Felvételiztem az egyetemre és matekból kirúgtak. Így is egy évet csúsztam születésem miatt, most még ez is. Az újságból őseim kikerestek egy magát korrepetitornak hirdető matek tanárnőt, s megegyeztek vele a felkészítésemben, hogy a pótfelvételin megfeleljek.
Baromira nem fűlött a fogam a dologhoz, de nem volt más választásom. Az első bemutatkozó látogatásomra pénteken került sor. A megadott cím egy négyemeletes panel második szintje. Na gondoltam, egy frankó, bibircsókos aszalt szilvával jövök össze, aki zsenit akar belőlem varázsolni. A kapucsengőt megnyomva visszajelzett, és kinyitotta a kaput…, még mindig a bibircsókon járt az eszem, mikor felértem. Olvasom a névtáblát: Sz. Eszter.
Csengő… – kellemes dallam. Ajtó ki…, – szám kitát…
Az ajtóban inkább a harmincas éveinek elején járó szőke démon állt. Kihívó pulcsija csak úgy feszült a két domborművön ami , mintha ki akarta volna szúrni a kötés mintáit, a szemem bepárásodott.
- Kezét csókolom kisasszony, az édesanyját keresem, a matektanárnőt. A hirdetésre jöttem…,teccik tudni, a korrepetálás. Itt bennem rekedt a szusz…, mert csak bámultam, mint aki először lát nőt.
A válasz sem maradt el egy harsány kacaj kíséretében. Gondolom pulykavörös lettem, mert nemes egyszerűséggel közölte:
- én vagyok, s nyújtotta kezét. Álltam bambán.
- Ha gondolja, elkezdhetjük itt a folyosón is, hozok ki széket, de benn kényelmesebb lenne.
Betessékelt, s éreztem azt a gyönyörűséges illatot, ami azonnal megbabonázott. Hellyel kínált, s leült velem szemben a fotelban, s ahogy bele süppedt, a szoknyája feljebb csúszott és sejtetni engedte formás combjait. Azt hiszem, észre vehette, mert nem tett ellene semmit. Tetszett a helyzet neki, úgy láttam. A szememnek alig tudtam parancsolni, hogy ne mindig a dombokat, s a combokat nézze.
- Hogy fogok én így tanulni?…
- Nos András! Kezdjük az elején, mely része nem megy az anyagnak? Egyenletek, algebra, valószínűségszámítás? ( Valószínű , mert itt vagyok, gondoltam )
- A lényeg, … nyögtem ki végre, hogy az alapoknál van a baj, s elkezdtem mesélni, hogy nem is szerettették meg velem a tantárgyat.
- No, majd én megszerettetem András! (Már kezdtem szeretni.) Csak rám figyeljen, a szeme ne kalandozzon…
- Jaj ne haragudjon, de nagyon nehéz, mert én nem erre számítottam.
- Észre vettem – mondta -, de előbb a tanulás és azután lehet kötetlenebb a foglalkozás, de meg kell dolgozni mindenért. Első óránk most akkor az egyismeretlenes egyenletről fog szólni…, rendben? Például, mi ismeretlen most neked? A szeme huncutul csillant egyet. Na, gondoltam András, ha most nem vágsz bele, sose tudod meg, mi is az.
- Háááát, … ami a pulóver alatt van.
Azt hittem, most jön egy nagy pofon…, de csoda történt…, a pulóver felemelkedett és kibuggyant belőle két gyönyörű, hamvas barack, meggyel megspékelve. Ahogy áthúzta a fején, hosszú szőke haja kibomlott, s fátyolként borult a halmokra. Megcsókoltam őket… , mit megcsókoltam, habzsoltam a finomságot.
- Látom, ismered a leckét, mert a nadrágomhoz nyúlva megérintette akkor már kemény falloszom, hoztál magaddal vonalzót is aláhúzni az egyenleteket. Ma csak idáig jutunk el András…, s kiemelte meredező falloszom, és ajkai közé vette Oly lágyan érintette, hogy az egyből kilövellt.
Ezután lerántottam szoknyájával együtt a tangáját, és a szőke punciját vadul nyelvelni kezdtem, amire ő is kifeszült, mint az íj, s kitárva combját, elém tárta rózsaszín kelyhét. Élvezett, de nem úgy, mint a koleszben a lányok, hogy megjátszották, milyen jó. Ő élvezett, s elkapott vad csókkal, a számról vette saját nedvét. Csodálatos matekóra volt. Kezdem az anyagot megszeretni.
Rendbe szedtük magunkat, és egy-két közömbös mondat után megbeszéltük a következő órát..
- András nem mindig így lesz, de nagyon éhes voltam már, és azért történt meg. Ez szigorúan köztünk marad, mert másképp nem leszel egyetemista…, ugye érted?
- Biztosíthatlak Eszter, hogy ez a mi kettőnk ügye és semmit se árulok el senkinek. Otthon is csak majd sopánkodok, hogy mennyi a lecke.
- Így rendben, megbízom benned, mert első pillantásra megtetszettél nekem András.
- …Hát még te nekem.
- Láttam én is, azért engedtelek magamhoz.
Elbúcsúztam, s vártam, mikor lesz újból óra.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.