Szexpláza

A közösségi oldalak megszületésével könnyebbé vált ugyan az emberekkel való kapcsolattartás, de ennek negatív oldalai is vannak. A közösségi oldalak megszületésével könnyebbé vált az emberekkel való kapcsolattartás, hiszen nem kell telefonszámokat feljegyezni, nem probléma bárkit is elérni, és egy osztálytalálkozó megbeszélése is csak néhány kör e-mailbe kerül. Emlékszem, milyen boldog voltam, amikor megjelent az iwiw, hiszek így találtam rá régi ismerőseimre, megtudhattam, mi lett velük azóta. Meggyőződésem, hogy az üzenőfalon bukott el a dolog. Nagyon jó dolog, hogy bármikor kapcsolatba tudok lépni velük, de az „Uncsizooom” típusú üzenetek tucatjai között elvesztem. A kedves, régen látott ismerős hamarosan unszimpatikus lett napi megnyilvánulásai miatt.
Sokszor úgy tűnik számomra, mint ha az emberiség nem érett volna még meg a közösségi oldalak használatára. Ez legjobban nem is ott ütközik ki, hogy ki mit ír az adatlapjára, hanem hogy mire használja az üzenőfalat és a Ttwittert. Ezeknek az alkalmazásoknak az a céljuk, hogy közelebb hozzon minket egymáshoz, naprakész információkat oszthassunk meg magunkról, és kapjunk másokról. Mert ez nekünk jó.

Tényleg az?
Többen nem gondolnak bele, hogy amit nyilvánossá tesznek az adatlapjukon, azt tényleg bárki elolvashatja. Hallottam egy történetet arról, hogy egy cég alkalmazottja rákeresett arra a hölgyre, aki egy közös projekt során a másik vállalat kapcsolattartója volt. Ekkor szembesült azzal, hogy az említett hölgy az adatlapja „Állatok” részébe azokat írta, akikkel együtt dolgozott. Ez olyan, mint diákként azt olvasni, hogy a tanárod az említett rovatba a tanulókat sorolja. A meggondolatlan viselkedésre példaként említhetnénk még azokat a fotókat is, amikről akkor derül ki, hogy annyira nem is volt jó ötlet kitenni, mikor egy nagyobb látogatottságú weboldal gúnyos kommentárral (vagy még csak azzal sem) hozza le őket. A The Wall Street Journal egyik cikke remekül összeszedte a tipikus problémákat (vagy problémás felhasználókat?): van az a típus, aki mindig megosztja, éppen mit eszik, mit tesz, egyesek szerelmes üzeneteket küldözgetnek a másiknak, vagy minden este kiírják, hogy zzzz. Jogos a kérdés: miért oszt meg valaki olyasmit, amiről amúgy nem is beszélne? Hiszen nem hívjuk fel az ismerőseinket, hogy elmondjuk minden alkalommal, éppen mi volt az ebéd. Az is kérdés, hogy sértés-e valakit unfollow-olni? Netán hogyan kezeljük azt a helyzetet, amikor nem akarsz megbántani senkit, de nem vagy kíváncsi a „Viszket az ínyem a fogselyemtől” típusú státuszjelentéseire? Természetesen ezekre is létezik (fél)megoldás, hiszen Facebookon ott a „Hide” funkció, amivel elrejthetjük az egyes felhasználó aktivitásait, illetve a TwitterSnooze-zal megoldható, hogy ne lássad mások tweetjeit. De ezek mind olyanok, mint ha egy folyamatosan beszélő ismerősre lepedőt borítanánk és bedugnánk a fülünket: előbb vagy utóbb észreveszi, és jobban megsértődik, mint ha már az elején rákattintottunk volna az „ignore” gombra.
Szóval itt tartunk. Nem, én sem vagyok sokkal jobb. Még tartom magam: bár az iwiwemet elárasztották már az „egyszer találkoztunk” ismerősök üzenőfal-beszélgetései, Facebookon nehezen, de sikerült a felvett ismerősöket a baráti társaságomra leszorítani. Bár ehhez meg kellett változtatnom a nevemet, valamint és teljes privacy-t állítottam be az adatlapomra, egyelőre én állok nyerésre. Twitteren is tartom a frontot, ellenállok a visszajelölésnek, de érzem, ahogy gyengülök: többször is eszembe jut, vajon nem sértődik-e meg az a kedves ismerős, akit nem followolok. Mi lenne, ha képesek lennénk különválasztani a valós és a netes világot? Egy barátom úgy fogalmazott: sokan úgy élik meg, ha ignorálják őket Facebookon, mintha beszélgetés közben hátat fordítanának nekik, és köszönés nélkül otthagynák őket. Tanuljuk meg elfogadni, hogy nem mindenkit érdekel olyan részletességgel az életünk, mint ahogy mi azt közzétesszük, és nem szabadna megsértődni azon, ha valaki nem olvassa a blogunk vagy Twitter-csatornánk, hiszen ettől még jót beszélgethetünk időnként egy sör mellett. De az is megoldás, ha mindenki végiggondolja, másokat érdekel-e az, amit éppen ismerősei arcába tolni készül.
A Facebooknak, Twitternek és a blogoknak más dolgok miatt is necces a használatuk, ugyanis ezeket arra találták ki, hogy könnyebben kommunikáljunk – viszont számosszor hallottunk olyan esetet, amikor amiatt rúgtak ki valakit, mert túl sokat játszott a facebookos alkalmazásokkal, netán olyasmiket írt le magáról, ami a munkahelyével kapcsolatos és nem épp hízelgő arra nézvést. De nemcsak a munkahellyel kapcsolatban lehetnek súrlódásaink, hanem barátainkkal, családtagjainkkal, és nemcsak amiatt, ha letiltjuk őket, úgy, hogy ne vegyék észre.
Elképzelhető például, hogy elmész a barátaiddal szórakozni, majd másnap szeretnél a Facebookra üzenetet írni, hogy „Milyen jó volt a tegnap este!”, viszont a szüleid úgy tudják, hogy a kollégiumban ültél és tanultál. Vagy vegyünk egy olyan példát, amiben nem szerepel hazugság: tudod, hogy az egyik legjobb barátod nem kedveli a másik legjobb barátodat. Emiatt nincs is köztetek személyes találkozókkor konfliktus, viszont láthatja azt, amit írsz a másik ember profiljára, és labilis lelkiállapotban akár meg is sértődhet emiatt.
A Facebook és a Twitter-jelenséget persze nem tudtuk körüljárni teljesen a cikkben, hiszen a probléma sokrétű, a kommunikáció ezen fajtája pedig túlságosan is új. Kíváncsi vagyok, mi fog történni a jövőben. (Forrás Electrose.hu)

Szadó-mazó: A következő éma olyan anyagokat tartalmaznak, melyek témája a meztelenség, a szex és a szado-mazochizmus, ideértve mások megalázását, megkötözését, fájdalom okozását és a megjátszott erőszakot.
A szado-mazo boldogabbá is tehet? Egy szokatlan szexualitással kapcsolatos felmérés során azt tapasztalták, hogy azok az ausztrálok, akik élvezik a kikötözést és a büntetést, nem sérültek és nem is veszélyesek, sőt, lehet, hogy boldogabbak, mint azok, akik “normális” szexuális életet élnek. A felmérés kimutatta, hogy az ausztrálok 2 %-a rendszeresen vesz részt szado-mazo, domina és rabszolga jellegű szexuális szerepjátékokban. A közhiedelemmel ellentétben ez a viselkedési forma nem a szexuális zaklatásra adott válasz, művelői nem aberráltak. A felmérést 20 000 ausztrál bevonásával végezte el az NSW Egyetem közegészségügyi kutatói.
“Az eredmények arra utalnak, hogy a kikötözés, a fegyelmezés és a szadomazochizmus (BDSM – Bondage Domination Sado-Masochisom) a kisebbség egyfajta szexuális érdeklődési formája.” – írták Juliet Richters adjunktus és munkatársai a Sexual Medicine folyóiratban. A jelenség gyakoribb a homoszexuálisok és biszexuálisok körében, illetve résztvevői általában jobban kedvelik a szexuális kalandokat. “Nem kényszerítették őket a szexuális aktusra, és nem tapasztalható náluk jelentősebb boldogtalanság vagy idegesség.” – mondza Richters professzor, a “Doing It Down Under” (Odalenn megtenni) című könyv szerzője. Valójában a férfiak, akik a fenti cselekményekben részt vesznek, még boldogabbak is olykor, hiszen a többi férfinál alacsonyabb a pszichológiai kimerültség értékük. A kutatók nem vizsgálták ennek okát, de azt gyanítják hogy jobban érzik magukat a bőrükben, mert szokatlan dolgokat művelnek, és nem érzik kényelmetlennek. Richters professzor szerint az eredmények ellentmondanak a BDSM-ről alkotott szakmai állásfoglalásnak. “A hasonló szexuális beállítottságú embereket az orvostudomány és a törvény a legenyhébb esetben is sérültnek tartotta, akik terápiára szorulnak; de sok helyütt veszélyesnek nyilvánítják őket.” A lakosság körében az a feltételezés is élt, hogy a BDSM résztvevői szexuálisan aberráltak, és erős ingerek hatására kerülnek csak izgalmi állapotba, mint amilyen a kikötözés vagy a verés. A professzor azt reméli, hogy az eredmény majd megváltoztatja ezeket a sztereotípiákat.
Különös kiállítás nyílt a napokban Arizónában, amelynek keretében egy sor különleges, már-már perverznek mondható Barbie-baba ismerkedett meg szélesebb közönséget. A „Legzavarbaejtőbb Barbiek” névre hallgató kulturális esemény nem elsősorban gyerekeknek szól, hanem inkább azoknak, akik szeretik a különlegességeket – az American Parents Association mégis mélységesen felháborodott a játékok láttán.
„Folyamatosan arról panaszkodunk, hogy a gyerekek erőszakosak, türelmetlenek, túl korán kezdeményeznek szexuális kapcsolatot és egyre inkább hajlamosak a devianciákra. Felfoghatatlan, hogy ezen sírunk, miközben a média és a játékkészítők felháborító, perverz és agybeteg szörnyszülötteket promotálnak játék címszó alatt” – mondta a Barbie-kiállítás ellen tüntetést szervező egyik anyuka. Tovább az eredeti cikkre

Mészáros Dóra (Dorothy Black)  showgirls és pornós további anyagok a Szexplázán - Pisiszex és leszbi – Képek és szexvideók az Iwiw.tw-n

Foursome and cumswapping with Anna and Sabina Blue. További Viva Small (Sabina Blue, Ihász Petra) pornós anyag

- Az ön neve gróf Erőss Miklósné – olvasta a császári ezredes egy darab papírról, amit segédtisztje elébe tett -, mi a kívánsága?
Mária kínosan ropogtatta a német szót.
- Férjem szabadon bocsátását kérelmezem, ezredes úr…
Waldheim gróf újra lenézett az előtte heverő papírra.
- Erőss Miklós rebellis kapitányt a császári büntetőbíróság életfogytiglani várbörtönre ítélte – recsegte, majd hidegen ránézett az előtte álló fiatalasszonyra -, az Ön férje részt vett a császár elleni lázadásban!
A sértő hangra Mária fölvetette a fejét, és arca kipirult.
- Az én férjem fegyvert fogott hazája és nemzete védelmében – mondta büszkén -, más országokban érdemrendeket osztogatnak ezért! Amint látom, ezredes úr is visel kitüntetéseket – tette hozzá -, s bizonyos vagyok abban, hogy bátor és hűséges szolgálataiért kapta azokat. Az én uram is bátran és hűséggel szolgálta hazáját, akárcsak ezredes úr. Mindössze ő elvesztette a háborút, míg ezredes úr megnyerte azt, muszka segítséggel…
A gróf arca előbb elsápadt, majd elkékült a nagy íróasztal mögött. Aztán ráordított a segédtisztjére.
- Verjenek huszonöt botot erre az asszonyra! Rebellis cigány bagázs! Majd megtanítom őket tiszteletre! Huszonöt botot reá!
Láncra verve hurcolták el Máriát császári katonák a Bánffy palotából, s három napig a fellegvár pincéjében őrizték, szennyben és mocsokban, más összefogdosott magyar rabokkal együtt. Vasárnap délben aztán a főtér közepén, az egybecsődült tömeg szeme láttára deresre húzva megbotozták. Egy veres hajú, veres képű, nagy darab osztrák őrmester suhogtatta a hosszú, nyers fabotot teljes erejéből, s egyenként, hangosan számolta az ütéseket huszonötig. Az asszony karcsú teste nagyokat rándult az első tíz csapás alatt, de hang nem jött ki egymásra harapott fogai közül. A tizedik csapás után aztán nem is mozdult már többet, s mikor végzett vele a veres hajú őrmester, úgy kellett fölszedjék a deresről a katonák, s belökjék apja szekerébe, mert még mozdulni se tudott. Hat hétig kúrálták otthon, Fenesen. Amikor újra lábra tudott állni, összekapart, amennyi pénzt csak tudott, hintóba fogatott, s elindult föl Bécsbe. – Megismertem azt az igazságot, amit a császár nevében osztrák tisztjei osztogatnak – mondta keményen -, most látni akarom magát a császárt és az ő igazságát! - További fenekelős képek itt 02 03 04 05

Fenekelős weboldalak:  Badfemales, badgirlspunished, badtushy,  boys-boarding-school,  brutalspankings,  calstar-spanking, cutiespankee, dirtyspank, eroticspank, fetishflixx.com, firmhandspanking.com, girls-boarding-school.com, girlsbottom.com, hardcaning.com, hdspank.com, herfirstpunishment.com, lupus-spanking.com, paingate, punished-girls, purespanking, real-life-spankings, RedAssModels, redassteens, russian-discipline, sit-spanking,  spank-christina,  spanked-cutie,  spankedschoolgirl,  spanked,  spankingshame,  spankingdigital,  spankingfear,  spankingimages,  spankingmags, spankingonline,  spankingserver, spankingteenjessica,  spankingvids,  spankmybottom,  spankpass,  strict-krista,  vipspanking,  whippedwomen