek neked: miközben tovább szopsz, én is simogatom a melledet egyik kezemmel. Tested mozgásán, vonaglásodon látom, hogy élvezed, jól esik. Aztán nincs tovább: beleélvezek a szádba. Miközben nyeled a gecit, te is felérsz a csúcsra.
Aztán odébb lépek. Lemászol az asztalról, elém térdelsz.
Egyik kezemmel pinámhoz, a másikkal mellemhez nyúlok, és masztizom. Ó de jó! Ezt olyan ritkán engeded meg! Szinte soha! Pedig nagyon jó! Miért nincs még egy kezem, hogy mindkét mellemet simogathassam? Köszönöm! Olyan jó vagy hozzám! Segítesz, hogy mindkettő megkapja a simogatást, és közben ne kelljen pinámat, peckemet sem magára hagyjam. Még! Még! Igen! Ez az! Remek! Csodálatos!
Szinte ugyanabban a pillanatban jutok a csúcsra, amelyben számba lövöd forró, sűrű, csodás Gecidet. Buzgón nyelem le. Ebből egy csepp sem veszhet kárba! Ezt Te adtad nekem, az enyém, csak az enyém!
Aztán odébb lépsz. A mámor pillanatainak végük. Már nem egyszerűen Férfi és nő vagyunk, hanem Te a Gazdám, én pedig rabnőd, akinek kötelességei vannak. És ezeket teljesíteni kell. Lemászom az asztalról, eléd térdelek. Ha lehetne sem tudnék állni. Most nem a kín, a fájdalom veszi el erőmet, hanem a gyönyör kimerültsége.
– Köszönöm, Gazdám!
Hálásan csókolod meg eléd tartott kezemet, majd négykézlábra ereszkedve lábaimat is.
Visszamegyek a kisasztalhoz, elrakom a cigarettát, öngyújtót. Te még mindig az asztal mellett vagy, de már megint a szabályos térdeplő helyzetben. Mára azonban már nincs tovább szükségem rád, tehát elindulok kifelé. Az ajtóból még visszaszólok:
A hála csókjaival borítom elém tartott kezedet, majd lábaidat. Köszönöm a kínt és a gyönyört, a fájdalmat és az örömöt.
Elfordulsz tőlem, a kisasztalhoz mész. Nem tudom, szükséged van – e még rám ma, vagy ennyi volt. Kezdjük elölről, vagy valami mást akarsz csinálni velem, vagy… Igen, elmész, csak az ajtóban fordulsz vissza egy pillanatra.
– Csinálj rendet. Utána elmehetsz, de holnap ugyanebben az időben megint itt kell lenned!
Kilépek az ajtón, és magadra hagylak. Most rendet csinálsz, ha van időd, lezuhanyozol, és elmész. Majd visszajövök, hogy tényleg rend van – e. És holnap? még nem is tudom, mi is lesz! Az ajtó becsukódik mögötted. Kimerülten, sajgó tagokkal tápászkodom fel, és kezdek rendet rakni. A mai napnak ezzel vége, de mindjárt itt a holnap, amikor új gyötrelmek és – talán – új gyönyörök várnak rám.