Kőkeményen megadóztatná a pornót és a giccset a kulturális államtitkár, a bevételt pedig a művészetekre szánja. Máris sokan bírálják az elképzelést: mi számít giccsnek, és mi értéknek? Még konkrét javaslat sincs, máris hatalmas feszültségeket gerjesztett Szőcs Géza kulturális államtitkár nyilatkozata. Szőcs szigorú adót vetne ki a pornó és a giccs kategóriájába tartozó alkotásokra, és az így befolyt összegből a kultúrát támogatná. A támogatással senkinek sincs baja, inkább az elbírálással: azt a kérdést feszegetik, mi lesz giccs, és ki fog dönteni erről. Az idősebb művészekben rossz emlékeket idéz az elképzelés, hiszen a szocializmus idején minden könnyűzenei lemez kiadása után giccsadót kellett fizetni. A felnőttfilmek legnevesebb hazai rendezője, Kovi úgy véli, őket nem éri nagy veszteség, ha bevezetik a pornóadót.
– Manapság már nem az eladásokból, inkább a hirdetésekből származik a bevétel. A produkcióinkat feltesszük a hivatalos oldalunkra, és azokat ingyen meg lehet nézni. A nulla adója is nulla, tőlünk sok pénz nem folyik majd be az államkasszába.
Tóth Gábor, a Tutti Frutti Party című pornóújság főszerkesztője szerint sem lesz sok bevétele az államnak.
– Sokan azt hiszik, az újágok és pornófilmek gyártása bomba üzlet. A valóság azonban más: az internetes oldalakra illegálisan feltöltött filmek tönkretették a gyártókat és kiadókat. Ha őket most még külön megadóztatják, végleg lehúzhatják a rolót. Az oldalak üzemeltetői viszont ezután sem fognak fizetni. Csakhogy amennyiben a gyártásra, és nem a forgalmazásra vetik ki az adót, attól nem menekülhetnek. Igaz, azt sem könnyű ellenőrizni, melyik cég gyárt giccset vagy pornót. A könnyűzenei előadókat a múlt rendszerre emlékezteti az elképzelés: korábban a lemezek kiadása után automatikusan giccsadót kellett fizetni. Ebből támogatták a komolyzenei felvételeket. Az első kivételt 1986-ban tették meg: akkor az első magyarországi független könnyűzenei lemezt (Profán: Pro Patria) is ezzel akarták sújtani. Az együttes tagjai azonban nonszensznek tartották, hogy giccsnek minősítsenek egy olyan lemezt, amin népdalok szövegei mellett József Attila és Nagy László versei szólalnak meg progresszív rockzenei feldolgozásban. Érveiket elfogadták a minisztériumban. De napjainkban ki és milyen alapon fogja eldönteni, hol van a művészet és a giccs közötti határ? A Sony-BMG lemezkiadó igazgatója szerint borzasztó visszalépés lenne, ha a zene bármely műfaját giccsadó terhelné.
– Tehetségtelen emberek minden műfajban vannak. Az értékes és az értéktelen határát nehéz meghúzni, mert ami az egyik embernek az, a másiknak nem. Nem mindenki rajong a mulatós zenéért, de van, akinek ez tetszik. Intézményesen ebbe ne szóljon bele senki – mondta felháborodva Geszti Margit. Szinetár Miklós rendező szerint is veszélyes vizekre eveznek a törvényhozók.
– Azt sem tudni, mit jelent pontosan a kulturális járulék, hogyan és ki osztaná. Másodszor: ki kompetens személy , aki felelősséggel ki meri jelenteni valamiről, hogy értékes, vagy kevésbé az? A művészetet nem lehet ízlés szerint osztályozni. Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház színidirektor-rendezője azonban nem tartja károsnak az elképzelést. Szerinte a giccsadó a művészeti produkciók alkotóit igényesebb előadások létrehozására ösztökélné.
– Az egész elképzelésnek az lehet a hátulütője, ha hiteltelen emberek döntik el, mit kell támogatni, és mit nem – szögezte le a direktor. Kiszel Tünde alighanem fizethetne, mégis jó ötletnek tartja az adót. – Mindig örömmel tölt el, ha a kultúrát támogatják. Nekem szívügyem az opera és a komolyzene, egyértelmű, hogy a kultúrát támogatni kell. De azt nehezen tudom elképzelni, hogyan határoznák meg a giccset – nyilatkozta Kiszel. Persze egy fillért sem adományozott az operabálon.
Réz András már azt is kétségbe vonja, hogy meg lehet határozni ezt a kifejezést.
– Több mint harminc éve keresem, mi tartozik a giccs kategóriájába, de még most is homályos minden. Giccs-e egy akció vagy egy vámpírfilm? Giccs-e a képregény, ha kiscica van rajta? Nagyra értékelem a magas gasztronómiát, de szívesen elfogyasztok egy kockás terítős asztalnál marhapörköltet egy korsó sörrel – vallja Réz.
