Szexpláza – Erotikától a pornóig!

Fárasztó, átdolgozott munkanap után találkoztunk a bevásárlóközpont előtt fütyülő, még mindig télies szélben. Sietős, gyors puszi, majd hazazötykölődtünk a csúf sárga villamoson. A másik szavába vágva, egymásra licitálva meséltük a másiknak a nap történéseit, tudva, hogy mindenkit a maga élménye foglalkoztat, jóformán oda sem figyeltünk a másikra.
Átfagyva, éhesen érkeztünk a meleg lakásba. A legénylakások szokásos rendetlensége, halmokban álló vasalatlan ruhakupacok, szétdobált nyakkendők, felgyűrt ágytakaró, a héten elfogyasztott pár dobozos sör maradványai szanaszét, a nappaliban a pasik vasárnapi pókerpartijának romjai.
Az előszobában lekerültek rólunk a kabátok, és párom büszkén húzta ki magát új vászonblúzában. A durvának látszó, mégis finom anyag megfeszült erős, gömbölyű mellein, az apró gombok egész sorát tartó kis liffentyűk szorosan erőlködve tudták csak összefűzni a blúz elejét. Megdicsértem, bár a hatalmas keblek még így becsomagolva is nagyobb hatást tettek rám, mint maga a ruhadarab.
Láttam a gyönyörködő pillantást, de igyekeztem nem mutatni, mennyire jól esik, ahogy felfal a tekintetével. Úgy toltam el magamtól, mint akinek egyetlen vágya a forró tea és egy gyors vacsora. Magamban somolyogva osontam utána a fürdőszobába, elégedetten hallgatva a zsörtölődését „mindenféle éhenkórász nőszemélyekről”. Hátulról leptem meg, miközben kilátástalanul kutatott a melegítő nadrágja után.
Ahogy végre megpillantottam a nadrágot két összegyűrt törölköző alatt, kíváncsi, cirógató ujjakat éreztem az ingem szegélyénél. Az ujjak finoman siklottak a derekamra, körmeivel ingerlően karistolva, egyre szűkülő körökben közeledve ágyékomhoz, de el nem érve azt. Testem reagált a gyengéd érintésre, de az agyam nem, csak álltam és élveztem a gyengéd kényeztetést.
Éreztem, ahogy összerezzen, és azonnal láttam, hogy a váratlan akcióm nem volt hatástalan, alsónadrágján a dudor egyre nőtt. Éreztem a benne tomboló feszültséget, sóvárgását, hogy ott is megérintsem, de nem akartam elsietni. Ő azért nem türtőztette magát, szenvedélyesen markolta meg a hátam, a fenekem, szájával viszont óvatosan kereste ajkaimat. Kezeivel türelmetlenül kezdte gombolni a blúz szoros kapcsait, ami a nagy rutin ellenére is kifogni látszott rajta.
Ahogy az első gombok engedtek és megláttam hófehér dekoltázsát, a melltartóban duzzadó dombok közötti mély völgyet, elborított a vágy, hogy érezzem a lágyságukat, a teltségüket. Bár körbefogni így nem tudtam még őket, ujjaim önálló életre kelve simogattak minden előbukkanó négyzetcentimétert. Álmodozóan, engedelmesen csókolt vissza, keze játékán egy pillanatra sem változtatva, lusta mozdulatokkal korbácsolta tovább a vágyam, amely már így is kényelmetlenül feszítette rajtam az utolsó fölösleges ruhadarabot.
Mosolyogva néztem igyekezetét, amivel eligazítani igyekezett egyre növekvő farkát. Kacéran vetettem oda „felőlem akár le is veheted!”, és kihívóan indultam el a homályos hálószoba felé. Odabent szorosan hozzám simult, majd megszabadított a már amúgy is megkínzott blúztól. Bár az én vágyam még váratott magára, szenvedélye rám is átragadt, alig vártam, hogy meztelenül kapaszkodjunk végre össze, így én is igyekeztem. Örömmel konstatáltam, hogy rúdja keményen ágaskodik, csak remélni mertem, hogy nem lesz túl türelmetlen.
Legszívesebben ott és azonnal magamévá tettem volna, állva, a földre vagy az ágyra lökve, de tudtam, ezt mégsem lehet. Gyorsan dobta le magáról a maradék ruhát – ez már nem volt a csábítás része, hiszen így is azt tehetett velem, amit akart. Farkam kőkeményen meredt, szinte lüktetett a vágytól, hogy beléhatolhasson. Ahogy az ágyon térdelve átöleltük egymást, finoman combjai közé engedett és lágy ringatózással dédelgette, nyelvét kereső nyelvemen éreztem bizsergető kuncogását.
Előbb szemből, majd hátulról éreztem meg a combjaim között a forró férfiasságát, minden porcikám kívánta ezt az erőtől duzzadó szerszámot, ölem nedveket könnyezett a puszta gondolatától is. Gyengéden simogatva ingerelt vele, egyre közelebb és közelebb kerülve, miközben kezei egész testemet bejárták. Nagy férfikeze a melleimre zárult, becézgetve méregette formáját, súlyát. Fogaival a tarkómat harapdálta finoman, majd beletemetkezett hosszú, barna hajzuhatagomba.
Ujjaim alig tudták átfogni a rugalmas halmokat, ehelyett inkább végigsimítottam a lapos hason, a nőiesen telt csípőn. Orromban éreztem az illatát, amelybe nemsokára fanyarul vegyült izgalmának illata is. Miközben combjaival még mindig szorosan fogott, térdelve nyúlt el előttem, felkínálva izmos hátát a simogatásnak. Tudtam, hogy ez az egyik legérzékenyebb pontja, és most sem kellett csalódnom. A masszírozó mozdulatok közé vegyített finom karmolások, csókok és harapások nyomán mély, vággyal teli sóhajok törtek elő belőle.
Andalítóan hatott rám, ahogy erős kezével az egyik legérzékenyebb erogén zónámat vette kezelésbe, annyira elzsongultam, hogy váratlan behatolása a meglepetés erejével hatott. Azt hittem több időre lesz szükségem, de hüvelyem lucskosan zárta körbe a betolakodót. Éreztem, hogy vágya cseppet sem hagyott alább, sőt. Lassan, óvatosan mozgott bennem, minden egyes döféssel mélyre hatolva. Hátulról hatolt belém, térdelő pózunk miatt szinte alulról felfelé, a szokatlan póz teljesen megvadított.
Sóhajai szaggatott nyögdécseléssé töredeztek, ahogy újra és újra megmártóztam benne. Akárha eleven tűz ölelt volna minden döfésnél körül, forró ágyékával szorosan préselte magát hozzám. Éreztem, hogy ezt a pózt és ezt a forróságot nem fogom bírni, végem lesz hamar, mielőtt még igazán hozzákezdtünk volna. Megragadtam a széles csípőt és olyan ütemet diktáltam, amivel még tartani tudtam magam valameddig. Gyönyörködve hajoltam elefántcsontszínű vállára, kezeim a hatalmas, lágyan ringó keblekre kulcsolódtak.
Éreztem, ahogy mélyen bennem lüktet. Annyira gyengéd és bensőséges volt az egész pillanat, hogy azt sem bántam volna, ha ebben a percben belém robban. Gyönyörködve, elégedetten élveztem, ahogy küzd magával, lelki szemeimmel szinte láttam a pulzáló ereket a vastag farkán. Ez a gondolat, és hogy közben igyekeztem hüvelyizmaimmal úgy szorítani, hogy segítsek neki, egészen megvadított. Pillanatokon belül én váltam kéjtől vinnyogó, tüzelő nősténnyé, alig bírtam visszatartani magam, hogy ne hajszoljam mindkettőnket egy elkapkodott élvezetbe.
Éreztem, ahogy egyre szenvedélyesebben vonaglik alattam, de nem bírtam tovább. A hátára fordítottam és lassítottam a tempón, tovább odázva a kitörést. Néhány lökés után már biztos voltam benne, hogy jól döntöttem. Mozgásunk összesimult, testünk ütemesen kereste a másik testét, minden egyes mozdulattal apró örömöket okozva. Pár perc múlva már lehiggadtunk annyira, hogy értékelni tudjuk a játék elnyújtását.
Ahogy úrrá lettünk magunkon, megint felülkerekedett bennem a kisördög, hogy minden cseppet ki akarok facsarni ebből a hímből. Birtokolni akartam a lelkét, a gondolatait, és a testét, a bennem mozgó szerszámát, amely újult erővel, büszkén hatolt belém újra meg újra, azt akartam, hogy hódoljon be nekem, a testemnek, hogy zokogjon a kéjtől és könnyeivel öntözzön belülről.
Csípőjét megemelve, hüvelyizmait erősen megszorítva kezdett alattam egyre erőteljesebb tekergésbe, mélyen magába fogadva. Tekintetünk összekapcsolódott, testünk szorosan tapadt össze. Erős, kemény lökésekkel válaszoltam, nagy nyögéseket csalva elő belőle. Arcán láttam, a feszült koncentrációt, amellyel kordában tartja forró testének minden porcikáját, hogy a legnagyobb gyönyört adja és kapja cserébe, mindkettőnk örömére. Óráknak tűnt, pedig talán percek sem voltak, amíg feszegettük egymás határait, hol gyorsítva, hol lassítva a tánc ütemén, míg meg tudtuk unni.
Keményen küzdött, nem adta könnyen a győzelmemet, aminek nagyon örültem. Nem véletlenül szeretem ezt a férfit, tudja, hogy mi kell nekem – és mindent igyekszik megadni, hogy a lehető legjobb legyen mindkettőnknek. Hálásan gördültem felülre. Elégedetten láttam, hogy farka nem csak érezve és a képzeletemben látva olyan duzzadó, de tényleg, csatakosan, a nedveimtől fénylőn és pattanásig feszülve várta, hogy beleereszkedjek. Ahogy ráborultam széles mellkasára, éreztem, ahogy tökéletesen kitölt, sírni tudtam volna, olyan jól passzoltunk össze.
Éreztem, ahogy sóhajtozva megpihent egy picit rajtam, majd, mint aki álomból ébred kezdett lassú mozgásba. Nem klasszikusan lovagolt meg, hozzám bújt és úgy ringatózott rajtam. Élveztem, ahogy keblei rugalmas labdaként nyomódnak ütemesen nekem, miközben egyre hangosodó sóhajait közvetlen a fülembe lehelte. Minden mást meghagyott nekem, kezeim szabadon simogatták mindenhol ahol csak értem, míg végül szenvedélye ritmusában a fenekét megragadva igyekeztem még szorosabban magamhoz ölelni.
A gyönyör lassan mélyről tört fel bennem, annyira, hogy észre sem vettem először. Ahogy egyre erősebben rántott magára, arra eszméltem, hogy már ott is van, feledtetve mindent amit akartam még. Egyszerre akartam a kielégülést és az ő gyönyörét, de hasztalan próbáltam visszatartani magam, mélyen bennem ütemesen feszített a mozgása, űzve, hajtva engem egyre erősebben, mígnem már nem volt visszaút, képtelen voltam ellenállni és magával ragadott az orgazmus.
Megbabonázva figyeltem, ahogy sóhajai nehéz zihálássá válnak és hasztalan igyekszik visszatartani a feltörő gyönyörsikolyait. Hirtelen annyira messzinek tűnt, hogy utolérjem, hogy csak azt akartam, hogy lássam, elkapjam azt a bizonyos pillanatot. Csípőjének körözése egyre hevesebb lett, majd rendszertelen vonaglásba ment át, testének apró remegései vad hullámzásba csaptak. Élvezettel néztem a kéjtől eltorzuló arcát, a megtörő tekintetet, hallgattam, ahogy elalél.
Annyira váratlanul jött és úgy csapott át rajtam, hogy egy pillanatra azt sem tudtam hol vagyok. Tagjaim ólmosak voltak a hirtelen kielégüléstől, bódultan pihegtem. Hirtelen bánat, bűntudat és szégyen tört rám. Elrontottam mindent, tönkretettem mindkettőnk játékát! Útközben őt elhagytam valahol, csak hogy nekem jó legyen! És úristen, de jó volt, mennyire vágytam már erre. De nem, neki is kell, ő is megérdemli, nem lehet, hogy csak én…
Váratlanul támaszkodott fel rajtam, mint aki mély álomból ébred fel hirtelen. Farkam mereven feszült kéjtől szorosra zárult puncijában, mélyre hatolva. Meg-megremegett, tudtam, hogy ilyenkor a friss gyönyörtől nagyon érzékeny, szinte fájdalmas minden újabb izgatás, kín minden mozdulat, a folytatás kizárt, nem is beszélve újabb kielégülésről. Komoly erőfeszítéssel igyekezett úrrá lenni a testén, döbbentem figyeltem, ahogy újra ringatózni kezd rajtam. Teljesen felegyenesedve nyársalta fel magát rám, tövig magába fogadva a szerszámom. Leírhatatlan kéjt okozott, ahogy éreztem, egész a méhszájig hatolok benne. Láttam az arcán az elszántságot, hogy mindenáron befejezze számomra is a szeretkezésünket, de képtelen voltam visszatartani, pedig tudtam, hogy számára ez most nem lesz gyönyörteli esemény.
Nagyon kellett igyekeznem, hogy fel ne sikoltsak, annyira intenzív volt az érzés, ahogy mélyen magamba fogadtam. Normálisan semmi gondot nem jelentett volna ezt a pompás, erős szerszámot befogadnom, de így kielégülés után lehetetlennek tűnt. Hatalmas volt és tűzforrón lüktetett bennem, azt hittem szétrepedek. Lassan, fokozatosan éreztem, hogy kezdek ismét normálisan működni, és kezdtem ismét élvezni a dolgot. Igyekeztem mosolyogni, pedig tudtam, hogy ez már csak róla szól.
Élvezettel figyeltem, ahogy újból mozogni kezd, megrezdültek súlyos mellei, bimbói felforrósodva és keményen meredtek bele a félhomályba. Arcára kiült a feszült koncentráció, hogy biztos jó legyen nekem, hullámzott a hasa, ahogy hüvelyével kereste a legjobb fogást rajtam. Nem kellett már mire várnom, átadtam magam az élvezetnek, gyönyörködtem a csodálatosan nőies test vonagló játékában. Látszott rajta, hogy ő is kezdi élvezni, kihívóan, biztatóan mosolygott rám, szemeiből sütött a dévajság.
Tudtam, hogy mit akarok. Gyönyört akartam adni neki, kielégülést, mint amit tőle kaptam az imént. Élvezettel szorongattam a bennem lüktető farkát, kezeit a mellemre vontam, had élvezze kedvére. Ámulva vettem észre, hogy érintése újabb tüzet gyújt bennem, és a játék egyre jobban elragad. Hímtagja ütemesen csapódott bennem valahova nagyon mélyre, egyszerre kéjesen és fájdalmasan, hogy azt hittem, minden döfésnél elájulok. Nagyobbnak és vastagabbnak tűnt minden korábbinál, döbbenetes élmény volt. Vad, tomboló vágtába kezdtem, remélve, hogy elragadom őt, amikor ismét rámtört a gyönyör, ezúttal a teljes váratlanságból.
Hirtelen megfeszült, majd vadul megremegett, erősebben, mint az előbb, nyögései elmélyültek. Kéjben és verítékben úszva tombolt felettem, apró kezeivel durván markolt a mellébe, fenekével lehetetlen ütemet diktált. Hullámokban, mélyről indulva borította el a második – eddigi első sorozatos – orgazmusa, hevesen rázta kipirult, görcsösen vonagló testét. Artikulálatlan, fülrepesztő sikolyai kihagytak, zihálása fájdalmas gyönyörrel teli hörgésbe csapott át. Olyan elnyújtott intenzitással tört rá, hogy úgy tűnt, sosem szakad vége – jó percen keresztül csodálhattam a már-már félelmetes crescendót. Könnyben ázó arccal, egyszerre zokogva és nevetve hanyatlott le rám.
Nem tudtam elhinni, hogy ez megtörténhet velem, a testem, amiről azt hittem, hogy ismerem, elárult, megcsalt, olyan gyönyörrel, amelyről nem hittem, hogy képes vagyok. Éreztem, hogy megint megelőztem őt, hogy elrepülök, hogy végem van, a csalódottságtól és a kéjtől szaggatottan tört fel belőlem a zokogás, majd egyszerre felrobbant, megszűnt körülöttem a világ, lehunyt szemem előtt tűzijáték-sziporkák ragyogtak – és ekkor mélyen bennem is feltört az ő öröme, áradón, végigperzselve mindenemet, teljessé téve mindent, ami külön volt eddig. Kimerülten, zsibbadtan, elalélva hanyatlottam vissza rá.
[Történetek]

Céges kirándulás volt egy békés fürdővárosba, ahova minden évbe le szokott menni a dolgozók egy csoportja. A Férfi és a Nő régóta vonzódott egymáshoz, de ez eddig semmi testi aktusban nem nyilatkozott meg, ami talán annak is köszönhető, hogy a nő 10 éve élt párkapcsolatban, a férfi pedig féltette a szívét. A véletlen úgy hozta, hogy a buszon egymás kerültek, Amit egyik sem bánt, hisz élvezték egymás társaságát. Az út vidám beszélgetéssel telt, mikor a Nő viccből a Férfi tarkójára tette a kezét, és annak formájára tett megjegyzést. Tekintetük találkozott, csend telepedett közéjük, megszűnt számukra külvilág és elvesztek egymás szemében. Érezték, hogy nem szabad engedni a kísértésnek, de egyikükben sem volt elég erő, hogy elszakítsa tekintetét a másiktól. Tudták, hogy a többiek, bár ugratják őket, hogy több van köztük barátságnál, nem bizonyosodhatnak meg e felől. Az ösztönök azonban erősebbek voltak, a Férfi keze lassan a Nő térdére siklott, ahonnan elindult a hosszú combokon felfelé. A Nő, hogy ne keltsen feltűnést elengedte a Férfi tarkóját, bár szíve szerint rávetette volna magát a Férfi ajakira, de nem volt szabad, ott és akkor nem. Hátradől a székben, behunyta szemét, és miközben érezte a Férfi kezének gyengéd simogatását, azon ábrándozott, hogy vajon milyen lehet a csókja, milyen lehet mikor a Férfi telt ajkaival megérinti a nem túl vastag ajkait, milyen lehet, mikor azok az ajkak végigcsókolják a nyakát, gyengéden megharapják a fülcimpáját. Közben a Férfi keze egyre feljebb haladt, a vékony, de mégis formás combok eltávolodtak egymástól, utat engedve a kíváncsi kéznek. Most bánta csak meg a Nő, hogy nem szoknyát vett fel! Érezte amint a kéz combja belső felét simítja, egyre közelebb érve puncijához, mely a türelmetlenül várta az érintést, még akkor is, ha a nadrág egyelőre gátat szab neki.
Ekkor az autó egy gödörbe hajtás következményeként megugrasztotta utasait. A kéz szinte repült vissza tulajdonosa combjára, a Nő ijedten zárta össze lábait, és riadtan nézett körül nem vették e észre őket.
Nem mertek egymásra nézni, megnyugodtak, hogy nem történt semmi, de ugyanakkor bánták is, talán soha nem lesz még egy alkalom.
Az út további része eseménytelenül telt. A városba való megérkezést követően egyből a strandra mentek. Kellemes családias strand volt három medencével, melyből egyik az úszók igényeit elégítette ki, a másik kimondottan gyermekek részére készült, míg a harmadik inkább játszani és szórakozni vágyóknak nyújtott lehetőséget a maga nem túl mély vízszintjével.
A strandra való belépést követően szétszóródott a társaság, a többség azonban a harmadik medencénél verbuválódott össze.
A Férfi a mosdót kereste fel először, így mikor csatlakozott a társasághoz már mindenki a vízben volt, kivéve a Nőt, aki akkor szabadult meg utolsó olyan ruhadarabjától, amit sajnált volna, ha nedves lesz.
A Férfi nem tudta levenni róla a szemét. Nem volt az a „tipikus” értelemben vett jó Nő, aki a címlapokról mosolyog, de a Férfi számára Ő volt a tökéletes nő. Elbűvölten nézte vékony alakját, kicsi, de formás fenekét, melleit, melyek nem voltak túl nagyok közé sem sorolhatók, de mégis imádta, mégis vágyott rá, hogy szájában érezze azoknak az apró halmoknak a gombjait. A Nő észrevette, tekintetük találkozott, egy apró mosollyal, és egy kacsintással jelezte; tetszik neki, hogy így megbámulja a Férfi!
Megfordult, a válla fölött dobott még egy mosolyt a Férfi irányába, majd besétált a medencébe, ami örömére kellően hűs vízzel volt feltöltve, így kicsit lehűtötte testét, ami a Férfi pillantásainak hatására kezdett felhevülni. A Férfi lassan vetkőzött várta, hogy a Nő utáni vágya alább hagyjon.
A Nő vigyázva, hogy a többiek ne vegyék észre végigmérte a Férfit, akit most látott először meztelen felsőtesttel. Szerette a kidolgozott felsőtestű, izmos férfiakat, és bár a Férfi nem ilyen volt, nem tudta levenni róla a szemét. Bár látszott rajta, hogy sportol, nem volt se szálkás, se kockás, és volt egy kis hasa is. A Nőt mégis rabul ejtette, és alig várta, hogy megölelhesse.
A Férfi elindult a medence felé, amibe hatalmas csobbanással érkezett meg. Egyből a Nő felé úszott, akinek esze ágában sem volt kitérnie előle. A Nő előtt emelkedett ki a vízből, kiemelkedés közben közelről is megszemlélte a Nő testét. A Nő érezte a pásztázó tekintetet, és testét ismét melegség öntötte el. Kívánta ezt a nála hat évvel fiatalabb férfit!
Amint a férfi kiemelkedett a vízből átkarolta a nyakát és gyengéd puszit lehelt az arcára. Szíve szerint megcsókolta volna, de nem volt szabad, még nem. A Férfi keze a derekára siklott, körülnézett, de mivel eddig is elég közvetlen volt közöttük a viszony, senkinek nem tűntek fel. A Nő füléhez hajolt, és olyan halkan, hogy a Nő is alig hallotta, a fülébe súgta, vagy inkább csak lehelte:
- Ereszkedjünk nyakig a vízbe!
- Mi szeretnél? – jött a halk válasz egy csábító mosoly kíséretében.
A Nő azonban meg se várta a kérdésére a választ ereszkedni kezdett, a Férfi nyakát még mindig átkarolva.
Lassan ereszkedtek, élvezték egymás testének közelségét. Mikor a víz a nyakukhoz ért, a Férfi elmosolyodott:
- Így nem látják, hogy megfogom azt a formás kis seggedet.
Még be sem fejezte a mondatot, jobb keze már a Nő fenekét simogatta. Finoman megszorította, amivel egy időben leheletével cirógatta a Nő nyakát. E kettős hatás halk sóhajt váltott ki a Nőből, lábait önkéntelenül a Férfi derekára kulcsolta. Érezte, a Férfi kézzel fogható vágyát. Szorosan ölelte lábával partnere derekát, és a többiek által keltett hullámoknak köszönhetően, senkinek nem tűnt fel, lágy ringatózása, ami mindkettőjük vágyát a végletekig korbácsolta. Tudták, hogy ez a maximum ami a vízben kettejük között történhet,és a lebukás veszélye is ott lebegett fejük felett, ám ez a kettősség csak még izgatóbbá tette játékukat.
A Nő érezte lassan képtelen lesz uralkodni magán, sóhajai mélyültek, fejét ráhajtotta férfi vállára, csípője egyre vadabb táncot járt, érezte a Férfi keménységét, már nem érdekelte, az se ha észreveszik, csak élvezni akart, a Férfi karjaiban. Érezte Férfi kezét fenekén, amint keményen belemarkolt „Honnan tudja, hogy imádom ezt?„. A Férfi lehelete a nyakán, keze a fenekén, fallosza a lába között „Miért nem bennem van?”, túl sok volt ez így együtt, oly régóta vágyott erre, és ekkor egy eltévedt strandlabda fejbe találta őket. Riadtan ugrottak szét, és néztek körül, hogy meglássák kollégáik mosolyát, és kiderüljön, hogy nem is volt annyira eltévedt az a labda.
- Nem azért jöttünk, hogy csak pihengessetek a vízben, gyertek szórakozni! Baráti ölelést meg otthon is adhattok egymásnak!
Egymásra néztek és nem értették, hogy lehet, nem vették észre, hogy ez nem csak baráti ölelés volt. Ismerve a munkatársakat tudták, ha rájönnek, hogy valójában mi van kettejük között, úgyse hagyják szó nélkül, így megnyugodtak, és beszálltak labdázni. Kellemesen telt a délután. Kihasználták a labdázás adta előnyöket, és amikor csak lehetett egymáshoz értek. Nem volt egyszerű simogatásoknál, mégis mind a ketten nagyon élvezték, és alig várták végre kettesben tudjanak maradni! A csapat kitalálta, hogy cicázzanak. Először a Nő került a kör közepére, aminek az lett a következménye, hogy komoly csatába keveredett a Férfival egy messzire repült labdáért. Vetődtek a labda felé, ami persze csak másodlagos volt számukra, élvezték, hogy végre úgy érhet össze testük, hogy senki nem gyanakszik. Fröcsögött a víz, birkóztak. A Férfi lenyomta a Nő fejét a hullámok alá, aki ezt kihasználva a víz alatt ajkaival ráharapott a Férfi meredező falloszára. Rögtön rájött hibájára, mert bár senki nem látta mit csinált a szája telement vízzel, aminek nagy köhögés, a többiek részéről hatalmas nevetés lett a vége.
Kihasználva a helyzetet kiment a medencéből, de előtte odasúgta a Férfinak
- Az öltözőknél!
A Férfi várt pár percet, hogy csillapodjon teste, majd elindult a strand kieső részén levő öltözők felé. A Nő amint látta, hogy közeledik belépett az egyik fülképe az ajtót résnyire nyitva hagyva. A Férfi körülnézett, majd belépett.
Amint meghallotta, hogy elhalt a zsanérok nyikorgása, és a zárnyelv a helyére ugorott, kiéhezve vetette magát a Nőre! Semmi nem érdekelte, csak a Nő felhevült teste. Most nem volt gyengédség, cirógatás, vadul csókolta, ölelte a Nőt.
A Nő érezte, amint háta a szűk helyiség, megkopott festékű falának nyomja a Férfi, de nem bánta, kívánta, akarta a Férfi vadságát, nem vágyott gyengédségre, magában akarta érezni a Férfit, ott, azonnal! Keze a Férfi fenekét markolta, miközben másikkal nadrágon keresztül simogatta a Férfi kemény falloszát. A Férfi keze utat tört magának a bikini alsóba, ahol megérezvén a Nő nedvektől sikamlós punciját, középső ujját tövig mártotta benne. A Nő hátravetette fejét, bal lábát feltette a félig törött padra, jelezvén, többet kíván most egy ujjnál! A Férfi nem habozott, félrehúzta a bikinit az útból, feltárva ezzel a Nő nedvektől csillogó punciját, és közben kiszabadított falloszát a Nő legintimebb testrészéhez illesztette, de nem hatolt be egyből. Kínozni akarta a Nőt, azt akarta könyörögjön a behatolásért! A Nő megérezvén a Férfi szándékát, ajkait a kemény falloszhoz dörzsölte, várva, hogy a Férfinél adja meg magát! Lábuk remegett, sóhajaik betöltötték a az öltöző kevéske terét, kívánták a másikat, akarták egymást, majd megőrültek a vágytól, de egyik sem engedett, míg elérkezett a pillant, hogy már egyikük sem bírta tovább! Egyszerre hallatszott a Nő hangja,
- Tedd már be! Csináld!
És a Férfi mélyről jövő sóhaja, amint falloszát egyetlen lökéssel, a Nő barlangjába mélyesztette. Megszűnt a külvilág számukra, a Férfi őrült tempóban kefélte a Nőt, aki érezte, hogy a több hónapi vágy kettejük között, az egész napos izgatás megtette a hatását. Alig voltak tíz perce a kabinban közeledett a vég. A Nőn minden egyes lökésnél a kéj hullámai futottak végig, amit csak fokozott a folyamatosan csiklójához érő Férfi ágyéka. Egy kéz kúszott a melle irányába, amint oda ért, tudta, ennyi volt!
Hallotta a Férfi mély hangját, lihegését, megérezte magját amint elárasztja teste rejtekét, és nem bírta tovább, száját összeszorította, szemét becsukta, teste megfeszült, körme a Férfi hátába mélyedt és elélvezett. Hosszú másodpercekig vonaglott a Férfi karjaiban, kinek térde meg megroggyant a gyors, de annál intenzívebb együttlét után.
A Nő orgazmusának csillapodása után leült a padra, a Nőt az ölébe ültette. A Nő átkarolta nyakát, és gyengéd csókolt lehelt a Férfi ajkaira. Nem bírt megmozdulni, csak pihent a Férfi karjaiban.
Érezte, ahogy puncijából a Férfi ölébe csordogál a Férfi nedve, és olyat tett, amit azelőtt még soha. Bár okozott már orális örömöt, és a férfi nedv ízét is szerette, de ilyet még nem csinált. Lába közé nyúlt, ujjait végighúzta ajakai között, majd szájához emelte. Mind a ketten érezték az ujjáról szabaduló illatokat, látták, mint csordogál rajta a gyönyör nedveinek keveréke. A Nő a Férfi szembe nézve hosszában végignyalta ujjait, majd mintha csak a Férfi ékessége lenne ajkait ráfonta az ujjakra, és leszopogatta róla az ízletes nedűt. A Férfi megbabonázva nézte, nem tudta és nem is akarta levenni szemét a Nő arcáról, és csak remélte, hogy kettejük kapcsolatának lesz még folytatása!
[Történetek]

Néztem a napfelkeltét. A horvát tenger kavicsos partján álltam, teljesen egyedül és hihetetlenül boldogan. Abban a csendes magányban tudtam csak igazán végiggondolni, mi is történt előző éjszaka.
A jó év végi eredményeink miatt az osztályfőnökünk belement egy tengerparti osztálykirándulásba. Már régóta gyűjtöttünk egy nagyobb fajta utazásra, lassan három éve nem voltunk a megyénken kívül. Apartmanokban szállásoltuk el magunkat, szerencsére sikerült úgy foglalnunk a szobákat, hogy az összes ember egy utcába került. Természetesen a fiúk és a lányok külön szállást kaptak, de reggel mindig mindenki máshol ébredt. Az osztályfőnökünk közel hozzánk kapott szobát, de nem különösebben csinált a vándorlásainkból nagy ügyet. Úgyis mindent tudott.
Négy napot töltöttünk ott. Életem legszebb három éjszakája volt.
Ahogy sétáltam a parton, képek, rövid jelenetek ugrottak be. Először csak a hangja, a szeme, az arca, az ajkai finom vonala… Megint beleborzongtam az emlékképekbe. Ilyen csodálatos estét!
A nap vörösesen csillogott, az átlátszó, teljesen tiszta és nyugodt vízből emelkedett éppen ki. A levegőben lágy szellő futkosott, a tenger sós illatát hordva a hátán. Szokatlan volt ez számomra, kicsit bántotta az orrom, de a mediterrán növények jelenléte és a nap újjászületése elfeledtette velem. A város fényeiben sétálgattunk a szűk utcákon. Sosem gondoltuk volna, hogy egy osztálykirándulás alkalmával tengerparton fogunk kikötni. A sikátorok otthonos és régies érzést adtak, mi pedig szabadon járkáltunk fel s alá. Minden apró utcában volt egy-egy ember a mieink közül. Mindenhol lehetett hallani a zizegő magyar szavakat; mindenki be volt zsongva. Rengeteg ember, főként turista nyüzsgött körülöttünk.
Nem akadt társaságom, hát egyedül fedeztem fel a környező sikátorokat. Egy különösen sötét és ijesztőnek ható kis utca felkeltette az érdeklődésemet és lassú léptekkel, a falon végighúzva a kezemet mentem beljebb. A kis oldaltáska, ami nálam volt, odacsapódott a falhoz. Az ijedtségtől hátra fordultam, de természetesen semmi sem volt mögöttem. Mosolyogtam egyet, és még beljebb araszoltam. A téglafalak kicsit nyirkosak voltak, a levegő pedig párás volt. A város fényei ide nem nagyon jutottak be, de tisztán lehetett látni mindent. Láttam már a sikátor végét, ahogy az emberek sétálnak el a bejárata előtt.
Zajt hallottam mögülem. Úgy gondoltam, biztosan csak egy macska lesz az, vagy talán valami rágcsáló, de kíváncsi voltam és hátrafordultam. Nem várt meglepetés fogadott.
Az ijedtségtől felsikkantottam, de csak egy pillanatig tartott a félelem.
- Hát te meg mit keresel itt? – mosolyogtam.
- Őszintén szólva, fogalmam sincs – rántotta meg a vállát. Nagy mosolyra húzódott a szája, de én kicsit összezavarodtam.
Ő volt az, akit mindig elérhetetlennek éreztem. A csendes, a visszahúzódó, a tökéletes. Mindig jóban voltunk, sokat beszélgettünk, de a barátságunk valahogy megragadt a felszínes szinten. Örültem volna, ha néha elmondja, mire gondol, mit érez, de sosem tette, én hiába beszéltem. Talán emiatt tartottam őt olyan elérhetetlennek. Titokzatos volt, sosem tudhattad, mit fog tenni a következő pillanatban. Néha idegesített, máskor pedig lázba hozott az a rejtélyes pillantás, amivel minden nap rám nézett. Tetszett ez a bizonytalanság.
Furcsa idegességet éreztem benne. Elnémultam, mert nem érettem, mi ez a szorongás, ez a vibrálás körülöttünk. Az arcom megkomolyodott, majd az övé is. Tíz másodpercig néztem az arcát, ő pedig az enyémet. Nem értettük egymást.
Még sosem közeledett hozzám, semmilyen értelemben. Nekem volt néhány elcsépelt próbálkozásom, hogy jobban megismerhessem, de sosem jött össze. Néha elfogadtam, megértettem, hogy ennyire távol akarja magát tartani tőlem, talán mert túlságosan is különböztünk egymástól, de általában teljesen abszurdnak tartottam, hogy ennyi év ismeretség után még mindig idegenként kezel.
Mély levegőt vett, tett felém egy lépést és mélyen a szemembe nézett. Más volt ez a pillantás, mint az elmúl 7 évben bármely más gesztusa. Valami új kezdődött, megmagyarázhatatlanul hirtelen.
Megéreztem az illatát, amitől meggyengült a lábam. Mélyet sóhajtottam, egy pillanatra elvéve ezzel a tekintetemet róla, de azonnal visszatértem arra az igéző zöld szempárra. Felemeltem a fejem, jelezvén, hogy szabad utat kap, bármire is készül. Nem tudtam, mi fog következni, hogy mire véli a reakcióm, de úgy éreztem, muszáj megpróbálnom. Olyan régóta játszom a gondolattal…
Lassan hajolt hozzám, az utolsó pillanatig bizonytalan volt. Szerintem nem attól félt, hogy én mit fogok szólni ahhoz, amit tenni fog, hanem magával vívódott. Nem tudta, akar-e engem, vagy sem. Egy pillanat alatt döntött.
Úgy csókolt, mintha évezredek óta rám várna. Lassú volt, de lényegre törő. Az ajkain még éreztem a délutáni úszás sós ízét. A számmal játszott, majd finoman szétnyitotta az ajkaimat: bebocsátást nyert, s ezen felbátorodva követelődzőbbé vált. Magához szorított, ölelt, simogatott… éreztem a vékony vásznon keresztül a teste forróságát, égetett minden centiméteren. Átöleltem a nyakát, végigsimítottam a vállát, a hátát… Mámorító érzés volt az ő karjaimban lenni.
Elvesztettem az egyensúlyomat. Erősen megfogta a derekamat, és a falhoz tolt. Nem foglalkoztam semmivel, csak az ajkaival és a finoman játszadozó nyelvével. A régóta ismert alak most egy új arcát mutatta meg, azt az arcát, amit mindig is vágytam megismerni. Húztam magamhoz, ahogy csak tudtam, hiába voltam tisztában azzal, hogy ennél közelebb már nem nagyon tudna hozzám lenni.
Elengedte az ajkaimat, és finoman harapdálni kezdte a nyakam. Szabályosan belém szorult a szusz, amikor a mellkasomra tévedt. Nem kaptam levegőt. Nem akartam levegőt venni. Én csak őt akartam.
Éreztem, ahogy a jobb térdemet megérinti, megfogja, majd finoman felhúzza a lábamat. A fehér vászonszoknya felcsúszott a combomon; már nem sok választott el minket egy közelebbi megismerkedéshez. A felhúzott lábammal az alsótestét is magamhoz szorítottam. Hihetetlenül izgató volt.
Beletúrtam a hajába, ő pedig újra visszatért az ajkaimra. A combom külső, majd belső felét simogatta meleg kezeivel, én pedig mindenhol libabőrös lettem.
Nem érdekelt, hogy egy koszos sikátorban vagyunk. Nem érdekelt, hogy bármikor végigmehet itt valaki, hogy megláthatnak minket. Szívem szerint ott helyben odaadtam volna magam neki, de a sors – szemét módon – újra az utamba állt.
Megcsörrent a telefonja. Már minket keresett az osztályfőnök és nem kevés kajánsággal a hangjában jegyezte meg, hogy kicsit furcsállat, hogy mi ketten együtt tűntünk el. Beszélgetés közben is még mindig széttett lábbakkal egyensúlyoztam előtte, nem akartam elengedni, ő pedig végig a szemembe nézett, vágyakozó, forró pillantással. Az osztályfőnökünk részletesen elmondta, hogy hol várnak minket és hogy hogy találunk oda, mihez viszonyítsunk. Letéve a telefont, még nyomott egy csókot az ajkaimra, majd elengedtük egymást. Rendbe szedtük magunkat és elindultunk a megbeszélt helyre. Amíg nem látta a többieket, összefonta velem a kezét és a hüvelykujjával simogatott. A testünk még mindig lüktetett és az izgalomtól kicsit ziháltan érkeztünk meg a csapatunkhoz. Mihelyst észrevettek minket, rögtön elengedte a kezemet és az út végéig hozzám sem szólt.
A többiek nem nagyon foglalkoztak azzal, ami történt, hálás is voltam ezért csendben, magamban. Nem lett volna jó vége annak, ha ott hoznak ki a sodromból.
A nap már az égen volt, de én tudtam, hogy a többiek még nagyban húzzák a lóbőrt. Az osztályfőnökömnek hagytam egy cetlit az ajtaján, hogy ne aggódjon értem, csak a parton sétálok, de ő valószínűleg tovább fog aludni, mint bármelyik tanítványa.
Elindultam a part mentén, néztem, ahogy a nap teljesen elhagyja a víz oltalmát és bevilágítja a múlt éjszaka sötét kis titkait. A fény kitisztította a fejemet.
Nem aludtam jól. Rossz álomból ébredtem, ziháltan és rémülten, majd – érzésem szerint – még órákig forgolódtam az ágyban, sehogy sem sikerült lecsuknom a szemem.
Az estén kattogott az agyam. Nem értettem, mi volt ez a hirtelen váltás. Közel éreztem magamhoz, annak ellenére, hogy nem mondott semmit. Mintha pillanatok alatt a 7 év minden egyes napját bepótoltuk volna. Ahányszor csak a forró érintésére gondoltam, fájdalmasan dobbant meg a szívem. Nem tudtam, mit hoz a holnap, de nem is érdekelt. Csak azt tudtam, hogy boldog vagyok, pedig a javát még csak nem is sejtettem!
Halk kopogásra lettem figyelmes. Halk, de határozott kopogásra. A gondolataim még mindig nála szárnyaltak, hirtelen kellett kizökkennem az álomvilágomból.
Nem szólaltam meg, nem akartam felébreszteni a szobatársamat. Felkaptam gyorsan a ruháimat, párszor végighúztam a fésűt a hajamon, kerestem egy pulcsit, azt is felvettem, majd kinyitottam az ajtót.
Ő állt ott. Nem is jutott volna eszembe más lehetőség. Ahogy meglátott, elmosolyodott és nekem is önkénytelenül mosolyra húzódott a szám. Egy pillanatra elidőztünk egymáson, majd felém nyújtotta a kezét. Utána nyúltam. Csendesen húzott engem ki a pici épületből. Egy szót sem szólt, csak a kezemet szorongatva mentünk a sötétben. Tücskök ciripeltek, a levegő párás és só illatú volt. Az égbolton tisztán ragyogtak a csillagok.
Nem gondolkodtam, csak mentem mellette. Nem akartam előre tervezni semmit sem, nem lett volna értelme. Ő mindig titokzatos volt. Nem származott volna abból semmi jó, ha megpróbálom megfejteni az olyan jól elrejtett gondolatait.
Egy apró, fehér házikóhoz vezetett. Az ajtóhoz vezető út mentén rengeteg pici virág tekergett, s az esti öntözésből még megmaradt vízcseppek visszaverték a hold ezüstöt fényét.
Az ajtón beérve hirtelen maga elő fordított és úgy csókolt meg, hogy azt sem tudtam hirtelen, fiú vagyok-e vagy lány; megint sikerült meglepetést okoznia. Ugyanolyan hevesen viszonoztam a csókját. Úgy estünk egymásnak, mintha eddig tilos lett volna.
Behúzott a legközelebbi szobába. Nem volt benn senki, nem tudtam, a szobatársa hová tűnt, de volt egy tippem: újonnan ő is egy osztálytársunknak csapja a szelet…
Másodszorra már kevésbé volt heves, de még mindig furcsa volt. A visszafogott, kedves fiúból hirtelen egy magabiztos vezető lett, aki úgy irányította minden mozdulatom, mintha értene a testem nyelvén. Egy pillanat alatt egy hullámhosszra kerültünk.
Becsúsztatta forró kezét a pulcsim alá. Lassan csúsztatta egyre feljebb, mintha attól félne, hogy még meg fogom gondolni magam, pedig – mondanom sem kell, – eszem ágában sem volt!
A karjaiba zárt, úgy csókolt, majd újra vándorolni kezdtek az ajkai az arcomon, a nyakamon… Én elkezdtem az ingét kigombolni. Amikor lecsúsztatta a karjairól a ruhadarabot, egyszerre fogta meg a rajtam lévő pulcsit és pólót és lehúzta rólam őket. Újra egymásnak estünk, ott csókoltuk egymást, ahol csak tudtuk! Végigsimítottam az izmos hátán, az erős vállán, majd karján… Tele voltam kíváncsisággal és vággyal, ami egy csepp félelemmel keveredett. Elképesztő érzés volt annak a fiúnak a karjai közt lenni, akiről csak álmodozni mertem és aki mindig annyit jelentett nekem. Aki mindig egy rejtvény volt számomra…
Nekifeszültem a felsőtestének, minden porcikámmal hozzá akartam érni. Olyan forró volt, mintha lázas lenne, a szemei is úgy csillogtak, mint aki beteg, de nem volt az. Lüktetett minden porcikája, elképesztő vágyat éreztem benne. Az ő izgalma átragadt rám.
Nem tudtam, szűz-e még, vagy sem. Sosem láttam lánnyal, de a titokzatossága miatt nem mertem volna azt mondani, hogy még nem volt lánnyal, főleg tekintve azt a szakértelmet, ahogy a farmeromat elintézte. Én már nem voltam ilyen ügyes, kicsit tovább tartott, míg végre lerángattam róla a nadrágját, de mindennél jobban megérte a szenvedés.
Egyre több forróságot éreztem. Már nem csak ő, de én is lázas voltam, forrt a vérem. Minden érintése ajzószerként hatott rám: még sosem éreztem ilyet.
Minden gátlásom eltűnt. Én mindig úgy gondoltam, hogy nem vagyok hozzá méltó, de ahogy rám nézett… Tudtam, hogy kellek neki, hogy csak engem akar…
Lassan az ágyhoz vezetett. Leült a szélére, én pedig elé álltam. Végigsimított a hasfalamon, a derekamon, én pedig kis híján elolvadtam a tenyere alatt. Nyomott egy puszit a hasamra, a mellem alá… Közben beletúrtam a hajába és nagyot sóhajtottam. Egy puha mozdulattal lehúzta a vállamról a melltartóm pántjait és kikapcsolta hátul. Egy pillanatra zavarba jöttem: a mellem volt mindig is a gyengepontom. Nem tetszettek, túl nagynak tartottam őket, de látva a csillogást a szemében, enyhült az ijedtség.
Felállt, és finoman az ágyra tolt, jelezvén, hogy feküdjek le. Hátra feküdtem, de nem néztem rá. Pár másodperc múlva éreztem, ahogy sima kezeivel megfogja a bugyim két oldalát és óvatosan lehúzza rólam. Megemeltem a csípőm, hogy könnyebb dolga legyen, és miután az utolsó ruhadarab is lekerült rólam, ő fölém támaszkodott. Már ő is teljesen meztelen volt, éreztem megkeményedő férfiasságát.
Először megcsókolt, lassan, érzékien, talán kicsit túl lágyan is, majd lejjebb haladt. A mellemet kezdte kényeztetni. Először végigcsókolta a nyakam, a mellkasom, majd finoman a mellbimbóimat kezdte izgatni a nyelvével. Remegni kezdtem az izgalomtól, úgy éreztem, mindjárt szétrobbanok. Lassú, körkörös mozdulatokkal becézgetett, közben pedig a száján keresztül vette a levegőt és forrón belehelte a mellem. Kellemes hidegség futott végig az egész testemen, azt hittem, menten elmegyek.
Hálás voltam, amiért nem akart még lejjebb menni. Orális kielégítésre még nem lettem volna kész, amúgy sem sikerült még elhinnem azt, ami történt.
Már majdnem rákérdeztem arra, hogy van-e nála óvszer, amikor felnyúlt mellettem és egy kis zacskót emelt fel a fejem fölött lévő kis éjjeliszekrényről. Nem tudtam, mikor tette oda, de megnyugtatott, hogy nem kellett szóba hoznom. Kicsomagolta és óvatosan helyezte fel, úgy, hogy közben a szemembe nézett.
- Biztosan nem szűz. – gondoltam magamban. – Különben ez a művelet nem ment volna ilyen egyszerűen.
Túl voltunk a számomra legalapvetőbb mozdulatsoron, és még csak most következett a java.
Kicsit rám nehezedett, de egyáltalán nem volt nehéz. Teljesen széttártam a lábaim, hogy könnyen hozzám férhessen és hallgattam a csendes szuszogását, amit alig lehetett hallani az enyémtől. Gyorsan mozdult, szinte akadály nélkül hatolt belém. Hirtelen kellemetlen érzés volt, de amikor eljutott az agyamig, hogy tulajdonképpen mi is történik, azonnal elmúlt a kényelmetlen érzés.
Nem teketóriázott, azonnal mozogni kezdett. Lassan vettem fel a ritmust, kicsit talán le is blokkoltam. Ahogy én is mozgatni kezdtem a csípőm, ő is igazodott hozzám és hamar harmonikussá váltunk. Minden idegszálam megfeszült, imádtam az érzést, azt, hogy bennem van. Bizsergette az egész altestemet, hihetetlen extázisba kerültem. Halkan nyögdécselni kezdtem, ami láthatóan tetszett neki és még gyorsabb tempóra kapcsolt. Feljebb emeltem a lábaim, amitől máshogy helyezkedett el bennem és még kellemesebb érzést nyújtott ezzel.
Engem is meglepett az első orgazmus hulláma, ilyen hamar még sosem sikerült elérnem. Alig tudtam visszatartani a sikolyomat, és ő, hogy segítsen ebben, gyorsan megcsókolt. Összeszorítottam a lábam, tiszta erőmből, de önszántamon kívül. Lüktetett az egész testem, melegség öntött el, még forróbb lett minden, mint azelőtt volt. Azt hiszem, megkarmolhattam a hátát, mert egy pillanatra felemelte a fejét és felszisszent, de hamar visszatért addigi tevékenységére.
Becsúsztatta kezét a hátam alá és lendületből emelt meg. Ülő helyzetbe kerültünk és anélkül, hogy eltávolodott volna tőlem ültem az ölében. Még sosem volt ilyen, általában a misszionárius pózt használtuk az előző partneremmel, de tetszett az ötlet.
Újult erővel, új taktikákat próbálva kezdtünk mozogni. Ő nagyon koncentrált, végig az arcomat nézte és a homályban is láttam, hogy csillog a homloka. Kicsiket mozdultam, de annál sűrűbben. Grimasz nélkül, a csípőmbe kapaszkodva mozgatott és közben kényeztetett az ajkaival. Éreztem a leheletét a nyakamon, a hajamban, a kezét a hátamon, a combomon… mindenütt ő volt. Sosem adtam magam még át ennyire senkinek, ami kicsit elbizonytalanított, de isteni érzés volt végre teljesen elengedni magam és nem feszengeni azon, hogy a másik mit gondolhat. Felesleges is lett volna ezen rágódnom, hiszen ő volt a létező legtitokzatosabb ember az életemben.
Egyre szaporábban vette a levegőt és erősebbé vált a szorítása. Éreztem, hogy közel vagyok én is egy újabb élvezéshez, de nem olyan közel, mint ő. Az egyik kezemet elemeltem róla és simogatni kezdtem vele a csiklóm, hogy közelebb kerüljek az ő orgazmusához. Kicsit kényelmetlen volt a helyzet: ha akaratomon kívül is, de ennél nyilvánvalóbban nem is adhattam volna a tudatára, hogy kicsit le vagyok maradva, ezért eltolta a kezemet és magánakcióba kezdett, miközben a másik kezével maga mögött támasztott minket. Csodáltam a kitartását, mert a furcsa testhelyzetünkhöz képest stabil volt és még így is jutott arra ereje, hogy engem tovább izgasson.
Ahogy hozzám ért, újra olyan érzés volt, mintha leforráztak volna és szinte pillanatok alatt behoztam magam.
Elértem a csúcsot, nem tudtam magam visszafogni és hátravetettem a fejem egy hangos nyögés kíséretében. Ő az utolsó pillanatig mozgott és az összehúzódásaim hatására ő is elérte a célt. Egy hang nélkül, erősen ölelt át, arcát a mellkasomhoz szorította, én pedig szintén megöleltem őt. Alig kaptam levegőt, nem csak a mozgástól, hanem azért is, mert olyan erősen szorított. Még mindig lüktetett az ölem és láttam, hogy ez még őt is érzékenyen érinti.
Percekig ültünk ott, míg végre levegőt tudtunk venni, és csak azután emelkedtem fel az öléből.
Zavarban voltam, ezért magamra húztam a takarót, aminek a másik felén ő ült még mindig furcsa arckifejezéssel. A falnak támaszkodtam és néztem, ahogy ő a semmibe mered. Egy érintésemre feleszmélt és egy mozdulattal lehúzta az óvszert, amit gyorsan egy zsebkendőbe csavart és ő is bebújt a takaró alá. Hozzá bújtam, meztelenül, ő pedig átölelt és simogatott, az ő hátát viszont csak a fal hűtötte. Egy szót sem szóltunk, hallgattuk a kinti zajokat, a tücsökciripelést.
Lassan vízszintesbe ficánkoltuk magunkat, átöleltük egymást. Ő viszonylag hamar elaludt, én pedig, amilyen csendesen csak tudtam, felkaptam a ruháimat és halkan kinyitottam az ajtót…
Ahol egy másik osztálytársammal ütköztem össze, aki palástolatlan döbbenettel nézet vissza rám.
Mielőtt még szóra nyitotta volna a száját, én a mutatóujjam a magaméhoz emeltem, mutatva, hogy nem szólalhat meg és a jövőben sem fog. Bólintott egyet, elmosolyodott, majd lassan kikerült és csendesen becsukta maga mögött az ajtót.
Mire kiértem az ő apartmanjukból, már láttam, hogy készül felkelni a nap. Visszamentem a szállásunkra, megírtam a cetlit, és azonnal sétára indultam, ide, a partra. Nem tudtam volna aludni, felesleges próbálkozás lett volna.
Még mindig éreztem magamon az illatát, a keze nyomát. Nem tudtam, mi fog következni, de nem is érdekelt. Csak azt tudtam, hogy mérhetetlenül boldog voltam. És elégedett…
Lépteket hallottam magam mögül. Lassan fordultam meg és őt láttam olyan 5 méterre tőlem.
- Jó reggelt! – mosolyogtam rá, ő pedig visszamosolygott. Örültem, hogy nem feszengünk. Nem is engedtem volna.
- Neked is! – válaszolt.
- Hát te?
- Beni horkolására ébredtem. Nem tudtam visszaaludni, gondoltam, megyek egyet. Te sem tudtál aludni?
- Nem. – mosolyogtam, majd feltűnt egy kis piros sebhely az arcán. – Ó. Ennyire heves lettem volna?
[Történetek]

I. Egy kora őszi napon ismertem meg Angélát, a vak lányt. Én végzős koromban mindig egy hangulatos bárba jártam a barátaimmal, és ott vettem észre a szolid, zöld kötött pulcsiban gin-tonikot ivó lányt az egyik boxban. A kezei nagyon formásak voltak, az ujjai lágyan simultak rá a vékony falú magas pohárra, a keskeny ajkai pedig olykor ügyetlenül a citromkarikához értek, ilyenkor mindenki felé fordult a társaságukban valami sajátos arckifejezéssel, amit ő is valószínűleg érezhetett, de persze nem láthatta, mert ugye vak volt, bár ezt akkor még nem tudtam, és nem is különösebben vettem észre. Én csak a kecses kézfejét, a megnyerően szelíd mosolyát és a szép rendbe kötött haját bámultam a viszki-szódám olajos folyású aranybarna tükrében. Hatodéves voltam az orvosin, nagyon jól tanultam, ezért az ösztöndíjamból is bőven jutott még ilyen szórakozásra is; noha sosem ittam magam részegre, abból már évekkel korábban kinőttem. Gyakran segítettünk kidobni a túl gazdag és túl fiatal srácokat-lányokat a bárból, akik behánytak a stílusosan lakkozott faasztalok alá. Ők odakint folytatták az éjszakát az út melletti árokban. Nevetségesen viselkedtek, és a szégyen minden normális társaságból kizárta őket.
Miközben a többiekkel beszélgettem és egyre ment az idő, a zöld felsős lány felállt a barátnői közül és a wc felé ment, miközben a kezét végig a boxok szélein húzta végig. Több tucat lányt szedtem már fel ebben a bárban, ezért tudtam, hogy ez egy jó lehetőség. Véletlenül nekimentem a vizesblokk ajtaja előtt, ő pedig meg sem próbált kitérni. Ezt jó jelnek vettem, gondoltam sínen vagyok.
- Elnézést… mosolyogtam rá.
- Semmi gond, én voltam az ügyetlen. – szabadkozott félszegen – Csak ennyi? Már be is ment a vécébe. És az asztaltársasága miért néz ilyen ellenségesen rám? Talán most jegyezték el? Vagy ők nem tudják, hogy az ilyen kamu összeütközések miért is vannak? Be kell várnom, amikor jön ki, és újra játszani az egészet!
- Hát ez hihetetlen, hogy megint te! – próbáltam tréfásra venni a hangnemet.
- Sajnos ez előfordul, tényleg bocsánat.
- Látom nagyon kemény a páncélod, de emiatt lassabban is mozogsz –poénkodtam volna tovább.
- Azt hiszem, inkább mennék – mondta hűvösen, és már lépett is tovább, de aztán megfordult és meggondolta magát: -De inkább veled ütközöm össze, mint mással. –erre kiült a képemre a győzelem semmihez nem hasonlítható, kaján mosolya.
- Te most mosolyogsz? – kérdezte óvatosan.
- Mert szerinted minek látszik?
- Azt nem tudom. De valahogy érzem, hogy mosolyogsz. – ekkor vettem észre, hogy alig pislog, és a zöld szemei nem mozdulnak.
- Szóval te… -kezdtem megdöbbenve – Igen. Visszakísérsz? – felém nyújtotta a karját. Vettem egy mély levegőt, és belekaroltam.
Közben intettem a Pultos Timinek, hogy hozzon még egy gin-tonikot a lánynak.
II. Sok mindent gondoltam korábban, és sokféle barátnőm is volt már, de azt nem hittem volna, hogy egy fogyatékosba leszek az egész életemben a legjobban szerelmes. Kicsit túlzásba is vittem a dolgot korábban a fogyatékosokkal kapcsolatban, többnyire már csak szakmailag is úgy tekintettem rájuk, mint betegekre: együttérzés és szánalom furcsa keverékével néztem őket, és megpróbáltam enyhíteni a szenvedésükön. Meg sem fordult a fejemben, hogy ezek az emberek valamit adni is tudnának. Arra meg végképp nem gondoltam, hogy nem törvényszerűen szenvednek az egészségi állapotuktól: a kórházi gyakorlatok során ugyanis elsősorban ilyenekkel találkoztam. Amikor viszont Angélát megismertem, arra döbbentem rá, hogy elég sok olyan fogyatékos élhet, akiknek egyébként semmi bajuk, csak éppen süketek, némák vagy éppenséggel vakok. Ezek lehetnek kedvesek, okosak, tehetségesek -sőt amire végképp nem számítottam- még vonzóak is.
A legtöbb barátom elfordult ettől a kapcsolattól, a lányismerőseim pedig előttem borzasztó együttérzést mutattak, aztán egymás között meg jól kibeszélték a „szerencsétlen lányt”.
Pedig csak irigyek voltak, és a vakságán kívül mindenre. Angélának szép vonalai voltak, telt, hosszú combjai, szép hasa, ruganyos, kerek mellei és feneke. Bár a legtöbben úgy gondolták, hogy orvosi gyakorlatként tekintek rá, valójában ő adott nekem rengeteget. Amikor az első randinkon elmentünk sétálni majd egy kávézóba, mielőtt kihozták volna a süteményt, csendesen elsírta magát. Amikor kérdeztem, hogy mi baja van, csak annyit mondott, hogy eddig őt sétáltatták csak, most pedig ő valakivel sétált, és nem valaki mellett. Amikor a gyönyörű, hosszú ujjaival megfogta a villát és belekockázott a süteményébe, majd óvatosan a szamócapiros kis szájához emelte, látni lehetett rajta, hogy más ember lett. És valóban.
Amikor először mentem fel vele az albérletébe a harmadik randi után, a liftben fel egész a nyolcadikig remegett a félelemtől, mert bár ő is akarta ami következett, de legbelül mélyen nagyon tartott is tőle. Már csak azért is, mert nagyon szeretett volna minél többet adni nekem, és nem tudta, hogy arról hogyan győződhet meg, hogy sikerült-e. Nyitottam egy üveg nehéz vörösbort, de csak egy poharat töltöttem meg, hogy majd abból ketten fogunk inni. Megvárt a kis szobájában, ami az éjszakai nagyvárosra nézett. Úgy állt az ablaknál, mintha látná a hegyoldalban a város fényeit, a közeli templom két klasszicista tornyát, a szomszédban elterülő panelházak és közértek funkcionalista idilljét, az úton elhaladó autókat a huszonkevés éves, legalább felerészt részeg sofőrjeivel, a kisegyetemisták parázsló cigarettavégeit, ahogy a közeli szórakozóhelyre mennek. Talán azon gondolkozott, hogy nem tudja elképzelni sem, milyen helyen veszíti el a szüzességét.
Súlyos csend telepedett ránk, pedig nem a bor tette. Óvatosan értem az ajkaihoz, lassan csókoltam volna, de éreztem, hogy ő egyre inkább az én számból akar levegőt venni, vad vággyal akarta azt, aminek a csók után kell történnie, nem akarta hogy ne fájjon, csak azt akarta, hogy minél csodálatosabb hangversenyt adhasson a lelke lángolásából a törékeny teste varázslatosan egyszeri és egyedi hangszerén. A kezeivel húzott magához erősen, de én próbáltam óvatosan haladni a fülcimpája aljától az arcának vonalán át az állcsúcsáig majd az ujjaim hegyével a kulcscsontjai mentén. Halkan felnyögött és még erősebben húzott magához, már az ágyon fekve.
Nem, tudtam hogy ezt most nem szabad így. Túl gyorsan döntött az ismeretlenről, és azt akartam, hogy semmit se bánjon meg. Sok lány szüzességét vettem már el, és rendszerint nem érdekelt a lelki következménye, de ezt nem így akartam. Önfeláldozásból ezt egyenesen tilos: meg kell tanítanom szeretni a saját testét, hogy ebben a szeretetben feloldódjanak előttem a kényszerei. Áthúztam a fején a felsőjét, fokozatosan kiügyeskedtem az ingjét a farmerjából, majd az ing gombjait is kikapcsoltam egyesével, ő minden egyes gombnál egyre hangosabban nyögött fel. Aztán elém tárultak a csodás mellei, amiket korábban csak gondosan elrejtve láttam. Az arcára néztem, mielőtt a nadrágja gombjához nyúltam volna. A szemei a plafon egy senki más számára nem látható pontjára meredtek, de a fejével aprót bólintott, mintha tudta volna, hogy nézem. Amikor a nadrágot is lehúztam róla és már csak egy szál bugyiban volt, észrevettem hogy a párnáját csendben eláztatta könnyeivel.
- Mi a baj?
Angéla tizenhárom évesen vakult meg egy lézeres szemműtét miatt, mivel az általánosban sokat csúfolták amiatt hogy dundi és szemüveges is. A vaksága miatt nem perelhette a műtétet végző klinikát, mert a szülei aláírták a papírt, hogy a műtét kockázatait vállalják, és a szíve mélyén akkoriban Angéla is egyetértett velük: csak átalszik egy műtétet és úgy kel fel, hogy soha többé nem kell felvennie azt az otromba szemüveget! Soha nem fogják csúfolni többé, ebben biztos volt. Utoljára megnézte magát otthon a tükörben, mielőtt elment a klinikára a szüleivel. Alaposan lefürdött, aztán a kiskamaszok végtelen kíváncsiságával nézegette magát meztelenül a tükörben. Csúnyának látta magát: a lábai vastagok, a feneke terebélyes volt, a karjai párnásak, a hasa körül pedig két úszógumi mutatta, hogy miért is nem túl nagy a népszerűsége a többiek körében. Hogy miért nem őt választják soha csapatkapitánynak amikor röplabdáznak. Hogy miért nem neki visz csokifagyit a hetedikes fiú, Balázs.
Amikor a műtétről vakon jött haza, mindentől félt, és a legkisebb dologtól is sírógörcsöt kapott. A többi kiskamasz fiú és lány eleinte meglátogatták, ahogy a szülők és a pszichiáter engedte és javasolta, de kicsivel később ezek a látogatások elmaradtak, és sehogyan sem lehetett őket rávenni, hogy jöjjenek. Az édesanyja otthagyta a munkáját hogy vele lehessen, ezért a megszokott lakásból kisebbe kellett költözni, ahol semmit sem ismert, és már nem is láthatott soha többé.
A legrosszabb még nem is a nyár volt, azt szinte végig amúgyis depresszióban és páni félelemben töltötte. A legrosszabb a szeptember volt, amikor a szülei egy speciális iskolába vitték a többi furcsa gyerek és végtelen türelmű tanító közé. De Angélának nem tetszett sem a többi rosszkedvű gyerek, sem a nagyon türelmes, nagyon mosolygó tanító. Főleg a mosolyuk nem tetszett neki, amit pedig nem is láthatott. Ha eszébe jutott az a műmosoly, akkor mindig elhányta magát, és addig nem hagyta abba, amíg igazán meg nem haragudtak rá, vagy haza nem küldték azzal, hogy beteg. Haza, ahol a szülei mindig szomorúan sóhajtottak, amikor meghallották, mi történt. Aztán egyszer az egyik gyerek kicsúfolta amiért pufi, és ő erre a villájával -csaknem öntudatlanul- rátámadt. A következő héten magántanuló lett, és heti ötször pszichiáterhez vitték a szülei.
Közben jelentkezett, és halálra rémisztette az első menstruációja, hiszen csak azt érezte, hogy nagyon fáj a hasa és valami nyákos folyadéktól nedves a lába között. Nem mert senkinek sem szólni, mert hallotta, hogy mit szenvedtek az inkontinenciás gyerekekkel, hogy mennyit sírtak a délutáni alvás alatt. De az összevérzett lepedőt nem tudta eltitkolni, így az édesanyja megnyugtatta, hogy ez teljesen normális, minden nőnél ez van. Ezzel az egy mondattal kinyitotta az ablakot és beengedte az első napsugarakat a régóta sötét és elzárt lelkébe. Az ő teste is úgy kezdett viselkedni, mint minden normális nőé. Innentől kezdve minden nap feltalálta magát. Megtanulta a Braille-írást, testedzett sokat, mert a fejében az utolsó kép arról a kövér, szemüveges, lapos mellű kislányról volt, és nem arról a szépségről, akivé az évek alatt lett.
Ezért a csaknem meztelen testét végigjártam és végigbecéztem a legapróbb részletekig, és amikor úgy éreztem hogy végre elkezdett hinni nekem, és nem annak a tizenhárom éves lánynak a testével akar velem lefeküdni, hanem azzal a testtel, amit az én vágyam és szerelmem adott neki, lassan lehúztam a bugyiját, és beleszívtam az illatos nyakába.
…a végén elaludt, és észrevettem, hogy az arcán a fájdalom helyét valami hosszú évek kínja helyébe lépő boldogság önti el. Azok a betegek jutottak eszembe, akiket már nekem sikerült valóban meggyógyítanom, és az arcukon pont ez a hálás öröm tükröződött. Arra gondoltam, hogy ami beteg volt ebben a lányban, az meggyógyult, örökre.
Ekkor egy felhő mögül előbukkant a telihold a tavaszi csillagoktól gyémántporos égen. Sápadt ezüst fényével földöntúli glóriával koronázta meg Angéla magas, fehér homlokát.
III. Közben teltek-múltak a hónapok, és az évvége nagyon gyorsan közeledett. A félévi vizsgaidőszakomban is jó lett az átlagom, ezért továbbra is bárhova elmehettünk kettesben. A barátaim elkezdték megkedvelni Angélát, akit mintha kicseréltek volna. Könnyedén csevegett bárkivel, és csak ekkor derült ki, hogy a Braille-írás segítségével több könyvet olvasott el, mint a többiek általában. Ez azonban csak egy dolog volt; a legcsodálatosabb műveltsége abból volt, hogy az édesapja, aki építészként dolgozott, elkészítette neki maketteken az ország nagyobb városainak híresebb épületeit, ő pedig órák hosszat tapogatta őket, így aztán fantasztikusan ismerte a rengeteg patinásabb középület legapróbb részleteit is. Eközben általában komolyzenét szokott hallgatni, méghozzá pont olyat, ami az adott épület építésekor keletkezett. Micsoda érzés volt hallgatni a rokokóról…! A klasszicizmusról! A gótikáról! Egyik ismerősöm sem tudta ezt utánacsinálni, és egy idő után nem is akartuk. Egyszerűen imádta mindenki, ahogyan plasztikusan, kézzel foghatóan mesélt korszakokról, épületekről, zeneszerzőkről, városokról, a történelem alakjainak és művészetének viszonyáról –amit addig csak elvont dologként ismertünk, ha ismertünk egyáltalán. Az egyik ilyen kiselőadása után a társaságunk úgy döntött, hogy a tavasszal elutazunk egy helyre, és csak hallgatjuk Angélát belefeledkezni a mondanivalójába. Úgy terveztük, hogy csak a tavaszi szünetben megyünk, de az első nap után úgy döntöttünk, hogy egy hetet kollektíve lógni fogunk, és beutazzuk az országot. A második sétánk során a soproni tűztoronynál egy csapat német turista megállított minket, és bár nem értették amit Angéla mondott, a mutogatásából és hangjából azt hitték, városnézést tart, és be akartak fizetni rá. Innentől kezdve csaknem minden nagyobb városban találtunk egy csapat városnézésre vágyó turistát, és amit Angéla mondott, én lefordítottam; ebből a pénzből éltünk. A legszebb előadást egy vidéki nagyvárosban tartotta a szokatlanul meleg április idusán. Amíg jártunk, úgy emlékeztem arra az éjszakára, mint a legjobb szeretkezésünk éjére. Miközben beszélt, a hangja egybemosódott a szökőkutak örök életet hirdető muzsikájával, és bár akkor még ezt nem tudtam, de jobban, mint velem pár óra múlva azon a frissen vasalt élű hotelszoba-lepedőn. A városháza régi épületének homlokzatán hidegen sütött a telihold.
IV. Fájt. Csak ennyit éreztem, amikor elment egy csökkent munkaképességűeket foglalkoztató EU-s innovatív céghez Brüsszelbe. A mosolyából akkor sem hiányzott a gyengédség, és bár akkor azt hittem, hogy karriert megy csinálni, rájöttem, hogy csak épp azt teszi amit én. Nem az egyes embereknek akart adni, hanem az egész szánalmas, magányos, szomorú emberiségnek, megmutatni mindenkinek az öreg Európa fényét, és kitárni azokakat az ablakokat a szívekben, amin keresztül besüthet az emberiség tündöklésének évezredes fénye. Nem titkolta, hogy mit akar tenni –mégis az utolsó napok egyetlen fájdalmas valószerűtlenségbe mosódtak össze. Szabadabbnak éreztem magam, mint valaha, az utolsó szeretkezés tébolya viszont még a bőrömben, az idegeimben égett, és ennek a hihetetlen őrületnek engedtem volna, és bármit hajlandó lettem volna eldobni. Megértettem, hogy ez az élet rendje, és hogy egy kapcsolat sem tarthat örökké, főleg nem egy ilyen küzdelmes és törékeny dolog, ami kettőnk közt volt.
Epilógus: Reszketett a gyomrom a keserű és savanyú epe felöklendezésétől. A hányásomban fetrengve a széttépett legjobb ingemben kezdtem érezni, hogy enyhül a nyomás a gyomromban. Meg talán kicsit a torkomban is. Rettenetes volt eddig, és azt hiszem most sem lett jobb. Sms-t kaptam; a telefonomat ügyetlenül matattam a répadarabok közt az okádékomban, csupa szaft lett a kezem. Próbáltam a jó gombokat nyomni, és nem értettem, hogy a billentyűzár mi a rossebnek van, és különben is, ki az, aki szombat hajnali háromkor keres? Végre kinyitottam az sms-t, de nem láttam semmit a sötétben, a háttérvilágítást meg tudat alatt éreztem, hogy soha a büdös életbe nem találom meg. Ekkor a szemközti épület tetején átbukott a telihold, és megvilágította a telefont, amin csak két szó állt. Visszamegyek. Most.
[Történetek]

A barátommal hatalmas veszekedésben törtünk ki valamelyik nap. De olyan nagyon kibuktam, hogy még neki is estem, és ököllel megütöttem.
Ekkor ő csak mosolygott, ami engem még jobban felidegesített, és ez nagyon tetszett neki, és az ütésemet egy hatalmas csókkal viszonozta. Rám ez megnyugtatóan hatott, és viszonoztam csókját, de nagyon vadul. Szenvedélyesen csókolóztunk, és kezünkkel pedig egymás érzékeny pontjait keresgettük. Szinte letéptük egymásról a ruhát a vadság hevében. Mikor elővettem kedvesem falloszát a nadrágjából, meglepődve tapasztaltam, hogy milyen kő kemény.
Lehajoltam hát és nyalogatni kezdtem. Forró nyelvemmel apró köröket írtam le a makkján, majd a számba vettem és erősen szopni kezdtem. Éreztem, ahogy a teste felforrósodott és az élvezete egyre csak fokozódott. Mikor eljutott egy bizonyos pontra, szó szerint vadállattá változott ő is. Megemelt és az ágyra dobott. Négykézlábra állított és egy erőteljes mozdulattal belém hatolt. Mivel még nem voltam eléggé kitágulva egy kicsit fájt a behatolása, de az egyre gyorsuló mozgással feloldotta a feszültséget bennem.
Csak mozgott és mozgott bennem, majd megmarkolta a hajamat és hátra húzta vele a fejemet. Ez is fájt, de nagyon izgató volt. Teljesen beindultam a durvaságától. A kéj egyre erőteljesebben lett úrrá rajtam és az egész testem remegett az élvezettől.
De az igazi gyönyör még csak ezután következett. Az egyik kezével elővette a más sokszor használt síkosítót, és kisebbik lyukamat kezdte kenegetni, majd egy hirtelen mozdulattal fel is nyársalt. Vad mozgásba kezdett de mindeközben a kezével a csiklómat simogatta.
Csodálatos volt. Hangosan sikongattam és bíztattam hogy erõsebben csinálja. Erre ő kérésemnek eleget téve még erősebben kezdett kefélni. Ujjai, farkával egy ritmusban mozogtak, míg testem meg nem feszült, és úrrá lett rajtam az élvezet. Izmaim nagyon erőset rándultak, úgy hogy ő is belém élvezett pillanatokon belül.
Hát így végződött a mi veszekedésünk, és díjazom azt az embert aki azt mondta, hogy a jó szex mindent megold…
[Történetek]

- Szerintem a házasságunknak nincs jövője – mondta a nő, és nem nézett a férje szemébe. Eltolta maga elől a tányért, a szinte érintetlen étellel.
A konyhában ültek, a nő – Amandának hívták – az asztalon, a férfi – Karcsi – egy széken. A férfi megremegett. Cigarettáért nyúlt, elfeledve, hogy a doboz öt perccel azelőtt kiürült.
A nappaliból behallatszott a tévé bömbölése. Éppen a híreket mondták. Este fél hét volt. A házaspár évek óta a konyhában vacsorázott, fél füllel a tévére, a másikkal a köztük feszülő csöndre figyelve.
„Az amerikai kormány ígéretet tett az ókori Babilon romjainak restaurálására, melyet az amerikai csapatok 2003-ban súlyosan megrongáltak. A szakértők szerint azonban a műemlékek helyrehozhatatlan károkat szenvedtek…”
- Hidd el, sokat gondolkoztam – mondta a nő, és rágyújtott a saját cigarettájából.
Karcsi a padlót bámulta, percekig, válla rázkódott, végül felemelte a fejét. A szeme könnyes volt.
- Ó, te kurva.
Amanda felpattant, mint aki erre várt. Kisétált az előszobába, kimért, büszke női tartással, és felvette a kabátját. Hajladozó árnyéka rávetült a falra, mozdulataiban volt valami kérlelhetetlen. Valami végleges. A bizonyos én-már-döntöttem árnyék. A látványa is szörnyű volt – megnyomorító, akár a féltékeny férfiak álmai.
Karcsi nem rohant utána, sem dühösen, sem kétségbeesetten. Tulajdonképpen ez volt a probléma.
A nő kisétált a házból. Mielőtt az ajtó bezárult volna mögötte, még hallotta, hogy férjéből kitör a zokogás.
Odakinn zuhogott az eső. Amanda szinte rohanva sétált végig az utcán a még csupasz tavaszi fák alatt. Zűrzavaros képek tobzódtak agyában, szívét jégnek érezte, lábát vasnak. Villamos zaj és kongharang, filléres zacskók a szél kerekében. Kukák édes bűze. A sápadt hold karéja. Az égbolt kupolája lámpafény-zölden derengett odafönn.
Milyen szörnyű egyedül lenni.
Befordult egy sarkon, csatangolt a körúton, majd átvágott egy parkon, fittyet hányva minden leselkedő veszélyre. A szél fütyült a több száz éves fák között, a bokrok pedig úgy sötétlettek a park mélyén, mint óriások hátrahagyott fekáliái. Az egyik sövénykígyó mögül egy faun figyelte a nőt. Szeme mocorgott arany keretében, szarvain felnyársalt csillagok holttestei csillogtak. Csak az éj hallotta sóvár lihegését.
Fogalma sem volt, hova tart, ezért nem meglepő, hogy végül egy bárban kötött ki.
Egyszerű hely volt, egy sziget, s azon bástya a város parttalan tavában. A homlokzatról a neon hatalmas táblája vicsorgott, de odabenn félhomály, füst, alig-mozgó alakok. Amanda szoknyát viselt, úgy ült a bárszékre, kivillant hosszú és az adott megvilágításban gyönyörű lába.
- Egy martinit!
A pult hosszan kígyózott a fényes tükör előtt, a csapos már jött is, szinte úszva, és töltötte az italt. A férfi komoran jóképű volt, az a fajta, aki nagyon tetszik egyes nőknek. Egy szót sem szólt, nem is nézett Amandára, csak a pultra lökte a poharat.
Amanda egyre felhajtotta, majd rágyújtott. Nyomban érezte, megbillennek a világ pillérei. A bárpult felett hirtelen bekapcsolt egy ócska televízió, és a statikus sistergésből lassan kibontakozott az adás. Egy beesett arcú riporter faggatott egy anyátlannak tűnő, tudósképű fiatalembert, aki az asztal alá rejtette idegesen remegő kezeit.
“- Mit szól hozzá, hogy a NASA törölte a 2012-re tervezett új holdexpedíciót? – kérdezte a riporter fontoskodva.
- Sajnálatos, nagyon sajnálatos – felelte a cincérhangú tudós, és megvakarta a fülét.
- Mit gondol, anyagi okok indokolják a döntést?
A fiatalember láthatóan feldühödött, lerágott körmű kezeit az asztalra csapta, és gyűlölettel teli hangon fröcsögni kezdett:
- A fenét! Az egész a feminista lobbinak köszönhető. A Nők az Univerzumért egyesület elnöke nemrégiben kijelentette Oprah Winfreynek – több millió amerikai előtt! – hogy az 1969-es holdra szállás a hímsovinizmus utolsó kétségbeesett lépése volt. Szerinte nem az űrversenyről szólt ez, hanem arról, hogy a férfiak, akik itt a földön már leigázták a nőket, meghódíthassák azt az égitestet is, amelyik a legszorosabban kötődik a nőkhöz.
- Érdekes felvetés – vigyorgott a riporter, hatalmas jegygyűrűjét babrálva.
A tudós vicsorgott.
- Az, kurva érdekes, és ha egyszer elkapom azt a hülye picsát, hát úgy valagba rúgom, hogy…”
Sistergés újból, majd a képernyő elsötétült.
Amandában tudatosult, hogy üres a pohara.
Még egyet.
Igen hölgyem.
A csapos szólt? Vagy az alak a zenegép mögött?
Közelebb húzódtak az árnyak.
A harmadik martini után áttért a borra. A csapos arca szenvtelen maradt és komoly, elegáns mozdulatokkal szolgálta fel az újabb és újabb italokat.
Eltelt egy óra, kettő, és a nő már sűrűn járt ki pisilni, és a férfiak táncoltak. Táncoltak, és ömlött a dal, Tóbiás,
“Ne légy már ennyire arachnofóbiás,
Látlak a bokorban lapulni téged te geci,
Agyadban hasadás – ”
és Amanda is táncolni kezdett a zenében, és a zenegépből pontban éjfélkor előtörő sűrű vérfolyamban, amely halvány rózsaszínre festette a csizmák taposta mettlachit. Táncolt, és a férfiak rókaszerű, borzas arca közelhajolt, majd sziszegve visszahúzódott. A nő lába cuppogva cikázott a vértengerben, nevetett, a zenegép is hahotázott fényes vigyorával, és meghasadt a bárpult tükre.
A kísértet-óra vége felé bukkant fel egy férfi, a férfi, aki mindig felbukkan – Amanda abbahagyta a táncot, s egy asztalhoz támolygott vele. Leültek egymással szemben, és a nagydarab fickó rögvest sziporkázni kezdett. A nő kislányos figyelemmel hallgatta, szeme csillogott, akárcsak a legelső randevúján. Volt valami ebben a férfiben, igen. Az arca folyton változott, de alatta a lényeg… az a karizma, ó, az a sugárzás, a kiveszőben lévő könyörtelenség. A nő érezte, ha most valamelyik kocsmatöltelék rátámadna, ez a férfi megvédené. Nem félreállna, és nyakkendőjét igazgatva, köhécselve dadogná, hogy hívja a rendőrséget, hanem úgy igazából.
Gyilkolna érte.
Amanda zsongó fejjel hallgatta a férfi mély, különös hangját, és érzéki zsibbadtság vett erőt rajta. A szemeik egymásba fúródtak, és a nő közelebb hajolt. Ajkaik között lassan eltűnt a távolság.
- Van kocsim – mondta a férfi, és megsimogatta a nő haját.
Szájaik közt sóhajba mállott az utolsó centiméter is.
Záróra előtt nem sokkal távoztak a kocsmából. A férfi kinyitotta a kocsiajtót a spicces nő előtt, aki beszállt. A férfi lehajolt, megcsókolta, és végsimított a lábán. Amanda felnézett, italtól csillogó szemmel, és hagyta, hogy a férfi – aki Góliátként mutatkozott be neki – tenyerébe fogja a mellét.
- Mehetünk? – kérdezte a férfi.
- Persze – felelte Amanda, és megpróbált kacsintani. Nem nagyon sikerült neki.
- Irány Babilon – mormogta az óriás, és átbandukolt a vezetőüléshez. Indított, és elhajtottak a szeles, esős éjszakában.
A férfi magabiztosan vezetett, míg Amanda szája síkos-forrón kalandozott vaskos rúdján. A nő a haját a füle mögé simítva szopott, csücsörítve, cuppogva, sápadt arca derengett a sötétben. Góliát szórakozottan simogatta a nő haját, egyébként az útra figyelt. A völgyön dúl, melyben a város feküdt, csipkés ormú hegyek törtek az égnek. Az eső elállt, a fellegeket tovasodorta a szél. Előbukkant a kitelt hold, nyugtalan energia vibrált a levegőben.
Góliát néhány perccel azelőtt ment el a nő szájába, hogy megérkeztek volna egy ódon palota romjaihoz. Élvezése közben nem fékezett, de még a gázt is egyenletesen nyomta. Amanda lihegve facsarta a hímtagot, nyeldekelt, gyomrába engedte a furcsán hideg spermát. Miután végzett, felemelte fejét, ondótól csillogó ajkai szétnyíltak. Révedezve nézett fel az óriási teliholdra.
- Szép, ugye? – kérdezte gyöngéden Góliát, és leparkolt a rommező előtt. A csonka tornyok sziluettje komoran derengett a hegyek magas gerince előtt. A férfi kisegítette a nőt a szél, víz és rézillatú éjszakába.
- Valaha Babilon állt itt – mondta Góliát Árnyéka hosszan nyúlt el a fényszórók kévéjében. – Később Diocletianus óriási fürdője. Majd Camelot. De mind tömve volt élettel egykor. Élettel, fénnyel és arannyal. Erős férfiakkal és vágyódó nőkkel. Te az utóbbiak közé tartozol, ugye?
Amanda nem válaszolt, némán simult a férfihez, könnyű keze megpihent a betonkemény mellkason. Góliát felvezette a nőt az omladozó lépcsőkön, majd a gyilokjárón megragadta és a leomlott várfalra döntötte. Csókolni kezdte az asszony engedékeny testét, míg az elveszett az édes felindulásban.
Amanda teljesen felizgult. Amikor a férfi a szoknyája alá nyúlt, már tocsogott az ágyéka.
- Dugd fel az ujjad – nyögte Góliát fülébe, aki érdekesen hosszú, karcsú ujjaival robbanásig izgatta a csiklóját. Góliát szót fogadott, és felnyúlt a hüvelybe. A nő lába megremegett, a férfi nyakába kapaszkodott. Néhány perc után aprókat sikkantva élvezett el.
- Szeretek dugni, nem tehetek róla, hogy a férjem nem… – zihálta Amanda boldogan és szomorúan Góliát fülébe, de a férfi befogta a száját.
- Csitt.
Lerángatta a nő blúzát, melltartóját, szoknyáját. Kiélvezte az áttetsző holdfényben fürdő, egyszerű női test látványát. Az erdőből egy kuvik panasza hallatszott. Góliát belenézett Amanda szemébe, keresve benne valami árulkodó jelet, de csak a vak vággyal telt, érzéketlen csillogást látta. A férfit nem zavarta, nem vágyott egyébre. Megvetés olajoz minden kóbor baszást.
- Dőlj előre – hörögte az óriás, és Amanda megtette, csupasz feneke és kéjlétől síkos combja megfeszült. A nő kezével az ódon kövekre támaszkodott, míg a férfi puncijához illesztette a rúdját.
Góliát fallosza hatalmas volt. Hosszban és vastagságban egyaránt messze túlteljesítette a nő elvárásait, aki megérezve a hüvelyénél a roppant dárdát, elégedetten felnyögött. Soha nem érzett még ekkorát, a férjénél semmiképp sem, de az előtte lévő fiúk sem büszkélkedhettek hasonlóval.
- Bassz meg – kérte a férfitól elfúló hangon. Haja nedvesen csüngött az arcába, minden izma remegett. A lába közét mintha folyékony iszap lepte volna el.
Góliát pumpálni kezdte. A gigantikus dákó cuppogva, ütemes, kemény mozdulatokkal slattyogtatta az éhes, kitárulkozott vaginát.
- Csináld, igen – nyögte Amanda, aki már dobálta a seggét, és vonaglott, akár egy kígyó. Agyában felderengett férjével való első szeretkezése, egy budafoki panzióban, ahol gyönyörhörgéseik közepette is hallhatták a falba fészkelt csótányok percegő motozását.
Csótányok. Vagy patkányok voltak? Előkúszhattak a csatornából akár. Amanda előtt felderengett a sötét alagút, amelyen kúsznak felfelé, feketén, vörös szemekkel, egyre nagyobbak, s most már vörös minden, és látszanak a fogaik és szájuk kitárul – de akkor a fény robbanása, lángcsóva seper végig a járatban, égnek a bundás szörnyek. És a forróság már elviselhetetlen, az égő hús bűze, a magáévá tett asszony nedveinek átható membránillata, saját fülében doboló szaggatott sikoltása…
Egyszerre élveztek el. A férfi hatalmas mennyiségű jéghideg spermát lövellt a nő rángatózó hüvelyébe, Amanda sikított, Góliát mély hangon dünnyögött, és kiizzadt, reszkető testek tökéletes kielégülést nyertek.
Pár perc múlva a nő nedves combjait törölgette egy zsebkendővel. Góliát a romba dőlt gyilokjárókat és a gigantikus, megsápadt holdat méregette.
- Jó volt, kedves? – kérdezte.
Amanda nem válaszolt. Feloldódott az éjszakában.
Férje mellette horkol, és ő a plafont bámulja. Ágyéka lángban ég. A mennyezet lassú, megejtő táncot lejt felette. Félszemű, sárga rózsa, kopjafák, szenderálmok, mind nyugtatják, egyben tüzelik emésztő vágyát…
Karcsi szellent, és oldalára fordul. Sör és tesztszag, lám visszatért hozzá. Amanda, a húség szobra, a tiszta konyhák úrnője. De mindig ott volt az árnyék, lágyizmú szíve dobbanása, megtört férfiideák, a fehér falakra vetülő komor körtánc. Lesz e még ébredése friss, lángoló napok alatt?
„Mindez már nem a folyamatot rögzíti… kialakult világról tudósít a maga válságos eszközeivel. Figyeljük meg az elidegenedett sóvárgást a tudatfolyamokban…”
A rádiócsönd visszhangja. Lejárt órák tiktakja. Jön az álom, Babilontól és a bronztestű kéjistenektől az arktiszi átszellemülésig.
…úszik. Megifjodott, ruganyos testtel és még ifjabb lélekkel – a fiatalság mirigyeket nyitogató, ösztönöktől borzolt legártatlanabb korába visszacsöppenve – így, így suhan, siklik a végtelen tükör felszínén – végig a szélességi és hosszúsági fokokon, napok meridiánjain, a Szahara forró arénáján és a mocskos Sargasso-tengeren, jégzöld havakon és bogárrajos tundrákon, körbe-körbe, végtelen. Látja a városok pisla fényeit a globális éjben, a vizek alatt futó kábeleket, a föld mágneses vonalain áramló szelek árnyékát. Millió mérföld tárul ki előtte, tiszta, kéklő távolok, felhőrajok és folyók smaragd kígyója nyári reggelen, aztán kivettetés az ózonpajzson túlra, fekete, ó fekete ott nagyon, és belebámul az űrbe. Ezt ne! – sikoltja meleg női lénye, látja a halott bolygókat, a hideg sziklát és fortyogó gázt, vergődik a végtelen fagyos ölelésében. Nem, mi ezt sosem akartuk – a férfiak vágya meghódítani a semmit. Behunyja szemét, és visszatér, meztelen bőrén ismét érzi a nap melegét, milyen jó is elnyújtózni a langy pázsiton, délidőben. De ő még szárnyalni akar, kitárni meztelenségét a barbár istenek tekintetének, akik felemelkednek a föld mélyéből, háború sújtotta pusztákról és ősi romok közül… leng, száll a nappali hold kísértet-árnyéka előtt, felizgulva a szabadságtól és a gátlástalanságtól. S mikor elunja a buja, maláriás orgiákat, északnak indul, egy tisztább szerelem felé. Ajka összeforr a madarak csőrével, melleit gömbvillámok kéjes tüze ingerli, vaginájába óriásfenyők húsos csúcsa csusszan… s ő sikoltva, kéjben és lédús élvezésekben vergődve pörög, száll hamis álma nehézkedési pályán.
És tébolyult agyában újra meg újra felbukkan Góliát. Holdvilágtalan éjszakából kel a sötét hajnal, s ujjai a combjai közé kúsznak. Nyögdécsel, férje meg sem hallja, felszáll a gyönyör méla illata, s társa azt sem érzi, bezzeg a kutyák, ugatják, még a távolban is. De lehet, csupán a holdat siratják – a szűz holdat, amit bizonyára szerelemmel és csodálattal néztek a régen halott népek Babilon falai alatt.
[Történetek]

A munkahelyemen, ahol dolgoztam, volt egy fiatal srác. Tudni kell, hogy nemrégiben nősültem, és ez a srác, feltűnően bámulta örökké, a feleségem. Mondjuk, nem csoda, mert szerintem is nagyon jól néz ki, ezzel ő is tisztában van, és örömmel mesélgeti, hogy nyaranta, mikor félmeztelenül járkál a strandokon, és sok férfi nézegeti, szinte büszkeség tölti el. Nem is volt nehéz rábeszélni, hogy belemenjen a kitervelt játékomba! Egyik nap, mikor kettesben voltunk a sráccal, megkérdeztem;tetszik a feleségem? Ő, erre a váratlan kérdésre, nagyon meglepődött, csak habogott. Szerintem, nagyon is jó ízlésed van, remélem, nekem is akad még egy ilyen szuper nő. Gondolom, láttad már a strandon félmeztelenül, mit szólsz hozzá? Sajnos erre még nem volt szerencsém, de ahogy látom, mármint őt, sokaknak megadatott a szerencse, hogy nézegethessék! Mit szolnál hozzá, ha te, teljesen meztelenül láthatnád, és simogathatnád, vagy megcsókolhatnád a melleit, netán még a pináját is. Na, ne ez nagyon durva. Tisztában vagy azzal, hogy a feleségedről beszélsz, nem pedig egy holmi kurvárol? Természetesen. Én, csak megkérdeztem. De, ha nem, hát nem. És mégis, mit kérnél cserébe? Mert, hogy valamit, abban biztos vagyok. Sokat nem tévedtél. Anyádról és a nővéredről szeretnék meztelen képeket kapni. Hát ennél misem könnyebb. Amint beváltod az ígéretedet, máris, megkapod a képeket. Ugyanis, nálam vannak. Neked már vannak ilyen képeid? Na ná, hogy vannak. A nővérem kért meg, hogy csináljak egy pár pucér képet róla, de adjam neki a negetívokat. Meg is kapta, csak én, több képet csináltam, amiket persze elraktam. Anyámról pedig úgy sikerült készíteni képeket, hogy akkor lestem meg, mikor nem is gondolta volna. Tudtam, hogy van egy pasija, aki néha”meglátogatja”, nagyokat kefélnek, úgy, hogy ne lepődj meg, ha néha pornográf felvételeket is találsz. De, különben, igazad van, ha nem volna az anyám, én is megbasznám! Na, de térjünk vissza az ajánlatodra! Arra gondoltam, hogy 9 felé úgy is már alszik, és mivel nyár van, csak könnyű hálóinget visel, teszek az italába egy kis altatót, és mikor elalszik, levetkőztetem, és élvezheted a testét! Nem rossz. Mikor? Akár holnap! Mindent megbeszéltem a feleségemmel, aki nagyon is belement ebbe, szerintem jobban várta az estét mint én. Úgy fél kilenc felé jöhetett, a feleségem gyorsan ágyba bújt, és úgy tett, mintha mélyen aludna. Csendre intettem a srácot, és óvatosan benyitottunk a szobába. A takarón feküdt, világoskék, teljesen átlátszó hálóingben, ami szinte a pinájáig volt”felhúzva”. Ráadásul, olyat vett fel, ami elöl végig gombos volt, így könnyedén kitudtam”bontani”. Ott feküdt, teljesen meztelen, gyönyörű teste volt, a srác, szinte ámulva nézte. Én simogattam a mellbimbóját, a srácra nézve, majd intettem a fejemmel, hogy ő is csinálja. Még ő a melleit simogatta, én széthúztam a pináját és bele csókoltam. A fejemmel jeleztem, hogy kövesse a példámat. élvezettel nyúlt be neki és örömittasan csókolgatta a pinát, de láttam, hogy igencsak meredezik a szerszámja a nadrágban. Halkan, a fülébe súgtam;tetszik? Nagyokat bólintott, és tovább csókolta a pinát, szinte kinyalta. Arra gondoltam, ez a feleségemet is izgatja, hirtelen, egy prűd gondolat jutott eszembe, amit rögtön közöltem is a sráccal. Megbasznád? Hülye kérdés. Na ná! Akkor, baszd meg! Először, azt hitte hülyéskedek, de igyekeztünk minél csendesebben lenni, előkapta a”szerszámját”, és berakta a feleségembe! Nagyon fellehetett izgulva, mert egy pár lökés után, hatalmasat élvezett a feleségembe! Hű, az anyját! Remélem, nem haragszol, hogy telegeciztem a feleséged. Remélem, még megbaszhatom. De most, hadd csináljak róla egy pár képet. Ígérem, a feje nem fog látszani. De szeretném megörökíteni, amint a geci kifolyik belőle. Te is kapsz belőlük, meg ígérem. Tudtam, hogy nagy fotós, megengedtem, hogy pár képet készítsen! Mikor elment, a feleségem”felébredt”, majd nekem esett! Csak arról volt szó, hogy a barátod le skubiz. Erre föl, a te beleegyezéseddel, még meg is baszott. Nem beszélve arról, hogy képeket is csinált, amin minden kolegád”csámcsogni”fog. Nem, egészen. Különben is. Jó volt, vagy nem! Ha tudni akarod, egyáltalán nem. Legközelebb, ha egyáltalán lesz ilyen, olyat hozzál, aki legalább nem élvez el olyan gyorsan! Két nap múlva találkoztam a sráccal, hozta a fotókat, először az általam kérteket mutatta, amikre csak egy futó pillantást vetettem és elraktam őket a zsebembe. Jobban kíváncsi voltam a feleségemről készült képekre. Az első képeken, csak a csodálatos meztelen teste látszott, majd az, amikor folyik ki belőle a geci, de, ezen már, igaz csak félig, látható az arca is. A következő képen teljesen meztelenül, a szemét, egy fekete csík takarta, de csak az nem tudta kit ábrázol, aki nem akarta. Na, erről, nem volt szó, azt mondtad, hogy olyan képeket készítesz, amin nem lesz felismerhető. Ezeken a képeken, csak a hülye nem ismeri fel. Remélem, más nem látta még ezeket. Sajnos, igen. De szerintem, büszke lehetsz, hogy ilyen testű nő a feleséged! De, mégis kinek mutattad őket? Nem soknak. Csak egy pár embernek. Egyébként meg szereztem neked egy kis fizetésemelést. Csak nem! ? De igen. Majd meglátod. Másnap, a főnököm hivatott az irodába. Sok felesleges duma után, rátért a lényegre! Úgy látom, nincs megelégedve a fizetésével, ezért még úgynevezett , finoman fogalmazva, “másodállást”, vagyis, hogy pontosabb legyek, nők”bérbeadására” is vállalkozik. Nem egészen értem, mire célozgat. Nem? -és elém vágta a feleségem pornóképeit, amin teljesen felismerhető volt! A szemét-gondoltam-! Nos, látom, igencsak szép felesége van. Mit szólna hozzá, ha kicsit megemelném a fizetését, mondjuk, a felével, de összehozna ezzel a szép nővel! Persze otthon mindenről beszámoltam a feleségemnek, aki közömbösen vette a történteket, és csak annyit fűzött hozzá;Ha már kurvát csinálsz belőlem, remélem nem akarsz az ágyam mellett gyertyával álldogálni? Nos, az-az igazság, sokan megbaszták, de ezt magamnak köszönhetem, büszke voltam, hogy ilyen nő a feleségem, büszkén mutogattam, de nem számoltam azzal, hogy kurvát csinálok belőle. Mindenki megbaszhatta, de ha jó napja volt, rám is sor került!
[Történetek]

Az iskolában bukásra álltam matematikából, ezért a szüleim külön tanárt fogadtak hozzám, hogy legalább egy kettessel átmenjek a vizsgán. Nem nagyon örültem először a dolognak, de mikor megláttam a tanárt, még a lélegzetem is elakadt. Nagyon jóképű, izmos fickó volt. El is kezdődött az első óra, amire én természetesen nem nagyon tudtam figyelni. De a tanár is elég furcsán tekintett rám. A melleimet nézte és félreérthetetlen pillantásokat vetett rám. Majd egyszer csak megfogta a kezemet, magához húzott, és csókolgatni kezdett.
Ajkai érzékien siklottak végig a kézfejemen, majd még jobban magához húzott és megcsókolt a számon. Ajkainak íze teljesen elbódított. Ezek után felállt a székből, és vetkőztetni kezdett. Először az ingemet vette le. Gyengéden nyalogatni kezdte a melleimet. Fürge nyelve hamar életre keltette és az így megkeményedett bimbókkal játszani kezdett. A szájába vette, szopogatta, harapdálta, majd tovább haladt lefelé. Felhúzta a szoknyámat, és nagyon érzékien nyalni kezdte a puncimat. Forró nyelve izgatóan siklott végig a szeméremajkaimon és csúszott be közé.
Ahogy a csiklómhoz ért a testem megremegett és vágyakozva sikoltottam fel. Addig nyalogatott, amíg teljesen be nem nedvesedtem, és testem ész nélkül nem kezdett vonaglani. Ezután az ágyra ült, és én kezdtem lefele vetkőztettem. Mikor már teljesen meztelen volt, simogatni kezdtem péniszét, ami a legelső mozdulatomtól úgy állt, mint a cölöp.
Ezek után nem volt kérdés, hogy nyelvemmel is kényeztessem. Nyalogatni kezdtem, ahogy csak tudtam. Először teljes hosszában, aztán a makkját, majd a számba vettem és erősen szopni kezdtem. Élvezete rám is nagy hatással volt. Alig bírtam már magammal, ezért fölé térdeltem és az álló farkába ültem. Lassan kezdtem el mozogni és mikor az élvezetünk fokozódott, ritmikusan gyorsítottam a mozgásomon. Mindkettőnkből egyre erősebben törtek elő a kéj hangjai. Majd mindkettőnkön apró villanások szaladtak át, később pedig ezek egyé váltak, mint a mi testünk is, és testünk görcsös rángatózása közepette éltük át az orgazmust.
Ez az óra fantasztikusan telt el. Azóta egy héten kétszer járok órára, amiből csak kis időt szakítunk a tanulásra, viszont a jegyeim jobbak lettek, és még a szüleim is meg vannak velem elégedve…
[Történetek]

Büdös, mocskos, útszéli, riherongy kurvák! Meg kell állnom egynél, mert felrobbanok!
Ez járt a férfi fejében, dörömbölt, zakatolt, nem hagyta nyugton. Képek peregtek szemei előtt, térdeplő, mocskos, büdös szajháké, akik szopták méretes farkát. Pucsító, terpeszben álló, motorházon fekvő ribik, ahogy markolja a seggüket, és csak tolja nekik, miközben az orrában ott van az a jellegzetes áporodott, semmihez sem hasonlítható kurvaillat. Az a fajta szag, amit csak a mosdatlan, útszéli lányok árasztanak, a tisztálkodás nélkül lezavart néhány menet szaga ez, összekeveredve az illatosított óvszerek, sperma és izzadság groteszk parfümjében.

Nem tehetett róla, semmi sem tudta úgy felhúzni, bepörgetni, mint az út mellett álló kurvák. Próbálkozott már a rendes, lakáson dolgozó kurtizánokkal is, de azok valahogy nem hozták tűzbe. Hiába voltak gyönyörűek, szépek, kívánatosak, tiszták, egyszerűen nem gerjedt be rájuk. Tiszta szaguk volt, tusfürdő és parfüm illata lengte körbe őket, tiszta ágy, tiszta lepedő, túl steril volt minden.

-Ne fürgyél le! – mosolyodott el magában, mikor a jól ismert szlogen az eszébe jutott.

Igenis meg tudta érteni az ilyen embert. Tényleg nincs a tiszta nőnek semmilyen íze. Egy frissen mosott puncinak egyszerűen műanyag íze volt számára, de egy jó szaftos, napon izzadt luvnyának, annak mennyei, pompás, fenséges illata, bukéja, aromája van.

Ágaskodó farkát megigazította, megkeményedett, ahogy az emlékek felidéződtek. Érezte, hogy sürgősen fel kell szednie egy útszélit, mert feltüzelt teste követelte a jussát. Csak fél szemmel figyelte a forgalmat, lassabban hajtott, nehogy elmulassza az első lányt.

Kigombolta nadrágját, lehúzta a cippzárt, és kőkemény farkát kezdte masszírozni. Lassan húzta rajta végig kezét, megszorítva, jó erősen, fel-le. Egy kicsit engedett a szorítás a fejében, és farka sem akarta szétszakítani nadrágját. Hajtotta a vére, nem tudott mit tenni ellene.

Hamarosan meglátott egy gyöngyszemet. Kicsi volt, kb. 150 centi, fekete hajú, és bikiniben volt. Gyorsan eltakarta ágaskodó vesszőjét ingével, lehúzódott, az ablakot leengedte, és várta, hogy a kis mocsok behajoljon.

Csúnya volt, borzalmasan csúnya. Fiatal arcát kancsal szeme csúfította el, bár nem javított az összképen foghíjas vigyora sem. Mellei lógtak, ahogy behajolt az ablakon, és közben megütötte az orrát az ismerős, mosdatlan, vágykeltő szag.
– Mennyi? – kérdezte röviden, némi durvasággal a hangjában.
- Szaxi 3, dugás 4, komplett 6. De csak gumival. – jött a válasz.
Átnyúlt, felhúzta a gombot, fejével intett, a kis koszos lány beszállt. Nem szeretett sokat beszélni ezekkel a mocskokkal, nem volt rájuk kíváncsi, semmit sem akart tőlük, csak megdugni őket.

A lány navigálta, poros kis földúton haladtak, lassan, döcögve. Ránézett a lányra, mustrálta az árut. Csúnya fej, lógó mell, terhescsíkos has, koszos láb. Farka majdnem felrobbant, ahogy a mocskos szag betöltötte a kocsi utasterét. Orrcimpái kitágultak, ahogy egyre erősebb lett ez az ismerős afrodiziákum, amelytől a vére megpezsdült. Közben szégyellte magát, és kétségek közt gyötrődött.

De ez a szag egyszerűen megbabonázta. A prosti meg csak locsogott össze-vissza, de a férfinak fogalma sem volt, hogy miről, nem tudott rá figyelni.

Jobbjával megfogta a ribi koszos combját, és elkezdte simogatni. Kemény volt a húsa, jólesően belemarkolt, a kis mocsok meg csak huncutul rávigyorgott foghíjas szájával. Legalább nem fog fogazni, gondolta.

Pár száz méter múlva, egy erdő széli kis beugróban, amit a fák jótékonyan körbetakartak, végre megálltak. Leállította a motort, a kulcsot kivette, benyúlt a zsebébe, és a kialkudott összegett átadta. A lány mohón kapott utána, kis táskájába tette, és már vette is ki az óvszert. A férfi kiszállt az autóból, átment a másik oldalra, az ajtót kinyitotta, és már rutinosan tolta is le a nadrágját.

Merev farka a lány orra előtt ágaskodott, feszült a bőr rajta. A kis ribanc kiszabadította melleit a bikinifelsőből, oldalra fordult, az óvszert nagy rutinnal felhúzta, és elkedte szopni a hegyét, épp csak a makkot bevéve a szájába, miközben erős fejő mozdulatokkal a kezét is használni kezdte.

- Nem kézimunkát akarok, hanem szopj! – mordult fel a férfi. Erősen belemarkolt a hajába, és két kézzel elkezdte a lány fejét magára húzni. Földöntúli gyönyör töltötte el, ahogy a ribanc száját birtokba vette, és szopatni kezdte.

Csak nyöszörgött a kis szerencsétlen, ahogy a vastag faszt próbálta befogadni. Egyre jobban belejött, és tényleg nem fogazott. Egyik kezével elengedte a fejét, és a lógó mellett kezdte el fogdosni. Pont kézbe illett, és a szopás ütemére gyúrogatta. Imádta ezt a pózt, valahogy felsőbbrendűnek érezte magát tőle, bár a lelke mélyén ugyanakkor megvetette magát ezért.

Pár perc múlva elengedte a lány fejét.
-Fordulj meg! – utasította.
Azonnal megfordult, kilépett a bugyijából, enyhe terpeszbe állt, és kezeivel az ülésre támaszkodott.

Illatos kis picsáját csak úgy pucsította. A férfi megnyálazott ujjával szétfeszítette a nagyajkakat, kétszer végighúzta a résen, majd egy határozott mozdulattal bedugta középső ujját. A mocskos ribanca be volt nedvesedve, könnyedén csusszant bele. Kihúzta és orrához emelte a puncinedvtől csillogó ujját. Elégedetten szippantotta be az illatot. Megfogta felrobbanni készülő farkát, és lassan felnyársalta a lányt. Tüzes hüvely ölelte körbe, ahogy haladt egyre beljebb. Kissé meg kellett rogyasztani a lábát, hogy a megfelelő szögben tudjon behatolni, mert túl alacsonyan volt a lány.

Megszorította a ribanc gömbölyödő csípőjét, és egyre erősebb lökésekkel hatolt bele. Az ütemes dugás csattogó hangjába a lány nyöszörgése keveredett, mely egyre fokozta a férfi kéjvágyát. Előrehajolva megmarkolta a lógó melleket. Azokkal húzta magára a kis testet, miközben gyúrta, gyömöszkölte a puha húst.

Megunta ezt a pózt. Hátratolta az anyósülést, a támláját lejjebb engedte, de nem teljesen vízszintesre. A lányt befektette, egyik lábát a kormányra tette, a másikat a vállára vette.

A férfi egyik lába kint, a másik bent volt, és szemből hatolt be a lányba. Élvezte, ahogy nagy testével szinte az ülésbe préseli a kis cafkát, minden lökéssel szétfeszítette, miközben a melleit marcangolta. A kurva meg csak nyöszörgött, egyre kétségbeesettebb arcot vágot, de ez nem érdekelte a férfit. Csak a saját vágyának kielégülését keresve azzal foglalkozott, hogy minél erősebben megbaszhassa ezt a megvásárolt testet.

Érezte, hogy a vulkán hamarosan kitör. Egyre vadabb lökésekkel vette birtokba a ribancot, és minden egyes ütemnél görcsberándulva pumpálta ki magából a felgyülemlett ondót.

Óvatosan kihúzta még lüktető hímtagját, remegő lábakkal kikászálódott az autóból, lerántotta az óvszert, és eldobta. Nadrágzsebéből papírzsebkendőt vett elő, megtörölgette magát, és undorodva érezte meg az illatosított óvszer, a pinalé és a sperma keveredett illatát. Hányinger kerülgette, utálta, gyűlölte magát ezért a mocskosságért, aljasságért, ezért a megaláztató helyzetért. Üresség töltötte el, szótlanul szedte rendbe magát, és undorodva figyelte, ahogy a kurva összeszedelőzködött. Szótlanul vezetett visszafele, émelygő gyomrából savas büfögés tört fel.

A lányt gyorsan kirakta, egy szót sem szólva hozzá, majd csikorgó gumikkal elindult.

A harag és a szégyen hullámai öntötték el, miközben hazafele vezetett. Gyűlölte magát ezért a gyengeségért, hogy nem tud vágyainak parancsolni, hogy egy kultúrlény, egy tanult, értelmes ember, mint ő, idáig le tud alacsonyodni.

Végre hazaért, tökéletes otthonába, ahol tökéletes családja és még tökéletesebb felesége várta.
Keserű mosollyal lépett be, megölelte az asszonykát, és tudta, hogy a következő hónapban ugyanúgy le fog aljasodni….

Minden hónap elején fodrászhoz indulok. Ugyan így tettem tegnap is, de mikor beléptem az üzletbe, saját fodrászomat nem láttam, csak a húgát, aki ott tanult. Na persze nem bántam, hiszen olyan gyönyörű volt, hogy még a lélegezetem is elállt. A feszültség gyorsan feloldódott közöttünk, és csevegésünk hamar flörtölésbe ment át. Majd éreztem, hogy zsebemben rezegni kezd a telefon, amit próbáltam a köpeny alatt kihámozni. Na de ezt a fodrász kislány teljesen félreértette, és simogatni kezdte, majd egy óvatlan pillanatban belenyalt fülembe.
Mondanom sem kell, hogy azonnal kinyomtam a telefonom, és rávetettem magam a lányra, mint ha egy vad kandúr lennék. Nyelvünk vad kardozásba kezdett, farkam pedig azonnal az egekig ért.
Egy raktárhelyiségbe vonultunk hátra, ahol tovább folytattuk kis játszadozásunkat. Egyre vadabbul, és érzékibben harapdáltam ajkait, majd erre ő kihámozta nadrágomból farkamat, és ajkaival rögtön rá is tapadt. Olyan érzékien szopta farkamat, hogy azt hittem azonnal elélvezek. Hevesen járt farkam ajkai között, szinte a toráig hatoltam.
Miközben nyelve farkamon játszadozott, az én ujjaim pedig mellbimbóin köröztek. Egyre hangosabban nyögdécseltünk, majd megfordítottam a lányt, nadrágját letoltam. Erre ő lágyan ringatni kezdte csípőjét, minden mozdulattal falloszomhoz ért, ami nagyon izgatott. Minden ringatózásával aprócska pofont adott makkomnak, majd már az egekig érő falloszom becsusszant szűk járatába. Farkamat teljesen körülölelte a lágy melegség, mire ő hátra hajtotta fejét, én pedig lágyan szívogattam fülcimpáját.
Ritmikusan kezdtünk el mozogni, testünk teljesen összeforrott, érzékeink azonosultak megpróbáltunk azonosulni az emberfeletti csodával. Hangunk egyre elcsuklóbb lett, nyögdécseltünk, és időnként mohón kerestük egymás ajkait. Egyre gyorsabban kezdtünk el mozogni, egyik kezemmel csiklóját simogattam, másikkal pedig mellbimbóit morzsolgattam. Kedvesem kéjtől elakadóan levegőért kapkodott, és éreztem, hogy lassan úrrá lesz rajta a gyönyör. Teste megfeszült, hüvelyizmai farkamat masszírozták, és hangos sikolyok közepette elöntötte a gyönyör. Ennek a látványnak hatására én is követtem őt a gyönyörök birodalmába. Farkamat kirántottam, és hátát beterítettem édes nedvemmel, amelyet csodás érzésekkel töröltem szét rajta.
Majd partnerem megfordult, és teste az élvezetektől roskadozott, és csak néztük egymást átszellemült arccal. Most pedig csak arra várok, hogy a tanoncból igazi fodrász legyen, és én hozzá járhassak….