Szexpláza

Pár percnyi hírnév jutott nekik, majd szembesültek az igazi élet show-tlan valóságával: mesés karrier és gazdagság helyett csalódás várt rájuk. Sorozatunk harmadik része a valóvilla szexis, szőke Ágicájáról szól. Imádott anyukájának akart bizonyítani, hiszen a Való Világba szülője nevezte be három unokatestvérével együtt. Szögeczki Ági, vagy ahogyan megismerte az ország, Ágica azt mondja: nem remélt mesés gazdagságot vagy szédületes médiakarriert a műsortól, bulinak fogta fel az egészet. Tovább a teljes cikkre

Volt, aki félénken, volt, aki vagányabban várta egy szál bikiniben és magas sarkúban, hogy behívják a Playboy-válogatásra tegnap, ahol amatőr, de vagány csajokat, pontosabban barátnőket kerestek a jövő évi címlapra. A lányok többsége még sosem pózolt kamera előtt, így a tapasztaltabbakat kérdezgették, hogyan mozogjanak és pózoljanak a kamera előtt annak érdekében, hogy a legjobb oldalukat láthassa a Radnai Péter főszerkesztő és Nánási Pál fotós alkotta zsűri. “Jaj, én annyira izgulok, pedig voltam már fotózáson. Nem tudom, elég előnyös-e ez a bikini. Azt sem tudom, milyen lányokat keresnek, remélem, van esélyünk. Engem egyébként mindenbe a barátnőm rángatott bele, úgyhogy én mosom kezeimet” - nevetett Erika, amikor arról faggattuk, miért jelentkezett a castingra. Tovább a teljes cikkre

Látható egy nagyméretű kép, rajta egy nő, Nagy Kriszta, az alkotó és egy férfi – felismerhetően Árpa Attila közszereplő – talán szexuális együttlétének egy megörökített pillanata. Mintha dokumentáció lenne, mintha fotó, de mivel egy művészeti vásár kiállításának keretei közt jelent meg, és technikáját tekintve festmény, joggal gondolhatjuk, hogy ez egy műalkotás.
Mi történik velük a képen? Egy aktus – nem igazán személyes, nem igazán gyengéd, nem igazán a szerelmes pozitúrák egyike -, amiben a nő mint szexuális tárgy van jelen, ami persze nagyon is lehet izgató. Ott van az erotika, de mintha nem ugyanazt jelentené mindkettőjük számára a történés. A pasi élvez, nem akarja, hogy zavarják ebben, és ennek érdekében odavet csipetnyi szerelmi vallomást. A lány mozdulatából és kérdéséből kiderül, hogy ő nem annyira baszni szeretne, mint inkább az előmeneteléről beszélni.
Egy nőnek, aki hímek vonzalmának tárgya, van-e más esélye, hogy szakmai tudásának megfelelően dolgozhasson, mint hogy játékszerré váljon szerelmi vadászatokban és testi kielégülés eszközeként? Mondhat-e nemet, hogyan mondhat nemet úgy, hogy ne sértse a macsó férfiasságát, azon túl, hogy már alaphelyzetben sérti azzal, hogy nem csak egy két lábon járó pina?
Miért teheti meg egy férfi, hogy kihasználja a helyzetét, miért fogad el valamit, amit talán nem is akarnak neki adni, miért nincs emiatt zavarban, miért nem szégyenkezik kicsit emiatt, mért nem jut eszébe, hogy az ő anyja és lánya is nő?
Azért, mert egy férfi nem feltétlenül viselkedik úgy, mint egy “férfi”, és vannak nők, akik úgy döntöttek, hogy ha nekik ez a labda jutott a játékban, akkor ezzel játszanak, és vagy sikerül, vagy nem alapon részt vesznek benne, így azzal jutnak előre, amivel lehet. Hogy ez nekik okoz-e morális problémákat, erre személyes tapasztalat hiányában nem tudok válaszolni, tehát ez éppen olyan kérdés marad, mint a férfiak esetében. Azok a nők, akik az ilyen játékokban részt vesznek, tüzelő nőstényként lépnek a férfi vadászterületére. Azt hiszem, ha olyan párról van szó, ahol a hím is és a nőstény is ugyanazt játsszák, tiszta a helyzet, és a másikkal szemben legalább nem kell feszegetniük a morál problematikáját. Ez, ha nem is túl szép és romantikus, de tiszta, tisztán gusztustalan. Nekem mindenképp, de hát a világ az már csak olyan, amilyen, én mondjuk nem gondolom, hogy részt kell benne vennem.
Az általános szereposztás a következő: a hím álló farokkal szelektál a pozícióra váró nőstények közül, melyik is legyen a poszton, többnyire olyan szempontok szerint, hogy ki az, akit meg lehet baszni. És van a nőstény, aki mindent megtesz, hogy abba a kategóriába kerüljön, akit meg akarnak, és meg is.
Tehát a minta szerint a nő csábít, felajánl a spermaosztó férfinak, könnyebbik módját választva az előmenetelnek, a férfi pedig elfogad, használ.
De mi van azzal a pasival, aki olyan telhetetlen, olyan éhes a pénzre, a hatalomra és a játékra, hogy mindkét nem szerepét használja: egyszerre sztereotip hím és kurva nőstény. Na ez a képen szereplő férfi. A nőtől nemcsak azt várja, hogy testét felkínálja csereeszközként, de a lelke, a szerelme is kell, hogy tökéletesen leszívhasson belőle mindent, amire szüksége van a pénzcsináláshoz. Csábít, tüzel, kelleti magát, akárcsak egy kiéhezett picsa. Kényszeresen csillogtatja a szemét és a hajolaját meg a napot hárlija nikkeljén. A nő így nemcsak odaadja magát, hanem könyörög is azért, hogy odaadhassa, és mi történik ekkor? Olyan egyszerű. Nem kell neki fizetést adni.
Régóta okoz nekem fájdalmat – a kielégületlenségről nem is szólva – ez a leosztott szerep, a nő, akit akarnak, de azt meg úgy sem lehet, ezért nem lehet vele dolgozni. Sokat beszéltem már arról, hányszor akadályozott a munkámban az, hogy “ilyen” nő vagyok. A férfiak értetlenkednek, és többnyire a nők is. Ennek kapcsán született a mű. Miért pont most, és miért ez a fiatalember a modell? Mert már elég! Azért ő, mert már megint olyan szerencsés, amilyennek tartja magát. Szerencsés például, mert becsúszhatott a művészettörténetbe, és éppen rajtam. Megindított az a sok szép történet a saját csodanagy falloszáról, a villogó szeme és a munkamegbeszéléseink, ahol csakis kettőnk baszásának tervezgetése került napirendre, no meg a szopás. Először nem érzem kötelességemnek a diszkréciót, noha sosem értettem, miért kell diszkrétnek lennem a mocskos hazug disznókkal szemben. ‘ ugyanis magát a könyvében már bemutatta mint lányokkal hősködő, etikátlan üzletembert, sportszerű ötletlopó gépet és az indiszkréció mintapintyét. Nagyobb érdeklődést vált ki, mint egy, a köz számára ismeretlen ember, és sokkal jobban mutat a seggem mögött, mint egy kevésbé szép férfi vagy mint egy rusnya, de önbizalommal teli állat.
Végül felhívnám a figyelmet a kép jobb alsó sarkában, fejjel lefelé, zárójelben, a felmerülő kérdésekre kapott válaszra: Nem.

Anita Blond videóválogatás a Bixipen

További Anita Blond anyag

A fiú kimászott a medencéből. Kicsit fáradt volt a 40 hossz után, pedig nem versenytempóban úszott. De kétezer méter az akkor is kétezer méter. Annak idején három-négyszer ennyi volt a napi adagja, és egy részét bizony teljes erőbedobással, versenytempóban kellett teljesíteni. Bár sokszor elbliccelte, az edzője veszekedett is vele emiatt éppen eleget.
- Sosem lesz belőled komoly versenyző, ha félvállról veszed az edzéseket!
Egy ideig csak hallgatta a szidásokat, utána pár napig keményebben is dolgozott. És bár a többiek közt ő volt a legjobb, mégsem voltak kimagasló eredményei. Néhány megyei bajnokság, de ott is inkább csak második-harmadik helyek; háromszor az országoson is indult, és egy alkalommal sikerült is 800 méteren bronzérmet nyerjen, de leginkább a mezőny közepén, második felében végzett. Egy újabb ledorongolás után, amikor megint centikkel lett harmadik a megyein, megunta és kifakadt.
- Nézze, mester – közölte az edzővel -, nagyon szép dolog, hogy szeretne belőlem nagymenőt faragni. Csakhogy nekem nem életcélom, hogy élsportoló legyek. Tudom csinálni még 5-6, jó esetben 8-10 évig. És utána? Mutasson nekem egyetlen olyan volt sportolót, beleértve tényleg nagymenőket, olimpiai meg világbajnokokat is, aki abból él, hogy élsportoló volt. Oké, ott van néhány nagy öreg, aki kap valami nyögdíj-kiegészítést. És aki nem nagy öreg, csak kis öreg? Meg aki még nem nyögdíjas? Valamiből nekik is meg kell, meg kellett élni. És aki még kis öreg sem lett, semmilyen öreg nem lett? Nem akarok beszélni arról, hogy hány sportolóból lett kész roncs, hány nem érte meg a negyvenedik évét. Nem csak a magyarok közül, úgy általában. Oké, az úszók közt azért ez nem olyan gyakori, mint néhány más sportban. De tegyük fel, tényleg sikerül nemzetközi szintre jutnom. Mondjuk, összeszedek vele annyit, hogy pár évig kitart majd. Ha ugyan összeszedek, mert az úszás sehol nem tartozik a legjobban fizetett sportok közé. Akkor is kell majd keressek valami megélhetést. Most ugye gimibe járok. Utána meg minden bizonnyal egyetemre megyek. Ami öt éves. Csakhogy ha az úszásba fektetem az időmet és energiámat, akkor 7 vagy 8 év alatt fogom elvégezni. Lesz 2-3 év hátrányom, ha nem több, mire elkezdhetem azt a pályát, és soha a büdös életben nem fogom tudni behozni. Edző sem lehet minden kiöregedett versenyzőből. Ha meg netán még diplomával a zsebemben is versenyzek, akkor még nagyobb hátránnyal indulok majd, mert közben a felét elfelejtem annak, amit tanultam, a másik fele meg elavul addigra.
- De akkor mi a fenének csinálod, ha így gondolod?
- Mert imádok úszni, mester.
Tényleg imádott úszni, ma is imád. Csak versenyezni nem szeretett soha. Szinte boldog volt, amikor az edző lezárta a beszélgetést.
- Akkor ússzál, fiam, a strandon. De most szépen add le az egyesületi holmit a szertárban, a belépődet a klubirodán, és tűnj el a balfenéken. Eddig pénzt kaptál az úszásért, most majd fizetsz, ha úszni akarsz.
Tulajdonképpen nem bánta. Sosem akart ő versenyző lenni, csak rádumálták. Kilenc évesen tanult meg úszni, aztán mikor ötödikes lett, és jött az iskolai kötelező úszásoktatás, akkor “felfedezték”, és bemesélték a szüleinek, hogy micsoda remek jövő áll előtte. De érdekes módon a szülei sem bánták, hogy öt év után kidobták a klubból; alighanem ők is rájöttek, hogy mégsem való ő versenyzőnek. Szó nélkül fizették az uszodabérletét, amíg tanult, és ő ki is használta: minden nap leúszta a magáét, most már a saját kedvére. Négyezer méterrel kezdte, aztán minden évben elhagyott belőle százat; az utolsó egyetemi évben és azóta meg évente kétszázat. Most napi kétezernél tart, ősszel megint elhagy majd négy hosszt, aztán ha elér a napi ezerhez, ott megáll, nem megy lejjebb jó ideig.
Mindezt az alatt a fél perc alatt gondolta végig (sokadszor már), amíg kiszállt a medencéből, és odasétált a cuccához. Kicsit megtörülközött, aztán végigdőlt a nyugágyon. Közben akaratlanul is észrevette, hogy a lány még mindig rója a hosszakat. Érdekes, már akkor bent volt a medencében, amikor ő beugrott. Úszás közben nem figyelte, de abban biztos volt, hogy közben nem hagyta abba, nem állt le pihenni, nem ment ki a medencéből. Önkéntelenül is figyelni kezdte. A lány lassú, nyugodt tempóban úszott, minden két hossz után váltva: gyors-mell-gyors-mell. Nem versenyző, sosem volt az, állapította meg a fiú egy idő után. Ahhoz túl szépen, túl szabályos stílusban úszik. Aki valaha is, bármilyen rövid ideig versenyzett, az nem úszik soha teljesen szabályosan, ahogy a könyvekben le van írva. Kicsit máshogy veszi a levegőt, esetleg más a kéz- vagy lábtartása, van egy kis különbség a lábtempóban, főleg amikor gyorsot úszik. Mellen kevésbé lehet ezeket észrevenni.
Figyelte még kicsit, aztán abbahagyta, elővette a könyvét, olvasni kezdett. Időnként felnézett: a lány rendületlenül rótta a hosszakat. “Biztos valami sportőrült tyúk, lapos cicikkel, deszka fenékkel, ugyanakkor férfiasan dagadt kar- és lábizmokkal; az úszónők legalábbis majdnem mind ilyenek” gondolta, amikor megint a könyvbe mélyedt.
Talán tíz perccel később, mikor megint felnézett, épp elment előtte a lány, már csak hátulról látta. Levette a fürdősapkát, kezében lóbálta az úszószemüveggel együtt. Félhosszú, szőke haja kicsit nedvesen omlott vállára, hiszen a sapka alá mindig kerül egy kevés víz. A dressz persze nedvesen simult a testére. “Az alakja egész jó, vékony a dereka, gömbölyű a feneke, és alig izmosabb a combja az átlagnál, a vádlija is teljesen normális”, állapította meg, aztán figyelmét ismét a krimire fordította. Hamarosan azonban megint fel kellett nézzen.
- Bocs, nincs egy kis napolajad vagy naptejed? – kérdezte egy kellemesen csengő hang. – Az enyém pont most fogyott el, csak a karomat tudtam bekenni.
A lány állt előtte, most már bikiniben. “Biztos bikini néven, méregdrágán sózták rá ezt a másfél zsebkendőből és néhány cipőpertliből álló valamit”, gondolta a fiú. A kétrészes fürdőruha (ami csak napozásra volt alkalmas) szinte csak a bimbókat takarta el az egyáltalán nem lapos, hanem nagyon is kiemelkedő, bár nem túl nagy, de szép, kerek, keménynek tűnő mellekből; épp csak az illem kedvéért fedte be a Vénusz-dombot, és semmit nem takart a fenékből, csak a két félgömb közti vágásban húzódott fel a csípőt övező pántig, akár egy tangabugyi. A fiú szeme villámgyorsan futott végig a lányon, akinek kissé csillogó karja sem volt duzzadó izomköteg: formás volt, bár kétségtelenül izmos is. 24-25 évesnek tűnt, úgyhogy 2-3 évvel lehetett fiatalabb a fiúnál, aki nemrég múlt 27.
- Még van benne egy kevés – nyúlt be a fiú a nyugágy mellé tett szatyorba. – Remélem, elég lesz. Ha gondolod, szívesen bekenem a hátadat – udvariaskodott, kezében a flakonnal.
- Tényleg megtennéd? Nem merek hason fekve napozni, mert könnyen leégek, viszont nem érem el a hátam közepét, nem tudom bekenni.
- És nincs, aki bekenjen?
- Most nincs. Máskor az öcsémmel jövök, ő keni be a hátam, de három hete leesett az egyik barackfáról, és eltört a lába, úgyhogy otthon kellett maradjon, gipszben. Én viszont csak most kaptam szabit, a szállásom is le volt foglalva, ki volt fizetve, muszáj volt jönnöm.
- Hány éves az öcséd? – kérdezte a fiú, miközben a szomszédos nyugágy mellé térdelt, és elkezdte a hason fekvő lány hátát bekenni a naptejjel.
- Tizennégy lesz ősszel, tíz és fél évvel fiatalabb nálam.
- És még mindig fára mászik?
- Valakinek csak le kell szedni a barackot.
- Igaz. És csak ketten vagytok? Elég nagy a korkülönbség – folytatta a kérdezősködést és a kenést a fiú.
- Van egy húgom is, pont kettőnk közt, de ő beteg, folyton kórházban van.
A fiú érezte a lány hangjából, hogy ez valamiért nem kellemes téma, úgyhogy innentől némán kent tovább.
- Hé, ott már én is be tudom kenni magamat – csilingelt fel hirtelen a lány hangja, de csak a nagyon süket nem hallotta, hogy egyáltalán nem dühös, amiért a fiú keze bizony már nem a hátán, hanem a fenekén keni el a naptejet.
- Bocs, de nem tudtam megállni – vigyorgott a fiú, aztán odanyomta a flakont a lány kezébe, és felállt. – Ha nem akarod, hogy máshol is bekenjelek, akkor szolgáld ki magad, én meg megyek és megtudom, hogy a kertész a gyilkos vagy a komornyik?
- Szerintem egyik sem – ült fel a lány nevetve. – Vagy a sofőr, vagy a szobalány félnótás, de amúgy szeretetreméltó öccse.
- Az kizárt, a szobalányt az árvaházból szerződtették, a sofőr viszont már öreg ahhoz, hogy a fiatal bárónét puszta kézzel megfojtsa. És indítéka sincs.
- A másik kettőnek talán van?
- Aha. A kertész részeges, és a báróné már rég ki akarja rúgni. A komornyiknak is van vaj a fején, csak még nem derült ki eddig, hogy pontosan micsoda.
A fiú tovább olvasott, a lány meg napozott. Néha távolabbról, a strandmedencék felől egy-egy kiáltás hallatszott, gyerekek visítozása, meg ahogy valaki kiabált egy nevet, talán pont egy gyerekét.
- Hát a kertész kiesett, alibije van. Este héttől a kocsmában ivott, kilenc után dobták ki, mikor már tökrészeg volt és elkezdett hőzöngeni. És kilenc után néhány perccel talált rá a báró a felesége hullájára. A kocsmától legalább húsz perc a kastély még nappal és józanon is, hát még este és tántorogva. Úgyhogy maradt a komornyik.
- Várd ki a végét, a sofőr lesz a tettes – ingerelte a lány a szomszédos nyugágyról.
- Ugyan – legyintett a fiú, és olvasott tovább, de amikor átlapozott a következő oldalra, egy halk “fenébe” hagyta el a száját.
- Valami nem stimmel? – érdeklődött a lány.
- A komornyiknak is van alibije, nyolctól a báróval meg a titkárával volt a könyvtárban, és a hét végi kerti ünnepségről tárgyaltak egészen kilencig. Nyolckor a báróné még élt.
- Biztos?
- Biztos, nyolc után még telefonon beszélt a plébánossal.
- Hidd el, hogy a sofőr volt. Nem is öreg, csak álcázza magát.
Erre már csak szótlanul legyintett a fiú, de hamarosan egy fordulathoz érhetett, mert most egy “nocsak” kiáltást eresztett meg. Aztán két perccel később becsukta a könyvet, és átnézett a lányhoz, aki most a hátán feküdt, csukott szemmel.
- Nem a sofőr volt. És kiderült, mi van a komornyik füle mögött: zsarolta a bárónét, hogy ha nem fizet neki havonta ugyanannyit, mint amennyi a bére, akkor elárulja a bárónak, kikkel csalta meg. Hosszú a lista.
- Feladom – nevetett a lány. – Sosem voltam jó krimiben. De akkor mégis ki a gyilkos? És miért ölte meg szegény bárónét, aki csak kettővel csalta a bárót: fűvel meg fával?
- Csodálkozni fogsz. A lovászlegény fojtotta meg. A báróné két nappal korábban rajtakapta, hogy szegény kis ártatlan, árva szobalányt csöcsörészi az istállóban, és kirúgta, a kerti buli után el kellene tűnnie a kastélyból. Meg is fenyegette, hogy ráadásul a plébánosnak is elmondja a dolgot, az ő gazdasszonyának a lánya pedig a lovászlegény menyasszonya.
- És elmondta neki? Na és hogy derült ki?
- Hát hogy a papnak elmondta-e, az nem derült ki, de a nyomozó úgy jött rá, hogy valami gyanús foltot talált a báróné hálószobájának a szőnyegén, amiről kiderült, hogy lótrágya. Márpedig aznap a báróné ugyan kilovagolt reggel, de a hálószobáját csak később takarították ki, és akkor még nem lehetett ott, mert akkor feltakarítják. Délután meg végig a házban volt a báróné, akkor sem vihette be a hálóba. Csak a lovászlegény csizmájáról kerülhetett oda, és csak este, mert amúgy egész nap az istállóban volt a fickó, fél nyolckor ment csak el, állítólag vacsorázni. Viszont csak kilenc után ment vissza lefeküdni a főlovász szerint.
- Nem épp szabályos befejezés. Bár a lókaka mint bizonyíték nem rossz.
- Az nem, de a lovászlegényről csak az elején volt egyszer szó, mikor a komornyik elmondja a nyomozóknak, kikből áll a személyzet. Agatha néni meg Georges úr forog a sírjában, nem is beszélve Sir Arthurról.
- Agatha néni, gondolom, Agatha Christie, Sir Arthur meg csak Conan Doyle lehet, de ki az a Georges úr?
- Természetesen Georges Simenon, Maigret főfelügyelő kitalálója. De sorolhatnék másokat is, akik soha nem engednének meg egy ilyen befejezést. De ez így nagyon gagyi.
- Ne is törődj vele, nem lehet minden krimi jó.
- Hát nem. De ilyen vacaknak sem kellene lennie.
A hangszórókból megszólalt a déli harangszó. A lány felugrott.
- Te jó ég! Rohanok, mert egykor tálalják az ebédet. Kösz a naptejet meg a bekenést. Ha még találkozunk, akkor majd visszaadom mindkettőt.
- Hagyd a fenébe – nagylelkűsködött a fiú, bár titokban nem bánta volna, ha máskor is bekenheti, végigsimogathatja a lány hátát, és érezheti ujjai alatt a sima bőrt. Nem is szólva a kerek, kőkemény popsiról. És szívesen ment volna lejjebb is, az ugyancsak izmos combokra és a vádlira. Nem is beszélve a lány hasáról, melléről. Igencsak tetszett neki ez az életvidám fiatal nő. Vajon hogy tud simogatni azokkal a vékony, hosszú ujjaival?
Érezte, hogy már a gondolattól is megfeszül a fürdőnadrágja. Gyorsan beállt a medence szélén levő egyik zuhany alá, és hideg vizet eresztett magára. Még csak az kéne, hogy valaki meglássa, amint az erekciója feszíti a fecskéjét. De a hideg víz ellenére is lassan eresztett le, mert közben azon járt az esze, milyen is lehet a lány mellbimbója? “Világos, egész halvány rózsaszín”, döntött végül, maga sem értette, miért. Az biztos, hogy nincs nagy bimbóudvara, mert az kilátszott volna a parányi mellsapka alól.
Hamarosan aztán ő is összeszedte a cuccát, és elment ebédelni. Utána meg ledőlt kicsit pihenni a szobájában. Nagyon helyeselte a mediterrán népek szokását a sziesztával. Igaz, ők főleg azért csinálják, mert déltájban van a legmelegebb. A fiú meg azért kedvelte, mert ebéd után ellustul az agy, ilyenkor képes a legkevésbé koncentrálni, gondolkodni az ember.
Fél öt körül felkelt, sortot és tiszta pólót vett, aztán elment csavarogni. Sok néznivaló ugyan nem akadt a városkában, ahol ilyenkor minden három emberből kettő nyaraló, turistáskodó volt, de szerette nézni az embereket, és férfi létére is szerette bámulni a kirakatokat. Észre sem vette, hogy az üzletháznál van, csak amikor valaki meglökte egy nagy bevásárlótáskával, ocsúdott fel. Ha már itt van, bemegy, vesz naptejet, döntött, és így is tett. A drogériából kifelé aztán ő ütközött bele valakibe, aki befelé igyekezett. Meglepve ismerte fel a lányt, aki most kissé máshogy nézett ki, mint a medence mellett. Szőke haját hátul csattal összefogta, hogy ne lógjon az arcába, ujjatlan, világoszöld nyári ruhát viselt, amely remekül illett hajához és mélykék szeméhez. És nagyon enyhén, alig észrevehetően ki volt sminkelve. A fiúnak hirtelen kiszáradt a szája, és megint kezdett szűk lenni a nadrágja.
- Szia. Hát te mi járatban?
- Rádkentem a naptejem végét, ha elfelejtetted volna – mosolygott a fiú, de hangja egy kissé rekedt volt.
- Nem felejtettem – nevetett a lány (mintha csengettyűk szólnának a nevetésében, jutott a fiú eszébe egy régen olvasott hasonlat) -, én is azért jöttem, hogy vegyek egy flakonnal.
- Nincs nagy választék, ez van – húzta ki a zacskóból, amit vett – meg ötös faktorú, de az neked alighanem gyenge.
- Ezt miből gondolod?
- Te mondtad, hogy könnyen leégsz, nem?
- Igaz. Akkor marad ez. Azért körülnézek, hátha van még valami más is, amit esetleg érdemes megvenni. Na, szia!
A lány bement a boltba, a fiú lődörgött tovább. Aztán leült a cukrászda teraszán az utolsó üres asztalhoz, és rendelt egy nagy fagylaltkelyhet, dupla adag tejszínhabbal. Még nem kapta meg, amikor a bejáratnál megjelent a lány. Tétován nézett körül, üres asztalt keresett, de már egy sem volt. A fiú felemelte a kezét, intett neki; a lány tétovázás nélkül elindult felé. Egyszerre érkezett a fiú fagyijával.
- Nekem is egy ekkorát – mondta a felszolgálónak.
- Igenis, öt gombóc, dupla hab. Milyenek legyenek benne?
A lány odanézett a pult fölötti táblára.
- Tejszínes málna, banán, dinnye, őszibarack és rumosdió – döntött végül.
- El fogsz hízni – mosolygott a fiú -, ha ezt mind megeszed.
- És te nem félsz, hogy pocakot eresztesz? – vágott vissza a lány.
- Nem én. Napi kétezret úszom, ahhoz azért kell a kalória.
- Csak kétezret? Nekem háromezer az adagom.
- Pedig te nem voltál versenyző – csodálkozott a fiú.
- Ezt honnan gondolod?
- A stílusodból. Néztelek, ahogy úsztál. Túl szabályosan csináltad.
- Pedig versenyeztem. Igaz, nem úszásban.
- Hanem miben?
- Nevetni fogsz. Lövészetben.
A fiú tényleg elnevette magát.
- Hát az nagyon más sport. Kevés benne a mozgás.
- Na igen. Épp ezért edzés végén mindig úsztunk, hogy lazuljanak az elmerevedett izmok. Akkor kaptam rá.
- És miért hagytad abba a puffogtatást?
- Összevesztem az edzőmmel. Mindenáron trappost akart belőlem csinálni, de ahhoz lassúak a reflexeim. A légpuska az erősségem, de abból volt már négy is a csapatban, és mind jobb volt nálam. Úgyhogy elmentem, másik klubot meg lusta voltam keresni. Maradt az úszás, mint hobbi, és a vurstliban én vagyok a céllövöldések réme. Tavaly a búcsúban kifosztottam az egyiket, volt képem száz lövést kifizetni.
- És?
- És mind a száz talált, az összes nyereménytárgyat megnyertem. Aztán egy laza mozdulattal otthagytam. Csak a mókáért csináltam, nem a nyereményekért.
- Olyan vagy, mint Hammerl.
- Áh, én sosem lettem volna olimpiai bajnok.
- Az lehet, de ő egyszer egy majálison csinált valami hasonlót, akkor már olimpiai bajnokként addig lőtt, amíg volt mire. Aztán bemutatkozott a céllövöldésnek, és mindent visszaadott neki, de az szegény majdnem elájult, kétszer is. Először attól, hogy mindent elnyert, utána meg attól, hogy a nagyember leállt nála lőni.
- Gondolom, ilyen viccet a legtöbb sportlövő legalább egyszer az életében csinál. Na és te miért hagytad abba az úszást?
- Azt mondta a mester, hogy nem hajtok eléggé.
- És hajtottál?
- Fenét. Úszni imádok, de az edzést meg a versenyt utáltam. És eléggé messze voltam attól, hogy menő lehessek. A legjobb helyem egy bronz volt a korosztályos országos bajnokságon, még nyolcadikosként. Úgyhogy öt év után összevesztem a mesterrel és abbahagytam. De a távomat azért nap mint nap leúszom ma is, télen-nyáron egyaránt.
Közben elfogyott mindkettőjük fagylaltja. A fiú odanézett a bejárathoz, ahol többen is vártak megürülő, felszabaduló asztalra.
- Menjünk, hagyjunk másokat is fagyizni – javasolta.
- Oké, benne vagyok.
Anélkül, hogy összebeszéltek volna, ugyanabba az irányba indultak el. Sokan voltak az utcán, tömegével nyüzsögtek az emberek. Ilyenkor kezd kiürülni a strand, a dolgozók (már akik nem különleges munkarendben dolgoznak valamiért) is ilyenkor igyekeznek haza. A fiú átkarolta a lány derekát, a lány is a fiúét, így sétáltak tovább. Aztán egyszer csak a parkban voltak. Nem is annyira park volt, mint inkább egy kis erdő a városka közepén. Itt már jóval kevesebb volt az ember, sem a turisták, sem a helyiek nem nagyon jártak erre hétköznap délután. Mégis összeölelkezve, egymást átkarolva mentek tovább, mindenféle cél nélkül.
Egy kanyar után a park közepén levő kis tavacska partján találták magukat. Rákönyököltek a korlátra, nézték a vizet, az úszkáló vízimadarakat. Csak ők voltak ott, senki nem volt látótávolságban a madarakon kívül. Érdekes (?) módon, mióta a kavicsos sétányokon kóvályogtak csak úgy, szinte meg sem szólaltak, a parton meg még annyit sem beszéltek. Aztán a fiú hirtelen maga felé fordította a lányt, és megcsókolta. Finoman, puhán, szinte kérlelőn. A lány visszacsókolta. Finoman, puhán, engedékenyen. Percekig csókolóztak. Közben át is ölelték egymást: a fiú úgy mellmagasságban karolta át a lányt, aki a fiú nyakán kulcsolta össze kezeit. A fiú érezte a vékony ruhán, az alatta levő melltartón meg saját pólóján keresztül is, hogy a lány mellbimbói kőkeményen merednek előre. A lány érezte, a sorton és az alsónadrágon meg saját ruháján át is, hogy a fiú szerszáma keményen nekifeszül a combjának. Aztán a kezek a ruhán át felfedező útra indultak. Simogatták egymás hátát, és csókolóztak.
A fiú keze lassan araszolt előre a melltartó pántja mellett. A lány keze is előrébb csúszott. Csókolóztak. A fiú megérintette a lány mellét, persze még mindig csak a ruhán keresztül. A lány keze a fiú mellkasán kalandozott, persze csak a pólón keresztül. Csókolóztak. Aztán a fiú kicsit lejjebb hajolt, és megcsókolta a lány nyakát. A lány játékosan megharapta a fiú fülét. Erre a fiú a másikat is odanyújtotta. A lány azt is megharapta. Megint csókolóztak. Most a lány is a fiú nyakát csókolta. A fiú bekapta és megszopogatta a lány fülcimpáját. Aztán a másikat is, mert a lány odatartotta.
Tovább csókolóztak. Egy lélegzetvételnyi szünet után a fiú úgy tett, mintha a lány orrát akarná leharapni. De csak megnyalta. A lány megnyalta a fiú orrát. Aztán megint csókolóztak. A fiú keze egyre jobban rátapadt a lány keblére. Csókolóztak. A lány keze a fiú izmos mellkasán kalandozott. Csókolóztak. A fiú keze lecsúszott a lány fenekéhez, és magához szorította. A lány keze lecsúszott a fiú fenekéhez, és magához szorította. Csókolóztak. A fiú érezte, hogy farkának végén néhány csepp előnedv jelenik meg. A lány érezte, hogy hüvelyében gyűlik a puncinedv. Csókolóztak.
A fiú egy merész mozdulattal benyúlt a lány ruhájának karkivágásába, és kezét a melltartó alá csúsztatva elkezdte morzsolgatni a bimbót. Csókolóztak. A lány benyúlt a fiú pólójába, és simogatta a fiú izmos, kicsit szőrös mellkasát. Csókolóztak.
A fiú szabad keze lesiklott a lány oldalán a ruha aljáig, aztán bebújt a ruha alá. Csókolóztak. A lány szabad keze lesiklott a fiú oldalán, és alulról benyúlt a sort alá. Csókolóztak. A fiú keze feljebb csúszott, megérintette a tangán át a Vénusz-dombot. Csókolóztak. A lány keze feljebb csúszott, megérintette az alsónadrágon át a fiú szerszámát. Csókolóztak.
A fiú benyúlt a tanga alá, elkezdte simogatni a nagyajkakat. Csókolóztak. A lány benyúlt az alsó alá, elkezdte cirógatni a zacskót. Csókolóztak.
A fiú középső és gyűrűsujja becsúszott a teljesen nedves hüvelybe, mutató és kisujja a nagyajkakat simogatta, a hüvelyk a csiklót dörzsölte. Csókolóztak. A lány marokra fogta a fiú rúdját. Csókolóztak.
A fiú hüvelyben levő ujjai cirógatták a hüvely falát. Csókolóztak. A lány finoman mozgatta kezét a fiú farkán. Csókolóztak.
A fiú hirtelen telespriccelte a lány kezét. A lányból egy csomó nedv folyt a fiú kezébe. Csókolóztak.
A fiú kihúzta kezét a lány ruhája alól. A lány kihúzta kezét a fiú sortjából. Már nem csókolóztak. A fiú felemelte és megszagolta a kezét. A lány felemelte és megszagolta a kezét. A fiú lenyalta a kezéről a puncinedvet. A lány lenyalta kezéről az ondót. Már megint csókolóztak.
Hirtelen valahonnan a távolból harangszó hallatszott. A lány hátralépett.
- Mennem kell – mondta rekedten -, fél óra múlva vacsora.
- Találkozunk holnap a medencénél? – kérdezte rekedten a fiú.
- Bízzuk a véletlenre – felelte rekedten a lány, azzal megfordult és elszaladt.

A nők többsége már unja, ha a partnerük a csiklójukat csak ujjakkal izgatja. Vagyis, ha jó szerető kíván lenni erőltesse meg a fantáziáját, és lepje meg a kedvesét “csiklandós” játékok “új” variációival is. Ehhez szertnénk kis segítséget nyújtani. Természetesen ne feledkezzenek el arról, hogy a szerelemben minden megengedett, ami mindkettőjüknek jól esik és a gyönyörök csúcsaira csak akkor juthatnak el, ha társuknak a legtöbbet szeretnék nyújtani az élvezetekből!
Próbálkozzon például a kis szeméremajkakkal is! Az egyiket csippentse a mutató- és középsőujja közé, a másikat a középső- és gyűrűsujja közé és húzza ügyesen minél távolabb egymástól! Most elkezdheti a szeméremajkakat nyomogatva becézgetni, miközben a középső ujj percével a klitoriszt dörzsölgeti, rezegteti. Az ujjpercével nyomogassa gyengéden a klitorisz alatti területet is. Ha a szeméremrés belső falát is izgatja ez elősegítheti a nedvkiválasztást, így sikamlóssá téve a csiklót. Természetesen az egész hüvelykpárnát is mozgathatja a csiklókörnyezetében.
Gyengéd nyomásával, ide-oda forgatásával és remegtetésével talán új, eddig ismeretlen gyönyörökkel ajándékozhata meg partnernőjét. A lingammal sem kell azonnal a nyílásba nyomulni, ajtóstul törni Sakti barlangjába! Hímvesszőjével először cirógasa kicsit a “bejáratot”. Utána sétálgasson ki-be a szeméremajkak között, és a makkal bökdösse meg a csiklót. Ha már a nyílás síkos, a péniszükön lévő nedvvel dörzsölje a klitoriszt. Ugyanezt megteheti az előcseppekkel is, amelyek a lingam hegyén kibuggyanhatnak, ha nem használják a kobra-légzést. A makk-csikló közvetlen érintkezését majd minden nő igen intimnek és izgatónak találja.
A következő lehetséges módszerrel az ingerlés csúcsára segítheti kedvesét: A magömlés előtti pillanatban húzza ki lingamját a jóniból és spriccelje az ondót közvetlenül kedvese csiklójára! Majd ágaskodó péniszével dörzsölje szét a forró spermát a csiklódombocskáján. Néhány nő hihetetlenül heves orgazmussal reagálhat az ilyen jellegű ingerlésre és ez a játék is változatosságot vihet a szerelmi légyottjaikba. Természetesen gondoljon arra is, hogy a szája is örömök fellegeibe emelheti kedvesét! Szorítsa ajkát a csikló köré! A csiklókúpot szívogassa gyengéden a szájába, és a kemény, forró gombocskát szopogassa, nyalogassa, mint a legfinomabb nyalókát. Egyes nők azt is élvezik, ha a partnerük a fogaival óvatosan, nagyon óvatosan körbeharapdálja az orgazmus-pontocskájuk. A képen: 1. a csikló fitymája; 2. a csikló makkja; 3. húgycső nyílása; 4. hüvelytornác; 5. kis szeméremajak; 6. hüvelybemenet; 7. (borotvált) nagy szeméremajak; 8. gát

Férjemmel már kilenc éve éltünk együtt. Nem volt különösebb szerelem ami összehozott bennünket, Inkább anyám befolyására mentem hozzá. Alacsony, kis ember volt, szép se volt, de jó állással rendelkezett. Volt egy háza is, szépen berendezve. Gyermekünk nem volt.
Hogy az min múlott? Tudja isten. Talán azon, hogy a nemi életünk teljesen színtelen volt, talán az lehetett az oka. Kielégülést csak akkor értem el az egész házasságom alatt, ha magam szereztem meg magamnak, a saját kezemmel. De azt is csak titokban, mert a férjem szerint, egy asszony aki kéjt akar, az kurva. Nekem megkellett elégednem azzal, hogy egyszer-kétszer egy hónapban, mindig a reggeli órákban, odakúszott hozzám az ágyából, a hátam mögé. Felturte a hálóingemet és úgy hátulról belém nyomta a kis faszát. Nem volt nagyobb tíz centiméternél. Elkezdett hevesen baszni, aztán, amint lespriccelt, visszahúzódott. Ez pedig nekem jel volt arra, hogy felkelhetek és reggelit készíthetek neki. Amint elment a munkába, leguggoltam a lavor fölé és kimostam a pinámat.
Ha panaszkodtam, mindig a szomszédasszonyunkra hivatkozott a férjem. Egy jóképu, nálam valamivel idosebb no volt Betty. Egyedül élt, nem volt férje. Azt mondta, neki nem kell senki. – Látod – mondta a férjem, – o megvan férfi nélkül, nem jajgat hogy nincs kielégülve. Vegyél példát róla!
Nem tudtam, hogyan tud Betty igy magányosan élni. És nem értettem, hogyhogy nem fél egyedül. Hiszen a környék, ahol laktunk, nagyon kihalt volt. Betty csak nevetett:
- Nem félek. Van egy házorzo kutyám, az széttépi azt, aki engem bántani mer.
Tényleg, volt egy nagyon szép, fekete dán doggja. Akkora volt mint egy borjú. Ha néha kétlábra állt a kerítésnél, nagyobb volt mint egy ember. De nem hittem, hogy az a kutya ot megvédené. Olyan jámbor állat volt. Ha néha átmentem Bettyhez egy kis tereferére, mindig odajött hozzám és az ölembe hajtotta a fejét, én pedig vakargattam a füle tövét, ami szemmelláthatóan tetszett neki. Betty mindig heccelt:
- Te, a Princ (úgy hívták a kutyát) szerelmes beléd! – amin én természetesen csak nevetni tudtam.
Egyik reggel, miközben férjem éppen a faszát toszogatta belém hátulról, hangos szirénázást hallottunk. Alighogy kihúzta a farkát belolem, dörömböltek az ajtón. Egy mentoautó állt Betty háza elott s az ember kért, menjek át Bettyhez. Kórházba kell szállítani ot, valószínuleg vakbélgyulladása van, és kér, hogy azonnal jöjjek át hozzá.
Magmara kaptam valami ruhát és átmentem. Betty fájdalomtól ertorzult arccal feküdt már a hordágyon, mellette állt Princ és nézte a nagy fekete szemeivel. Betty megragadta a kezemet:
- Nancy, nagyon kérlek, vigyázz Princre míg a kórházban vagyok. Gyere át hozzá minden nap és adjál neki ennivalót meg vizet. Meg fogom neked hálálni. Biztos nem fog soká tartani, hamarosan itt leszek megint.
Megígértem neki, hogy mindent megteszek.
Mikor az autó elvitte Bettyt, Princ elkezdett szukölni. Sírt. Megsajnáltam. Dehogy hagyom itt egyedül. Átviszem magunkhoz, akkor legalább nem kell ide átjárkálnom hogy ellássam. És napközben nem leszek olyan egyedül mindig.
Princ hagyta magát a pórázon vezetni. Hazaérve szabadon engedtem, mert a kertünkbol a magas kerítés miatt úgysem tudott volna kiszökni. De Princ nem akart egyedül az udvaron maradni. Hiányzott neki az asszonykája. Midenüvé követett engem, még a konyhába, meg a szobába is, mint egy árnyék. Kezdtem igazán megszeretni.
Míg a babot pucoltam az asztalnál, odajött hozzám és az ölembe hajtotta a fejét. Rámosolyogtam, de eltóltam magamtól:
- Hagyj mos békében Princ, dolgom van. – De csak odajött megint és megpróbálta az ölembe tenni a fejét.
Az asztal alól jövet közelített meg, és ahogy a fejét felemelte, az orra a szoknyám alá került. Nevetnem kellett.
- Nem szégyelled magad te szemtelen? – szóltam rá nevetve. Aztán felálltam hogy a tüzhelyhez menjek.
Amint ott tevékenykedtem, egyszer csak nyomást éreztem a fenekem táján. Princ nyomta az orrát hozzám, és pontosan a fenekem vágatába talált. Eltóltam magamtól, da csak odajött megint és próbálkozott. Csak amikor erélyesen rákiáltottam, akkor hagyta abba a játékot.
Egy ideig nem történt semmi, de kora délután, amint a konyhaajtóban álltam, odajött hozzám az a nagy fekete kutya és megint hozzám dugta az orrát. Mert akkora volt mint egy borjú, a feje pontosan a pinám magasságában volt. Amint odaszorult hozzám, hát nem pontosan a pinámat nyomta? Megint erélyesen kellett rászóljak, mire abahagyta.
Estefelé hazajött a férjem. Alig lépett be a kertajtón, Princ elkezdett morogni.
- Hallhgass te! – szóltam rá. – Ez nem idegen. Ez a férjem, te bolond! – De Princ csak morcogott továbbra is, habár valamivel csendesebben.
Némán ettük meg a vacsorát amit foztem. Míg az asztalnál ültünk, Princ egész ido alatt az ölemben tartotta a fejét.
- Hiányzik neki az asszonykája – mondtam. A férjem csak bólogatott.
Vacsora után nekiálltam elmosogatni. Férjem odajött hozzám, hogy eltörölgesse az edényt, de Princ elkezdett egész ellenségesen morogni. Férjem rászólt, mire a morgása még hangosabb, fenyegetobb lett. Villámlani látszott Princ szeme. Felsoajkát felhúzta, kivillatak rettenetes nagy fogai. Egyre közelebb ment a férjemhet és elkezdett ugatni.
Megijedtem, de férjem is.
- Eredj arrébb – mondtam, – át fogom vinni a másik házba. Úgy látszik, nem tud veled megbarátkozni. Pedig olyan jámbor volt mindig.
Megfogtam a nyakörvét és megpróbáltam kivezetni a házból. Akkor meg rám kezdett el morogni és vicsorítani.
Komolyan megijedtem. Férjem is dermedten nézte az állatot. Megkíséreltem erélyes lenni.
- Most már elég legyen Princ – kiáltottam rá. Meg akartam fogni a nyakörvét, de a kezem után kapott.
Férjem oda akart jönni, hogy segítsen, de Princ elkapta a lábszárát. Férjem halottsápadt lett. Azokkal a rémiszto fogaival keresztülharaphatta volna a lábát.
Nagynehezen kiszabadította magát Princ fogai közül és ijedten visszahátrált a legtávolabb eso falig. Akkor meg Princ hozzám jött és egyenesen a pinámhoz nyomta az orrát. Kurrogott és nyomta az orrát egyre jobban. Aztán megpróbálta fejét a szoknyám alá dugni. Azt pedig nem akartam semmiképpen. A délutáni melegben levetettem a bugyimat; szeretem, ha nyáron az altestemet is éri a levego. Most pedig tisztán láttam, hogy Princ direkt a puncimra céloz.
Ezer dolog fordult meg az agyamban. Valamikor hallottam, hogy egyes tenyésztok direkt kutyákat idomítanak, hogy noket kielégítsenek. Úgy látszik, Betty sem volt aranyból. Valószínüleg ezzel a kutyával nyalatta a picsáját, s most szegény kutya, ahhoz szokva, hogy esténként kiszolgálja az asszonya nemi vágyait, nem érti meg, hogy ezt a szolgáltatást nem kívánom tole.
Erélyesen el akartam tólni magamtól, de akkor teljes erejével a falhoz nyomott. Akkora ereje volt ennek a dögnek, lehetett a súlya vagy száz kiló is, hogy nem tudtam védekezni ellene. Mit csináljak? Ha nem hagyom hogy nyaljon nekem, megvadul. Már arra gondoltam, hagyom egy darabig, hátha megúnja, de a férjem elott ezt nem tehettem. Ott álltam tehát a falhoz lapulva és nem mertem moccanni sem.
Princ egész egyszeruen a szoknyám alá dugta a fejét és a pinámat kezdte szaglászni. Nedves orrát odanyomta, és egyszer csak azt éreztem, hogy érdes nyelvével végignyalja a pinámat.
- Kuss! Tunj el innen – ordítottam rá.
Erre Princ kétlábra állt és felsotestével a falhoz nyomott engem. A mellso lábait a vállamhoz szorította, ebben az állásban magasabb volt nálam. Megkíséreltem kiszabadulni a szorítása alól, de abban a pillanatban elkezdett rémesen morogni és fenyegetoen vicsorította rám azokat a rémes nagy fogait.
Nem tudtam mit tegyek, hát mozdulatlanul állva maradtam.
- Tóld el magadtól – mondta a férjem. – Gyere ide, tóld el te – válaszoltam.
A férjem nem mert moccanni sem. Princ pedig csak állt mozdulatlanul, engem melso lábaival a falhoz szorítva.
Férjem, aki kissé oldalról látott bennünket, egyszerre csak megszólalt:
- Te, annak a nagy dögnek az a vörös fasza kezd kicsúszni.
Megrémültem. Ez a kutya talán meg akar baszni engem? De ugyanakkor végigfutott rajtam egy bizsergés és éreztem, hogy a szeméremajkaim benedvesednek. Princ morgása most halk dorombolássá vált. Alsó testét megpróbálta hozzám nyomni, ahhoz kissé eltávolodott a felso teste tolem, úgy hogy most a két melso lába között lefelé nézhettem. És akkor láttam: A kutyának a valóban vérvörös színu fasza már egészen kicsúszott a hüvelyébol. Kétszer olyan hosszú volt mint a férjemé és háromszor olyan vastag.
Valami borzongás futott rajtam végig. Egy fasz. Egy nagy fasz. Még ha egy kutyáé is. Ami nekem egész életmben hiányzott, az egy fasz volt. De egy kutyáé?
Princ megpróbálta a faszával a pinám tájékát döfködni. Nem sokat ért vele, mert a ruhám miatt nem fért hozzá a testemhez. Gondoltam, ennek a komédiának véget kell vessek. Megbaszni úgy sem hagyom magam, de ez a dög, ez a szép dög nem nyugszik, amig ki nem ürül a töke. Hát én majd segítek a dolgon. Kezemmel lenyúltam és megfogtam a faszát. A térdem megremegett, amikor azt a meleg, kemény húsdarabot a kezemben éreztem. Nem akartam bevallani magamnak, de jó volt megfogni.
Elkezdtem dörzsölni a faszát. Éreztem, hogy ugyanúgy ki lehet verni, mint egy férfiét. Valamikor régen, még lánykoromban csináltam ezt egy legénynek aki nekem udvarolt. Most jó volt hogy a technikáját ismertem, mert Princnek úgy látszik tetszett amit érzett. A nyomás a vállamon megenyhült s o halk vonyító hangokat hallatott. Aztán elkezdett o is lökni. Baszta a kezemet, amivel mindig szorosabban körülfogtam azt a faszt (jól esett a tenyeremnek, bevallom) és én is segítettem neki.
Férjem látta hogy mit csinálok.
- Te kurva! – modta.
- Baszd meg az anyádat! – volt az én feleletem. – A te anyád volt kurva, aki egy ilyen úrhatnám dögöt szült mint te. Mit csinálhatnék mást. Nem enged el, amíg el nem sül neki. Hagyjam talán magam megbaszni, te vadállat? Mért nem jössz te ide te gyáva dög és veszed le ot rólam. Akkor pofázhatnál!
A férjem mégesen köpött egyet.
- Te szemétláda! – mondta.
- Befogod rögtön a pofádat? Uszítsam rád Princet?
Közben Princ izgatottsága percrol percre nott. Egyre eroteljesebben nyomta a faszát a kezembe, aztán nyögött egyet, mint egy ember, és éreztem hogy a fasza lüktetni kezd és a kezem teljesen nedves lett. Sokáig gecizett az a dög a kezembe, míg elernyedt, elengedett engem és négykézlábra állt megint.
A kezemre néztem. Tele volt nyálkás, tapadós kenocsszeru lével. Mivel Princ elengedett és összekuporodva a faszát kezdte nyalni, ami még mindig szabadon volt, elvettem egy szalvétát az asztalról és elkezdtem törölni a kezemet.
- Te kurva! – mondta a férjem megint.
Mérges lettem és lekentem neki egy büdös nagy pofont. Azelott soha nem mertem volna ezt megtenni, de most mindenre el voltam szánva. Férjem arca teli lett Princ gecijével és o elkezdett köpködni.
Odamentem a mosdóhoz és megmostam a kezemet. Aztán megfogtam Princ nyakörvét, rácsatoltam a szíjat, aminek végét odanyújtottam férjemnek.
- Nesze, vidd át a dögöt a másik házba.
Eloször nem mozdult, de aztán csak megragadta a szíjat. Abban a pillanatban Princ elkzdett vadul ugatni és vicsorogni. Férjem ijedten kiejtette kezéböl a szíjat.
- Látod milyne gyáva szar vagy? – mondtam én és kivezettem Princet a házból.
Jött velem mint a kezes bárány. Átvittem Betty házába. Ott a szobában szabadon engedtem és egy edényben vizet készítettem neki oda.
- Nesze szeretom – mondtam irónikusan, – vedelj, a férjem ist azt teszi minden szombaton.
Ki akartam menni a szobából, de Princ közém és az ajtó közé állt.
- Menj a fenébe – mondtam neki. Arra nekem jött.
Két lábra állt és rám támaszkodott.
- Hagyj békén te dög! – mondtam. – Még egyszer nem verem ki a faszod!
Ki akartam bújni a szorítása alól, de közben megfordultam, úgy, hogy most háttal voltam felé.
Az volt a vesztem. Egész súlyával rám nehezkedett. Igyekezett leszorítani a földre. Küzdöttem vele, de nem bírtam. Irtó nehéz és irtó eros volt a dög. Akárhogy kínlódtam is, egyre lejjebb nyomott, míg végül is négykézláb tudtam már csak magamat tartani.
Abban a pillantaban a hátamon termett. Láttam már baszó kutyákat, és nyilvánvaló volt, hogy én most pontosan abban a helyzetben voltam, mint a szuka. És valóban, már éreztem is, hogy Princ a megint megkeményedett faszával a seggem táját bökdöste.
De most már a pucér testemet érte a fasza, mert a szoknyám a harcban valahogy felcsúszott. Ki voltam szolgáltatva a kutyának. Ki akartam fordulni alóla, de azonnal elkezdett rémítoen morogni, úgy, hogy mozdulni sem mertem. És a fasza hegye egyre veszélyesebb közelébe került a pinámnak. Aztán eltalálta.
Éreztem, hogy az a csúcsos faszhegy a szeméremajkaim köré csúszik, miden lökésnél egyre beljebb, míg aztán teljesen bent volt.
Ebben a pillanatban megadtam magamat sorsomnak. Még soha nem volt a picsám ilyen jól kitöltve. Még soha nem volt benne egy ekkora hatalmas fasz, ami nagyon jól esett, még ha csak egy kutyának a fasza is volt. És Princ baszott orülten. Ki be járt a fasza a picsámba, és én éreztem, hogy a hüvelyem egyre nedvesebb lesz, hogy a lökések egyre jobban tetszeni kezdettek. Bevallom, élveztem a kutyának a faszát a testemben. Végre, életemben eloször jól meg lettem baszva.
És az nem volt egy olyan harminc másodperces baszás mint a férjemmel. Egyszer már kiürült Princ töke, most sokkal tovább tudta baszni a picsámat. A szukája voltam. És a hasam görcsökbe rándult és elélveztem, mig a kutya fasza tombolt a pinámban.
Még soha az életben nem esett az elélvezés ilyen jól. Most nem az ujjam volt ami kioldotta, sem a férjem (o arra sohasem volt képes), hanem egy fasz. Egy igazi, nagy fasz, egy kutyának a fasza, de mit bántam is én! Födolog hogy megbaszott.
Aztán éreztem, hogy Princ fasza egyre jobban dagadni kezd. Erre elélveztem megint. Velem egyidoben Princ is spriccelni kezdett. A méhemen éreztem minden cseppet, ahogy erovel kifröcskölt a faszából. Azt hittem, elájulok a kéjtol. És Princ fasza egyre nagyobb, vastagabb lett. Már kezdett fájalmassá válni. A kutya nem lökdösött már, nyugodtan állt, de úgy éreztem, mintha egy nagy férfiököl lenne a pinámban.
Megpróbáltam kiszabadítani magamat, Princ is húzta volna kifelé a faszát, de nem ment. Akkor jutott eszembe, hoyg errol már hallottam. A kutya, ha elélvez, egy csomó van a farka tövében és az annyira megdagad, hogy a faszt nem lehet egy darabig kihúzni. Azért látni néha “összeragadt” kutyákat az utcán.
Nem tehettem mást, vártam, négykézláb állva, hogy a göbje lelohadjon.
Le is lohadt vagy tíz perc múlva és én szabad voltam. Még láttam, hogy Princ fasza visszahúzodik abba a szorös hüvelybe a hasa alatt. Aztán kimenem az ajtón…
- Hát te hol voltál ilyen sokáig – förmedt rám a férjem.
- Összeragadtam a Princcel – válaszoltam.
- Mit beszélsz te szajha? – ordenáréskodott a férjem.
- Megbaszott a Princ és összeragadtunk – nevettem rá.
- Megbaszott? – kérdezte ámultan.
- Igen. Hátulról. És jó volt. Te így soha sem tudtál megbaszni!
- Te szajha! – ordított o.
Erre fogtam magam, átmentem a másik házba, megfogtam Princ szíját és átvezettem a mi lakásunkba.
- Viszed innen rögtön? – ordított férjem.
Princ erre elkezdett ugatni és morogni. Odavezettem az uram elé:
- Nesze Princ, edd meg ezt a dög férjemet. Akkora fasza van int egy gyereknek, de a pofája akkora mint egy diktátornak. Edd meg Princ, harapd! Harapd!
Férjem halálsápadt lett. Otthagytam és Princet az ágyamhoz vezettem. Ledobtam magamról mindent, anyaszült meztelenül lefeküdtem és Princet magam mellé hívtam. Felkuporodott az ágyra, lábtól, úgy látszik erre volt idomítva. Felhúztam a térdeimet és szétraktam a lábamat. Azt akartam, hogy Princ megbasszon, ott a férjem szeme elott.
Princnek úgy látszott nemvolt már ehhez kedve, de – valószínuleg az idomítása alapján – elkezdte nyalni a pinámat. Nagy, hosszú, érdes nyelve végiglafatyolta a nyitott nagyajkaimat és én vonaglottam a kéjtol. Kétszer egymás után eljutottam a csúcspontra. Ami nem volt könnyu, mert férjem, az a féreg, nem hagyott nyugton.
- Vidd ki innen azt a kutyát!
Nem reagáltam. Megkísérelt az ágyához jutni, de Princ hevesen megugatta és megmorogta. Ott állt, megrogyott térdekkel:
- Most hol aludjak?
- Ahol akarsz – mondtam.
Lefeküdt a heverore. Csak úgy, ágynemu nélkül. Hogy mikor aludt el és hogyan aludt, azt nem tudom. Én nagyon jól aludtam. Arra ébredtem, hogy valami nehéz van rajtam és valami az alsótestemet bökdösi.
Kinyitottam a szemem. Princ próbálta belémnyomni a faszát, amelyik vérvörösen a hasa alatt meredezett. Persze ebben a helyzetben nem tudott elérni. Laposan a hátamon feküdtem, nagyon alacsonyan volt a lyukam, semhogy elérhesse.
Megsajnáltam, meg aztán nagyon buja is lettem. Magamhoz húztam és megcsókoltam azt a nagy vörös faszát. Aztán négykézlábra álltam. Abban a pillanatban felettem volt. Melso lábaival átkulcsolta az ágyékomat, ami nagyon felizgatott. Kezemmel hátranyúltam, megfogtam a faszát és a pinámhoz vezettem. Sikoltani tudtam volna a kéjtol, amikor éreztem, hogyan tágítja az a nagy fasz a hüvelyemet. De nem engedtem el, fogtam a kezemmel. Közvetlenül a nagy csomóját markoltam meg, így azt nem tudta belém dugni. Ezzel megakadályoztam hogy összeragadjunk megint.
Princ elkezdett hevesen baszni. Fejemet oldalra fordítva megláttam, hogy férjem a heveron ül, meredten néz – és a faszát veri. Majdnem elnevettem magam, amikor a kicsi pucáját meglátam.
- Majd ha akkora faszod lesz mint a Princnek, akkor te is megbaszhatsz – mondtam gonoszkodva.
Hallatlanul élveztem, hogy ilyen jól meg leszek baszva. A következo napokon többször hagytam magam a kutyától megbaszni. Férjem már nem morgott. Nem mert. Sot, úgy láttam, hogy ot is izgatja a látvány, hogy a felesége egy kutyával baszik. Gyakran verte a farkát közben.
Egyszer azt is megengedtem neki – Princ éppen az udvaron volt – hogy megbasszon. Négykézlábra álltam és mondtam:
- Most te leszel a kutyám! – Erölködött, de nem tudott érzést kicsikarni belolem.
Nyolc nappal késobb hazajött Betty a kórházból. A vakbelét kivették, semmi komplikáció nem merült fel. Átvittem hozzá a kutyát. Princ majd megorült amikor gazdiját meglátta. Ugrált, viháncolt, fejét a szoknyája alá dugta. Hosszu fasza teljesen kijött a hüvelyébol.
Betty rámnézett. Mosolyogtam. Megértette, hogy tisztában voltam a helyzettel.
- Megbaszott? – kérdezte.
Bólintottam. Elmondtam neki mindent. Erre o azt mondta:
- Szerezz magadnak egy kutyát. Megadom neked a címet, az egy megbízható tenyészto. A kutyák nem mind reagálnak emberekre, de o kitenyészti és a noi pinára idomítja oket. Keress nála egy állatot, amelyik tetszik neked. Addig mindig átjöhetsz hozzám és szeretkezhetsz Princcel, ha kedved van rá. Majt talán te is meg fogod engedni, hogy odatartsam a pinámat a te kutyádnak.
Úgy is lett. Hosszú válogatás után egy keverékre találtam. Farkaskutya és collie keverék volt. Egy szép nagy dög, szürkés szoru. Nem egészen olyan nagy mint Princ, de a fasza legalább akkora volt. Lagjobban az tetszett, hogy hosszú, puha szore volt, nem olyan rövid mint Princnek. Jól esett a bundájában túrkálni. Még ott a tenyésztonél kipróbáltam. Nem volt már semmi szégyenérzék bennem.
“Kincsem” – úgy neveztem – nagyon jól és kitartóan baszott.
Ma az a napirend, hogy regelenként odatartom a seggemet Kincsemnek. A fejemet lenyomom a párnára, a faromat jól felemelem hogy jobban hozzámférjen és aztán élvezem, ahogy a nagy faszával a picsámat löki. Akkorákat élvezek, mint soha azelott.
Kincsem nem haragszik a férjemre, nem morogja meg. Hagyom magam tole is megbaszni, mialatt Kincsem is az ágyon hever. Kicsi, rövid faszával kielégíteni nem tud, csak felizgat. Amint kigecizte magát, elkezdek Kincsem faszával játszani. Fogdosom, csókolgatom, míg tejesen feláll neki. Akkor odatartom a seggem és o meghág hátulról. Férjem fogdossa néha közben a melleimet, amivel csak növeli a kéjemet. Azóta vele is jobban megértjük egymást. Én sem vagyok házsártos, mert ki vagyok elégítve, hiszen két fasz is van a házban. Igaz, hogy az egyik csak elojátéknak jó, de az is valami. Férjem sem féltékeny a kutyára. Öneki is perverz izgalmat jelent látni, hogy egy kutya meghágja a feleségét. Így o is sokkal gyakrabban baszik mint azelott.
Betty is kipróbálta Kincsemet néhányszor, mint ahogyan is megcsalom néha Kincsemet Princcel. (A férjem nem számít.) Bettynek megengedtem azt is, hogy férjemmel is basszon.
- Nem rosz – mondta, – de a kutya jobb!
Tulajdonképpen meglehetnék elégedve, ha nem kínozna az a kérdés, nem nagyon beteg dolog-e az amit csinálok.
[Lolita]

A pocakos, csapzott hajú, kopaszodó, bajuszos férfi az orrát turkálta, megvakargatta a fülét, majd a lába közét, miközben jóízűt köpött az utcára a nyitott ablakon keresztül. Csak bambán ült a kocsiban, gyűrött kockás ingjében és divatjamúlt kitérdelt nadrágjában. Fuvarra várt, unatkozott. Szerette ezt a munkát, 15 éve élt az utcán, szerette a szabadságot, hogy nincs főnök, különböző emberekkel találkozhatott, és szerette a pénzt is. Budapesten még mindig tisztességesen meg lehetett élni a taxizásból, ha sokat hajtott az ember; mindenképpen jobban, mint kizsigerelt alkalmazottként a volt apósa cégében. De fuvarra várni nem szeretett. Ilyenkor túlságosan a gondolatai mélyedt, és eszébe jutott, hogy csak ennyire vitte. Még nem volt 40 de már mindene fájt a közel kétmillió kilométertől a volán mögött. Már nem foglalkoztatta a megjelenése sem, nem volt kinek, nem volt minek. Bezzeg régen, tapadtak rá a nők, mint a legyek. A magas, egykor széles vállú, kisportolt, dús feketehajú, ruganyos léptű fiatalember úgy érezte, hogy eljárt felette az idő. Hiába mondogatta a volt felesége, hogy a legjobb férfikorban van, úgy tűnik ez nem volt elég ahhoz, hogy együtt maradjanak. Már nem szerette a nőket, mert nem értette őket. Azaz pontosan értette, a felesége is egy menőbb, sportosabb, gazdagabb kedvéért hagyta őt el.
Hajnali 2 óra volt.
- Nagymező utca – szólalt meg a diszpécser rekedtes hangja az éterből és egy neves szórakozóhely valamint egy nő nevét mondta be. A sofőr épp ott állt az épület előtt, hátha összejön egy kapatos utas az ismert szórakozóhelyről, akit kicsit levehet. Lecsapott hát a kézi beszélőre és a fuvarra.
- Biztos megint egy elkényeztetett, gazdag, részeg, hülye picsa, aki a pasikból él - gondolta magában, mert szombat éjszakánként, amikor nem frissen összemelegedett párok pettingeltek a hátsó ülésén, akkor ezekkel a kis nőkkel volt tele a taxija. Szolárium-maca, pláza-cica, vagy egyszerűen csak kurva, akit egyidejűleg csak egy férfi dug - merengett el várakozás közben a sofőr. Egy bronzbarna bőrű, platinaszőke, hosszú műkörmös, agyonsminkelt, 15 centis tűsarkakon csetlő, műmellű csajt várt.
A 35 körüli nő elég vonzó volt. Nem volt egy 10-es, sőt még 8-as sem, széles és csontos csípője, szigorú arca, karvalyszerű orra miatt. De hosszú, ápolt, vörösre festett haja lágyan omlott a vállaira, magas volt, hosszúlábú, miniszoknyát viselt és tapadós topot, ami alá nem vett melltartót. Nem mintha kellett volna, nem túl nagy mellei formásan sejlettek át a felsőn. A nő elég vonzó volt, legalábbis a sofőrnek bejött. A sofőr sem volt egy 10-es, sőt még 8-as sem.
- Nem baj, ha előre ülök - kérdezte a nő, az ablakon behajolva. – Mi gályázók tartsunk össze. Olyan úrias hátul ülni, pedig hol vagyok én attól - folytatta közvetlen hangnemben, miközben lehuppan az anyósülésre, lábát szorosan összezárva.
A sofőr nem lepődött meg. Nagyon sok utassal találkozott az életében, és már nem tudtak újat mondani neki. Illetve mégis meglepődött, kellemesen.
- Miért, mivel foglalkozik? - kérdezte udvariasan.
- Bárpultos vagyok- felelte a nő.
- Akkor nem szórakozni volt. - állapította meg a sofőr és féloldalasan rámosolygott, miközben sebességbe tette a járművet.
Csevegni kezdtek. Főleg a nő beszélt. Fárasztó napja volt, biztos így adta ki magából a felgyülemlett feszültséget. És a taxisofőrök jól meg tudják hallgatni az embert. Bármit el lehet nekik mondani, mert sosem látják őket többet. Ez a beszélgetés is elég személyes irányba folytatódott, de most a sofőrnek is jól eset a beszélgetés a hosszú, unalmas várakozás után. Ráadásul egy igen kellemes partnerrel.
- Most váltam - mondta a nő, maga sem tudta miért.
- Én is. Gyerek van?
- Egy.
- Nekem is. Mennyi idős?
- Tíz.
- Az enyém is.
A nő kezdett feloldódni, a szája szinte be sem állt, mindenféléről beszélt, de egyáltalán nem volt idegesítő.
- Erotikusak az ajkai, ahogy beszél – gondolta a söfőr oldalra pillantva. – Biztosan fantasztikusan játszana el a farkammal.
A nő mintha megérezte volna, mire gondolt a sofőr, vörös tincseit gurgulázó nevetéssel rázta vállai felett, ajkait megnyalta és a lábait enyhén széttárta a miniszoknyában, kivillantva fekete bugyiját.
- Nem magányos a taxizás? - kérdezte a nő kacéran. – Vagy csak én akarom annak hallani? – gondolta a söfőr.
- Néha az, főleg a várakozás.
- Néha én is olyan magányosnak érzem magam - válaszolta a nő és kezét finoman a sebváltóra helyezte.
A következő kanyarban a sofőr nem tudta kikerülni, hogy ne tegye rá a kezét a nőére, kéz a kézen váltott sebességet. Szeme sarkából látta, hogy a nő mellbimbói megduzzadnak a feszes top alatt az erekciótól. Ezután már nem félt megsimogatni a nő combját az egyre jobban széttáruló lábak között. A nő kéjesen felnyögött. A sofőr érezte, ahogy a biztonsági öv szorítása alatt megkeményedik a farka. Banálisan hangzott, de felnőtt emberek közt nem volt helye a mellébeszélésnek:
- Hozzám vagy hozzád - kérdezte, kezét egyre feljebb csúsztatva a nő ágyék hajlatáig.
- Hozzám nem mehetünk, anyám vigyáz a gyerekre az apró albérletben. - válaszolta a nő sóhajtva.
- Hozzám sem, a lakótársam le sem jön éjszakánként a netről a válása óta.
- Nincs más hátra, marad a kocsi. Ugye te már csináltad a taxiban - kérdezte pajkosan a nő immár teljesen széttárt lábakkal.
- Ez a munkahelyem - tért ki a válasz elől a sofőr, de már húzódott is félre egy sötét sikátorba. Igaz, csak egyszer vetemedett rá, amikor a kuncsaft, egy nagyon fiatal platinaszőke pláza cica nem tudott fizetni, mert elitta az összes pénzét. Nem vonult be az évszázad numerájaként. De ez a nő más lesz, érezte. És kívánta mindennél jobban.
Amint leállította a motort, a nő egy szó nélkül kikapcsolta a biztonsági övet, és a sofőrre hajolva megmarkolta ágaskodó farkát a nadrágon keresztül. Most a férfi nyögött fel hangosan. Bal kézzel megragadta a nőt, és arcát a szájára húzta. Az első csók édes volt, energia ital ízű, de nem csak attól. A nő volt édes. Heves smárolásba kezdtek, miközben a sofőr jobb keze ügyetlenül a biztonsági öve csatját kereste, míg bal keze jóval ügyesebben a nő testét fedezte fel, arcáról a nyakára, majd a melle felé véve az irányt. Épp a kezembe passzol - gondolta a sofőr, ahogy a top alá csúsztatott keze rátapadt a nő mellére, majd finoman hüvelyk és mutatóujjai közé vette a szedernyire duzzadt mellbimbót. Végre sikerült kiszabadítania magát az ülésből. Ráfordult a nőre az anyósülésben, egyenesen a széttárt hosszú lábak közé. Lenyúlt, és egy mozdulattal hátratolta és hátradöntötte az ülést.
- Milyen gyakorlott vagy - jegyezte meg a nő cinkosan, miközben a sofőr fejét a combjai közé tolta mindkét kezével.
A sofőr egy erős mozdulattal tépte le a finom bugyit és feltárul a nő szemérem dombja. Nagyajkai duzzadtan ölelték körül a bejáratot a paradicsomba, de a sofőr nyelvének ez nem jelentett akadályt. Mikor megérezte az enyhén sós punci ízét, agya teljesen kikapcsolt, teste átvette az irányítást. Hosszú, vastag nyelvét hengerformába keményítve bedugta a résbe, igyekezve minél mélyebbre hatolni, miközben a nő hangját hallotta kéjesen nyöszörögni valahonnan a távolból. Ebben mindig is jó volt. Aztán az ütemes be-ki mozgást hirtelen abbahagyva a hátradöntött ülésen a nő fölé magasodott a szűk térbe. A nő azonnal tudta mi a dolga. Kezei villámgyorsan csatolták ki az övet és gombolták ki a nadrágot, kiszabadítva a sofőr férfiasságát az alsónadrág szorításából. A sofőr feljebb helyezkedett, hogy farka épp a nő szájába lógjon, aki azonnal kezelésbe vette az érzékeny műszert.
A nő érezte, hogy a félig megduzzadt hímtag a szájában kőkeményre merevedik, miközben a makkot a szájpadlásával ingerelte. Bár volt már a szájában nagyobb farok is, tudta, hogy össze fognak illeni puncijával, így nem habozott, és abbahagyva a szopást a férfira parancsolt:
- Dugj meg!
Nem kellett kétszer mondania, a sofőr egy mozdulattal nyársa húzta a lucskos lukat a taxi tetőkárpitjának feszülő széttárt hosszú combok között. De nem mozgott, csak állt mereven a nőben, és farizmait kis ütemekben összehúzva pumpálta a farkába a vért. A nő ráérzett a ritmusra és ugyanebben az ütemben húzta össze hüvelyizmait. A sofőr annyira beindult, hogy már nem érdekelte a nő, csak a saját kielégülést hajtotta. Elkezdte lassan ki-be tolni a farkát a nő síkos pinájában, majd sebesebb tempóra váltott. A nő a lábait összekulcsolva a sofőr derekán inkább a saját tempóját diktálta. Tényleg nagyon összeillenek, gondolta a nő tudata valahol a távolban, mert agyát teljesen kitöltötte a kéj. Pillanatokra voltak a kielégüléstől, a nő ment el előbb. Nem volt hangos, a szűkös lakás körülmények közepette élete során megtanult csendben elélvezni. Testén végigvonult a hullám, mely kiürítette belőle az egész heti felgyülemlett stresszt. Most már hagyta a férfit a saját tempójában dolgozni, aki olyan hevesen mozgott, hogy az izzadság a homlokáról a nő melleire csurgott.
- Belém ne élvezz, hallod! – parancsolt rá a nő, mikor érezte, hogy eljött a pillanat. A sofőr imádott a punciba élvezni tövig benyomott farokkal, de a mélyből feltört belőle a józan ész és az utolsó pillanapban kirántotta kőkeményre duzzad hímtagját és a nő szeméremdombjára élvezett rekedt ordítás közepette:
- Baaaa.., – kiáltotta hosszan és hangosan, majd izzadságtól nedves kockás ingjében a nő mellkasára zuhant félig öntudatlanul.
Hosszú percekig némán hallgatták egymás szapora szívverését és lihegését lassan elcsendesülni.
A sofőr szólat meg először, miközben átült a volán mögé magára a rántva nadrágját.
- Valamit meg kell, hogy kérdezzek? Tudom, hogy nem vagyok valami vonzó pasi, te pedig nem vagy annyira leégve anyagilag, hogy egy ingyen fuvar miatt csináltad mindezt, ugye?
- Kapd be, hülye pöcs - csattant fel a nő mérgesen miközben az ülése visszaállításával szerencsétlenkedett.
- Te már bekaptad, nem is rosszul, ha jól emlékszem – vigyorgott a sofőr, viccel megpróbálva kimenekülni a kellemetlen helyzetből. Aztán békéltetőbb hangnemre váltott.
- Sajnálom, nem akartalak megbántani - próbálta megsimogatni a nőt, de az lerázta magáról.
- Nézd, - kezdte magyarázni a nő, miközben eltépett bugyiját a retiküljébe tuszkolta – kedves voltál, nem nyomultál, mint a többi pasi a bárban. Szimpatikus voltál az első perctől kezdve, ahogy a taxidba ültem. Rég beszélgettem ilyen jót emberrel, férfival. A hazaút alatt úgy éreztem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. És nagyon szexi a hangod, bizsergető, megindított bennem valamit. Én akartam ezt, veled. Biokémia. Pont.
- Ok, nem tartozol nekem magyarázattal. Idegenek vagyunk az éjszakában. Menjünk, hazaviszlek - zárta le a beszélgetést a férfi, pedig pontosan az ellenkezőjét gondolta. Úgy érezte talált valamit, és nem akarta csak úgy elengedni.
Némán ültek a nő lakásáig tartó úton, mindketten gondolataikba mélyedve. Mikor odaértek a sofőr leállította a motort, pedig sosem szokta. Volt valami ebben a nőben, amiért még látni akarta, érezni, és természetesen megdugni, számtalanszor.
- Látjuk még egymás? - kérdezte, félve a választól. - Úgy értem, ha taxira lenne szükséged, bármikor szívesen hazahozlak, akár ingyen is – próbálta enyhíteni a várható válasz okozta pofára esést, hogy legalább a férfiasság látszatát megőrizze. De meg kellett kérdeznie. A nő nem válaszolt. Némán elővette a pénztárcáját és tisztességes jattal megtoldva az ülésre dobta a viteldíjat. Majd a nyitott ablakon behajolva visszaszólt:
- Jó volt veled a szex. De nem tudom elképzelni, hogy kézen fogva sétálunk kettesben a Dunaparton. Néz tükörbe. Sajnálom.
Ezzel faképnél hagyta a megrökönyödött férfit.
Pár hónappal később a férfi az ismert Nagymező utcai szórakozó hely előtt áll, foglalt jelzéssel. Szombat volt, késő este. A férfi már nem vakargatta a lába közét, és nem köpöködött jóízűen az utcára a nyitott ablakon keresztül. Már nem piszkálta az orrát. Pocakját ledolgozta, bajuszát leborotválta, haját rövidre vágatta, divatos ingben és fekete nadrágban ült a volán mögött türelmesen, könyvet olvasva és zenét hallgatva. Mellette az ülésen egy csokor virág.