Archive for 2009, szeptember

Nemcsak a pornófilmekben van forgatókönyve a szexjeleneteknek: a hétköznapi ember fejében is él egy képsor arról, hogyan akar ágyba bújni valakivel. A férfi és a nő tervei sajnos nehezen egyeztethetők össze ezen a téren is, de nem teljesen reménytelen megtalálni az összhangot. Bár a hazai pornó-atyaúristen, Kovi nem győzi ecsetelni a világgazdasági válságnak a szexfilmgyártásra gyakorolt pusztító hatásait, minket jelenleg mégsem a két aktus közötti szöveges jelenetek megkurtítása érdekel. Forgatókönyvek ugyanis nemcsak a hollywoodi mogulok díványán, hanem a fejünkben is szép számmal sorjáznak. Az ún. szkriptek egy-egy élethelyzetben kívánatos viselkedésünket írják le lépésről lépésre (az “étterem” forgatókönyvünk például egy belső vázlat az agyunkban, amely a leülés, étlapnézegetés, rendelés, étkezés és fizetés cselekvéssorozat egymásutánját tartalmazza). A szexforgatókönyveink ugyanerre a rugóra járnak, csak a nemi élet területén: mit tegyünk udvarláskor, mekkorát pukkanjon a pezsgő dugója a gyertyafényesen, vagy ki legyen fölül első alkalommal. Tudja még valaki a választ az efféle kínzó kérdésekre? A cikk folytatása itt

A szaporodás fontos része. A szeretkezés állandó szereplője. De mi is a sperma? Miből áll, mik a jellemzői és mivel befolyásolhatóak a jellemzői. Mennyi kell belőle a megtermékenyítéshez? Mennyi az élettartama? És milyen az íze? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ. A 15. és a 60. életkor között az átlag férfi 30-50 liter spermát termel. Ez alatt az idő alatt 8.000-14.000 ejakuláció történik; alkalmanként egy teli evőkanálnyi, körülbelül 3-5 mili liter ondó távozik. Az ejakulátumnak csak csekély része (3-5%) áll spermiumból (ondósejt). Ezek nagyon kis méretűek, viszont igen nagy mennyiségben termelődnek. Minden ejakulációnál (az életkortól, egészségi állapottól, előzetes szexuális aktivitás és alkohol-szinttől függően) 40-600 millió ondósejt távozik. Vegyünk 300 millió spermiumot, mint egy átlagos értéket, és képzeljük el, hogy ezeket egymás után sorba állítjuk (egy spermiumkb. 0,05 mm hosszú), ekkor ebből egy 150 m hosszú spermium-sort kapunk.
Abból kiindulva, hogy a földön naponta körülbelül 100 millió ember szexel, akkor a földön a férfiak naponta kb. 300.000 liter ejakulátumot termelnek. Ez körülbelül akkora mennyiség, amekkorát 3750 magyar állampolgár fogyaszt üdítőből egy évben. Az ejakuláció során körülbelül 17 km/h sebességgel hagyják el a spermiumok a péniszt (kb. olyan gyorsan, mint egy maratoni futó). Ezután a női petesejtben kényelmesebb tempóban mozognak: az anyaméh irányában kb. 3-4 mm/perc sebességgel úsznak, ez kb. 0,0002 km/h.


Tovább a teljes sorozatra

A férfi nemi hormon tartalmú tapasz nem javítja a szexuális teljesítményt, habár a kezelés segíthet a nemi vágy élénkítésében, állapították meg egy ausztrál vizsgálatban. A vizsgálatban 55 év feletti 60 férfinak kellett véletlen besorolás szerint, vagy 5,0 mg tesztoszteron tartalmú tapaszt, vagy placebot használni egy éven keresztül minden este.
A vizsgálatba olyan férfiakat választottak be, akik objektíven jó általános egészségi állapotnak örvendtek, de saját magukat az optimálisnál rosszabb kedvűnek vagy felfogóképességűnek, fizikai erőnlétűnek és felépítésűnek, illetve szexuálisan az optimálisnál kevésbé aktívnak érezték.
A vér össztesztoszteron szintje az aktív hatóanyaggal kezelt férfiak csoportjában 30%-kal, illetve 4,0-17,7 nM-lal emelkedett, amíg elérte az egészséges fiatal férfiakra jellemző referenciatartomány középértékét. Ezzel párhuzamosan 50%-kal csökkent a vér luteinizáló hormon szintje, mely markere a csökkent férfihormon aktivitásnak.
A szexuális működést a merevedési zavarok súlyosságának meghatározására használt kérdőív segítségével állapították meg, mely kitér az erekció és az orgazmus képességére, a nemi vágy meglétére, valamint a közösülés nyújtotta és az általános kielégülés-érzés kérdésére.
Azt találták, hogy a tesztoszteron tapaszok nem befolyásolták sem a szexuális, sem a merevedési funkciót, azaz az aktív hatóanyagot tartalmazó tapasszal és a placebóval kezelt férfiak csoportja között nem mutatkozott jelentős különbség a vizsgálati periódus végén. A tesztoszteronnal kezelt férfiak azonban, az 52. kezelési hét után jelentősen gyakoribb és intenzívebb nemi vágyról számoltak be. A placebo csoportban semmilyen hasonló irányú változást nem észleltek.
A kutatók abban reménykednek, hogy ha alacsonyabb kiindulási tesztoszteron szintű férfiakat vizsgálnak, és/vagy ha nagyobb mértékben emelik meg a vér tesztoszteron szintjét, akkor talán jelentősebb változásokat sikerülne elérni a szexuális működés terén is.

Abból, hogy mit és hogyan eszünk, következtetni lehet szerelmi életünkre. Miközben faljuk a lecsót, a nők titokban megfigyelnek, és étkezési kultúránkból szexuális szokásainkra következtetnek. A vágy és az ét-vágy között szoros kapcsolat áll fenn. Aki ínyenc módra türelemmel választja ki a fogásokat az előételek közül, feltehetően a szerelmi előjátékokat is kedveli. Aki kapkodva mindent belapátol, valószínűleg így fog viselkedni az ágyban is.
Charles J. Glickman amerikai szexológus évtizedek óta kutatja a konyha és a hálószoba közötti bonyolult kapcsolatot. Szerinte ha valakinek nem tetszik, ahogy választottja táplálkozik (sőt, netán zavarja), jobb, ha azonnal kereket old. Az ízlelés éppúgy az érzékek játéka, mint a szerelem: a falánkságtól nem vezet egyenes út a bujaságig.
Hát még ha hisszük is, hogy bizonyos étkek vágyfokozók. Casanova osztrigával szédítette a kikapós apácákat, Kleopátra mandulás mézzel kente be testrészeit, Josephine Bonaparte ibolyaillatot permetezett hajára, miközben Napóleon szarvasgombát falt marékszám. De bízott az afrodiziákumok mágikus erejében Caligula és Messalina is. (Állítólag mindkettő bájitaloktól őrült meg.) De Sade márki már ravaszabb volt, ő pasztillákba szórta (a rendkívül mérgező) kőrisbogárporból készült ajzószert, és örömhölgyekkel etette meg.
Ma már mosolygunk, ha valaki a szerelmes együttlét előtt petrezselyemgyökeret rág, pedig különböző kultúrákban évszázadokig hittek benne (mint a fahéjban, a szerecsendióban, sőt a XVI. századi Anglia a burgonyában!), s nem is tévedtek nagyot, hiszen a növény apiolvegyülete izgatóan hat az idegrendszerre. Miként bizonyított tény, hogy a szarvasgomba androsztendiolt, a csokoládé feniletilamint tartalmaz, a sáfrány pedig stimulálja az erogén zónákat. A borsmentateát maga a nagy Hippokratész ajánlotta “szerelmi játékokhoz”, s Törökországban máig ájult imámnak (Imam Bayildi) nevezik azt a töltött padlizsánt, amit egy kéjhölgy készített Allah (igen izgatott) szolgájának. A kínaiak ma is súlyos összegeket fizetnek az orrszarvúagyar poráért, és sokan máig hisznek a szárított csikóhal vagy a szürke ámbra serkentő hatásában. szanszkrit Káma-szútra erotikus receptjét (kos- vagy kecskehere édes tejben áztatva, verébtojás mézzel csurgatva) feltehetően ma már Indiában is kevesen készítik el, s valószínűleg nincs már nő, aki elhinné, hogy ha éjfélkor az akasztott ember alatt felássa a földet, kitépi a mandragórát (másképpen boszorkánygyökeret), s – túlélve annak iszonyú sikoltását – varázsitalt készít, akkor meddősége egy csapásra megszűnik.
“Ha a férfiban és a nőben van egyáltalán valami közös – írja Isabel Allende chilei írónő -, akkor az a szex és az evés.” A létfenntartás és a fajfenntartás ösztöne elkísér bennünket a bölcsőtől a koporsóig. A szerelemhez azonban nem elég két ember. Kell hozzá négy hormon is: dopamin, szerotonin, endorfin és az a bizonyos feniletilamin. Ezért kotyvasztanak varázsitalokat a nők, fallikus formájuk miatt ezért hittek a spárga, a póréhagyma, a sárgarépa (utóbbit az “özvegyasszonyok vigaszának” is nevezték) vágyfokozó hatásában, Madame Pompadour ezért főzött zellerkrémlevest szegény XV. Lajosnak, amikor szenvedélyének tüze bánatos hamvaiba holt.
És ezért kísérleteznek a férfiak is a tenger gyümölcseivel. Az osztriga, a tengeri sün, a Szent Jakab kagyló, a tintahalas spagetti a tengernek azt az ősi, meghatározhatatlanul erotikus illatát idézi fel, ami mindig is izgatta álmaink asszonyát. A titok pedig nem is az étkekben rejlik. A nőket többnyire maga a szakács bűvöli el, aki a konyhában sürögve-forogva szerelmes gyöngédséggel válogat a friss zöldségek között, művészi módon készít el egy-egy fogást, és úgy kínálja oda, mint ajándékot az érzékeknek és a léleknek. Ez az igazi afrodiziákum.

KépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKép
Tovább a teljes sorozatra – További tinipinák 01 02 03 04 05 06

polanskiAz amerikai, svájci és lengyel hatóságokhoz fordult az Oscar-díjas Andrzej Wajda filmrendező lengyel filmes kollégáival karöltve, hogy elérjék a hét végén Zürichben letartóztatott Roman Polanski szabadon bocsátását. A Lengyel Filmkészítők Szövetsége hétfőn jelentette meg honlapján azt a nyílt levelet, amely a 76 esztendős lengyel származású Polanski azonnali elengedését követelte Svájctól. Az amerikai hatóságokat a letartóztatás alapjául szolgáló több mint 30 éves ügy felülvizsgálatára szólították fel.
A filmesek a lengyel elnököt és az ország kormányát arra kérték, hogy járjanak közbe Polanski kiadatása ellen.
Az Amerikai Filmakadémia díjával 2000-ben kitüntetett Wajdán kívül az aláírók között szerepelt Janusz Glowacki író és Jarzy Skolimowski filmrendező is.
A filmes világot egyébként egységesen “megdöbbentette” a 76 éves alkotó őrizetbe vételének a híre. A párizsi Cinématheque (filmmúzeum) igazgatójának, Serge Toubianának a kezdeményezésére elindított tiltakozási akció aláírói között szerepel többek között Costa Gavras, Vong Kar Vai (Wong Kar Wai), Fanny Ardant, Ettore Scola, Marco Bellocchio, Giuseppe Tornatore, Monica Bellucci, Abderrahmane Sissako, Tony Gatlif, Pierre Jolivet, Jean-Jacques Beineix, Paolo Sorrentino, Barbet Schroeder, Gilles Jacob, Bertrand Tavernier, valamint a Francia Cinématheque, a cannes-i filmfesztivál és több, francia filmeseket tömörítő szervezet.
A petícióban “francia, európai, amerikai és az egész világ rendezői és alkotói” megdöbbenésüket fejezik ki Polanski őrizetbe vétele miatt, és “elfogadhatatlannak tartják, hogy a világ egyik legnagyobb kortárs filmrendezője tiszteletére rendezett nemzetközi kulturális rendezvény rendőrségi kelepcévé válhatott”.
Polanski 1978-ban szökött meg az Egyesült Államokból, ahol liliomtiprás miatt börtön várt volna rá. Áldozata azóta többször elmondta, hogy nem kívánja a rendező megbüntetését. Polanski kísérletei ügyének újratárgyalására rendre kudarcba fúltak, utoljára idén márciusban utasították el kérelmét, mert az ellene érvényben lévő elfogatóparancs miatt nem akart személyesen részt venni az amerikai tárgyaláson.

Roman Polański
Ryszard Polański (eredeti nevén Ryszard Liebling) zsidó apa és Bula Polańska (született Katz) – anyai ágon római katolikus, apai ágon zsidó anya – gyermekeként Párizsban született 1933-ban, eredeti neve Rajmund Liebling. 1937-ben a család visszaköltözött Lengyelországba, ahol a többi lengyel zsidóhoz hasonlóan náci fogságba kerültek. Édesanyja egy koncentrációs táborban halt meg, maga Polański megszökött a krakkói gettóból és lengyeleknél bujkált. Először a volt házmesterüknél, később – amikor nagyon veszélyessé vált a bujkálás Krakkóban – egy lengyel parasztcsaládnál.
Ezek az emlékek is tükröződnek az általa rendezett A zongorista című filmben (2002). A háború után Polański már 12 évesen rádiós színész lett, 14 éves korától színházban játszott. Hamarosan országos hírű személyiséggé vált. 21 éves korában kapta meg az első jelentős filmszerepét Andrzej Wajda A mi nemzedékünk című filmjében, és ugyanebben az évben vették fel a lódzi filmművészeti főiskolára, ahol 1959-ben diplomázott.
1959-ben Párizsba kísérte el akkori feleségét, a híres színésznőt, Barbara Kwiatkowskát. Ott készítette el az első külföldi rövid játékfilmjét, a Kövér és soványt. 1961-ben rendezte első egész estés játékfilmjét, a Kés a vízbent. A lengyel hatalom és kritika nem fogadta szívesen ezt az alkotást. A Kés a vízben megnyerte a lengyel Film című újság olvasói díját – a legjobb lengyel film 1962-ben – és a külföldi újságírók is elismeréssel nyilatkoztak róla, továbbá a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is jelölték.
Polański Párizsba költözött. 1965-ben Londonba ment, majd 1968-ban Hollywoodba repült, hogy megrendezze a Rosemary’s babyt.
1969. augusztus 9-én második felesége, a nyolc hónapos terhes Sharon Tate filmszínésznő és négy barátjuk a Manson-család elnevezésű csoport brutális mészárlásának áldozatai lettek Los Angeles-i otthonukban.Miután 1974-ben megrendezte a Kínai negyedet Jack Nicholson főszereplésével, Polańskit 1977 márciusában letartóztatták, és bíróság elé állították egy 13 éves kislány megerőszakolásának vádjával, amit Nicholson lakásán követett el. Augusztusban bűnösnek vallotta magát, azonban még az ítélethirdetés előtt áttelepült Franciaországba. Azóta Párizsban él. Élettársa Emmanuelle Seigner színésznő, akitől egy fia és egy lánya született. A 2004-ben megrendezett Oscar-díj-átadáson Polański nem vehetett részt.

Hungarian Allison Get Her Ass Hammered Deep And Cum Facial