Durva menet következik. Aki nem bírja, most azonnal forduljon vissza, mert nem szólok többször… Nem is olyan rég történt ez az eset: eleinte az volt a terv, hogy elmegyek a legközelebbi plázába felújítani a sminkkészletemet, mindenképpen kellett szemceruza, valami vadító rúzs meg alapozó, mégse nézhetek ki úgy, mint a saját öreganyám. De az élet úgy hozta, hogy ma ne plázacica legyek. A vilin inkább csak néztem ki az ablakon, nem akartam látni a rengeteg fásult arcot. Ahogy nézek-nézek, egyszer csak bódító parfümillat csapja meg az orrom, és szinte ijedten fordítottam el az ablaktól a fejem, annyira meglepő volt. Ugyanis a fásult emberekhez rendszerint valami megmagyarázhatatlanul büdös emberhús-szag is társult. Nem ragozom, a szemközti helyen ott ült előttem egy makulátlanul öltözött, húszas évei végén járó pasi, valami szuperpuha szürke öltönyben – azonnal láttam, nem angol használtruha boltban vette. Lábán szögletesen elvékonyodó hegyű, trendi fekete bőrcipő, tükörsimára suvickolva – pedig odakint a szél hordta a port, mint a homokot a sivatagi vihar. Ezek a gazdag fiatal vezető típusok mindig olyan tipp-toppok, mint állat…
Nagyon stírölt, szemlátomást tetszettem neki. Dögös kis fekete csipkeblúzban voltam, olyan mély dekoltázzsal, hogy a faszi majdnem a bimbóimig belátott. Szűk, segghez simuló farmergatya, vádliközépig feltűrve, alatta neccharisnya, legalul vérvörös, magas sarkú, szalagos cipellő. Ja, fölül még feszes kis összegombolt világoszöld blézer, rövid ujjú, ami még jobban kiemelte a cicim formáját és a karom gömbölyded puhaságát.
Nem is teketóriázott sokat – az ilyenek nem szarakodnak, mint a széplelkek –, rögtön rákérdezett: – Nem akarsz ma keresni egy húszast?
– Már hogyne akarnék – vágtam rá, meg sem gondolva, hogy most ribancnak nézett, mi a fasz? De a következő mondata enyhítette az előzőt: – Nem is kell csinálnod semmit, csak nézned…
– Így már jobban hangzik! – feleltem. – Aztán mit kellene néznem? Biztos nem azt, hogy hogyan malmozol otthon a karosszékben…
– Hát, nem éppen! De ha megengeded, ez legyen meglepetés!
– Legyen!
Egy rákosborzasztói kellemes családi ház nappalijában kötöttünk ki fél óra múlva, amelynek közepén egy hatalmas, zöld baldachinos franciaágy terpeszkedett. De ágynemű helyett valami ugyanolyan zöld műanyag szarral volt leterítve az egész.
– Most csak figyelj, de ha kedved lesz, beszállhatsz… – módosította ajánlatát a házigazdám, aki idefelé jövet Andrásként mutatkozott be. Eddig észre sem vettem, de a félárnyékba borult ágyról most felkászálódott egy fekete tűsarkú latexcsizmás, bőrszerkós, hosszú szőke hajú, zöld szemű csaj, „Anikó”. Fekete kutyakorbács volt nála, amivel kőkeményen odaterelte Andrást az ablak alatti radiátorhoz, és ráparancsolt, hogy vetkőzzön le. De hiába teljesítette a pasi a parancsot készségesen, a nő egyre-másra rásózott a meztelenné vált tagjaira, és azt is láttam, nem kamuból, mert mire végzett a vetkőzéssel, Andrásnak már emberes hurkák képződtek a karján, a vállán, a hátán meg mindenhol, ahol érte a csaj.
– A radiátorra hajol! – rivallt rá aztán Anikó. Én egy babzsákra ültem, onnan néztem őket. András engedelmesen tűrte az ezután következő csapásokat, amelyek immár nem a korbáccsal, hanem mogyorófavesszővel folytatódtak András seggén. Csak úgy süvített a vessző, valahányszor lesújtott. Öt perc alatt péppé, vagy ha úgy jobban tetszik, szarrá verte a picsa a férfi valagát, amely hamarosan olyan lett, mint Jézus teste a Mel Gibson filmben. Már kezdtem elunni magam, de akkor Anikó abbafejezte a műveletet, és sűrű parancsolgatások közepette lánccal a mellénél jó szorosan kikötözte Andrást a radiátorhoz, és a padlószőnyegre ültette. Na, aztán felélénkültem, mert olyat láttam, mint még soha.
– Miért jó ez neked? – faggattam a leláncolt házigazdát, míg Anikó kiment steril grillezőtűkért a konyhába.
– Hogy miért? A munkámban főnök vagyok, állandóan én parancsolgatok mindenkinek, jó néha alávetettnek lennem… meg aztán ettől indulok be… – adta meg a választ András, és merően nézte a dudáim közét – jut eszembe, meredezni is elkezdett a fasza közben. A kezem lassan elindult szegény, elárvult fasza felé. De közbeszólt az ördög.
–Hohó, lassan a fasszal ám… – figyelmeztette a felbukkant Anikó, és a vesszővel jól főbe kólintotta először Andrást, majd a faszfejére is csűrt egy rendeset. Visszazavartak a helyemre.
– Áá! Hülye picsa!
– A parancs az parancs! – felelte Anikó. – Azért vagyok, hogy fájdalmat okozzak –, s azzal fogta az első tűt, és András fitymáját durván fölhúzva a makk fölé, majd átszúrta két helyen. Mármint annak fitymáját. Aztán a másik és a harmadik tűvel is ezt tette.
Hú, ez durva, gondoltam, és mi a faszra jó ez? Merő kegyetlenség?
– Gyere, Csilla baba, hadd lássa András, mennyire szerethetik egymást a lányok… –, és Anikó kézen fogott, majd az ágyra ültetett, és gyengéden gombolni kezdte a blúzomat, míg ki nem buggyant András árgus tekintetétől kísérve a fél mellem. Anikó nyalogatni, harapdálni kezdte a bimbómat, úgy hogy a pasi jól lássa. Bár nem kérdezték, hogy „be akarok-e szállni”, de végül is húszezerbe ennyi belefér.
Oldalt sandítva egyszer csak látom ám, hogy András répája ágaskodik, de nem tud rácsbörtönéből kiszabadulni, csak nekifeszül a tűknek, és ott elakad. – Áá! – adta tudtunkra fájdalmát András. Ahogy hagytam Anikót nyalogatni, jobban megnéztem szerkóját: a sok bőrszíj között szabadon volt a mellbimbója és a pinája is, a játék kedvéért odanyúltam, és birizgáltam a pöckét, meg benyúltam ujjazni. Hamar tocsogott, András guvadt szemmel stírölt, véresre kínzott fasszal. Ez eltartott még jó darabig, de nem szaporítom a szót, utána Ancsa-picsa megkönyörült a pasin, és anélkül hogy eloldozta volna őt, a tűket kihúzva leszopta a hatlyukú faszt, illetve ha a gyárilag beépített lyukat is számítjuk, akkor hétlyukút. Hatalmasra duzzadt a szerszám, és a vérzés meglepően hamar elállt. Hiába, a nyál gyógyító hatású. Anikó utána beleült a sérült faszba, mire András hatalmasakat nyögött: elképzelem, milyen érzékeny lehet a sérült fitymát súrolni lágy picsaredővel… Ennyi képzelőerőm nekem is van… Ekkor valahogy megszállt engem is a perverzitás ördöge, és egyenesen odamentem hozzájuk, odafeküdtem melléjük, és közelről néztem, hogyan basznak.
– Na, beszállsz, ribi? – kérdezte Ancsa, és egy pillanatra kihúzta a picsájából a fénylő faszt, és mintegy felém nyújtva megkínált vele. Gyorsan lekaptam a gatyámat, és a fekete, áttört csipke bugyimat le nem húzva, csak félrehúzva, beillesztettem magamba az andrásfaszt. Nem sok kellett már neki a spricchez, és amikor András azt nyögte, hogy jön, lepattantam róla, és az egész geci az odatolakodó Ancsa képére fröccsent. Ondópatakban úszott, de élvezte.
Utána a szomszédos fürdőszoba szecessziós, álomzöld csempéi alatt „tisztálkodás” következett. András lepisálta Anikó képét, hogy megszabadítsa a nő által addig szétkent ragacstól…
– Egyébként a pisa is gyógyító hatású, Anikónak szép lesz a bőre… – viccelődött András. – Két ilyen homeopátiás szer mint a geci és a pisa kombinált hatását nem überolhatja egyetlen francia szépségápoló krém sem. Hálából Anikó is, meg én is lepisáltuk András lábadozó faszát, hogy a sebe el ne fertőződjön.
Kicsit évődtünk még, aztán a megfejelt stexszel – harminc rugó ütötte a markom végül – és a felejthetetlen tapasztalattal eljöttem a perverz kéjlakból.
Holnap csuda vicces dologról fogok mesélni, nem kevés műfasszal.
[Domina történetek]
Archive for 2010, április
Bikám és én külön buliztunk. Ő elment valamelyik plázás szajhájához én pedig egy 40 éves úriemberhez, Ferihez. Feri üzletember volt és nagyon régóta ismertük már egymást. Még leánykoromban, amikor sűrűn látogattam a szexpartner kereső oldalakat, ismerkedtünk össze. Párszor szexeltünk, és jó is volt minden, de ő tartós kapcsolatra vágyott, én pedig nem. Szerelmes volt belém. És mind a mai napig az. Ő csak kicsit volt perverz: szerette, ha elpaskolom a seggét, ennyi. Nem volt nős, családja se, lóvéja viszont dögivel. Eleinte a politikai szférában mozgott, majd bankozott, végül valami újságnál lett jogi tanácsadó. Na, kitaláltuk, hogy együtt lépünk át az Újévbe, pontosabban együtt basszuk át magunkat. Ez volt a terv. Fel is mentem hozzá a szép budai villájába. Imádom a levegőt arrafele, ahol már csak nyomokba szűrődik fel a város zaja és hallani madarak csiripelését és este látni a csillagokat az égen. Igen, van bennem romantika.
Feri már várt, főzött valami szép tésztát vacsorára. Csevegtünk. Feri majdnem láncdohányos volt, ezért finoman megkértem, hogy szex előtt mossa ki a száját valamivel, mert így olyan, mintha hamutartót nyalogatnék. A bőre is sokkal szebb lenne, ha ő szívná a cigit és nem a cigi őt. Fakó volt, beesett és a szeme is üveges fényben csillogott. Amint közeledett az éjfél, elkezdtünk rákészülni. A nappaliban volt egy kihúzható ágy és rápakoltuk magunkat. 23.40-kor elkezdtük és majdnem sikerült pont éjfélre elélvezni. Nem sikerült egyszerre, ő ment el előbb (a számba) én 5 perc múlva követtem. Szimpla dugás volt, nem részletezem. Nem ez lesz az izgalmas epizód, majd csak ezután jön. Vacsora után kitaláltam, hogy csináljunk valami extrát. Ő azt hitte, hogy az elfenekelésre gondolok, de kiábrándítottam – esetleg utána elfenekelem, de előtte az én kívánságom jön. Megkértem Ferit, hogy igyon meg 1 liter vizet. Ő kérdőn nézett rám, mondom neki, hogy jót fog tenni ennyi pezsgő után és ne kérdezzen többet, majd időben elmondom, mit akarok. Persze ő már kitalálta – pisaszex lesz! Megkértem, hogy vegyen fel egy szürke nadrágot, amin láthatóvá válik a folyadék. Ő kissé vonakodva, de teljesítette. Vártunk fél órát, hogy leérjen benne a víz, majd bementünk a fürdőszobába – az újévi szex után végig pucéron mászkáltunk – elétérdeltem és megkértem, hogy hugyozzon be a gatyájába. Ő habozás nélkül behugyozott. A látvány, ahogy a slicc környékén egyre terjedő folt jelent meg, letaglózott. Amikor végzett és láttam, hogy nem jön több, az arcomat belenyomtam a meleg foltba, és úgy dörgölőztem az ágyékának, mint egy macska a gazdi lábának. Megéreztem az arcommal, hogy Feri árboca meredezni kezd. Leültettem a kádra, lehúztam róla a nedves gatyát és nekiláttam furulyázni rajta.
A fasza tiszta húgy volt, a friss pisimeleg pedig újból beindított.
- Edd meg a faszom! – dörrent rám Feri, ezzel jelezve, hogy mindjárt jön a geciáradat. Jött is, de mivel ez volt a második menet, csak kevesebbet tudott a rendelkezésemre bocsátani az általam oly kedvelt folyadékból. Lecsöppent a combjára is pár csepp, mire rám parancsolt:
- Edd a fiútejem, amíg meleg!
Megettem a fehér gecitejcit.
Tulajdonképpen végeztünk is. Megfürödtünk és megettük a tészta maradékát.
Reggel elkunyeráltam a szétbrunyált gatyót – amúgy is megkaptam volna, ajándékba – Feri ismer engem. A nadrág már nincs meg: egy darabig szagolgattam, majd kihajítottam. Mondjuk barna szartól foltos, férfi alsót nem vinnék el, de ezt nem tudtam kihagyni.
[Lolita történetek]
Családunk elég nagy, de a sors úgy hozta, hogy eléggé szétszórt minket az élet. Egymástól több száz kilométerre lakunk egymástól, és e miatt elég ritkán találkozunk. Hogy ezen javítsunk egy kicsit, néha összejövünk valamelyikünknél, és nagy össznépi ivás-evés keretében mindenki elmeséli a vele történteket. Ebben az évben is ez történt. A feleségem nagybátyjánál volt a találkozó. Mivel neki falun, az erdőszélen van a lakhelye, ahogy az nála szokott, nagy bográcsolás, kerti iszogatás jellege volt az egésznek. Nyár lévén, az idő csodálatos volt, az isten is ilyen bulikra teremtette. Az alföldi rokonok is megérkeztek, feleségem unokatestvérének családja. Nagy ölelgetés, puszilkodás után lepakolták a cuccaikat, és hamarosan már a bogrács és az asztal körül folyt a jó hangulatú beszélgetés.
Dóri is velük jött. Nem láttam vagy egy éve, és meglepődtem, hogy mennyire megváltozott. Az aranyos kislányból egy csinos nővé fejlődött, nőtt vagy öt centit, és ahol kell, kikerekedett. Szerencséjére az anyjára hasonlított, aki vékony, arányos testalkatú nő volt. Mivel gyerekkorában gyakran vigyáztam rá, ő meg játszott az én jóval kisebb lányommal, mindig jó kapcsolat volt köztünk. Most is kitörő örömmel üdvözölt, és a nyakamba ugrott, majd a lányomat is megölelgette.
- De jó, hogy itt vagytok!
- Te lány, te aztán jól megnőttél! – mosolyogtam rá. – Apád már biztos aggódik, hogy a fiúk elrabolnak tőle!
Pajkosan felnevetett, és továbbrebbent a család többi tagjához.
A délután folyamán többször is egymás mellé sodródtunk, de nem igazán beszélgettünk, nagy volt a nyüzsgés. Mivel a feleségem segédkezett a főzésnél, így a négy éves lányomra, Ágira nagyrészt én figyeltem. Aztán egyszer csak felmerült, hogy az utca végén lovak vannak kicsapva, és a kicsit biztosan érdekelné. Természetesen azonnal követelőzni kezdett, hogy látni akarja őket, így beleegyeztem, hogy kisétálok vele. Dóri rögtön jelentkezett, hogy jön velünk. Jobbról-balról kézen fogtuk a kislányt, és elindultunk. Kérdezgettem az iskoláról, a barátairól, meg mindenről, amiről az ember egy ilyen hosszú távollét után szokott kérdezni. Vidáman csacsogva válaszolgatott.
A lovak egy szép nagy rétre voltak kicsapva, kerítéssel elkerítve. Rákönyököltünk a deszkákra, és onnan néztük őket.
- Emlékszel, hogy mikor olyan kicsi voltam, mint Ági, velem is sokszor sétáltál így.
Elmosolyodtam:
- Bizony sokszor. Nyáron mindig itt voltál.
- De jó volt még akkor! – sóhajtott. – Ültünk kinn a hintaágyon és hozzád bújtam.
Bár ez tényleg így volt, de valahogy mégis zavarba jöttem. Teljesen más egy hatéves gyerekkel egymás mellett üldögélni, mint egy kis hölggyel erről beszélgetni. Hirtelen átkarolta a derekamat, mint több évvel ezelőtt. Egy pillanatra a meglepődéstől megmerevedtem, majd én is átkaroltam. Nem lehetett nem észrevenni a különbséget. A vékony póló alatt feszes izmokat tapintottam, és nem éppen rokoni gondolataim támadtak tőle.
Mikor visszafelé indultunk, így átkarolva sétált mellettem, miközben másik kezemmel a lányom, kezét fogtam. Mit mondhatok, elég furcsa érzés volt!
Az utca végén levő árkon át kellett másznunk. Odafelé is a kezemet nyújtva segítettem neki. Most, miközben átugrott, egy ijedt kis sikkantást adott ki magából, majd a karjaim közé ugrott, teljesen hozzámbújva egy pillanatra, majd elrebbenve. Nehéz lett volna elhinnem, hogy ez véletlen volt.
Újra belémkarolt, de most finoman rászóltam:
- Úgy andalgunk, mint a szerelmesek, engedj el légy szíves!
Ellépett mellőlem, és nem tudtam, hogy örüljek, vagy bánkódjak.
A házhoz visszaérve aztán újra elsodródtunk egymás mellől.
Mikor a vacsora következett, meglepődve vettem észre, hogy mellettem ül. Vajon véletlen volt? Ahogy szokott lenni, jókedvű, hangos beszélgetés kezdődött, ami csak fokozódott az elfogyasztott alkohollal egyenes arányban.
Hirtelen hozzám hajolt, miközben kezével rátámaszkodott a combomra.
- Töltesz nekem egy kis krémlikőrt? Nekem nem engedik. – súgta.
- Nem akarlak a rosszba belevinni.
- Légyszi… Tudom, hogy nekem nem tudsz ellenállni! – Már megint ez a huncut, kétértelmű mosolygás.
Engedtem neki. A poharamba töltöttem egy kicsit, amit ő bámulatos gyorsasággal tüntetett el.
- Köszi, meghálálom.
Lassan sötétedett. Most már mindenki az udvaron felállított asztal körül üldögélt, csatlakoztak az asszonyok is a konyhából. Felváltva vittük a szót, egyre jobb lett a hangulat.
A házból több széket is ki kellett hozni, hogy mindenki elférjen. Mikor pont egy széket próbáltak az amúgy is zsúfolt asztal köré elhelyezni, Dóri egyszer csak fogta magát, és átült az ölembe, a felszabadult széket pedig teljesen természetesen kínálta fel a többieknek. Zavarba jöttem, de láthatólag ezen csak én lepődtem meg. Valószínűleg megszokták már az elmúlt évek alatt, hogy Dóri az én nyakamon lóg, ha itt van. Egyik karjával átölelte a nyakamat, míg a beszélgetést követve izgett-mozgott fenekével. Nem lehetett nem észrevennem, hogy milyen formás kis hátsóval rendelkezik. Idővel nem bírtam megállni, és kezemet a combjára tettem. Teljesen úgy viselkedett, mint aki észre sem veszi.
Ahogy egyre sötétebb lett, a család jó része bement a házba, mivel azért kint már kezdett hűvösebb lenni. Mi kinn maradtunk négyen-öten, és átültünk a hintaágyra, illetve aki nem fért, azoknak melléhúztunk székeket. Itt jóval gyérebb volt a világítás. Mi a hintaágyon ültünk vele és a lányommal. A hűvösre való tekintettel mindhárman szorosan egymás mellé húzódtunk. Ekkorra átöltözött, egy bővebb szabású pulóvert vett fel. Biztos, hogy az alkohol is belejátszott, de miközben kezemet a derekán tartottam, finoman benyúltam a pulóver alá az egyik újammal, és megérintettem a csupasz bőrét, mintha csak véletlen lenne. Semmilyen látható reakciót nem mutatott, így bedugtam az egész kezemet. Úgy éreztem, hogy ilyen bársonyos, finom bőrt még nem érintettem. Teljesen magamhoz húztam, miközben annyira átöleltem, hogy kezem a hasára ért. Mivel most sem reagált, felbátorodtam. Óvatosan elkezdtem simogatni a pulóver alatt. Hol hasát, hol hátát érintettem meg finoman, a ruha rejteke alatt. Egy idő után előredőlt, hogy még jobban elrejtse ténykedésemet. Végighúztam a tenyerem a nadrágja derekán, de mivel szűk farmer volt rajta, nem tudtam belenyúlni, pedig szerettem volna. Kivettem a kezem a ruha alól, és ahogy előredőlt, végigsimogattam a fenekén. Újra a hátát simogattam, majd előrenyúltam, és kezemet rászorítottam az egyik mellére. Szinte pontosan a kezembe illett, feszes volt, és kemény.
Ettől viszont hirtelen megriadt. Megfeszítette magát, és könyökével beszorította a kezemet, nem tudtam megmozdítani, még visszahúzni sem. Tudtam, hogy nem fog patáliát csapni, így inkább finoman el kezdtem masszírozni a mellbimbóját. Egy picikét belecsíptem, majd körkörösen elkezdtem simogatni. Felsóhajtott, és ellazult. A mellbimbója olyan hegyes volt, hogy majdnem átszúrta a kezemet.
Aztán hirtelen vége lett az egésznek. A házból kiszóltak, hogy a gyerekeknek menni kell aludni, és beparancsolták őket. Ahogy mentünk befelé, érdekes módon nem néztünk egymásra, de valahogy mégsem volt lelkiismeret furdalásom. Ha jobban belegondolok szexuális tekintetben szinte semmi nem történt, de mégis úgy éreztem, hogy a legszebb kalandomon vagyok túl. Annyira fel voltam aljzva, hogy bár idegen helyen aludtunk, iszonyatosan megkeféltem a feleségemet, bár közben végig Dóri arcát láttam magam előtt.
Másnap reggel tudtam meg, hogy Dóri két hétre itt marad. Hirtelen nem tudtam mit tegyek, de éreztem, hogy nem fogok tudni ellenállni.
Levetkőzött Jennifer Aniston, hogy így népszerűsítse új parfümjét. A szép színésznő heteken át dolgozott új parfümje koncepcióján. A sztár ragaszkodott hozzá, hogy a kampány minden egyes fázisában jelen legyen, és részt vegyen a munkában. Jen régi álma vált volt, hogy saját illatszermárkát hozzon létre. Az illat Lolavie névre hallgat, és idén nyáron jelenik meg a piacon. Ami pedig Anistont illeti, a színésznő valóban odatette magát, hogy a termék promója nagyot szóljon. Jennifer mindent elkövetett, hogy a parfüm sikeres legyen. Így aztán egy pillanatig sem tétovázott, mikor felmerült, meztelenül szerepeljen az illatszert kísérő fotókon.
Élete: Jennifer Joanna Aniston amerikai színésznõ és producer 1969. február 11-én Sherman Oaks-ban, California-ban született. Szerepelt vígjátékokban, a Bruce Almighty (A Minden6ó), Office Space (Hivatali patkányok), Rumor Has It (Azt beszélik) c. filmekben, romantikus vígjátékokban, a Along Came Polly (Derült égbõl Polly) és a The Break-Up (Szakíts, ha bírsz) c. filmekben, vígjáték-horror filmben, ez a Leprechaun, és krimi-thrillerben is, ez pedig a Derailed (Kisiklottak). Nemrég bemutatott filmjei a Love Happens (Derültégből szerelem), a The Baster, és a The Bounty Hunter (Exférj újratöltve).
New York City-ben nõtt fel. John Aniston színész és Nancy Dow színésznõ lánya. Édesapja – születési nevén Yannis Anastassakis – amerikai-görög származású, a Kréta szigeten született Görögországban. Édesanyja olasz-skót származású, New York City-ben született. Jen-nek két féltestvére van, John Melick idõsebb, Alex Aniston fiatalabb. A keresztapja a színész Telly Savalas, aki édesapja legjobb barátja volt. Gyerekként egy évig a családjával élt Görögországban, majd visszaköltöztek New York City-be. Édesapja olyan szappanoperákban szerepelt mint pl. a Days of our Lives (Életünk napjai), Love of Life és a Search for Tomorrow. Jennifer kilenc éves volt, amikor szülei elváltak. Tizenegy évesen kóstolt bele elõször a színészetbe, amikor belépett a Rudolf Steiner Iskola drámakörébe. Ezek a tapasztalatok is hozzájárultak, hogy kibontakoztassa mûvészeti tehetségét. Ennyi idõs volt amikor bemutatták az egyik festményét a New York-i Metropolitan Mûvészeti Múzeumban. Jennifer a Rudolf Steiner School-ra járt New York-ban, a Fiorello H. LaGuardia High School of Music & Art and Performing Arts-on érettségizett Manhattan-ben. Az Off Broadway több darabjában, a For Dear Life-ben és a Dancing on Checker’s Grave-ben is játszott. 1989-ben költözött a Los Angeles-be, California-ba.
A költözés után megkapta élete elsõ sorozatszerepét a Molloy c. sorozatban 1990. Ebben az évben elsõ filmszerepét is megkapta, a Camp Cucamonga (Hogyan töltöttem a nyaram) c. filmben Ava-t keltette életre. A Ferris Bueller c. sorozatban az egyik fõszereplõt, Jeannie Bueller-t játszotta. A sorozatot 13 epizód után befejezték. Ezután két sorozatban, a Muddling Through-ban és a The Edge-ben kapott szerepet, de ezek is sikertelenek lettek. A sorozatok után a Leprechaun c. filmben megkapta Tory szerepét. Jennifer elment a Friends (Jóbarátok) szereplõválogatásra. Monica szerepét szerette volna eljátszani, de Courteney Cox jobbnak bizonyult a szerepre. Jen-nek nem volt oka panaszra hiszen õ egy másik fõszereplõ, Rachel Green szerepét kapta meg. A sorozat 10 éven keresztül, 1994-tõl 2004-ig futott.
A show sikeresnek bizonyult, a hat fõszereplõt megismerte a világ. Rachel frizuráját többen lemásolták. Az utolsó két évadban epizódonként 1.000.000. dollárt kapott. A sorozatnak köszönhetõen ötször jelölték az Emmy díjátadón. Szerepelt egy Heineken reklámban, de késõbb betiltották.
1998-ban a kritikusok által is dicsért The Object of My Affection (Vágyaim netovábbja) c. filmben szerepelt. A 2002-es évben a The Good Girl (Jóravaló feleség) c. kis költségvetésû filmet forgatta. 2005 végén két sikeres filmjét, a Derailed-t (Kisiklottak) és a Rumor Has It-et (Azt beszélik) mutatták be.
2003-ban forgatta az akkori legsikeresebb filmjét a Bruce Almighty-t (A Minden6ó). A címszereplõ, Jim Carrey barátnõjét játszotta. A következõ évben Ben Stiller-rel szerepelt együtt a Along Came Polly (Derült égbõl Polly) c. filmben. 2006-ban a Friends with Money (Jóbarátnõk) c. kis költségvetésû drámában jelent meg. Elõször a Sundance Film Festival-on mutatták be és korlátozott számban adták ki. Következõ filmje a The Break-Up (Szakíts, ha bírsz), 2006 június 2.-án adták ki. A nyitóhétvégén 39.17 millió dollár volt a bevétel.
2007-ben Courteney sorozatában, a Dirt-ben (Dirt: A hetilap) vendégszerepelt. Jen, Courteney riválisát, Tina Harrod-ot játszotta. A Forbes 2007-es listáján Jennifer a 10. a leggazdagabb nõ a szórakoztató iparban.
2008-ban, a 30 Rock (A stúdió) c. sorozat 3. évadában egy epizódig szerepelt. 2009 februárjában a GQ magazin címlapján szerepelt. Meztelen képek készültek róla a magazinhoz, csak egy nyakkendõ van rajta. 2008. december 25-én adták ki a Marley & Me (Marley meg én) c. filmjét. Fõszereplõt még Owen Wilson játszott. A négynapos hétvége alatt 51.7 millió dollár volt a bevétel.
A következõ filmje a He’s Just Not That into You (Nem kellesz eléggé) volt. A premiere 2009 februárjában volt. A nyitóhétvégén a bevétel 27.5 millió dollár volt. A film vegyes kritikákat kapott, Jennifer Aniston, Jennifer Connelly és Ben Affleck elismerõ értékeléseket kaptak. 2009. július 16-án Jen-t az Emmy díjkiosztón jelölték a 30 Rock-ban (A stúdió) nyújtott vendégszerepléséért.
2010-es évre három filmjét is tervezik, a The Bounty-t, a The Baster-t és a The Goree Girls. 1990-ben Charlie Schlatter-rel randizott. 1991-ben találkozott Daniel MacDonald-dal. 1994-ben szakítottak. 1995-ben Adam Duritz zenésszel volt rövid kapcsolata. 1995 és 1998 között Tate Donovan színésszel járt. Állítólag jegyesek voltak. Miután szakítottak Brad Pitt-tel járt, majd 2000. július 29-én össze is házasodtak Malibu-ban. 2005. január 6.-án mondták ki a válásukat. A válás után Vince Vaughn színésszel randizott. A közös filmjük forgatásán jöttek össze, mely a The Break-Up (Szakíts, Ha bírsz). 2006. szeptemberében elváltak útjaik. 2008 áprilisa óta együtt volt John Mayer énekessel. Augusztusban szakítottak, októberbe megint randizni kezdtek, 2009 áprilisában pedig újra szakítottak. Jennyfer Aniston pinás és meztelen képek:
A fenti jelenetek alapján a Nestyda című filmet a kötelező középiskolás tananyagok közé kéne sorolni. Tegye fel a kezét az a férfiember, aki ne szeretne hasonló tejszínhabos akcióba belefutni miután egy szál törölközőben kisétál a fürdőszobából. Szó szerint hab a tortán Kerekes Vica gyönyörű kebleinek látványa, amely szerencsére visszatérő motívumnak számít a filmben, hiszen egy másik ágyjelenetben is főszerepet kapnak a cicik, bár ott egy teknősbéka mindent megtesz, hogy elvonja a figyelmet. Persze esélye sincs. Sajnos azt kell mondjuk, nem véletlen, hogy összeállításunk legemberibb, legmeghatóbb, egyben legvidámabb szexjelenetét (pontosabban kettőt) nem magyar, hanem cseh készítésű filmben találjuk. Gyönyörű pillanat, mikor Kerekes Vica bűbájosan megkérdezi: “Akarod, hogy lepisiljelek?”
Tartalom: Oskar televíziós meteorológus. Úgy gondolja magáról, hogy sikeres ember: szerető férj, figyelmes családapa és vonzó tévés személyiség. A valóság azonban kicsit másként fest. A középkorú férfiak többségéhez hasonlóan számára is egyre nagyobb problémát okoz, hogy megbarátkozzon az öregedés gondolatával és a házassága körül sincs minden rendben. Amikor egy flört kapcsán manipulálni kezdi az időjárásjelentést, elveszíti a munkáját és az asszonyát. A gondtalan agglegény életmód, amely különböző korú szeretőkkel kapcsolódik össze, azonban nem éppen idillikus számára.
[Videók] További moziszex
Pár nappal azután, hogy férjhez kényszerítették, belehalt hüvelyvérzésébe egy 13 éves kamaszlány Jemenben – jelentette egy emberi jogi szervezet csütörtökön. Az El Sakaek nevű civil szervezet tájékoztatása alapján a kislány április 2-án hunyt el. Orvos szakértői vizsgálat szerint hüvelysérülése miatt vérzett el, nemi szervét is sérülések borították. A lányt március 29-én úgynevezett csereházasságba kényszerítették egy 30 év körüli férfihoz. A férj lánytestvére a fiatal lány családjának egyik férfitagjához ment hozzá. Az elhunyt “azok áldozata, akik gyerekek életével játszanak Jemenben” – hangoztatta az emberjogi csoport.
Az arab államban jelenleg tárgyalják azt a törvénytervezetet, amely 17 évben határozná meg azt a kort, amikor a lányok legkorábban férjhez mehetnek. A nők jogai mellett kiállók támogatják a javaslatot, míg a konzervatívok és iszlámisták elvetik. A törzsi viszonyokra alapuló Jemenben széles körben elterjedt a fiatal lányok kiházasítása. A következmények sokszor végzetesek: szeptemberben például egy 12 éves lány halt bele a szülésbe.
[Bulvár]
Orbánt talán még a lábam közé engedném, de Demszky-t már nem. Lehet, hogy csak a hatalom vonz. Nietzsche szerint a boldogság forrása a hatalom. Hát, nem tudom, lehet, hogy igaza volt az öregnek. Engem a fasz boldogít, nem a hatalom. A választási plakátokon és a szórólapokon kiglancolt, vidámra retusált gennyek mosolyognak, mint valami giccses jehovatanús fosadványon. Az egész politika undorító. Azért én még hiszek benne, hogy léteznek kevésbé korrupt politikusok is, akiket tényleg érdekel a nép, meg minden. De az ilyesmi ritka, mint az olyan rendőr, aki nem játszik össze bűnözőkkel. Welcome to Hungary !
Más: ki sem néznétek belőlem, pedig szeretek olvasni. Imádom Vonnegut, Csáth Géza, Spiró György cuccait, Karafiáth verseit. Persze nem vagyok filozófia szakos pina se, aki nem tud öltözködni, saját maga varrja a táskáját, és megvet mindenkit, aki nem ismeri az általa imádott, kimondhatatlan nevű francia írókat. Úgy érzem, megtaláltam a középutat a züllött nő és a remek társasági lény között. Megbaszott még egyéb művészet is: elkezdtem januárban agyagozni! Valahonnan a garázsunkba került egy korongozó izé. Olyan, mint amit az Magyar 1-en nyomnak délelőtt, amikor valami mucsai asszonyokat interjúvolnak, hogy milyen módon készül a korondi köcsög. Gondoltam, csinálok Bikámnak egy helyre kis hamutartót, de akárhogy is gyúrtam az agyagot, mindig fasz lett belőle. A tudatalattim tréfálkozik velem, vagy csak pusztán ügyetlen vagyok?
Miről lesz ma szó? Egy meglehetősen bizarr és spontán kalandról. Talán annyira nem is lesz izgalmas – az eddigiek tükrében legalábbis. Központi témánk a csöcs – tudjátok, ami a csajokon van.
Még tavaly nyáron esett meg a Budapest-Balatonvilágos közötti szakaszon. Ülünk a vonaton egy kupéban. Két hátizsákos matyónénivel osztjuk meg a fülkét, akik le is szállnak félidőben. A következő állomáson egy kismama száll fel, kezében egy könnyűszerkezetű, hordozható babakocsival. Barátságos polgároknak tételez fel minket és megkérdi az ajtóból, hogy van-e szabad hely nálunk? Mondjuk, hogy bőven, üljön csak le. Segítünk neki elhelyezni a kocsiját. Szép, fiatal kismama volt. A gyerek nem tudom milyen volt, nem szeretem őket. Ülünk-üldögélünk, fut velünk a vonat, szalad a táj az ablak mögött – egyszer csak így szól a csaj:
- Nem zavarná önöket, ha megetetném a kicsit?
Persze, tudtam, hogy nem egy szendvicset fog elővenni neki, hanem a mellét a szopizáshoz. Nem tudtam kihagyni, benyögtem:
- Persze, hogy nem zavar… feltéve, ha megkínál minket is.
Tudom, hogy régi népi szokás az MÁV-utasok közti elemózsia csere, de ez már átlép egy bizalmi határt. Biztos voltam benne, hogy a csaj felháborodva elviharzik, de ehelyett kacéran elmosolyodott és azt felelte:
- Semmi akadálya, de a csöppségemé az elsőbbség!
- Mi sem természetesebb – feleltem.
Nekilátott cicizni a gyereket, majd amint végzett, megböfiztette, betakargatta és visszarakta a kocsijába. A csöcsét nem csomagolta el, szenvtelenül csüngött az emlő a semmibe. Ránk nézett:
- Nos, ki lesz az első?
Bikám jelentkezett. A csaj mellé ült, szépen elhelyezkedett, félig az ölébe feküdve, és türelmesen várta, hogy „anya” a szájába adja a cicit. Szépen szopizott, majd az anyuka kedvesen figyelmeztette őt, hogy ha igazán szeret engem, hagy nekem is. Bikám abba fejezte és helyet cseréltünk. Ugyanazt a pozitúrát vettem fel. A lány melle illatos volt, puha cicibimbója pedig gumicukorra emlékeztetett. A számba vettem és elkezdtem szívogatni, először nem jött semmi, majd rájöttem, hogy rosszul szopok – nem alakult ki vákuum. Ehhez az egész bimbót be kell kapnom: ez nem olyan, mint a kólásüvegből csücsörítve inni.
Lassan elindult a szülőlé. Nem volt jellegzetes íze, inkább amolyan friss tejtermék-szerű matéria. Az illata erősebb volt, mint az íze. Valahogy a számban, a szájpadlásomon is éreztem az émelyítő, tömény illatot. Ami viszont rettenetesen felbúgatott, az maga a szituáció volt. Én is befejeztem az uzsonnát, és Bikám mellé ültem.
A lány búcsúzóul marokra fogta mellét és tréfásan Bikám felé spriccelt egy tejsugarat, ami a jobb vállán találta el a pólóját. A nő csilingelve felkacagott.
Ám Bikám döbbent arcán mindketten jót nevettünk.
Egy darabig csevegtünk a csajjal, majd le kellett szállnunk a vonatról, mert célhoz értünk.
Bikám egy darabig megbabonázva, némán baktatott mellettem, végül elmondta, hogy ez a szopizás egyszerre volt számára végtelenül bizarr és erotikus: mintha egy másik világba került volna, ahol az idegenek szoptatása teljesen természetes – gondolt is rá, hogy kiveri közben, de az már szerfelett udvariatlanság lett volna, és talán a csaj sem örült volna egy adag spermacsataknak a gyatyáján. „Mi sem vagyunk állatok!” Azon vitatkoztunk, hogy vajon a csajnak is olyan jó volt-e, mint nekünk?
Már amikor felszálltunk, nagyon éhesek voltunk, de nem számítottunk rá, hogy ilyen különleges étekben lesz részünk: mit nekünk az a drága zsömle és ivólé, amit valami fejkendős, izzadó pronyó körbetologat bevásárlókocsiján a kupék között??
- Micsoda nő! – mondta T.
- Hiába csinálták meg, azért még ő is szereti a kényeztetést – feleltem, és gondolatban már a fagyizónál jártam: desszertet követeltem a tejcsata után.
Bikámom annyira beindult az élménytől, hogy azt mondta nekem, nem érdekli, ki látja meg, de most azonnal meg akar kapni… akarom mondani, baszni!
Balatonvilágosnál a vonatállomástól indul felfelé egy kis emelkedő, ahol sok bokor van és csodás panoráma nyílik a Balaton délkeleti csücskére. Elindultunk felfelé. Kinéztünk egy jóképű bokrot és belebújtunk. Mivel csak egy gyors menetet terveztünk, mindketten csak a gatyánkat toltuk le.
Azt hittük, senki sem látja röpke párzásunkat, pedig de. Egyszer csak hallom, hogy egy borízű hang kiabál valahonnan:
- Disznó állatok!
Megriadt őzikeként körülnéztünk. Az úttest mögött, az egyik nyaralóban, egy szalonnásan kövér nő fürdőruhába kötözve állt, mellette szalmakalapos ura, kiköpött
Zimmer Feri, atlétatrikóban. Az asszony a törülközőjét, amin minden valószínűség szerint eddig döglött, most a szája elé szorítva, sóbálvánnyá merevedve állt. Igen, abból a szögből tényleg mindent látott, nem takart eléggé a vegetáció. Az ura még egyszer ránk kiabált:
- Takarodjatok innen, a kurva anyátokba, mert kimegyek! Ezt mégis hogy képzelitek, micsoda dolog ez? Jó érzésű emberek és gyerekek is vannak errefelé!
Bikám egy cseppet sem jött zavarba – vagányan visszaszólt neki:
- Mindjárt végzünk, fater!
Az öreg szó nélkül feltépte a kaput, és sebes léptekkel megiramodott felénk.
- Siess, Tomi! Sokáig tart még?– ziháltam neki.
- Ha már elkezdtem, be is fejezem!
Felgyorsítottuk a menetet. Csak úgy csattogott a picsám.
Az öreg már a portája előtti árokparton volt.
Bikám lélegzete egyre gyorsult.
Az öreg átszaladt az úttesten.
Bikám üvöltve élvezett a hátamra, éreztem, ahogy forró magmája menetet vág a bőrömre ülepedett izzadt porban. Már majdnem elkapta a fater a hajamat, de előtte gyorsan felhúztuk a gatyánkat (letolt nadrággal elég nehéz futni) és elrohantunk.
- Meg ne lássalak titeket még egyszer errefelé, állatok! – hallottuk a hátunk mögül.
Ez volt a nagy nyári kalandunk.
Rájöttem valamire a napokban: Bikámnak van egy titka. Az utóbbi időkben, minden második szerda este eltűnik, és csak reggel jön haza. Még ma kiszedem belőle, és holnap elmesélem nektek. Esküszöm, holnapra kiszedem belőle, mit titkol előlem és hova tűnik el hosszú órákra…
[Lolita történetek]
