Szexpláza

A hírek szerint Filippo Inzaghi újra összejött korábbi kedvesével, Alessia Venturával. A Milan labdarúgója az év elejétől kezdett barátnője nélkül mutatkozni a különböző eseményeken, a sajtó azonnal megsejtette, hogy az álompár között valami nincs rendben. Pippo és szexi társa nem is tagadta a váltás tényét, ám a jelek szerint csak átmeneti volt kettejük távolságtartása.

Az olasz bulvársajtó szerint ugyanis újra összejött a korábbi álompár, a labdarúgó és a modell egy szórakozóhelyen ölelgette egymást a kamerák kereszttüzében. Az olasz lapok szerint a kibékülés mögött egy másik szívtipró labdarúgó, Mario Borriello áll. Pippo korábbi csapattársa ugyanis állítólag ráhajtott a facér Ventura kisasszonyra, akit azonban még időben csábított vissza Inzaghi. Forrás: Samsungsport.hu, Simonyi András

The gang that banged! Ingyenes pornóvideó, kattints és nézd!

Hetek teltek el azóta az este és a másnap reggel óta. Én és Zsolti visszamentünk az egyetemre, és az események egyre valószerűtlenebbül éltek emlékeim között, de túl élénken ahhoz, hogy átverhessem magam. Sokszor álmodtam a történtekről, és valami kínzó szomjúság mardosott, amelyet nem csillapított semmilyen folyadék. Egyre nyilvánvalóbb volt számomra, hogy ezt a fajta szomjúságot csak mostohanővérem testének íze tudja feledtetni.
Éppen ezért titkos reményeket fűztem a közeledő családi hétvégéhez. Kati apjának volt születésnapja, amelyet otthon, a családi házban tartottunk. Én és Zsolti már az előző nap délutánján megérkeztünk, de míg én hozzám szokatlan módon ideges voltam és nem találtam a helyemet, Zsolti a thai harcosok nyugalmával heverészett a kanapén és nézte a tévét. Akkor csaptam el az agyam, amikor nekiült sakkozni Kati apjával. Azzal a férfival, akinek megdugta a lányát, akit évek óta az apjának tekintett, és akinek én a szemébe se tudtam nézni. Reszketve vártam a pillanatot, amikor majd belép az ajtón Kati.
Hamarosan rájöttem, hogy nem emiatt félek. Attól féltem, hogy a férje is jön.
Azonban amikor ez megtörtént, és Kati és Feri megérkeztek másnap délelőtt, semmi különös nem történt. Zsolti átölelte a nővérünket, puszi-puszi, Ferivel leparolázott, megölelte… engem szinte a hideg rázott, amikor rám került a sor. Feri összevont szemöldökkel méregetett.
- Jól vagy, kölyök?
- Persze – motyogtam.
- Nagyon sápadt vagy, Ákoskám. Gyere, egyél egy kis aludtejet. Biztos elcsaptad a gyomrod tegnap – lépett mellém anyám, hűvös tenyerét a homlokomra fektetve. – Nincs lázad – állapította meg.
Zsolti egy órával később elkapott a teraszon, amikor kimentem rágyújtani.
- Mi bajod? – förmedt rám ingerülten, sebhelyes arcán fojtott harag vibrált.
- Feri – nyögtem.
- Jézusom – forgatta meg a szemeit.
- Ez nem helyes, Zsolti. Amit tettünk…
- Amit tettünk, megtörtént! Te sem ellenkeztél!
- Jó, de…
- Nincs de. Felejtsd el! Figyelj – hajolt közelebb. Eddig is halkan beszélgettünk, de most még jobban lehalkította a hangját. – Beszéltem Katival.
- Miről?
Úgy éreztem a saját hangomat, mintha elvékonyították volna a hangszálaimat. Féltem a választól, és a félelmem beigazolódni látszott.
- Este találkozunk vele a fészerben.
- Mi!? Tisztára hülyék vagytok, hát…
- Halkabban!
- Tisztára hülyék vagytok – ismételtem meg lehalkított hangon. – Itt a férje! – sziszegtem.
- Igen. Én is ezt kérdeztem, de ő akarja. Azt mondta, Feri fél óránál tovább sosem bírja, és utána rögtön elalszik. Utána kilopódzik.
- Jézusom! Le fogunk bukni!
Higgadt, szürkés szemeit mélyen a tekintetembe fúrta, aztán váratlanul előrehajolt, és meglendítette a kezét. A pofon hideg zuhanyként ért, nagyot csattant, biztosra vettem, hogy odabenn is meghallják. A gondolataim azonban kitisztultak, a rettegés felhői elúsztak, mintha e pofonnal a rossz gondolatokat tette volna helyre, amelyek elbódítják az elmét.
- Rendben vagy? – kérdezte hűvösen.
- Igen. Kösz.
- Szedd össze magad, öcskös – állt fel, megpaskolva a térdemet.
Az ebéd nagycsaládi körben telt el, derűs hangulatban. Olyan húszan gyűltünk össze, a két család mindkét vonalából érkeztek. Próbáltam nem Kati és Feri felé nézni, mert éreztem, hogy a korábbi félelmem csírái még ott kapaszkodnak lelkem táptalajába erős gyökereikkel, és az a pofon nem metszette el az összes gyökeret. Káprázatosan gyorsan telt a délután, talán túl gyorsan is, mint ahogy akkor szokott, amikor valami olyan közelít, amit a lelkünk mélyén akarunk, de nem érezzük magunkat elég felkészültnek a történések megvalósulásához. Közönséges szavakkal azt is mondhatnám, hogy mire kettőt pislogtam, már este lett.
A rokonság szépen lassan szállingózott el, mostohaapánk öccse maradt utoljára. Én már este tíz órakor fejfájásra hivatkozva gyerekkori szobánkba menekültem titkon remélve, hogy túl ményen elalszom majd, amikor eljön az idő. Azonban nem csak, hogy nem aludtam el, de még csak álom sem jött a szememre. Hevertem az ágyamban, bámultam a plafont még akkor is, amikor Zsolti bejött, és leheveredett az ágyára. Az elkövetkezőkön gondolkoztam, és azon kaptam magam, hogy boxeremben türelmetlenül ágaskodik a vágy, és mereven ágaskodok. Mintha a sötétség űzte volna el jobbik énemet, és hívta volna előtérbe azt, aki meg akarta dugni újra és újra a mostohanővérét, bűnbe esve vele.
Tudtam, hogy helytelen amit teszünk. Próbáltam arra gondolni, hogy Kati a testvérem, de ez abszurd módon csak még inkább felajzott. Egyre-másra jöttek az erotikus képek, ahogy Kati a fészerben fekszik meztelenül, széttárt lábakkal, és Zsolti meg én felváltva a magunkévá tesszük, miközben a férje és a szüleink a házban aludnak. Fantáziám megugrott, már arról képzelődtem, hogy nem is a fészerben, hanem a nappaliban keféljük meg. Aztán Feri felébred, és ő is becsatlakozik…
- Idő van – suttogta Zsolti, felülve az ágyán, óvatosan mozogva. Mégis szokatlan élességgel csaptak a fülembe a neszek, a laminált padló legapróbb reccsenései is éles ágyúdörrenésnek hatottak, az ajtó zsanérjainak nyikorgása pedig azt a kényszerképzetet keltette bennem, hogy most mindjárt kirohan az alvó család kiabálva: dől a ház! De nem… minden gond nélkül kiértünk az udvarra, átvágtunk a holdfény által megvilágított területen, majd kinyitva a fészert behúzódtunk. Zsolti behúzta az ajtót magunk mögött, és felkapcsolta a villanyt.
Zsolti egy régi, kiszolgált matracot húzott elő. Én leültem, és némán várakoztam, de egy kérdés csak előtört belőlem.
- Nem úgy volt, hogy szereti a férjét?
- Nem szerelemből csinálja. Mi sem.
- Jó, ez igaz, de…
- Túl sokat gondolkodsz, öcskös – vigyorgott rám. Válaszolni akartam valami csúnyát, de nyílt az ajtó, és besurrant egy kecses, karcsú árnyék, majd behúzva maga mögött az ajtót, megfordult. Derűs fények csillogtak kék szemében, telt ajkai mosolyra húzódtak, haja kissé kócosan omlott alá szőke zuhatagként vállára. Testét csak egy vékony, áttetsző hálóing fedte, amely sejtelmes derengéssel engedte látni tökéletes testét. Minden kétségem elszállt, és jóleső érzéssel hagytam, hogy a hetekkel ezelőtt a tusolóban megismert vörös köd eltakarja a kétségek rengetegét jelképező, képzeletbeli fákat. Kemény, formás mellei kirajzolódtak a ruhaanyag alatt, mellbimbói szinte átszakították a vékony szövetet, combjainak sötét találkozási pontja sokat sejtetően derengett. A hálóing része combközépig ért, izmos, formás combjai követelődzően vonzották a pillantást.
Kacér mosollyal figyelte, ahogy bámuljuk, majd Zsolti hozzálépett, magához vonta. Képtelennek tetszett a két “testvér” látványa, ahogy szerelmesek módjára összesimultak, ajkuk összeért. Zsolti Kati csípőjére fogott, mostohanővérem pedig a Zsolti fejére simította tenyerét, mintha a tüsi hajba akarna túrni, összekócolni. Azon vettem észre magam, hogy közelebb lépek, ők pedig elválnak, és Kati rám pillant.
- Dugjatok meg – lehelte vágytól reszkető hangon, kezét végig húzva Zsolti domború, izmos mellkasán, le a kockás hasig. Mindeközben engem nézett kék macskaszemeivel, invitált, csábított, buján. A következő másodpercben hozzá léptem, ő hozzám simult, és most az én ajkaim járták násztáncukat telt ajkai. Csókja perzselő volt, éhes; mondhatni, kiéhezett. Eszembe jutott, amit Zsolti mondott a teraszon: Feri nem bírja fél óránál tovább, és utána rögtön elalszik. Nincs folytatás.
Elszakadtunk egymástól.
- Remegni fogsz a folyamatos orgazmustól – ígértem reszkető, elhaló hangon, csípőjére fogva. A kék szemekben szavaim hallatán mintha valami csalódottság villant volna.
- Ennyi? – kérdezte, és én rájöttem, hogy hol hibáztam. Nem ezt akarta hallani. Azonban a szavak nem jöttek ajkaimra, de nem is volt rá szükség. Zsolti a háta mögé lépve a nyakára hajolt.
- Szét leszel baszva.
- Igen – hunyta le a szemeit Kati elmosolyodva. A durva szavak a harcos ajkairól nem hangzottak közönségesnek. Ígéretet hordoztak és megadták azt a szükségletet, amiért ezen az éjszakán összegyűltünk, elrejtőzve a világ elől, hódolva bűnös élvezeteinknek. Nem szerelmeskedni jöttünk a fészerbe, hanem kefélni. Kati megcsalja a férjét a mostohaöccseivel, két nála fiatalabb fiúval. Abszurd volt a helyzet, a felállás, a gondolat is maga, de elképesztően izgató.
Éreztem, ahogy Kati ujjai végigsimítanak lüktető ágyékomon a boxer szövetén át.
- Mmmmh – mosolyodott el megérezve kemény farkamat, és sietve futtatta ujjait annak széléhez. Ahogy lehúzta rólam, le is térdelt, én pedig képtelenül bármire is csak álltam, kilépve a lekerülő nadrágból. Farkam mereven állt, követelődzően mutatott Kati felé, és ő térdre ereszkedett. Jobb keze habozás nélkül a fasztőre siklott, irányba állította, ajkai felé, bal kezével megtámaszkodott combomon, és előrehajolt. Egyenlőre csak a kezével munkálkodott, fel-le húzogatta a bőrt, ajkai pedig gyönge csókokat leheltek alhasamra, combjaim tövére. Kínzott, nem érintett, csak ujjaival masszírozott, hogy úgy éreztem rögtön a szeme közé durrantok.
Ezalatt Kati mögött Zsolti ledobta magáról a boxert, majd előrehajolt. Felfelé lehúzta a hálóinget Katiról, és elhajította, így nővérem tökéletes teste immár meztelenül térdelt előttem. Zsolti letérdelt, szájával csókolva, fogaival karistolva Kati hátán a bőrt, aki ívbe feszülő háttal hagyta, élvezte azt, forró lehelete makkomat perzselte, bőrömet érte. Hátratolta a fenekét és felnyögött, ebből sejtettem, hogy a nő mögött térdelő bátyám ujjai kalandos utakat járnak be, titkos zugok sóhajtásnyi forróságába merülnek. Zsolti egyre lejjebb csúszott, majd kissé eltávolodott és hanyatt feküdt, aztán becsúszott Kati széttárt combjai közé a fejével.
Tőlünk pár méterre a földre készített matrac csúfondáros megvetéssel szemlélte a földön összefonódó hármasunkat.
Ahogy Zsolti nyalni kezdte Katit, ő sem húzta tovább a dolgot. Reszelősen felsóhajtott, majd ajkaival felfutott merev faszomra, nyelve hegyével kirajzolta a kidudorodó ereket, körbekóstolta a hátrahúzott bőr miatt előbukkant fitymafékeket. Bal kezének körmei a combtövembe martak, vagyis Zsolti nem vesztegette az időt, pergő nyelvvel ostromolta punciját. Kati félrefordított fejjel még párszor végignyalta dorongomat, majd hátrább húzta a fejét, telt ajkai elnyíltak, és finoman ajkai közé engedte makkomat. Felnyögtem, fojtottan. Előrenyúltam, a hajába túrtam, fejemet a plafon felé fordítottam, majd rögtön vissza is. Látni akartam, ahogy ajkai közé enged.
Nem kellett sokáig várnom. Kurvákat megszégyenítő agilitással csapott le, farkamat félig elnyelte, majd kijjebb engedte, nyelvével párszor végigcsapkodta a fejét, megszívta, majd ismét rábukott. Feneke fel-le mozgott eközben, kis köröket írt le, ahogy Zsolti nyalta őt. Bátyámat láthatóan egyáltalán nem zavarta a tény, hogy nem is olyan régen még a most általa kényeztetett pinában a mostohanővérének a férje mozgott. Ez most valahogy mellékesnek tűnt.
Aztán Zsolti kicsúszott Kati alól. Nem bírta tovább: feltérdelt mögötte, kezeivel Kati fenekére fogott, ő pedig kiengedett ajkai közül. Zsolti teljesen mögé húzódott, Kati körmei megint a combomba vájtak, és felnyögött. Szemeit lehunyva élvezte, ahogy az idősebb mostohaöccse belé csúszik, láttam, ahogy Zsolti ujjai a fenekére fognak, és mozgásba lendül. Jellegzetes neszek szűrődtek fel, Kati pedig elnyílt ajkakkal élvezte, ahogy Zsolti keféli őt. Türelmetlenül a szőke tincsek közé túrtam, és magamhoz irányítottam őt. Nem kellett kéretni, engedelmesen ismét ajkai közé vette farkam, felvéve Zsolti tempóját, és bólogatni kezdett. Most már nem volt annyi figyelme a kényeztetésemre, így nyelvével nem simította makkomat, csak néha meg-megszívva mozgatta ajkait kemény dorongomon.
Tudtam, hogy Kati ebben a pózban nem fog elélvezni. Zsolti számomra félelmetes önuralomról téve tanúbizonyságot pár perc múlva abbahagyta, kicsúszott Katiból, aki megnyikkant a váratlanul érkező üresség érzésétől, és kiengedett ajkai közül. Hátrapillantott, aztán rám nézett, és felállt.
- Gyere.
Kezem után nyúlt, és a matrachoz vezetett. Hanyatt lefeküdt rá, míg én a matrac mellett álltam, majd hívogatóan széttárta a combjait. Az őrület határán sodródtam, ahogy elnéztem a tökéletes nőt, széttárt lábai között csatakosan csillogó, fazonírozott puncijával, vágyakozó szemekkel.
- Gyere már – nyögte türelmetlenül, én pedig a combjai közé térdeltem, előredőltem. Felnyúlt, ujjaival a tarkómra fogott, lehúzott magához, és miközben én megtámaszkodtam két oldalán, ő a fülembe súgta.
- Dugj meg!
Nem kellett biztatnia. Farkam vaginájához ért, majd egyetlen mozdulattal belé csúsztam. Felnyögtünk a közös érzéstől, ujjaim a vállára fogtak, ő a hátamba mart. Alig tudtam megállni, hogy ne harapjak az előttem kívánkozó gömbölyű vállba, miközben hátrahúztam a csípőmet, majd ismét előretoltam. Felvéve egy átlagos, közepes tempót merültem el újra és újra Kati puncijában, ő pedig nyögdécselve, nyöszörögve élvezte. Én is ziháltam, a szorító érzés körbeölelt, magába fogadott, síkos puhaságával rám szorult. Körmei a hátamat karmolászták, és sejtettem, hogy szép piros csíkok születnek ott. Feltoltam magam, és gyorsítottam a tempón, medencém minden lökésre hangosan csattant, ő pedig fel-felsikkantott, ajkaiba harapva próbálva elfojtani a gyönyör hangjait.
Aztán megszorult körülöttem, háta ívbe hajolt, torkát reszkető gyönyörsikoly hagyta el, körmei már-már fájdalmasan martak bőrömbe, de ez is csak az extázis felé röpített. Tövig belé csúszva dermedtem mozdulatlanná, próbálva visszafojtani a gerincem mélyén remegő ingert. Meglepetésemre sikerült, és amikor másodpercek múlva ő elernyedt, óvatosan kicsúsztam belőle.
- Ez igen, öcskös – Zsolti keze a vállamra nehezedett. Ránéztem, ő rám kacsintott. – Véresre marta a hátad.
- Akkor azt éreztem – nyögtem. Zsolti Kati lábai közé helyezkedett, átvéve a helyemet, majd ahogy én tettem, előredőlt. Mindketten felnyögtek, én pedig hátrahúzódtam és figyeltem az üzekedő párost. Most figyeltem fel rá, hogy a testemet izzadságfilm fedi vékonyan, és csípős, maró érzés lüktetett a hátamban, ahogy a Kati által ejtett nászsebeket ellepte ez a réteg. Nem foglalkoztam vele, igazából csak zavaró tényező volt. Őket figyeltem, ahogy eggyé válnak, összefonódik harmónikus mozgásuk, Kati lehunyt szemmel élvezi a szexet, körmei Zsolti hátán szánkáznak. Lassan múlt az érzés, hogy elélvezek, és készen álltam a következő bevetésre.
Zsolti lassított, majd kicsusszant Katiból. Most már ő is izzadt. Szó nélkül vettem át a helyét, Katiba csusszantam, és dugni kezdtem. Remegett alattam, nyögdécselt, amíg ki-be jártam benne, újra és újra tövig elmerülve puncijában, majd hátrahúzódva. Most nem élvezett el az alatt a tíz perc alatt, amíg én keféltem, de én megint közel kerültem a csúcshoz, úgyhogy a Zsoltitól tanult önfegyelemmel kicsúsztam belőle, és átadtam a helyemet a bátyámnak.
Kati az oldalára fordult, Zsolti mögé feküdt. Kezével irányítva a Kati kéjnedveitől csillogó farkát irányba állította, majd belecsúszott a mostohatestvérünkbe. Kati felnyögött, hagyta, hogy felemeljék a lábát, körmei a matracba martak ezúttal. Én pedig láttam, premier plánban, ahogy a bátyám farka ki-be csúszik a csillogó punciban. Ujjai Kati kemény melleit markolták, csípőjébe martak, fogai a vállát, hátát harapdálták. Csak reménykedhettünk benne, hogy nem marad nyoma. Viszonylag gyorsan lehiggadtam, ezért Kati fejéhez térdeltem. Ő felkönyökölt, felém fordult, és szó nélkül telt ajkai közé engedte farkamat, saját kéjnedveit szopogatva le róla. Percek múlva kénytelen volt elengedni, mert újabb orgazmus söpört végig rajta, aminek hangot is adott. Zsolti lassított, finoman mozgott, elhúzta nővérünk kéjmámorát, majd folytatta. Kati is visszahajolt rám, újra ajkai közé engedett.
Végül Zsolti kicsúszott belőle, és én is hátrahúzódtam. Pihentünk egy kicsit, Kati is lehunyt szemmel nyugodott meg, majd felnézett rám.
- Feküdj hanyatt.
Engedelmeskedtem. Ő fölém térdelt, és lassan rám csúszott. Lehunyt szemmel élvezte, ahogy kitöltöm, én a csípőjére fogtam, ő megtámaszkodott a mellkasomon. Finoman körözni kezdett a csípőjével, majd kissé megemelkedett, aztán visszacsusszant. A következő mozdulatnál jobban kiengedett magából, majd reszelősen sóhajtva megint rácsúszott farkamra. Kinyitotta a szemét, és Zsoltira nézett.
- Gyere Zsolti – hívta magához, és amikor bátyám mellénk állt, oldalra fordult, és most Zsolti farka köré fonódtak telt ajkai. Bal kezével rajtam támaszkodott, jobbjával Zsolti fasztövét fogta. Eleinte nehezen ment, amíg összehangolta a két mozgást, a fel-le emelkedést és a szopást, de egyre jobban belejött. Felnyúltam, nem bírva ellenállni a késztetésnek, és ruganyos melleibe markoltam. Erre gyorsított a mozgásán.
Hiba volt.
- El fogok élvezni – nyögtem. Mintha csak ez lett volna a varázsszó, még inkább begyorsított, sőt, Zsoltit is kiengedte az ajkai közül. A bátyám nem ágált, vigyorogva lépett hátrább, amíg Kati felém fordult, lenézett rám, és egyre gyorsabb mozdulatokkal lovagolt.
- Gyerünk… Gyerünk… – zihálta, körmeivel a mellkasomba markolva. Ő is közel járhatott.
Felnyögtem, belemarkoltam ruganyos kebleibe. Lehunyta a szemeit.
- Gyerünk, öcskös! – szinte sikította, és a szó mint egy arculcsapás ért. Megdermedtem, elképedve bámultam rá.
- Nem vagyok…
Kinyitotta a szemeit, lepillantott rám, és szinte megrémített lángoló, dévaj tekintete. Sosem láttam ilyennek, de végtelenül izgató volt. Elengedte mellkasomat feljebb nyúlt, karcsú ujjai a torkomra szorultak meglepő erővel, és szinte belepréselt a matracba.
- Az vagy – zihálta. – Azt akarom, hogy az legyél!
- Perverz… szajha…
- Igen! Az vagyok! Gyerünk, öcskös… élveeehhhz! – nem bírta tovább, teste ívbe hajolt, ajkai némán formálták a szavakat: “élvezz belém, élvezz belém…”. Képtelenség volt ellenállni a bűnös élvezetnek, amit szavai hordoztak. Felnyögtem, heréim megrándultak, és a következő pillanatban pumpálva élveztem tele Kati punciját, hátrahajtva a fejemet, hörögve a kéjtől. Rám borult, zihálva és reszketve simult hozzám, feneke meg-megemelkedett, ahogy az utórezgéseket élveztük mind a ketten, és én pulzálva lüktettem össze-összeszoruló pinájában.
Nem tudom, meddig hevertünk a mindent betöltő beteljesülés pillanatába dermedve, mire végül lecsúszott rólam. Zsolti hangját hallottam.
- Gyere, nővérkém…
Kati felkuncogott, a matrac megereszkedett alattam. Én kimerülten, szemem lehunyva pihegtem. Még akkor is, amikor hallottam, hogy jó negyed óra múlva mindketten a csúcsra jutnak. Kinyitottam a szemem, és oldalra pillantottam, figyelve, hogy Zsolti Kati hátán fekszik, aki lehunyt szemekkel, elnyílt ajkakkal, mosolyogva adózik a gyönyörnek. hason fekve. Percekkel később Zsolti lehengeredett róla, és elterült, mint a Nagy-Alföld. Mindhárman kéjesen lihegtünk.
Én tértem a leghamarabb magamhoz, és öltözködni kezdtem. Kati macskásan nyújtózkodott, majd rám pillantott.
- Mikor jártok legközelebb Pesten?
- Hidd el, amint lehetőségünk lesz rá – vigyorodott el Zsolti a hátán fekve.
- Ezt meg kell ismételnünk – értettem egyet.
- Sőt, többet is – volt cinkos Kati mosolya, ahogy felült. – Van egy cigitek?
Rágyújtottunk. Őt néztük, ő pedig érzékelte, hogy azt várjuk, folytassa. Elmosolyodott.
- Legyen meglepetés.
- Mégis miről van szó?
- Ez így nem lesz meglepetés – tiltakozott. Zsolti közel hajolt, és puszilgatni kezdte a nyakát. Kati felnyögött.
- Csaló…
- Szóval?
- Érezni akarom magamban mindkét öcsémet – pirult bele a mondatba. Most, hogy már nem keféltünk, számára is betegesnek tűnhetett ez a dolog. Zsolti azonban egészen belelkesült.
- Miért nem most?
- Mert még sosem csináltam. Hűtsd le magad – nevetett Kati, ellökdösve magától bátyámat.
- És Feri lesz az, aki beavat? – akár akartam, akár nem, csalódottság épp úgy csengett a hangomban, mint megkönnyebbülés. Kati rám nézett, tűnődve, majd Zsolira fordult a tekintete.
- Ti szeretnétek?
- Igen – vágta rá Zsolti. Majdnem én is szóltam, de visszafogtam magam. Kati töprengve jártatta közöttünk a tekintetét, majd elmosolyodott.
- Rendben.
- Akkor…?
- Nem most!
- Miért? – volt csalódott bátyám hangja.
- Nem állok rá készen.
- Ez is egyfajta szüzesség-elvesztés – értettem egyet.
Nagy nehezen meggyőztük Zsoltit is.
Visszaosontunk a házba, persze Kati rendbe szedte magát. Lefeküdtem aludni.

Egy Bond-lány, aki angol és munkáscsaládból származik. A 25 éves Gemma Artertonról ennyit mindenképp érdemes tudni. Egyébként ügyes és szép hölgyről van szó, aki 3 évvel ezelőtt nem csak Daniel Craig oldalán domborított, hanem a Three and Out-ban (magyar címet sajnos nem találtam) a melleit is megmutatta. Nézzétek meg az egész jelenetet, hogy tudjátok, miként sikerült az ágyba jutnia a két fiatalnak. Igazán vad tekintetű ez az angol lány!
Gemma Arterton Angol színésznő, első nagy mozifilmje a St. Trinian’s volt 2007-ben, melyben Kelly-t alakította, a mozi második részében is ugyancsak ezt a szerepet játszotta, s ahonnan már-már az egész világ ismerheti, az a Perzsia Hercege: Az Idő Homokja [Prince of Persia: The Sands of Time] című nagyszabású film.
Gemma Arterton Németországban forgatja majd a Jancsi és Juliska: Boszorkányvadászok című filmjét. Elmondása szerint lehet, hogy honvágya lesz.
A 2012-es év egyik legnagyobb szuperprodukcióját, a Hansel And Gretel: Witch Hunters (Jancsi és Juliska: Boszorkányvadászok) című filmet Németországban forgatják majd, s ezzel kapcsolatban mesélt esetleges hazavágyódásáról a női főszereplő, Gemma Arterton: „Három hónapra utazik majd el a stáb, én pedig aggódok, hogy honvágyam lesz – ez lesz az első alkalom, hogy huzamosabb ideig távol leszek otthonról, a szeretteimtől” – osztotta meg gondolatait a színésznő az Evening Standraddal.
Ám a nyelv, illetve a beilleszkedés miatt nem aggódik, habár nem beszél németül: „Nem beszélek németül, de a lényegét megértem annak, amit mondanak. Mindig is ez volt a kedvenc nyelvem a suliban” – tette hozzá.
A forgatás tehát mégsem lesz olyan rémesen messze Angliától. A Grimm testvérek meséjének feldolgozása 2012. március 2-án érkezik a mozikba az eddigi információk alapján.

[Szexpláza.hu videók ingyenes bemutató tartalom] Ha tetszenek a Plázaciák, akkor a teljes Tagi tartalom mellett, töltsd le a 25 DVD-nyi film összes jelenetét, ahol kemény pornót nyomatnak leszbitől a hard jelenetekig! További bemutató – Jelszó kérése – Belépés

Ajándék bugyik százai repültek péntek éjjel egy divatbemutatón, ám valaki VV Gigi használt alsóneműjét vihette haza.
A 13 hivatásos modell között a régi és mostani valóságshow legcsinosabb lányai is – Anikó, Gigi, Zsófi és a hármas szériából ismert Anett – modellként mutatták be a trendi kollekciókat.
- Ilyenkor nagy a kapkodás, hiszen több tucat ruhát kell cserélni, perceink vannak az átöltözésre. Farmert, alkalmi ruhákat, fehérneműt és fürdőruhákat is bemutattunk. A fürdőruha alól le kellett venni a bugyijainkat, véletlenül keveredett Gigi kék-fehér tangája az ajándékként a közönség közé szórt bugyik közé – mondta Anett, aki azért nem vette észre, hogy használt alsóneműt dobott a közönségnek, mert Gigié ugyanolyan márkájú volt, mint az ajándékok.
- Gigi, mint villalakó még a bugyiját is szponzortól kapta a játékban. Ugyanez a cég támogatta a diszkóbeli divatbemutatót is, így a véletlen is összejátszott ellenem. Gigi nem haragudott rám, sőt jót nevettünk a malőrön, és végül egy bemutatott fürdőruha alsójában ment haza a „kolléganőm”. A fotón: VV Anett (Béres Anett balról), VV Gigi (Rácz Ildikó), VV Anikó (Nádai Anikó) és Zsófi (Szabó Zsófia) fürdőruhákat és fehérneműket is bemutatott a színpadon. Forrás: Blikk.hu

Ha tetszenek a Hula hop című pornófilm forgatáson készült rendezői képek, vagy a szereplő pornós lányok, a plázacicák, akkor a teljes tagi tartalom mellett, töltsd le a 25 DVD film összes jelenetét, ahol a lányok is szerepelnek többféle pornóban! Jelszó kérése és Belépés

A kis Malanie segítséget kapott, tiniszex videó kattints és nézd!

Annak ellenére, hogy 3 ezer eurós büntetésre számíthat az, aki lemászik Párizs 300 kilométer hosszú barlang-és katakombarendszerébe, a Halál Birodalmában naponta rendeznek szeánszokat, vad orgiákat és bacchanáliákat a különböző okkult és katafil csoportok.
Az első bányák és temetők – Mivel a kelta szenonok parisii ága egy 110 ezer négyzetkilométer nagyságú üledékgyűjtő medence mértani középpontjában telepedtek le, így kézenfekvő volt, hogy az őket kiverő rómaiak az 1,8 kilométer hosszú Lutetia építőköveit a városfal mellől bányásszák ki. A később Párizsra átkeresztelt település urai tovább folytatták a Szajnától délre elnyúló mészkőmezők kitermelését, amelynek alapanyagait várfal-, várkastély és templomépítésekre használtak fel. Az 508-tól fővárosi rangot kapó települést ellenben nem a Szajnától délre eső római romok és kőbányák fölé, hanem attól északra-, a mai Notre-Dame-des Bois környékén alakították ki. Az ötödik század elején a Merovingok itt – a mai Forum-des Halles helyén – hozták létre az Aprószentekről elnevezett temetőt is, amely eleinte csak a Sainte Opportune apáca ereklyéit is őrző templom sírkertje volt. 1187-ben II. Fülöp Ágost városfalépítésre hivatkozva bár felszámoltatta és kiszáríttatta a több száz éves temető nagyobbik részét, sírhelyhiányra hivatkozva mégsem zárták be az Aprószenteket. Történészek szerint a Szent Dénes úti holtak párizsi birodalma valószínűleg azért kerülhette el a teljes megsemmisülését, mert a király urbanisztikai tevékenysége miatt a főváros lakossága tíz év alatt nemcsak, hogy megduplázódott (ami egyben több halálozást is jelentett), hanem az északi városrészt közrefogó városfal végül is más nyomvonalon épült fel. Párizs legrégebbi, három méter magas kőfallal körbevett temetője ekkor lett a belváros szomszédos „kerülete”. Az építőanyagot természetesen szintén a Szajnától délre fellelhető hét kő-és mészkőbányából nyerték, amely ekkor már 2,63 négyzetkilométert kitevő barlangrendszer-együttes volt.
Dögvész és foszló csontrakások – A XVI. századra az Aprószentek temetője már szó szerint város volt a városban. A tíz méter mélységben kialakított háromszintes temetőbe már 22 plébánia és egy leprásokat, öregeket, gyerekeket és terhes nőket befogadó szegényház-, az „Isten szállodája” (Hôtel-Dieu) temetkezett, amely 1276 ezer négyzetméteres nagyságával -bár a francia főváros legnagyobb-, de még mindig túl kicsi „végső menedéke” volt az éhínség, a járványok és a háborúk miatt ezrével elhulló párizsiak számára. A holttestek az 1554-es orvosi beszámolók szerint már olyan sűrűn voltak egymás mellé eltemetve, hogy nemcsak a hullák bomlási folyamata lassult le a föld hiánya miatt, hanem több esetben az elhantoltak végtagjai is kilógtak a sírokból. Rontotta a helyzetet, hogy a hatalmas tömegsír mellett üzemelt Párizs sűrűn beépített központi piaca is, amit rothadással átitatott elviselhetetlen bűz lengett körül. A temető és közvetlenül mellé telepített piac lényegében a pestis- és himlőjárványok, a fertőzések gócpontjai voltak. Egy korabeli beszámoló szerint a tömegsírral határos házak pincéjében kevesebb, mint egy hét alatt megsavanyodott a bor, két nap alatt szürke gombák lepték el a gondosan zsákokba becsomagolt élelmiszereket, illetve bűzös fekete masszává változott az addig tisztának mondott ivóvíz. A hatóság a felháborodott lakosság megnyugtatása érdekében csak annyit tett, hogy egy vastag nyeregtetőt építtetett a temető fölé.
Az első áttörésre Voltaire azon 1737-es levele után került sor, amelyben a filozófus azt rótta fel az egyháznak, hogy „a klérus csak azért érdekelt – akár az emberek egészsége által is- a temetkezések fokozásában, mert így több aranyat tud összeharácsolni a Vatikánnak.” (Az egyházat ért kritikái miatt a gondolkodót éppen ezért nem is temethették el egyházi földbe, holttestét titokban egy champagne-i kolostorban kellett elhantolni, amit onnan később állami nyomásra a párizsi Pantheonba szállítottak.) A levél hatására a Királyi Tudományos Akadémia orvosai ellenben arra a megoldásra jutottak, hogy 1500 holttestenként ki kell hantolni a 200 évnél idősebb sírokat, hogy az újaknak legyen elegendő hely, illetve a régi csontokat a temető körül akár szanálás útján megszerzett épületek helyén kialakított új tömegsírokban kell elhelyezni. A temető utolsó sírásója Francois Pourrain szerint Voltaire levele mégiscsak megtehette a hatását, mert neki és társainak mintegy 90 ezer halottal kevesebbet kellett eltemetnie ekkortájt, mint harminc évvel korábban. Az Akadémia után végre a francia parlament is a tettek mezejére lépett: 1765-ben betiltották a városon belüli temetkezéseket, és római hagyomány szerint nyolc új temetőt jelöltek ki a városfalon kívül-, ám érthetetlen módon az államilag felkarolt és támogatott polgári kezdeményezést pont a vallásos hittel átitatott párizsiak többsége fúrta meg kegyeleti okokra hivatkozva.
Hullák a pincében és a tátongó mélység – 1780. május 30-án azonban különös dolog történt: bedőlt a temető oldalához támaszkodó egyik Rue de la Lingerie utcai épület pincéje, s a dohos, nedves falon át rothadó emberi tetemek tömege omlott be az épület aljába. Az előző napok esőzései nyomán még több, a temetőre épült házban szembesültek hasonló meglepetéssel. Az általános szörnyülködés és rettegés megtette a magáét: a parlament szeptember 4-én ismét egy dekrétumban rendelte el az Aprószentek végleges bezárását és a halottak maradványainak elszállítását. A temetőt lelakatolták, de aztán Antoine de Vaux Alexis Cadet vegyész javaslatára öt évig nem csináltak semmit, hogy a lakosság „relatíve elfelejtse kegyeleti kötelességeit”, illetve, hogy előteremtsék a tömegsír helyére felépíteni kívánt Vásárcsarnok pénzügyi feltételeit. Ennek megfelelően 1785. november 9-én állami rendelet született most már csak négy új párizsi temető – a város északi részén a Montmartre, keleti felén a Pere Lachaise, nyugaton a Passy, délen pedig a Montparnasse – létrehozásáról, de a sírkert kijelölések végső megoldását, egy korábbi baleset következményeinek felszámolása jelentette:
1774-ben egy napon beszakadt a Szajna bal partján túl futó Rue d’Enfer útburkolata (a mai Boulevard Saint-Michel magasságában) alatta pedig fenyegetően tátongott a korábbi kőbánya elhagyott járatai. (A mészkő kitermelése ekkor már Párizs újonnan kiépített déli külvárosai peremén zajlott.) A királyi tanács rendeletet hozott az alagutak részletes feltérképezéséről, s miután a felmérés riasztó eredménnyel járt, XV. Lajos rendeletére 1777 tavaszán felállt a kőbányák állapotáért felelős testület. Irányítása alatt kezdődött meg a labirintusrendszer gyenge pontjainak támfalakkal való megerősítése. Az így kialakított föld alatti folyosóhálózat pontosan leképezte a XVIII. század végén kialakult párizsi utcaszerkezetet. A felügyelő testület egyik tagja hozakodott elő néhány évvel később azzal az a palermói kapucinusoknál látott elképzelésével, hogy a biztonságosan megerősített folyosókban lehetne elhelyezni a bezárt temető lakóit.
“Zombik” az éjszakában -1785 februárjában Louis Thiroux Crosne rendőrségi altábornagy felügyelete mellett végre elkezdték az Aprószentekben eltemetettek kihantolását. A több mint kétmillió párizsi 15 hónapig tartó exhumálását követően a Rue de la Tombe-Issoire utcai és az Avenue René Coty sugárúti mészkőbarlangból kialakított katakombákba 1786. április 7-én késő este érkeztek meg az első hullatranszportok. A vallási rítus és liturgia szigorú tiszteletben tartása mellett a 800 lovaskocsival naponta lebonyolított átszállítások több mint két évig tartottak. A sikeres átköltöztetésen felbuzdulva a városi adminisztráció 1788 januárjában rendelte el a városfalon belül fellelhető további 17 temető, 600 templom, 100 kolostor, 45 vallási közösség temetkezési helyének felszámolását. Az innen kihantoltakat azonban helyhiány miatt már nem Párizs XIV. kerületébe, hanem a XV. kerületében fellelhető Vaugirard sugárút alatti több kilométer hosszú barlangokba szállították. (Az újratemetésekkel 1814-ben bár végzett a kijelölt 350 sírásó, ám a nagyszámú halálozások miatt a katakomba-temetéseket 1860-ig nem állították le.) A Charles-Axel Guillaumot építész vezetésével kialakított osszáriumokban a csontokat ömlesztve és összekeverve hantolták el újra. A hatmillió egykori párizsi maradványát őrző katakombák bejáratánál egy-egy gravírozott kőtáblát is elhelyeztetett a mérnök, amelyeken nemcsak az átadás időpontjait, hanem a temetőforrásokat, illetve ókori és francia filozófusok jeles mondatait, idézeteit, aforizmáit is feltüntették. A hatmillió ember csontja között ott találjuk a már azonosítatlan guillotine által lefejezett Georges Jacques Danton, Camille Desmoulins újságíró-ügyvéd, Antoine Lavoisier kémikus, Jean-Paul Marat természettudós és Maximilien de Robespierre maradványait is. Persze rajtuk kívül a katakombarendszer több híres ember antropológiailag ma már kinyomozhatatlan testét is őrzi. Így a Szent Mária kolostorból ide szállított Nicolas Fouquet egykori pénzügyminiszter, a Szent Pál templomból exhumált François Rabelais reneszánsz író-orvos, François Mansart, Claude Perrault és Jules Hardouin-Mansart építészek, Jean Baptiste Lully zeneszerző és a Vasálarcos férfi csontjait; akárcsak a Szent István, Szent Katalin és Szent Benedek temetőkből ide hozott Charles Perrault, Jean Racine, Montesquieu és Molière írók, Jean-Baptiste Colbert gazdaságpolitikus és Blaise Pascal matematikus tetemeit is.
A borzongáskeresők Mekkája – A 7,7 négyzetkilométernyi barlangrendszerből kialakított 11 ezer négyzetméter nagyságú katakombarendszer a kezdetektől fogva érdekelte Párizs úri és rangtalan lakosságát. A Holtak Birodalmába először 1787-ben Artois grófja, a későbbi X. Károly tett egy hosszabb látogatást udvarhölgyei társaságában. A következő évben már Mária Antónia királyné barátja és bizalmasa, Madame de Polignac hercegnő ereszkedett le a csontkamrákba szórakozni kívánó vidám hölgycsapatával. Az első rendszeresen szervezett túrákat 1806-tól Louis-Etienne Héricart de Thury irányította, aki 1810-ben a a városi tanácsnál még azt is elérte, hogy az összehányt koponyákból patológiai és művészi válogatások után díszes falakat, plaketteket, illetve lábszárcsontokkal ékesített műalkotásokat készíttethessen el a labirintusban kialakított osszáriumokban és kriptákban. Vezetése alatt nemcsak a barlangjáratokban fellelhető ásványtani érdekességeket, fosszíliákat gyűjtötték be, hanem a deformált koponyák vizsgálata alapján elkészíthették a világ első protéziseit is. Párizsi tartózkodása idején kereste fel a Párizs aknáit 1814. május 16-án I. Ferenc osztrák császár, a Napóleont lemondásra kényszerítő győztes koalíció tagja is, aki a Place Denfert-Rochereau tér 2-es számú ház pincéjéből ereszkedett le holtak birodalmába. Őt követte 1860-ban III. Napóleon és fia, majd 1867-ben II. Oszkár svéd király és Otto von Bismarck német kancellár. 1871. május 21 és 28 között a katakombák falai több napos véres közelharcnak is szemtanúi voltak, amikor is a párizsi kommün ideje alatt ide menekült kommunistákat könyörtelenül lemészárolták a versailles-i csapatok. A holtak birodalma akkor került ismét a fővárosi szalonok központi pletykatémájává, illetve a napilapok címoldalára, amikor M. Marlit költő 100 illusztris párizsi vendégét egy titkos föld alatti koncertre invitált 1897. április 2-án. Az egyik gyertyafényekkel kivilágított osszáriumban az Operaház 45 zenésze pontban éjfélkor zendített rá Ferrett karmester vezetésével Beethoven Eroica szimfóniájának gyászindulójára, amit Camille Saint-Saëns Áve Máriája és Haláltánca, Chopin Márciusi temetés szonátája, és Xavier Leroux gyászindulója követett. A koncert hajnal kettő órakor ért végett.
Szeánsz és horrorfilm – A XX. század elején a Szajnától délre kialakított több mint 1200 kilométer hosszú mészkőbe vájt barlangrendszer kétharmadát köz-és életveszélyre hivatkozva betonnal feltöltötték. A statikailag biztonságosabbnak ítélt V., VI., XI., XII., XIII. és XV. kerületeket érintő 300 kilométer hosszú kacskaringós járatok bár megmenekültek a betemetéstől, ám a lejáratok többségét a gombatermesztések felfüggesztése után befalazták. Az egykor Párizs területének 40 százalékát kitevő 3150 hektáros barlangrendszer ma már csak 770 hektárt tesz ki, amit az utcákról és terekről 91, a kertekből és a pincékből 44 lejáraton lehet megközelíteni. (A Szajnától északra, a X., XVIII., XIX., XX. kerületek alatti gipszmezőbe kivájt 65 hektáros barlangrendszer ma már szintén nincs meg.) Bár 2002 májusában Párizs vezetősége egy 1,7 kilométer hosszú felújított katakombarendszert megnyitott a turizmus előtt, a többi járatba és sírkamrákba 1955. november 2-től szigorúan tilos a leereszkedés-, aki ezt mégis megteszi, az 3000 eurós büntetésre számíthat a föld alatt gyakran razziázó rendőrség sportalakulataitól.
A tiltás és büntetés nagysága ellenére a 60-as évek elejétől komoly szubkultúra alakult ki az elfeledett járatokban és termekben. Kezdetben a felszíni világ korlátai elől a diákság menekült le ide bulizni és ezoterikus felolvasásokat hallgatni, őket követték a punkok és a drogosok; majd az újságírókból, festőkből és szobrászokból álló katafiloknak nevezett csoportok, akik a mai napig különböző képzőművészeti alkotásokat hagynak maguk után a falakon. Természetesen az elfeledett járatokat felfedezték maguknak a különböző titkos társaságok is, akik vagy szellemidéző szeánszokban, vagy vad orgiákban, okkult piknikekben fejezték/fejezik ki hódolatukat vagy a Sátánnak, vagy valamelyik ősi istennek. (A hippik például Jim Morrison “lelkét” idézik meg hetente.) A rendőrség például 2004-ben egy horrorfilmekkel teljesen felszerelt titkos mozit is talált a Chaillot-palota alatt 18 méter mélyen kialakított 400 négyzetméteres termek egyikében, amit nemcsak zárt láncú tévékamera-rendszerrel védtek a törvény őreitől, hanem egy „kutyaugatást lejátszó magnóval” is. Egy kisebb, oldalsó teremben egy bárt is kialakítottak a titokzatos építők-, itt szeszes italokra, kuszkuszfőzőre, és kőből kivésett székekre, asztalokra is bukkantak a zsandárok. „Az egész mozi egy nagy szakértelemmel kiépített elektromos rendszerről üzemelt, és legalább három telefonvonal is volt odalent” – írták ekkoriban a lapok. Természetesen sok városi legenda is kapcsolódik a katakombarendszerhez. Ilyen például az alkalmanként feltűnő komótosan sétáló nagy vörös macska mítosza, amit mindig a Pére-Lachaise temető alatti járatokban látnak időnként felbukkanni. Szintén makacs legenda a Monfaucon környékén megjelenő oszlásban lévő akasztott ember szellemének mítosza, aki hangos lánccsörgések közepette hívja tetemre gyilkosát, a nagy hatalmú Enguerrand de Marigny minisztert. Hasonló sztori a Medici Katalin halálát kívánó kivégzett okkultizmussal foglalkozó sintér alakja, aki vértől tocsogó ruhában ijesztgeti bárdjával a Tuileries-kertje alatti járatokba lemerészkedőket. Picivel arrébb az Ördöggel paktumot kötött Biscornet lakatos nyögései hallatszanak, aki az Alvilág urától 1860-ban azért kért segítséget, mert nem tudta elkészíteni a Szent Anna templom ajtajának zárszerkezetét. Forrás: Falanszter.blog.hu

Egy francia hölgy, aki madagaszkári ősökkel is rendelkezik. Gazdag családból származott, de később problémái adódtak és 18 éves korában elkezdett a pornóibarban dolgozni. Két évet töltött a szakmában, először keményebb majd szoftos filmekben szerepelt, s végül sikerült a hagyományos filmek világába is betörnie. Játszitt többek közta nálunk is többször vetített B13 – A bűnös negyedben.
A ruhák nélküli szereplés viszont továbbra sem jelent problémát az immáron 28 éves színésznőnek. Most a Gradivában látható jeleneteket mutatom be Nektek!