Szexpláza

Hogy mi nők milyen dögök tudunk lenni… Váratlanul ért a nyomasztó hőség, és levegő után kapkodtam ahogy kiléptünk a klimatizált épületből. Emese homlokán is azonnal megjelentek az izzadtságcseppek, a kistáskám bőrfogantyúja pedig szinte a tenyerembe olvadt. Az út túloldalán Máté parkolt és vigyorogva ücsörgött sötétkék Fordjában. Az ablakok felhúzva, jelezvén, hogy bizony ama helyiség is klimatizált vala. A bal egyes néhány ujjnyira lecsúszott, majd Máté tompa hangját hallottuk.
- Merre mennének a szép hölgyek?
- Toronyiránt! – válaszoltam a kezemmel intve.
Erre feltűnően végigmért minket, mint aki azon morfondírozik mennyit érne neki a fuvar.
- Elvinném én magukat, de bizony a fuvar nem volna ingyen…!
- Mennyire gondol fiatalember?
- Valutát nem fogadok el…
Összenéztünk barátnőmmel, majd Mátéra mosolyogva mindketten az ablakhoz hajoltunk és egyszerre tettük fel a kérdést:
- Mégis akkor mire gondol fiatalember?
- Jó úton járunk… – válaszolta Máté leplezetlenül bámulva a hőség miatt elég lengén hagyott dekoltázsunkra.
- És ez még csak az út eleje – doromboltam.
Kattantak az ajtózárak. Ezek szerint még korábban ki is zárt minket a piszok, nehogy be tudjunk szállni. Gyorsan beugrottam hátra, s máris Máté forró kezét éreztem a bokámra fonódni arra a két másodpercre míg Emese megkerülte a kocsit és beszállt.
- Nos tehát a tarifában megegyeztünk, hová is lesz a fuvar? – kérdezte titkos kedvesem.
Miután Emese játékosan bemondta a címet, elindultunk.
- Volna itt egy kis probléma, fiatalember! – tettem a vállára a kezem.
- Mi lenne az hölgyem? – kérdezte a visszapillantóban mosolyogva rám.
- Én más címre szeretnék eljutni, mint a barátnőm.
- Messzebb van?
- Igen, néhány kilométerrel.
- Ebben az esetben emelkedik a tarifa.
Középre ültem a hátsó ülésen és amennyire lehetőségem volt kihúztam magam, hogy jól láthassa, amint egy újabb gomb enged a blúzomon.
- Nem tudom… – nézett elgondolkodó arccal – ez még alku tárgya. De azt hiszem rendben leszünk… – mondta csillogó szemekkel, mosolyogva.
- Elég olcsón megúsztam! – nevettünk fel Emesével.
- Én nem szeretném elijeszteni a kuncsaftjaimat azzal, hogy az egekbe emelem a tarifákat. Éppen ellenkezőleg, azt szeretném, hogy megelégedésükre szolgálhassak, és máskor is velem utazzanak! – nyomta meg a mondat végét Máté, miközben a visszapillantóban engem figyelt.
- Ah… azt még meglátjuk fiatalember! – válaszoltam teátrálisan legyintve.
Belebonyolódtunk egy kis tarifaszámítási elméletbe, és jókat nevettünk, míg Emeséékhez nem értünk.
- Várjon fiatalember! Inkább előre ülnék elvégre is most én leszek a mitfahrer.
Emesével megbeszéltük a másnap reggeli találkát, aztán behúzódtam Máté mellé. Alighogy kikanyarodtunk a kis utcából Máté keze már a combomon kúszott felfelé.
- A vezetésre figyelj! – legyintettem játékosan pofon.
- Öööö… a sebváltót keresem… – mondta vigyorogva.
- Kissé mellényúltál. – közöltem vele, de boldog voltam, hogy egy kicsit végre kettesben lehetünk.
Finoman simogatta a térdem, majd keze combom belső felére tévedve lassan elindult felfelé. Ujjaim az övéire csúsztattam és felemeltem kezét. Ő csak mosolygott majd csókot nyomott a kézfejemre. Éreztem ahogy elönt a melegség, szívem gyorsabban dobogott, miközben csillogó szemeit fürkésztem.
- Van még egy kis időd, mielőtt hazavinnélek? – kérdezte. – Elvinnélek valahová… – tette aztán hozzá.
- Hová szeretnél menni?
- El… – mosolygott kajánul.
- Menjünk csak hozzánk. – szóltam rá, mire ő kedvetlenül bólintott. – A férjem úgysincs otthon… – folytattam mosolyogva.
- Nincs…? – kérdezte reménykedő, egyben hitetlenkedő hangon.
- Nincs.
- Merre van?
- Orvosi vizsgálatra van éppen időpontja a kórházba.
- Beteg?
- Nem, csak…
- …Csak…?
- Ezt csak később akartam neked elmondani.
- De mégis mit? – kérdezte kíváncsian. – Csak nincs valami baj?
- Baj?… az mindig akad… – sóhajtottam.
- Viki!
- Jól van na…!
- Mindent úgy kell belőled kihúzni!
- Eeeegen…, de csak miután betoltad…!
Máté nagyot fújt, aztán csak mosolyogtunk mindketten.
- Szóval? – kérdezte.
- Attila külföldre igyekszik dolgozni. Ausztriába valahová…
- Aha…
- Mit aha?!
- Csak úgy… aha.
- Ahha…
Pár percig csendben ültünk egymás mellett, majd az ablakon kifelé bámulva megéreztem, hogy keze ismét felfedezőútra indul.
- A vezetésre koncentrálj! – szóltam rá, és továbbra is kifelé bámultam.
- Azt teszem – mondta halkan, és nem tágított a térdemtől.
Mi a fenét jelentsen ez az „aha”?! – dohogtam magamban. – Inkább örülnie kéne, hogy jóval többet lehetünk együtt a következő hónapokban! – Dohogásom közepette éreztem, ahogy keze finoman a combom belső felére vándorol.
- Ugye figyeled az utat is? Nem akarom egy fán végezni!
- Esetleg egy rúdon?- kérdezte kajánul.
Erre nem válaszoltam. Ha tudná, hogy éppen erre gondolok! Én hülye, már megint mire készülök! Könnyű, nyári szoknyám egyre feljebb csúszott. Amikor ujjai már a másik combom is érintették behúnytam a szemem és lassan széttártam lábaimat. Szemhéjam riadtan felpattant – Jézusom, ha valaki lát, azonnal észreveszi, hogy mi zajlik idebenn a kocsiban…! – Úgyhogy a továbbiakban meg-megrebbenő pillákkal élveztem Máté munkálkodását. Mosolyogva vettem tudomásul ahogy finom keze elérte legrejtettebb zugom, és gyengéden kezelésbe vette azt. Falatnyi tangám néhány másodpercen belül csupa nedv lett, ahogy Máté az anyagon keresztül simogatta barlangom bejáratát, körbe-körbe… Aztán egyik ujjával ügyesen félrehúzta a nedves kis ruhadarabot, egy másikkal pedig immár szabadon vette kezelésbe kitárulkozó puncim..
- Az utat figyeld, mondtam már! – ripakodtam rá felnyögve, és megremegtem, ahogy ujja csiklómhoz ért.
Ez így nem lesz jó – gondoltam, kezem újra az övére simítottam, hogy felemeljem, de nem engedett. Egyik ujja belém hatolt. Felsóhajtottam. Kezem a kezén, miközben ő lassan mozgatta bennem ujját. – mintha magamnak csinálnám… – Finoman, lassan mozgatta, hát nem ellenkeztem tovább, és pár másodperc múlva azon kaptam magam, hogy elfúló hangon sóhajtozva élvezem ténykedését miközben próbálunk az utcánkba kanyarodni. Na azt látni kellett volna… illetve mégsem! Máté jobb keze a lábaim közt, én pedig minden kuplungolásnál bal kézzel váltom a sebességet. Miután megálltunk és én ballal behúztam a kéziféket röhögőgörcsöt kaptunk.
- Akkor bejössz? – kérdeztem nevetve.
- Akarod?
- Áááá nem… Tudod hogy felhúztál?
- Még nem…, de ha bemegyek, megteszem.
- Na ne a szád járjon, gyere! – azzal kiszálltam és megvártam míg Máté bezárja a kocsit.
- És mi van, ha mégis itthon van?
- Majd azt mondom, hogy Emesének kölcsönzök egy ruhát és te viszed el neki. Rendben?
- Látom mindenre van válaszod…
- Naná!
Kellemes hűvös fogadott ahogy beléptünk.
- Nézz körül nyugodtan, mindjárt jövök!
Felsiettem a tetőtérbe megnézni, hogy tényleg egyedül vagyunk-e. Nagyobbik fiam táborozik a barátnőjével, de a kissebbik akár itthon is lehet. Azt mondta ugyan, hogy levonatoznak a Balcsira a haverokkal, de sose lehet tudni, az ördög soha nem alszik… De nem, nincs itthon. Akkor tehát szabad a pálya. – De sietni kell, nehogy Attila beállítson! Jaaj azt meg nagyon nem szeretném! – morfondíroztam magamban.
- Milyen hűsítőt szeretnél? – léptem a konyhába – van hideg nara…
- Ne sorold, nem iszom most semmit… bár szomjazom nagyon!
- Jó, akkor egy pohár finom, hideg narancsjuice rendel.
Mire a pohár megtelt, addig Máté szorosan mögém lépett és az ő markai is tele lettek. Szelíd erőszakkal tartott, azt sem engedte, hogy a juicet viszategyem a hűtőbe. Vékony blúzomon keresztül gyúrta melleimet, ágaskodó férfiasságát pedig a fenekemhez szorította. – Na jó, akkor legyen! – ellöktem magamtól.
- Gyere… nincs sok időnk! – keze után kapva a nappaliban terpeszkedő kanapé felé húztam.
Gondoltam itt lesz a legbiztonságosabb, mert innen látom az utcát, meg a bejáratot, bár a kocsibejárót nem egészen. A kanapéra löktem és szorosan eléálltam, Máté keze azonnal a szoknyám alatt a fenekemre simult. Ahogy végiggomboltam blúzom, úgy csókolta a szabaddá váló hasam, köldököm…. Imádom ezt a srácot, ahogy kényeztet! Aztán az ő polója következett, majd ellentmondást nem tűrően hátralöktem és pillanatok alatt megszabadítottam rövidnadrágjától, ami alatt legnagyobb meglepetésemre semmit nem viselt, így meredező fallosza az arcom elé pattant. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy megízlelem – de nem, nincs időnk és én nagyon akarom őt! – gyorsan ledobtam a szoknyám és kis tangám aztán Máté ölébe ereszkedtem és – in medias res – magamba vezettem férfiasságát. Mindketten felnyögtünk…
- Basszus, micsoda forróság…! – nyögött ő.
- Úúúú… de jó vastag vagy! – nyögtem én.
Szó, ami szó nagyon beindultam… lassú mozgásba kezdtem. Nehéz volt visszafogni magam, hiszen legszívesebben vadul vágtáztam volna, márcsak az idő szűkössége és a lebukás lehetősége miatt is. De azért ki akartam élvezni ezt a pár percet is! Máté a csípőmnél fogva próbált gyorsabb tempóra ösztökélni…, de nem engedtem. Próbáltam minél tovább élvezni, ahogy feszít. Akkor a fenekemnél fogva megemelt kissé és így kezdett gyorsabb mozgásba… úgyhogy teljes súlyommal ránehezedtem és próbáltam őt leszorítani, miközben arcát a tenyerembe véve szájára tapasztottam a szám…
- Nyugi…! Nehogy itthagyj…! – lihegtem, aztán nyelvünk tovább csatázott.
Pár másodperc után aztán lenyugodott kissé, így már kényelmesebben támaszkodhattam a kanapé támlájára, s kissé felemelkedve Mátéról így felkínálhattam a még mindig tartójukban szenvedő melleimet. Ahogy arca elé tartottam őket, nyelve azonnal lecsapott, keze pedig újra a fenekem és combom simogatta… előbb nyelve hegyével a vékony anyagon keresztül izgatta kemény bimbóimat, majd egyik mellem a másik után kikerült kosarából… Újra felnyögtem, amikor nyelve lassan az egyik immár szabaddá vált bimbómra talált… majd pár másodperc múlva elmerült szájában… borzongás futott végig testemen, ahogy megszívta… Hamar eltaláltuk a közös ütemet, amikor én rácsúsztam rúdjára ő ellenkezőleg emelte csípőjét… Patakokban kezdett folyni rólam az izzaddtság, ahogy Mátén mozogtam, pedig idebenn hűvös a levegő. Néha kinyitottam a szemem és figyeltem ahogy Máté sóhajtozik alattam. – De kár, hogy nincs több időnk! -…
Csengőhang visított a levegőbe… Ijedten ugrottam le Mátéról, szívem 200-at vert, próbáltam felfogni a valóságot. Másodpercekbe telt mire telefonom hangjára ismertem, a hang alapján pedig férjem hívására. Az ebédlőasztalhoz rohantam a telefonomért és felkaptam.
- Na hello…! – lihegtem bele.
- Na szevasz, drágám! Mit lihegsz ennyire?
- Úgy ugrottam ide a telefonhoz… – ajkamba haraptam, ahogy rájöttem, hogy elszóltam magam.
- Nocsak, és miért ugrálsz aranyom?
- … Azt hittem… nem tudtam nincs-e valami baj, hiszen a kórházban vagy,… vagy nem? – néztem ijedten Mátéra, aki csendben figyelt. Azért ujjam a szám elé tartottam, hogy továbbra is csendre intsem őt.
- De… és nincs semmi baj!
- Hál’ Istennek!
Kicsit megnyugodva lépdeltem vissza Mátéhoz. Ő pedig a derekamnál fogva húzott közelebb magához. Próbáltam eltolni magamtól, hasztalan, úgyhogy ujjam újra a szám elé tartottam és hangtalanul formáltam a szavakat:”NYUGI”…”NE PISZKÁLJ!” Alig tudtam figyelni arra amit Attila mond.
- … és még mindig itt várakozom, de már csak ketten vannak előttem, aztán, remélem, végre bejutok én is. Még jó, hogy időpontra kellett jönnöm, meg jó, hogy a doki betartja azokat! – hallottam ahogy visszatértem telefonom világába újra.
- Még mindig ketten…? – kérdeztem. Basszus, már csak ketten! Máténak el kell tűnnie! – gondoltam ijedten.
Aki közben persze nem tétlenkedett és újra magához húzott. Homlokom ráncolva próbáltam nagyon szigorúan nézni rá, de csak mosolygott. Engedtem neki és ölébe ereszkedtem, de csak combjára ültem le.
- Csak azért szólok… – beszélt a férjem, miközben Máté előrehajolva nyelvével ingerelni kezdte egyik bimbóm -, hogy készülj, mert ha hazaérek már indulunk is.
- Hova? – kérdeztem meglepődve, de a kelleténél kicsit ingerültebben. Próbáltam eltolni Mátét, de persze, hogy nem sikerült…!
- Van egy kis meglepetésem a számodra.
- …Meg…lepetés?
- Aha…
- Mi…milyen meglepetés? – Máté elhatározta, hogy mindenképpen lebuktat minket. Előrecsúszott alattam a kanapén és ágaskodó szerszámát az ily módon elérhetővé vált puncimhoz illesztette. Az ijedtségtől újra kalapálni kezdett a szívem, ahogy, reményeim szerint nagyon halkan, visszafojtva sóhajtottam, amikor makkja nagyajkaim közé simult.
- Na most miért sóhajtozol? – elszédültem az ijedtségtől…Basszus, ez a kurva telefon! Attila mindent hallott!
- … Azt hittem lesz egy nyugis délutánunk… itthon… kettesben – sóhajtottam újra, de próbáltam lemondóan. Közben magamban sikítottam – ugye nem hallottad?!
Számat és szemhéjamat is összeszorítottam nehogy eláruljam magam, amikor Máté a csípőjét megemelve belémhatolt.
- Ezt szeretnéd? –kérdezte férjem. Kínomban majdnem elnevettem magam – IGEN, EZT!
Megfordult ugyan a fejemben, hogy azonnal felugrok, de nem tettem. Igazán nem is akartam.
- Hát… ha már beterveztél valamit… akkor legyen úgy – válaszoltam végül. Máté lassan visszaengedte magát, aztán újra csípőemelés következett.
- Okés, akkor sietek!
- Siess! – mondtam Attilának és kinyomtam a telefont.
Ami aztán mellettünk landolt a kanapén és én már biztosan megkapaszkodva tudtam ellentartani Máté rohamának. Már nem akartam lassítani… csak élveztem minden mozdulatot, ahogy könnyedén csúszik bennem… ahogy feszít… melleim ugrálnak… Máté nyög… saját sóhajaim… Izmai játékát… Ez a gyönyörű fiú megint megcsinál…! Már nem érdekelt a ház előtti forgalom fikarcnyit se, nem érdekelt a férjem, nem akartam mást csak élvezni! Hirtelen megállt tövig bennem és csípőjével csak emelt… Csak pihegtem, ahogy lassan visszaereszkedett leengedve magával együtt engem is… Kérdőn néztem rá egy másodpercig, de aztán megértettem mi történik, megértettem, hogy mostantól én irányítok. Izmos mellkasára támaszkodva kezdtem emelgetni csípőm és hangot is adtam élvezetemnek… tudom, hogy szereti… tudom, hogy szeretem…SZERETEM!
Engedte, hogy úgy mozogjak, ahogy nekem jólesik… imádom, amikor szétfeszíti hűvelyem, ezért igyekeztem minél mélyebben magamba engedni… remegve mozgattam csípőm előre-hátra, néha körbe-körbe közben csiklómat folyamatosan ingerelte Máté szőrzete… Mellem újra a szájához tartottam és hangosan felnyögtem, amikor szívni kezdte kemény bimbóm… a másikat pedig erősen gyúrta. Szabad kezével fenekembe markolt és akkor éreztem, hogy elindul bennem a jól ismert érzés, aminek a végén a hőn áhított élvezet marad csak!
- Ne haragudj! – lökött rajtam hatalmasat Máté.
- Ez az kedvesem… lődd belém mindet! – kiáltottam.
És akkor megfeszült, hangosan felnyögött, vad és rendszertelen döfésekkel igyekezett szétszakítani… Ahogy éreztem a bennem tomboló, rángatozó, kőkeménységűvé vált férfiasságát, éreztem, hogy minden újabb lökésénél combom belső felén folyik belőlem forró magja, szája vákuumként szívja bimbóm, hűvelyem görcsösen szorítja őt… na akkor elszürkült minden… csak hangos nyögésünket, lihegésünket hallottam és puncim felrobbant… és vele felrobbant a világ.
Másodpercek, vagy percek múltán tűnt fel, hogy ujjaim elfehéredtek és fájdalom hasított beléjük, ahogy a támlát szorítottam… Akkor ráomlottam Mátéra és csak pihegtünk mindketten.
- Ha jól érzem jó kis adagot kaptam tőled…
- Hát, gyűjtögettem Neked egy kicsit – nézett rám mosolyogva.
Kisimította csatakos hajam a szememből és megcsókolt. Finoman, édesen…
- Nem akarlak kirúgni, de menned kéne! Nem akarom, hogy Attila itt találjon!
- Tudom… – sóhajtotta.
A szívem szakadt meg. Nem akartam, hogy elmenjen, de most nem maradhat, és ő is tudja jól, hogy még várnunk kell, amíg több időt tölthetünk együtt.
Összeszedte magát és felhörpintette narancslevét, elvégre is megdolgozott érte. Én pedig úgy, ahogy voltam, egy szál melltartóban kísértem a bejárati ajtóhoz. Nyitottam is volna az ajtót, de lábával megtámasztotta, derekamnál fogva lezseren magához húzott, és megcsókolt. Nyelve az enyémet kereste, aztán fullasztó és szenvedélyes másodpercek után kilépett a délutáni hőségbe.
Szerencsére, bár Attila nagyon mérges volt miatta, de még jó darabig várnom kellett, míg hazaért.
Máté távozása után azonnal sarkig tártam a teraszajtókat, hogy kiszellőzzön a lakás, még azon az áron is, hogy kissé felmelegszik idebenn a levegő. Rendbeszedtem magam egy kellemes tusolással, és míg vártam volt időm gondolkodni… A legfurcsább az volt, hogy egyáltalán nem éreztem lelkiismeretfurdalást, mert megcsalom a férjem… És nem éreztem lelkiismeretfurdalást, mert mindezt most a családi fészkünkben tettem…

Írországban sokak szerint botrányos ez a jótékonysági naptár. Modell: Agata Dembiecka, fotós: Karol Liver.

Undorítónak nevezte az olasz kormányfő az egyik olasz tévétársaság “Infidele” nevű műsorát, amikor hétfőn este betelefonált az élő adásba. A program a Berlusconival kapcsolatos szexbotrányok legújabb fejleményeiről rendezett vitát.
A kormányfő azzal folytatta szitkozódását, hogy “kuplerájnak” nevezte a tévét, majd kijelentette: “a műsor hazugságokból indul ki, amelyeket a hitvány és undorító műsorvezető még tetéz is”. Amikor a 74 éves miniszterelnök nem hagyta abba a szitkozódást, a műsorvezető “faragatlannak” nevezte, és azt tanácsolta neki: “ahelyett, hogy a tévéadásban dühöng, inkább menjen el a milánói ügyészekhez”.
Az utalás a kormányfő ügyvédeinek múlt pénteki nyilatkozatára vonatkozott. Jogászai közölték, hogy Berlusconi nem jelenik meg a szexbotrányban vizsgálódó milánói ügyészek előtt. A hatóság arról akarja kérdezni a kormányfőt, hogy milyen kapcsolatban állt prostituáltakkal, köztük egy marokkói hastáncosnővel, aki 17 éves korában részt vett Berlusconi egyik partiján.
Az ügyészek szerint az olasz miniszterelnök fizetett az ifjú hölgy szexuális szolgáltatásaiért. Az olasz törvények tiltják a fiatalkorú prostituálttal folytatott viszonyt. Mind Berlusconi, mind a Ruby néven emlegetett Karima Marug tagadja a szexuális kapcsolatot. A most 18 éves nő szerint 7000 eurót (1,9 millió forintot) ajándékba kapott a férfitól.
Pártja, a Szabadság Népe hétvégi nagygyűlésének azt üzente telefonon Berlusconi, hogy nem fog lemondani. Szerinte a vele szemben eljáró nyomozók illegálisan kémkedtek utána, és az ellene felhozott vádak mögött politikai okok vannak. Ügyvédei hétfőn benyújtottak a milánói ügyészségnek egy listát azoknak a neveivel, akik részt vettek a kormányfő bulijain és igazolhatják Berlusconi állításait.

Az RTL Klub sikeres műsorának a Való Világ szereplőinek, a VV4 villa lakók valódi “igazi” teljes neve! Itt a névsor!

VV Alekosz – 32 éves. Teljes neve: Nagy Alekosz Foglakozása: zenész, biztonsági őr. Lakhelye: Érd
VV Éva – 27 éves. Teljes neve: Baukó Éva Foglakozása: hostess. Lakhelye: Budapest
VV Olivér – 32 éves. Teljes neve: Simor Olivér Foglakozása: dublőr. Lakhelye: Budapest
VV Gigi – 20 éves. Teljes neve: Rácz Ildikó Foglakozása: tanuló, táncos, életművész. Lakhelye: Szentendre
VV Béci – 25 éves. Teljes neve: Rácz Béla Foglakozása: tánctanár. Lakhelye: Szentendre
VV Zsófi – 19 éves. Teljes neve: Szabó Zsófia Foglakozása: tanuló, pultos. Lakhelye: Budaörs
VV László – 40 éves. Teljes neve: dr. Lázár László Foglakozása: biztonsági tiszt, ügyvezető. Lakhelye: Budapest
VV Anikó – 21 éves. Teljes neve: Nádai Anikó Foglakozása: pedikűr-manikűr, műkörömépítő. Lakhelye: Baja
VV Szandika – 20 éves. Teljes neve: Lőrincz Alexandra Foglakozása: táncos. Lakhelye: Szigethalom
VV Leonidasz – 20 éves. Teljes neve: Jordanidisz Leonidasz Foglakozása: tanuló. Lakhelye: Budapest
VV Gombi – 27 éves. Teljes neve: Gombár Gábor Foglakozása: pultos, fodrász tanuló. Lakhelye: Budapest
VV Jerzy – 22 éves. Teljes neve: Várudvari Jerzy László Foglakozása: táncos, tolmács. Lakhelye: Budapest
VV Zsuzsi – 23 éves. Teljes neve: Márki Zsuzsanna Foglakozása: táncos, modell, hostess. Lakhelye: Dunakeszi
VV Gina – 29 éves. Teljes neve: Urbánné Szendrey Georgina Foglakozása: ügyvezető. Lakhelye: Kaposvár
VV Kristóf – 29 éves. Teljes neve: Urbán Kristóf Foglakozása: területi képviselő. Lakhelye: Kaposvár
VV Ildi – 28 éves. Teljes neve: Tomai Ildikó Foglakozása: aerobic oktató. Lakhelye: Tordas

Tóth Melinda műfaja az újrakezdés. Az Icon Model Management modellje már karrierje legelején, 14 éves korában New York-i divatügynökségeknek dolgozott, később Párizsban is valóra váltotta álmait. Sikere a folyamatos megújulásban, újrakezdési képességében van. Jelenleg színészi karrierjét építi Amerikában.
Tóth Melindát a Liszt Ferenc téren várom. Bár sosem találkoztunk még, eltéveszteni sem lehet ôt a tömegben. Hosszú vörös hajával, apró minisortban közeledik felém, miközben a férfiak csak úgy tekergetik a nyakukat utána. Kétségtelenül feltűnô jelenség.
- Gondolom, bármerre jár, feltűnést kelt…
- Igen, bár bevallom, zavar, amikor az emberek a külsőm alapján ítélnek meg. Jellemző sajnos, hogy bár semmit nem tudnak rólam, mégis prekoncepcióval közelítenek felém. Persze a divatszakmában dolgozom, ezért ezen nem kellene csodálkoznom, de ettôl függetlenül nem szeretem, hogy mostanában szinte minden a külsőségekről szól. Érdekes egyébként, hogy sokáig zavart a külsőm, nem tudtam mit kezdeni vele. Régebben például elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy miniszoknyában, magassarkú cipôben jelenjek meg valahol. Hosszú időbe telt, mire megtanultam kezelni az adottságaimat. Ennek ellenére mind a mai napig nem szeretem, ha megbámulnak az utcán.
- Szinte gyerekként csöppent a divat világába, ráadásul egyből a tengerentúlon.
- Miután megnyertem Az év arca versenyt, bekerültem az első tíz lány közé a Look of The Year világdöntőjébe, amelyet a New York-i Elite Modellügynökség szervez. Ezzel együtt járt egy értékes szerződésajánlat is. Az elért eredményem meglepő volt, hiszen előttem nem nyert senki ennyire fiatalon. Tizennégy évesen egyedül utaztam ki Amerikába, alig beszéltem angolul, de szorgalmasan jártam egyik meghallgatásról a másikra, és szerencsésen alakult a sorsom. Dolgoztam az angol, az orosz és a német Vogue, illetve a Harper’s Bazaar számára is. Majd a Guess egyik fürdőruhakampányában is dolgoztam, és többek között Vincent Peters kiállítási anyagában is szerepeltem. A magasságomnak és az alakomnak köszönhetően már az elejétől fogva divatbemutatókra is hívtak. Nem volt persze egyszerű, hiszen ilyen fiatalon még az izomzatom sem volt kialakulva ahhoz, hogy nehéz, iszonyú magas cipőkben lépdeljek a kifutón. Nehézségeim mégis inkább az ügynökségekkel adódtak.
Csodálkoztak, hogy már ilyen fiatalon határozott elképzelésem van arról, mit szeretnék, és ráadásul ki is a véleményem mellett, s egyenesen tartok a célom felé. Már gyerekként is foglalkoztam színészettel, ami szintén kompetitív műfaj, így annyira nem volt idegen számomra a divatvilág sem. Sokáig versenyszerűen úsztam, ami a jellememet elég erősen formálta, így a küzdőszellem és a kitartás is adott volt. A tengerentúlról Párizsba vitt az utam, ahol rájöttem, hogy sokkal inkább a divatszakma művészibb vonala érdekel, hiszen fontos számomra az önkifejezés. Igaz, hogy ezzel talán kevesebbet lehet keresni, mint a fehérnemű-modellkedéssel, de számomra az is fontos volt, hogy jól érezzem magam munka közben. Egy időre akkor abba is hagytam a modellkedést, hazajöttem, és leérettségiztem.
- Gondolom, utána jött az első újrakezdés…
- Igen.Visszamentem Párizsba, és mindent kezdtem elölről a Next Modellügynökségnél. Két darab tesztfotóval érkeztem, mindenki csodálkozott, miért, senki nem értette, hiszen addigra már hatalmas portfólióm volt. Számomra viszont az volt fontos, hogy új oldalamat mutathassam meg, olyat, amilyet korábban még nem láttak. Itt ismét szerencsém volt. Pont egy olyan punk/rock stílusú munkára választottak ki, amilyet elképzeltem. A következő szezonban már John Galliano, a Dior divatház dizájnfelelőse rajtam tervezte az egész kollekcióját, és a show-ját is én nyithattam meg.
- Hosszabb időt töltött Párizsban és New Yorkban is.Miben más ez a két világváros?
- A divat szempontjából Amerika sokkal konszolidáltabb és konzervatívabb. New Yorkban sokkal jobban szerettem élni, ott más az emberek mentalitása, közvetlenebbek, nyitottabbak, nincs az a merevség, sznobság, ami mondjuk Párizsban fellelhető.New York ennek ellenére igazi divatváros, sok munkát készítettem onnan európai megrendelésre. Itt szintén újraépítettem a karrieremet, ami azért is nagyon fontos, mert ebben a szakmában csak az tud hosszú távon a víz felszíne fölött maradni, aki akár többször is képes a megújulásra. Mivel ekkor már négy-öt éve nem dolgoztam New Yorkban, az újdonság erejével tudtam hatni, ami számomra is fontos, hogy felfrissülve láthassak hozzá a munkához. Az újrakezdések nekem is lehetőséget adtak, hogy letisztázzam magamban a dolgokat, és levonjam a tanulságokat.
- Hogyan tudja kezelni a divatszakmát övező féltékenységet, esetleges rosszindulatot?
- Szerencsére nincsenek túlságosan rossz tapasztalataim. Sosem gondoltam magamról, hogy szép vagyok, ezért nem is így kezdtem el modellkedni. Azt gondoltam, ez is csak egy szakma, amelyet megtanulhatok, és amelyben bizonyíthatok. Azt gondolom, nem is tévedtem. Az évek során megtanultam, mi áll nekem jól, milyen fényviszonyok között mutatok jól, és melyik az a póz, amely esetleg kevésbé előnyös számomra. Kialakult bennem a modellkedéshez szükséges exhibicionizmus, szépérzék és professzionalizmus. Egyébként – visszatérve a kérdésre – azt tapasztaltam, hogy a magyar lányok kevésbé összetartóak, amit egyébként nagyon sajnálok. Az orosz lányok például sokkal jobban segítik egymást.
- Szabadidejében mivel töltődik fel?
- Imádok olvasni, valósággal falom a könyveket. A szépirodalom mellett a tudományos jellegű művek is érdekelnek, mivel mindig is reálbeállítottságú voltam. Régebben biokémiával szerettem volna foglalkozni, de magával sodort a divat világa, amit persze cseppet sem bánok. Biztos nem véletlenül történt így. Hiszek abban, hogy a sors irányítja az életemet. A modellkedésnek köszönhetôen bejártam az egész világot, és rengeteg helyzetben kipróbálhattam magam. Korábban sokkal jobban igyekeztem kontroll alatt tartani a körülöttem zajló eseményeket, és kezdetben nehezen fogadtam el, ha valami nem úgy alakult, ahogyan elképzeltem. Ma már másképp vélekedem, hiszen tudom, hogy úgyis mindennek eljön a maga ideje. Most színészként is szeretném kipróbálni magam, Amerikában épp ezen dolgozom, ezért rendszeresen ingázom Budapest és New York között.

Elhallgatta a válogatáson, hogy gyakran, 2-3 hetente vannak dührohamai. Kijátszotta az RTL Klub pszichológiai vizsgálatát a 20 éves Szandika. amikor eltitkolta dühkitöréseit az orvos elől. Ezzel nemcsak önmagát hozta nehéz és veszélyes helyzetbe, játékostársainak se könnyű, hiszen ha egy újabb dühroham törne a lányra, az igencsak megviselné a többieket.
A ValóVilág játékosai szigorú pszichológiai vizsgálaton estek át, mielőtt bekerültek volna az esélyesek csapatába, hiszen a csatornának fel kellett mérnie, képesek lesznek-e a játékosok elviselni a bezártságot, a felmerülő stresszhelyzeteket. Kitöltöttek egy pszichológiai tesztet, és részt vettek egy elbeszélgetésen; Szandika azonban egyetlen szóval sem említette, hogy korábban többször volt már példa olyan dühkitörésre, amit a párbaj után láthattak a nézők.
Lakótársa, Sanyi azonban meg sem lepődött Szandika viselkedésén, elmondása szerint ugyanis viszonylag gyakran kerül ilyen állapotba.
– Szandi elég sokszor hisztizik, két-három hetente valami bekattan nála, nem tud mit kezdeni magával, csak a földön fetrengve sír. Arra még nem került sor, hogy orvost kellett volna hívni hozzá, általában sikerült megnyugtatni. Nem tudom, mi váltja ki belőle ezt, de ha nem a tervei szerint alakulnak a dolgok, az iszonyatosan fel tudja dühíteni. Ráadásul még hergeli is magát – mondta a Blikknek Sándor, aki, ismerve Szandikát, állítja, valószínűleg szüksége volt már arra a tablettára.
Bár a nézők számára úgy tűnhet, hogy Szandika már sokkal jobban érzi magát, a villa pszichológusa továbbra is szemmel tartja a lányt. A látszat ugyanis csalóka, a villa plasztikcicája a nyugtatók hatására összeszedte magát, de nem lehet előre tudni, hogy egy esetleges stresszhelyzet mikor vált ki egy újabb rohamot.
– Egyáltalán nem árt neki egy kis nyugtató, de nem gondolom, hogy aggódni kellene érte. Látva a képeket egy kicsit én is megijedtem. Lehet, hogy a bezártság miatt most jobban el volt keseredve, de ő pontosan tudja, mit vállalt. Tény, hogy vannak hisztirohamai, de ő ilyen. Azt, hogy ennyire kőkeményen be tud rágni, az édesapjától örökölte, nagyon akaratos egyéniség – magyarázta Sándor.
Szandika viselkedését jelenleg is szakemberek figyelik. Ha ők úgy döntenek, hogy Szandinak saját egészsége érdekében el kell hagynia a villát, akkor természetesen az RTL Klub felmenti a további játék alól, és hazaküldi a lányt.

Deep in her ass. Ingyenes pornóvideó, kattints és nézd!

A nők a szalagszakadást is kockáztatják a divatos magassarkú cipőkért. A sztárok és a hétköznapi embereke sem gondolnak az egészségükre.
A rándulás, lábfájás, hólyagok ellenére a tűsarok hűséges női rajongók tömegét vonzza. Köztük vannak a popsztárok, akik bonyolult koreográfiákat adnak elő benne a színpadon. Lady Gaga harminc centis Alexander McQueen sarkakon jelenik meg Bad romance című videójában. A teátrális darab a tervező tavaly őszi kollekciójából került ki.
“Beléptünk a magasított kényelmetlenség korába a cipők terén.” – mondta Elizabeth Semmelhack, a “Magasságok a divatban: a megemelt cipő története” című könyv szerzője. A sarkak egyre magasabbak a gazdasági recesszió idején, tette hozzá.
Bár a magassarkútól hosszabbnak tűnik a láb, a nők pedig vékonyabbnak érzik magukat tőle, gyakran okoznak bokasérülést, kalapácsujjat, fájdalmakat, figyelmeztetnek a lábápolási szakértők. Az orvosok azonban tudják, hogy betegeik ennek ellenére sem mondanak le a kínzóeszközökről.”Részben ennek is köszönhetjük, hogy van munkánk.” – mondta Dr. Martin Alongi podológiai szakember a kaliforniai Beverly Hillsből.
“Úgy látom, a huszonéves nők járkálnak így. Ha máskor odafigyelnek a lábukra, nem annyira nagy gond. Csak kevesen sérülnek meg így.” A szépségért való szenvedést azonban csökkenteni is lehet. Az InStyle Magazine divatigazgatója szerint divatosnak lenni nem egyenlő azzal, hogy a legmagasabb sarkokon imbolyog az ember. Ebben az idényben például a nők válogathatnak a magas talpú cipők, az ék alakú és tömör sarkak, valamint az ékköves szandálok közül.
“Azt hiszem, nagyon sok megoldás közül lehet választani.” – mondta. “Már elmúltak azok az idők, amikor lenézték azt, aki nem hord tűsarkút. Ez már letűnt divatszemlélet. Most már az egyensúlyon és az arányokon van a hangsúly. Nem csak egy bizonyos cipősarok a menő. Ez különbözteti meg a cipőt a többi ruhadarabtól.” Ha a magas sarkútól a nő szexisnek és magabiztosnak érzi magát, akkor hordja. Ha annyira szenved tőle, hogy alig várja, hogy a nap végén levehesse, akkor válasszon inkább mást, mondta Rubinstein.
“Viseljen-e bárki is kínzóan kényelmetlen cipőt? Nem, miért okozzunk magunknak bármilyen ruhadarabbal kényelmetlenséget?” – mondta. Nem mindenki fogadja meg azonban a tanácsot. A húsz éves New York-i Megan Forlines elmondta, hogy majd meghalt, ahogy a Jimmy Choo cipőjének tizennyolc centis sarkain topogott. “A talppárnám fájt, állni sem tudtam. Hólyagos lett a lábam, mert rosszul álltam benne. Úgy éreztem, a csontjaim is eltörtek.”
Ennek ellenére hordta a cipőt, mert véleménye szerint nagyon aranyosan néz ki, a szépségért meg egyébként is szenvedni kell. Szórakozás közben Forlines váltócipőt húzott, vagy inkább ülve maradt, hogy az asztal alatt titokban megválhasson kínzó lábbelijétől. Dr. Kathleen Stone, az Amerikai Podológiai Szövetség elnöke azt javasolja, hogy napközben mindenki pihentesse a lábát, és este vegyen csak magas sarkút. Nem tanácsolja az öt cm-nél magasabb sarkakat, de tudja, hogy sokan fittyet hánynak erre. Az egészségügyi következmények közismertek.
“Nem csak a lábat károsítja, de a térdet és a hát alsó szakaszát is.” – mondta. “Ahogy a cipő a lábfej elülső részét terheli, nyomást gyakorol a lábujjakra, irritálja az ott futó idegeket.” A talppárna csontjai károsodhatnak, vagy el is törhetnek. A lábra nehezedő folyamatos nyomás az idegek körüli szövetek megvastagodását idézheti elő (Morton-féle neuroma), mely fájdalommal, zsibbadással, szúró érzéssel jár.
Nemrég végzett tanulmányok megerősítették a kapcsolatot a lábproblémák és a magas sarkú cipő között. -Az Arthritis Care & Research októberi számában megjelent harvardi tanulmány tanúsága szerint a megkérdezett 1900 nő huszonkilenc százaléka számolt be generalizált lábfájdalomról. A kutatás kimutatta, hogy azok, akik kényelmetlen cipőkben járnak fiatalon, később fájós lábbal fizetnek érte. A férfiak nem tapasztalnak hasonlót életük során.
Egy januárban megjelent koreai tanulmány szerint a magas sarkú cipők járás közben a térdizületet tartó izmok elváltozását okozhatják. Stone arra figyelmeztet, hogy senki se végezzen élénk, vagy megerőltető mozgást magas sarkúban, mert túlnyújthatja a bokaszalagokat, melyek a gumiszalaghoz hasonlítanak, és elpattanhatnak.

Szexpláza backstage szexképek: Ha tetszenek a Panties című pornófilm forgatáson készült backstage képek, vagy a szereplő plázacicák, akkor a teljes tagi tartalom mellett, töltsd le a 25 DVD film összes jelenetét, ahol a lányok szerepelnek privát castingon és többféle pornóban! Jelszó kérése és Belépés

Hetek teltek már el azóta a hétvége óta, amikor Máténak adtam magam. Azóta semmi életjelet nem adott magáról, de az őszinteséghez hozzátartozik, hogy én sem kerestem őt. Nem mertem… Pedig nagyon szerettem volna beszélni vele!
Nem ismerem őt annyira, hogy biztosan el tudjam dönteni, vajon megbízhatok-e benne, vagyis nem beszél kis kalandunkról senkinek sem. A hideg is kiráz és a vakrémület kerülget, ha arra gondolok, hogy rajta kívűl még Roland barátja is mindent tud… Emesében megbízom, hiszen ha ő tud rólam valamit, akkor én is tudok róla. Sőt, ha emlékeztek, éppen el akarta mesélni, hogyan került testi kapcsolatba egy másik nővel, amikor hirtelen másképp alakult minden. Szóval félelemben teltek a napjaim, és azt kívántam bárcsak már évek választanának el attól a hétvégétől, és azoktól az eseményektől. Pedig nagyon jó volt…
A titkos eseményt követő hét első napjaiban nagyon féltem, hogy mikor jelentkezik valamilyen módon Máté, vagy hogy jelentkezik-e egyáltalán. Dehogy akartam én bármi bonyodalomba belemenni! Csak nagyon féltem, hogy kitudódik a dolog, és a férjem rájön, hogy megcsaltam… És a barátok, ismerősök, a gyerekeim, a család… Hhhúúúúúh… Még belegondolni is rossz! Szapultam magam, hogyan tudtam annyira hülye lenni. Ha amiatt most vége lesz az eddig kialakult nyugis, szeretetteljes életemnek…, nem is tudom mit csinálok, és hová bújok szégyenemben…! Ezért mindenképpen tisztázni kell a dolgok állását!
Ezek a gondolatok kavarogtak nap, mint nap a fejemben, de néhány hét elteltével már kezdtem kicsit megnyugodni, mikor egyszer csak csörgött a mobilom munka közben. Már rutinból megijedtem, pláne mikor láttam, hogy ismeretlen számról keresnek. Szerintem azonnal lesápadhattam, ami nem is kerülte el a körülöttem tevékenykedő kolléganőim, így barátnőm, Emese figyelmét sem. Felvettem, mert mindig felveszem…
- Igen, tessék…
- Khm… Jó napot kívánok, én XY Viktóriát keresném!
- Igen, én vagyok, tessék…
- Szia… Máté vagyok…
Térdeim remegni kezdtek – Úristen, ettől féltem! – pedig titkon számítottam rá…
- Egy pillanat, arrébb megyek, itt alig hallom önt!
A vonalat tartva zsebre vágtam a telóm, és kiléptem a folyosóra. Szerencsére üres volt.
- Itt vagyok! – suttogtam. – Szia…
- Szia… – aztán csönd.
- Mi van, elment a hangod? – próbáltam kissé oldani a helyzetet, pont én, aki azt hittem azonnal összecsuklom, annyira remegtem.
- Nem. Bocsánat, hogy a munkahelyeden zavarlak, de azt hiszem az a legalkalmasabb hely és időpont, hogy hívjalak…, mármint érted…?
- Értem, ne izgulj! Honnan tudod a számom?
- Kilestem Emese telójából…
- Aha. Miért keresel?
- Szeretnék Veled találkozni, ha ez lehetséges…
- Nem, ez nem lehetséges! – vágtam rá keményen.
- De én mégis szeretném… – mondta azt hiszem szomorú hangon Máté.
- Nem tartom jó ötletnek. Sőt kifejezetten rossz ötletnek tartom!
- Nem akarok semmit…
- Hát ne is…!
- De szeretnék Veled beszélni! – kérte.
- Nem hiszem, hogy kellene… (Pedig hajjaj,de még mennyire, hogy kellene, csak FÉLEK!)
- Nézd én úgy gondolom, hogy nincs miről beszélnünk… és csak reménykedem abban, hogy megbízhatom benned!… – tettem hozzá gyorsan.
- Természetesen megbízhatsz! De ne telefonon beszéljük ezt meg…!
- Nézd Máté, csak hogy érts! Az… az… egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt! Nincs folytatás és nem is lesz, érted?!
- Persze… értem…
- Rendben?!
- Persze…, rendben, de…
- NINCS de, hát nem érted mégse?! – rivalltam rá. – Kérlek NE csináld ezt velem… így is épp elég bajom van…!
- Épp azt akarom Neked elmondani, hogy…
- Ne, ne mondj semmit se, sőt HAGYJ BÉKÉN EGY ÉLETRE…! Kérlek…! – aztán kinyomtam a telefont.
Eleredtek a könnyeim, úgyhogy gyorsan a mosdóba bújtam. – Basszus, tiszta ideg vagyok… és hogy beszéltem vele… pedig csak… ő is azt akarta, amit én… tisztázni mindent… Én meg egy igazi Bunkó módjára majdhogynem elküldtem a picsába… sőt… Jézusom, tiszta ideg vagyok… hogy fogok így dolgozni?… És otthon…? Mi lesz, ha Attila észreveszi rajtam, hogy gáz van?!… Úristen, mi a francot csináltam?! – Idegem már gyomorremegéssel is kiegészült. Rohadtul éreztem magam, emlékszem, akkora szégyenként éltem meg a saját baromságom, hogy azt sem tudtam mit csinálok sokszor, csak azon csodálkoztam, hogy a kolléganőim nem vették észre a beszámíthatalanságomat. Nem úgy Emese, aki azonnal kiszúrta, hogy valami nem stimmel, de jó barátnőhöz illően, és ugye sejtvén miért is vagyok olyan amilyen, nem szólt semmit, sőt sokszor igyekezett kisegíteni a munkámban. Őszintén szólva ez a beszélgetés Mátéval azonban még inkább felkorbácsolta a szégyenérzetemet. – Úristen megcsaltam a párom…! A családom…! –
Visszalépve az irodába azonnal érdeklődtek, hogy ki volt az?
- Áááá, azt hittem, valami hivatalos ügy, de csak egy nyelvtanfolyamot akartak rám sózni valami Kft-től… – Ezzel aztán el is ült a dolog és minden zajlott tovább a megszokottak szerint.
Munkánk végeztével aztán hazafelé indultunk, amikor kilépve az utcára azonnal felfedeztem Máté kocsiját. Hirtelen megdermedtem a jeges rémülettől, de Emese, akivel eddig beszélgetve sétáltunk kifelé, elköszönt és átfutott Mátéhoz a túloldalra. Beült, majd elhajtottak. Kicsit megnyugodtam és sétálva indultam hazafelé. Bár innen messze lakunk, és busszal kéne mennem, de inkább ki akartam szellőztetni az agyamat. Atyavilág, de megijedtem az előbb, hogy Máté esetleg rám vár…! De ilyen felelőtlen hülye nem lehet…! Aztán úgy megnyugodtam, amikor Emesével elviharzottak, hogy szó szerint a mellkasomban valami megmagyarázhatatlan megkönnyebbülést éreztem. Ahogy így séta közben kavarogtak a gondolatok a fejemben megcsörrent a telefonom. Azonnal felismertem a számot. Kicsi zavart éreztem magamban, de felvettem, mert mindig felveszem.
- Na szia! – köszöntem bele könnyedén
- Szia! Ne tedd le kérlek!!
- Nem fogom…
- Jó…csak annyit akarok, mondani, hogy…
- Honnan tudod, hogy most épp alkalmas az idő, hogy felhívj?
- Láttalak pár perce, amikor kijöttetek, és a visszapillantóban figyeltem, hogy nem a busz felé indulsz…
- Aha… és minő következtetést szűrtél le ebből…?
- Viki! Tudom, hogy nem akarod, de…
- Tehát? Hallani akarom! Addig nem leszek jó beszélgetőpartner. – valami megmagyarázhatatlan okból kezdtem élvezni, hogy játszadozom vele, és hergelem.
- Szóval tudom, hogy nem akarod…
- Mit is?
- Hmmm… Viki! Beszélnünk kell!
- Tudom… – ez nem a játék ideje, jöttem rá, és ráeszméltem, hogy nekem most szégyenkeznem kellene… de megdöbbenve tapasztaltam, hogy valamiért most nem…!
- Na végre… Tisztázni akarom csak Veled a helyzetet, ne félj!!
Tényleg normálisnak hatott, és direkt nem akartam semmi hátsó szándékot felfedezni a mondandójában, és kicsit zavarban is voltam a délelőtti hisztérikus bunkóságom miatt, és ugye én is tisztázni akartam a dolgokat… hát akkor legyen.
- Hát akkor tisztázzuk.
- Mikor lenne alkalmas Neked?
- Nem tudom.
- Valami közelebbi, esetleg?
- Tényleg nem tudom!
- Nem is akarod tudni…
- Ne szórakozz velem, srác! – rivalltam rá. Aztán ráébredtem, hogy ugyanazt játsza, amit én pár másodperce.
- Ha nem tudom, akkor nem tudom és kész. – jelentettem ki.
- Most szívem szerint azt mondanám, hogy keress meg, ha már tudod, de most megkérlek még egyszer: Tisztázni szeretném Veled a helyzetet, ezért hadd találkozzam Veled valamikor, valahol…!
- Jó.
- De mikor érsz rá?!
- Nem tudom…
- Bazzz…
- Ez a hét nem alkalmas nekem, Máté, az biztos. Talán a jövő héten.
- Közelebbi időpont tényleg nem alkalmas?
- Tényleg! Ez a hetem nagyon sűrű.
- Hát legyen, akkor jövő héten… és mikor?
- Tudod mit? Majd felhívlak, most már úgyis ismerem a számod.
- Aha…
- Ha azt mondom felhívlak, akkor felhívlak!
- Kíváncsi leszek… Egyébként mindkettőnk érdeke…
- Na most már le kell tennem.
- Akkor hívj kérlek, de tényleg!
- Szia…! – és kinyomtam.
Kicsit még mosolyogtam is talán, hogy sikerült kicsit felhúznom. És valahogy meg is nyugodtam, így már bátrabban igyekeztem hazafelé.
Bár a hétvégét kettesben terveztük eltölteni a férjemmel, de péntek este sűrű elnézések közepette, hogy már szinte elnevettem magam, Attila „elkéretőzött” tőlem, hogy ő bizony elmenne horgászni másnap már hajnalban a haverokkal, mert a Pistiéknek is most jó, és különben is. Én pedig jó asszonyhoz méltón szépen elcsomagoltam neki az elemózsiát, megvarrtam az elszakadt kempingszékét, és becsempésztem a hátizsákjába egy kis házilag készített süteményt és néhány sört is. Olyan hálás volt, hogy minden „balhé” nélkül belementem a programmódosításba (ami nem rám vall egyébként), hogy megajándékozott egy nagyon szép éjszakával is. Reggel aztán elégedetten, viszont annál fáradtabban indult neki a hétvégének hajnali 4-kor.
A délelőtt folyamán aztán a srácokat is elindítottam a nagyszülőkhöz az eredeti tervek szerint, én pedig nekiláttam kinyalni a lakást, mosni, és főzni valami finomat is ebédre.
Aztán ebéd közben jutott eszembe mit beszéltem meg Mátéval. Legott felhívtam hát, ahogy ígértem.
- Szia… – vette fel csodálkozó hangon.
- Szia. Mi van meglepődtél?
- Meg. Nem vártam, hogy pont ma felhívsz? Tényleg hogy-hogy pont ma?
- Van pár szabad percem… tehát a találka és tisztázás a téma.
- Okés, akkor tudsz valamit mikor érsz rá?
- Tudok. Most.
- Hogy… mi van?
- Most ráérek!
- Gáz van…? – kérdezte félénken.
- Nincs, nyugodj meg! Csak most ráérek és kész. És Te?
- Hát… én is.
- Akkor találkozzunk valahol, ahol kényelmesen megbeszélhetünk mindent!
- Rendben… még mindig nem térek magamhoz…
- Na akkor kapd össze magad, és találd ki, hová menjünk!
- … Figyelj, félre ne érts, de szerintem a legalkalmasabb hely… az a lakásom…
- MÁTÉ!! – hirtelen begurultam.
- Ha tényleg nyugodtan akarunk beszélgetni, márpedig én azt szeretném, akkor mindenképp ez lenne a legjobb.
- Pfhúúú – fújtam egy nagyot. Iszonyatosan zakatolt az agyam, most mit csináljak?! Egy nyugodt beszélgetéshez nyugodt hely kell… ez igaz, de…
- Azt sem tudom hol laksz… – adtam meg magam aztán könnyedén.
- Ezen könnyen segíthetünk. Ha busszal jössz…
- Kocsival megyek.
- Rendben, akkor mondom hova… – és elmondta. Ezek szerint az egyik friss építésű lakóparkban bérel, vagy vásárolt lakást a második szinten.
Megbeszéltük, hogy úgy egy óra múlva odamegyek. Miután letettük a telefont leültem a fotelba és minden hülyének és baromnak elmondtam magam, hogy bemegyek a „sasfészekbe”.
Az ebédemet be sem fejezve lezuhanyoztam és öltözködni kezdtem. Nyár lévén jó idő, tehát rövid, könnyű cucc, azaz felvettem egy kekiszínű rövidnadrágot, ami épp a fenekem alá ért, hozzá egy feszülős fehér fölsőt kedvenc csipkés melltartómmal, és egy ízléses fanyaklánccal.. A hozzáillő fehér bőrpacskerba is belebújtam és a kulcsokat felmarkolva indultam a bejárat felé, amikor elhaladtam az egész alakos tükör előtt az előszobában… Elhűlve tértem magamhoz a tükörképem láttán. – Úristen, ennél kihívóbbra nem is sikerülhettem volna! Ajjajj ez így nem lesz jó! – És már futottam is volna újra kreálni az öltözéket, amikor aztán az órára pillantva konstatáltam, hogy elkések, ha sokat szórakozom. – Na jó megyek így. Remélem nem érti félre ez a siheder!! –
- Hello Szomszédasszony! – ahogy a garázsajtót nyitottam fel a szomszéd 18 éves fia húzott el mögöttem bringával.
- Hello Szomszédsrác! – (csak így hívtuk egymást) kiabáltam vissza, aztán hatalmas puffanásra fordultam a szomszédék háza felé (kertes házas övezetben lakunk). Szomszédsrác vöröslő arccal állt a biciklije kormányával a lába között, szorosan rátapadva a bejárati kiskapujukra. Gyorsan levezettem magamban az eseményeket, miszerint Szomszédsrác plenyóban engem figyelt, ahogy a garázsajtóval nyújtózkodom, de közben hazaérkezett és telibedurrantotta a bezárt kiskertajtót. Na erre nevetni kezdtem.
- Te, nem ám bezúzod azt a kiskaput! – nevettem.
Szegényem teljesen romokban lekászálódott a bicikliről, majd gyorsan eltűnt a lakásajtóban. – Na megvan a mai búnkó beszólásod, Viki! Gratulálok! – mondtam magamnak.
Gyorsan haladtam, hétvége lévén szinte kihalt az egész város. Az egyik körforgónál befütyült néhány macsó a szomszédos autóból az ablakon és ujjukkal mutatták az egyezményes jelet, miszerint erősen elnyertem a tetszésüket. Kicsit megijesztettek, mert néhány utcán keresztül követtek és közben folyamatosan villogtattak mögöttem, miközben én minden baromnak tituláltam magam a nyilvánvalóan kihívó öltözködésem miatt. De aztán nem sokkal a cél előtt szerencsére elkanyarodtak másfelé Én pedig megérkeztem a lakótelepre, ahol Máté lakik. Hamar megtaláltam a megfelelő épületet. Leparkoltam az emeletes ház előtt, de nem szálltam ki még néhány percig – biztos, hogy fel akarsz te ide menni?! – morogtam magamban. – Inkább húzz el, amig lehet!… De tisztáznunk kell mindent… most már nem ijedhetsz meg a cél előtt…! Rendbe kell hoznod a dolgokat, Viki! – Hirtelen kiugrottam hát a kocsiból és még mielőtt meggondolhattam volna magam már be is ütöttem a kapucsengőn a számot. Máté beengedett, aztán felfelé indultam remegő térdekkel. Nehezen szedtem a lépcsőfokokat, úgy éreztem magam, mint valami kiskamasz, aki először megy fel élete ELSŐ nagy szerelméhez.- Acélozd már meg magad te! – kiabáltam magamban. – Hülye vagy?! Ne félj! Megbeszéltek mindent, aztán angolosan eltűnsz! – Kezdtem bepörögni saját idegességemtől. És az nem jó jel, mert előbb-utóbb nagyon bunkó leszek, pedig most nem akarok az lenni.
Közben felértem és hallottam, ahogy kulcs fordul a zárban és a szemközti ajtó feltárult. Máté kissé hiányos öltözékben állt előttem (egy szál rövidnadrágban), s éppen vizes haját igyekezett szárazzá tenni. Akaratlanul is végigmértem és izmai játékát figyeltem , ahogy a törülközőt a nyaka köré tekerte. Nyeltem egy nagyot.
- Szia… – nyögtem elhaló hangon.
- Szia…
- Itt vagyok ahogy ígértem – mondtam aztán.
- Már nagyon vártalak…! Kerülj beljebb! – állt félre az utamból.
Emlékszem egy pillanatra behúnytam a szemem, ahogy ellépve mellette megéreztem tusfürdője férfias illatát.
- Hát itt laksz… – konstatáltam.
- Itt. – állt mögém szorosan, vállaimra téve finoman a kezét – Nézz körül nyugodtan. Érezd magad otthon!
- Azaz nekiugorhatok takarítani, mi? – kérdeztem élcelődve.
- Ha találsz valami takarítanivalót, akkor nyugodtan.
- Ne légy nagyképű!
- Nem vagyok…
Beljebb léptem, s elámultam a kis lakás kialakításán. A konyha úgy volt kialakítva, mint valami tengerparti koktélbár, a szekrények teteje felett nádból készített kis féltetőkkel, az egyik fal megbontva a nappali felé, s minden elem napsárga és zöld színekben keveredik egymással beleértve a falat is. A nappaliban szép fa és rattan bútorok, és sok növény és még több fény! A kisebbik szobába, ami sötétítve volt, direkt nem néztem be, gondoltam az a háló, az engem nem érdekel! Ahogy végigámultam a lakásban nem tudván lenyugodni idegességemben észrevettem, ahogy Máté méreget. Hirtelen szembefordultam vele, ő pedig igyekezett elkapni a tekintetét a fenekemről.
- Mit bámulsz?!
- Szerinted?
- Nem ezért jöttem!
- Aha…
- Mi az hogy „aha”?! – rivalltam rá.
- Kérsz valamit inni?
- Nem! – vágtam rá azonnal dacosan.
- Durcika. Még egyszer kérdezem: megkínálhatlak valamivel? – és mosolygott!!
- Mi az hogy durcika?! – förmedtem rá.
- Ne hisztizz…
- Nem hisztizek!
- Szóval adhatok valamit inni?
- Nem!
- Akkor foglalj helyet! – és a konyha felé indult – Hisztérika… –tette hozzá még mosolyogva.
- MI AZ HOGY HISZTÉRIKA?! – Mit képzel ez magáról, kivel beszél…?! – fújtattam ekkora sértés hallatán.
- Az olyan, mint Te most… – szólt vissza a konyhából.
- MUSZÁLY NEKED ÁLLANDÓAN VISSZASZÓLNI?! –most már aztán kezdtem tényleg begurulni – nyugi, ne rontsd el!… rendezned kell a dolgokat!… – próbáltam magam csitítgatni.
- Muszály… Egy beszélgetésben az egyik partner válaszol a másiknak, ez így zajlik, tudod.
- Na vegyél vissza srác!
Közben megjelent két nagy pohár üdítővel a kezében, amiket aztán a kis üvegasztalra rakott. Az egyik szekrényhez lépett, kinyitotta és a polói között kezdett turkálni. Én meg ahogy izmai játékát figyeltem a hátán, azonnal észrevettem a gerincétől kiinduló négy párhuzamos karmolásnyomot. Gonoszul elvigyorodtam és mögé léptem.
- Kiscica betámadta a nagy medvét? – kérdeztem kaján vigyorral a képemen, miközben ujjaimmal megérintettem a karmolásnyomokat.
Ő hirtelen megpördült és zavartan nézett rám .
- Öööö… nagymami kutyájával játszottam, az ugrott rám….
- Nahát, Téged már a kutyák is molesztálnak? – próbáltam elképedő arcot vágni, de aztán kitört belőlem a nevetés.
Máté erre elkapta a kezeimet és magával penderítve engem is hirtelen nekiszorított a közben bevágodó szekrényajtónak. Kezeimet a fejem mellett a szekrényajtónak támasztva nézett rám fújtatva, mint valami bika.
- Na mi az, fáj az igazság?! – hergeltem tovább.
Már nem voltam ideges, tudtam jól, hogy miért jöttem ide, hogy mit akarok még ha szégyenkezni is fogok utána! Máté is tudta mire megy ki a játék. Hozzámhajolt és mohón kezdte csókólni a szám, szinte faltuk egymást. Közben ficánkoltam, próbáltam szabadulni szorult helyzetemből, de Máté erős karja nem engedett. Ezért beleharaptam a nyelvébe, mire elrántotta a fejét és polón keresztül a melleimet kezdte harapdálni előbb vadul, majd hallván sóhajtozásomat, finomabban. Aztán elengedte kezeimet melleimet továbbra is harapdálva és minden teketória nélkül lerántotta rövidnadrágom kis sliccét és a gombot leszakítva vadul a bugyimba hatolt. Én pedig a szekrény tetejébe kapaszkodva továbbra is az ajtónak feszülve kezdtem sóhajtozni, amikor megéreztem ujjait másodpercek alatt(!) benedvesedett barlangomban. Pár másodpercig nyárfalevélként remegtem, ahogy a csiklómat izgatta, de érezte, hogy nem kell itt neki már előkészíteni semmit sem, úgyhogy leguggolt és bugyimmal együtt lehúzta rólam kis nadrágom… Aztán a vágytól azonnal szélesre tárt combomon végigsímitva hirtelen nagyon vadul, nagyon mélyen belenyalt pinámba.
- Arrrrghhhh – nyögtem.
Fenekembe markolt keményen, egyik combom a vállán és lefetyelte kis és nagyajkaimat, csiklómra is rá-rátapadva, aztán nyelvével újra és újra nagyon mélyen belémszántott… hangosan sóhajtoztam…
- Dugj meghhhh! – sóhajtottam nehezen szűrve a szavakat a fogaim között.
De ő csak markolta keményen a fenekem és nyelvével vadul kínozta puncim… Aztán egyszer csak felállt, nedveimtől csillogó száját az enyémre tapasztotta… És nyelve most az enyémet kergette vadul… éreztem saját nedveim ízét a számban, és ha lehet még jobban bepörögtem…
- Dugj már MEEEGHH! – lihegtem, amikor szabadultam a csókból.
- Miért akarod annyira? – kérdezte kajánul vigyorogva.
- HÜLYE! – nyögtem hangosan, próbáltam a szemébe nézni.
- Hallani akarom! Miért? – kérdezte újra miközben egyik kezével mellem masszírozta, a másikkal pedig mélyen bennem matatott.
- Ne szórakozz velem… KÉRLEK!
- Miért dugjalak meg hadd halljam!
- Mert… KÉRLEK…!
- Ez nem elég.
- Mit… akarsz…úuuuuhhh… hallanihh…? – Közben újra egész testemben remegni kezdtem, ahogy egyik ujjával a csiklóm is elkezdte szorgosan simogatni.
- Az igazat. Tehát miért?
- Merthh … erre várok … mmmhhh… hetek ótahhh…!
- Tényleg?
- Té…ényleghhh…
Aztán éreztem ahogy makkját ajkaim közé illeszti… és… VÉGRE … VÉGREHHH … BETOLTA AZT A GYÖNYÖRŰ, VASTAG SZERSZÁMÁT! Kezeivel a combjaim alatt átnyúlva erősen megmarkolta fenekem és a levegőbe emelve lassan hatolt belém…
- Auuuuaaahhhhh… mondtam a plafon felé emelve a tekintetem, ahogy éreztem, hogy fokozatosan kitölti puncimat. És nyögött ő is, ahogy egyre beljebb tolta magát a forróságba…
Isteni érzés, amikor teljesen szétfeszíti bensőm… Aztán lassú mozgásba kezdett… Homlokáról verejtékcseppek indultak édes ajkai felé, amit most újra számra tapasztott… Nyelvünk finoman simogatta a másikét… Nyakát átölelve, tarkóját símogatva rágcsáltam finom, érzéki ajkait…
Aztán kihúzta magát belőlem és óvatosan leengedett.
- Várj… ez így nagyon kényelmetlen… gyere!
Kézenfogott és maga után húzva a hálószobája felé indultunk. De az elsötétített szoba ajtajánál nem jutottunk tovább. Az ajtófélfához szorított és finoman magához ölelve újra megcsókolt… Kezeimet a magasba emelve lehúzta pólóm … és melleim közt fityegő láncom…
- Gyönyörű vagy! – suttogta.
- Köszönöm… igyekszem… – válaszoltam halkan.
Csak nézett rám vágytól csillogó szemekkel és ujjaival az ajkaimat símogatta. Aztán felsóhajtottam, amint egyik mellem kiemelte a tartójából és bimbóm a szájába véve szopogatni kezdte. Pár másodperc után azonban ellöktem magamtól, elszakítva érzékeny cicim csodálatos ajkaitól, és csábosan mosolyogva lassan hátrálni kezdtem a franciaágy felé. Elérve azt leültem, magam mögött megtámaszkodtam, szélesre tártam combjaimat feltárva előtte vágytól remegő puncim és vártam, hogy közelebb lépjen végre. Nem váratott magára … elém térdelt és mélyen végignyalta remegő puncim … felsóhajtottam … aztán szorosan magához ölelve feljebb emelt az ágyban, fölém támaszkodott, és dorongját barlangom bejáratához illesztette … de nem hatolt belém, hanem csiklómat kezdte inkább símogatni makkjával az őrületbe kergetve ezzel engem … egész testem remegett a vágytól … csípőm vonaglott, fel-le emelgettem, köröztem, próbáltam magamba csúsztatni rúdját …
- Tedd… már be! –nyögtem csípőm táncoltatása közben.
Megkegyelmezett … Egyetlen mozdulattal tövig vágta magát beléMMMMMMMMMMMHHH … És úgy maradt … Teljesen felnyársalva engem a fantasztikus, vastag dorongjára … Levegőt alig kaptam, ahogy éreztem, hogy csak izmaival mozgatja magát mélyen odabenn … valahol a gyomrom környékén … éhes puncim pedig csak szorította álmai kéjrúdját…!
OOOAAAHHHHHHHHH – nyögtem fel, ahogy kihúzta magát belőlem teljesen, majd újra tövig belémhatolt …. szája újra bimbóm kényeztette … majd kicsomagolta másik mellem is és finom nyelve felváltva körözött bimbóimon … miközben finoman, lassan mozgott bennem … Lábam átfontam a derekán, kezemmel pedig fenekét igyekeztem minél mélyebbre tolni, hogy még jobban kitöltsön… szakítson szét…! AAAAAHHHH … fantasztikus … minden egyes mozdulatánál teljesen kihúzza magát belőlem, majd újra teljesen elmerül … hallom éhes, többet és többet követelő puncim cuppogását … Máté lihegését, elnyújtott nyögéseit…!
Csípőm mozgatásával és néha feneke csapkodásával igyekeztem nógatni, hogy váltson gyorsabb tempóra, mert már megőrülök … Élvezni akarok … mmmmhhh… és érzem, hogy közeledem…! Hirtelen ötlettől vezérelve körmeimet a hátába vájtam .
- A kutyádhh… is így… karmolt…hmmmhh…? – próbáltam kérdezni érthetően nyögéseim közepette.
- Ne csináld! – kérte felnyögve.
Erre körmeimet még jobban belemélyesztettem hátába…. gyorsított… pillanatra kinyitva szemem láttam, ahogy melleim ugrálását figyeli… és gyorsít… aaaaaaaahhh… hosszú percekig lökött így … uuhhh … és akkor elindultam az áhított úton! Körmeimmel hátát karcoltam … szándékom szerint próbáltam finoman, de azt hiszem túl erősre sikeredett … uuuuuhhhh … Máté elkezdte ide-oda dobálni magát, hogy kezeimet lerázza magáról…azt hiszem … mindeközben olyan élvezetben részesített, amit még nem éreztem soha … rángatózása közben ezerféle módon feszítette szét lüktető puncim … úúúúúúúúúúúhhh…….. Aztán izmos karjába kapaszkodtam … ő gyors tempóban lökött …. lábaimmal derekát préseltem és éreztem, eljött a VÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉGGGHH…
Forgott velem a szoba … Máté őrült tempóban pumpált … testem ívbe feszült és akkor felkiáltottam az élvezettől … AAAAAÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHH………………
Aztán már csak arra emlékszem, hogy Máté lassulva mozog még bennem figyelve minden rezdülésem. Majd kiszállt és csak símogatta remegő, pihegő testem… Lihegve mellémheveredett én pedig szorosan hozzábújtam, és csak élveztem finom cirógatását…
Elszenderedtem…
- Meddig érsz rá, Kincsem? – ébredtem halk kérdésére.
- Szeretem, ha így hívsz. – mosolyogtam rá. – Hogy meddig…? Nem tudom. Talán még 1-2 órát. Attila horgászni ment a haverjaival, ilyenkor előfordul, hogy csak másnap jönnek meg.
- Akkor pucolhatod majd a halakat, mi?
- Ja…
- Gondolom nem az a kedvenc elfoglaltságod…
- Hát nem annyira… Te talán többet tudsz a kedvenc elfoglaltságomról… – mondtam halkan a plafont bámulva.
Máté fölémhajolt, keze hasam és melleim símogatta finoman miközben megcsókolt. Édes ajkai nagyon finoman tapadtak az enyémre.
- Nem kényelmetlen, hogy még mindig rajtad van? – emelte meg melltartóm.
- Nem – válaszoltam – szeretem ezt a darabot, pont, mert nagyon kényelmes.
- És rendkívűl szexi! – tette hozzá.
- Igen? Mi tetszik rajta?
- Nem rajta… benne… – és nyelvével finoman körbenyalta egyik bimbóm, majd szájába szívta és szopogatni kezdte.
- Szomjas vagyok! – emeltem fel fejét a cicimről – adsz valamit inni? – kérdeztem csicseregve, szemeim ide-oda forgatva.
Máté nem szólt semmit, hanem felkelt az ágyból és kiment. Elrendeztem melltartóm, felvettem a pólóm, aztán utána indultam. Ő közben már a nappaliból hozta a tele poharakat.
- Öntök újra, mert ez már nem annyira hideg.
- Köszönöm, nekem így is megfelel – vettem el tőle az egyiket.
- Biztos?
Válasz helyett belekortyoltam, aztán csak mosolyogtam rá. Teljesen nyugodt voltam, és tudtam, hogy ebben nagy szerepe van Máté közelségének, és a fantasztikus szeretkezésnek. Vajon melyik nő nem nyugszik meg, ha így karbantartják??
- Mindenesetre én öntök magamnak másikat.
- Ne pazarolj!
- Nem áll szándékomban, de én így melegen nem annyira komázom.
A konyhába léptünk hát, és elégedetten figyeltem, ahogy izmai játszanak testén, miközben a hűtőhöz lép, majd tölt magának. Félmerev szerszámára terelődött figyelmem – de hiszen ő még…!!
- Szegénykém, Te még nem is kaptad meg amit akarsz –léptem hozzá szemeimet ártatlanul nagyra tágítva.
- De magkaptam… – mosolygott rám nagy barna szemeivel, és magához ölelt.
- Úgy gondolod? – kérdeztem huncutul a szemébe nézve.
- Inkább remélem… – mondta halkan. Megcsókolt. Nyelve lágyan simult enyémhez.
- Ezt majd még megbeszéljük, de most… más dolgom akadt! – bontakoztam ki az ölelésből és lenyomtam őt az egyik székre.
Eléguggoltam, kezembe vettem félmerev ékességét és finoman masszírozni kezdtem. Már a második-harmadik mozdulatnál bekeményedett! Csak figyeltem ezt a gyönyörű darabot és percekig csak simogattam … Néha-néha megrándult, s Máté szaporábban kezdte venni a levegőt, én pedig néha-néha megnyaltam makkja csúcsát … vagy nyelvemmel a féket izgattam és csak masszíroztam keményen, miközben a szemébe néztem … Éreztem magamon hogy egyre jobban felizgulok, mellbimbóim a polót készültek átszúrni, a forróság nőttön-nőtt lábaim között. Nem bírtam tovább csak nézegetni Máté gyönyörű darabját és a számba engedtem … Felhördült, ahogy igyekeztem minél mélyebbre engedni torkomban. Közben hirtelen ötlettől vezérelve két ujjam benyomtam forrósodó puncimba – mmmmmmmmmhhhh – nyögtem fel. Egészen fiatal korom óta nem jártattam az ujjaim magamban … Elbódított a gondolat, hogy Mátét is és magam is izgatom egyszerre, szaporábban kezdtem hát bólogatni, élvezve, ahogy feszíti a szám … Sóhajtozott a szentem rendesen, ahogy meg-megránduló férfiasságán dolgoztam … Közben kihúztam magamból ujjaimat és csiklóm kezdtem símogatni … mmmmmhhh … lábaim remegtek, mint a kocsonya … mmmmmmmhhh … tiszta lucsok voltam már …
Nem bírtam tovább felugrottam, Máté fölé léptem, dorongját barlangom nyílásához illesztettem és beleültemmmmmmmmmhhh … íííhhh … sikkantottam … oooohhhh nyögött ő, amikor a tövéig magamba fogadtam … aztán csak ültem mozdulatlanul szemem a szemeibe fúrva és élvezve, ahogy szétfeszíti bensőm …
- Hány éves is vagy…? – suttogtam a kérdést miközben fülét kezdtem rágcsálni és átkaroltam a nyakát.
- 23…
- Hogy lehet … – közben csípőm mozgatni kezdtem lassan – egy ilyen… „kisfiúnakhhh”… ekkora élvezetet adó … tehetségehh…? Hmhhhhh…?
Válasz helyett kezeimet a magasba emelte és újra lehúzta pólóm.
- Ezt teljesen fölösleges volt visszavenned…! – suttogta. Majd kikapcsolta melltartóm és lehúzva rólam azt is eldobta valahová … magához húzott … szája a számat kereste … és nyelvünk ismét egymást símogatta finoman, miközben hangosan szuszogtunk levegő után …
- Meg sem… beszéltük, hogyan védekezzünk…! – hívta fel a figyelmem e komoly hiányosságra két csók között.
- Mint ahogy mást semmmmhh…! – nyögtem válaszul.
- Felhúzzam az esőköpenyt…, vagy elég, ha Kelenföldnél kiszállok…?… Asszem most már nem fogomhh… bírni magammm… visszatartanih…
- Legyélh … nyugodt… ohh, és csak fejezdhhh… beh…, amith… elkezdtélhhh…! – próbáltam még tiszta fejjel válaszolni.
Igyekeztem minden irányba tekerni a csípőm … néha magamnak is fájdalmat okozva ezzel … Makkja méhem ostromolta … és szinte szétszakított örületes vastagsága…! Ez a gyönyörű … vastaghhh … dorongghhh … vállára borulva, nyakába erősen kapaszkodva sóhajtoztam … egyre hangosabban … csípőm egyre vadabbul táncolt … hátradőltem … Máté a csípőmnél fogva tartott … fejem lelógattam … aaaaahhhh … hajam a járólapot söpörtehh … egész testemen remegés futott át, amikor egyik ujjával a feszültségtől szinte szétpattanó csiklóm megsímogatta …
- Csodálatos vagyh… kis ribancomhh…! – sóhajtotta, miközben közelebb húzott magához és szájába szívta remegő mellem kőkemény bimbóját … uuuuhhhh …
Még mindig hátrahajtott fejjel nyögdécselve élveztem … arrrghhh … ahogy kitölti forró hűvelyem … és erősen szívja mellbimbómhhhh … aztán nyakába kapaszkodva felhúztam magam … rámnézett lángoló barna szemeivel … megcsókoltam … mmmmmmmmhhhhh… nyögtem a szájába, ahogy felemelkedtem szerszámáról … aaaaooooaaaah…nyögtünk mindketten, amikor visszaereszkedtem … aztán újra és újra fel és le … fel és le … Máté közben elmarta egyik mellem és gyúrta … csak gyúrta … míg másikat a szájával kínozta … kőkemény férfiassága pedig lüktető puncim igyekezett kikészíteni … Közben eszembe villant egy emlékkép az első együttlétünkből a hegyről … Felemeltem fejét és nyelvem szájába fúrtam … aztán hirtelen felemelkedtem róla, és csodálkozó tekintetétől kísérve hátat fordítottam neki és a konyhapultra támaszkodtam…
- Gyere, csinálj meg így is! – szóltam aztán megtekerve a csípőm. – Ezt szereted!!
Épphogy kimondtam már éreztem is ahogy dorongja feszíti szét ajkaim és furakodik belém …. jó mélyen oooohhh …
- Te akartad!
Hónom alatt átnyúlva újra megmarkolta mindkét mellem és elkezdődött a kínzás! … Elég jól kitágultam már az elmúlt percekben, amit az ölében töltöttem, úgyhogy most akadálytalanul (nem, mintha eddig lett volna) döngethetett … de most még finoman mozgott … közben ujjaival mellbimbóimat morzsolgatta … ez a póz engem is nagyon izgat … ahogy fel vagyok nyársalva tehetetlenül … csak sóhajtozva tudtam levegőhöz jutni … nyögdécselve … egyik kezem az övére szorítottam, és így ketten gyúrtuk a mellem …úúúúúúhh … érezte, hogy erősebben is csinálhatja, ezért megszorította … mindkettőthh … hihetetlenül felizgatott, hogy közben a fülembe lihegett folyamatosan … Igenhhh … Ezt az élvezetet ÉN okozom nekihh … csókolta a hátam … elhúztam a hajam, hogy könnyebben hozzámférjen … aztán szabadjára engedte melleim és felegyenesedett … keményen megmarkolta a csípőm … és megkezdődött az igazi kínzás…! Őrült tempóban, minden mozdulatánál tövig vágta belém a fullánkját … öle keményen csattogott a fenekemen … mindkettönkről folyt az izzadtság … a tenyerem annyira csúszott a munkalapon, hogy alig bírtam tartani magam … csak lihegtem, nyögtem hangosan … csukott, néha összeszorított szemekkel…, ahogy keményen döngetett hátulról …. oooooooooaaaaahhh … kiabáltam …néha biztos, hogy betört a méhembe is(!)… mert… néha fájt … nagyon … Könnyedén siklott kitágult hűvelyemben … és hörgött … és … őrületes tempót diktált … kiabáltam … nyögtem … hangosan …
- Ez az… add el a lakást, RIBANC! – sziszegte.
És én csak lihegtem … nyögtem … kiabáltam … és próbáltam tartani magam … bár ha Máté nam tart olyan erősen … akkorhh … márh … régh … elestem volna … Már a konyhafalnak támaszkodtam és felegyenesedtem kissé … próbáltam ellépni előle … de nem engedett … így mégh … soha … nemh … hajszoltakh … megh … Próbáltam kezemmel eltolni kicsit magamtól …
- Vigyázzhh… rámh! – kiabáltam (kiabáltam?) nyögtem neki.
Azonnal lassított … de csak addig, amíg újra ki nem toltam felé a fenekem. Hirtelen egy nagyot csapott a fenekemre … majd tövig belém vágta magát újra … aztán megint csattant a fenekem … égett a tenyere helye …
- Ne bántshh…! – kértem lihegve.
Újabb csattanás …
- NE BÁNTSHH…!
- Ez az… kiabálj csak, Ribanc!
Felegyenesedtem, hogy ellépjek előle …
- Nemhhh… vagyokhhh … !
Nem tudtam végigmondani … ahogy felálltam Máté egyik karjával szorosan magához ölelt … elkapta egyik mellem … szorította … két ujja közt morzsolta bimbóm … csókolta a vállam … és mozgott tovább … hátrafordítottam a fejem, amennyire bírtam …
- Kérlek ne bb…! – sóhajtottam volna, de kővetelőző nyelve azonnal a számba furakodott.
Őrülten fel voltam izgulva … és izgalmamnak csak jót tett ez az egymás szájába lihegős csók … visszatámaszkodtam a pultra … Máté újra megmarkolta csípőm, és újra keményen gyötörni kezdte pinám … felkiáltottam fájdalmamban, ahogy fullánkját a gyomromba tolta … Azonnal visszavett a vehemenciájából … és egyik kezével lábam közé nyúlva izgatni kezdte csiklóm … ! – Atyaisten! … Ez őrült jó! -… Remegtem egész testemben … Lábaim alig bírtak megtartani … Csodálatos darabja dugattyúként dolgozott bennem … ahogy egyre fokozódott izgalmam … már nem éreztem fájdalmat sem … Máté pedig … újra elkezdett hajszolni … könnyedén siklott bennem … keményen lökött … és keményen tartott … csiklóm és puncim együttes kínzása pedig meghozta gyümölcsét … Hirtelen tört rám az orgazmus … hűvelyem görcsösen szorította kielégülése tárgyát …ÚÚÚÚÚÚÚÚÚHHHHH … felsikkantottam … ÍÍÍÍÍÍÍHHH … nem bírtam tovább tartani magam …hirtelen összefolyt előttem minden … lábaim összerogytak … de nem estem össze … Máté a csípőmnél fogva a levegőben tartva hatalmas lökésekkel kínozta tovább az élvezettől görcsölő pinámhh … Orgazmusom ködén keresztül hallottam hörgését … és érzékeny, meggyötört puncimban éreztem dárdája vibrálását … rángatózását …
Most elégültem csak ki igazán … tudtam, hogy Ő is elélvezett … belémélvezett …
Kényelmes ágyában tértem magamhoz. Lábaim remegtek, esélyem nem volt, hogy fel tudjak állni. Ő is mellettem fekve kapkodott levegő után.
- Jól vagy…? – kérdezte kicsit lihegve aggodó tekintettel.
- Most már igen! De hogy megmaradok-e…? – lihegtem.
- Megijesztettél…
- Miért…?
- Azt hiszem… talán elájultál…
- Ááááá…
- Kincsem…! – ölelt magához és megcsókolt…
Hozzábújtam. Régen nem éreztem már, hogy ennyire jó hozzábújni valakihez. Boldogan szenderedtem el.
Arra tértem magamhoz, hogy a hasamat cirógatja. Rámosolyogtam, de aztán hirtelen megijedtem. Teljesen elvesztettem az időérzékem.
- Hány óra? – ugrottam fel ijedten.
De ő csak mosolygott, mintha ő lenne a nyugalom szobra.
- Nyugi! 5 múlt!
Kicsit megnyugodva ereszkedtem vissza mellé. Mosolygott és csillogó szemekkel nézett rám.
- Mi van? – kérdeztem halkan.
- Gyönyörű vagy! – suttogta ő és arcomat símogatta közben.
- El tudom képzelni milyen gyönyörű lehetek ilyen kínzás után…
- Muszály neked állandóan ellenkezni?
- Muszály… benne van a véremben.
- Én úgy vettem észre, egészen más van a véredben…
- Te piszok…! – kaptam ki a párnát a fejem alól hogy hozzávágjam.
De ő gyorsabb volt nálam. Fölém kerekedett és leszorított a lepedőre … Megcsókolt.
- Esélyed sincs. – mondta vigyorogva.
Felemeltem remegő térdem és férfiasságához érintettem finoman, közben győzedelmesen mosolyogtam vissza rá.
- Azt meg úgysem tennéd, mert akkor megfosztanád magad ama gyönyörű kínoktól … amik véredben lakoznak! – tette hozzá.
- Te Dög! – próbáltam szabadulni a szorításából, de esélytelen voltam vele szemben.
Mint ahogy, éreztem, esélytelen voltam arra is, hogy kilépjek ebből a kapcsolatból. Lenyugodtam és csak néztem nagy, barna, meleg, mosolygó szemeibe. Közben ő végigpuszilgatta puhán a cicimet és felfelé haladva nyakamon szája számra talált végre… Szerelmes csókban forrtunk össze. Mindketten éreztük, hogy itt nem fogunk megállni.
- Látlak még? – kérdezte.
- Szeretnél?
- Nagyon – suttogta végig a szemembe nézve.
- Még meggondolom – mondtam aztán elgondolkodva, de mosolyogtam. – Nagyon okosnak kell lennünk! Nem szeretném, ha családi botrány lenne ebből! Sem nálad, sem nálam…
- Akkor majd ügyesssen, okossssan…
- Milyen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a tiltott gyümölcs a legfinomabb…
Még egyszer hozzábújtam. Ő megölelt szorosan és csókolta a szám.
- Most már indulnom kell! – suttogtam aztán.
- Tudom…
- Úgy látszik ez lesz majd mindig a legnehezebb rész… az elválás…
Hozzáhajoltam, megcsókoltam, aztán felöltözve az ajtó felé indultam. Rövidnadrágom gomb híján a kezemmel tartottam magamon.
- Remélem nem lát meg senki!
Máté az ajtóhoz lépett, én hozzá … csak néztük egymást … aztán arcom a tenyerébe véve még egyszer megcsókolt, majd hirtelen kinyitotta az ajtót. Alig tudtam a nadrágomhoz kapni hirtelen. Kiléptem és lefelé indultam a lépcsőn. Hátamban éreztem tekintetét, hát visszafordultam. Ő pedig hangtalanul formálva a szavakat, ujjával az egyezményes jelet mutogatva küldte utánam: „ NB I-es feneked van!”
Mosolyogva feléje billentettem az említett testrészt és boldogan indultam haza.