Szexpláza

A Symantec biztonságtechnikai cég közzétette legújabb felmérését a 18 év alattiak netezési szokásairól, különös tekintettel a keresőkbe leggyakrabban beírt kulcsszavakra. A tanulmányban külön-külön vizsgálták a 13 és 18, a 7 és 13 év közöttiek, illetve a hét évesnél fiatalabbak, illetve a fiúk és lányok keresési szokásait, azonban a legnépszerűbb keresőszavak élmezőnye minden csoportban nagyjából ugyanaz volt. Az első három helyen a YouTube, a Facebook és a Google áll (hogy miért írja be valaki a Google-be, hogy Google, rejtély), aztán a szex, majd különféle közösségi oldalak, és böngészőben játszható online játékok. A legnépszerűbb híresség a Google nagy felméréséhez hasonlóan a gyerekek körében is Michael Jackson volt, éppen csak megelőzve Taylor Swift country-pop énekesnőt.
Meglepő módon a pornó a legfiatalabb korosztályban, 7 év alatt is a negyedik legnépszerűbb keresőkifejezés volt, és ennél feljebb a 13-18 köztiek között sem lépett (igaz, ott a negyedik helyezett „sex” mellett a hatodik lett a „porn” szó). A felnőtt témák a fiúk körében sokkal népszerűbbek, de a lányoknál is ott van a top10 keresőszóban a szex, és a 24. helyen a pornó.
A felmérés egyik fő tanulsága, hogy a gyerekek sem kizárólag szórakozásra használják a netet, ezt mutatja a Wikipedia jó helyezése, és hogy több webes áruház (Ebay, Amazon, Best Buy, Target) is bekerült a legnépszerűbb keresőkifejezések közé.

Pavlik Tünde Playmate szeretne lenni. További Pavlik tünde a Szexplázán – Az Olimpiq oldalon

További Claudia pornó – A többi Plázacica itt

Tíz éve vagyunk házasok Andival. A szexuális életünk még mindig elég jó, mindketten 30 – asok vagyunk.
Mindketten egy különleges vágyat hordoztunk magunkban: befogadni harmadiknak egy férfit szeretkezésünkbe. Tudom, furcsán hangzik, de ha belegondolunk: nővel sokszor voltam már, egy férfit viszont még soha nem érintettem meg. És párom is ezt találja izgatónak. Szex közben sokat beszélgetünk erről, nagyon felizgat mindkettőnket.
Tavaly végre sikerült összehoznunk. Párizsban nyaraltunk.
A szálloda koktélbárja nagyszerű területnek tűnt arra, hogy becserkésszünk valakit. Végül is nyaralunk, nem? Andi feszes miniruhácskát vett fel, amely alaposan kiemelte asszonyos farát és méretes kebleit. Szőke rövid haja pedig arcának szépségét mutatta. Magára hagytam a bárpultnál, megegyezvén: majd egy fél óra múlva visszamegyek, hátha addig sikerül valakivel összejönnie. Nem kellett csalódnom páromban: sugárzó szexualitása megtette a magáét: mire visszatértem, már nem magányosan iszogatott. Mellette agy nagydarab fekete fiatalember, és már messziről látszott, hogy nem csak az ismerkedő – közelségben vannak, hanem erősen fűzi szívem hölgyét. Elfogott az izgalom és a reménykedés. A fiatalember szintén 30 – as lehetett, de ezen kívül nem sokban hasonlított hozzám, esetleg magasságban. Szürke öltönye boltozatos mellkast takart, alaposan ki lehetett gyúrva, sehol egy csepp felesleg rajta, ellentétben az én enyhe pocakommal, és átlagos testemmel. Fel volt már készítve, mert odaérkezésemet és bemutatkozásomat nem kísérte meglepetés, ellenkezőleg, kissé szemtelen módon Andi derekára tette a kezét, amolyan birtokló – módon. Annyira persze ez nem zavart, mi akartuk a játékot, de azért valami megmozdult bennem, ahogyan feleségem csillogó szemmel nézett a jóképű néger srácra. Ő is bemutatkozott, Henry – nek hívták, és üzletemberként tevékenykedett. Rendeltem még egy kört, és felhorgadó vággyal figyeltem, hogy keze már lejjebb csúszott, nejem szoknyácskája alá, aki ellenkezés hlyett széjjelebb csúsztatta a lábait, és kissé rekedten törte tovább az angolt. (Mivel franciául nem tudunk, csak franciázni…)
Külső szemlélő számára ők egy párnak tűntek, és én voltam az idegen, a gondolattól pedig erős vértolulás indult meg az altestem irányába. Szerencsére nem sokan voltak a bárban, így nem láthatták, ahogy Henry kivette kezét párom szoknyája alól, és vastag lucskos újját felkínálja Andinak, aki behunyt szemmel szopogatta le róla saját levét. Vadító pillanat volt, alig vártam, hogy már láthassam, ahogyan a néger srác dákóját kényezteti.
Sokat nem is szöszmötöltünk már, hanem elindultunk a lift felé hármasban. Bent pedig, miután elindultunk, elszabadultak a vágyak. Andream a nála egy fejjel magasabb férfi karjaiba vetette magát, és rekedten búgva csókolta a vastag ajkakat. Majd szétrobbant a gatyám.
Szenvedélyes párosuk a szobában nagy nehezen vetkőzve – botladozva eljutott a széles ágyig, míg végül mezítelenül, rám ügyet sem vetve ziháltak együtt. Gyönyörűek voltak, feleségem nagy mellein a mellbimbók az égnek meredten jelezték vad izgatottságát, széttárult csupasz puncija pedig csillogott a nedvektől. A ráfekvő. és őt csókoló Henry színizom teste, kőkemény fara is izgató látvány volt, de ahogyan félkemény péniszét is megláttam, összefutott a nyál a számban. Volt vagy 22 centi, mindemellé vastag volt, a makkja pedig nagy és ébenszínű volt. Heréi is ehhez illően méretesek voltak. Olyan volt, mint egy fekete félisten, nem csoda, hogy kedvesem teljesen elveszítette a kontrollját. Hát még, amikor Henry lejjebb csúszott, és csupa – lucsok punciját kezdte el nyalni, hosszú nyelvével, gyapjas fejét befúrva a hófehér combok közé. Nem bírtam tovább, és lehajigálva ruháimat odasiettem én is, és letérdelve az ágy mellé Andi arcát csókolgattam, miközben fülébe suttogtam mindenféle dícséretet, hogy milyen ügyes, és gyönyörűek együtt, tegyen meg mindent a férfinak, amit az csak akar. Én is bármit megtettem volna neki, formás – izmos sötét tomporát figyelve. Párom széttárta a lábát, amennyire csak lehet, hogy alkalmi partnere hozzáférjen szépséges szírmaihoz. Ziháltak mindketten őrült – módra, de magam sem voltam másképp. Aztán helyet cseréltek, és egyszeriben ott ágaskodott a pompás és hatalmas farok, amelyet Andreám vadul kényeztetni kezdett bő nyállal. Valószínűleg már azt sem tudta, hol van, csak leborult a fekete fallosz – bálvány elé, és tuszkolta a szájába , kéjes morgásokat kicsalva Henry ajkai közül. Szerettem volna besegíteni neki, megnyalogatni a szép hímvesszőt, és a duzzadó heréket a számba venni, de úgy éreztem, még nem jött el az én időm.
Még nem láttam ilyennek a feleségemet, elvadult és megszállott volt, majd farkánál fogva magára húzta a néger pasit, hogy égnek meredő lábai közét megtöltesse a nyálától nedves dákóval. Mindenféle komplikáció nélkül belecsusszant a sötét dárda, és szinte állatias hangokat adtak ki magukból, ahogyan betörte kedvesemet az ágyba és úgy dugta, mint egy gép. Egy domináns hím hágta a nőstényt, miközben én az ágy mellett térdepelve bámultam tökéletes párosukat. Henry izzadt és kerek feneke úgy járt, mint a dugattyú, valószínűleg lesznek fájdalmai asszonykámnak később, de ezzel senki sem törődött, legfőképpen ő nem. Amikor egy pillanatra megpihent a sportos hátsó, nem bírtam megállni, és belenyaltam a kesernyés – nedves ánuszába. Nem mozdult, csak felhörrent, ezáltal feljogosítva éreztem magam arra, hogy mint “férfi a férfinak” nyelvemmel igyekezzem kényeztetni segglyukát. Észtveszejtő pillanatok voltak, majd újra elkezdte dugni Andimat, így csak néha tudtam belenyalni a fenekébe.
Nőm sikoltva ért el a csúcsra, de Henry nem állt meg, és tovább járt a “cölöpverő”, még két diadalmas sikkantással jelzett orgazmusig, mígnem ő is remegve és hörögve beleélvezett a húsvörösre dörzsölt szétdugott punciba. Legördült róla lihegve, és előttem pedig a bőségesen szivárgó ondótól csillogó pina teljesen kitárult. Tudtam a dolgom. Feljebbcsúsztam az ágyon, és mélyeket szippantva élvezve az illatokat elkezdtem nyelvemmel tisztogatni. A szemérmdomb, majd lejjebb, a csikló, és a csupa geci vágat. Élveztem az ízeket, a forró spermát és a puncinedvet, a drágám még meg is feszítve testét még újabb adagot tolt ki réséből, hogy nektárjaikat élvezhessem. A látvány újra feltüzelte a féfit, mert félkeményen ágaskodott már, ahogy felpillantottam. Ráadásul nem is messze: párom combján pihentette, centikre a nyalakodó fejemtől. Én ezt felkínálásnak vettem, és végre nyelvemmel megérinthettem a szép hímvesszőt. Alig fért a számba, de azért amennyit lehetett, benyeltem belőle. Csupa nedv és illat volt, elragadott a szenvedély, és szoptam, ahogyan a “torkomon kifért”. Andreám keze pedig elkezdett járni a csiklóján, ahogyan azt nézte, hogy férje a brutális dákót kényezteti, akár egy ribanc.
Az újra ereje teljében lüktető fekete fallosz kicsusszant ajkaim és kezeim közül, hogy égnek meredő fenekem mögé álljon, az ágy végébe. Nem hagytam elárvulni magam, ismét visszatértem kedvesem puncijához, hogy alaposan kinyaljam. Egyszerre csak megéreztem, ahogyan kerek farpofáim közé elkezd nyomakodni a nagy szerszám. nem mondhatom, hogy nem ijedtem meg. Ez szét fog szakítani – futott át az agyamon, de mégis eszelős módon kívánva toltam felé faromat. Úgy látszik Henry – be is szorult erősen a biszexualitásból, bá az sem kizárt, hogy az alfahím úgy gondolta, hogy bírtokába veszi a gyengébbik hímet is. Erős fájdalom lüktetett altestemben, ahogyan a méretes dákó szerencsére sikamlós makkja lassan becsusszant ánuszomba. Tudtam, hogy itt már nincs megállás, és megadtam magam, felkínálva meredő hátsómat a domináns hímnek. Ki – és vissza, ki – és még mélyebben vissza, egyre jobban fájt, de mégis kéjesen vettem tudomásul az egészet, miközben péniszem egyre picibbre zsugorodott, mintha elfogadta volna női szerepemet. Elkezdett engem is megdugni, néha könnyeket csalva a szemembe, ahogyan még mélyebbre fúrta belém hímtagját. Ahogyan rátágultam, egyre élvezetesebb lett az egész, no meg a helyzet extremitása is elvarázsolt. Én lettem a ribanca, a megalázott, akin kitöltheti gerjedelmét, és ez így volt jó. Hosszú idő után rátört az orgazmus, és olyan mélyen lökte belém a farkát, hogy felvonyítottam. Ám ahogy lassan kicsusszant belőlem, óriási hiányérzetem támadt. Megéreztem a kibuggyanó spermáját a lüktető segglyukamból, ahogyan megindult lefele a heréimet csiklandozva a combomra. Eldőltem, mint egy darab fa, és ő is hasonlóképpen.
Nekem azonban nem csak a fenekem lüktetett fájdalmasan, hanem heréim is a kielégületlen izgalom miatt. Szerencsére Andi megszánt, és igyekezett szájával segíteni rajtam, bár sokáig még csak nem is kezdtem megnagyobbodni, nemhogy merevedni. Henry nézte az akciónkat, az én – övéhez képest kicsi farkam, amely lassan eljutott a kirobbanó orgazmusig – ráadásul megpuhultan.
Ez volt az első az életünkben hármasban, amelyet egy hétig folytatgattunk. Henry szinte ott lakott a mi szobánkban, gyakran használva páromat, vagy engem a kielégülésére. Nagyszerű nyaralás volt, szó szerint kéjutazás.
Idén sajnos nem, de jövőre újra tervezzük a kirándulást. Nem bánnám, ha ismét találkoznánk Henry – vel, aki esetleg hozná magával ágyunkba néhány hasonló barátját.

Kora délután búcsúzunk el. A hazafelé úton a főnököm felteszi azt a kérdést, amelyen már én is sokat gondolkodtam:
“Beszéltél már azzal a céggel, ahova mentél volna dolgozni?”
“Nem… pénteken nem volt rá időm, és túlságosan össze voltam zavarodva… Nem tudtam, hogy mit mondjak nekik.”
“Rendben. Hétfő reggel kezdjél ott, ahogy megbeszéltétek. Ha a munkaszerződés miatt kérnék a kilépős papírjaidat, mondd azt, hogy beteg a személyügyesünk, de utánanézel. Szerdáig dolgozz ott, majd mond azt, hogy magánügyi okok miatt, bár borzasztóan sajnálod, de sajnos nem maradhatsz.
Jó lenne, ha csütörtökön már nem kellene bemenned, úgyhogy lehetőleg reggel közöld velük. Addig is minden nap, amikor ott végeztél, gyere be hozzánk. Mindig hívj fel telefonon, amikor elindulsz.
Amikor a céghez mész, úgy öltözöl, ahogy akarsz, de mire bejössz az irodába, bugyi ne legyen rajtad. Neked van kocsid, nem?”
“Van, csak most épp szerelőnél. Kedden lesz kész, ha hinni lehet az ügyfélszolgálatosnak…”
“Rendben. Gyere taxival, ne mássz át a városon pucér puncival. Lehet, hogy megdugnának párszor útközben, ami nem is lenne baj, viszont iszonyú mocskosak az utcák és a közlekedési eszközök. Ne felejts el számlát kérni. Mármint a taxistól. És még egy: sürgősen borotváld le a pinádat, egyetlen szőrszálat sem akarok látni rajtad legközelebb.”
Ez a megoldás számomra is tökéletesen megfelel, bár az “új” helyen nagyon kínosan érzem magam. Jópofa cégnek tűnik, az első nap szinte alig adnak munkát, főleg a munkatársak bemutatása és a különböző feladatokkal való megismertetés zajlik. Ettől függetlenül igyekszem minél többet magamra vállalni, hogy később elhigyjék, komoly oknak kellett lennie, ami miatt lelépek.
Esténként bementem a céghez – a főnököm úgy viselkedett velem, mintha soha, semmi sem történt volna köztünk. Egyetlen apróságot leszámítva: valahányszor megérkeztem, leellenőrizte, hogy valóban babapopsi-simaságú-e a puncim. Ezt követően megnéztem, milyen SOS munkáim vannak, ami valóban nem tűrt halasztást, azt gyorsan megcsináltam, a többit pedig rendszerezve előkészítettem csütörtökre. Valójában nem volt különösebb gond. Azzal ugyan tisztában voltam, hogy meg fogok szakadni a melótól, de ezek főleg adminisztratív jellegű feladatok voltak, tárgyalás, szerződés-előkészítés, fontos megbeszélés nem volt ezekben a napokban, kivéve Vincent látogatását, de ő inkább csak ismerkedett – távollétemben – a céggel és a főnökömmel, szerződéskötésre, komolyabb tárgyalásra nem került sor.
Szerdán beszéltem az “új” főnökömmel. Nagyon meghökkent, főleg a “nagyon komoly magánéleti okokra” való hivatkozásnál, amelyet akkora sóhajjal hoztam a tudomására, hogy nem is mert faggatni. Szerdán sokáig maradtam, hogy mindent rendbetegyek, és minél kevesebb fennakadást okozzak, majd beugrottam a végre megjavított Kispolskimba, és már siettem is az igazi főnökömhöz.
Nagyon be voltam sózva: szombat óta lényegében semmi sem történt, és majd megőrültem a vágytól. A pár másodperces tapogatások, amikor a borotválkozás minőségét ellenőrizte, csak még jobban felhergeltek, ám szexről, kielégülésről szó sem volt. Este, amikor beestem az ágyba, majdnem magamhoz nyúltam, ám valami furcsa, megmagyarázhatatlan félelem visszatartott. Biztos voltam benne, hogy erről is be kellene egyszer számolnom, és nagyon szégyelltem volna. Ráadásul nem voltam teljesen biztos benne, hogy egyáltalán szabad-e.
Már majdnem megérkeztem a céghez, amikor rádöbbentem, hogy nem vettem le a bugyimat. A következő közlekedési lámpánál gyorsan feljebb igazítottam a szoknyámat, felemeltem a fenekemet, és letoltam. Miután kiléptem belőle, illedelmes kislányhoz méltóan lehajoltam érte, hogy fölvegyem és elrakjam a ridikülömbe. Amikor újra felültem, és lecsekkoltam az – egyébként még mindig piros – lámpát, gyorsan körülnéztem, nem látott-e meg valaki. Meglátott. A szomszédos autóból úgy bámult egy pasi, hogy attól tartottam, kiesik a szeme. Bár az ő sávjából elvileg nem lehetett balra fordulni, ez a legkevésbé sem zavarta: követni kezdett. Tettem néhány kört, hogy lerázzam. A céghez persze nem tudott volna bejönni utánam, hiszen a parkolóőr megállította volna, ám nem akartam, hogy megtudja, hol dolgozom.
Mint ha mi sem történt volna. Kedves, távolságtartó, korrekt. Azt sem tudom, melyik lábamra álljak. Napok óta egy merő erogén zóna a testem a hajam szálától a kisujjam körméig, amióta csak a saját külön bejáratú rabszolgájává és ribancává tett, azóta először térdelnék elé megalázottság nélkül, színtiszta lelkesedéssel, de úgy látszik, most nem kell. Dolgozunk. Egyeztetjük, mi minden vár rám holnap, és ebbe a “mi vár rám”-ban kizárólag csak munkaügyi témák férnek bele. Néha már szinte zihálok, annyira kapkodom a levegőt. Végül: “Hazaviszlek”.
Az én kocsim meg persze a parkolóban marad, de ki bánja?
Összeszorítom a combomat, ráhomorítok az ülésre: annyira fel vagyok izgulva a várakozástól, hogy szinte a szövet dörzsölésétől el tudnék élvezni. Csak “szinte”. Ami pillanatnyilag édeskeveset jelent. Helyesebben: izgalmat, felizgulást, élvezkedést, de nem élvezetet. Rámszól, tegyem szét a lábam. A hangja és az utasítás elég hozzá, hogy már-már önkívületi állapotba kerüljek. Belekapaszkodom az ülésbe kétoldalt, kérlelni kezdem, bár képtelen vagyok megfogalmazni, mit is szeretnék.
Hagyd ezt abba – csattan föl, és én megpróbálom. Elengedem az ülést, nem szólalok meg többé, de a lábam remegését nem tudom csillapítani.

Elveszi a kezemből a kulcscsomót, ő nyitja az ajtót, előreenged. Ahogy belép utánam, nem is látom a mozdulatot, csak a végeredményt érzékelem, döbbentem, fájdalmasan: hatalmas pofont kevert le. Elakad a lélegzetem, lehajtom a fejemet. A kulcsot az előszobában álló asztalkára dobja, megfogja az állam, felemeli a fejem. És újra pofonvág, a másik kezével. Kicsordul a könnyem, de már nem jajgatok. Leveszi a cipőjét, a fürdőszobába lép, kezet mos – nekem csak int, tegyem ugyanezt. Majd belemarkol a hajamba, a szoba felé lódít: Vetkőzz, és aztán feküdj hanyatt az ágyra.
Kapkodom le magamról a ruhát. Nem kommentálja, csak néz, egyetlen szó nélkül. Az arcáról nem tudok leolvasni semmit, igaz, ránézni is alig merek. Amikor lefekszem, kilép a szobából, nemsokára a táskájával tér vissza. Szemellenzőt rak rám, komolyabb, mint egy kendő, alul sem lehet kilátni, szinte teljes a sötétség. Kezeimet, lábaimat kiköti az ágy négy lábához. Majd vár. Percekig nem történik semmi, újra reszketni kezdek.
“Nem érdekel, mikor és mennyire izgulsz fel. Ha kíváncsi vagyok rá, megkérdezem vagy megnézem. Nem játszhatod a kéjvágyó kis kurvát, mert pontosan tudom, hogy mire van szükséged, és mindig pontosan tudom azt is, hogy meg akarom-e ezt adni neked. Ha látni akarom az izgalmadat, szólok, hogy megengedem. Ha nem, úgy viselkedsz, mint ha nem éreznél semmit – akár korbáccsal verlek éppen, akár megőrülsz az izgalomtól, akár épp elélvezel. Most csöndben leszel. Húsz korbácsütést kapsz mindkét melledre és a pinádra. És még annyit, ahányszor feljajdulsz.”
Halkan beszél, nyugodtan, mintha csak esti mesét mondana. Dermeszt minden szava.
Szinte be sem fejezi az utolsó mondatot, váratlanul és nagyon erősen már le is csap a korbáccsal. Annyira felkészületlenül ér, hogy azonnal felkiáltok. A továbbiakban viszont igyekszem szót fogadni. Újra és újra lesújt, felváltva a két mellemre. A korbács kötelekből lehet összefonva: közepesen hosszú, többágú műtárgy, legalábbis úgy tűnik. A számba harapok, egyre nehezebb megállni jajgatás nélkül, zihálok, rángatom a kötelékeimet, bár sejtem, a – viszonylagos – hallgatás ellenére ez azért nem felel meg tökéletesen az “úgy viselkedsz, mintha nem éreznél semmit” előírásnak.
A két mellemet összesen negyven csapás éri, a vége felé egyre erősebbek, az utolsó néhánynál bármennyire próbálkozom, szinte folyamatosan jajgatok.
Helyet változtat, érzem a matracon, ahogy arrébb mozdult. Rettegek attól, hogy a következő húsz a puncimat éri, szeretném összehúzni a lábomat, persze eredménytelenül. Reménykedem, hátha itt kicsit finomabb, kicsit fájdalommentesebb lesz, de ez hiú reménynek bizonyul. Már az elsőnél úgy érzem, elviselhetetlen a fájdalom. Csikorognak a fogaim, annyira igyekszem hallgatni, ám a tizedik környékén nem bírom tovább, “Ne…!” – kiálltok fel, rángatom a fejem, de folytatja, a következőnél sírni kezdek, és aztán, egy erősebb csapás után újra felsikoltok.
Lassan, nagyon lassan ér véget, de itt az utolsók nem olyan rettenetesen erősek, mint a mellemnél.
A puncimba nyúl, közben megkérdezi:
“Mennyit érdemelsz még?”
Alig bírok megszólalni, elakad a hangom:
“A melleimre… azt hiszem, hetet… a puncimra ötöt…”
“Egészen jól számoltál. Örülök, hogy a nyafogás közben erre azért volt energiád.”
Kihúzza az ujját. Csurom nedves, az arcomra törli.
Várom az ütéseket, vagy inkább: remegek tőlük. Hideg izzadtság csúszik végig a bőrömön, amikor meghallom a táska zárjának csattanását, nem merek hinni a fülemnek, és annak, amit a zaj jelenthet. Úgy tűnik, a plusz ütésekhez másik eszközt vesz elő. Nem is titkolja.
“A vergődésedért plusz egy ütést kapsz mindenhova, pálcával.”
Csattan, egészen másképp, mint a korbács. Élesebb, csípősebb, fájdalmasabb. Bárhogy próbálkozom, újra és újra felsikoltok, ahogy végigszánt a bőrömön. A mellemre leszámolt nyolc ütést a puncim követi. Precízen céloz: néha a nagyajkamat üti, néha a vágásba céloz, néha keresztben sújt le. A hatodik után két ujjával széthúzza az ajkaimat, végigfekteti a pálcát a puncimon.
“Szeretnél ide még egyet?”
“Nem… ha lehet, inkább nem, kérem….” – nyögdécselek, bár biztos vagyok benne, hogy úgyis meg fog ütni.
“De azt szeretnéd, ha megbasználak?”
“Igen… igen, uram” – Igen. Bár lüktet a puncim a fájdalomtól, ahogy elhangzik a kérdés, pontosan tudom, hogy alig várom, belémhatoljon. Bármivel, de lehetőség szerint a farkával.
“Előtte hány ütést bírnál elviselni ide, cserébe azért, hogy bedugjam a farkamat ebbe az ócska kis pinába?”
“Amennyit… amennyit csak jónak lát uram… nem tudom…”
Két, majd rögtön utána három ujját nyomja belém, nagyon durván, nagyon gyorsan. A testem jobban fogadja, mint az agyam: megdöbbennék, de a hűvelyem már tágul is. Egészen közel hajol a fülemhez. “Hiszen te alig várod kicsikém, hogy az egész öklömet beléddugjam…” Kirántja az ujjait, fölém térdepel, és a számba nyomja a farkát. Ebben a pozícióban lényegében nincs is módom arra, hogy rendesen leszopjam. Helyettem is megfogalmazza a szituációt: “Jól van, te kis szopóskurva, itt épp itt az ideje, hogy végre jól szájbabasszanak”.
Kapkodom a levegőt, fuldoklom, szinte a torkomig nyomja a farkát. Igyekszem használni a nyelvemet is, hogy minél nagyobb élvezetet okozzak, de ezzel nem nagyon törődik: kínozni akar, és sikerül is neki. Az utolsó pillanatban lerántja rólam a szemellenzőt, és beborítja az egész arcomat ondóval.
Szó nélkül leszáll rólam, kimegy a szobából, talán a fürdőszobába. Viszonylag hosszú idő telik el, mire visszajön. Eloldozza a kötelékeimet, utasít, hogy menjek el pisilni és alulról mosakodjak meg – ebbe az arcom nyilvánvalóan nem tartozik bele, pedig már rendesen rászáradt az ondó.
Amikor visszaérek, újra le kell feküldnöm, újra rámteszi a szemellenzőt, új elemként, fülhallgatót tesz rám. Klasszikus zene szól, talán rádióból, mindenesetre műsorvezetőnek, pláne az időpont közlésének nyoma sincs, csak opera oratórium hátán. Mielőtt kikötözne, bugyit húz rám – utána pedig a már klasszikus széttárt kéz-láb pozíció. Egy pillanatra elhúzza a fülhallgatót, kedvesen közli: Hát akkor további jó szórakozást – , félrehúzza a bugyimat, és belémnyom egy vibrátort. Miközben visszaigazítja a fülhallgatót és a bugyit, nem felejti el bekapcsolni. Az utolsó, amit érzek, az az, hogy rámdob egy vékony takarót.
Fogalmam sincs, hova megy, egyáltalán: elmegy-e, csak azt érzem, hogy megőrülök a vágytól. Telik az idő, a vibrátor teszi a dolgát, a puncim folyamatosan lüktet, ám elélvezni így nem tudok. Dobálom magam, nyöszörgök, könyörgöm hozzá, hátha hallja, egyre hangosabban, és egyre több mindent ígérve. A “bármit”, az “akárhányszor”, és az “akárhol” minden mondatomban előfordul.
Órák telnek el. Váratlanul megérzem, hogy a közelemben van. Leveszi a szemellenzőt, a fülhallgatót, kikapcsolja a vibrátort, de nem engedi el.
Kedvesen, gonoszul mosolyog. “Ezt a bármit, bármikor, bárholt beszéljük meg kicsit pontosabban – szólal meg, és egészen picit megmozdítja a rudacskát – Szóval komolyan gondolod, hogy szó szerint BÁRMIT megtehetek veled?
Igen, igen, igen – mondom, olyan gyorsan, hogy a három szó szinte egynek tűnik.
“Bármit, bármikor, bárhol. Akár mások előtt is. Akár másokkal is. Akárkivel. Tamással, Tamásokkal. Akár jelen vagyok, akár nem. Ha akarom, könyörögni fogsz minden járókelőnek, hogy legyen szíves megbaszni. Ha akarom, holnap lefekszel minden pasassal a cégnél, már amelyik igényt tart a redves picsádra.”
Folynak a könnyeim, miközben bólogatok.
Rendben. Fogd meg ezt a vibrátort – mondja, miután kikötötte a kezemet és a lábamat.
Elővesz egy fényképezőgépet, majd utasításokat ad, hogyan feküdjek, üljek, hogyan dugjam magamba a rudat, mennyire húzzam ki, milyen szögben álljon.
Pontosan kiszámított utasításokat ad: a mozdulataimmal tovább izgatom magam, ám egyik mozdulatsor sem tart annyi ideig, hogy valóban elélvezhessek. Amikor befejezte a fényképezgetést, rámszól, nyalogassam le a vibrátort, majd elveszi tőlem. Újra kikötöz, betakar és elmegy. Biztos vagyok benne, hogy ma este már nem jön vissza. Pár perc múlva zokogni kezdek.