Szexpláza

Ha tetszenek a City of sluts című pornófilm forgatáson készült rendezői képek, vagy a szereplő plázacicák, akkor a teljes tagi tartalom mellett, töltsd le a 25 DVD film összes jelenetét, ahol a lányok is szerepelnek többféle pornóban! Jelszó kérése és Belépés

Leveszik a bugyit a japán kislányok, és megmutatják szőrös érintetlen nemi szervüket.

Nyilvánosan felakasztottak két embert az Irán nyugati részén lévő Kermanshah városában, gyermekek elleni szexuális erőszak miatt ítélték őket halálra.
Twitter Facebook Tumblr Startlap Betű kicsinyítése Betű nagyítása E-mail küldése Nyomtatás
Az IRNA állami hírügynökség szerint P. Mohammadi Pashterizeh és A. Namaki egy kilenc éves gyermeket erőszakolt meg és videóra is vette ezt. A hírügynökség közölte, tömegek gyűltek össze a város egyik terén, hogy megnézzék a kivégzést, és bekiabálva köszönetet mondtak a bíróságnak az ítéletért.
Irán szerint a halálos ítéletek nélkülözhetetlenek a törvény és a rend betartásához, és csak alapos és kimerítő vizsgálatok után hoznak ilyen döntéseket a bíróságok. Idén már legalább 145 embert akasztottak fel az ázsiai iszlamista országban, legalábbis az AFP francia hírügynökség ennyit számolt össze sajtóhírek alapján. Hivatalos jelentések szerint tavaly 179 embert végeztek ki Iránban. Nemzetközi jogvédők azt állítják, hogy ennél jóval több embert akasztottak fel a perzsa országban, és Kína után itt hozzák a második legtöbb halálos ítéletet a világon.

Budapesten basznak a brazzers fiúk. Pornóvideó, kattitnts és nézd. A videómegosztó reklámablakot nyithat, de ártalmatlan. Szereplők: Scott Nails, Kerian Lee, christoph Clark, Aleska Diamond, Angelika Black, Aletta Ocean, Blue Angel.

Lemondott vasárnap Georges Tron, a francia kormány közszolgálati ügyekért felelős államtitkára, akit öt nappal ezelőtt szexuális zaklatással vádolt meg két nő – jelentette be a francia miniszterelnöki hivatal.
A rövid közlemény szerint Francois Fillon kormányfő tudomásul vette a döntést, amely semmiben nem kívánja előre megítélni azt az igazságszolgáltatási folyamatot, amelyet az államtitkár ellen tett feljelentések fognak követni, s amelyeknek a megalapozottságát Tron vitatja. Az államtitkár egyben Draveil város jobboldali polgármestere, a hivatalban dolgozó két egykori beosztottja tett ellene szerdán feljelentést.

Hot threesome in a bunker! Ingyenes pornóvideó, kattints és nézd!

Borzasztóan örültem, amikor értesítettek, hogy megkaphatom a fővárosi állást. Nem volt nekem semmi bajom a kisvárossal, ahol éltem, volt nagyjából minden, rendezett családi viszonyok, vőlegény, hébe-hóba el is mentünk szórakozni, csakhát munkalehetőség… Ezen a téren siralmas volt. Dolgoztam egy kis cégnél, de utáltam bejárni. Megalázóan bugyuta, aktatologatós munka, pitiáner intrikus kollégák, brrr…
Most viszont felelősségteljes munkám lesz! A fővárosban. Hirtelen belémnyilallt, hogy hol fogok én lakni? Oké, már több mint három hónapja leveleztünk az állásról, és kétszer voltam fönt interjún, és biztattak, hogy megkapom, de csütörtökön kaptam a levelet, hogy hétfőn jelentkezzek, mert már ennél a hónapzárásnál számítanak rám.
Hogy találok én három nap alatt albérletet? Hotelre nem volt pénzem… Akkor jutott eszembe András és Zoli. Ők már több mint egy éve a fővárosban dolgoztak, és együtt béreltek egy albérletet. András a bátyám jóbarátja volt, sokszor járt nálunk, néha ott is aludt, őt nagyon jól ismertem. Zoli is velük egyidős volt, de nem osztálytársuk, őt csak futólag ismertem, köszöntünk egymásnak az utcán és ennyi.
Elkértem a bátyámtól az András számát, felhívtam, és megkérdeztem hogy meghúzhatnám-e magam náluk, amíg találok valamit. Megbeszélte Zolival, és visszahívott hogy rendben van. Húha, ha ezt a vőlegényem megtudja….
Istivel, a vőlegényemmel furán alakultak a dolgok az utóbbi időben. Már bő három éve jártunk, és fél éve eljegyeztük egymást, így legalább anyámnak nem járt a szája, ha Isti nagynéha nálam aludt. De az esküvő nem lett kitűzve, meg semmi sem lett jobb az eljegyzés óta, ugyanolyan munkamániás volt, és rengeteg utazással járt a munkája, és csudamód mindig hétvégére torlódott fel. Így aztán nagyon ritkán voltunk együtt, most is már három hete elmúlt, hogy legutóbb szexeltünk, és ezen az elmenetelem előtti hétvégén sem volt itthon. De ez őt láthatólag nem zavarta.
Vasárnap este betoppantam a nagy utazótáskámmal ideiglenes szállásadóimhoz, Andráshoz és Zolihoz. Egy szép másfélszobás lakást béreltek, a félszoba Zolié volt, a nagyszobát pedig, amelyben egy méretes franciaágy terpeszkedett, András uralta.
- Oda cuccolhatsz be, hozzám, ott van több hely – mondta András.
Ezen megdöbbentem. Ha engem kérdeztek volna, én úgy képzeltem volna el, hogy arra a kis időre, amíg ott vagyok, összeköltöznek, és nekem hagyják a kisszobát. De nem mertem beleszólni. Most akkor Andrással kell aludnom egy ágyban? Húha, ha ezt a vőlegényem megtudja… És vajon akar tőlem András valamit? Magas, vékony, barna szemű, fekete hajú srác volt, tulajdonképpen jóképű, sőt, már meztelenül is láttam, mikor nálunk aludt. De sosem férfiként gondoltam rá, hanem csak mint a bátyám haverjára.
Erősen elhatároztam, hogy nem bátorítom semmivel. Sosem öltöztem át vagy vetkőztem le a jelenlétében, mindig kivonultam a fürdőszobába. Mikor hálóingben voltam, mindig betettem az MP3-lejátszó füldugóit a fülembe, hogy ha valami kínosat kezd mondani, úgy tegyek, mintha nem hallanám. Meg ilyesmik.
Így telt az első hét. Az új munka nagyszerű volt: hamar megértettem a szabályokat, odafigyeltek arra, amit mondtam, segítettek, nagyon jól éreztem magam. Pénteken viszont bejelentették, hogy elmaradás van, szombaton be kell jönni túlórázni. Nincs kibúvó, főleg nekem próbaidősnek nincs. Szomorúan hívtam fel Istit a hírrel, hogy nem tudok hazamenni, illetve egy rövid napért nem érdemes. Egykedvűen fogadta, annyit mondott, hogy „Jól van, cica”. Engem meg az marcangolt, hogy már több mint négy hete nem érintett férfikéz, dehát mit csináltam volna…
A két új lakótársammal nagyon hamar megbarátkoztam, Zolival is, akit addig alig ismertem. Zoli alacsonyabb volt Andrásnál, pont akkora, mint én, göndör barna haja volt, és huncut zöld szeme. És dőlt belőle a hülyeség. András is rengeteg vicces történettel traktált kezdeti csetlés-botlásaikról, amikor még újak voltak a fővárosban, de a nagy hülyéskedéseket Zoli kezdeményezte. Aránylag későig dolgoztunk mind a hárman, de az estéket együtt töltöttük. Kétszer is főztem nekik a hét során, megnyalták mind a tíz ujjukat, egyszer moziban voltunk, egyszer pedig lementünk egy közeli kocsmába, melegszendvicset ettünk és sok sört ittunk rá, és gurultunk az asztal alá a röhögéstől, annyi hülyeséget szedtek ki magukból a srácok. Eléggé berúgtunk, még énekeltünk is hazafelé menet egy picit.
Szóval eljött a szombat, a túlórával terhelt, és nem mentem haza hétvégére. Zoliandrásék cégénél viszont vállalati banzájt szerveztek, hogy milyen évforduló alkalmából, már nem tudom, mindenesetre az angol főnökük azt mondta, hogy mindenki hozhat magával egy „spouse”-t, azaz házastársat vagy élettársat. Mivel aktuálisan egyikük sem rendelkezett „spouse”-al, engem győzködtek, hogy tartsak velük.
Pénteken még húzgáltam a számat, hogy kimerült vagyok, de szombaton délben bulizhatnékom támadt, és felhívtam őket, hogy számíthatnak rám. Munka után hazamentem rendbetenni magam, felvettem a legszebb ruhám, és este hármasban indultunk bulizni. Húha, ha ezt Isti megtudja…
Gyönyörű nyári este volt. A bulit egy erdőszéli panzióban tartották, amelynek hatalmas terasza volt. A kert egyik sarkában húsokat és zöldségeket grilleztek, a másik sarkában volt a koktélbár – istenem, micsoda nevek, Sex on the Beach, Tequila Sunrise, Screaming Orgasm, mindet ki kellett próbálni – és a teraszon táncoltunk. Rengeteget.
András és Zoli egész este nyomták nekem a csajozós szöveget, a külső szemlélő számára úgy tűnt, hogy föl akarnak szedni, de nem tudtam komolyan venni őket. Táncoltam velük párszor, de jópár más pasival is. Próbáltam szóba elegyedni egy-két jóképűbbel, de nem ment valami jól. Nem sok koktélt ittam, de ütősek voltak, zsongott a fejem. Ahogy telt az idő, a pasik egyre részegebbek lettek. A legjobbak teljesen kidőltek, maradt még a táncparketten néhány az aggresszív fajtából, akik nyúlkáltak tánc közben. Oké, bő négy hete nem érintett férfikéz, és úgy vágytam már rá, mint egy falat kenyérre, de nem erre a bunkó fenékfogdosásra, úgyhogy ellöktem magamtól sorra mindet.
Végül Zoliandrásék takarodót fújtak, már hajnali kettő körül járt, és koccintottunk egy utolsó koktéllal, míg vártunk a taxira, ami hazavitt bennünket. Ott ültem a taxi kényelmes hátsó ülésén kettejük között, és annyira magányos voltam… Egy dalt dúdoltam halkan, és azt figyeltem, nem mozdul-e esetleg valamelyikük keze a térdem irányába… Valamelyikük… Bármelyikük…
Hazaérkeztünk, és András azonnal eltűnt a fürdőszobában. Zoli leült a nagy ebédlőasztal mellé egy konyhaszékre, félig felém fordulva, az asztalon könyökölve a tenyerébe támasztotta a fejét, és engem nézett a huncut zöld szemével. Én pedig ott álltam, és annyira magányos voltam, hogy az önsajnálattól a könnyem is kicsordult. Zoli kinyújtotta a kezét, és magához húzott. Az ölébe ültetett, és csókokkal kezdte felszárítani a könnyeimet. Mind a két szemem megcsókolta, aztán az orromat, aztán finoman szétnyitotta az ajkaimat, és közéjük préselte a nyelvét. Szenvedélyes csókcsata vette kezdetét, egyre inkább zihálva szedtük a levegőt. Végre Zoli keze is megmozdult, kigombolta a ruhám felső gombjait, megsimogatta a mellemet a melltartón keresztül… Csodálatos érzés volt. Finom, puha ujjakkal játszadozott rajtam.
Ekkor lépett ki a fürdőszobából András. A látványtól földbe gyökerezett a lába, és mi is megmerevedtünk. A kínos csöndet azzal oldottam fel, hogy most én vonultam be a fürdőbe. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhát, és beálltam a zuhany alá. A kellemes vízpermettől tisztulni kezdett az agyam, és tisztán éreztem, hogy én ezt most Zolival folytatni akarom. A keze érintése még ott bizsergett a mellbimbómon. Nagyon bíztam benne, hogy ott vár rám kint, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. De hogy csináljuk, hogy András ne sértődjön meg? Hiszen ott aludtam vele egy ágyban éjszakákon keresztül…
A pizsamám nem volt velem, az átizzadt ruhát sem akartam visszavenni, ezért valamelyik fiú fürdőköpenyét vettem magamra, úgy léptem ki a fürdőszobából. A lakásban minden villany el volt oltva, halk zene szólt, és fanyar, fűszeres illat terjengett, biztosan valami keleti füstölőt gyújtottak meg. Mire az agyam ezt mind leltárba vette, egy kéz benyúlt a hátam mögé, és eloltotta a fürdővilágítást is. Ott álltam a töksötétben, mezítláb a hideg kövön. Ekkor egy kéz megfogta a kezem, és Zoli azt mondta: „Bízz bennem”. Vezetni kezdett kézenfogva, de csak három lépést tettünk, majd oldalt fordított, és elengedte a kezem. Kitapintottam, hogy háttal állok az ebédlőasztalnak, amire egy vastag takarót terített. Kioldotta az övet, és puhán lecsúsztatta a vállamról a köpenyt.
Úristen, András is itt van! – villant belém, mikor könnyedén fölemeltek és az asztalra fektettek. Meglepetésemben teljesen leblokkoltam, köpni-nyelni nem tudtam.
- Fiúk… – kezdtem halkan, de nem tudtam, mit mondhatnék.
- Ssssss… – volt a válasz kétoldalról.
Sikoltani kellene, hogy nem, ilyet nem szabad, fordult meg egy pillanatra az agyamban, de hatalmas hullámként jött egy másik gondolat, ami elmosta ezt a sikolyt: bő négy hete nem érintett férfikéz, és most itt van hirtelen négy. És a négy kéz elindult az útjára. Simogattak, és nem tudom, hogyan csinálták, de szinkronban mozogtak. És a négy kézhez volt még két puha száj. Kaptam puszit a szememre, az arcomra, a nyakamra, a vállamra, közben a kezek a melleim körül köröztek, majd a mellbimbókat morzsolták picit az ujjaik között. Ezek a csókok és érintések szétáradtak az egész testemben, és felforrósították, és nagyon kívántam a folytatást. El is indultak tovább, és a szájak már a mellbimbóimnál tartottak, és hosszan nyalogatták meg cuppogtak rajta, a kezek pedig a csípőmet masszírozták, csodálatos volt. Fel is hördültem a kéjes érzéstől, mert majdnem megérkeztek a kezek a már benedvesedett célterületre, de… Hé, mi történik? Továbbmentek. Végigcsókolták a combomat és egészen a bokámig jutottak a szájak, a kezek pedig a lábujjaimon zongoráztak. Ekkor elkezdték csókolgatni a lábaimat belülről, és én széttettem, amennyire csak tudtam, ahogy haladtak fölfelé, de fiúk, ott nem fog elférni két fej, és bumm, össze is ütközött a fejük.
Zoli felegyenesedett, a fejem fölé hajolt, és szenvedélyesen megcsókolt. Annyira jólesett… Átöleltem, simogattam a hátát, és szívtam a nyelvét, ahogy csak bírtam. András pedig szemből befúrta a fejét a lábam közé, a puncim már csupa lucsok volt. Nagy nyelvcsapásokkal mindenütt izgatni kezdett, majdnem a fenekem lyukától majdnem a csiklómig. Ezt a területet többször bebarangolta, és fantasztikus munkát végzett: patakzott belőlem a nedv, és már majd’ megőrültem, hogy valaki érintse már meg a csiklómat… és akkor rácuppant. Szó szerint. Az ajkával körülölelte a csiklót, finoman megszorította, beszívta, és a nyelvével megérintette. Leírhatatlan érzés volt. Mint egy bizsergető áramütés. És folytatta a nyelvével az izgatást, míg egy velőtrázó orgazmus végig nem söpört rajtam. Dobáltam a csípőmet, hiába próbálta András leszorítani, markolásztam, téptem a Zoli göndör haját, haraptam az ajkát, hörögtem, szívtam a nyelvét, nyüszítettem, tűzben égett az egész testem… Aztán elernyedtem.
A két fiú leült mellém, a szemem már megszokta annyira a sötétet, hogy a körvonalaik halványan kirajzolódtak, de az arcukat nem láttam. Vajon milyen képet vágnak most? Átszellemülten tekintenek rám, mint egy szexistennőre? Vagy fülig érő vigyorral nyugtázzák, milyen hatással volt rám a ténykedésük? Talán az előbbi, mert végigcsókolgatták a karomat, míg egy picit kifújtam magam.
András hozott egy pohár vizet, amit mohón megittam, aztán se szó, se beszéd, megfogtak asztalterítővel, illetve takaróval együtt, és keresztbe fordítottak az asztalon, úgy hogy a fenekem pont az asztal szélén volt. Felkönyököltem, és feszülten figyeltem, hogy ebből mi lesz. Zoli megfogta a lábaimat a térdhajlatnál, és szélesre terpesztette. A makkját pedig a még mindig nedves puncim nyílásához illesztette. Ó, szóval itt egy valódi, igazi-igazi behatolás készül. Végre!
Zoli makkja elég vastag volt, nagyot cuppant, ahogy áthatolt a bejáraton. Naggyon finccsi. Ekkor a combjaimat összezárta, a sarkamat a vállára helyezte, és egyik karjával átfogta mindkét lábamat. A másik kezével a fenekemet markolászva, lassan betolta a farkát „ütközésig”, majd lassan kifelé. Naggyon finccsi.
De miért kellett ehhez keresztbe fordulnunk az asztalon? És hol van András? Nagy robajjal esett le a tantusz: András mögöttem áll, és azért fordultunk keresztbe, hogy LELÓGJON A FEJEM az asztalról. Hát legyen meg, amit kitaláltatok, gondoltam magamban, és lelógattam a fejem hátrafelé. András abban a pillanatban a számhoz érintette a farkát. Körbenyaltam a makkját, majd óvatosan az ajkaim közé csúsztattam a szerszámot. Vékonyabb volt a farka, mint amivel eddig dolgom volt, de a kezemmel végigsimítva úgy éreztem, elég hosszú. Megpróbáltam minél többet bevenni belőle, és a nyelvemmel körbe kényeztetni, közben hátranyújtott kezemmel a fenekét és a heréit markolásztam.
Sosem volt még ilyen kényeztetésben részem. Elképzeltem, milyen lenne, ha kívülről látnám magamat: csatakos puncimban egy vastag farok dugattyúként zakatol ki-be, a hozzátartozó herék ütemesen csattognak az asztalról kicsit lelógó fenekemen. Puncim szorítását ha akarnám se tudnám lazítani, mert lábaimat erősen összezárva tartja egy szőrös férfikar, amelynek párja a fenekemet gyúrja. A számban egy jóízűen duzzadó farok mozgolódik, kinn maradó felét kezemmel simogatom, a másik kezemmel a herékkel pingpongozok. Tíz ujj a melleimen zongorázik, nagy szakértelemmel masszíroz és néha megcsipkedi a mellbimbókat. Észveszejtő összkép, és észveszejtő hatást gyakorolt rám mindez. Úgy éreztem, nemsokára valamiféle önkívületbe fogok esni.
Valamit tudhat a nyelvem, mert András durrant el legelőször. Éreztem a farka lüktetésén, hogy a vég közeleg, és még épp időben kaptam ki a számból, hogy ne ott landoljon az első töltet. Hanem a mellem között. A második adag a hasamig repült, de jutott aztán a nyakamra, az orromra, és néhány csepp a homlokomra is. Mindez mély hörgések és kimerült lihegés kíséretében.
Én is nehezen kapkodtam a levegőt frissen felszabadult számon át. Felkönyököltem, hogy jobban lássam Zoli körvonalait. Azt éreztem, hogy miközben a dugattyúmozgás egy pillanatra sem szünetel, enged a karja szorítása, és leveszi a sarkam a válláról, leengedi egészen a derekáig. Lehajolt és átölelt, aztán felemelt az asztalról. A combomat a dereka köré, a karomat a nyaka köré fontam, és szorítottam, ő pedig a fenekem alá nyúlt, és le-fel húzigált a merev farkán, mint egy játékszert. Minden mozdulatnál a szőrzetéhez dörzsölődött a csiklóm és ez őrjítően fincsi volt. Teljesen elveszítettem az önuralmamat, hörögtem, a vállát harapdáltam, amitől ő még jobban hörgött, majd hirtelen belémlövellte a forró anyagot, ami végigfolyt a farkán, és még sokkal síkosabbá tette. Azt hiszem, halkan sikoltozni kezdtem.
Zoli térde megroggyant, visszaültetett az asztal szélére, és hosszában végigfektetett. Levezetésképpen még néhányszor ki-be csúsztatgatta lassan puhuló farkát, én megmarkoltam az asztal szélét, és őrülten dobáltam a csípőmet, a fejemet ráztam, aztán Zoli a hüvelykujját a csiklómra tette és néhány körkörös mozdulattal beteljesítette a minden porcikámat átjáró orgazmust. Sikoltozva adtam át magam a gyönyörnek, és ájultan ernyedtem el.
Arra eszméltem, hogy András vizet itat velem, és örömmel nyugtázza, hogy kinyitottam a szemem. Gyorsan lezuhanyoztunk, hálóinget vettem, és ágyba bújtunk. Nem jött álom a szememre, hiába csuktam be, újra lepergett előttem az elmúlt órák minden pillanata, és azt kívántam, bárcsak még az elején tartanánk, hogy újra átéljem ezt a csodát. Bizsergést és nedvesedést éreztem a puncim tájékán már a gondolatra is. Háttal feküdtem Andrásnak, de hallottam a mocorgásán és szuszogásán, hogy nem alszik. Egy mély sóhajtással tudtára adtam, hogy én sem.
- Ébren vagy? – kérdezte halkan.
- Igen.
- És mire gondolsz?
- Arra, hogy milyen finom a Screaming Orgasm koktél.
Kuncogott. Aztán hosszabb csönd után azt suttogta:
- De… Tudod, ez nem igazságos így, hogy csak Zoli érezhette a szűk puncid szorítását.
- Nem? – kérdeztem vissza – Hát… tégy igazságot…
Szinte hallottam, hogy kattognak az agya fogaskerekei, ahogy értelmezi ezt a választ, és visszapörgeti, hogy vajon jól hallotta-e. Aztán megmozdult. Közelebb húzódott, felvette az én oldalfekvő pozíciómat, és addig matatott a kezével a hálóingemen, míg megtalálta az alját és felhajtotta. Felemeltem picit az egyik lábam, hogy könnyebb legyen az orvul hátba támadó behatoló útja, aki nem is késlekedett, és óvatosan benyomulva teljesen kitöltötte bizsergő puncimat. Óvatosan, lassan mozgatta bennem a farkát, egyik kezével alulról átkarolt, a másikkal pedig sorra bejárta a fontos és őrjítő pontokat: a fülcimpámat, a mellbimbómat, a belső combomat, a csiklómat, és mindet végigsimogatta. Szépen lassan mintha felemelt és elröpített volna csodálatos magasságokba, és nagyon fincsi volt. Csak azért nem kísérték csípődobálások és rángatózások az orgazmusomat, mert nem volt már erőm megmozdulni a kimerültségtől.
Félig aludtunk, illetve én ébredtem elsőként, délben. Felkeltem, megmosakodtam, és reggelizés közben újra végigpörgettem a fejemben mindazt a csodálatos érzést, amiben az éjszaka részem volt. Még mindig hálóingben voltam, bugyi nélkül, és azon kaptam magam, hogy újra egymáshoz dörzsölöm a combjaim, picit nedves a puncim, és már megint csak a szex jár a fejemben. Ejnye-bejnyézve mentem vissza a hálószobába, és azt láttam, hogy András még alszik, de valami csuda érdekeset álmodhat, mert a vékony takaró, amit magára terített, sátort formáz.
Óvatosan megemeltem a takarót a lábánál, és tényleg ott meredezett a farka kőkeményen. Na, gondoltam, megleplek. Az az igazság, megkívántam. Bekúsztam a takaró alá négykézláb, és kezelésbe vettem a fenyegető szerszámot. Nagy puszit adtam a hegyére, aztán bevettem a makkot a szájamba és alaposan megtisztogattam a nyelvemmel. Végignyaltam oldalt hosszában az egészet, és egy-egy puszit adtam a heréire. Csak a számmal kényeztettem. András természetesen felébredt erre, megemelte a takarót, és természetesen nem lepődött meg azon, kit fedezett fel a farka végén. Próbáltam valamiféle jóreggelt köszöntést mormolni tele szájjal, erre felnevetett.
- Azt hittem, álmodom – mondta. – De most látom, hogy ez valóság.
- Csodálatosan puha a szád – tette hozzá kicsit később, már hörgősebb-fátyolosabb hangon.
Ekkor nyílt az ajtó, és András szeme nagyra kerekedett. A fülem regisztrálta, hogy Zoli ránk nyitott, de a többi érzékszerveim mással voltak elfoglalva, folytattam, amit elkezdtem, egészen amíg András farkának rángása jelezte, hogy nem bírja tovább, és a teljes éjszaka megtermelt mennyiséget a torkomba spriccelte. Ezúttal nem húztam ki a számból, két-három kortyból lenyeltem az érdekes, sós-kesernyés masszát, és addig szívtam a farkat, míg forró levegő nem jött belőle.
Bele sem gondoltam, milyen látvány tárult Zoli elé akkor: van egy takaró, amely alól kilóg egyrészt a legjobb barátja felsőteste, aki hörögve, fülig érő vigyorral bámul be a takaró alá, másrészt a takaró másik vége alatt látható egy a popsit alig elfedő hálóing, alatta egy nedves puncit közrezáró két térdelő láb. Nem szokványos…
Mire én a forrólevegő-szívásig jutottam, Zoli már becsukta maga mögött az ajtót, mögém állt, és a tenyerét a vénuszdombomra helyezte. Ki akartam bújni a takaró alól, de Zoli kissé fenyegető hangon azt mondta:
- Ottmaradsz! – majd így folytatta – Kedves Hölgyem! – hivatalos hanghordozást vett fel – Sasszemem felfedezte, hogy árulkodó folt van a lepedőn. Ez azt jelzi, hogy itt már korábban is olyan ténykedés folyt, melyből engem orvul kihagytak. Hát való ez? Nem való, sőt! Büntit érdemel.
Vajon mit érthetett ezalatt, töprengtem magamban, de nem szóltam semmit. Belementem a játékba, vártam, mit talál ki Zoli. Ott voltam a takaró alatt, az András szétterpesztett lába között négykézláb, a könyökömön támaszkodtam, és az állam a tenyeremben pihentettem. Zoli feljebb hajtotta a hálóing alját, és hatalmasat csapott a bal fenekemre. Ááu, ez fájt, akartam kiáltani, de csak egy nagy szisszenés jött ki a fogam közül. Egy pillanattal később a másik keze középső ujjával végigsiklott a nedves hasítékon, és körözött egyet a csiklóm körül. És ezt így folytatta: egy ütés, egy csiklósimítás. Egy pillanatnyi fájdalom, egy pillanatyi gyönyör. András a fejem fölé hajtotta a takaró végét, és érdeklődve figyelte az arcomat. Nézte, ahogy szenvedek, és ahogy élvezkedek. Mikor Zoli pirosra paskolta a bal fenekemet, hogy már szinte égetett, kezet váltott, és a jobb popsimmal művelte ugyanezt, most apró morzsolgatásokkal jutalmazva a csiklómat. Leírhatatlan gyönyör volt.
Mikor ezzel is „kész volt”, duzzadt makkját a bejárathoz illesztette, és óvatosan betolta vastag farkát a puncimba. Előrehajolt, és a kezeivel a melleimet vette kezelésbe. Hevesen dugni kezdett, és ez megőrjített engem: az ágyéka minden lökésnél pirosra vert popsimon csattant, apró fájdalomhullámokat küldve szerteszét a testemben, melleimet cirógató kezei és puncimban szánkázó síkos farka pedig gyönyörhullámokat gerjesztettek. András pedig végig figyelt, és ez is fokozta a kéjt. Végignézte, ahogy egyre kapkodóbban szedem a levegőt, és elhomályosul a tekintetem. Zoli végül megszorította a derekamat, és néhány erőteljes lökéssel belémpumpálta a teljes összegyűlt tárat, aztán a csiklómhoz nyúlva néhány körzéssel engem is elröpített a csúcsok csúcsáig. Összeomlottam, és András mellkasán feküdve pihegtem. Sokáig simogatta a hajam és a hátam, míg a légzésem visszanyerte szokásos ritmusát.

Alekosz végre szexelt! – Több mint fél év sikertelen próbálkozás után végre révbe ért Alekosz (32), a görög csődörnek ugyanis sikerült ágyba bújnia az egyik feleségjelölttel, akivel egy szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt a luxuslakókocsiban. .
- Nem megszokott a számomra, hogy engem a nők akarnak. Korábbi életemre ennek pont az ellenkezője volt a jellemző: rengeteg lányt leszólítottam, mire egy hajlandó volt velem randizni. Zavarba jöttem a nagy érdeklődéstől, de persze élveztem is. Igazából számomra a megismerkedéstől az ágyig tartó időszak a legizgalmasabb, a többi már csak ráadás – magyarázta a Való Világ cizellált beszédű győztese, aki mindössze Verának mutatta meg, milyen az, amikor elkapja a szenvedély. Őt is csak az utolsó randevún tette boldoggá.
Vera, a buja Alekosz szerint: Vad és buja lány, tömény szexualitás. Még csak 19 éves, de a gondolkodása jóval érettebb. Tudtam, hogy ő odaadja magát nekem. Kapcsolatunkban inkább én vagyok a domináns. Nyíltan bevallotta, hogy nem miattam jött a műsorba, de később megérintette valami. Könnyebb megfejteni, mint Olgát.
A villa egykori okostojása a legutolsó randiján romantikus sétarepülésre vitte Veronikát (19), majd egy kaszinóban játszottak és vacsoráztak, végül pedig Alekosz rezidenciáján kötöttek ki, mégpedig egyenesen az ágyban. A görög szexterminátor nem is teketóriázott sokáig, amint kettesben maradt a fiatal lánnyal, azonnal megkezdte a csábítást, és hosszasan kényeztették majd kielégítették egymást az ágyban, amire Alekosz már olyan régóta vágyott.
- Már korábban kitapasztaltam, hogy Veronika nagyon szereti, ha a fülét csókolgatom, ezért a mostani randin is elkezdtem kényeztetni kicsit. Több mint egy óráig bújtunk össze, és természetesen más is történt köztünk, minden, ami ebbe belefért – nyilatkozta a Blikknek tökéletes úriemberként Alekosz, aki úgy tűnik, mégsem véletlenül kapta a görög csődör nevet, hiszen a randin beleadott apait-anyait, hogy ágyba bújhasson Veronikával, próbálkozásait pedig végre siker is koronázta. A villa egykori okostojása azonban a szenvedélyes este után sem gondolja, hogy a vasárnapi ceremónián egyszerűbb lesz döntenie, hiszen mindkét lány teljesen levette a lábáról, és még az sem billentette el a mérleg nyelvét, hogy a fiatal lánnyal végre szexelhetett.
- Fantasztikus estét töltöttem Verával, azt azonban nem hiszem, hogy az éjszaka történtek bármit is változtatnának. Egyáltalán nem lepett meg ugyanis, hogy idáig jutottunk, ahogy az sem, hogy Olgával nem kerültünk testileg közelebb. Mindkettejüknél pont erre számítottam. Akkor lepődtem volna meg, ha pont fordítva történik, hiszen akkor mindkét lányban csalódtam volna. Olgával teljesen agyonütötte volna a szex a kettőnk közötti kapcsolatot, hiszen élvezem, hogy ő nekem egy kihívás, szeretem a csatáinkat is. Fogalmam sincs, hogy melyik lányt fogom választani, hiszen annyira különbözőek. Össze kéne gyúrni a két lányt, hogy megkapjam a tökéletes nőt – tudtuk meg Alekosztól, aki lapunknak azt is elmondta, bízik abban, hogy Olga átlendül majd azon a tényen, hogy Veronikával már ágyba bújt.
A fiatal lány azonban kicsit másképp látja a helyzetet, hiszen elmondása szerint az orosz szépség nem igazán örült annak, hogy ilyen jól sikerült a randevúja a görög csődörrel.
- Fantasztikus estét töltöttünk együtt, és annyira boldog voltam, hogy muszáj volt elmondanom valakinek. Persze Olgának csak annyit mondtam, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és hogy összebújtunk, de láttam az arcán, hogy ez is nagyon rosszulesett neki.
Forrás: Blikk.hu, 168óra.hu

Az argentin származású, Franciaországban élő Gaspar Noé első filmje egy vérfertőző hentesről szólt, a másodikban tíz percen keresztül erőszakolták meg a szépséges Monica Belluccit, a legutóbbi pedig egy két és fél órás vizuális trip, amiben egy lelőtt drogdíler szelleme kering Tokió felett. Az Enter the Void magyar premierje alkalmából Budapestre látogató rendezőről kiderült, hogy brutális filmjei ellenére kedves és nyílt ember, aki szívesen beszélt nekünk arról, hogy szerinte mikor megengedhető a vérfertőzés, hogy mit tett hozzá a filmjéhez, hogy színésznője meg akarta mutatni a mellét, és hogy melyek azok a városok, amelyek felizgatják szexuálisan.

- Az Enter the Void a haláltól való félelmedről is szól?
- Húszéves koromban jobban féltem a haláltól, mint ma. Talán mert öregebb vagyok, és már elértem bizonyos dolgokat, megcsináltam pár filmet. Ha itt kéne hagynom ezt a világot, maradna valami nyom a rövid itt-tartózkodásom után. Ateista neveltetést kaptam, de fiatalkoromban rá voltam kattanva a halál utáni életről szóló könyvekre, a Tibeti halottaskönyvre, meg az olyan történetekre, amelyeket kómába esett emberek meséltek utólag, és úgy gondoltam, klassz lenne filmet csinálni ezekből a sztorikból, amelyekben egyébként nem hittem. Különböző pszichedelikus filmek is hatottak rám, no meg az, hogy akkoriban kísérleteztem a pszichedelikus gombával is. Szóval a film alapötlete akkor született meg, amikor a húszas éveim elején jártam, aztán majdnem húsz évig kattogtam rajta, mire sikerült megcsinálni. Ezért nem is csodálkozom, hogy a fiataloknak jobban tetszik, mint a felnőtteknek, hiszen olyan dolgok vannak benne, amiket ők szeretnek: drogozás, táncolás, dugás.

- Miért tartott ilyen hosszú ideig, hogy összehozd a filmet?
- Először is meg kellett írnom. Aztán, mivel ez egy nagy, kísérleti jellegű film, hogy egyáltalán lehetőségem legyen megcsinálni, előtte kellett csinálnom pár másik filmet, amikre felfigyeltek az emberek. Csoda, hogy végül összejött. Igaz, már az is csoda volt, hogy a Visszafordíthatatlan-t megcsinálhattam. Van, amikor baromi sokáig kell várnod, hogy megcsinálhasd a filmet, amiről álmodsz, és én menet közben nem vállaltam el más felkérést, mert nem akartam azzal félremenni, hogy elkezdek mondjuk bankrablós filmeket vagy komédiákat csinálni.
- De meglett volna rá a lehetőséged?
- Ja, rengeteg felkérésem volt, francia és amerikai is. De tudtam, hogy valaki más úgyis megcsinálja majd azokat jobban. Engem nem mozgat a karrierépítés. Konkrét projektek, konkrét szerelmek izgatnak. Az ember tudja, hogy melyek azok a filmek, amiket meg akar venni otthonra DVD-n, hogy újra és újra megnézze őket. Én is tudom, hogy melyek azok a filmtervek, amelyekkel el akarok tölteni három-négy-öt évet. Most egy ideje már egy erotikus film gondolata foglalkoztat. Egy komoly, szentimentális, erotikus film lenne, remélem, legközelebb azt tudom megcsinálni. Vannak olyan rendezők, akik egyik projektből máris beugranak a másikba, de én nem ilyen arc vagyok. Az Enter the Void után nagyjából most jutottam el arra a pontra, hogy már bele tudnék kezdeni a szentimentális, erotikus filmbe.
- Mivel töltöd az idődet két film közt?
- Bulizok, filmfesztiválokra járok, emberekkel találkozom, élvezem az élet egyszerű dolgait. Igaz, az egyszerű dolgok néha nagyon komplikáltakká is tudnak válni, és olyankor meg jó beletemetkezni a munkába.
- Mi tud komplikálttá válni?
- A normális élet komplikált. Amikor hosszú időre beleásod magad egy filmbe, és aztán kész van, rájössz, hogy például milyen rég nem láttad a szüleidet. Mert miközben a filmen dolgozol, kizársz mindent, ami a filmen kívüli valóság.
- Mesélj egy kicsit az említett erotikus filmről!
- Majd aznap leszek hajlandó beszélni róla, amikor elkezdem forgatni. Egyébként egy horrorfilmet is felajánlottak most nekem. De addig nem kezdek új filmbe, amíg úgy nem érzem, hogy igazán élvezném a munkát.
- A szexet legtöbbször brutálisnak, állatinak ábrázolod a filmjeidben, de nem mindig: a Visszafordíthatatlan-ban Monica Bellucci és Vincent Cassel szerelmi jelenete az egyik legromantikusabb, amit valaha láttam.
- A Visszafordíthatatlan-ban szerettem volna megmutatni a szex lehetséges legszörnyűbb változatát, amikor a hatalom eszközévé válik, és az örömteli, tiszta szexet is. De Vincent és Monica nem vállalta a szexjelenetet (azért a jelenet így is elég explicit – a szerk.), amit meg is értek. Ha az ember annyira híres, mint ők, eleve ki van téve a zaklatóknak. Vincent azt mondta, hogy nem akarja közszemlére tenni a Monicával megélt intimitást, és ezt elfogadtam. Az Enter the Void végén is van egy szerelmi jelenet, de a következő filmemben tényleg örömteli, pozitív dolognak akarom ábrázolni a szexet.
- A legtöbb esetben mégis érzelmek nélküli vagy erőszakos a filmjeidben a szex. Szerinted ez hozzátartozik a szex lényegéhez?
- [Hallgat.] Hm… Bocs, elméláztam a saját magánéletemen, és beugrott pár kép. Na, visszatérek. Azt hiszem, egy szerelmi viszonyban van, amikor fura a szex, van, amikor állatias dolgokat játszik el az ember, van, amikor gyerekes dolgokat. A szerelem és a szex is játék. Ahogy mondani szokás, minden normális, ami egy férfi és egy nő közt történik, amíg mindketten akarják. Bár lehet, hogy kicsit homofób dolog ezt mondani, nyilván nem csak férfira és nőre igaz.
- Mintha kicsit rá lennél kattanva a vérfertőzésre.
- Mint a legtöbb ember. Ezért nincsenek gyerekeim. Na, ez durva vicc volt! De komolyan: fiú- és lánytestvér közt nem tiltja a törvény a vérfertőzést, csak tabu. Nem tudom, miért nem beszélnek erről többet az emberek, nekem van több barátom is, akik az unokatestvérükkel vagy a testvérükkel fedezték fel a szexet. Minden családban van szexuális feszültség. Persze teljesen más, ha két hasonló korú emberről beszélünk, mintha az apáról és a lányáról vagy az anyáról és a fiáról – az a gyerekbántalmazás körébe tartozik. Ha viszont a felnőtt fiú vagy a lány dönt a dologról, az megint más. Anais Nin például húszéves korában döntött úgy, hogy lefekszik az apjával. Az Enter the Void forgatókönyvében egyébként eredetileg nem volt utalás vérfertőzésre, ezt a vonalat főleg Paz (Paz de la Huerta, a film női főszereplője – a szerk.) hozta be, én csak annyit mondtam, hogy a fiú megszagolhatná a nővére fehérneműjét. Paz, az exhibicionista, meg akarta mutatni a mellét, és tény, hogy ha a csinos nővéred megmutatja neked a mellét, akkor könnyen vérfertőző gondolataid támadhatnak.
- Az Enter the Void-ot szerinted valamilyen drog hatása alatt kell megnézni?
- Nem is tudom, én sosem láttam bedrogozva. Már rég nem füvezek, és szerintem a kokain sem passzol a mozizáshoz. Azt el tudom képzelni, hogy vannak, akik LSD vagy gomba hatása alatt látták, de nem hiszem, hogy szükség van ezekre. A 70-es években elég elterjedt volt, hogy LSD hatása alatt mentek moziba az emberek, mondjuk a 2001: Űrodüsszeiá-t vagy a Szelíd motorosok-at megnézni, de én tinédzserkorom óta nem tépek be mozizáshoz. Tizenhat éves koromban sokszor füveztem mozizás előtt, aztán egy kukkot sem értettem a cselekményből.
- Amikor az Enter the Void-ot csináltad, eszedbe jutott, hogy ki lesz a közönsége?
- Rendezőként olyan filmet akarok csinálni, ami nekem tetszik, meg a barátaimnak, akiknek persze hozzám hasonló ízlésük van. Amikor elképzelek egy közönséget, olyan fickók ülnek benne, mint Gaspar Noé és a barátai. Vagy esetleg olyanok, mint a szüleim. De nem képzelek oda egy adóellenőrt vagy bankárt vagy politikust vagy egy olyan rendezőt, akinek nem szeretem a filmjeit. Mint a legtöbben, én is azt gondolom magamról, hogy én vagyok a legnormálisabb ember a világon, még akkor is, ha különbözöm a legtöbb embertől. És egy olyan közönségre vágyom, amiben normális emberek ülnek. Ha valaki kiakad a filmemen, akkor nem normális.
- Említetted a szüleidet; ők mit szóltak az Enter the Void-hoz?
- Anyám Alzheimer-kóros, neki nem tetszett a hét abortuszjelenet a filmben (a filmben egy abortuszjelenet van – a szerk.). Apám viszont nagyon szerette. Ő festő volt, és a filmben láthatók is a festményei. Apám hiperkúl arc, és nagy filmrajongó. Anyám is nagy filmrajongó volt.
- Paz de la Huerta mintha mindig magát játszaná. Ez tényleg így van?
- Igen, abszolút. Olyan színész, mint Humphrey Bogart, aki mindig saját magát adta, vagy Vincent Gallo, aki mindig saját magát adja. Szuper, bolond csaj. Szuper, mert bolond. Az Államokban egy csomó színésznőt megnéztem a szerepre, de egyikük se lett volna hajlandó megcsinálni azt, amit ő megcsinált. Valami hipnotikus erő van benne. Tudtam, hogy nem könnyű természet, de azt is, hogy jobban fogom élvezni vele a munkát, mint bárki mással, mert kiszámíthatatlan és exhibicionista. Rengeteg figyelemre van szüksége, ami elég fárasztó tud lenni, ugyanakkor borzasztó profi, és teljesen átadja magát a filmnek és a figurájának. Végül egyáltalán nem volt nehéz kijönni vele, és tényleg olyan dolgokat nyújtott, amire senki más nem lett volna képes. Például abban a jelenetben, amikor Marióval kiabál, egyáltalán nem én rendeztem őt, ő rendezte saját magát.
- Ez mindig jellemző a munkamódszeredre?
- Vannak színészek, akik pont ezt szeretik bennem, és vannak, akik pont ezt utálják, hogy nem igazán instruálom őket. Megmondom, hogy mit csináljanak, de nekik maguknak kell megtalálniuk az odavezető utat. Csak akkor szólók, ha valami nem tetszik, amúgy hagyom őket, hadd alakítsák a saját figurájukat szabadon. Az biztos, hogy Pazt nem én kergettem olyan lelkiállapotba, hogy sikítozzon, ő maga spanolta fel saját magát.
- Előfordult valaha, hogy valamit megbeszéltél egy színésszel, aztán mégsem akarta megcsinálni?
- A Carne című rövidfilmemben volt egy színész, akit arcon szúrtak volna a filmben, és el is kezdtük forgatni a jelenetet, de aztán aggályai támadtak, hogy rasszista kicsengése lesz a filmnek, mert arab volt. A jelenet közepén azt mondta, hogy kiugrik egy kávéért, de ott hagyta a jelmezét, és soha többet nem jött vissza. Úgyhogy ki kellett találnom, hogyan vegyem fel a jelenetet úgy, hogy nem látszik az arca. Később ilyen volt az a helyzet Vincent-nal és Monicával, amit már említettem, de ők amúgy rengeteget adtak magukból a filmbe. Ki kell aknázni, amit a színészeid adni tudnak, és nem szabad őket rákényszeríteni olyasmire, amit nem akarnak megcsinálni, mert az úgyse lesz jó.
- A film jelentős része felülről fényképezett jelenetekből áll. Ezeket technikailag hogyan oldottátok meg?
- A főszereplő fiú szemszögéből felvett jeleneteket és a visszaemlékezéseket mind igazi helyszíneken forgattuk, aztán ezeknek a pontos, de tető nélküli mását megépítettük egy tokiói stúdióban, ahol daruval meg tudtuk csinálni a légi felvételeket, amelyekkel a szellem szemszögét ábrázoltuk. Ezeknél a jeleneteknél végig én kezeltem a kamerát. Paz panaszkodott is, hogy ahelyett, hogy őt rendezném, a daruval meg a kamerával szórakozom. Sokkal jobban izgatott, hogy hogyan néz ki a jelenet, mint az, hogy lent dirigáljak.
- És amikor az utcákat, házakat mutatjátok felülről?
- Az úgy készült, hogy helikopterről fotókat csináltunk, és aztán a képeket újrarajzoltuk számítógéppel, hozzáadtunk autókat, járókelőket. És az utómunka alatt átalakítottuk olyanná, mintha nem igazi házak és utcák, hanem modellek lennének. Rengeteg munka volt, egy csomó ember dolgozott rajta egy éven keresztül.
- Miért választottad Tokiót a film helyszínéül, éltél ott?
- Nem, de sok időt töltöttem ott, amikor előkészítettem a filmet. Az tetszik a városban, hogy olyan, mint egy óriási flippergép. És imádom a japán filmeket, az éjszakai bárokat, és rá vagyok kattanva a japán lányokra. Korábban, ha választhattam volna bármilyen helyet nyaralásra, biztos, hogy Tokiót választottam volna, ezért remek volt ott forgatni, eltölteni egy csomó időt, és kombinálni a vakációt a munkával. De ennyi elég is volt Tokióból, már nem vagyok rákattanva Japánra. A következő filmemet talán az Egyesült Államokban forgatom, de lehet, hogy az túl nehézkes lenne a szakszervezetek miatt. Párizsban is szívesen forgatnék megint.
- Ha az USA-ban forgatnál, akkor hol? Valamelyik nagyvárosban?
- Nem is tudom. Szeretem New Yorkot, de elég burzsoá hely lett, úgyhogy nem izgat fel szexuálisan. Tokió szexuálisan és intellektuálisan is felizgatott.
- Most melyik hely izgat fel?
- Nemrég forgattam egy rövidfilmet Kubában, azt hittem, hogy fel fog izgatni, de nem várt nehézségek merültek fel. Hozzászoktam ahhoz, ahogy a japánok dolgoznak, ők tényleg munkamániásak, heti hat napot, napi tizennégy órát dolgoztak a forgatáson. Perfekcionisták, és én is az vagyok. Szóval bárhol is forgatok legközelebb, ez hiányozni fog.
- Amikor Cannes-ban Nicolas Winding Refn átvette a rendezői díjat a Drive-ért, azt mondta, te tanítottad meg rá, hogyan kell szétverni egy fejet.
- Szerintem ezt csak privát poénnak szánta, nem dolgoztunk együtt. De tényleg felhívott egyszer, amikor a Drive-ot forgatta, és rákérdezett, hogy a Visszafordíthatatlan-ban hogyan oldottuk meg a fej szétverését, mert az ő filmjében is volt egy hasonló jelenet. Cannes-ban egyik nap együtt iszogattunk, talán ezért ugrott be neki a köszönőbeszéde közben, hogy vicces lenne, ha megemlítene. Egyébként lehet, hogy az volt a célja a Drive-val, hogy túltegyen a Visszafordíthatatlan-on erőszakosságban. Azzal az egy fejszétrúgós jelenettel önmagában talán nem sikerült neki, de rengeteg véres jelenet van a filmjében, imádtam! A végére totál szadistába megy át, egyik gyilkosság jön a másik után. A kedvencem a karfelvágós jelenet.
- Nemrég elterjedt, hogy talán te rendezed a Theresa Duncan és Jeremy Blake öngyilkosságáról szóló The Golden Suicides-t. Ez igaz?
- Nagyon izgalmas projekt, de hollywoodi film lenne, és ha elvállalom, rengeteg időt kell az Államokban töltenem. Most arra várok, hogy összeáll-e a szentimentális, erotikus film finanszírozása, mert ha igen, akkor azt akarom megcsinálni előbb, mert az egy könnyebb, gyorsabb munka lenne. Csak utána vállalnám be a másikat, amihez teljesen át kéne szerveznem az életemet. Nem szeretek hosszabb időt más országban tölteni, mindig honvágyam van. Ez biztos onnan ered, hogy a szüleimmel állandóan költöztünk, amikor gyerek voltam. Szerettem Japánban forgatni, de az életem egyik legtraumatikusabb pillanata volt, amikor ott kellett hagynom Franciaországot három hónapra, úgy éreztem, mintha le kéne vágnom a két karomat. Ha csak egy napra kell elutaznom, akkor sem bírok aludni a megelőző éjjel.
- Sokan rühellik a filmjeidet. Kaptál valaha olyan negatív kritikát, ami hasznos volt számodra?
- Egyre emlékszem, amit egy montreali leszbikus írt a Visszafordíthatatlan-ról. Azt írta, hogy a legszánalmasabb dolog a filmmel kapcsolatban, hogy az elveszített paradicsomot úgy ábrázolom, mint egy burzsoá nőt és pasit, akik egy szuper, a szüleik pénzén vett lakásban élnek, és éppen gyereket várnak, és ez mennyire begyöpösödött, heteroszexuális elképzelés a boldogságról. És ebben igaza is volt. Persze lehet, hogy pont ezért éreztem szükségét, hogy a filmben összetörjem ezt a boldogságot. A Senses of Cinemában meg azt írta valaki, hogy úgy építem fel a filmjeimet, mintha hullámvasutak lennének, amiben a nézőt hol megijesztem, hol megríkatom, de nyilvánvaló, hogy a háttérben valami vicces és szórakoztató dolog húzódik meg.
- Ezt erős kritikának tartod?
- Nem, szerintem se csináltam eddig még semmi komolyat.
- Mi számítana komolynak?
- Az algíri csata például egy komoly film, vagy Pasolini Saló-ja, vagy a 2001: Űrodüsszeia. Én semmi ilyesmit nem csináltam.
- De ambicionálod?
- Talán, majd egyszer. Azt mondják, fiatalság, bolondság. Igaz, én már negyvenhét éves vagyok, de ha választanom kell, hogy elvonulok vidékre, és beletemetkezem egy olyan forgatókönyv írásába, ami szuper jót tenne a karrieremnek, vagy maradok a városban és partyzok a barátaimmal, akkor az utóbbit választom. Forrás: Origo.hu/filmklub

Dóra Venter megkapja a fenekébe a dorongot. Pornóvideó, kattitnts és nézd. A videómegosztó reklámablakot nyithat, de ártalmatlan.