Szoknya bugyi nélkül

Fanni, aki egy évvel idősebb nálam, de már óvodás korunk óta ismerjük egymást, az egyik legjobb barátnőm, és nem mellesleg a szomszédom is. Az ő javaslatára jelentkeztem ugyanabba a középiskolába, ahova ő is, mert kerek perec közölte: oltári farkak vannak ott. Hát mentem abba a suliba, nevezzük Középiskolának. A Középiskolában, mint kiderült, tényleg akadt egy-két használható fasz, osztályonként. Barátnőmmel persze nem hagytuk őket kihasználatlanul. Fanni osztálytársa, Tomi, szintén ebbe a kategóriába tartozott, max. annyi különbséggel, hogy fogta magát, és egyik szeptember elsején, azt hiszem másodikos koromban, ott kódorgott az osztályom előtt. Már látásból ismertem, sőt hallottam is felőle ezt-azt, például, hogy visszautasította Fannit és ajánlatait, amitől még csak izgisebb lett a srác a szememben. Egy-két udvariassági kör után kiderült, hogy megbukott, és az osztálytársam lesz, az ofő meg rám bízta, mondván, úgyis ismerjük egymást.
Egy héttel ezután szakított akkor barátnőjével, két héttel később meg én mondtam búcsút épp aktuális pasimnak, és mint kebelbarátok gyorsan meg is vigasztaltuk egymást. Valahogy így: Szeptember vége volt, fülledt, indián nyár, főleg az olyan termekben, mint a miénk, ami az iskola legmagasabb pontján, az ötödiken trónol, a légkondi meg arra van, mint a szerzetesnél és a karácsonyfán a golyó: dísznek. Ugyanis használhatatlan.
Magyarul baromi meleg volt, én pedig a piros szoknyámat viseltem, amin nagy, fekete-fehér virágdíszek nyíltak, egy könnyű, szintén piros toppal, amit spagettipántok tartottak a nyakamban.
Az utolsó óra ( hetedik) végén már mindenki lelépett a teremből valahová a városba, hűlni az áruházak hűs zsongásában, csak mi ketten maradtunk még, takarítani. Hozzá tenném, nem jókedvünkből.
– A te hibád az egész – szidtam Tomit, és jól kiszámított mozdulattal behajoltam előtte, hogy felvegyek egy papír galacsint.
– Már miért lenne az? Én nem tudtam befogni a számat egész magyar órán vagy te? – sziszegte, és tudtam, hogy nehezen veszi a levegőt. Kezdésnek elég jó.
– Oké, az én voltam, de – itt szembefordultam vele, és újabb papírdarabot halásztam fel, – te nevettettél.
– Ühüm – morogta, és gyorsan hátat fordított. – Mutatnék én neked olyat, amitől nem röhögsz.
Tudtam, hogy nem kell sok, hogy felizgassam, hiszen egész nap engem meg a csilivili szoknyámat bámulta, nem beszélve a meglehetősen kivágott toppról, ami látni engedte tökéletes melleimet. Nincsenek annyira nagyok, de éppen elég, hogy egy ilyen ruhadarabot viselve megforduljanak utánam a hapsik.
– Hogy mondtad, nem értettem? – kérdeztem vissza, és követtem őt az utolsó padhoz, ahová leült, én pedig elé telepedtem, a pad tetejére.
– Csak azt mondtam… – nyögte, amikor a képébe hajoltam, úgy, hogy az arca alig pár centire volt az enyémtől, a szeme ( barna ) pedig a dekoltázsom és a tekintetem közt szánkázott.
– Hidd el, én is tudok neked olyat mutatni, amitől nem marad csukva a szád.
– Próbáljuk ki – tette keresztbe karjait maga előtt, és kihívóan nézett rám.
– Rendben.
Annyira meglepődött, amikor megfogtam a kezét, és felvezettem a combomon egészen a csípőmig, főleg azon, hogy ilyen bátor voltam, meg valószínűleg a bugyi hiányon, hogy elkerekedett a szeme, és csak annyit tudott kinyögni:
– Uhh… Te nem…
– Nem hát – feleltem, és merészen lenyúltam a nadrágjához, – látom tetszik – simogattam meg nem elhanyagolható méretű erekcióját a farmeren keresztül.
– Nem kifejezés.
– Akkor lássuk ez ellen van-e kifogásod – mondtam, és megcsókoltam.
Két hete erre a csókra vártam, és minden este ezt képzeltem magam elé, de a valóság minden ábrándot felülmúlt. Fantasztikusan csókolt. Erőteljesen lökte be a nyelvét a számba, és olyan ügyesen használta, hogy éreztem, ahogy a puncim nedvesedni kezd.
Nem igazán ellenkezett. Lecsúsztam hozzá, és így szemben ültem rajta, hozzádörgöltem magam, a mellbimbóm meg bizseregni kezdett a régen várt érzéstől.
A keze nem engedte el a csípőmet, hanem lentebb vándorolt, és erőteljesen belemarkolt a fenekembe, még jobban odavont lüktető farkához.
– Mmm – lihegtem, amikor a számról áttért az arcomra, majd az államon át a nyakamra, és egyre lentebb a dekoltázsomig. Még jobban magához vont, miközben gyakorlott mozdulattal kioldotta a pántjaimat, és a jobb mellemet kiszabadította a melltartóból.
– Te kis mocsok – hörögte, – tudtam, hogy kellesz nekem, Mia. Tudtam, hogy az enyém leszel.
– Én mocsok – szűrtem a szavakat a fogaim között, miközben ő belenyalt a melleim közötti völgybe, majd áttért a másik mellemre, miután gyorsan kikapcsolta a melltartót. Erősen beszívta a mellbimbómat, amitől az rendkívül érzékennyé vált, a pinám meg még nedvesebbé. – Akkor te mi vagy? Egész nap arra gondoltál, mennyire megdöngetnél itt valamelyik padon. Ne tagadd.
– Miért tagadnám – válaszolta, és felszisszent, amikor kissé megemelkedtem, hogy lebírjam húzni a sliccét. A termet már betöltötte a puncim illata, meg az ablakon beáramló párás hőség. Az ajtót jó előre bezártam, amikor nekiálltunk takarítani. Valószínűleg formás fenekem fixírozása közben észre sem vette, hogy fordul a kulcs a zárban. – Amikor megláttalak reggel ebben a szoknyában, abban a pillanatban ez volt az első gondolatom. Meg akartalak dugni, úgy hogy sikíts, miközben a farkam ki-be jár a kis kívánós pinádban. Mit szólsz hozzá?
A farmerből előbukott gyöngyöző farka, aminek láttán összegyűlt a nyál a számban.
– Ezt szólom – mondtam, és hátralöktem magam, hogy rábukhassak a faszára. Már félig kemény állapotban találtam, úgyhogy nem kellett sokáig oboáznom rajta. Pedig szívesen teszem. Előbb lassan végig nyálazom a farkat, aztán megszívom, le torokra, hogy minél több férjen, közben a kezemmel a tövénél fogva tolom magamnak egyre lentebb. Imádom a váladék sós ízét a torkomon, a számban érezni, ahogy érzékien csorog benne végig.
Mindig így csinálom, de még egy pasi sem panaszkodott. Sőt.
Nem válaszolt többet. Nem volt rá szükség. Hallottam egyre akadozó lélegzetvételén, mennyire tetszik neki a játékom.
– Elég – mondta, és felhúzta a fejem, – nem akarok a szádba élvezni. Van arra élvezetesebb hely is rajtad.
Elmosolyodtam.
– Már hogyne lenne – visszamásztam a padra, Tomi pedig felállt, hogy meredező farkát teljesen kiszabadítsa az alsóból és a nadrágból. Az öv éles koppanással landolt a földön, az üres, vagy majdnem üres teremben visszhangot vert a fémes csattanás. – Gyere édes.
Tominak se kellett kétszer mondani. Egyik kezével a mellbimbómat izgatta tovább, a másikkal pedig lenyúlt, és felhajtotta a szoknyámat, újra. Így hozzáfért az igen-igen nedves lukamhoz, amit először csak körbe-körbejárt az ujjával. Ettől teljesen elment az eszem. Ahogy két ujjával körkörösen izgatta csiklómat, még jobban felizgatott, én pedig csak nyögni tudtam.
– Még – lihegtem, – kérlek..
– Mondd még egyszer – kérte. – Tudod, hogy ezzel mennyire felhúzol?
– Kérlek – súgtam a fülébe, ahogy elérte puncim bejáratát. – Könyörgöm Tomi…
– Akarsz?
– Mindennél jobban – nyeltem nagyokat, mert a szám teljesen kiszáradt. – Akarlak, Tomi, kérlek. Mééég.
– Jó kislány – felelte, és egyetlen lendülettel belémlökte legalább három ujját. Majdhogynem fájt a mozdulat. Nem mintha előtte nem ujjaztak volna már meg, de azért a rendesebbjei egy-két ujjal kezdik, nem rögtön hárommal! Csillagokat láttam, annyira fantasztikus volt. Feszített a három ujj, és ficánkolt bennem. Keresett valamit, amit nem is sokkal később megtalált, és szakértő mozdulatokkal döfködte. – Könyörögj a farkamért, kis kurvám.
Nem várta meg, hogy szavai megbántanak-e, és ez még jobban begerjesztett. Nem érdekelt, hogyan nevez. Csak a farkát akartam. Mélyen, bennem.
– Kérlek, Tomi – nyögtem a fülébe kéjesen, és közben elkaptam a faszát még egy kis játékra. – Azt akarom, hogy dugj meg. Itt és most. Kérlek. Érezni akarlak a pinámban.
– Itt? – kérdezte, miközben makkjával körbetáncolta a csiklómat. Fantasztikus érzés volt, a testem mindenütt libabőrös lett a vágyakozástól, és már sajgott, bizsergett a lyukam.
– Kéérlek – lihegtem, mert észrevettem, hogy ez az a szó, amitől igazán beindul. Nagyon tetszett neki, ahogy esedeztem.
– Hát gyere, – ült vissza a székre nyilvánvaló szándékkal. – Gyere és csússz rám azzal a nedves pináddal.
Nekem sem kellett kétszer mondani. Leléptem a padról, a lábam kissé megremegett, annyira felizgatott a mocsok disznó, de egy csábos mosoly kíséretében átléptem rajta, és a szájába nyomtam a mellem. Míg ő hol az egyik, hol a másik halmot szopkodta, én rácsusszantam a farka hegyére, épp annyira, hogy a makkot érezzem magamban. Nem ültem bele teljesen, de a melleim közül feltörő lihegés biztosított, hogy tetszik neki a játékom. Megmozgattam a csípőmet, előbb egy kicsit le, aztán körkörösen, amitől még követelődzőbb morgást kaptam válaszul.
– Igeeeeen – nyögtük egyszerre, amikor egy gyors mozdulattal teljesen elnyeltem a farkát.
– Ó, igen, te kis szuka – motyogta a fülembe Tomi, és nagyokat nyelt. – Lovagolj meg.
– Óóóóó – lihegtem én is, ahogy egyre gyorsuló csípőmozdulatokkal ugráltam rajta. Hallottam a szék nyikordulását, és a farka csattogását bennem, amitől teljesen kikészültem. Tomi hatalmas dorongja teljesen kitöltött, alig kaptam levegőt az élvezettől.
– Áhh, ez az, szét baszlak, te kis kurva – nyöszörögte, és tudtam, már nincs messze a csúcstól, úgyhogy rágyorsítottam.
– Óóóó, igeeeennnn – a melleim minden egyes ugrásnál hozzádörzsölődtek Tomi mellkasához, – óhhhhhh.
– Elélvezek – figyelmeztetett nagy barna szemeivel a fiú, de én felálltam, és még egyszer teljes hosszában erőteljesen magamba löktem a farkát. – Áhhhhh – hörögte, miközben éreztem, ahogy a spermája elárasztja a barlangomat, kezei pedig összeszorították seggem két félgömbjét. Tettem még egy fél mozdulatot, és én is követette őt.
– Uhhhhhh.
Pár pillanatig rajta maradtam, míg teljesen vissza nem tértem a földre, aztán felálltam és ellibegtem a táskámig. Tomi is felöltözött, kinyitott még két ablakot és felkapta a szinte teljesen üres hátitáskáját.
– Igazán, khm, kellemes délután volt – nyitotta ki előttem a terem ajtaját, miután visszaadtam neki a kulcsot.
– Egyet kell, hogy értsek – kacsintottam rá. Amikor már leértünk az iskolakapujába, ahonnan a két ellenkező irányba kellett indulnunk. – Hát, akkor holnap – mosolyogtam fel rá, és már hátat is fordítottam neki, amikor magához rántott, és megcsókolt.
– Ennyivel nem rázol le, kisanyám – sziszegte a fülembe. – Egyszer még megduglak a padon, úgy, hogy az aranyos kis hátsódat tolod majd felém.
– Azt ki kell érdemelni – doromboltam neki, és a csípőmre vezettem a kezét. – tudod a szoknya, meg…
– Ami alatta nincs – fejezte be helyettem a mondatot Tomi. Aztán lesmárolt, és megfogta a kezem. – Gyere, hazakísérlek…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!